Az idei év hemzseg a nagy visszhangot kiváltó korrupciós ügyektől, elég csak a Vizoviczki körüli pávatáncra, az MNB alapítványokra, a Századvég tanulmányokra, Voldemort Nagyúr sötét varázslataira, az EMMI-ORÖ tandemben elszivárgó uniós pénzekre vagy a letelepedési kötvény-bizniszre gondolnunk, hogy a klientúrának juttatott, nagyvonalú PR és építőipari tenderekről ne is beszéljünk. Egy friss kutatás szerint a választók kétharmada korruptnak látja a kormányt, amely csak azok ellen a visszaélések ellen lép fel, amiben nem érintett. Mindez sok munkát ad a kormányközeli ideológusoknak és a személyes érintettség okán magyarázkodni kényszerülő politikusoknak. A kormányerők azonban önvizsgálat helyett felvették a kesztyűt a korrupciós vádak ellen és alternatív magyarázatokkal álltak elő. Cikkünk nyomán mindenki eldöntheti, mekkora sikerrel.
"Alkotmányos költség"
Voldemort nagyúr története hamar körbejárta a magyar sajtót, ráerősítve azokra a hangokra, akik szerint politikai kijáróemberek befolyásukat latba vetve uniós forrásokat térítenek el az erősen központosított pénzosztó szerveknél, visszacsorgatott százalékokért cserébe. A kiszivárogtatott lehallgatások alapján egy tiszaújvárosi baráti társaság elhatározta, hogy belevág az uniós pályázati bizniszbe, egyiküknek pedig állítólag meg is volt a szükséges kapcsolatuk, Mengyi Roland személyében. Azt sejtették, hogy az intézkedés fejében csorgatni kell majd valamennyit a megítélt támogatásból, de arra nem számítottak, hogy az ismerős honatya “alkotmányos költség” címen már a pályázat beadása előtt kér ötmillió forintot, cserébe a későbbi fenti “tolmácsolásért”. Akár bizonyítást nyer az ügy, akár nem, a nyilvánvaló korrupciós eset kreatív átfogalmazása akkor is figyelemre méltó ha nem a közvéleménynek, hanem a mutyizóknak szólt. Az ügyészség azonban segít a fordításban: költségvetési csalás és befolyással üzérkedés gyanújával emelt vádat Mengyi ellen. Érdekesség, hogy egy 2009-es interjúban az MVM-es Kocsis István is említette, hogy a Balkánon "bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei is vannak" - Montenegróra utalt.
“Itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (...) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen”
(részlet a lehallgatott telefonos beszélgetésből).
Csendes forradalom, pillérépítés, nemzeti érdek
A Fidesz egyik fő ideológusának tartott, a Századvég kuratóriumi elnökeként és a Corvinus frissen kinevezett rektoraként tevékenykedő politikai filozófus, Lánczi András az évek alatt sokat dolgozott azon, hogy teljesen átértelmezze mindazt, amit a felületes állampolgár a mindennapokban sokszor csak korrupciónak nevez. A politika, mint tudjuk, gyakran az értelmezésért folytatott küzdelem, így nem csoda, hogy az intellektuális nehéztüzérség is bevetésre került, az inkább meglepő, hogy Lánczi magyarázatának filozófiai magja körülbelül annyi, hogy mivel a szocik is loptak és klientúrát építettek, most a Fidesznek jött el az ideje.
“Amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája. Ezen azt értem, hogy olyan célokat tűzött ki a kormány, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása, az erős Magyarország pilléreinek a kiépítése vidéken vagy az iparban. Például minden külföldit, aki termelő beruházást valósít meg, tárt karokkal várunk. Erre mondják azt, hogy „de hát ez maga a korrupció!”. Ez politikai nézőpont, itt valójában a korrupció szó mitikussá tételéről van szó (...) A korrupciónak van 13-14 kidolgozott társadalomtudományi értelmezése. Ám az nem szerepel köztük, ha a nemzeti érdekért tesszük ezt vagy azt, az eleve korrupció. Lehet korrupciónak nevezni, de aki ezt mondja, az valójában önmagát is becsapja.” (Magyar Idők, 2015. december 21.)
“Volt már egyébként gyökeres átalakulás: privatizációnak hívták. Azzal kapcsolatban ma senki nem rikoltozik korrupcióról, pedig ha azt egyszer tüzetesen megvizsgálnánk, abban aztán tényleg felrobbanna az ország. Tehát lehet korrupcióként értelmezni a trafikosztást, más nézőpontból viszont csendes forradalomként is.” (Válasz, 2014. november 19.)
Nemzeti nagytőkések és a labanc politika
2012-ben az akkor még a Parlamentben, azóta Zugló polgármestereként tevékenykedő Karácsony Gergely kérte Orbán Viktort, hogy adjon számot az oligarchák (akkor még főként Simicska Lajos) térnyeréséről és befolyásuk folyamatos növekedéséről. A kormányfő válaszában tisztázta: oligarchák nincsenek, a nemzeti együttműködés rendszerében pedig a magyar nagytőke képviselőinek bizony helye van. Szép mentés, csak ne volna olyan nehéz eldönteni, melyik nagytőkésnek van helye, és melyiknek nincsen...
"A nemzeti együttműködés rendszerében oligarchák nincsenek, de természetesen a magyar nagytőke képviselői ott vannak (...) ha ön a magyar tőke ellen beszél, labanc politikát folytat, amit én elutasítok." (Orbán Viktor, 2012. május 07.)
Rendszerszintű nem, egyedi esetek igen
A bálványosi szabadegyetemet már egy ideje a fiatal demokraták házi fesztiváljaként emlegetik, így nem csoda, ha kicsit nagyobb önbizalommal, bátorsággal fogalmaznak az ide ellátogató kormánypárti politikusok. Valószínűleg ez a kötetlen, közös gondolkodásra és őszinte beszélgetésre alkalmas légkör ragadtatta Kósa Lajost arra, hogy egyszer és mindenkorra leszámoljon a korrupciós vádakkal. Teljesítménye Suchman Tamás klasszikusát idézte ("a világ korrupt, nem az ÁPV Rt."). (fotó: Máthé Zoltán)
„Rendszerszinten megszüntettük a korrupciót” - [ az új kampányfinanszírozási rendszerre és az online pénztárgépek bevezetésére utalva:] "Nyugodtan mondhatom, hogy rendszerszinten 2010-től kezdve ez a kormány tette a legtöbbet a korrupció felszámolásáért". "A mostaniak már csak egyedi, elszigetelt esetek."
Blöff, blöff és blöff
Miután hosszas jogi huzavona után nyilvánosságra kerültek az MNB-s alapítványok pénzköltései, amiből megkérdőjelezhető kiadásokra és Matolcsy a rokonainak is jutott, egy ellenzéki képviselő a Parlamentben kérdezte az MNB-elnököt. A kritikát, miszerint Matolcsy húszmillió forintot költött egy saját magáról szóló könyvre, a jegybankelnök történelmi ismereteiről tanúságot téve egyszerűen hárította. Az élet egy könyv, és mi töltjük meg a lapokat benne. Deal with it.
“Blöff, blöff és blöff. (...) Önök, balliberális ellenzék három hónapja politikai támadást folytatnak, visznek a Magyar Nemzeti Bank, a magyar jegybank ellen. Ez botrányos. Önök a politikai támadás trükkjeként blöfföket alkalmaznak. Ön folytatta a blöffsorozatot, ugyanis a Sakk és póker című könyv nem rólam szól, szerencsére. Magyarországról szól; Magyarország szabadságharcáról, 2010 és 2013 dicsőséges magyar szabadságharcot kivívó hadjáratáról." (Matolcsy az Országgyűlésben)
Ha múzeumigazgatóként valakinek kölcsönadsz pár antik festményt, majd a lagziját is elintézed: rossz helyzetértékelés
Lázár János kormányinfója mindig rejteget izgalmakat, hiszen ez az a fórum, ahol viszonylag szabadon kérdezhetnek az újságírók. Amikor a 444-es Herczeg Márk arról kérdezte Lázár Jánost, hogy szerinte korrupció-e, amikor Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója értékes műtárgyakat ad kölcsön Habony Árpádnak, aki emellett ingyen tarthatja a lagziját az intézményben, Lázár talányos választ adott. Maga Baán úgy nyilatkozott, hogy a Habony-kapcsolat a múzeum hosszútávú érdeke volt, Lázár János szerint azonban:
“Ez annak a gyanúját veti fel, hogy Baán nem látja reálisan az általa vezetett intézmény helyzetét.”
Vajon ez azt jelenti, hogy az igazgató túltolta, és kevesebb szívességért is meg tudta volna vásárolni a titokzatos tanácsadó jóindulatát? Esetleg arra utal, hogy a Szépművészeti támogatása Habony nélkül is biztosított? Vagy azért értékelte rosszul a helyzetet, mert egy közgyűjteménynek nem az volna a dolga, hogy az igazgatója saját játszmáihoz használja fel a közvagyont? Mielőtt eltévednénk a lázári labirintusban, szögezzük le: korrupcióról szó sincs, mindenkinek alkotmányos joga, hogy hülye legyen.
Elvesztette közvagyon jellegét
A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak botránya talán az idei év legnagyobb figyelmet keltő ügye volt. Beszámoltak róla az online lapok, a nyomtatott sajtó, a kereskedelmi tévék, de még a közmédia sem tudta elkerülni a témát. Pedig sokáig tartották magukat a titkolózó alapítványok! Bánki Erik kormánypárti képviselő februárban még egy törvényjavaslatot is beadott, amelyben legendás érveléssel támasztotta alá, miért nem tartozik a polgárokra az alapítványok gazdálkodása. Bár a kormány megszavazta a benyújtott javaslatot, végül nem sikerült eltitkolni az alapítványok költéseit. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem hitte el, hogy a jegybanki boszorkánykonyhák alkimistái képesek a csodára: eltüntetni a közpénz közvagyon jellegét. Megpróbálták - de sikerült?
“A vagyon olyan mértékű elkülönülésére kerül sor, amely alapján az is megállapítható, hogy az alapító által juttatott vagyon elveszíti közvagyon jellegét.”
A K-Monitor a közpénzek átlátható felhasználásáért és a korrupció visszaszorításáért küzd. Ha szeretnél többet tudni rólunk, látogass el honlapunkra!
Címkék: korrupció
10 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Netuddki. 2016.08.19. 11:40:15
Szalay Miklós 2016.08.19. 11:45:21
egyvilag.hu/temak.shtml#temaid071
(A legfelső sor a kép tetején, "Érdekek". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)
Lásd továbbá az Állam részt többek között a hatalommal való visszaélésről.
Ballib cenzúrázók réme 16 2016.08.19. 11:56:01
Bár vannak kétségeim azok után, hogy az MSZP-s titkosszolgálat vezetője, büntetlenül hivatali idejében szabadlábon levő maffiózókkal diskurált arról 2009-ben, hogy nem beszélnek az MSZP-nek hordott pénzekről, viszont ellenzékieket (Fideszeseket) kompromittál majd.
pestisracok.hu/a-laborc-portik-talalkozo-jegyzokonyve-a-ps-en/
István Tamasi 2016.08.19. 12:33:11
Valamint az alvilág királya /vizoviczki/ a fitymasz alelnökétől kér segítséget a szabadlábra eresztéséhez emlékeztetve arra, hogy ő mily sokat tud mindkét oldalról és a poén az, hogy szabadlábra is kerül.
Ballib cenzúrázók réme 16 2016.08.19. 12:44:48
Tegyük hozzá, hogy az általad leírtak csupán feltevések, az előbbiről az MSZP-s titkosszolgálat maffia egyeztetéseiről, konkrét jegyzőkönyv van.
morph on deer 2016.08.19. 13:12:45
Ne zavard meg szegénykéket, még a végén meghasonlanak önmagukkal!
Elég nehéz lehet így is, a 'kötelesség', a tények meg esetenként a lelkiismeret között!
Addig boldogok, ameddig nem kényszerülnek rá, hogy szembenézzenek a valósággal.
Az meg már csak idő kérdése, de ők addig is próbálják mosni-, ha nem megy, kenni a mocskot.
Van mit, bőven!
Master. 2016.08.19. 17:05:03
Indriq 2016.08.19. 19:35:58
István Tamasi 2016.08.20. 09:53:08
Tegyük hozzá, hogy a Polt féle ügyészség gőzerővel dolgozik a vizo és a fitymasz közötti szálak eltüntetésén és ennek érdekében nem tartózkodik hazugságoktól, tanúk illetve gyanusítottak befolyásolásától és/vagy iratok eltüntetésétől.
2016.12.29. 02:21:04
Kiállott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet tisztító sem lehetne. Meg X. úr, meg Y. úr, meg a többi jól ismert idióta. Néznek bennünket a kúltúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis ittfelejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűek vagyunk, s ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk. Látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk: a nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. ADY: Menjünk vissza Ázsiába című cikk részlet.
Korrupt országokban a panamákon szokás leginkább felháborodni. Imádott hazánk pedig igen-igen korrupt ország. Ebből kifolyólag természetes, hogy itt minden ember fölháborodik, ha a másik ember panamázik… A magyar társadalomban, mint minden fenékig romlott társadalomban privátim, kis körökben, bizalmas tereferék közt vidáman és szemérmetlenül szoktuk tárgyalni mindezt. Vezető státusz férfiakról, előkelő politikusokról, társadalmi vezéremberekről, kedves, hízelgő elismeréssel szoktuk megállapítani, hogy nagy gazemberek.