A K-Monitor és román partnerszervezete, a Funky Citizens tavaly májusban kezdte vizsgálni a szülészeti hálapénz jelenségét Magyarországon és Romániában. Tavaly már szerveztünk egy műhelybeszélgetést a témáról, most pedig blogposzt-sorozatba kezdünk, hogy felhívjuk a figyelmet a problémára és társadalmi hatásaira. Az első bejegyzésben körbejárjuk a hálapénzrendszer kialakulását, a másodikban pedig megvizsgáljuk, hogyan befolyásolja a korrupció a magyarországi szüléseket.
Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon minden bizonnyal a hálapénz, melyet a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében, vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Korrupcióról beszélhetünk akkor is, amikor az orvosok és gyógyszergyártók viszonya hatással van arra, milyen receptet kap a beteg, vagy amikor az orvosok magánpraxisában is megforduló páciensek elsőbbséget élveznek az állami intézményekben azokhoz képest, akik csak a TB-finanszírozott ellátást veszik igénybe. Érdekes módon az egészségügynek pont az az egyik legkevésbé átlátható szegmense, amelyben jórészt egészséges emberekkel foglalkoznak: a szülészeti ellátórendszer.
A terhesgondozás, szülészeti ellátás során elmosódnak a magán- és az állami finanszírozású szektorok határai, szinte kimondatlan szabállyá válik, hogy a szülés után az orvosnak jár a boríték, de gyakran a szülésznők, csecsemős nővérek is részesülnek hálapénzben. Ez a gyakorlat annak ellenére tartja magát, hogy a magyar nők gyakran számolnak be tiszteletlen bánásmódról, a beleegyezésük nélkül végrehajtott beavatkozásokról. A hálapénz jövedelmi alapú egyenlőtlenségeket teremt, mivel hatással van az ellátás minőségére: egy 2017-es kutatás szerint azok a nők, akik fogadott orvossal szülnek és a legtöbb hálapénzt fizetik, nagyobb elégedettségről számolnak be. Másfelől viszont több orvosi beavatkozásban is részesülnek - érdekes módon a szülészetben olyan helyzet alakult ki, amelyben egészségügyi szempontból akár jobban is járhatnak azok, akik nem fogadnak orvost (és nem fizetnek hálapénzt).
Milyen volt 2019 a K-Monitor szemével? A közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő szervezetként hogyan láttuk az elmúlt évet és milyen megfontolások, célok szerint végeztük a munkánkat? Megköszönve a minket övező figyelmet és támogatást, összefoglaltuk, mit tettünk 2019-ben egy tisztességesebb, szolidárisabb és a közügyeket követő, azt alakító társadalomért, amiben mi élni szeretnénk. Közös ügyeinkben tetterős, boldog új évet kívánunk!
rajz: remarker.eu
Ugyan bizonyospolitikaiváltozásokrégiószerte jelezték, hogy "nem nőnek a fák az égig" a nacionalista, populista rezsimek számára, hazánkban közös dolgaink alakulása ugyanazon a vágányon haladt, mint a megelőző években. Miközben mindenki látja a szociális ágazat, az egészségügy és oktatásügy alulfinanszírozottságát és ezzel párhuzamosan az értelmetlen pénzszórást, az életszínvonal növekedése sokak számára hihetővé teszi azt a történelmi felemelkedésről szőtt víziót, amit a kormány minden lehetséges csatornán sulykol. A Nemzeti Együttműködés Rendszere érett korszakában van. A kézivezérelt, klientúraviszonyokkal átszőtt rezsim ugyan jól láthatóan képtelen saját kitűzött céljainak elérésére, legyen szó a demográfiai "fordulatról", az uniós vezérszerepről, az államosított közszolgáltatások és az autonómiájától megfosztott közintézmények sikeres működtetéséről, fociról vagy a külföldön is versenyképes nemzeti tőkésosztály létrehozásáról, az erősen központosított végrehajtó hatalom és az ideológiai hegemónia mégis biztosítják a politikai stabilitását.
Az Ez a Minimum! átláthatósági vállalásai mellé a választások előtt 400 jelölt állt oda, közülük több, mint 200-an mandátumot is szereztek. Azóta tucatnyi önkormányzat tárgyalta az átláthatóság ügyét, néhány helyen az új SZMSZ-ben tűntek fel a minimumprogram szempontjai, máshol, mint az egyhangúlag megszavazott budapesti döntésnél az önkormányzatok határozatban köteleződtek el a nyitottság mellett és lefektették a szabályozási feladatok ütemtervét. Most itt az idő, hogy megszülessenek a kötelező erejű rendeletek, ehhez a kezdeményezők (a TI Magyarország, a K-Monitor és az Átlátszó) egy mintaszabályozást tettek le az asztalra, ami - szigorúan egyeztetendő, társadalmi vitára bocsájtandó vitaanyagként - segítséget nyújthat a rendeletalkotáshoz. Szóljatok hozzá ti is!
A továbbiakban a K-Monitor kiegészítéseit olvashatjátok a közösen megfogalmazott szabályozás-tervezethez.
Fontos leszögezni, hogy az Ez a Minimum! program pusztán egy rendelet elfogadásával nem ültethető át a gyakorlatba. A megvalósításhoz rendeleti, belső szabályozást érintő és technikai megoldások (pl. holnapfejlesztés) kombinációja szükséges. A mintarendelet vázlata elsősorban a helyi szakmai és társadalmi vita megindítását szolgálja, nem azért készült, hogy önkormányzatok változtatás nélkül átvegyék, hiszen minden önkormányzat máshogy működik, más meglévő rendeleti joganyagra, eljárási, közzétételi gyakorlatokra épít. Elképzelhető, hogy egy területen az önkormányzat az általunk javasolt közzétételi szabályoknál már korábban megfogalmazott egy erősebb szabályt. Ezt nem szabad visszarontani, hanem be kell építeni az új szabályozásba, ehhez pedig a mintaszabályozással párhuzamosan érdemes áttekinteni a közzététel jelenlegi gyakorlatait.
Az állami, önkormányzati eszközök és ingatlanok eladása nemcsak nálunk jelent egyet a pocsék ár-érték arányú, korrupciósgyanús üzelemmel. A poszt-szocialista régió lakóinak a "privatizáció" szó különösen fájón cseng. Ha csak az önkormányzati ingatlanvagyon ismert hazai elherdálására gondolunk, nem igényel sok magyarázatot a "vagyongazdálkodás" buktatóinak megértése. Általában a vagyon nyilvántartásával is gond van, a hasznosítás költség-haszon elemzését nem végzik el, a dokumentumok nem átláthatóak, és még ha indokolt is lenne egy vagyonelem értékesítése, akkor is általában egy szűk kör értesül csak a lehetőségről, így a közbevétel jóval az elérhető szint alatt marad. Ukrajnában az elmúlt években a borzasztóan nehéz helyzet ellenére sikeressé vált egy olyan eszköz, ami nagyrészt kiküszöböli a fenti buktatókat. Az ország közbeszerzési rendszerét forradalmasító Prozorro (Átláthatóan) platform mellett létrejött a ProZorro.Sale, amely igyekezett gátat szabni a privatizációs szabadrablásnak.
Hostellé alakított metrókocsi Kijevben. A helyi közlekedési társaság kb. 6 millió forintért értékesítette a nem használt eszközt egy online, átlátható kormányzati aukciós felületen.
Az eszköz a kontextus ismeretében élet-halál helyzetre született válaszul, és - lelőve a poén - már közel egymilliárd dollárnyi (250-300 milliárd forintnyi) bevétellel gyarapította a közös kasszát azzal, hogy felszabadította az állami eszköz-értékesítésekben rejlő rejtett potenciált. Egy olyan, a lehető legnagyobb transzparenciára törekvő árverési felületről van szó, melyen keresztül az állami szervek eladhatnak vagy bérbe adhatnak olyan eszközöket, amelyeket korábban nem, vagy csak alacsony hatékonysággal (nagy korrupciós kitettséggel) tudtak. Ukrajnában a Majdan után minden adott volt, hogy a befolyásos oligarchák a folyamatos eladósodás és csődök közepette szétlopják az állami vagyont, összejátszva a politikai szereplőkkel. Irtózatosan nehéz helyzetről van szó, és egy pillanatig sem szeretnénk azt sugallni, hogy a nemzetközi hitelezők által is kényszerített privatizáció minden esetben a helyi érdekeket szolgálta. A Prozorro.Sale bemutatásával mindössze arra szeretnénk rámutatni, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni ahhoz, hogy ezek a tranzakciók ne fulladjanak a korrupció mocsarába.
Helyi együttműködések rendszere - Ötletek az önkormányzatiság megújításához címmel kiáltványjellegű tanulmányban foglaltuk össze, hogyan járulhat hozzá az átláthatóság és a részvételi demokrácia erősítése egy új politikai kultúra kialakításához helyi szinten. Nemzetközi példák sorát áttekintve nemcsak egy új szemléletmódot, de konkrét eszközöket is javasolunk az önkormányzati szféra számára a digitális eszközök és a helyben keletkező adatok használata, az átláthatóság, a konzultáció, a részvételiség, a bevonás játékosabbá tétele és a konszenzusteremtés területein. A kiadványt egy folyamatosan frissülő eszköztár egészíti ki, ahová az általunk megismert inspiráló példákat, háttéranyagokat gyűjtjük.
Az Ez a minimum! civil átláthatósági kezdeményezés népszerűsége és eddigi eredményei reményre adnak okot azzal kapcsolatban, hogy a helyi politika átláthatósága nem marad üres kampányígéret, hanem akár konszenzusos alapnormája is lehet a XXI. századi magyar önkormányzati politizálásnak. A növekvő nyilvánosság azonban nem az út vége, hanem annak kezdete. Bevilágítja a gyakorlati működés szintjét, ahol ezek az adatok döntések és folyamatok eredményeként keletkeznek. A helyi közügyek az ott élők nyilvánossága előtt zajlanak, ahol a szakmai vagy erkölcsi bírálat mindig lehetséges, az önkormányzat így jobban teszi, ha becsatornázza ezeket a véleményeket, a döntések előkészítésétől kezdődően bevonja a korábban laikusként figyelmen kívül hagyott szereplőket. Az októberi választás pedig megmutatta, milyen erő van a helyi önszerveződésekben, civil csoportosulásokban, akik a bürokratikus kereteken túltekintve közösségszervezéssel és digitális eszközökkel meg tudták jeleníteni és be tudták csatornázni a polgárok változásra való igényét.
K-Monitor, investigative portal atlatszo.hu and TI Hungary organized a campaign called “This is the minimum!” prior to the Hungarian local elections held in October, asking candidates to commit themselves to six transparency measures if elected. Measures include improvements regarding the transparency of the budget, the decision making process, contracts and procurements, asset declarations and local government owned enterprises. These minimum commitments would not only ensure basic transparency standards, but have a strong anti-corruption effect, furthermore they would create the foundation for the introduction of participatory processes.
By the time of the elections, around 390 candidates pledged to implement the minimum program. 170 of them were elected as representatives, including 5 county representatives, 14 mayors, and Gergely Karácsony, the new mayor of Budapest.
Bő 60 millió forint: ennyit költöttek el az önkormányzati választáson induló jelöltek októberben a nyomtatott és elektronikus médiában politikai hirdetésekre az ÁSZ által közzétett, sajtótermékektől kapott információk alapján. Ez iszonyatosan pici összeg, ha figyelembe vesszük, hogy összesen 91 sajtótermék (76 nyomtatott és 15 elektronikus) juttatta el tájékoztatóját az ÁSZ részére az ország minden részéből - 18-an közülük végül nem közöltek politikai hirdetést. Összehasonlításul: a Facebook által közzétett adatok szerint ott nagyságrenddel többet, 366 milliót hirdettek el a pártok. Mutatjuk az adatokat!
Az általunk digitalizált adatokat a magyar médiaviszonyok átalakulásával összhangban kell értelmezni: a pártos sajtótermékek ugyan kampányüzemmódban működtek, de hivatalos hirdetést a KESMA-birodalom kormánypárti cégeiben alig helyeztek el, országos lapban a Fidesz-jelöltek hivatalosan nem is hirdettek, noha főbb kampányüzeneteiket épp ezekben az orgánumokban olvashattuk. (Az Origo például nem is küldött árlistát az ÁSZ-nak, ők elvben nem jelentettek meg politikai hirdetéseket. A versengő, demokratikus politikai piacra jellemző mintát, miszerint egy-egy nagy lapban minden oldal jelöltjei hirdetnek, országosan is alig látni. Az átlátható, nyomonkövethető hirdetések csak egy egyre szűkülő része a kampánypénzeknek, erről tudunk most adatokat közölni.
A választási eljárásról szóló törvény alapján kampányidőszakban politikai hirdetést csak azok a sajtótermékek tehetnek közzé, akik hirdetési árjegyzéküket a választás kitűzését követő 5 munkanapon belül kell megküldték az Állami Számvevőszéknek. Ezek az árjegyzékek elérhetőek úgy az ÁSZ, mint a sajtótermék honlapján. A szavazást követő 15 napon belül a náluk elhelyezett hirdetésekről a sajtótermékek tájékoztatták az ÁSZ-t, ami október végén közzé is tette, hogy az egyes jelöltek és jelölőszervezetek politikai hirdetéseit kinek a megrendelésére, milyen ellenérték fejében, mely időpontban, milyen terjedelemben jelentették meg. A mechanizmus lényege, hogy a közzétett árlistákon szereplő engedményekből kizárólag az objektív feltételekhez kötött, a megrendelő személyétől független engedményeket fogadja el az ÁSZ, ellenkező esetben a médiacég tulajdonosa burkoltan finanszírozhatja egy adott jelölt kampányát. Ha tehát feltárják, hogy a kampányeszközre fizetett ellenérték alacsonyabb, mint a szokásos piaci ár, akkor a különbözet tiltott forrásból származó nem pénzbeli hozzájárulásnak minősül. A szabályozás 2017-es bevezetésekor már jeleztük: ezek az elemek jó irányba mutatnak ugyan, de a magyar helyzetben alapvetően a Fidesznek kedveznek.
A fentiek elsőre egy szigorú, átlátható kampányfinanszírozási szabályozás részelemének tűnhet, de ez sajnos nincs így. Az önkormányzati kampánypénzekről nem készül átfogó elszámolás, a nyomtatott és elektronikus sajtóban történő költések átláthatósága pedig koránt sem mutatja teljesen meg, mennyi pénzt költenek valójában egy-egy jelölt vagy párt népszerűsítésére. Az itt bemutatott ÁSZ-adatokból nem látszik a nem jelöltként, jelölő szervezetként hirdetéseket vásárlók (kisebb részben a civilek, nagyobbrészt a kormányzat) aktivitása, illetve rejtve marad a magyar médiára egyre jellemzőbb pártos lakájmédia működése, ahol bizony nettó pártkampány zajlott a választások előtt is. A KESMA-birodalom, vagy más, kampánytevékenységet folytató revolverlapok tevékenysége így nem kerül az ÁSZ elé, nem vizsgálják, rajtuk keresztül valósul-e meg tiltott kampányfinanszírozás. Az önkormányzati kampány jellemző eleme volt az önkormányzati lapok propagandaszócsővé alakítása, ám az ÁSZ közzétételében természetesen ez sem látszik, hisz emögött nem volt lepapírozott kampánypénz-áramlás, hanem közpénzt költöttek kampányaktivitásra. Ezzel még nincs vége az adatokhoz fűzött széljegyzeteink, korlátozó megjegyzéseink sorának. Fontos azt is látni, hogy az ÁSZ a sajtótermékek által megküldött - és itt közzétett - tájékoztatók tartalmáért, jogszabályi előírásoknak megfelelőségéért felelősséget nem vállal, ők csak a sajtótermékek által közölt adatokat publikálják.
Az a tény, hogy papíron mindössze 61 millió forintot költöttek el a nyomtatott és elektronikus, helyi és országos orgánumokban kampányra, élesen mutatja a magyar nyilvánosság állapotát. Egy működő demokráciában, a politika és a médiát tulajdonló gazdasági csoportok tisztább viszonyrendszerében ez az összeg ennek a többszöröse kellene, hogy legyen, hiszen a kampány országosan milliárdokat emésztett fel. Az a pénz azonban jórészt nem tiszta, átlátható csatornákon folyik. Az adatokat mégis közzétesszük, hiszen az az ÁSZ oldalán szkennelt pdf-ekben érhető el, így van hozzáadott értéke, hogy mi ezeket a dokumentumokat digitalizáltuk. Másrészt - jelezve, hogy itt bizony egy igen részleges, torz prizmán át látjuk a politika és a média viszonyát - fontosnak tartjuk, hogy az állampolgárok megismerhessék, kik és mennyi pénzből küzdenek a szavazataikért. Óvnánk azonban mindenkit attól, hogy az alábbi diagramokból azt a következtetést vonják le, hogy a magyar médiában az ellenzék volt fölényben. A kampány intenzitásának értékeléséhez, kormány és ellenzék lehetőségeinek összehasonlításához további kutatásokat (lett volna) szükséges végezni.
Részletes kereső az ÁSZ-adatokhoz:
Oszlopdiagram a közzétett hirdetési összegek területi eloszlásához: Hihető? Országos sajtótermékekben a Fidesz nem hirdetett szerződés alapján. Megyei, helyi lapokban is csak Csongrád megyében nyúltak érdemben ehhez az eszközhöz. Más kérdés, hogy a megyei lapok már rég a párt szócsöveinek számítanak. Másfelől, az ellenzéki jelöltek költései is csak ehhez képest tűnnek nagynak, az ő teljesen pártos médiájuk valamivel kisebb, így nem csoda, hogy mélyebben a zsebükbe kellett nyúlniuk, ha független orgánumokban is meg akartak jelenni a hirdetéseikkel. (teljes nézet)
Támogass minket, hogy tovább monitorozhassuk a közpénz-költéseket, tovább dolgozhassunk a kampánypénzek nyilvánosságáért, és egy tisztességes kampányszabályozásért!
A K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda határozatlan idejű (félállású) munkaviszonyra irodavezetőt keres decemberi kezdéssel. Olyan embert keresünk, aki az iroda működtetése és a szervezet pénzügyi adminisztrációja mellett talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.
Főbb feladatok:
- a szervezet napi pénzügyi adminisztrációja, számlák és szerződések rendszerezése; - napi irodavezetési teendők, adminisztrációs feladatok; - kapcsolattartás a könyvelővel, költségvetés követése;
- pályázatfigyelés és pályázatírás segítése, részvétel a pályázatok elszámolásának elkészítésében;
A társadalmi konzultáció fontos eleme a demokratikus részvételnek, itthon azonban alig találkozhatunk vele lényeges döntések előkészítése során. A fogalom hallatán a nemzeti konzultáció derenghet fel, ám a valódi párbeszéd nem ilyen. Varsóban az önkormányzat rendeletben teremtett lehetőséget a főbb ügyek megvitatására: konzultációt nemcsak a politikai szereplők, de civilek és polgárok is kezdeményezhetnek, a folyamatban pedig bárki részt vehet. Azoknak a településeknek, akiket nemcsak a kampányban érdekel az emberek véleménye, ajánljuk figyelmébe a lengyel főváros példáját! Nekünk is van véleményünk a helyi közügyekről, a téma pedig az utcán hever.
Az önkormányzatiság arról szól, hogy a helyben meghozott szabályok, döntések, megtermelt közszolgáltatások minél inkább a lakosok igényeit szolgálják. Azt is joggal feltételezhetjük, hogy egy település lakói gyakran pontosan tisztában vannak a helyi közügyek, problémák természetével, hisz ezek tőlük karnyújtásnyira találhatók, nincs az a kormánytag vagy központi hatóság, aki náluk jobban tudná, mire van szükségük. Ha a városvezetés nem veszi figyelembe, kell-e a helyieknek az általa megálmodott presztízsberuházás, rövid úton megbukhat. De hogyan jut el az állampolgárok véleménye olyan formában a döntéshozókhoz, hogy azok valóban a helyiek akarata szerint dönthessenek? Nos, az itthon ismert "konzultáció" erre nem alkalmas eszköz, hiszen ott a politikusok eleve meghatároznak és priorizálnak egyes ügyeket, és ahhoz kérnek tömeges, nem is pontosan körvonalazható felhatalmazást. Varsó városában ezzel szemben egy sokkal szofisztikáltabb, demokratikusabb folyamatot intézményesítettek, ami ugyan (szemben pl. Gdansk hasonló gyakorlatával) nem bír közvetlen kötőerővel, de a döntéshozók számára így is rizikós nem figyelembe venni a konzultáció eredményét.
K-Monitor organized a two days event in June 2019 to discuss inspiring practices and emerging trends on citizens’ participation in local decision making. The event was attended by representatives of local governments and civil society actors from Hungary, Spain, France, Italy and Romania.
