Fizetett gyakornokot keres határozott időre a K-Monitor Közpénzfigyelő Iroda. Ismerd meg egy magyar korrupcióellenes civil szervezet munkáját! Jelentkezz hozzánk minél hamarabb, de legkésőbb január 31-ig, ha érdekel a közélet, és zavar, hogy a korrupciós ügyek eltűnnek a süllyesztőben!

Feldolgoztuk a kormány által az év vége előtt néhány nappal rendeletben átírt 2023-as költségvetést. Bejegyzésünkből kiderül:

• Miért kirívó a rendeleti költségvetés, és miben különbözik ez a korábbi évek gyakorlatától?
• Mit tudhatunk meg a kormányzat idei terveiről, és mi az, ami nem derül ki a Közlönyben a két ünnep között megjelent dokumentumból?
• Bemutatunk hét érdekes részletet, amit az adatok feldolgozásával találtunk. Ezen felül a teljes költségvetés böngészhető a K-Monitor interaktív weboldalán!

A tavaly nyári, parlamenti elfogadáskor még viszonylag részletes adatokat közölt a Pénzügyminisztérium, de az akkori büdzsé nem állt reális alapokon. Az év kezdete előtt néhány nappal korrigáltak, de ehhez csak egy rövid rendeletet adtak ki.

A közfeladatot ellátó szervek működésének és a közpénzek felhasználásának átláthatóbbá tétele érdekében az elmúlt egy évben közel hetven esetben igényeltünk adatokat állami, önkormányzati szervektől de az Uniótól és piaci szereplőktől is. Az adatigénylésekhez kapcsolódóan tizenhárom esetben bíróság előtt léptünk fel a nyilvánosság védelme érdekében. Annak érdekében, hogy az emberek valós képet kaphassanak az információszabadságot érintő, gyakran és hektikusan változó jogszabályokról, elemzéseket tettünk közzé az újabb és újabb jogszabály-módosításokról. 

Az átalakítás alatt álló Igazságügyi palota a Kossuth téren. Fotó: MNF

Az Európai Bizottság által Magyarország ellen indított feltételességi eljáráshoz kapcsolódóan a magyar kormány vállalta, hogy a korrupciós kockázatok csökkentése érdekében növeli a közpénzekkel gazdálkodás átláthatóságát. A vállalás eredményeképpen több ütemben módosul az információszabadságról szóló "Infotörvény". 

Forrás: Fortepan / FŐFOTÓ

44 milliárdot szórt szét a kormány a hónapok óta többletfinanszírozást követelő önkormányzatok között. 2010 után a településeket jórészt megfosztották attól, hogy a helyben élők által megtermelt jövedelemből lássák el munkájukat, finanszírozásuk a helyi ipartól és a kormányzati feladatfinanszírozástól vált függővé. Előbbit (iparűzési adó) a járvány alatt a kormány önkényesen visszaadta a cégeknek, utóbbi pedig csak nevében finanszírozza a megdrágult feladatokat, hiszen nem követi le a növekvő bér- és rezsiárakat. Ez a K-Monitor gyorselemzése a kormány szűkmarkú és politikailag elfogult rezsikompenzációs csomagjáról.

A kiosztott összeg csak szépségtapasz, ami legfeljebb a legkritikusabb helyzetű településeknek jelenthet enyhülést. Az intézkedést annak fényében érdemes szemlélni, hogy az év utolsó napjaiban a Kormány rendeletben átírta a települések pénzügyi tervezését is befolyásoló költségvetést, és benne a feladatfinanszírozásra szánt összeget a döbörgő infláció ellenére 975,7 Mrd Ft-ről 968 597,6-ra csökkentette. Emellett emelt 20 milliárdot a nagyobb adóerőképességű önkormányzatok "szolidaritási hozzájárulásán" (adóján) is. Ha ehhez hozzátesszük a lefújt fejlesztéseket, akkor azt látjuk, hogy a kormány a támogatás ellenére tovább spórol az önkormányzatokon, hogy ezzel saját mozgásterét védje.

A támogatási adatok (hivatalos - értsd: kereshetetlen - formában itt) ráadásul azt mutatják: az, hogy nem a szektor képviselőivel tárgyaltak, és nem (pl. rezsiköltségek, fenntartott intézmények, lakosságszám, terület stb.) normatív alapú támogatást adtak, hanem "egyedi alapon" Balla György fideszes képviselővel kellett tárgyalni, politikai torzításhoz is vezetett. Ma már azonban nem elég fideszesnek lenni: a kormánypárti városok közül sem mindenki kapott kiemelkedő összegű támogatást. Ezzel egyidőben a kisebb települések is néhány milliós támogatáshoz jutottak, ezzel kapcsolatban már meg is jelentek a hálálkodó posztok:

Évek óta a települési önállóság legatyásításának lehetünk tanúi. A járvány alatt egyszer már sor került a nagyvárosok politikai alapú kompenzációjára egy hasonló sajtpapír közzétételével, akkor is kimaradt a Főváros és kevesebbet kaptak az ellenzéki városok.  A mostani helyzetet az alapozta meg, hogy 2022 nyarán az önkormányzatokat a kormány kivette a rezsicsökkentés alól, ami miatt energiaköltségeik a korábbi évnek akár a tíz-húzszorosára is megnőhetett. Az a fura helyzet állt elő, hogy a lakossági rezsicsökkentés fenntartását többek között az önkormányzatok kezdték el finanszírozni a kormány által megszabott drága piaci ár megfizetésével, erre azonban egyre szűkülő bevételeik nyomán nem voltak képesek, így ezerszámra zártak be ősszel a közösségi helyek, sport és kulturális létesítményeik, kényelmetlenséget és többletköltséget okozva ezzel a helyi lakosoknak és vállalkozásoknak.

A megélhetési válságban ráadásul új feladatok is jelentkeztek. A kormány törvényben írta elő, hogy az önkormányzatok felelőssége megelőzi azt a nála lényegesen szélesebb pénzügyi mozgástérrel rendelkező központi államot a rászorulók segítésében, ami az infláció miatt rekord összegű ÁFA-bevételt zsebel be az emberektől és egyébként az önkormányzatoktól is. Az állami Magyar Posta pedig diktátumszerűen több száz kispostát zárt be, ezek egy részét most önkormányzati támogatással nyitják újra, vagyis a települések postafenntartóvá is váltak. Szociális támogatásra, a könyvtár fűtésére vagy egy állami cég működésének támogatására persze csak a tehetős önkormányzatoknak van pénze, aki nem ilyen településen él, annak marad a bezárkózás és a kibekkelés a téli időszakra. Több helyen a közvilágítást is csökkentették, az önkormányzati megszorító intézkedések volumene kirívó a régióban.

 Rezsiválság-térképünkön kék szín jelzi a bezárt önkormányzati intézményeket.

Rezsikompenzáció: mit ér a kormány ajándéka?

Bár az önkormányzatok rezsiválsága ősszel kezdődött, amikor egy ideig még az energiaszerződések megkötése is problémát okozott a kiszámíthatatlan piaci viszonyok között, 2022-ben a kormány világossá tette: egy fillér kompenzációt sem fizet a településeknek. Egyedül néhány sportuszodát mentettek meg. Leszögezték: a kötelező feladatok működtetése az elsődleges (óvodai, bölcsődei, szociális, idősellátás), amire nincs törvényi előírás, arról le kell mondani. A spórolást persze az objektív körülmények, és nem az állam kényszerítette ki, ezzel együtt populista szólamokat is hallhattunk arról, hogy az önkormányzatoknak is részt kell vállalniuk a válság terheiből. Gulyás Gergely például azt mondta: a önkormányzatok felajánlásait várja a válságkezeléshez.

A kompenzációs tárgyalás feltételeként a kormány egy olyan menedzsmentterv elkészítését várta, amiben a be kellett mutatni, hogyan tudják akár vagyonértékesítés árán is fenntartani a működésüket. Ahogy ekkor jeleztük, a vagyonfelélés révén történű működés nemcsak az elmúlt évek kormányzati kommunikációjával van ellentétben, de a települések lakóinak hosszű távú érdekével is. Ahogyan Dorog Város Önkormányzata üzente a kormánynak:

"A meglévő vagyon elemek a jobb jövő reményében, valószínűleg nagyobb hatékonysággal is érvényesülő értékként megőrzendőek."

A telkek, lakások, helyiségek befektetőknek kiárusítása lehetetlenné teszi, hogy a jövőben ezek közösségi funkciót kapjanak, közösségi térként, szociális bérlakásként, közparkként működjenek. Az önkormányzatok állami támogatástól való függősége miatt önállóságuk utolsó garanciája, hogy van vagyonuk, amit a helyi közösség javára hasznosíthatnak. Tömeges vagyonértékesítésre egyelőre szerencsére nem láttunk példát.

A mostani kompenzáció igen szűkmarkúra sikerült az önkormányzatok által a terveikben bemutatott többletkiadásokhoz képes. Miskolc polgármestere arról beszélt: a város kasszájából 17 milliárd forint hiányzik, ennyi kellene a 2021-es működés fenntartásához. A kiesés következményei jól láthatóak a fenti térképen. A Miniszterelnökség hétfői bejelentése szerint ennek az összegnek a töredékét, 1,2 milliárd forint energiatámogatást kap a borsodi megyeszékhely. Ahogyan a szegedi városvezetés fogalmazott: ez a nagyságrendű összeg "még a huszonhét százalékos ÁFA kifizetésére sem elegendő a hatszorosára emelkedett áram-, a hétszeresére növekedett gáz- és a tizenegyszeresére drágult távhődíj esetében”.

Nem minden ellenzéki város jutott pénzhez: Budapest DK-s vezetésű III., IV., XI., XV. és XVIIII. kerülete, a Baranyi Krisztina vezette Ferencváros, illetve Hódmezővásárhely, Budaörs, Kazincbarcika, Göd, Százhalombatta, Paks, Tiszaújváros, Biatorbágy és Törökbálint sem kapott kompenzációt. Ezek egy része jelentős adóerőképességű, máshol azonban a kormány által hangoztatott teherviselési szempont nem látszik megállni.

Úgy tudjuk, ezen települések egy része nem tárgyalt Balla kormánybiztossal, más részük azonban igen: Márki-Zay szerint Balla György, kormánybiztossal "korrekt megbeszéléseket folytattak, akkor fel sem merült, hogy Hódmezővásárhely kimaradhat a rezsikompenzációból". A DK keddi közleménye szerint „Budapest lakosságának egyharmadától, összesen 620 ezer embertől tagadta meg az Orbán-kormány a budapestiek adóiból is fizetett rezsitámogatást".

Az ábra alján tömörülő budapesti ellenzéki önkormányzatok kimaradtak a pénzosztásból. A kormánypárti városok és a néhány független kisváros átlagosan többet kaptak az ellenzékieknél, függetlenül a helyi bevételeik mértékétől.

A legtöbb pénzt a Villamosműveknél is kivételezett helyzetű Debrecen kapta, közel 3,2 milliárdot. A szomszédvár Nyíregyháza is jó pénzt kapott.  A budapesti kerületek közül a kormánypárti Csepel kapta a legtöbbet (762 millió Ft-ot), de szintén jól járt a kormánypárti X. és XVI. kerület is, akik előzték az ellenzéki kerületeket. Az egyik legkisebb és leggazdagabb kerület, a szintén kormánypárti Belváros-Lipótváros is kiugró összeget kapott, ha a támogatást a lakosságszám arányában nézzük. Függetlennek kategorizáltuk a 2019-ben még ellenzéki összefogással nyerő Mirkóczki Ádám vezette Egert. Az ő kiugró támogatásukat a város kedvezőtlen anyagi helyzete magyarázhatja. A teljes mezőnyben Mohács járt a legjobban lakosságarányosan: a 18 ezres kisváros nagyobb összegű támogatást kapott a kormánytól, mint a 115 ezer lakosú XIII. kerület.

.

Az összegszerű támogatások több mint 60%-a ment a kormánypárti városokhoz. A városok lakosságszámában nincs ekkora különbség: ha az ellenzéki városok is a Fideszes városok átlagos kompenzációját kapnák, akkor mégegyszer ennyit, 10,7 milliárd forintot kellene kapniuk.

Ha a KSH adatbázisában szereplő, 2021-es közüzemi kiadásokhoz viszonyítjuk a támogatásokat, akkor is jól látszik, hogy miközben a többszörösére növekvő kiadásokat sehol sem kompenzálja a támogatás, az ellenzéki városoknál a pénz elenyésző része a tavalyi közműkiadásoknak, a kormánypárti településeken viszont láthatóbb része.

A kormánypárti városok egy lakos után átlagosan 9400 Ft-ot kaptak, az ellenzéki "polgárok" azonban csak 4650 Ft-ot értek a kormánynak. Az összesen 170 db 10 ezer fő feletti város 5 millió 771 ezer lakosára átlagosan 7600 Ft/fő kompenzáció jutott. Az ellenzékiek még akkor is kevesebbet kaptak, ha nem vesszük figyelembe a kompenzáció nélkül maradó (nullás) önkormányzatokat. 

Ha elfogadjuk a kormány pozícióját, hogy a rezsitámogatás azoknak jár, akiknek kevés a helyi adóbevétele, a két változó között negatív viszonynak kellene fennállnia, az adatok azonban nem mutatnak egyértelmű negatív összefüggést. Bár találni példát olyan, nagy adóbevételű kormánypárti városokra, akik valóban keveset kaptak (Győr, Székesfehérvár), ennek ellenkezőjére is van példa (V. kerület, Debrecen). Ha nem vesszük figyelembe a nulla támogatást kapó városokat, akkor a trendvonal gyakorlatilag az átlagos támogatással egyenlő.

A támogatás nélkül maradt városokat kiszűrve nem látszik erős összefüggés a támogatás és a helyi adóbevételek, illetve a támogatások és a hozzáférhető, 2021-es közüzemi kiadások között.

Az adatok azt sem bizonyítják, hogy a nagy közüzemi kiadásokat kompenzálták volna - ehhez a KSH 2021. évi települési adatait használtuk. Itt pozitív kapcsolatot várnánk a közüzemi kiadások és a támogatások között, de nem látszik ilyen kapcsolat. Azok a városok, akik az átlag felett költenek közüzemi kiadásokra, nem kaptak egyértelműen több kompenzációt.

A pénzosztásból újra kimaradt a Főváros, pedig a távfűtés, a közműcégek, a dísz/közvilágítás és a BKV miatt náluk csapódik le legdurvábban a rezsiválság. Nem fenntartható, hogy a város a szolgáltató cégeinek eladósodása árán tud csak fennmaradni, miközben igyekszik nem áthárítani a válság terheit a szolgáltatások igénybevevőire. Kérdés, hogy sor kerül-e kompenzációra, vagy a kormány folytatja a kivéreztetést és végignézi, ahogy a 2024-es önkormányzati választásokig a városvezetés mozgástere még jobbban beszűkül. „A BKV 14 milliárdos energiakompenzációs igényére még csak válasz sem érkezett 2022 végéig a kormánytól. Az év végén ezért kellett majdnem 10 milliárd forinttal megemelni a közösségi közlekedésre fordított forrásokat a fővárosi költségvetésből”  – nyilatkozta a Népszavának Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes.

Ez a korrupciófigyelő K-Monitor 2022-re visszatekintő bejegyzése az elmúlt év legfontosabb közpénzekkel és korrupcióval kapcsolatos történéseiről. Ha arról olvasnál, mit csinált a K-Monitor kollektívája a tisztább közéletért, olvasd el éves beszámolónkat is!

Izgalmas éve lehetett annak, akit furdal a kíváncsiság, hogyan lehet jogállamot és parlamentáris demokráciát színlelve működtetni az EU-n belül egy olyan rezsimet, ahol zárt, informális és kiszámíthatatlan a hatalomgyakorlás, rendeleti a kormányzás, irányított a nyilvánosság és konszenzusfelrúgó a külpolitika. 

Érdekes lehetett kívülről figyelni, ahogy az egyre halmozódó válsághelyzetekben a politikai kommunikációs gépezet töri magát előre, figyelmen kívül hagyva olyan társadalmi mozgásokat, mint a KATA-tüntetések vagy az oktatási megmozdulások. Valós társadalmi ügyek helyett olyan képtelen, de érzelmeket felkorbácsoló pszeudoügyeket gyártott le, mint az óvodások nemváltása, a "fajkeveredés", a háború idején a magyarokra dobált bombaként ábrázolt, Oroszországra kivetett szankciók, vagy az alapvető élelmiszerek (magas adóterhek melletti) "ársapkája", ami miatt összességében végül mégis elszálltak az élelmiszerárak.

Egy liberális demokráciából nézve mélyen elgondolkodtató lehetett, mit ér az a "nyugati" jó kormányzási gyógyszer (antikorrupció, elszámoltathatóság, társadalmi egyeztetés), amit az Unió hosszas nyüstölés után most már konkrét kényszerítőeszközök révén próbált lenyomni a magyar kormány torkán. Az emberek feje felett zajló, meglehetősen antidemokratikus és ízléstelen "jogállami" alkudozás közben ráadásul a magyar fél a belediktált gyógyszert időről időre kiköpi, eldugja.

Nekünk azonban, akiknek ez a hazánk, és ennek az országnak a tisztességesebb közállapotaiért dolgozunk, nincs már semmi izgalmas azokban a politikai machinációkban, amelyek ezt a játszmát mozgásban tartják. Nyomon követtük, ahogy kiépül egy rendszer, ami (nem csak képletesen) sajátjaként kezeli a közhatalmat és a közjavakat. Értjük, hogy történt mindez, de tudjuk, hogy azok a demokráciával kapcsolatos követelések, amiket a társadalom megmaradt civil erői és részben az unió technokratái is követelnek a magyar döntéshozóktól, és amiket az ügyesen lesöpör az asztalról, összességében jót tennének ennek az országnak.

Haragudhatunk arra, ahogyan és amilyen erélytelenül ezek megjelennek a politika porondján, de jobb döntéseket, jobban élő, kevésbé kiszolgáltatott polgárokat, hasznosabban elköltött közpénzeket jelentene, ha megszűnne kontrollok nélküli kormányzás. Erre pedig most a korábbinál is nagyobb szükségünk lenne, hiszen a bő esztendők után szűk évek jönnek. Idén azonban a háborús félelmek, a közpénzből működő propagandagépezet és az országnak valódi alternatívát kínálni nem tudó, megosztott, piszkos kampányfinanszírozást használó ellenzék összehozta az újbóli kétharmadot, évekre bebetonozva a magát mindenhatónak képzelő, de valójában csak kommunikációban robusztus politikát.

2022-ben a megélhetési válsággal fenyegető energiaválság és a szomszédban zajló háború gazdasági hatásai ellenére az adófizetők jóvoltából tovább épült a kormány holdudvara, milliárdos ingatlanok landoltak a Matolcsy klánnál, újabb cégeket kebelezett be Tiborcz István és 35 éves sztrádakoncessziót nyert Mészáros Lőrinc.

Kiürült az államkassza, pedig tanárok, szakdolgozók százezrei várták, hogy az állami vezetők mellett a rekord infláció évében az ő fizetéseiket is végre megemeljék. Az EU az újabb támogatások folyósítását az eddigieknél  szigorúbb feltételekhez kötötte, és új intézményeket és jogszabályokat követelt a kormánytól a közpénzek védelme érdekében. A kormány kelletlenül teljesítette az elvárásokat, de hogy ez mit ér a magyar viszonyok között a gyakorlatban, az jövőre derül csak ki.

Választás és kampány illiberális módra

Az idei országgyűlési választás jó ideje a legszorosabbnak ígérkezett, és bár végül nagyobbra nyílt az olló a vártnál, a kormánypárt a kampányidőszakban nem bízta a véletlenre a végeredményt: bátran és mélyen nyúltak a választópolgárok pénztárcájába. A miniszterelnök például 700 millió forintos levélben tájékoztatott mindenkit a 13. havi nyugdíjról és az SZJA-visszatérítésről, de ha valaki felbontatlanul a kukába dobta volna a borítékot, az sem maradt tájékozatlanul: az oltási regisztrációnál megadott email-címekre szintén érkezett a kormányzati narratívával egybevágó ,,tájékoztatás”. A digitális tér amúgy is fontos harcterepe volt az idei kampánynak: a Fidesz és holdudvara több, mint 1,8 milliárd forintot szánt üzenetei célba juttatására csak a Facebookon, ebbe persze nem csak a pártok költései, hanem a propagandamédia, így a kampányban főszerepet játszó Megafon influenszerei és az országos és vidéki lapok hirdetései és az ellenzéki jelöltek lejáratására létrehozott, személyre szabott oldalak is szerepelnek.

Az online jelenlét mellett kampányrendezvények formájában is kisegítették a győztes koalíciót az egykori Norvég Alap helyére létrehozott Városi Civil Alapból finanszírozott, Fidesz-barát civil szervezetek. A választókerületi jelöltek sem válogattak, ha kampányeszközökről volt szó, átadtak mindent, ami átadható, az által sem zavartatva magukat, ha éppen semmi közük nem volt hozzá. Átadásra került így többek között falubusz, könyvtárszoba, számos út, templom és iskola, illetve EU-s pénzből vásárolt rengeteg laptop. A jelöltek kampányába, ha kellett, a baráti polgármesterek is besegítettek, például hivatalos levelek formájában, vagy épp a közmunkások bevonásával a plakátolásba. A határon túl is akadtak gondok a választás tisztaságával kapcsolatban: a Vajdaságban a Fideszhez köthető, a Vajdasági Magyar Szövetséggel egy címen osztozó CMH-iroda gyűjtötte be a szavazatokat, míg Marosvásárhely mellett kidobott és elégetett levélszavazatokat találtak, azonban ez utóbbit a Nemzeti Választási Bizottság hatáskör hiányában figyelmen kívül hagyta, mi pedig azóta se tudjuk, hogy ki és miért égette el azokat. Akár provokáció volt, akár csalás, ez a tény önmagában kétséget ébreszt a levélszavazás tisztaságát illetően.

Az ellenzék kampányával kapcsolatban szintén merültek fel kételyek. A formálisan nem induló Mindenki Magyarországa Mozgalom által az Egyesült Államokból kapott többmilliárdos támogatást a kormánypárti média azóta is igyekszik napirenden tartani, de a szürkezónás online kampányban is megpróbálta felvenni a kesztyűt az ellenzék a Fidesszel, olyan oldalakon keresztül, mint az Ez a lényeg. Az ellenzék Facebook költései a kampányban ugyan elmaradtak a kormányoldalétól, de így is meghaladták az 1 milliárd forintot.

Egy nagy előrelépés azonban mindenképp történt a választás átláthatóságával kapcsolatban: 2018-hoz képest lényegesen visszaszorultak a kamupártok, a szavazólapig már csak a Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom, illetve a Gödény György által fémjelzett, a korlátozásellenességet sikertelenül meglovagolni próbáló Normális Élet Pártja jutott el, igaz, az aláírások törvényes összegyűjtésével nekik is meggyűlt a bajuk. Sok munkánk volt abban, hogy a kamupárt-jelenségre felhívjuk a figyelmet, a sikertelenség oka ugyanakkor inkább az ellenzék egy listára terelését szolgáló magasabb listaállítási küszöbben keresendő.

A parlamenti választással csomagban érkezett a kormány által gyermekvédelminek titulált, négy kérdéses népszavazás is. A szomszédban kitörő háború ugyan részben felülírta a kormányzat terveit az országgyűlési és a népszavazási kampány összemosásáról, de a kormány a biztonság kedvéért azért elköltött nagyjából 10 milliárdot, bár így sem tudta elérni, hogy a népszavazás érvényes legyen, köszönhetően a civil szervezetek sikeres (és lényegesen olcsóbb) ellenkampányának. 

Az Unió megvillantotta a körmeit

Alig hogy elült a füst a választások után, már be is jelentette az Európai Bizottság, hogy megindítja a feltételességi mechanizmust a magyar kormánnyal szemben. Az uniós források lehívásáért így azóta is tartó huzavona kezdődött a kormány és az Európai Bizottság között, melynek keretein belül a kormányzat számos vállalást tett, hogy megfeleljen az EB elvárásainak. Ezek között szerepelt annak vagyonnyilatkozati törvénynek a szigorítása, amelyet mindössze néhány hónappal korábban alakítottak át úgy, hogy a vagyonnyilatkozatokból jóval kevesebb derüljön ki, mint korábban. Igaz, az egyszerűsített vagyonnyilatkozat még így is túl bonyolultnak bizonyult egyes képviselők számára.

A 17 pontos intézkedéscsomagban szerepelt emellett az Integritási Hatóság és az azt ellenőrző Korrupcióellenes Munkacsoport felállítása, amely azóta meg is kezdte működését. Módosult a büntetőeljárásról szóló törvény is, elvi lehetőséget adva arra, hogy állampolgárok és jogi személyek panaszt tegyenek, ha nem nyomoz korrupciós ügyekben az ügyészség, vagy akár vádat emeljenek ilyen esetekben. Az EU-s eljárás következtében három hónapról egy hónapra rövidül az adatigénylések teljesítésére fordítható maximális idő, és felgyorsulhatnak az információszabadság perek is. A proaktív adatközlést egy új portál lesz hivatott elősegíteni, amely a költségvetési szervek szerződéseinek adatait tartalmazza majd. Számos vállalás vonatkozik az egyajánlatos közbeszerzések csökkentésére, de történt halovány kísérlet a vagyonkezelő alapítványok gazdálkodásának átláthatóbbá tételére is. Az atombombát az EU végül nem dobta le, a tagállamok nem kényszerítették ki, hogy Magyarországnak csatlakoznia kelljen az Európai Ügyészséghez.

Az uniós pénzeket védik, de mi lesz a hazai forrásokkal?

Amíg a kormány a szavak szintjén mindent megtett az uniós pénzek megszerzéséért, addig sem engedte el hazai pártfogoltjainak kezét. Hosszútávú örömöt okozott többek között Hernádi Zsoltnak és körének azzal, hogy 35 évre a MOL kezébe adta a hulladékfeldolgozást egy koncesszió keretein belül, a kritikus vélemények szerint egy személyre szabott  feltételrendszer segítségéve. A MOL-vezetés mindenesetre nem érezte úgy, hogy szerénykednie kellene kormányzati kapcsolatai miatt, inkább használatba vették a frissen átadott, 143 méter magas MOL-campust, Hernádi pedig az arcát adta a benzinársapka eltörlésének kommunikálásához.

Szintén 35 évre tervezhet előre Mészáros Lőrinc, hiszen a hozzá köthető Themis Magántőkealap kapta meg az autópályák és gyorsforgalmi utak üzemeltetését 2057-ig. Nem ez az egyetlen ágazat, ahol Mészáros nagy lépésekkel terjeszkedett 2022-ben: építhet vasutat, kotorhat iszapot, szállíthat pulykát, de építhet alapítványosodott egyetemet is, külföldön pedig állami segítséggel építi tovább szállodaportfólióját. A Forbes a tőzsdei cég gyatrán szereplő papírjai miatt Mészárost hátrébb sorolta a szokásos gazdaglistán, de biztosak lehetünk benne, hogy bár a részvényeseknek az Opus nem szeret osztalékot fizetni, Mészáros ettől még tovább gazdagodott 2022-ben.

Az év egyik NER-es sikersztorija egyértelműen a miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető. A 2021-es év utolsó napjaiban került a BDPST Grouphoz a Gránit Bank, amely 2022-ben példa nélküli szárnyalásba kezdett: a bankhoz került a kamarai hozzájárulásokat gyüjtő számla, a Szegedi Tudományegyetem fenntartó alapítvány számlája, de Tiborcz üzlettársa, Jellinek Dániel is a Gránit Bankra bízta milliárdos cégeinek a számlavezetését.  A banktulajdonos Tiborcz vásárolt brókercéget is, illetve hozzá került az egyik legnagyobb hazai alapkezelő, a Diófa is, de az elsősorban szállítmányozásban utazó Waberer’sben is nagytulajdonos lett. Megvásárolt egy szépségipari céget is, de a turizmus iránti lelkesedése sem csökkent a BDPST Group tulajdonosának, év végén vendéglátóipari érdekeltségeinek köre a Gellért Szállóval bővült, illetve a vendéglátás hozta újra össze régi Eliosos b̶ű̶n̶t̶á̶r̶s̶á̶v̶a̶l̶ üzlettársával, Hamar Endrével is. Hogy mindenképp jól zárja az évet, nyélbe ütött egy közös üzletet a MOL-lal is, amelynek keretein belül felvásárolták az Alteo energiaipari céget.

A legmeredekebb ívben azonban a Matolcsy-kör csillaga emelkedett az elmúlt évben. A lenyűgöző sebességgel gazdagodó társaság központi alakja a jegybankelnök fia, Matolcsy Ádám. A Matolcsyhoz köthető üzletek jellemzően kötődnek az apja által vezetett MNB-hez, és bár saját nevén mindössze a százmilliós nagyságrendű adózott eredménnyel Magyar Stratégiai Zrt. van, strómanbarátain és a magántőkealapon keresztül százmilliárdos nagyságrendű vagyon felett rendelkezik befolyással. Matolcsy Ádám és közeli üzlettársa, Somlai Bálint meggazdagodásában kulcsszerepet játszottak a Nemzeti Bank ingatlanaival kapcsolatos ügyletek, és az MNB-től kapott szerződések is, például az MNB-székház vagy Postapalota felújítása. Matolcsy azonban az év végén összeveszett a kormánnyal a gazdaságpolitikán, így nem lenne meglepő, ha a gyors felemelkedés után 2023 bukást hozna a Matolcsy-banda számára.

Jó évet zárt Jászai Gellért és az általa vezetett 4iG is, rögtön januárban felvásárolta a Digit, majd nyár végén nagy sajtófigyelem mellett a magyar állammal közösen a Vodafone-ra is lecsapott. De a cég nemcsak itthon, hanem Kelet-Közép-Európában és a Balkánon is terjeszkedett, miközben itthon belekeveredtek a zuglói parkolási botrányba. Pedro Vargas David, a 4iG igazgatósági tagja eközben az Euronews megszerzésén ügyködött, miközben apja, Mario David Orbán Viktor gyakori utastársa volt a miniszterelnök repülőgépes utazásain.

A kiemelt NER-beruházások és leálló többi

A költekezés és a kivételezés nem csak a közérdekű vagyonkezelőkön, de a kiemelt beruházásokon keresztül is folytatódott 2022-ben: a Fertő-tavi komplexum rögtön januárban 15 milliárdos drágulással kezdte az évet, a kiírt közbeszerzés megtámadásáért a Közbeszerzési Döntőbizottság pedig 25 millió forintot kért volna a Greenpeacetől. Ha a civilek ellenállása nem is, a pénzhiány végül a projekt felfüggesztésére késztette a kormányt, bár a munkálatok teljesen nem álltak le.

A helyiek tiltakozása ellenére szintén bővült és drágult a gödi Samsung-gyár is, amelynek fejlesztései már csaknem 100 milliárd forintnyi adófizetői pénzt emésztettek fel. Nem a gödi az egyetlen állami hátszéllel megtámogatott akkumulátorgyár, hasonló volumenű kiemelt beruházásnak ígérkezik a kínai CATL debreceni üzeme is. Komoly tiltakozást váltott ki a helyiekből a győrszentiváni ipari park tervezett bővítése is: a 12 ezres lakosságú városrészből ezres nagyságrendű hozzászólás érkezett az érintett övezet átminősítésével kapcsolatos partnerségi egyeztetés keretein belül, de petícióval, tüntetéssel, és lakossági fórumokon keresztül is tiltakoztak és tiltakoznak továbbra is Győrszentiván polgárai.

Folytatódott a konfliktus az aligai kiemelt beruházás kapcsán is: a miniszterelnök vejéhez kapcsolódó projekt bár névleg tulajdonost váltott, született alkotmánybírósági döntés a partmenti sáv szabadon hagyásáról, illetve környezetvédelmi engedélyét is visszavonták, miután a kivitelező nem kívánt élni vele, de a balatonvilágosiakat az új tervek sem nyugtatták meg. A NER beruházások úthengere tehát robog tovább, bár az államkassza kiürülése, és Lázár János belengetett új építési törvénye miatt valószínűleg olyan léptékű, helyi kontroll alól kivett építkezési hullám már nem lesz, mint 2022 előtt.

Korrupciós ügyek kampány alatt és radar alatt

Az említett zuglói parkolási botrányban a 4iG-nak csak mellékszerep jutott, a prímet a BKV informatikai rendszereit is üzemeltető Sys IT vitte. Az informatikai cég a gyanú szerint befolyásos zuglói MSZP-seknek adott át kenőpénzt a helyi parkolási rendszer üzemeltetéséért cserébe. Az ügy kirobbanása óta Horváth Csaba zuglói polgármestert és Tóth Csaba volt országgyűlési képviselőt is meggyanúsították korrupciós bűncselekménnyel. Az ügyben azóta nagy a csend a kampányban nagyon beszédes ügyészségtől, talán majd a következő választások előtt újra szó lesz a szoci politikusokról. Ha már hasznos ellenzékiek, érdemes egy mondatban megemlékeznünk Volner János karrierjéről is, akit jobbikosként még kritizált a kormánymédia kamudiplomája miatt, most azonban már ezzel a diplomával lesz a Külügyminisztérium szingapúri attaséja.

Továbbgyűrűzött a tavalyi év végén kirobbant Völner-Schadl ügy is. Év elején fény derült arra, hogy Schadl  ellenében segített jogi vizsgákat elintézni ismerőseinek, többek között Rogán Antal kabinetfőnökének, Nagy Ádámnak is. Kiderült az is, hogy Schadl megpróbált ellehetetleníteni egy bírót, aki szerinte megakadályozta egy végrehajtó-kollégája kiszorításában, miközben kétes ingatlanügyekbe is bonyolódott. Schadl, aki még mindig a Végrehajtói Kar elnöke, már rács mögött ülve saját feleségét és apját is belekeverte a botrányba. Októberben az ügyészség Schadlre 10, Völner Pálra 8 év börtönt kért.

Az V. kerület sokat kritizált ingatlaneladásai is folytatódtak a jól bevált módszerrel, de nem csak eladott, hanem kapott is ingatlanokat a kerületi önkormányzat, méghozzá a kormánytól, miután az államosította azokat a Fővárosi Önkormányzattól. Így kapta meg többek között a belváros a karácsonyi vásár helyszínéül szolgáló Vörösmarty teret 99 évre. A belvárosi rendezvényeseknek ennél nagyobb sztori is kinéz: a volt belvárosi polgármester, Rogán Antal gyűrte maga alá a rendezvényszervezést a kormányban.

Nem volt botrányoktól mentes az Országos Roma Önkormányzat éve sem: előbb Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztosról került nyilvánosságra egy hangfelvétel, amelyen a Fidesszel szövetséges Lungo Drom képviselőinek ígért szerződéseket. Az ORÖ elnöke, a belső konfliktusban a Lungo Drommal szemben helyezkedő Agócs János pedig azzal került a hírekbe, hogy 30 millió forintért árulta saját pozícióját. Jó éve volt Farkas Flóriánnak is, az ügyészség az új büntetőeljárási szabályok aktiválása előtt csendben megszűntette a Híd a munka világába program miatt zajló nyomozást.

És a nagypályások...

A jogállamisági mechanizmus mellett az Orbán-kormány a nemzetközi sajtóban leginkább, mint az Európai Unió leginkább oroszbarát kormánya jelent meg. Az orosz befolyás nem 2022-ben kezdődött Magyarországon, de mint arra tavasszal fény derült, az orosz titkosszolgálatok úgy fértek hozzá a Külügyminisztérium gépeihez, mintha azok sajátjaik lettek volna. Ősszel az is kiderült, hogy az orosz hírszerzés fejének fia Magyarországon, Rogán Antal üzlettársának ingatlanában rendelkezik bejelentett lakcímmel.

Bár a nemzetközi fronton hevesen tagadta oroszpártiságát a magyar kormány, ebben nem segített, hogy az év első felében több, mint 8 milliárd forintos keretszerződést kötött a Mr. Oroszországgként is ismert Klaus Mangold cégével, a Mangold Consulting GmbH-val, azt azonban nem árulta el, hogy pontosan mire. De nem csak a külföldi lobbistáknak jutot sajtófigyelem idén: nyáron, a KATA eltörlése elleni tüntetés közben ment oda a Momentum elnöke a közelben vacsorázó, akkor még miniszter Palkovics Lászlóhoz, aki, mint később kiderült, épp Mészáros Lőrinc vasútépítő cégének egyik vezetőjével vacsorázott. A MOL lobbistái pedig Lengyelországban vették igénybe a lengyel kormánypárt szóvívőjének segítségét a piacszerzésben. Miközben a kormánymédia a brüsszeli Katar-gate részletein csámcsog, itthon továbbra sincs semmilyen lobbiszabály, ami korlátok közé terelné a kormány politikájára befolyást gyakorló magánérdekeket.

Miközben a csúcson lévők egyre felfoghatatlanabb vagyonokon ülnek, jövedelmeket, megtakarításokat emésztett fel a rekord magas infláció és az elszabaduló energiaárak. A fentiekben felvázolt rendszerszerű korrupció, az informális alkuk és függőségi viszonyok legfőbb, legkitartóbban képviselt politikája idén sem adott választ az ország valódi, több évtizedes problémára: hogy miként lehet alternatívát nyújtani a jövedelmileg, értékrendileg szétszakadó társadalomnak, vagy hogyan lehet megújítani az elavult, korszerűtelen és szakemberhiányos oktatási rendszert és egészszégügyet.

A választások előtti, kormánypárti bespájzolásról szóló 2021-es év után nem meglepő, hogy 2022-ben sem a közélet megtisztulása felé mentek a dolgok Magyarországon. Volt tennivalója bőven a korrupciófigyelő K-Monitor kollektívájának! Tavasszal intenzíven követtük visszaélésekben bővelkedő országgyűlési választási kampányt, majd az EU által kezdeményezett, nem túl transzparens pénzügyi feltételességi eljárást. Idén is igyekeztünk segíteni az egyre szűkülő nyilvánosságban az információhoz jutást, és alternatív szemléletet mutatni a tekintélyelvű és kizárólagos hatalomgyakorlással szemben.

A Karmelita kolostor (a magyar miniszterelnök rezidenciája) alulnézetből. (fotó: HVG)

Megküzdöttünk a közérdekű adatokért

Az elmúlt bő évtized szűkülő nyilvánosságában egyre nehezebb közérdekű információkhoz jutni a legfontosabb kormányzati döntésekről: ezek általában zárt folyamatban és gyors eljárásban születnek. Emiatt fontos feladatunkká vált, hogy közzétegyünk olyan adatokat, amelyeket az állam nem tesz elérhetővé, vagy egyenesen elzár a nyilvánosság elől. 2022-ben hetven adatigénylést nyújtottunk be különféle állami, önkormányzati intézményekhez és közpénzek felhasználóihoz. Az adatkezelők a legtöbb esetben éltek egy 2020-ban kiadott veszélyhelyzeti kormányrendelet adta lehetőséggel, és 90 napig halogatták, hogy válaszoljanak nekünk. A három hónapos várakozást gyakran érdemi válasz helyett csak a titkolózásról szóló értesítés követte, rosszabb esetekben pedig egyáltalán nem kaptunk választ.

Ilyenkor bírósághoz fordultunk és kértük, hogy kötelezze a bíróság a titkolózó szervet az adatok nyilvánosságra hozatalára. Bíróságra jártunk Orbán Viktor és családja tavalyi római, honvédségi gépes utazásának költségeiért, a Pénzügyminisztérium milliárdokból felújított, új épületének szerződésének vagy kormányülések dokumentumainak megismerése érdekében. Nekimentünk a Végrehajtói Karnak is, akik továbbra sem hajlandóak a megtisztulás útjára lépni, és rejtegetik a Schadl-éra szerződéseit!

2022-ben összesen tizenhárom peres eljárásunk volt folyamatban, amelyek közül egy kivételével mindegyiket megnyertük. A Belügyminisztérium ellen elvesztett perünkben, amiben az egészségügy átalakításáról készült háttértanulmányokat próbáltuk megszerezni, az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Ügyeink azonban nem csak az adatok megszerzésére irányultak, hanem arra is, hogy javítsuk az információszabadságot érintő jogalkalmazást, ítélkezési gyakorlatot. Ez különösen fontos volt számunkra, mivel élesben követtük az EU és a Kormány közötti egyezség keretében megszülető új peres szabályok elfogadását, valamint az Európa Tanács által életre hívott Tromso-i Egyezmény hatályba lépését, aminek az aláírásával Magyarország új, az adatigénylőknek kedvező kötelezettségek teljesítését vállalta.

Közpénzkövető munkánk során megszereztük a Mészáros Lőrinc és körei által elnyert 35 éves sztrádakoncesszió ajánlattételi dokumentációját és rámutattunk, hogy a kormány elsunnyogta antikorrupciós vállalásainak teljesítését. Előtúrtuk, hogy a kormány 130 milliárd forinttal támogatta három akkumulátorgyár felépítését és 7 milliárddal egy orosz cég dezodorgyárát, már bőven az orosz agresszió után. Mi írtuk meg részletesen, hogy a lipótmezői elmegyógyintézet épületét elajándékozta a kormány, hogy abból magániskola épülhessen. Megmutattuk az is, hogy a válság közepette arra is maradt pénz, hogy feltámasszák a hét évvel ezelőtti milánói világkiállításra készített sámándobot, vagy az MVM-es rezsipénzből milliárdos támogatást kapjon a Fradi. Azt is mi túrtuk ki a vagyonnyilatkozatok éjszakáján, hogy hiába egyszerűsítette lottószelvény-szintűre a Fidesz a rendszert 2022-ben, Kósa Lajosnak még az ikszelés is túl komplikáltnak bizonyult. Uniós nyomásra az ikszelést azóta újra eltörölték.

Hogy az állampolgárok inkább a szépről és jóról értesüljenek, a kormány száz milliárdos nagyságrendben költ propagandára. A nyáron és ősszel is beszámoltunk róla, hogy pontosan mire. Ritkaságszámba megy, hogy a kormány a tevékenységünk hatására lépéseket tesz, de idén még ezt is megtörtént, amikor bejelentésünk hatására lemondott a KDNP-s tisztségéről a Hungary Helps Ügynökség vezérigazgatója.

Térképre tesszük, mi történik az országban

Fontosabb témáknál az adatok megszerzésen és elérhetővé tételén túl igyekszünk azokat emészthető formában bemutatni. Az eltették.hu oldal segítségével követhetővé tettük sok száz, politikai kinevezettek által vezetett közérdekű vagyonkezelő alapítványnak átjátszott állami ingatlan sorsát és elhelyezkedését. Az elmúlt évek egyik legnagyobb állami vagyonvesztése ugyanis az ún. KEKVA-k részére történő vagyonjuttatás volt. 

A Városliget beépítéséhez használt közpénzpumpák elhelyezkedését és adatait mutatta meg a Liget Monitor, de térképre tettük a válság miatt leállított állami beruházásokat is. Ugyancsak a válság és az üresre herdált államkassza tüneteit mutatja be az Átlátszó.hu-val közös, “Bezár az ország” néven indított közösségi info-gyűjtésünk, amelyre közel 200.000 látogató volt kíváncsi, és amely folyamatosan frissülve mutatja a nyár óta bezárt szolgáltatókat, közintézményeket.

 Ugyancsak az Átlátszó.hu-val közösen mutattuk meg, hogy miként használja visszaélészerűen a kormány a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházási kategóriát annak érdekében, hogy presztízsberuházásokat, favorizált multik projektjeit, vagy a klientúra építkezéseit kivonja az amúgy mások számára kötelező eljárások alól.

Már tíz éve követjük az agártámogatások elosztását Magyarországon, és ezzel évi több száz milliárd forint sorsát. Idén a szokásos éves elemzésünk mellett készítettünk a témának egy külön honlapot és egy részletes keresőt, amely lehetővé teszi az elemzéseink mögötti támogatási adatok keresését és letöltését. Néhány éve elkészítettük a Közérthető Költségvetés nevű, nyílt forráskódú alkalmazásunkat, amely interaktív formában bemutatja egy település gazdálkodását. 2022-ben öt önkormányzat költségvetését tette átláthatóbbá a Közérthető Költségvetési alkalmazásunk, többek között Józsefvárosét, Gyöngyösét és az I. kerületét. 

Ennél is nagyobb vállalás volt, hogy idén ismét elkészítettük a 2023-es központi költségvetés több, mint 1500 sort tartalmazó interaktív weboldalát is. A közpénzköltések átláthatatlanságát mutatja, hogy a nyáron törvényben elfogadott költségvetést karácsony és újév között az Orbán-kormány egy rendelettel teljesen átírta. Az új vizualizációt már készítjük, januárban böngészhetitek, honnan vontak el milliárdokat a megszorító intézkedések. Míg néhány éve év végén még a haveroknak és csókosoknak kiosztogatott maradványról szóltak az év végi híreink, most a szűk esztendők jönnek, és osztogatás helyett elvonásokat jelentenek be.

Szinte minden héten publikáltunk olyan új adatot, információt, amely a sajtó számára fontos hírt jelentett. 85 blogbejegyzésünket idén 270 ezren olvasták, nagyjából ezer facebook posztunk pedig csaknem 37000 like-ot kapott. 2022-ben több mint 600-szor hivatkoztak a K-Monitorra a médiában. Még a Le Monde, a Politico és a New York Times olvasói is találkozhattak velünk. Sőt, Obama amerikai exelnök a Stanfordon méltatta a munkánkat!

Politikai hatalom konzerválva, inflációs bomba berobbantva

Éveknek tűnik az április 3-i választások óta eltelt idő, de az azóta eltelt háromnegyed év sem vitt jelentősen közelebb ahhoz, hogy tisztán lássuk, a választásokon induló pártok és jelöltek, illetve az őket segítő erők valójában mennyi és milyen pénzből kampányoltak és mire költöttek egészen pontosan. Nem rajtunk múlt.

A K-Monitor az év elején szakmai anyagában tett javaslatokat arra, hogy miként lehetne átláthatóbbá és számonkérhetővé tenni a magyar pártfinanszírozási rendszert, és elmondtuk azt is, hogy a pártokat semmi nem akadályozza meg abban, hogy bevételeikről és kiadásaikról a törvényben előírtaknál részletesebben beszámoljanak. A kampány során szorosan követtük, hogy miként élnek vissza állami szervek és tisztségviselők a pozíciókkal annak érdekében, hogy támogassák a kormánypárt kampányát, és milyen egyéb praktikák terjedtek el annak érdekében, hogy látszólag független intézmények megtolják egy-egy párt vagy jelölt kampányát.

Megmutattuk, hogy 3,7 milliárd forint közpénz ment el a választásokkal egyidejűleg megtartott népszavazás kormányzati sajtókampányára, és a Transparency Internationallal és a Political Capitallal azt is bemutattuk, hogy a köztéri felületeken hogyan nézett ki a kormánypártok érdekében kitett plakátok nyomasztó túlsúlya, és hogy listaáron mennyivel több pénzt égettek el a kormánypártok a kampányban, mint ami megengedett. A kampányfinanszírozás végül a vesztes ellenzékre égett rá, a kormány pedig azóta is vidáman tapicskol a kiszervezett kampányból dagasztott botrányban. Ha a kormányoldalt valóban zavarná, hogy tisztességes verseny helyett a háttérben megmozgatott pénzek befolyásolják a kampányt, akkor törvényhozóként puszta sápítozás helyett bezárná a magyar kampányszabályozás kiskapuit!

Annak érdekében, hogy a választók ne csak a pártok és azok kommunikációs holdudvarának üzeneteire alapozva mérjék fel az áprilisi kínálatot, hanem valódi közpolitikai témákkal is találkozzanak, készítettünk idén is Voksmonitort, amely megmutatta, hogy a propagandát és a politikai sérelmeket félretéve, mely politikai pártok állnak a kitöltőhöz a legközelebb. A voksolást azonban nem a programok döntötték el, hanem az orosz agresszió miatt eluralkodó félelem, az ellenzéki kommunikációs pofáraesései és az a több száz milliárd forintnyi kiáramoltatás, amivel a választások előtt a kormány a bőség illúzióját teremtette egy, a megszorításokról szóló négy éves ciklus előtt. A visszatérítés és osztogatás azonban visszaütött: elszabadultak az árak.

Társadalmi részvétellel a demokrácia megújításáért

Régóta valljuk, hogy a korrupció legjobb ellenszere az aktív társadalmi részvétel a közügyek alakításában. A társadalmi részvétel feltételeinek megteremtésével szélesedhet azon állampolgárok köre, akik beleszólást követelnek a közösségüket érintő döntésekbe és formálható a politikai kultúra is, ha döntéshozók hozzászoknak, hogy nem csak négy- vagy ötévente kell megkérdezni az állampolgárok véleményét. Az átláthatóság számonkérése mellett ezért kiemelten foglalkozunk a közösségi részvétel erősítésével. Részt veszünk a Főváros civil munkacsoportjában, és aktívan kampányolunk a részvételi költségvetési folyamatok mellett.

Debrecenben az Alternatív Közösségek Egyesületével például részt vettünk az első magyarországi iskolai részvételi költségvetés lebonyolításában: a Medgyessy gimi tanulói 300 ezer forint sorsáról döntöttek egy fél éves, demokratikus eljárásban. A programról egy gyakorlatias útmutató is készült. 

Régiós partnereinkkel kutatást indítottunk, amelyben megvizsgáltuk, hogy a kormányzati központosítás, hogy érintette a térség önkormányzatait és milyen ellenstratégiákkal reagáltak erre a helyi közösségek. A kutatásról a harmadik Conspiracy for Democracy workshopunkon is beszéltünk, ahol egy tucat közép-kelet-európai aktivistával vitattuk meg a helyi részvételiség területén végzett munkánkat. Egy másik eseményünkön helyben aktív civilekkel, önkormányzati dolgozókkal és szakértőkkel, kutatókkal gondolkodtunk arról, hogyan lehet megszólítani a lakosokat a lakókörnyezetüket érintő ügyekben. Mi kellene ahhoz, hogy az önkormányzás ne csak betonról és jogszabályokról, hanem emberek valós problémáiról szóljon.

A hazai és az uniós városfejlesztési források hatékonyabb felhasználása érdekében készítettük tavaly a PARTIMAP nevű térképes részvételi felületünket. Ez a felület számos önkormányzatnak és érdekérvényesítő civil szervezetnek nyújthat segítséget, hogy felmérjék a helyi lakosok igényeit a közösségi fejlesztésekkel kapcsolatban, teszteljék elképzeléseiket és monitorozzák az elkészült projektek hatékonyságát. Büszkeségünk, hogy mások mellett 2022-ben a BKK is a mi eszközünket használta például az új BUBI állomások helyének megtervezéséhez! Itt a demo, ilyen kérdőívet te is csinálhatsz, ingyen és könnyen!

Az önkormányzati ciklus félideje alkalmából megvizsgáltuk az Ez a Minimum! átláthatósági kampányunkhoz csatlakozó politikusok által vezetett önkormányzatok átláthatóságát, és értékeltük az átláthatóság szintjét. A leggyengébben teljesítőkkel külön is foglalkozunk.

Az uniós források védelmében

Már 2021-ben is intenzíven foglalkoztunk azzal, hogy miként léphetne fel az EU az uniós pénzek védelme érdekében egy olyan országban, ahol a korrupció a rendszer "legfőbb politikája". Üdvözöltük, hogy az EU tagállamai megteremtették az úgynevezett feltételességi eljárást, és azt is, hogy korrupcióellenes intézkedésekhez köti a Magyarországon járó támogatások jóváhagyását és folyósítását. Számos alkalommal kritizáltuk azonban, hogy az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti tárgyalások és a magyar antikorrupciós intézkedések kidolgozása átláthatatlanul történt.

Részletes, széles körben terjesztett angol és magyar elemzésekben mutatunk rá a kormány által vállalt intézkedések hiányosságaira, legyen szó vagyonnyilatkozatokról, közbeszerzésekről, a büntetőeljárás reformjáról, az információszabadságot érintő kérdésekről, vagy azokról a témákról, amelyek végül nem is lettek az őszi intézkedés csomag részei. A Magyar Helsinki Bizottsággal és TI Magyarországgal közösen értékeltük az intézkedéscsomag egészét, majd annak végrehajtását is. Úgy gondoljuk, hogy szakmai anyagainknak és elemzéseinknek is köszönhető, hogy az EU nem fogadta el minden további nélkül a valódi elköteleződés nélkül meghozott, hiányos intézkedéseket. A folyamatot a jövőben sem nézzük tétlenül, a K-Monitor decemberben úgy döntött, hogy pályázik az EU nyomására létrehozott Korrupcióellenes Munkacsoportban való részvételre, amelynek Vincze Orsolya munkatársunk tagja lett. A pusztán konzultatív szereppel bíró munkacsoport csodát nem fog tenni, de fontos számunkra, hogy minden lehetséges módon követni tudjuk a kormányzati antikorrupciós jogalkotás alakulását, elmondjuk újra és újra a javaslatainkat, illetve tájékoztatást adjunk az intézkedések sorsáról.

Civil partnereinkkel közösen 2022-ben is részt vettünk az EU jogállamisági jelentésének elkészítését megelőző konzultáción, amelyre közös szakmai anyagot írtunk a magyar jogállamiság helyzetét érintő problémákról. Ez azért fontos, hogy az EU és a nyilvánosság nem csak kormány álláspontjával találkozzon olyan fontos kérdésekben, mint az bűnüldözés és a korrupcióellenes intézkedések hatékonysága.

Technológiával és tudással a korrupció ellen

Tavasszal lezártuk a TASZ-szal közösen készített hat részes korrupciófigyelő sorozatunkat, amely bemutatta és elemezte, hogy miként használta az állam a járvány elleni védekezést arra, hogy a választások előtt felpörgesse a korrupciót és tovább folytassa a jogállamiság leépítését. 

Idén is tanulmányozzuk a közigazgatásban használt algoritmusok elterjedtségét és szabályozását. A kormány milliárdokat költ és fog költeni annak érdekében, hogy automatizálja a közigazgatásban a döntéshozatalt, ahol lehetséges. Miközben a lépésnek lehet fontos korrupcióellenes hatása lehet és hatékonyabbá teheti az állami intézményeket is, számos kockázattal jár. 

2022-ben folytattuk a szülészeti ellátást érintő korrupcióval kapcsolatos munkánkat is. Felhívtuk rá a figyelmet, hogy a hálapénz szigorúbb tiltása és az orvosi bérrendezés mellett rengeteg további lépésre lenne szükség ahhoz, hogy minden magyar nő, éljen az ország bármely pontján, azonosan jó körülmények között hozhassa világra a gyerekét. A 24.hu-val közös cikksorozat indítottunk a szülészeti hálapénz és az szülészeti rendszer anomáliáiról. Bemutattuk, hogy a hálapénz teljesen nem tűnt el, csak átalakult, és hogy a finanszírozási rendszer, hogyan ösztönzi a szükségtelen beavatkozásokat, vagy a hamis adatközlést. A 444.hu-val együttműködésben pedig videó készült arról, hogy a hálapénz tiltása óta, hogy változott az ellátás. A munkáért a 444.hu videósa, Halász Júlia Hégető Honorka díjban részesült! Tovább működtettük az Így szültem szülésélmény-felmérésünket és elmondtuk, hogy az állami szülészeti rendszer megfelelő átalakításának hiánya az állami ellátás kannibalizálásához vezet. 

A gépház jelenti

Nem annyira látványos munka az elmúlt évek fontos saját eszközeinek fenntartása, viszont sok időt töltünk vele. Minden nap bővítettük és javítottuk a K-Monitor népszerű közpénzes-korrupciós adatbázisát, amely közel 50.000 cikket tartalmaz. Az új cikkek rögzítése mellett folyamatos feladat a régi, eltűnt anyagok újbóli elérhetővé tétele. Szívesen dolgozunk rajta, mert évente több mint 260 ezren kíváncsiak rá! Köszönjük tucatnyi önkéntesünk segítségét, akik nélkül ezek a cikkek eltűnnének a süllyesztőben!

Folyamatosan frissítettük és karban tartottuk a NER Hotel alkalmazásunkat is, amely politikaközeli szereplők éttermeit, szállodáit teszi egy térképes felületen kereshetővé. Az oldal angol nyelvű változata hamarosan elérhető lesz. Dolgoztunk és dolgozunk a TI Magyarországgal közösen működtetett redflags.eu közbeszerzés-monitorozó rendszerünk karbantartásán is.

Rengeteg feladatunk lesz jövőre is. Monitorozni fogjuk a kormány antikorrupciós vállalásait, amelyek az EU-s támogatások kifizetésének feltételei, és tesztelni fogjuk azokat az új intézményeket (Integritás Hatóság, új büntetőeljárási szabályok, felgyorsított közérdekű adatperes szabályok), amelyek a korrupció elleni fellépést hivatottak segíteni, de semmit sem érnek, ha nincs, aki használja őket! Folytatni fogjuk a titkolózó állami intézmények elleni pereinket, sőt, közpénzekben részesülő cégeken is számon fogjuk kérni az információszabadság érvényesülését, legyen szó a MOL-ról vagy a Facebook-ról. Különféle eszközökkel készülünk a 2024-es EP és önkormányzati választások tisztaságának monitorozására, és még több energiát fektettünk abba, hogy erősödjön a helyi közösségek részvétele az őket érintő döntések meghozatalában, legyen szó önkormányzatokról, iskolákról vagy alapítványi modellbe szervezett egyetemekről! Ha van kedved, tegyél fogadalmat, hogy te is odaállsz egy fontos ügy mellé jövőre!

Minden támogatónknak, adományozónknak köszönjük, hogy támogatják a munkánkat, partnereinknek, segítőinknek és önkénteseink pedig azt, hogy idén is együtt dolgozhattunk rengeteg fontos ügyön. Számítunk rájuk jövőre is. Boldog Új Évet!

A miniszterelnök repülőútjainak körülményeiről folyamatosan cikkezik a sajtó. Az oligarchák által bérelt magángépekkel tett magánutak esetén ez érthető: nincs rendjén, hogy állami közbeszerzéseket nyerő vállalkozók tesznek szívességet döntéshozóknak, ráadásul az erről tett nyilatkozatok is ellentmondásosak. A kormányfő hivatalosan nem számol el ezen utak körülményeivel, és bevallott vagyona alapján sem életszerű, hogy ki tudná fizetni ezek ellenértékét.

A hivatalos utak esetén azonban joggal vethető fel: miért foglalkozik ezzel a sajtó, hiszen közfeladat ellátásáról van szó? A kritikák egy része politikai természetű (felesleges, drága, közérdekkel nem indokolható utazások, államközi diplomácia helyett ellenzékben lévő illiberális pártvezérekkel való kapcsolatépítés). Számunkra alapvetés, hogy a hivatalos diplomáciai utak közérdeklődésre tartanak számot, így jogunk van megismerni ennek körülményeit az állami média híradásain túl is. Joggal várjuk el, hogy nyilvános, nyomon követhető szabályok és elszámolások alapján történjenek az utak. Ez azonban a gyakorlatban nem teljesül.

Az utak szervezése nem nyomonkövethető, az abban résztvevő minisztériumok egymásra mutogatnak, az elszámolást pedig olyan, belső megállapodások szabályozzák, amelyeket a közvélemény nem ismerhet meg. Ráadásul a honvédségi csapatszállítóként megvásárolt kormánygépek használatának útiköltségeit a kormány titkolja. A HM-es gépek használata előtt az utazások teljes, átfogó elszámolása megismerhető volt a Külügytől, sőt ezeket az adatokat kérdés nélkül közzétették. Ma azonban ezek az adatok már csak a valós költségek egy részét mutatják be, és előfordul, hogy a tárca nem válaszol a feltett kérdésekre, ezért perelni kell az adatokért.

Mi is ezt tettük: bő másfél év után másodfokon nyertünk abban az perben, amelyet Orbán Viktor 2021 augusztusi, római útjának adataiért indítottunk, ahová családtagjai is elkísérték, ráadásul a miniszterelnök horvátországi nyaralását szakította meg a katolikus konferencián való részvételért, a honvédségi repülő pedig közvetlenül szállította Orbánékat oda és vissza a horvátországi üdülésre. 

fotó: Ujvári Sándor / MTI

Három repülő indult kedden reggel Magyarországról Katarba, a foci VB helyszínére. A VB elődöntők idején Orbán Viktornak és Szijjártó Péternek is tárgyalnivalója volt a katariakkal, másfelől Orbán a FIFA meghívására utazott a VB meccsekre. A nyilvános repüléskövető oldalak adatai szerint kedden délelőtt landolt a dohai repülőtéren a Magyar Honvédség Falconja. A gép fedélzetén azonban nem utazhatott a kormányfő, mert a hajnali kecskeméti induláskor még Budapesten tartózkodott. Kedden délben a NER kedvenc magángépe, a Mészáros Lőrinc által gyakran használt Bombardier luxusgép is Katarba Ferihegyről. Orbán még kedd éjjel Brüsszelbe utazott a szerdai EU-ASEAN csúcstalálkozóra, de sajtóhírek szerint később még visszatér Katarba.

Hogy pontosan hogyan utazott a miniszterelnök, mi volt ebből hivatalos delegáció útja, és mi nem, azt most még nem tudhatjuk, a gépek azonban jól ismertek azok előtt, akik követik a kormányfő útjait. A minisztériumokról lepattanó sajtómegkeresések és a K-Monitor nemrég másodfokon megnyert pere után azonban kétséges, hogy megismerhetjük-e valaha, összesen mennyi pénzébe került az adófizetőknek a kormányfő politikai programjainak és futballszeretetének összehangolása. Nyertes perünk és az annak során megismert körülmények azonban számos adalékkal szolgálnak az ilyen utak szervezésének és elszámolásának feltárásához.

Nyilvánosságra kell hozni a római utazás összes költségét

A Fővárosi Ítélőtábla friss döntése szerint a Külgazdasági és Külügyminisztériumnak a tavaly nyári római kormánydelegáció összes költségét ki kell adni. Az ítélet jogerős.

Tavaly augusztusban nagy sajtóvisszhangot váltott ki Orbán Viktor római utazása, melyen az azóta már miniszterelnöknek választott Giorgia Melonival is találkozott. A kormányfő más kormánytagokkal és - ahogyan azt egy olvasói fotó alapján megtudhattuk - családjával együtt a Keresztény Törvényhozók Nemzetközi Hálózata nevű szervezet éves találkozójára utazott az olasz fővárosba. Az utazás körülményei számos kérdést felvetettek. Mind a hivatalos kommunikáció, mind a későbbi adatigénylésekre adott minisztériumi válaszok alapján ellentmondásos volt, hogy kik vettek részt a találkozón, kik kísérték el a delegációt családtagként, ehhez hány repülőt használtak, a repülők pedig milyen utakat jártak be. Mindössze az volt biztos, hogy a családtagokkal kiegészült delegáció 2021. augusztus 26. és 29. között vett részt a nemzetközi eseményen.

A K-Monitor munkatársa közérdekű adatigényléssel fordult a Külgazdasági és Külügyminisztériumhoz (KKM). Ez a minisztérium felelős ugyanis a kormány külkapcsolataiért és a kormányfői utazások koordinációjáért. Az adatigénylésben öt kérdés kapcsán kértünk tájékoztatást:

1. Kik tartoztak az utazó delegációhoz? 
2. Mekkora útiköltség merült fel? 
3. Mekkora szállásköltség merült fel? 
4. Mekkor napidíj merült fel? 
5. Mekkora az az összeg, amit Orbán Viktor maga állt (térített meg) családtagjai utazása okán?

Mivel a minisztérium egyáltalán nem válaszolt az adatigénylésre, tavaly ősszel pert indítottunk és kértük a bíróságtól, hogy kötelezze a KKM-t az adatok kiadására. 

Az elsőfokú bíróság ítélete

A Fővárosi Törvényszék előtt részben nyertünk, részben pedig veszítettünk. A bíróság kötelezte a KKM-et, hogy adja ki nekünk a családtagok utazása okán befizetett összeget. Az útiköltség és a szállásköltség vonatkozásában azonban az elsőfokú bíróság elfogadta a minisztérium érveit: nem tudtuk bizonyítani, hogy a minisztérium az adatigénylés benyújtásakor rendelkezett az adatokkal. Mivel nem polgári járattal, hanem honvédségi gépen utaztak a delegáció tagjai, az útiköltségről annak ellenére nem lehetett információjuk, hogy a Külügyben végzik a kormányzati delegációk kiutatásának koordinációját. A szállásköltség kapcsán pedig jogosan hivatkoztak arra, hogy az csak másfél hónappal az utazás után derült ki, és az adatigénylés idején még nem tudhatta a minisztérium, hogy mennyibe került Orbán és (nyilvánosan meg nem nevezett) kísérőinek szállása. 

Az elsőfokú ítéletről, és a katonai gépek használatával kapcsolatos problémákról nyáron már beszámoltunk: sem a perben, sem pedig újabb adatigénylésekkel sem sikerült tisztázni, hogy milyen jogszabály alapján utaznak Orbán és családtagjai honvédségi repülőn. Vagyis nem ismerhettünk meg olyan hivatalos szabályzatot, ami alapján nyilvánvaló volna, hogy az ekkor lezajlott út felmerült költségeiről a KKM-nek ne lehetne tudomása. Nem mellékes körülmény, hogy a minisztérium egyáltalán nem válaszolt, a fenti információkat a per során tudtuk meg.

Fellebbezések

Az elsőfokú ítélet ellen a minisztérium és mi is fellebbeztünk. A minisztérium azért kifogásolta az ítéletet, mert szerintük Orbán családtagjai miatti befizetésének összege is csak azután derült ki a minisztérium számára, hogy az adatigénylés beérkezett. Mi a fellebbezésünkban arra hivatkoztunk, hogy azzal, hogy az utazás augusztus 29-én lezárult, a szállásra és az ütiköltségre vonatkozó adatok már léteztek az adatigénylés 15 napos válaszadási határidején belül. Bár nem vitattuk, hogy nem polgári, hanem a honvédségi repülővel mentek Rómába, úgy gondoltuk, hogy azzal, hogy Orbán a Külügynek fizette be a családtagjai költségét, egyértelművé vált, hogy nem honvédségi szervek, hanem a Külügy kezeli az utazással kapcsolatos információkat.

A fellebbezések beérkezését követően a Külügy úgy döntött, “méltányolva a demokratikus társadalomban keletkező, a miniszterelnök tevékenységével kapcsolatos adatok megismeréséhez fűződő igényt” mégis elárulja, hogy a kormányfő mennyi pénzt fizetett be a családtagjai miatt. 

A Külügy perbeli közléséből kiderült, hogy a miniszterelnök 631.610 Ft-ot fizetett meg családtagjai utazása kapcsán. Az, hogy ez pontosan a hivatalos delegációval utazó Lévai Anikó, vagy Orbán Gáspár, esetleg mindkettejük milyen költségeinek ellenértéke, nem derült ki. A minisztérium továbbra is ragaszkodott azonban ahhoz, hogy sem a szállás-, sem pedig az útiköltség kapcsán nem kellett adatokat közölnie. 

A másodfokú bíróság ítélete

A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla december 8-án döntött a fellebbezésekről. A bíróság nem értett egyet a Külügy érveivel és kötelezte a minisztériumot az utolsó két adat kiadására is. Az Ítlélőtábla indoklása szerint ha Orbán Viktor szeptemberben ki tudta számítani és be tudta fizetni a Külügynek a családtagjai költségét, akkor az adatigénylés válaszadási idején belül elárulhatták volna a K-Monitor munkatársának, hogy mennyibe került a szállás Rómában. Az útiköltség kapcsán pedig arra jutott a másodfokú bíróság, ha a Külügy belső szabályzatai kiterjednek a honvédségi gépek költségeinek elszámolására. Ha mégsem így lenne, a Külügynek kellett volna hivatalos szabályzatokkal alátámasztva levezetnie, hogy milyen más szabályok szerint számolják el a honvédségi gépek igénybevételét. A bíróság szerint a Külügy illetékességét támasztja alá az is, hogy a kormányfő a Külügynek fizetett be pénzt, és nem a Honvédségnek. 

Az ítélet jogerős, azonban lehetőség van a Kúriától a döntés felülvizsgálatát kérni. A per információszabadsággal kapcsolatos jelentőségéről külön összefoglalóban fogunk beszámolni.

Az alábbiak szerint összefoglaljuk a kiperelt adatokat:

Hová, kivel, mennyiért? Amit tudunk, és amit nem

A perben szerzett információk más megvilágításba helyezik mindazt, amit a kormányfő hivatalos utazásairól eddig tudtunk, és amilyen adatokkal eddig a sajtó dolgozott.

A tavalyi római út kapcsán az RTL.hu-nak idén novemberben kiadott adatok a gép Budapest-Brac-Róma-Brac-Budapest útvonalon megtett, többnapos útja ellenére alig több mint 400 ezer forint útiköltséget mutatnak be (*). Hiába szervezi tehát a HM-gépek használatával a delegációk útját a Külügy, a gépek üzemben tartásával, utazásával kapcsolatban felmerült költségeket nem számolják bele az útiköltségekbe, az valószínűleg csak a reptéri transzferek árát mutatja. 

Részlet az RTL.hu által megkapott adatokból.

Orbán tehát a hivatalos adatok szerint egymaga többet fizetett be családtagjai utazása után a Külügynek, mint ez az útiköltségre kimutatott összeg. Gulyás Gergely egy tavalyi kormányinfón ráadásul arról beszélt, Orbánnak a felesége után nem kell fizetnie, a többieknél pedig egy "első osztályú repülőjegy ára" a mérce. A befizetett összeget tehát gyaníthatóan valamilyen belső szabály vagy szokás alapján állapították meg, hiszen a KKM állítása szerint a befizetéskor még több költség nem volt ismert, a honvédségi gépek használatának költségeiről pedig elvben nem volt tudomásuk, hisz ez a tétel az RTL.hu-nak kiadott, lezárt elszámolásban nem szerepelt.

Az éves szinten több száz millió forintos géphasználat valós költségei tehát hiányoznak a nyilvános külügyi elszámolásokból, pedig ezek a költségek egyértelműen az utazásokhoz kötődően merülnek fel, és ezekről a KKM-nek is tudomása kell, hogy legyen.

Erre utal, hogy a költségvetési zárszámadásban szerepelnek arra vonatkozó adatok, hogy egyes minisztériumok milliókat csoportosítanak át a HM-nek a gépek használatáért, a költségvetésben a kormányfői protokollt kezelő KKM például 505,3 millió Ft-ot csak 2021-ben. Ezt azon megállapodások alapján teszik, amit sem a perben, sem azóta nem ismerhettünk meg, a HM pedig kérdésünkre letagadta ezen megállapodások létezését. Így azt sem tudhatjuk, pontosan miért fizet a Honvédségnek a Külügy, valószínű ugyanis, hogy a HM saját költségvetéséből is jelentős összeggel járul hozzá ahhoz, hogy a kormánygépnek használt Airbusok és Dassault Falconok a kormánytagok nyilvánvalóan nem honvédségi célú utazásait szolgálják.

Összefoglalva: a kormánynak jó szolgálatot tesz a költések elrejtésére, hogy honvédségi gépként használja a tízmilliárdokért vásárolt gépeket saját utazásaira, ám ennek pontos jogalapja máig nem tisztázott. A HM ugyanis kérdésünkre olyan jogszabályokra hivatkozott az utazások esetén, amelynél az utazás indoka "katonai szakértelmet és speciális eszközöket igénylő feladatokban, a honvédelem szempontjából létfontosságúnak kijelölt rendszerelemek működtetésében való közreműködés". Ez sem a római, sem a katari, sem más út esetében nem helytálló, a konstrukció azonban ideális arra, hogy egy trumpista pártrendezvényen való részvétel, a kettővel korábbi francia elnökkel való parolázás, egy nyári, vakációval egybekötött konferencia, esetleg egy VB-elődöntő megtekintése esetén a nyilvánosság elől el lehessen rejteni a valós költéseket. 

Ez csak egyetlen út, mi van a többivel?

A hivatalos utak adataiért az elmúlt években mi is és mások is nyújtottunk be átfogó adatigényléseket. Ezek alapján 2014-től idén nyár végéig tudjuk rekonstruálni a KKM adataiból, hová, mekkora delegációval és mennyiért repült a miniszterelnök. A legfrissebb adatcsomagot az RTL.hu-tól kaptuk, köszönjük!

Az adatok azonban ellentmondásosak: egyfelől a KKM korábban sokkal részletesebben beszámolt a delegációt alkotó személyekről, az elmúlt években azonban nem nevesítik a delegációval utazó, kormányzati pozíciót nem betöltő személyeket. Másrészt, ahogyan fent levezettük, a HM-kormánygépek használatával lezajlott utak esetén az útiköltségek nyilvánvalóan nem tartalmazzák a kormánygépek használatának valós költségeit. 

 Melyik évben hová utazott a miniszterelnök? (2014-2022)

Keleti nyitás és nyugati szövetség 

Az adatokból jól látszik, hogy az előző két ciklusban utazott a miniszterelnök leggyakrabban a keleti nyitás politikájának megfelelően a nyugati szövetségi rendszereken kívüli országokba, ezen utak száma azonban az utóbbi időben csökkent. A nyugati "túlsúly" fő oka a kötelező brüsszeli vizitek és EU csúcsok nagy száma, de fontos látni azt is, hogy a miniszterelnök a "nyugati" országokba tett látogatásai során is gyakran találkozik EU- és NATO-kritikus jobboldali szövetségesekkel. Az elmúlt évek kevesebb utazására pedig kézenfekvő magyarázat a COVID-járvány. Az adatok mindenesetre nem csupán a közpénzek nyomonkövetése miatt fontosak, de diplomáciatörténeti jelentőséggel is bírnak.

Kik utaznak a miniszterelnöki delegációval? 

Teljes nézet

Hasznosnak tartod a munkánkat? Segítenél?

Támogasd a K-Monitort adományoddal!

Lehet-e átláthatónak nevezni egy olyan önkormányzatot, ahol a fő döntéshozatali szerv működéséről csak körülményesen, részlegesen és lassan lehet tájékozódni? Elvárható-e a polgároktól egy 100 ezres kerületben, hogy ha meg szeretnék ismerni a testületi ülésen elhangzottakat, akkor vegyenek részt rajta és készítsenek videofelvételt? Szerintünk nem.

Budapest IV. kerület, Újpest Polgármesteri Hivatala (fotó: Újpest Média)

Rezsiválság sújtja nemcsak az embereket, de a minket szolgáló intézményeket is. A rezsicsökkentés alól kikerült állami-önkormányzati szervek, vállalkozások és civil szervezetek számára megfizethetetlenné váltak az energiaköltségek, így szinte már nincs olyan nagyobb település az országban, ahol ne húzták volna le valahol a rolót. Sajnos napról napra bővül az Átlátszóval közösen fenntartott térképünk az energiaválság miatti bezárásokról. A több száz önkormányzati intézmény és kisvállalkozás mellett tömegesen zártak be rendőrségi épületeket és - jelentős tiltakozást kiváltva - kispostákat is. Bezárt az ország legnagyobb hotelje és gyógyfürdők, színházak, kormányablakok, takarékok sora.