Apollo, Hankook, Mercedes... A látványos gyárátadókra sokan emlékezhetünk, de arról a folyamatról, melynek nyomán a külföldi beruházó Magyarországon köt ki, kevesebbet tudunk. A jelenlegi kormány kommunikációjában ugyan gyakran kikel a multik ellen, egy most közzétett adatsorból azonban jól látszik: elődeihez hasonlóan az Orbán-kormányok is nagyvonalúan osztják a beruházás-támogatásokat a nagy cégeknek tőkebefektetéseik bátorítására. Az Orbán-kabinetek 2010 óta 300 milliárd forintot juttattak többségében külföldi tulajdonú multiknak. Hogy befogadhatóbbá tegyük az adatsort, infografikán mutatjuk be az egyedi kormánydöntésen alapuló, nagyvállalati támogatásokat. (Frissítve: 2018.12.12.)

Orbán Viktor alapkövet tesz le az Apollo Tyres gyöngyösi gyárában (24.hu)

 2004 és 2010 között 129 milliárd, 2010 és 2018 októbere között ennek több, mint duplája, 288 milliárd forint került döntően külföldi tulajdonú nagyvállalatokhoz egyedi kormánydöntések jóvoltából. A most közzétett adatsor azt is tartalmazza, hány munkahely teremtését vállalták a cégek a támogatásért cserébe. A kapott támogatásokat nézve továbbra is vezet a Mercedes 2008-as támogatása, mögötte az Apollo Tyres, a Hankook , az Audi Hungária, majd ismét a Mercedes (2016). 2018 eddigi legnagyobb támogatottja pedig szénszálgyártással foglalkozó, japán-amerikai Zoltek Zrt., amely több, mint 8 milliárd forint támogatást kapott az adófizetők pénzéből. Ezért 30,8 milliárdos beruházást hajt végre Nyergesújfalun, ami 357 új munkahellyel kecsegtet. A 24.hu egy korábbi összegzése szerint egyre több pénzből lesznek új munkahelyek, a magyar cégek pedig még több támogatás fejében teremtenek új állásokat (ennek hátteréről itt olvashatsz). Egyedi kormánydöntéssel (EKD) jutott 2017-ben 6,26 milliárd forinthoz Mészáros Lőrinc visontai keményítőgyára is.

Novemberben Budapesten jártak és 1200 milliárd forint összértékű közbeszerzést vizsgáltak meg az Európai Bizottság auditorai a 2015 és 2017 közötti időszakból. A 29 vizsgált projekt fele olyan építési beruházás volt, melynek végső ára rendre 20-70 százalékkal meghaladta a felhívásban becsült értéket. A Bizottság egyes hírek szerint a rendszerauditot követően az uniós támogatások egy részének megvonását, 10 százalék átalánykorrekciót javasol, 100-150 milliárd forint lehet a büntetés.

 Ugyanakkor információink szerint bizonyos ellenőrzések projektenként eltérő hibákat és korrekciókat állapítottak meg, melyek összértéke 100 milliárd forint felett lehet. Az ellentmondás lehetséges magyarázata, hogy két különböző auditról volt szó: projektek ellenőrzéséről, illetve egy rendszerellenőrzésről. Tőlünk függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre a Portfolio.hu is. Bárhogy is legyen, ez súlyos kritikát mond az uniós pályázati rendszerünkről, ráadásul milliárdokat bukhatunk általa. Egy képviselői kérdésre a kormány most először reagált a kiszivárgott hírekre, méghozzá abban a stílusban, ahogy mostanában minden kritikára szoktak: migránsozással, a lehetséges büntetés súlyával való szembenézés nélkül. A hazai politikai ketrecharcban ez a kommunikáció talán működik, de az ellenőrzés összetett rendszere felől érkező kritika erőből félresöprése súlyos felelőtlenség.

fotó: Nyugat.hu

Tavaly októberben nevezték ki Kósa Lajost a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszternek. Ezzel az ő feladata lett, hogy felpörgesse és a kampányban is láthatóvá tegye a vidéki városok részben uniós finanszírozású nagyberuházásait összefogó Modern Városok Programot. Kósa a kampányban inkább botrányaival tűnt ki, amiért országjárása is titokban zajlott. Legutóbb tavaly év végén összegeztük a már akkor 3500 milliárd forintra saccolt programot, melynek végleges tartalmát azóta sem ismerhette meg a nyilvánosság. A nemrég közzétett dokumentumok alapján kijelenthető: a program Kósa alatt sem pörgött fel, helyét az új kormányban kormánybiztosként Gyopáros Alpár vette át. Nagyvonalú becslés szerint a 2015/16-os ígéretek negyede-ötöde kerülhetett még csak megtámogatásra, Gyopáros azonban egy interjúban már a Modern Falvak Program elindításáról beszélt. 

A Modern Városok Program 2015. március 25-én indult Sopronban és 2017. május 26-án zárult Hódmezővásárhelyen. A "Program" így tulajdonképpen a miniszterelnök országjáró turnéját jelentette, melynek során a polgármesterekkel találkozva fejlesztési kosarakban állapodott meg a városokkal. 23 megyei jogú várossal mintegy 260 beruházás végrehajtásában állapodtak meg, ami legalább 3500 milliárd forintba kerül majd. A Program azonban nem egységes, vannak benne olyan elemek, amiket uniós forrásból a sajtókompatibilis megállapodások nélkül is megvalósították volna, de kétségtelen: a kormány költségvetési pénzből is áldoz a városok fejlesztésére a következő években. Érdemes látni, hogy a közút- és vasútfejlesztések ebből több, mint 2000 milliárd forintot tesznek majd ki, ezek mellett városi infrastruktúra-, sport-, kulturális és egyéb fejlesztések indulnak, melyeket a városok maguk valósítanak meg uniós és költségvetési támogatásokból. Utóbbiak konkretizálásában és a városokkal történő megállapodásokban szántak szerepet Kósának.

Azzal, hogy május 30-án a román Alkotmánybíróság a korrupcióellenes főügyész visszahívására kötelezte Iohannis államfőt, keresztülhúzta az elnök politikailag is értelmezhető igyekezetét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) autonómiájának és cselekvőképességének megőrzésére. Egy korábbi esetben Iohannisnak sikerült visszautasítania az igazságügyi miniszter javaslatát egy, a Legfőbb Bírói Tanács által kiadott tanácsadói vélemény alapján, amely kimondta, hogy a főügyész elleni vádak nem elég megalapozottak a lemondatásához. Bianca Selejan-Guțan a Verfassungsblogon megjelent cikke alapján összefoglaljuk, hogyan alakult ki mégis alkotmányos patthelyzet a korrupciós ügyészség vezetője körül.

(a fotó forrása: krónika.ro)

A felcsúti fociakadémia nem regisztrált külföldről támogatott szervezetként, beszámolója alapján mégis fillérre tudható: húszmilliós támogatást kapott az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA). Az Alapítvány korábban is tüntetett fel ilyen támogatást, mégsem szerepel a civilek által sérelmezett feketelistán. Az eset jól mutatja, a listázással a kormánynak a megbélyegzés volt a célja, a külföldi támogatások átláthatóságát, ahogy korábban, ma is a beszámolók teremtik meg. E beszámolókat a listázó törvényt sérelmező civilek, köztük mi is fontosnak tartják és évről-évre közzéteszik.  

fotó: 24.hu

Egy választás után nyilván nem lehet mindenki boldog, de idén áprilisban, miután a választók nagy része legalább a kormány-ellenzék valamelyikét le kívánta váltani, nem volt meglepő a csalódás és a düh. Már a voksolás előtt, az országos listák összeállításánál eldőlt, hogy az ellenzék továbbra is a Fodor-szindrómával küzd, a Fidesz-KDNP jelöltjei között pedig továbbra is helyet kapnak a párt elutasított, korrupciós ügyekbe keveredett politikusai (pl. Simonka György, Farkas Flórián, Rogán Antal). A pozíciójukat őrző pártelitek hatalma azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak az őket zsaroló pártoknak. Ha már maguk a pártok nem állnak elő hitelesítő technikákkal.

A következőkben bemutatjuk a preferenciális szavazást, ami megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben. A jelöltek sorrendjébe való beleszólással a választópolgárok megakadályozhatják, hogy pártjaik csirkefogókat nyomjanak le a torkunkon ahelyett, hogy a népszerűbb, tisztább jelölteknek adnának esélyt. 

"Hajítsuk ki a gazembereket!" (fotó: Dan Houston / Getty)

Utoljára 2011-ben volt a tavalyinál is alacsonyabb a valódi versenyt biztosító nyílt közbeszerzések száma a nemzeti eljárásrendben. A nemzeti eljárásban lefolytatott több mint 7200 közbeszerzésből alig 200 (2,8%) zajlott teljesen nyílt eljárás szerint. Az uniós értékhatár felett sokkal jobb az arány, de a nemzetközi összehasonlítás és az egyindulós eljárások magas száma ott is jócskán árnyalja a képet. Bemutatjuk a Közbeszerzési Hatóságtól kapott adatokat.

forrás: Getty Images/CNN

A közbeszerzési rendszer célja, hogy az állami szereplők, olyan módon szerezzenek be árukat, szolgáltatásokat, vagy rendeljenek meg építési beruházásokat, hogy eközben a lehető leghatékonyabban költsék a közpénzeket. Aki olvas híreket, az tudhatja, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek sok oka lehet, a leggyakrabban a hozzáértés hiánya vagy korrupt befolyásolás okozza a közérdek sérelmét. Az állam feladata az volna, hogy ezt a két tényezőt próbálja meg amennyire csak lehet visszaszorítani, jó szabályokkal, képzéssel, átláthatósággal. A cél, hogy ezáltal valódi versenyt teremtsen, és ebben a versenyben válassza ki a legjobb ajánlatokat. Ezért szeretjük, amikor a közbeszerzéseket sok résztvevő mellett nyílt eljárásokban bonyolítják. A közbeszerzési rendszeren keresztül persze lehet támogatni bizonyos közpolitikai célokat is - környezetvédelem, foglalkoztatottság, innováció, fenntarthatóság - de csakis világos szabályok szerint.

A Rogán-minisztérium által vezérelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) közzétette a választások előtti 3 hónapban lefolytatott tenderei eredményét. Az NKOH itt különböző állami szerveknek, hivataloknak, állami vállalatoknak folytat le a kommunikációs tendereket úgy, hogy egy korábbi szerződésben már kiválasztott három cégcsoportot, akik aztán minden egyes munkáért külön "versenyeznek". A három klientúrabajnok, Balásy Gyula, Kuna Tibor és Csetényi Csaba közül utóbbi kettő érdekeltségei lemaradtak, az állami kommunikációs feladatokat pedig sorra Balásy cégei, a New Land és a Lounge viszik el. Az állami propagandakampányokért is felelős cégek a december vége és május vége közti időszak összesen 11,4 milliárd forintos különböző munkáinak 84%-át nyerték el.

Jelentős összeget szórtak ki az éve elején is abban a keretszerződésben, ahol korábban már kiválasztották azt a néhány klientúracéget, akik a legzsírosabb állami munkákért egyáltalán "versenyezhetnek". A Balásy Gyula-féle New Land Media, a Lounge Design a Csetényi-féle Network360 és Affiliate Network és természetesen Szijjártó barátja, Kuna Tibor cégei, a Young&Partners és a Trinity és a Sprint Nyomda. A munka: videógyártás, tanácsadás, PR, marketingfeladatok, grafikai és nyomdai szolgáltatások, jó drágán, hiszen a bebetonozott haveri cégek között vélhetően nincs élet-halál küzdelem, melyik munkát ki visz el. A költések nagy része már szerepelt a hírekben, de az így egyben látható jól, hogyan működik a NER Pareto-elve: nem elég, hogy kiemelnek 3 céget, akikhez a megbízásokat pumpálják, de közülük is van egy, ami elviszi a munkák 80%-át. Mára Balásy cégei szinte minden értékesebb munkát elnyernek, Kunának néhány bejáratott partner megbízásai jutnak (az MVM-kapcsolatról itt írtunk), a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba pedig ugyan ott forog a politikusok környékén a stadionok díszpáholyában, a NKOH tenderein azonban hiába indult el 26-szor, mindössze egyetlen apróbb munkát sikerült elcsípnie. Ebből talán még a folyamatos pályázás költségei sem igazán vannak lefedezve, de a Csetényi-cégek indulása is kell ahhoz, hogy a verseny látszata fennmaradjon.

Hatodik éve dolgozzuk fel az agrártámogatások adatait, hogy a közvélemény is tájékozódhasson arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban. A legtöbb támogatást kapó 10 százalék tavaly is elvitte az 560 milliárdos támogatási összeg bő háromnegyedét, a legzsírosabb nagygazdák a politikai-gazdasági széljárást kihasználandó a céghálójuk toldozásával-foldozásával próbáltak minél nagyobb részt kihasítani a 2015 óta csökkenő uniós agrárkasszából. Zöldbáróink ügyesen matekoztak: a nagybirtokosokat eddig leginkább hizlaló területalapú támogatások visszaszorulása ellenére alig csökkent az általuk felmarkolt támogatások végösszege. Bemutatjuk, hogy néznek ki a Csányinak, Mészárosnak, Leisztingernek és társaiknak tejelő agrárbirodalmak, amelyek milliárdos tulajdonosait a támogatási rendszer tovább gazdagítja.

10-15 éve, amikor még erősen kétpólusú volt a pártrendszer, elképzelni sem tudtuk a magyar médiát a jobb és a baloldal politikai állásfoglalásként járatott, nagy napilapjai, a Magyar Nemzet és a Népszabadság nélkül. Főleg úgy, hogy közben a Fidesz és az MSZP velünk marad. Ahogy 2016 őszén a Népszabadságnál, most a Magyar Nemzetnél is megnéztük, milyen tényfeltáró cikkekkel szerepelt a lap korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunkban. Revolvermédia volt vagy sem, adatbázisunk 10%-át adja a Nemzet - olyan ügyeket indítva el, mint a D-209, a Mucuska-Gate, Sukoró, K.G. Béla, Simon Gábor vagy a G-nap után a letelepedési kötvénybiznisz és legutóbb Kósa kavarása az örökséggel. A lap értékes forrása a közelmúlt magyar politikatörténetének, reméljük nem tűnik el nyomtalanul az éterből. Reméljük azt is, hogy a nyilvánosság felismeri, milyen veszélyekkel jár a politikától függő Simicska-modell a média szabadsága tekintetében és jobban vigyáz azokra az értékekre, amit egy 80 éves napilap vagy éppen egy független, termékeny és az átlagnál sokszínűbb szerkesztőség jelent.

Az újabb Fidesz-KDNP kétharmad után talán kisebb meglepetést keltett a Népszabadság egyik napról a másikra történő kicsinálásánál, hogy a korábbi Fideszes oligarcha, aki 3 éve egy februári napon "kiszánkózott" a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, szóval Simicska Lajos kapitulál és leépíti a médiabirodalmát. A több fronton is defenzívába szorult Simicska számára már nem éri meg, hogy újabb 4 évig finanszírozzon egy olyan lapot, amitől a magyar hirdetési piacon mindenható magyar állam megtagad minden reklámot, előfizetést és egyre növekvő médiabirodalommal csábítgatja a mérsékelt jobboldali olvasótábort. Simicska médiaháborúját és annak tulajdonképpeni kudarcát nem érdemes hosszasan taglalnunk, de az tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetek néhány, szerző nélküli, kétes hitelű cikke ellenére a Magyar Nemzet az elmúlt 2 évben fontos ügyeket tárt fel a politikai elit legdurvább stiklijei közül. Büntetőjogi felelősségre vonás híján sovány vigasz, de Wiedemann Tamás (aki azóta a G7-hez igazolt) a Magyar Nemzet hasábjain rántotta le a leplet a letelepedési kötvények ügyéről, amivel százmilliárdokat húztak ki láthatatlanul az adófizetők zsebéből.