Még Fürjes Balázs fejlesztésügyi mindenesnek is leesett a tantusz, hogy "lehetne egy bonyolult kérdésben is közérthetőbben kommunikálni", és bizony igaza van. Egy százmilliárdos beruházásnál vagy megarendezvénynél az lenne a minimum, hogy a tervezés, a menetrend, a költések és az eredmények mind nyomon követhetőek a polgárok számára. Ehhez képest hiába a PR és Hosszú Katinka, csak dühöng az ember, ha naponta értesül az újabb és újabb százmilliós, milliárdos költésekről. Kívülről kapkodónak és kaotikusnak tűnik a szervezés, pedig mindez hiteles, tényalapú kommunikációval és néhány grafikonnal orvosolható lenne. Bemutatjuk a vizes VB költéseit!
Ugorj a cikk aljára az interaktív ábráért vagy kattint a képre a teljes képernyős nézetért!
A kormányzati kommunikáció visszatérő agyréme a civil szervezetek befolyásolási kísérleteivel való riogatás, amit mostanában áltudományos Századvég-tanulmányok is "kimutattak". A kormány szándéka egyszerű: kell egy ellenfél, aki ellen harcolni lehet, és miközben megvédik az országot, addig sem a valós problémáktól hangos a közélet. A most leügynöközött szervezetek már évek óta kérik a döntéshozatal befolyásolásának átláthatóvá tételét, eredménytelenül. A szabályok finomhangolásával milliárdokat keresők helyett azokon csattanna az ostor, akik bele mertek szólni a nagyok játékába.
Egyébként pont a Fidesz szüntette meg 2010-ben az első hazai lobbitörvényt, pedig teljesen jogos igény, hogy aki bármilyen célból befolyásolni próbálja a politikát, az tegye ezt átlátható módon. Derüljön ki: ki finanszírozza, és kit milyen ügyben környékezett meg, legyen szó civilről vagy hivatásos lobbistáról! 2012-ben pont a most kritizált civilek kérték a kormányt a lobbiszabályok rendbetételére. A jelenlegi, ex lex helyzetben a döntéshozó fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, suttyomban milyen ajánlatokat hallgat meg. A Századvég tanulmányában is említett K-Monitor rendre felszólal azért, hogy szülessenek megfelelő lobbiszabályok, nem csak Magyarországon, de az EU-ban is. Tagjai vagyünk egy átlátható EU-s lobbizást sürgető együttműködésnek, és regisztráltunk az EU átláthatósági regiszterében is, hiszen előfordul, hogy véleményt nyilvánítunk EU-s jogszabályokról, legutóbb például az EU-s közbeszerzési formanyomtatványokról.
A NAV idén is elkészítette közel 4 millió magánszemély adóbevallását, amit megnézhetsz ügyfélkapudon vagy akár kipostázva is kérheted. Tavalyi bevezetésekor üdvözöltük, hogy az állami szerv végre egy olyan lépést tett, ami a lakosság jelentős részének életét megkönnyíti, hiszen a nyomtatványkitöltővel senki sem szeretett bajlódni. Amire szeretnénk felhívni a figyelmed: az online kitöltő felületen nem csak az adatok helyességét tudod leellenőrizni, hanem a civil szervezetnek illetve egyháznak felajánlott 1+1%-ról is rendelkezhetsz! Ehhez nyújtunk segítséget az alábbi útmutatóval - vigyázat, a határidő, május 22-e vészesen közeleg. Soha sem volt még olyan fontos a civileknek ez a határidő, mint most.
Az OpenSpending egy világszerte használt online infrastruktúra a költségvetés és állami költés átláthatóbbá, kézzelfoghatóbbá tételére. Erre alapozva a teljes Európai Unió mintegy 300 milliárd eurónyi (90 ezer milliárd forintnyi) támogatásának nagyságrendjeit és céljait jeleníti meg országonkénti bontásban az a nyílt költést népszerűsítő projekt, amelyet civilek hoztak tető alá. Az ábrázolt összeg a 18.500 milliárdos magyar költségvetés sokszorosa, így felvetődik a kérdés: ha a civilek képesek ilyesmire, a magyar kormány miért nem mutatja be közérthetően, mire költi a polgárai pénzét? Innen a SubsidyStories.eu közleménye a projekt részleteivel.
(Kattints a képre és keress a magyar és európai országok nagy projektjei között)
Ma van a nyílt adatok világnapja! Világszerte konferenciákkal, programozói versenyekkel, petíciókkal ünneplik. Itthon egyelőre sajnos hiába várunk az adatrobbanásra, sőt előfordul, hogy a nyíltnak tűnő adatok felhasználóit is kellemetlen meglepetés éri - emlékezhetünk a debreceni menetrend-app történetére. Mi egy egyszerű ujjgyakorlattal ünnepeljük az Open Data Day-t, amivel ara szeretnénk rámutatni: a nyílt adat nem harap, viszont szuper dolgokat lehet belőle csinálni!
(Kattints a képre, és teljes képernyőn böngészheted a felajánlások adatait 2011-től!)
Útjára indítottuk nemzetközi korrupciós sajtószemlénket, amit innentől minden hónap első szombatján olvashattok. Olyan ügyeket gyűjtünk össze, amik meghatározzák egy ország politikai életét - és magyar szemmel is relevánsak. Sajnos ezek az ügyek gyakran elvesznek a hírversenyben, ezért érdemes rájuk havonta visszatekinteni. Korrupció nem csak nálunk van, a szomszéd kertje sem mindig zöldebb. Ha olvasod a nemzetközi sajtót, és olyan ügyre bukkansz, ami szerinted ide kívánkozik, küldd el nekünk az info@k-monitor.hu címre.
Notórius adatigénylőként részt vettünk az európai közpénzek transzparens felhasználása felett őrködő Access Info kampányában, amire azt követően kerül sor, hogy kiderült, Jean-Claude Juncker, az EU Bizottság elnöke 63 ezer euróért repült a 2015-ös törökországi G20 csúcsra. Értelemszerűen Navracsics Tibor utazási költségeire voltunk kíváncsiak, így a K-Monitor munkatársai az ő adatait igényelték meg. Választ nem kaptunk, most pedig arról értesültünk, hogy - bár az Európai Bíróság annak idején elmeszelte a "visszaélésszerű adatigénylésre" hivatkozókat, most a Juncker-bizottság ahelyett, hogy kezelné az uniós polgárok kérelmeit, a civileket bírálja. Magyarként ezen talán meg sem lepődünk, de a megkérdőjelezhető legitimitású brüsszeli testülettől talán több alázatot várnánk. Innen az Access Info közleménye.
Egy hónappal azután, hogy Európa-szerte 120 személy összesen 189 adatigénylést nyújtott be Európai Bizottság 2016-os utazásainak költségeivel kapcsolatban, a Bizottság ezeket az igényléseket még nyilvántartásba sem vette, megszegve az erre, valamint a tizenöt napon belüli válaszadásra vonatkozó kötelezettségét. Az Acces Info szerkesztőjével, Helen Darbishire-rel folytatott levelezésében Martin Kröger, aki a Főtitkárságnál az átláthatósági részleg vezetője, leszögezte, hogy „a Bizottság nem szándékozik egyénileg kapcsolatba lépni az adatigénylőkkel”, „a Bizottság jelenleg vizsgálja a megfelelő módját az igénylések kezelésének". Ez nem a megszokott magatartás, a kérelmeket általában egy munkanapon belül nyilvántartásba veszik.
Azért dolgozunk, hogy a korrupciós ügyek ne tűnjenek el a süllyesztőben!
A Bizottsággal folytatott levélváltás (PDF, 0,9 Mb) itt olvasható angolul. „A kérelmeket övező hallgatás példa nélküli és megdöbbentő” mondta Helen Darbishire, „a nyilvántartásba vétel és válaszadás megtagadása az adatokba való betekintés, európai egyezmények/szerződések által védett, jogának nyilvánvaló megsértése.” Az Access Info elítéli a Bizottság arra irányuló kísérletét, hogy a civileket tegye felelőssé az adatigénylőkkel való kommunikációért, arra hivatkozva, hogy „az igénylések az AccessInfoEurope (sic) kezdeményezése alapján az AsktheEu weboldalon keresztül történtek.” Válaszában, visszautasítva az közvetítő szerepét, Darbishire emlékeztette a Bizottságot, hogy a közösség tagjainak, akik részt vettek ebben a kampányban és adatigénylést nyújtottak be, joguk van a törvény előtti egyenlő elbírálásra. Leszögezte, hogy a civil társadalom feladata az átláthatóság erősítése a közpénzek közös ügyekre való elköltésével kapcsolatban.
Eközben az Access Info választ kapott arra a január 31-i a Bizottság alelnökének, Frans Timmermansnak küldött levelére, amiben a költésekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozására szólítottak fel. A válasz megerősíti a levél megérkeztét és biztosít, hogy „hamarosan válaszolunk”. „A Bizottság szokatlan ellenállása ellenére, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot az utazások költségeivel kapcsolatban, reméljük, hogy a helyes dolgot fogja cselekedni és nyilvánosságra hozza ezeket az információkat” - mondta Darbishire.
Frissítés (03.10.): Az AccessInfo arról tájékoztatott, hogy a Bizottság egy nagy adatigénylésként bírálja el a beérkezett egyéni igényléseket, ezt pedig túlzott munkateherre hivatkozva nem teljesíti és csak bizonyos adatokat kíván kiadni. Ez természetesen felháborító eljárás és az uniós információszabadság lábbal tiprása, amely ellen az akcióban adatigénylőként részt vevő K-Monitoros dolgozók egyénileg is panaszt nyújtottak be. Ilyen a mi formánk, de nem hagyjuk titkolózni az uniós biztosokat sem!
Kijöttek az adatok, melyből évről évre a magyar agrárium legpontosabb, legátfogóbb diagnózisa nyerhető. Egy gigantikus táblázatról van szó több százezer sorral, ezt a kezelhetetlen adatmennyiséget tettük újra kereshetővé. Tavaly az Indexen is járt az eszköz, így több, mint százezren böngészhették településük, szülőfalujuk földesurait, vagy kerestek például a felcsúti támogatottakra. Idén tovább pontosítottuk az adatokat és frissítettük az ábrát a 2016-os számokkal, így már 7 év adatai hasonlíthatók össze. Az ábra természetesen kinagyítható és beágyazható. Jó böngészést!
Az Európai Bíróság 2014-es ítélete az adatvédelmet és véleményszabadságot ütköztető globális vita homlokterébe emelte a "felejtéshez való jog" uniós megoldását. Az ítélet a jóval korábbi uniós irányelvet értelmezte a modern viszonyokra, a gondolat tehát nem az elmúlt évek hirtelen szabályozási ötlete. A döntés egy spanyol úr beadványa nyomán arra kötelezte a Google-t, hogy a keresőben elérhető, elavult találatot törölje a találati listájából. A cikket annak idején jogosan tették fel az internetre, ezért nem indokolt eltávolítani, ugyanakkor a döntés lehetővé tette az abból fakadó sérelem orvoslását, hogy az uniós polgár nevére keresve ne egy régi, irreleváns információ jöjjön fel.
Hallgasd meg a témáról szóló rádióbeszélgetést!
Mindez örömteli fejlemény, ám hiába fogadozott a Bizottság, hogy a változtatás nem érinti az újságírói munkát, ez nem rettenti el a közéleti szereplőket attól, hogy kényes tartalmakat távolíttassanak el, tévesen a "felejtés jogára" hivatkozva. A legnagyobb hal, a Google ugyan kiépített egy rendszert a kérések szűrrésére, de ez a megoldás egyrészt nem opció a kisebb tartalomszolgáltatóknál, másrészt nem is kívánatos, hiszen így egy magáncég alkalmazza a jogot. Az azonban nem igaz, hogy főként politikusok és közéleti szereplők élnek vissza a felejtéshez való jog kínálta lehetőséggel. A keresők piacán Európában egyeduralkodó Google rendszertelenül publikált adataiból pedig az látszik, hogy a közéleti szereplők ez irányú kérelmeit sokkal nagyobb arányban utasítja el a cég szakértői apparátusa, mint az átlagos földi halandók igényeit. Nagy általánosságban tehát elmondható: a kellemetlen cikkeket az átlagember leszedetheti a Google találati listájából, ám a közérdekű információkra ez nem jelent veszélyt. Ugyanakkor a Google eljárása sem mindig a legprecízebb - ilyenkor a nemzeti adatvédelmi hatóságokhoz fellebbezhet az uniós polgár. A keresők üzleti érdekével (és az amerikai felfogással) ellentétes az uniós döntés és az ezt követő, 2016-os rendelet, így a Google továbbra is utóvédharcokat folytat az uniós tagállamokkal arról, pontosan hogyan és kik számára kell érvényesítenie a felejtéshez való jogot.
A kezdeti maszatolás után új rendszerben indultak meg a megyei jogú városok felé a Modern Városok Program milliárdjai. A program Miniszterelnökség által kommunikált teljes összege mára elérte a 2500 milliárdot, ami több, mint háromszorosa az olimpia (szintén tervezett) büdzséjének, ráadásul a még kimaradt városok nélkül és 2020-ig. Bár nagyságrendileg ugyanannyian élnek Budapesten és a program városaiban, az összehasonlítás fals: a MVP sokkal alapvetőbb fejlesztéseket irányoz elő, mint amit az olimpia ígér. Most a hozzáférhető adatokra támaszkodva térképre visszük a kétszáznál is több projektet, hogy mindenki egyszerűen áttekinthesse, értelmes célokra megy-e a pénz, vagy a választók lekenyerezése zajlik.
A Modern Városok Program egy hatalmas ajándék minden érintett politikusnak, hiszen egy uniós pénzből elkövetett fejlesztés nem fél oldal publicitást kap a helyi lapban, amit egy egyentáblával is megtámogatnak, hanem maga a miniszterelnök jön el, és dicséri szép szavakkal a város vezetését. Mintha nem egy unalmas kódnevű EU-s programból épülne uszoda és színház, ahogy épült eddig épül majd ez után is, hanem egy jól átgondolt, tudatos koncepció mentén áldozna a város céljaira a közösből gondoskodó kormány. Az elismerésre nagy igény van, ám a tudatos koncepció hiányzik a MVP mögül: nincsen átfogó célrendszer arról, milyen egy modern város, amit a 2000+ milliárdból el akarunk érni 2020-ig, hiszen a "programban" a helyi politika határozza meg saját igényeit. Ez a szubszidiaritás-érv eleve gyanús egy ennyire centralizáló kormányzattól, de mire kiderül, jól határozták-e meg a célokat a helyi politikusok, vagy csak nagyokat mondtak a hirtelen pénz miatt - addigra már úgysem lehet visszacsinálni. Ott marad a város nyakán a két számmal nagyobb uszoda.
