Te is a fél életedet a Facebook-on töltöd? Hallottad, hogy kipattant a közösségi oldal eddigi talán legnagyobb adatkezelési botránya? A múlt héten világossá vált, hogy egy politikai kapcsolatokkal is bíró magáncég, a Cambridge Analytica, mely szerepet játszott Donald Trump 2016-os elnöki kampányában több mint 50 millió facebook-felhasználó személyes adataihoz fért hozzá 2014-ben. Ezen adatok túlnyomó többsége (mintegy 99,5%-a) felhasználói hozzájárulás nélkül került összegyűjtésre, tárolásra és politikai célú felhasználásra. Nem nagy kunszt biztonságosabbá tenni a profilod!

Még 2017 karácsonya előtt kaptunk egy fülest arról, hogy egyes állami vállalatok és háttérintézmények év végi céges rendezvényeivel valami nincs rendben. Eszerint a közpénzből bonyolított hepajok lebonyolítására a Seszták Miklós fejlesztési miniszterhez és Szijjártó Péter külügyminiszterhez közel álló, több milliárdos állami kampányt is bonyolító Kuna Tibor cégei jelentkeztek be, a túlárazott rendezvények pedig korrupciós kockázatot is felvetnek. Szerettünk volna utánajárni az értesülésnek, ezért az év elején tucatnyi adatigénylést küldtünk a Young&Partners (Y&P) és a Trinity nyilvános referenciái között szereplő állami szervezeteknek az esetleges rendezvényekről érdeklődve. Többen válaszoltak, ám néhányan a beismeréssel egyenértékű hallgatást választották. A legnagyobbat a Magyar Villamos Művek (MVM) sunnyogta, akik milliárdos rendezvényszervezési keretet költöttek el tavaly a Young and Partnersnél. 

A kép forrása: Illustrationquebec.com

A nemrég 52 milliós áfacsalási ügybe keveredett Kuna cégei 2015 óta hatalmasat tarolnak az állami közbeszerzéseken: a 3 nagy kiválasztott cégcsoport egyikeként dolgoznak a milliárdos állami tájékoztató kampányokon, benne voltak a Vizes Vb kommunikációjában, Kuna cégeitől rendel a pécsi egyetem nyomtatványokat és milliárdos nagyságrendben szerződik velük az MVM rendezvényszervezésre. A MÁV tavalyi eredményeit 480 millióért reklámozta, a Szerencsejáték Zrt pedig 9,3 milliárdot költött el nála, a 2016-os foci-Eb alatt pedig  376 milliót kapott az állami cégektől, hogy meccsnézést szervezhessen a Margitszigeten. Valódi klientúracégről van tehát szó, ezért nem voltunk meglepve, amikor arról értesültünk, Kunáék jó drága év végi bulikat szerveznek állami vállalatoknak.

Az exit pollok szerint Vlagyimir Putyin magas részvétel mellett nyerte meg a vasárnapi orosz elnökválasztást a voksok 75 százalékának megszerzésével: hatodik ciklusát kezdheti. De mi van a putyini út macskakövei alatt? Bemutatunk néhány kínos korrupciós ügyet, amelyek feltáróit a Kreml minden erejével megpróbálja félreállítani. Navalnij tényfeltáró videóiból szemezgetünk.

(forrás: putin.kremlin.ru)

Brutális választási csalás zajlik a szemünk előtt! Négy éve az új szabályozást kihasználva a semmiből felbukkanó bizniszpártok mintegy 3 milliárd forintot akasztottak le, ráadásul a választások kimenetelét is befolyásolhatták. A kormánytöbbség ugyan formálisan próbálta szűkebbre zárni a saját maga által nyitott kiskaput, de úgy tűnik, ebben teljes kudarcot vallott. A március 5-én lezárult jelöltállítás világossá tette: a kamupártok idén a korábbinál is nyilvánvalóbban startoltak rá az állami támogatásra és egyáltalán nem rettenti el őket, hogy elvben az 1%-ot el nem érő eredményük után vissza kell fizetniük a kapott pénzt. Mivel azonban vélelmezhető, hogy valódi társadalmi beágyazottság nélkül ezek a pártok csak csalás révén tudták összegyűjteni a szükséges 500 aláírást, aktív állampolgári fellépéssel lehetőség van keresztülhúzni a számításukat. Mutatjuk, mit tehetsz a közvagyon és a demokrácia védelmében!

via Sarah C Murray

Egy polgármester táskahordója vagy. A polgármester azzal rágja a füled, hogy találni kellene egy kis pénzt az újraválasztására. Közben egy menő építési vállalkozó hízeleg neked és drága ajándékokkal akar levenni a lábadról. Megjelenik egy régi, egyetemi ismerősöd és a alkut ajánl. Közben a városi focicsapatnak is pénzre van szüksége. Egyensúlyozz az erkölcseid és a korrupció között, hogy megtartsd a pozíciód és elintézz dolgokat. Lefordítottuk magyarra A Jó, a Rossz és a Pénzügyes önkormányzati mutyiszimulátorát, próbáld ki, meddig bírod a korrupt városházán.

Kattints a képre, és indulhat a játék!

Olvashattál róla, hogy változások lesznek a Facebook hírfolyamában. A változások célja eredetileg a közösségi háló személyesebbé tétele és az álhírek terjedésének megnehezítése, ám az eddigi tesztek azt mutatták, épp a hiteles forrású sajtóhírek aránya csökkent leginkább. Facebook oldalunkon az országban talán egyedülálló módon nem csak a legfrissebb saját elemzéseinket tesszük közzé, de a legnagyobb online lapokat is folyamatosan szemlézzük. Nálunk garantáltan nincsenek álhírek, hangulatkeltő, szerző nélküli cikkek: a legfontosabb közügyekről és korrupciós ügyekről adunk csak hírt. Ráadásul adatbázisunk révén Wikipedia-szerű aktákat és adatlapokat is megadunk, ahol utánanézhetsz a személyek és intézmények eddigi munkásságának. Értesülj a közügyekről a legnagyobb online lapok megszűrt cikkeiből, álhírek nélkül. Kövess be minket, hogy követhesd a szabad sajtót!

▧

A K-Monitor Magyarország legnagyobb korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisát üzemelteti, ahol több, mint 45 ezer cikket tárolunk könyvtárszerű, kereshető formában. Fő kommunikációs felületünk a Facebook oldalunk, ahol nem csak legfrissebb elemzéseinkkel, sokszor az online sajtót is beelőző közbeszerzési szemléinkkel és blogposztjainkkal találkozhatsz, de napi szinten kiválogatjuk a közpénzes, korrupciós híreket. Nálunk a nagy online lapok fontos cikkeit mind megtalálhatod, hiszen minden nap megosztjuk a 3-4 legérdekesebb oknyomozó és elemző/háttér cikket. Nálunk nincs öncélú mocskolódás, szerző nélküli cikkek, vagy a többszörös átvétel után a tényeket és a számokat teljesen kiszerkesztő heccblogok. Most pár kattintással biztosíthatod, hogy folyamatosan értesülhess a közvagyont érintő legfrissebb hírekről akkor is, ha a Facebook hírfolyam átalakul. 

Így tudod legegyszerűbben előre hozni a tartalmainkat:  ►

1. Nyisd le a címlapképünk alatti „Követed” (Following) gombot.  2. Kapcsold be a „Megjelenítés elsőként” opciót (See First).

Szerda éjfélkor kikerültek a Parlament honlapjára a képviselők 2017-es vagyonnyilatkozatai. A rendszer komolytalan működése pontos látleletet ad arról, mennyire tartják fontosnak a politikusaink, hogy precízen elszámoljanak privát érdekeltségeikkel és vagyonuk növekedésével. A képviselők ma létező, maguk közül választott vizsgálóbizottsága nem jelent valódi garanciát arra, hogy az igazolt jövedelem és a dokumentált vagyonosodás dühítő aránytalanságaira fényt derítsen. A K-Monitor és az a több tucat önkéntes, akik az éjszaka közepén a politikusok helyett rendezték kereshető adatbázisba a gyakran nehezen olvasható dokumentumokat, nem szeretnének egy olyan országban élni, ahol a képviselők nem kötelesek beszámolni arról, hogy a saját zsebüket is megtömték-e a törvényhozói munka során. Az üzenetünk egyértelmű: nem fogadjuk el, hogy formális bohóckodássá alacsonyítsák a törvényi kötelezettséget: a politikusoknak el kell számolniuk a tényleges vagyoni helyzetükkel!

 (Köszönjük önkénteseink kitartó munkáját!)

Kikerült egy jelentősebb adag a Rogán Antal minisztériuma által kézivezérelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal 25 milliárdos keretszerződésének költéseiből. Itt a már előre kiválasztott 3 klientúrabajnok egymással "versenyezve" milliárdos munkákat zsebelhetett be. Az értesítőben szerepel a két év végi kék plakátos Soros-kampány is 12 milliárdért milliárdért! Továbbra is a titokzatos Balásy Gyula a kedvenc, Szijjártó haverja, Kuna Tibor is jól fekszik, Rogán szomszédja, a régi favorit viszont lemaradt.

Jelentős összeget szórtak ki a tavalyi év végén abban a 25 milliárdos keretszerződésben, ahol korábban már kiválasztották azt a néhány klientúracéget, akik a legzsírosabb állami munkákért egyáltalán versenyezhetnek. A nyertesek a Balásy Gyula-féle New Land Media, a Lounge Design a Csetényi-féle Network360 és Affiliate Network és természetesen Szijjártó barátja, Kuna Tibor cégei, a Young&Partners és a Trinity és a Sprint Nyomda. A munka: videógyártás, tanácsadás, PR, marketingfeladatok, grafikai és nyomdai szolgáltatások, jó drágán, hiszen a haveri cégek vélhetően meg tudnak egymással egyezni, melyik munkát ki visz el, így nincs vérre menő verseny. A Magyar Nemzet értesülései szerint egyébként a Kommunikációs Hivatal tavaly rekordösszeget, csaknem 70 milliárdot kommunikált el. A költések nagy része már ismert, de az így egyben látható jól, hogy mennyire működik a NER Pareto-elve: nem elég, hogy kézileg kiemelnek 3 céget, akikhez a megbízásokat pumpálják, de közülük is  egy elviszi a pénz 80%-át. 

Kikerülnek a Parlament honlapjára a képviselők vagyonnyilatkozatai. Kézzel írott, szkennelt bevallásaikkal honatyáink egy letűnt kor utolsó mohikánjai nem csak az Unióban, de lassan Európa innenső felén is. Nemcsak a gyakran nehezen olvasható sajtpapírok idézik az úri parlamentek szalonhangulatát, de az a felháborító tény is, hogy választott vezetőink arra hivatkozva, hogy Európa egyik legszigorúbb szabályozása van érvényben, rendre lesöprik a rendszer reformjára irányuló javaslatokat. Képviselőinknek nem kell elszámolniuk az igazolt jövedelmük és vagyonosodásuk ellentmondásaival. Rokonaik bevallásai nem nyilvánosak, az éves bevallásokat egy közülük választott bizottság érdemi ellenőrzés nélkül stócolja be 30 év vélhetően számos visszásságot rejtő dokumentuma mellé. Hab a tortán, hogy a kormány megszüntette a NAV által indítható vagyonosodási vizsgálatokat.

(Forrás: Flash&Bones)

Nem fogadhatjuk el, hogy ez így van!

Döntéshozóink számonkérhetőségét és az összeférhetetlenség jelentette mutyiveszély gátját egy valódi demokráciában a jól működő vagyonnyilatkozati rendszer biztosítja. Pártszimpátiától függetlenül a demokrácia alapelvének kellene tekintenünk, hogy a képviselők magánérdekeltségeinek és vagyoni helyzetének tisztázottsága a közbizalom szempontjából nélkülözhetetlen. Azért fogadjuk el, hogy 199 parlamenti képviselő a mindennapi életünket döntően befolyásoló döntéseket hoz, mert intézményi garanciák biztosítják, hogy ezeket a döntéseket a köz érdekére tekintettel, illetéktelen külső befolyástól mentesen hozzák meg. Ha ez a folyamat sérül, akkor a döntések elvesztik legitimitásukat. Márpedig az a tény, hogy az ezredforduló óta Magyarországon befagyott a döntéshozatal átláthatóságát biztosító intézmények fejlesztése úgy tartalmi értelemben, mint a digitalizációt illetően, nem segíti, hogy a sokszor éles politikai nézeteltérések ellenére legitimnek fogadjuk el a politikai ellenfelek pozícióját. Erre csak még egy lapáttal rátesz, hogy a "nemzetbiztonsági kockázat" jogi fogalmát annak intézményi garanciáitól függetlenül, bunkósbotként használják.

Ha elfogadjuk a politika normál működésének, hogy a szabályokat felülírják a politikai cirkusz rögtönzött kabarétréfái, akkor még a jogos vád is lepereg, a közpénzköltések számonkéréséért visszakézből jár a pofon és az arcátlanságból e perlekedések közepette versenyelőny lesz. Az Országgyűlés mára elvesztette a méltóságát, vitái már csak a nyilvánosságnak szánt politikai showműsorok, miközben a valódi döntések rajta kívül, a nyilvánosság szeme elől elrejtve születnek. 

Ebben a rendszerben valamilyen mértékig mindenki hiteltelen. Ahelyett, hogy a csodára, egy tisztességes, új politikai garnitúrára várunk, egyet kellene értenünk legalább abban, hogy a politikusainktól a jelenleginél magasabb jogi és etikai mércéket követelhetünk meg. 

Siránkozhatunk a "tények utáni politikán", de talán jobb volna, ha bizonyos kérdésekben ragaszkodnánk a szikár tényekhez, a szürke paragrafusokhoz a retorikai szellemeskedés helyett. A vagyonnyilatkozati rendszer az egyik olyan pont, ahol a politikai viták félremennek. Olyan ténykérdések, mint hogy van-e agrárérdekeltsége a földtörvény módosítását beterjesztő képviselőnek, felül kellene, hogy álljanak a politikai vitákon. Az értékelés a pártok feladata, de hiteles tényadatok nélkül mindez parttalanná válik. Tudnunk kellene, milyen társadalmi szervezetekben vállalnak szerepet a képviselők és kormánytagok, és azt, hogy a velük egy háztartásban élőkre hogyan hatnak azok a döntések, amiket meghoznak. Miközben az adóhatóság súlyosan bünteti azt az állampolgárt, akinek hiányos a bevallása, képviselőink gond nélkül megkerülhetik az ajándékozás, a lobbi, az önérdekkövetés, a foglalkoztatás és a rokonokkal kapcsolatos jogi és erkölcsi alapelveket.

 A nyilvánosságra kerülő adatok mindig rejtenek újdonságokat, de nem adnak valós képet a döntéshozókról. Nem csak az adatok torzításmentes mivoltában nem lehetünk biztosak (tényleg 742 ezer forintja van a miniszterelnöknek?!), de választópolgárként a képviselők életviszonyait, civil kötődéseit sem tudjuk megítélni, sőt a közpénzből kapott juttatásokról sem kapunk teljes képet. A jelenlegi nyilatkozattételi forma nyilvánosan megismerhető részének legfontosabb hiányosságai a következők:

• A dokumentumok nem kereshetők, nem összehasonlíthatók, sokszor nehezen olvashatók
• A nyomtatvány nem kérdez rá társadalmi szervezeteknél, testületeknél betöltött funkciókra
• A vagyonnyilatkozatnak csak az a része nyilvános, amit a képviselő jónak lát - minden mást teljesen jogszerűen elrejthet hozzátartozói nem nyilvános nyilatkozatában
• A képviselők és az állami vezetők hozzátartozóinak nyilatkozataiba csakis a Mentelmi, Összeférhetetlenségi és Mandátumvizsgáló bizottság tagjai tekinthetnek bele, és ők is csak egy esetleges, képviselő ellen folyó vagyonnyilatkozati eljárás során. Ilyenek pedig nincsenek
• A Bizottság képviselőkből áll, akiknek nincs sem szándékuk, sem kapacitásuk, sem valódi szakértelmük, hogy az adott esetben komplex ellentmondásokat feltárják
• A képviselőknek a legtöbb vagyonelem esetén nem kell azonosító adatokat megadniuk (például ingatlan esetén a helyrajzi számot vagy címet, hitelnél a felvétel időpontját, pontos összegét)
• 2011 előtti vagyonnyilatkozatok nem érhetőek el online állami oldalon
• A rendszer nem kezeli a forgóajtó-jelenséget, mandátumuk lejárta után a képviselőnek nem kell nyilatkozni
• Csak a szerzés jogcíméről kell nyilatkozni (pl. vétel, ajándék), de a finanszírozás hátteréről nem
• A szankció jelenleg csupán arra terjed ki, hogy feltöltsék, és a kibukó esetleges ellentmondások esetén javítsák a dokumentumot, így különösebb kockázat nélkül lehet benne véteni
• Ma már csak akkor folytatnak vagyonosodási vizsgálatot a politikai élet szereplői ellen, ha az ügyészség folyamatban lévő eljárásban ezt szükségesnek tartja 
• A vagyonnyilatkozati rendszer nem csak a képviselőkre terjed ki, máshol még súlyosabbak az itt felsorolt ellentmondások. A polgármesterek zárt borítékban adják le a nyilatkozatokat, az ritkán kerül nyilvánosságra.

Konkrét javaslataink vannak a rendszer reformjára!

Annak a kormánynak, mely az ellenzéket gazdasági érdekcsoportok illetéktelen befolyásának képviseletével vádolja és annak az ellenzéknek, ami a kormánypártok tagjait magánérdekek korrupt, közhatalmi érvényesítésével vádolja, ezeket a szabályokat már rég, nagy egyetértésben meg kellett volna hoznia. Ehelyett gumicsontokat dobálnak elénk, miközben az intézményeken nem javítanak! A K-Monitor nem most, a választások előtt, politikai szándékoktól vezérelve veti fel ezeket a szempontokat: kezdettől visszatérő témánk, 2014-ben is ugyanezeket a követeléseket fogalmaztuk meg. Minden évben, minden botrány után (legyen ellenzéki vagy kormánypárti az érintett: Rogán, Szijjártó, Simon Gábor) elmondjuk, mit kellene tenni. Ha eljönne a kegyelmi pillanat a változtatásra, külföldi jó gyakorlatok tucatjaival tudnánk segíteni a jogszabályalkotást.

Nem irreális vágyálom a számonkérhetőség!

Oroszországban civilek 6000 intézmény több, mint 50.000 döntéshozójának adatait mutatják be, ami nem volna lehetséges a magyarnál sok tekintetben átláthatóságpártibb szabályozás nélkül. Máshol állami adatbázisok üzemelnek, például Macedóniában vagy Ukrajnában, ahol API alapon civilek is lekérhetik és ellenőrizhetik az állami nyilvántartás adatait. Grúziában idén januártól történt nagy előrelépés: egy monitorozó bizottság állt fel, ami minden eszközt megkapott az érdemi ellenőrzéshez, benne pedig nem csak az állami szervek, de civilek és az akadémiai élet szereplői is helyet kaptak, a véletlen szelekció pedig lehetővé teszi, hogy ne a politikusok kézi válogatásával kerüljenek be a valódi kontrollban ellenérdekelt bábok. Ez a bizottság automatizált ellenőrzési mechanizmusokkal összeveti a bevallásokat az állami nyilvántartásokkal. Persze vannak a magyarnál rosszabb rendszerek is: Bosznia-Hercegovina az oknyomozók paradicsoma, ahol nincs vagyonnyilatkozati törvény, ami a 13 kormányzat több, mint 170 miniszterét színvallásra kényszerítené. Nem ez a követendő út. Azt, hogy nincs akadálya a változtatásnak, az is mutatja, hogy a Kúria tavaly átengedett egy népszavazás kezdeményezést ezzel a kérdéssel: 

"Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés írja elő a törvény alapján vagyonnyilatkozat-tételre kötelezett személyek vagyonnyilatkozataiban foglaltak helytállóságának rendszeres, kötelező, a hatósági nyilvántartásokban foglalt adatokkal való összevetéssel történő vizsgálatát?"

Sajnos az ügyben nem kezdődött meg az aláírásgyűjtés. Úgy tűnik, a szigorúbb szabályozást ma csak egy, a jelenleginél konszenzus-orientáltabb Parlamenttől várhatjuk, ahol a felek a működésképesség érdekében lemondanak a vagyonosodást politikai fegyverként használó technikáikról és a jog nyelvére fordítják a társadalom jogos elvárásait. Ez korrupt politikai-gazdasági viszonyaink kibillentésének arkhimédeszi pontja lehetne. A reformjavaslatok régóta az asztalon vannak, és 2014-ben még a Fidesz is pedzegette a rendszer átalakítását, de végül nem mondtak le a félhomály teremtette előjogaikról. Egy olyan helyzetben, ahol a kormánytöbbség már nem politikailag mindenható, vissza fog ütni, hogy a képviselőinkben a bankok mellett a legalacsonyabb a bizalom, miközben az a jó kormányzás alapvető feltétele lenne. Ha a tisztesség norma és a képviselő nem elöljáró, hanem a köz szolgája, az nem berekeszti a közpolitikai- és értékvitákat, hanem értelmes mederbe tereli. Amíg ez nincs, civil szervezetként nem tehetünk mást, mint kritikusak vagyunk a rendszer működésével, akár tetszik ez a kormánynak akár nem.

Miközben idén alig 3 hét alatt Mészáros összeszedte a tavalyi munkái harmadát, a Medián felmérése szerint számottevően – 31-ről 39 százalékra – nőtt azok aránya, akik nemcsak „elképzelhetőnek”, de „nagyon valószínűnek” tartják, hogy az oligarchaként számon tartott nagyvállalkozók valójában Orbán strómanjai. Túlnyomó többségben vannak azok is, akik a magyarországi korrupciót „felülről irányított, rendszerű tevékenységnek” minősítik. Úgy tűnik, a kommunikációs füstbombák ellenére az embereknek az bizonyosan feltűnt, hogy a klientúra eszeveszett hizlalásában nem lesz kampánycsend.

(fotó: Isza Ferenc)

A novemberi felmérés akár némi mértéktartásra is inthetné a választási kampányra készülő kormánypártokat, de ha csak az idei évet nézzük, akkor mértéktartásnak nyoma sincs: a nemzeti tőkések szűk klientúrarétegét olajozott gépezetként tömi megrendelésekkel a magyar államapparátus. Mészáros Lőrinc, akinek a legfrissebb összesítés szerint már 203 cégérdekeltségből áll a főként uniós forrásokra szakosodott portfóliója, az évből eltelt mindössze 18 nap alatt végösszegét tekintve a tavalyi év megbízásainak már a harmadát összeszedte. Még egyszer: Mészáros cégei alig 3 hét alatt körülbelül harmadannyi munkát nyertek el (önállóan vagy konzorciumi résztvevőként, másokkal együtt), mint a tavalyi év egészében. Nézzük a számokat!

Az Átlátszó számításai szerint Mészáros cégei tavaly 299 milliárd értékű állami munkába dolgoztak be, aminek 83%-a uniós forrást használt. Idén ehhez képest már 100 milliárdnál tartanak ugyanebben az összevetésben! Ez papíron nem mind Mészáros cégeihez érkezik be, de a pletykák szerint a Mészáros “baráti zónájában” lévő partnercégeknek nincs igazán sok önállósága. Olyan összegeket pedig, mint Mészáros eszéki focicsapatának állami pénzen történő kistafírozása, ebben az összevetésben fel sem tüntetünk, lévén nem közbeszerzés.

Ez 112,8 milliárd forintnyi tender. A központosított közpénzszivattyú működik, nem győzzük hangsúlyozni, hogy ezen cégek bevételének 80+%-a állami megrendelésekből származik. A Mészáros-Szíjj-Garancsi-Tiborcz féle tenderek pedig bizonyos ágazatokban felszámolták a piaci versenyt. Kimutatható, hogy a közbeszerzések kiírása és a tulajdonviszonyok átalakulása nyomán ezeken a tendereken az a helyzet áll elő, hogy a győztes cégeknek nem kell érdemben versenyezniük a munkákért, ezért magasabb árat mondhatnak, amit meg is tesznek. Ez jól látszik az osztalékkifizetésekből is. Ezek a cégek jóval az iparági átlag (a nem kormányközeli cégek jövedelmezősége) felett vesznek fel osztalékot, ezt a pénzt pedig tetszik - nem tetszik, a jelenlegi klientúrarendszernek köszönhetően, a közös kasszából tehetik át a saját zsebükbe.

Az, hogy jogos-e az emberek meglátása és strómanokról beszélhetünk, vagy bonyolultabb rendszerösszefüggés van a politikai és a gazdasági elitcsoportok között, fontos kérdés, de talán még fontosabb, ami magából a felismerésből következik: a Mészáros-félék gazdagodása maga a rendszer, amit nem hogy nem szégyellnek, de már a kampány kedvéért sem tesznek félre. Azt azonban talán már senki sem hiszi el, hogy Mészáros, Garancsi vagy Tiborcz, a kormányfő közeli, személyes ismerőseinek ügyei elintézhetők annyival, hogy a magyar tőke előnyt élvez a külföldivel szemben. Ha a vitatható üzleteken szerzett vagyonát a horvát futballba becsatornázó Mészáros Lőrinc és társai gazdagítása “a Fidesz legfőbb politikája”, akkor legyen bátorság ahhoz is, hogy Mészárosék dinamikus gyarapodását a kormány a sikerei között tüntesse fel. Legyenek a Mészáros-milliárdok az új rezsicsökkentés. Mosolyogjon ő a plakátról!

 Zavar a korrupció? Támogass minket, legyél a K-Monitor önkéntese!