Társadalmi egyeztetést indított a Főváros a közvetlen állampolgári részvétel új eszközeiről (polgári kezdeményezés, budapesti párbeszéd), melyek 2021-es bevezetését az új szervezeti és működési szabályzat (SZMSZ) irányozta elő. A tavaly októberi választások után a megválasztott vezetőknek postán megküldött pamfletünkben mi is kardoskodtunk amellett, hogy az önkormányzatok teremtsenek hivatalos csatornát arra, hogy a lakók is kezdeményezően alakíthassák önkormányzat döntéseit egyes kérdések napirendre vételével, akár úgy, hogy ehhez online eszközöket használnak. A Főváros tervei annak tükrében igazán fontosak, hogy nő az igény az igény az e-részvételre, ám a népi kezdeményezés 2014-es megszüntetésével és a helyi népszavazások nehézkességével a közvetlenül a helyiek felől érkező impulzusok befogadása esetlegessé vált. A következőkben összefoglaljuk, milyen megjegyzéseket fűztünk a Főváros koncepciójához, illetve milyen külföldi példákat ajánlottunk.

A petíció intézménye jóval régebbi, mint a polgári demokráciák: már az ókori Egyiptomból vannak feljegyzések arról, hogy piramisépítő munkások petícióznak munkakörülményeik javításáért, Kínában pedig régóta a politikai rendszer fontos eleme, hogy a helyi hatalom visszaéléseivel szemben a központi hatalomhoz lehet fellebbezni. A petíciós jog első szabályozását hazánkban az Aranybullában találjuk: ez kötelezi a királyt, hogy bizonyos feltételek mellett átvegye a kérelmeket és meghallgassa a panaszosokat.

A petíciós jog a modern demokráciák fontos politikai részvételi joga is, ami szorosan kötődik a vélemény- és információszabadsághoz. A petíció révén az embereknek joguk van ahhoz, hogy véleményüket, kérésüket eljuttassák a közhatalom gyakorlóihoz nemcsak egyéni kérelmezés és panaszok útján, de közérdekű kérelmek, előterjesztések és javaslatok formájában is. A hatóságoknak a petícióval kötelező foglalkozniuk és választ adniuk rá. Fontos, hogy a kérelmező igényt tarthat rá, hogy mindez a nyilvánosság előtt történjen, nem bürokratikus aktusként. A petíció része a meggyőző erő, a politikai közösség ítéletére apellálás, egy döntés vagy épp nem döntés "színre vitele", kiprovokálása. A kérés jogosságán túl számos olyan körülmény van (pl. egy tüntetésen átadott petíció, az aláírók névsora, presztízse, az átadás módja stb.) ami nyomatékot ad a népi igénynek. Ha tehát valaki a petíciós jog valóban demokratikus és hatásos érvényesítését szeretné intézményesíteni, figyelembe kell vennie és utat kell engednie a sikeres érdekérvényesítő kampányok társadalmi-politikai logikájának, elsősorban nyilvánosság biztosításával.

Mi történik, ha valaki a magyar önkormányzatoknál kopogtat kéréssel, javaslattal?

A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény a közhatalmat gyakorló szervek között a helyhatóságokra is vonatkozik. Ez a szabályozás - az Alaptörvény XXV. cikkéből kiindulva - a szocializmusban kialakult logika szerint három részre osztotta a petíciós jogot: panasz, közérdekű bejelentés és javaslat kategóriáira. A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá. A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. Panasszal és a közérdekű bejelentéssel bárki - szóban, írásban vagy elektronikus úton, illetékmentesen - fordulhat az eljárásra jogosult szervhez, azt 30 napon belül el kell bírálni.

A megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről - az indokok megjelölésével - a panaszost vagy a közérdekű bejelentőt haladéktalanul értesítik. Mindkét eszköz tartalmazhat javaslatot is. Ha a közérdekű bejelentés jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslatot tartalmaz, azt a jogalkotói hatáskörrel rendelkező személynek vagy szervnek is meg kell küldeni, illetve biztosítani kell a panaszos / bejelentő védelmét. Ezeket az eszközöket törvény szabályozza, nem nyújthatók be jogorvoslati kérelem helyett. Leegyszerűsítve arra szolgálnak, hogy a meglévő szabályok be nem tartását vagy hiányosságait jelezhessék a polgárok, legyen szó korrupcióról, egy (a Járókelőn) jelentett úthibáról vagy egy zajongó szórakozóhelyről. 

Hogyan helyezhető nyomás az önkormányzatra egy konkrét ügyben?

A panasz és közérdekű bejelentés egyéni műfajok, melyek a polgár és az állami szerv együttműködését feltételezik. Sokszor azonban egy helyi ügy átpolitizálódik és az egyén vagy közösség akár az önkormányzattal szemben is érvényt akar szerezni az általa közérdekűnek vélt igénynek. Bár a közvetlen demokrácia az önkormányzatiságtól elválaszthatatlan, a hatályos önkormányzati törvény mindössze csak utal rá, amikor azt írja: "a helyi önkormányzat feladatai ellátása során támogatja a lakosság önszerveződő közösségeit, együttműködik e közösségekkel, biztosítja a helyi közügyekben való széles körű állampolgári részvételt". A törvény az SZMSZ szabályozási körébe utalják azoknak „a fórumoknak a rendjét amelyek a lakosság, az egyesületek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják”, továbbá rendelkeznek a közmeghallgatásról, „amelyen a helyi lakosság és a helyben érdekelt szervezetek képviselői a helyi közügyeket érintő kérdéseket és javaslatot tehetnek.” Ezek a részvételi demokrácia fontos eszközei, melyek sok esetben képesek mederben tartani a helyi ügyekről folyó párbeszédet. Önmagában ez egyedül kötelező, évi egy közmeghallgatás nem elég. Ma azonban a legtöbb helyen ismert eljárás a közösségi tervezés, a Főváros közösségi gyűléssel is kísérletezett, léteznek a civilekkel való kapcsolatot formalizáló munkacsoportok, kerekasztalok is. Ezek segítenek átláthatóbbá tenni és társadalmilag igazolni, milyen témában lép fel és milyen döntést hoz a hatalom, bevonják az embereket, de lényegük csupán a konzultáció.

A közvetlen demokrácia legkézenfekvőbb formája a helyi népszavazás, ám a jogintézmény itthon nem igazán tölti be feladatát: a kezdeményezések eredményessége - talán a túl bürokratikus eljárás és a magas küszöbök miatt - alacsony. Miközben gyakran a helyhatósági választásokon sem jelenik meg 50% választó, ez szükséges egy népszavazás érvényességéhez. Egy ügyet így végigvinni nehéz, de ahogy a budapesti olimpiai népszavazás-kezdeményezés példája is mutatta, sokszor már a kiírás esélye is nyomást helyezhet a döntéshozókra. Élő kapcsolatot a lakosság és az önkormányzat között ez tehát nem teremt. A törvény szabta kereteken belül az önkormányzatnak mindössze annyi mozgástere van, hogy rendeletben szabályozhatja a helyi népszavazás kezdeményezéséhez szükséges választópolgárok számát (10-25% között). A jelenlegi, 2014-ben életbe lépett szabályozás ráadásul eltörölte a helyi népi kezdeményezést, ami korábban elvben lehetővé tette, hogy a lakosok a testület elé terjeszthessenek  annak hatáskörébe tartozó ügyeket. Ez a népszavazáshoz hasonlóan szintén politikai eszköz volt a társadalmi akarat kifejezésére olyan helyzetekben, ahol az egyezkedés nem elég, illetve az önkormányzat nem partner, inkább jegelne egy témát. A kezdeményezéssel vagy a népszavazási iniciatívával a polgárok részvétele a demokratikus döntéshozatalban intézményessé válik: nem pusztán elszenvedik a hatalmon lévők és a politikai napirendre hatással bíró civil, gazdasági szereplők által kialakított agendát, de közvetlenül bele is szólhatnak abba.

Közvetlen részvételre tehát szükség van, hiszen a helyi politikát a közérdeken túl pártos érdekek is mozgathatják, amit pedig ma konzultációnak nevezünk, vagyis a hatalmon lévők által mesterségesen kialakított "egyetértési pontok" nem igazán segítik a helyi demokratikus élet fejlődését. Az álkonzultáció mindenki által ismert intézményei egy kézben tartják a politikai kezdeményezés, napirendformálás monopóliumát és ennek eszközéül igyekeznek felhasználni a társadalmi részvételt. A valódi konzultáció (lásd az osztrák példát) éppen a társadalom erőinek kezébe ad eszközt, hogy önálló kezdeményezéssel, napirend-formálással "tetemre hívják" a politikát, álláspontokat, döntéseket, érveket kényszerítsenek ki - még akkor is, ha népszavazással nem tudják felülírni a megválasztott képviselőik döntését. Összegezve: a valódi helyi demokráciát egy komplex demokratikus ökoszisztéma kell jellemezze eszközök sokaságával a nyilvános véleménycserétől akár a polgári engedetlenségig. A mai magyar önkormányzás eszközrendszeréből pedig hiányzik egy, a népszavazásnál egyszerűbb, de közvetlen, kezdeményező részvételt lehetővé tévő eszköz. 

A Főváros polgári kezdeményezés erre kínálna megoldást. Sikere azon áll vagy bukik, hogy 1) valóban látnak-e benne lehetőséget a lokális ügyeket felkaroló szereplők, és 2) az intézmény kialakítása a kezdeményezőnél tartja-e a képviseleti igény megfogalmazását, ő dönti-e el érdemben, mit és hogyan terjeszt a döntéshozók elé, vagy a politika magáévá teszi és átformálja a kezdeményezéseket? Ráadásul az eszköz a teljes helyi politikai ökoszisztémába illesztve szemlélendő. Az emberek ugyanis nem fognak bizalommal  kezdeményezést tenni, ha akár a képviseleti politikát, akár alacsonyabb szinten a hivatali ügyintézést vagy a panaszok, bejelentések kezelését nem jellemzik olyan alapelvek, mint

• gyorsaság és közérthetőség
• akadálymentesség, világos nyelvezet, a honlap felhasználóbarát felépítése (Budapesté nem ilyen!)
• a döntéseket támogató konzultációk és felmérések kapcsán a beérkezett vélemények és így létrejövő adatok nyilvánossága (pl. résztvevők száma, köre) a következtetések hitelessége érdekében
• adatvédelmi szempontok érvényesülése.

Jogot adni a megnyilatkozásra!

• A kezdeményező magánszemély mellett lehessen feltüntetni további csatlakozó kezdeményezőket, köztük cégeket, civil szervezeteket is.
• Megfontolandó, hogy a csatlakozók közül azok neve, akik ezt jóváhagyják, kerüljön közzétételre (vö. http://ahang.hu)
• A kezdeményező a petíció oldalán helyezhessen el a kezdeményezéshez kapcsolódó weboldalra mutató linket, illetve tehessek közzé közleményeket, pl. olyan dokumentumokat, amelyek segítenek az eset megfontolásában - térképek, fotók.
• Egy oldalon szerepeljen a kezdeményezéssel kapcsolatos összes információ a benyújtástól a hitelesítésen át a csatlakozásokig és végül az eredmény (tárgyalás jegyzőkönyve, egyeztetésről készült feljegyzés) - az eljárást követő legalább 5 évig.
• A honlapra kerüljön fel egy olyan útmutató, amely közérthetően tartalmazza a folyamat lépéseit, határidőit, továbbá arra vonatkozó tanácsokat, hogyan lehet hatékonyan és jogszerűen kampányolni az ügyed mellett

Szükséges továbbá a felületen az ügyfélkapus és személyes csatlakozás menetének közérthető (pl. videós) bemutatása. A koncepcióban jelzett egyetlen ügyfélszolgálati iroda nem tűnik elégségesnek az offline csatlakozók kezelésére: fel kell mérni, milyen olyan hivatali egységei, intézményei vannak a fővárosnak (vagy akár a kerületeknek) - pl. könyvtárak -, ahol a csatlakozás segítséggel elvégezhető. Az ideális az lenne, ha minden fővárosi kerületben lehetőség lenne a személyes megjelenéssel való csatlakozásra, illetve részvételre akár más részvételi folyamatokban azoknak, akik nem rendelkeznek ügyfélkapuval. Önmagában azonban egyetértünk, hogy ne gyűjtőíveken keresztül történjen a csatlakozás (vö. adatgyűjtési visszaélések), illetve előnyös, hogy mindez támogatja az ügyfélkapus ügyintézés terjedését. De figyelembe kell venni, hogy a KAÜ használata szűkítés, ami kizárja a fővárosi polgárok egy részét az eljárásból.

Bízunk abban, hogy a novemberben elfogadni szándékozott szabályozás a és az ehhez létrehozandó informatikai eszközök kedvező fogadtatásra találnak a fővárosiaknál, és könnyen átvehető példaként szolgálnak majd más önkormányzatok számára is. 

Budapesti párbeszéd: csak egy újabb "konzultáció"?

nyílt fórumok a lakosok részvételével, melynek tartalmát jegyzőkönyv rögzíti (közmeghallgatás)

online és offline írásos javaslatok összegyűjtése

konzultációs pontok, workshopok (műhelyek)

közvéleménykutatás, felmérések

konzultációs panelek (előre kiválasztott résztvevőkkel - lásd közösségi gyűlés)

a konzultáció más formái is használhatók, ha azok összhangban vannak a lefektetett célokkal és mindenki számára nyitottak  

Frissítés (11.22): a polgári kezdeményezés bevezetését a koronavírus miatti veszélyhelyzetre hivatkozva március 1-re eltolta a Főváros. 

Frissítés (2021.01.29): elindult a rendelet szövegének az egyeztetése - részletek itt! Közzétették a koncepcióhoz beérkezett véleményeket, és azt, hogy azok beépültek-e a rendelet-tervezetbe. A K-Monitor több javaslata is beépült a szövegbe!

Frissítés (2021.03.17): A felület elkészült, várja a kezdeményezéseket! http://peticio.budapest.hu/

A további részvételiség témájú bejegyzéseinket itt találod!