A szomszédos Ukrajna belügyei az elmúlt időszakban kikerültek a hazai érdeklődés homlokteréből, a Majdan pedig a szélsőjobb számára (az orosz kommunikáció irányvonalának megfelelően) egyfajta szimbólumává vált a nyugati háttérhatalom nemzeteket romlásba döntő aknamunkájának. De valóban ekkora veszélyeket rejt megbolygatni a korrupt status quo-t? Mik a tapasztalatai és vannak-e valóságos eredményei a korrupció elleni fellépésnek? Milyen valódi problémák vannak a geopolitikai ellentétek és a hibrid háború keltette zaj mögött? Ennek jártunk utána.

Ha az ezredforduló demokráciaépítéshez kapcsolódó illúzióit kérjük számon a mai Ukrajnán, még a valóságosnál is elkeserítőbb képet kapunk, ám ezeket az illúziókat már senki sem táplálja. Ha cinikusan mégis így járunk el, arra juthatunk, hogy a posztszocialista patronázsrendszer felszámolása lehetetlen, a korrupcióellenes felháborodás pedig csak geopolitikai érdekeket leplező trójai faló. Ukrajnában a demokrácia szempontjából talán legjelentősebb jelenkori kísérlet zajlik, amely bennünket azoknak a demokratikus vívmányoknak az újraértékelésére kell sarkalljon, melyek megteremtése ma annyira kilátástalannak tűnnek keleti szomszédunk számára. Az ukrán helyzet rámutat, milyen következményekkel jár az urambátyám viszonyok eluralkodása.

Notórius adatigénylőként mi is részt vettünk abban a kampányban, amelynek nyomán végül információmorzsákhoz juthatott az európai közvélemény arról, mennyit is utaznak el az uniós biztosok. A Bizottság a magyar felfogáshoz nagyon hasonlóan kezelte a kérdést: ködösített, morgott, de végül engedett. Két hónap adataiból teljesen egyértelművé vált, miért titkolóztak: nincs mit szépíteni, rohadt drágán utazgattak. A magyar biztos, Navracsics Tibor a lista végén.

Nyilvánosságra került, hogy tavaly 2 hónap alatt félmillió eurót utaztak el uniós biztosaink. A költségek nagy része charterjáratok bérléséből származott. (Összehasonlításként érdemes megnézni a K-Monitor infografikáján, mennyiért utazik a magyar kormányzat.) Ez után az volna a minimum a viták kereszttüzében álló brüsszeli testülettől, ha lépéseket tenne az utazási költségek nagyobb átláthatósága érdekében. Az apró sikeren fellelkesülve adatigénylést nyújtottunk be a magyar minisztériumokhoz, hogy összegezve mutathassuk be a 2014-es ciklus összes kormányzati utazását és a miniszterelnök külföldi útjait (erről tavaly tavaszig itt tekinthető meg az anyagunk). Ritka, hogy Magyarország ad leckét átláthatóságból, de ez a helyzet.

Innovatív, önálló médiavállalkozások és a technológiai vívmányok felhasználása a nyilvánosságot fenyegető veszélyek ellensúlyozására - erről szól a News Impact Summit, amelynek a régióban Varsó és Prága után idén Budapest ad otthont. A szeptemberi, két napos seregszemlén az online újságírás legaktuálisabb kihívásairól hallgathatjuk meg olyan élenjáró hírcsatornák képviselőit, mint a BBC, a Spiegel Online, az AFP vagy a Gazeta Wyborcza. A regisztráció ingyenes, a részvétel ajánlott! 

Budapesten rendezik ősszel az European Journalism Center és az adatújságírás, az álhírek elleni küzdelem, a hiteles, társadalmi részvételt erősítő hírszolgáltatás és hiteles történetmesélés támogatására létrejött Google News Lab által szervezett News Impact Summitot és Academyt. Az eseménynek több hazai szerkesztőség mellett a K-Monitor is partnere. Az eseménysorozat, amely 2014-ben indult útjára lehetőséget nyújt a hazai médiumok képviselőinek, hogy egy egyedülállóan kreatív, technológiát és médiát összekapcsoló programsorozaton vegyenek részt. A regisztráció ingyenes, ezért érdemes mihamarabb jelentkezni!

Egyre szaporodnak a civil részvételi technikák a létező demokráciák intézményeinek "meghackelésére". Meglepő, de sokak szerint ebből épp a demokrácia jöhet ki jól. Az állampolgárok által gyakorolt kontroll innovatív eszközei ellensúlyozhatják a képviseleti demokráciák bizalmi válságát. Az információs korban az átláthatóság és a bírálhatóság olyan jegyek, amely nélkül egy kormányzati döntés elfogadhatatlan, a demokrácia ugyanis nem szereti az intézményes titkokat. Kérdés azonban, hogyan lehet ezeket az alulról jövő, vadul burjánzó technológiákat mindannyiunk javára fordítani magánérdekek helyett. Erre a problémára mutat rá a BKK afférja a jegyrendszer biztonsági réseit feltáró hackerrel. 

A napokban valaki elérte, hogy 50 forintért vegyen elektronikus bérletet a BKK-tól, amivel sosem utazott, ellenben egyből szólt a cégnek, hogy gond van. Feljelentették. Nemrég Debrecenben egy civil programozó jól működő menetrendes applikációját elégelte meg a DKV. Készítettek egy használhatatlan alkalmazást, és beperelték a független app készítőjét a menetrendi adatok jogtalan felhasználása miatt. Külföldön bevett gyakorlat, itthon azonban csak nyomokban találni példákat arra, hogy az állami szervek a polgárok közreműködésével alakítsák ki Smart City és adat-infrastruktúráikat - a megoldásokat általában felülről próbálják érvényesíteni. A magánszférában ugyanakkor nő az igény, hogy rendszereik biztonságát etikus hackerek teszteljék. Erre egyébként a BKK is tett kísérletet a fenti esetben, de úgy látszik, az együttműködés még nem elég olajozott. 

Tegnapig kellett volna a civilellenes törvény szerint regisztrálnunk külföldről támogatott szervezetként. A K-Monitor idén áprilisban, a törvény tervezetének nyilvánosságra kerülésekor úgy döntött, ilyen szabályozásnak nem tesz eleget. Már akkor elmondtuk, hogy az ellenállást tartjuk a helyes reakciónak. A civileket tömörítő Civilzáció csoporttal együtt azóta is úgy gondoljuk, ez a törvény felesleges, megbélyegző és káros.

Miért?

A törvénnyel nem lehet önmagában foglalkozni, hanem abban a kontextusban kell látni, amelyben született. A Fidesz hatalomra kerülése óta mindent megtett minden olyan intézmény felszámolásáért, ellehetetlenítéséért, amely féket szabhat a hatalmának. Így történt a magyar civil szférával is, amelyet először kivéreztettek, majd megindult azon szervezetek lejáratása, amelyek bírálták a kormány munkáját. Mindeközben adóforintok százmillióiból hizlaltak fel bábcivileket, akik nem végeztek a kormány üzeneteinek továbbításán kívül semmilyen érdemi tevékenységet, és akiket nem kényszerít rá senki hogy magukra aggassák, hogy az állam pénzeli őket. Mindenki emlékszik a Norvég Civil Alap és az Ökotárs elleni hajszára, az Orbán Viktor által elrendelt értelmetlen KEHI vizsgálatra, és ez egyre durvább civilellenes kirohanásokra. Pedig az ország aktuális mumusai öt, tíz vagy akár huszonöt éve is ugyanazokat az értékeket, társadalmi ügyeket képviselik, kormányoktól függetlenül, és ha szükséges kormányok ellenére. Nem ők váltak az ország ellenségeivé, hanem azok, akik háborút hirdettek ellenük.

A civilellenes törvény számunkra mérföldkő, amely mellett egyszerűen nem tudunk elhaladni. Egy olyan pont, amelyen számos intézmény, ágazat már túl van, gyakran úgy, hogy észre sem vette ezt. A napi kompromisszumok, alkuk során sokszor elfelejtjük, hogy milyen messzire jutottunk egy úton, amelyen soha el sem akartunk indulni. Ha 2010-ben bárki azt mondta volna, hogy ide jut az ország, bolondnak néztük volna. Jogi és racionális érvekkel védekezünk, mert mi mást is tehetnénk, miközben jogtalan, irracionális érvekre épülő harc folyik ellenünk. Ezért mindegy, hogy egyből érvényt szereznek-e a törvénynek, esetleg az EMMI-től kapunk még egy kis időt, vagy majd inkább más módon lépnek fel ellenünk. Mindegy, hogy egyelőre csak ijesztgetés az egész, vagy már a civil szervezetek bedarálásának törvényi előkészítése zajlik. Nem veszünk részt benne.

Szánkódomb az Alföldre? 11 kilátó egy félreeső faluban? Fejjel lefelé megépített tájház? Shrek-tanya, csak mert állítólag az ogre magyar szó? Ezek a fejlesztések mind megvalósultak Magyarországon, méghozzá az uniós pályázatok döntéshozóinak jóváhagyásával, döntően az európai adófizetők pénzéből. Megkerestük a legelfuseráltabb idegenforgalmi fejlesztéseket, amelyek azt is láthatóvá teszik, hogyan gombolhatók le százmilliók átgondolatlan ostobaságokra a jelenlegi rendszerben.

A kép az Magyar Turisztikai Ügynökség kampányanyagának felhasználásával készült. 

Főként simlis politikusok és lehetetlen helyzetben lévő, abból kitörni akaró önkormányzatok hozták össze az uniós pénzre lecsapó idegenforgalmi fejlesztések legnagyobb baklövéseit. A 30 sztori közül találni döntéshozók magánbizniszeit, egyszerű üzleti fiaskót, átgondolatlan, túlméretezett beruházást és teljesen értelmezhetetlen, öncélú fejlesztést is. Az idegenforgalomról legalább Mészáros Lőrinc expanziója óta tudjuk, hogy jó üzlet, azonban az EU-s pénz csodát nem csinál. Infrastrukturális feltételek, látnivalók és összehangolt, jól kitalált és pozicionált értékajánlat nélkül ma már nem jönnek a vendégek. Az elfuserált beruházások listáján végigtekintve azonban inkább az a benyomásunk, hogy ezzel egyébként a résztvevők is tisztában vannak. A lehetőségekhez képest elenyésző a teljesen haszontalan, de rengeteg erőforrást felemésztő beruházás, amibe a település belerokkan - ennél az önkormányzatok sokkal óvatosabbak.

Játékkal és szakmázással mi is ott leszünk a Bánkitó Fesztiválon július 12. és 15. között, ahol kerettémának a szervezők a korrupciót választották. Becsületes közéletért küzdő civil szervezetek hadával ismerkedhetsz meg és mi is bemutatjuk, mit lehet tenni a korrupció ellen. Szó lesz a hétköznapi korrupciótól kezdve a milliárdos gigaberuházásokon át kormányzati átláthatóságig sok mindenről. Kipróbálhatod, mit lehet kihozni olyan nyílt adatokból, mint a helyi önkormányzatok költségvetései, vagy milyen dallamot adnak ki a legnagyobb közbeszerzők tenderei. Mutatjuk, milyen programokkal készülünk.

Mennyi? – Harminc! – Mi harminc? – Mi mennyi? Még a legtájékozottabb állampolgároknak is gondot okozhat a sajtóban keringő nagy összegek értelmezése, legyen szó a Vizes VB költségeiről, a költségvetés sarokszámairól vagy a sokat emlegetett lélegeztetőgépekről. Építettél már óriás ugrótornyot? Mi sem, de nem szeretnénk, hogy csak a politika és a politikai sajtó önkényes tálalására támaszkodhassanak a polgárok, ha a pénzüket költik. Ezért pályáztunk a Google Digital News Initiative-hez, hogy megalkossuk a COMPR-t, ami segít rendet vágni az adattengerben. Nyertünk!

A kormánypropaganda az elmúlt évekre elviselhetetlen méreteket öltött, a közpénzből lebonyolított, kék hirdetések uralta agitációs kampányok folyamatos elemévé váltak a kormánypártok politikájának. Mi a magunk eszközeivel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy tisztább legyen a kép, mennyi közpénzt költött el a kormány tisztán politikai kommunikációra. Infografikán mutatjuk be, hogyan jutott el az Orbán-kabinet a közpénzből felturbózott önreklámtól a bevallottan politikai agitációt szolgáló kampányokig és a bárki által többször kitölthető álkonzultációkig. A kék hirdetések 5 éve és 45 milliárd forint közpénz története. 

Nyáron az elmúlt időszak legnagyobb parlamenti háttéralkuja zajlott a plakáttörvény kapcsán: minden párt azt találgatta, mit nyerhet és veszíthet a köztéri plakátolás esetleges beszűkülésével. Mivel a párt- és kampányfinanszírozás érdemi megújítására nyilvánvalóan nincs szándék, a rendszer egyetlen elemének a reformja csak a taktikázásról szólt. Látni kell, hogy a "lex csicska" nem szól a tévé- és rádióhirdetésekről, a nyomtatott sajtóról, így megmosolyogtató, amikor Kósa Lajos a kampányfinanszírozási rendszer átfogó megújításáról beszél. Tetszettek volna csatlakozni 2014-ben a civilek antikorrupciós programjához! 

Nehéz előrevetíteni, hogy a törvény hatására hogyan alakulnának át a köztéri politikai hirdetések: ma még tartanak az utóvédharcok. Az biztosnak vehető, hogy a korlátlan erőforrásokkal rendelkező kormánynak nem lenne probléma az új szabályok szerint hirdetni, míg más szereplők aligha fognak tudni a korábbi évtizedek korrupt gyakorlata szerint plakáthelyeket boltolni: a Jobbik kísérletét úgy tűnik, az államhatalom el fogja tiporni. Az mindenképp beszédes, hogy állami hirdetések csak egy töredéke megy óriásplakátokra, (ha az állami hirdetések egészének volumenéről szeretnél képet kapni, javasoljuk a Mérték anyagát), az ellenzék számára viszont sokkal fontosabb kommunikációs csatornát jelentenek. Nem véletlenül lett volna hajlandó a Fidesz bevállalni az ilyen hirdetésék részleges tilalmát is a törvény korábbi verziójában.

Az ezredfordulón pozíciót szerző zöldbárók helyét hektárról hektárra, cégről cégre veszik át a narancsbárók a magyar mezőgazdaságban, ez derül ki az agrártámogatások adataiból, amelyet immár ötödik éve dolgoz fel a K-Monitor. A 2016-es kifizetések és a tulajdonosi átrendeződések fényében továbbra sincs nyoma az ígért átrendeződésnek a kis, családi gazdaságok felé. Ami azonban egyre jobban látszik: a médiához, a bankszektorhoz vagy az építőiparhoz hasonlóan itt is pillanatok alatt felbukkantak a kormánypárthoz vagy személyesen a miniszterelnökhöz köthető nagygazdák, akik aztán megcsinálják a szerencséjüket a magyar mezőgazdaság egyre egyenlőtlenebb világában. Tavaly a legnagyobb pezsgést Orbán Viktor legszűkebb környezetében figyelhettük meg: a falubeli komák, sportbarátok, rokonok gyarapodtak, a régi motorosok visszaestek. Ha konkrét települések nagygazdáira keresnél, itt tudsz.