Izgalmas írás jelent meg tegnap a New York Timesban. Szinte még el sem kezdődött Hillary Clinton kampánya az elnökség megszerzéséért, máris politikai atombomba robbant a családi fészekben.

Még 2013. január végén ünnepelte az orosz napilap, a Pravda, hogy a Roszatom megszerezte a kanadai Uranium One bányászati céget. Ennek nem kisebb a jelentősége, minthogy ezzel a Roszatom a világ egyik legnagyobb uránkitermelőjévé vált, ugyanis az Uranium One Közép Ázsiától egészen az USA-ig birtokol bányákat, az üzlettel pedig Putyin közelebb került ahhoz a tervéhez, hogy uralhassa a világ nukleáris ellátó piacát. (A Roszatom, mint tudjuk, Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin tervei szerint Magyarországon épít majd új atomerőművet Pakson.)

De mi köze mindehhez a Clinton családnak?

A kanadai bányászati ipar több meghatározó alakja, akik felépítették majd eladták a Roszatomnak a szóban forgó céget, hosszú idő óta hű támogatói a Clinton család politikai karrierjének. Kanadai nyilvántartások tanúsága szerint az Uranium One orosz kivásárlásának idején a Clinton Alapítvány dollármilliókat (2,35 millió dollárt, ami nagyjából 600 millió Forint) kapott a cég kanadai tulajdonosának családi alapítványán keresztül. Nem kevésbé gyanús az az 500 ezer dollár sem, amelyet a Clinton Alapítvány attól a Kremlhez közelálló orosz befektetési banktól kapott, amely az orosz piacon az Uranium One részvényeit kínálta megvételre. Az Uranium One ázsiai üzeleteiről és az ezzel párhuzamosan a Clinton Alapítványnak juttatott pénzekről készült infografika itt található.

Kép: Uranium One

A Clinton alapítvány így összességében csaknem hárommilló dollárhoz jutott, úgy, hogy minderről csak kanadai nyilvántartásokból lehetett rájönni: Hillary Clinton annak ellenére nem hozta nyilvánosságra ezeket az információkat, hogy külügyminiszteri kinevezésekor ígéretet tett a Fehér Háznak, hogy a Clinton Alapítvány minden adományozójának nevét nyilvánosságra hozzák azért, hogy még a gyanúját is elkerüljék bármilyen összeférhetetlenségnek.

Milyen összeférhetetlenség?

A történet szépsége, hogy amerikai uránbányákat nem lehet csak úgy adni-venni, hiszen minden ilyen ügylet vastagon nemzetbiztonsági kockázatokat rejt. Éppen ezért, több szövetségi kormányhivatalnak az engedélye is kell ahhoz, hogy ilyen üzleteket tető alá lehessen hozni. Egyikük éppen az a külügyminisztérium (State Department), amelynek az engedély kiadásakor a vezetője nem más volt, mint Hillary Clinton, aki reményei szerint nemcsak a volt elnök felesége, hanem egyben a következő elnöke is lenne az USA-nak. Már ha ezek után egyáltalán eljut a demokrata párti jelöltségig, majd megnyeri magát az elnökválasztást is, amelyet 2016. november 8-án tartanak majd.

A történetet felgöngyölítő New York Times tucatnyi interjút készített a cikk megjelenése előtt, átvizsgáltak számtalan kanadai, amerikai és orosz nyilvántartást. A Clinton Alapítvány és az Uranium One közötti kapcsolatot az a Peter Schweizer tárta fel, aki korábban a jobboldalinak tekintett Hoover Intézet munkatársa volt. A New York Times munkatársai cikkük írásakor betekinthettek Schweizer megjelenés előtt álló könyvébe, amelynek címe: „Clinton Cash”.

Arról, hogy a Clinton Alapítványnak juttatott támogatások szerepet játszottak-e abban, hogy az amerikai hatóságok engedélyezték az urán-üzletet, a New York Times-nak nincsenek információi, Hillary Clinton szóvivője pedig közleményében azt állította, hogy még senki nem szolgált bizonyítékokkal annak alátámasztására, hogy Hillary külügyminiszterként a Clinton Alapítvány támogatóinak érdekeit szolgálta volna.

Az eset ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Hillarynak milyen nehézségekkel kell szembenéznie újabb elnökválasztási kampánya során, illetve hogy milyen etikai kérdéseket vet fel az a tény, hogy úgy volt az USA külügyminisztere, hogy közben a férje által vezetett alapítvány 250 millió dolláros vagyonának jelentős részét külföldi támogatóktól kapta. Felvetődik az a probléma is, hogy az amerikai kampányfinanszírozási szabályok szerint a jelöltek nem fogadhatnak el külföldi adományokat, bár azt semmi nem akadályozza, hogy ez áttételesen történjen meg olyan szervezeteken keresztül, mint amilyen például a Clinton Alapítvány.

A teljes cikk angolul itt olvasható.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort adód 1%-ával. Adószámunk 18193288-1-42