Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha arról hallunk, hogy bizonyos döntéseket számítógépek segítségével hoznak meg. Természetesnek tartjuk, hogy az információtechnológiai eszközök visszavonhatatlanul beszivárogtak az életünkbe, a mindennapjaink részévé váltak. Az sem újszerű, hogy a közigazgatásban, a közhatalmi szférában algoritmusokat használnak – ezek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek, egyre bonyolultabb számításokat végeznek és egyre több feladatot vesznek át a hús-vér emberektől. A COVID-19 járvány ráirányította a figyelmet az elektronikus, távoli elérésű eszközök fontosságára, az ezzel kapcsolatos technológiák lényegében berobbantak az életünkbe. De vajon ki kontrollálja ezeket az eszközöket? Ki biztosítja, hogy pontosak, méltányosak és igazságosak legyenek? Az, aki használja őket? Vagy netán a fejlesztő, külsős cég? Lehet-e beleszólásunk abba, hogy az állam milyen szoftvereket használ velünk kapcsolatban, a mi ügyeinkben?

Talán megdöbbentő, de számos algoritmus esetén gyakran még az azokat használó vagy működtető közszervek sincsenek pontosan tisztában ezekkel a kérdésekkel. Miközben örülünk, hogy a közigazgatási algoritmusok használata kényelmesebbé, pontosabbá és gyorsabbá teheti ügyeink elintézését, fontos, hogy tisztában legyünk ezen technológiák korlátaival is. A K-Monitor 2018 után már másodjára vesz részt az ‘alGOVrithms – alGOVritmusok’ kutatásban, amely a közép-kelet-európai régióban vizsgálja a közigazgatásban, illetve a közhatalmi szférában használt algoritmusokat. A kutatás legújabb szakaszában lengyel és cseh partnereink mellett koszovói és észak-macedón szervezetek is részt vettek, így még átfogóbb képet nyerhettünk a témáról.

Olyan korszakot élünk a magyar történelemben, ahol az uniós pénzek ésszerű vagy hanyag felhasználása hosszú távon meghatározza hazánk fejlődési pályáját. Amíg a pénzcsapok nyitva vannak, a források közvetlenül alakítják a társadalmi-politikai berendezkedést nemcsak a kormányfő körüli erőközpontban, de helyi szinten is. A tagadhatatlan vívmányok mellett az uniós pénzek elosztása a korrupció melegágya lett, az elosztás központosítása pedig csak még központosítottabbá tette a hazai rezsimet. A visszaélésekről olvasva joggal merülhet fel a kérdés: ellenőrzi-e valaki ezeket a programokat, hogy arra költenek-e, amire az unió adta a pénzt? A bonyolult pályázati rendszert közérthetően bemutató sorozatunk második részében bemutatjuk, milyen szervek felügyelik és monitorozzák a források elosztását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a monitoring bizottságokban civil tagok is vannak, illetve javaslatokat fogalmazunk meg, hogyan lehetne a monitoring-eljárás több látszatintézkedések soránál.

Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe annak a kutatásnak, amelyben feltérképeztük, milyen együttműködések léteznek helyi érdekérvényesítő csoportok és az önkormányzatok között Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Az eredetileg angolul megjelent tanulmány, melynek most közzétesszük a magyar fodítását, három olyan régiós civil szervezet munkájának eredményeként jött létre, amely saját országában az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az részvétel erősítésével foglalkozik. A kutatás 65 magyar, lengyel és román aktivista és önkormányzati munkatárs tudását, tapasztalatát gyúrja egybe, hogy egy új megközelítést kínáljon a civil-önkormányzati viszony eredendően konfliktusos, politikai természetét semlegesítő partnerségi retorikával szemben. Célunk a civil-önkormányzati viszonyra nehezedő nyomás összetevőinek nyílt feltárásával és az érintettek hangjának felerősítésével egy olyan reális helyzetkép megalkotása volt, amely segít közösen gondolkodni arról, hogyan lehet a helyi önkormányzás régiónkban a demokrácia megújításának terepe.

A kutatás a szűken vett, fejlesztéspolitikai értelmű partneri viszonyok makroszintű, szabályozásközpontú elemzése helyett az aktivisták és döntéshozók egyedi helyzetekben létrejött helyi interakcióit vizsgálta. Olyan eseteket dolgoztunk fel, ahol a felek számára egyaránt kínálkoznak a kompromisszumkötés és a konfliktus felvállalásának különböző stratégiái. Nem tartoztak a kutatás fókuszába ugyanakkor a civil szférának kiszervezett közszolgáltatások, a pályázatok vagy egyéb külső játékszabályok révén determinált, illetve az egyszeri, rövid távú együttműködések. 2020 májusa és júliusa között összesen 64 félig strukturált mélyinterjút végeztünk 35 szervezet képviselőjével, ezen belül aktivistákkal és helyi önkormányzatok munkatársaival, tisztségviselőivel. A kutatási jelentés egy, az eredményeket szintetizáló jelleggel összefoglaló régiós fejezetből és három országfejezetből épül fel. Utóbbiakhoz egyenként négy-négy esettanulmány is tartozik. A kutatás mellékleteként egy érdekvédelmi javaslatcsomagot is összeállítottunk az interjúalanyaink tapasztalataiból.

Magyar civilek - köztük a K-Monitor - az EU jogállamisági jelentésének elkészítését megelőző konzultáció során közös, nyilvános szakmai anyagot készítettek a magyar jogállamiság helyzetét érintő problémákról. Más témák mellett foglalkoztunk a párt- és kampányfinanszírozás kérdésével is, amely harminc éve a magyarországi korrupció egyik elsőszámú forrása, és amellyel egyetlen kormány sem tudott vagy akart megbirkózni. Ennek kapcsán írtunk az Állam Számvevőszék (ÁSZ) szerepéről is, amely a pártok gazdálkodásának legfőbb ellenőre. Beadványunkra az ÁSZ elnöke kioktató közleményben reagált, az alábbiakban az általa írtakat fogjuk megcáfolni. 

November óta tartó, több körös levelezés nyomán települési szintre lebontott COVID-fertőzöttségi adatokat kaptunk az Országos Tisztifőorvostól. A dolog szépséghibája, hogy nem a teljes adatbázist kaptuk meg, csupán az összesített fertőzöttségi számokat tavaly március és idén február közepe között.

Az állami szerv kétszer is megkerülte a válaszadást arra hivatkozva, hogy ilyen adatsor nyilvánosan nem érhető el. Végül a Miniszterelnöki Kabinetiroda levelét csatolva, melyben elárulták, hogy Müller Cecília Nemzeti Népegészségügyi Központja az adatgazda, sikerült adatokat kapnunk. Ám abból gyakorlatilag semmi nem derül ki arra vonatkozóan, hol van jelenleg sok fertőzött, és hogyan alakultak a számok.

Az azonban minden kétséget kizárólag kiderült, hogy a települési szintű Covid-adatokról létezik adatbázis, ennek gazdája a Nemzeti Népegészségügyi Központ, és az adatok közérdekű adatok, amelyek megigényelhetők. Érthetetlen, miért kell közel egy éve rejtegetni a nyilvánosság elől ezeket a számokat- a macerás igénylés helyett miért nem teszik közzé időről időre a részünkre megküldött, ám önmagában egy időpillanatra nézve értelmezhetetlen adatsort.

A megkapott adatsor itt böngészhető.

Önkormányzatok és civilek viszonyát mindig is meglehetős érzékenység és változékonyság jellemezte Magyarországon. A következőkben áttekintjük, hogyan alakult a helyi szintű civil-önkormányzati együttműködések feltételrendszere a rendszerváltás óta. Érdeklődésünk homlokterében a nagyobb strukturális változások előidézésére alkalmas, átláthatóbb és élénkebb helyi közéletet teremtő demokratikus mechanizmusok állnak. 2020 tavaszán huszonegy félig strukturált interjút folytattunk le – négyet szakértőkkel, hetet önkormányzati alkalmazottakkal, tizenegyet pedig civil szervezetek képviselőivel Alsónémediben, Budakalászon, Egerben, Gyálon, Pécsett és Budapesten, fővárosi és kerületi szinten egyaránt. Ez a szöveg egy angolul már elérhető magyar-lengyel-román régiós kutatás magyar országfejezetének átdolgozott változata. A teljes kutatási jelentés márciusban lesz elérhető magyarul.

 A teljes kutatás a magyar esettanulmányokkal itt érhető el.

A Fővárosi Közgyűlés alakuló ülése, 2019 (budapest.hu)

Új uniós költségvetési ciklus kezdetén vagyunk. 2021-2027 között a strukturális és kohéziós alapoknak köszönhetően közel 9 ezer milliárd forintot költhet Magyarország fejlesztésekre. Ezt egészíti ki az újonnan bevezetett uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből származó mintegy 5,8 ezer milliárd forint. A fejlesztéspolitikai ciklus első fázisában a célok meghatározása, a tervek elkészítése, és ezek társadalmasítása, szakmai csoportokkal, civil szervezetekkel, lakossággal való egyeztetése van napirenden. A magyar kormány is közzétette a stratégiai dokumentumok első verzióit 2020 végén, melyeket nem találtunk vitára alkalmasnak. Indoklást, megalapozást nélkülöző rövid felsorolások pénzügyi keretek nélkül - nincs információ arról, hogy melyik programelemre mennyit akar költeni a kormányzat. Hiányoznak a számszerűsített eredménycélok is, amik választ adhatnának arra a kérdésre, hogy mit akarunk elérni a 7 éves ciklus végére ebből a rengeteg pénzből.  De reális többet várnunk látszategyeztetésnél?

Kincsek átka - hogyan vélekednek a közgazdászok? 

A Závecz Research 2019 április végén, az EP választások előtt a 24.hu megbízásából reprezentatív felmérést készített az EU tagság előnyeiről, hátrányairól. E szerint a válaszadók legnagyobb szelete (40%-a) mondja azt, hogy az EU-tagság legfőbb előnye a Magyarországra érkező uniós pénzek és az azokból megvalósuló fejlesztések. A Budapesten élőknek pedig több mint fele tartja a legfontosabb témának az uniós támogatásokat. A KPMG 2017-ben vizsgálta az európai uniós támogatások makrogazdasági hatásait. E szerint a magyar gazdaság 2006 és 2015 között 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, ám ha nem lettek volna uniós források, 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP ebben az időszakban. Ha jön a pénz, az rossz nem lehet – gondolhatjuk, még akkor is ha itt-ott felesleges presztízsberuházásba botlunk, vagy éppen azt érezzük, hogy uniós pénzeken gazdagodnak a mindenkori oligarchák. 

When the pandemic reached Hungary ten years after the Fidesz party first gained a two-thirds majority, it was met by a solidified Orbán-regime. The systematic building of a clientele, the domination of the media, the liquidation of the autonomy of institutions and the eradication of democratic checks and balances have been completed, the framework of anti-corruption action has been degraded to the level of make-believe measures “complying with national characteristics”. In the state of emergency, the measures restricting the normal workings of democracy and the blurring of the notions of the rule of law, transparency, and public interest did not come as a surprise to a society hardened during the ten years in the so-called System of National Cooperation.

Billboard using the styles of official propaganda matterials saying "Doesn't matter".

Részben a járvány, részben a részvételiség előtérbe kerülése miatt a digitális konzultáció csatornák gyors terjedésének lehettünk szemtanúi az elmúlt hónapokban. A nagyvárosokban temérdek online kérdőív készült, melyben a lakosok véleményét szondázzák a legkülönbözőbb köztérfejlesztési koncepciókkal és forgalomcsillapítási tervekkel kapcsolatban. Ezek az online kérdőívek segítenek strukturált információt szerezni akár több ezer érintett lakostól. Emiatt - bár sokkal kevésbé mélyrehatóak, mint mondjuk egy közösségi gyűlés vagy más, tanácskozást is magában foglaló részételi eljárás - nehezen megkerülhetőek. Mégis, a kérdőívekre úgy kell tekinteni, mint egy nagyobb részvételi folyamat egy eszköze. Mik azok a sarokpontok, amik hitelessé és hatásossá tudják tenni az alapvetően e-részvételi platformokat, hogy a konzultáció szóról ne a "nemzeti konzultáció" jusson az emberek eszébe?

Demokratikus folytonosság vagy színjáték?

Az online konzultáció ma minden korábbinál fontosabb szerepet tölt be a települések életében. Most, hogy a kapcsolattartás megnehezült, de gyorsan kell döntéseket hozni miközben a testületek nem üléseznek, a digitális eszközök elengedhetetlenek annak valós idejű feltárásában, mit szeretnének az emberek. Ellenkező irányba is igaz: a kormányzati elvonások miatt az önkormányzatoknak elemi érdeke, hogy aktívan mutassák magukat, nyíltan hozzanak döntéseket, hogy a kényszerű elvonásokat ne az ő nyakukba varrják a választóik. A mostani online kérdőív-dömping ráadásul azt jelenti, hogy sok emberhez először ér el a város kapcsolatteremtés igényével, olyanokhoz, akiket a helyi újság, a rendezvények nem igazán értek el. Mindez csak még jobban felértékeli a kapcsolatfelvételek jelentőségét, hiszen a rossz tapasztalat elfordulást szülhet a részvételtől.

Az e-részvételi mechanizmusok mögött az infokommunikációs kütyük használatának coolság-faktornán túl ideális esetben az állampolgárok, a közigazgatási apparátus és a politikusok háromszögét kell elképzelnünk. Ha bármelyik érintett fél hiányzik, az e-részvételi kezdeményezés sikere, hatásossága megkérdőjeleződik. Az e-részvételiséggel kapcsolatos kutatások cáfolják a civil szerepvállalással és a politikai részvétel újjáélesztésével kapcsolatos túlzottan optimista kezdeti elvárásokat. Ha a polgárok bizalmatlanok a konzultálni akaró állami szervvel, akkor egy bármilyen jól felépített online konzultáció is fals eredményt fog hozni. Bármilyen, hitelességre törekvő bevonásnak a kiindulópontja a hivatalos szervet jellemző átláthatóság. Ennek fontos része a döntéshozatali folyamat átláthatósága, amelyben a konzultáció résztvevője el kell tudnia helyezze magát. Az önkormányzatnak elérhetővé kell tennie mindazokat az adatokat, információkat és szabályokat, amelyek feltételei annak, hogy az állampolgárok érdemben hozzá tudjanak szólni a döntésekhez. Ha túl nagy a kontraszt a konzultációs folyamat nyitottsága és a hétköznapi működés zártsága között, a polgár nem fogja elhinni, hogy a véleménye valóban be fog épülni az önkormányzat döntéseibe.

Az online találkozók a járvány miatt a legtöbb állami szervezet számára társadalmi kapcsolataik fenntartásához elengedhetetlenné váltak. A veszélyhelyzet kivételes állapota ellenére  a helyi közügyek nem állnak meg: a kapcsolat és a kommunikáció megszűnése a bizalom elpárolgásához vezet, különösen a helyi önkormányzatoknál. A kérdés már nem az, hogy használhatóak-e az online fórumok a lakossági vélemények becsatornázására hátrányaik ellenére, hanem az, hogyan használhatóak hatékonyan az online egyeztetéseket és miként találjuk meg az online és személyes konzultációk egészséges kombinációját. Összeszedtük, miként lehet az online térben is hatékony és eredményes kapcsolatot létesíteni a lakossággal. 

Az online találkozókat eddig a személyes megbeszélések gyenge helyettesítőjeként tartották, ami a COVID-19 járvánnyal megváltozott. Az online meetingek az elmúlt időszakban munkanapjaink szerves részévé váltak, hiszen ha megbeszélést szeretnénk tartani munkatársainkkal, ügyfeleinkkel, partnereinkkel, jelenleg a legkézenfekvőbb ezt a csatornát választani. Az online találkozók a legtöbb állami szervezet számára is elengedhetetlenek: a kapcsolat fenntartását sok esetben törvény írja elő.

Ám a közszférában az online fórumozásnak nyilvánvaló veszélye is van, hiszen ezeknek az eseményeknek éppen az az egyik legfőbb célja, hogy a lakosok, civil szervezetek, újságírók kérdezhessenek, kérdéseiket ne lehessen önkényesen szelektálni, aminek a személyes fórum, sajtótájékoztató esetén kisebb az esélye. Magyarországon is vannak önkormányzatok, amelyek sikeresen kísérleteznek közmeghallgatások, lakossági konzultációk online térbe helyezésével. A józsefvárosi önkormányzat online közösségi fogadóórát tart a kerületrészekben. Budafok-Tétény a koronavírus járvány miatt bevezetett korlátozások miatt, a korábban meghirdetett közmeghallgatást online rendezte meg, a főváros pedig online és személyes kombinációban szervezi az közmeghallgatást. A Főváros részvételi költségvetésében moderált online találkozókon lehetett ötletelni és kérdezni a szervezőktől.