Utazni jó, ám nagy kiváltság: tavaly csak a magyarok 27 százaléka engedhetett meg magának külföldi nyaralást. Más a helyzet, ha valaki munkaügyben utazik: politikusaink szakadatlanul építik hazánk nemzetközi kapcsolatait Chilétől Azerbajdzsánig, Kanadától Namíbiáig. A nyári szezonra tekintettel a legfrissebb adatokból készítettünk egy könnyed vizualizációt, így akinek a pénztárcája megengedi, megismételheti Szijjártó Péter vagy Balog Zoltán legkalandosabb külföldi útjait. 

Az ábrán a miniszterek, államtitkárok és helyetteseik külföldi utazásainak és repüléseinek költsége szerepek 2014 és 2015 júniusa között. Ebben az időszakban a kormányzat 294.763.643 forintot utazott el a nyilvántartás szerint, ebből 224 millió volt a repülőjegyek ára. Ez persze csak a fenti utakat tartalmazza, nem jártunk utána, mennyiért és milyen feltételekkel utaznak a nagyobb delegációk. Az adatok alapján aránytalanul nagy különbségek vannak az egyes utazások elszámolt költségei között. Mindez azt is jelenti: nem megfelelő a jelenlegi szabályozás, hiszen kirívóan nagy, szinte számonkérhetetlen különbségek keletkeznek az utazás és az ott-tartózkodás költségeiben azáltal, hogy nincsenek előíró, az átláthatóságot és elszámoltathatóságot is segítő rendelkezések a hatályos jogszabályokban. Az utazásokat és egyéb juttatásokat szabályozó kormányrendeletet a különböző minisztériumok belső utasításai is tovább szabályozzák, amely megérett az újragondolásra, erre tavaly Lázár János is utalt. Ez azonban még nem történt meg, így továbbra is előfordulhatnak méregdrága utak, és sajnos a nyilvántartás sem nevezhető naprakésznek - utóbbira itt egy brit, nyílt adatos megoldás. Hasonló szemléletben kellene újragondolni az országgyűlési képviselők költségtérítéseit és a kampányfinanszírozást is, hogy minden forint elköltött közpénz nyomon követhető legyen - íme egy brit civil platform annak illusztrálására, hogy ez egyáltalán nem lehetetlen. A jövőben szeretnénk feldolgozni az összes hozzáférhető, utazással összefüggő adatot, hiszen pl. 2010 és 2016 adatainak összehasonlítása remekül mutatná a magyar diplomácia hangsúlyváltozásait is.

Az persze nem új jelenség, hogy a politikusok olykor közvetlenül bizonyosodnak meg arról, micsoda gazdasági potenciált hordoz Magyarország és egy távoli, egzotikus ország együttműködése. A műfaj sztárja egyértelműen Torgyán József volt, aki 2001-ben, egy hosszú turné chilei állomásán állt elő egy bámulatos ötlettel arról, hogyan használhatók ki a két ország éghajlatbeli különbségei. Például amikor Magyarországon érik a cseresznye, Chilében nem és fordítva, ez vezette az agrárminisztert, hogy lépéseket tegyen az óceánközi cseresznyeforgalmazás fellendítésére (12 ezer forint volt egy kiló a gyümölcsből). Marokkói tárgyalásai után Torgyán azzal állt elő, hogy az országot hazánk észak-afrikai bázisává teszi, ahonnan búzát kíván exportálni a kontinensre. Kései követője, Balogh Csaba Sándor immár a déli (?) nyitás jegyében azzal a kétes dicsérettel házalt Rabatban, hogy “Marokkó Magyarország ötödik legfontosabb kereskedelmi partnere Afrikában”. Az utazás költségei megtekinthetők a grafikonon. Torgyánt egykori kritikusai joggal emlékeztették arra:  tisztánlátását elveszi az a körülmény, hogy ingyen utazik, így nem tudja, hogy mi az a szállítási költség, ami bizony nagyon megdrágítja egy termék árát, főleg ha a célország a világ másik végén van. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden egzotikus külföldi út hiábavaló: ezzel a vizualizációval is ahhoz próbálunk hozzájárulni, hogy rámutassunk: ne csak saját utazásainkat tervezgessük, de kövessük nyomon az elutazott közpénzt is, hogy számon tudjuk kérni annak ésszerű felhasználását.

Ha visszanéznéd, milyen luxusutakra szórták a pénzt politikusaink az elmúlt 15 évben, keress az #utazás címkére a K-Monitor korrupciós adatbázisában! A vizualizációt Vámos Kriszti, a K-Monitor adatelemzője készítette. Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, nézd meg honlapunkon, hogy támogathatsz minket!