Miközben Magyarországon rendszerszerű korrupció épült ki és informálisan szerveződő érdekcsoportok ejtették fogva és térítik el a közérdektől az állam működését, a közhivatalnokok egymás után hallgatják az előadásokat, képzéseket a tisztviselői éthoszról és a hivatásetikáról. Megnéztük, mennyire tartják magukat tisztességesen működőnek a nagyobb állami szervek. Van, aki nem igazán.
.
fotó: Fortepan / Orbán György
A Magyar Állam számára az integritásirányítási rendszerek létrehozása jelenti a korrupció elleni küzdelem egyik fő irányát. Egy szervezeti integritása olyan "egészséges működésmódot jelent, amely lehetővé teszi, hogy a szervezet a ráruházott hatalmat és erőforrásokat a hivatalosan elfogadott és igazolt közérdek megvalósítására a demokratikus értékeknek és alapelveknek megfelelően és eredményesen használja". Bármilyen definíciót is adjunk, az integritás-koncepció a közigazgatás működésére utal, nem várható el tőle, hogy a magasabb szintű, politikai korrupció jelenségeit kezelő csodaszer legyen. Sajnos az állami vagyon és a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatósága, a közérdekű bejelentők védelme, a közbeszerzési verseny tisztasága, az ellenőrző szervek függetlensége, a vagyonnyilatkozati rendszer komolysága hazánkban számos problémát vet fel. Így az integritásért tett erőfeszítések látszatcselekvésnek tűnnek a rendszerszerű korrupció miatt kiüresedő intézményes-állami működés romjai között. Az integritásszemlélet hitelességét olyan anomáliák ássák alá, mint mikor korrupcióellenes szemléletformálásra is egy haveri céget bíznak meg, versenykorlátozó feltételekkel.