Tovább farigcsálja a kormány az információszabadságot, de most taktikát váltott és nem az információszabadság törvény újabb direkt csonkolásával próbálkozik, hanem a - látszólag irreleváns - posta-törvény sunyi módosításával egy konkrét állami vállalatot von ki az átlátható működésre kötelezett szervek sorából. Talán épp kezdetnek a sorban. A K-Monitor az Átlátszóval, a TASZ-szal és a Transparency International Hungaryvel közösen úgy döntött, hogy nem megy el szó nélkül az újabb kísérlet mellett.

A lyuk és a szél esete

Németh Szilárd, a hatalommegosztás elvének posztmodern újraértelmezőjeként kedden tanúságot tett arról, hogy nem csak a hatalmi ágak függetlenségének, hanem az átláthatóságnak is nagy barátja. Az általa benyújtott javaslat értelmében ugyanis az ágazati posta-törvény lehetőséget adna arra, hogy a Magyar Posta (az irányítása alatt álló további cégekkel együtt) minden olyan adat kiadását megtagadja, amelynek nyilvánosságra hozatala üzleti tevékenységük végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Az aránytalan sérelem pedig - az előterjesztett gumiszabály értelmében - minden olyan esetben bekövetkezhet, amikor az adat megismerése bármely piaci versenytárs számára indokolatlan előnyt jelenthet. Tehát alapvetően akkor, amikor a posta úgy gondolja, hogy veszélybe kerül valamilyen gazdasági érdeke. A javaslat egyébként kegyesen meghagyja az információszabadság törvény hatálya alatt az “egyetemes postai szolgáltatás keretében létrejött postai szolgáltatási szerződésekre vonatkozó adatokat”, vagyis érdeklődő állampolgárok hada élheti ki adatgyűjtési hajlamait arra vonatkozóan, hogy mi újság a levélküldemények, vagy a postacsomagok kézbesítése házatáján, de azt már versenytársak ellen védő jótékony homály fedi, hogy közpénzből mennyiért szerez be például egyenruhát vagy járművet az állami kézben lévő részvénytársaság.  

forrás: Magyar Posta

Ez a posta már nem az a posta

Aki leragadt volna ott, hogy a posta alapvetően egy gazdaságilag vegetáló őskövület, annak jeleznénk, hogy 75 %-os közvetlen állami tulajdonban állva a leányvállalatokkal együtt közel 200 milliárd forintnyi állami vagyonnal gazdálkodik (ez léptékét tekintve hozzávetőlegesen a tizede annak az összegnek, amit uniós és hazai forrásból évente közbeszerzésekre költünk), és szép számmal megjelentek a befektetési és biztosítási szolgáltatások is a portfóliójában. Ennek tükrében érthető, hogy nem akarózik minden adatot közszemlére tenni (ami lehet jogos is például egyes árképzési elemek tekintetében, ami tényleg hátrányt jelent éles piaci versenyhelyzetben). Ugyanakkor a hatályos infoszab-törvény - még csonkolva is - kimondja, hogy közérdekből nyilvános adatként nem minősülhet üzleti titoknak “az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat”. A javaslat pedig ezt a törvényi rendelkezést kerüli meg a már említett nagyvonalú kivételképzéssel - szembemenve az Alaptörvény sokat emlegetett VI. cikk (2), valamint a 39. cikk (2) bekezdésével is.

Semmi sem lesz ugyanúgy mint régen

Először is leszögeznénk, hogy már rég nem ugyanúgy van mint régen, pedig akkor sem volt igazán jó. Az információszabadság mindig is kihívásokkal küzdött Magyarországon, de a súlyos korlátozó lépések 2013 óta (a visszaélésszerű adatigénylés, a sporttörvény módosítása, lex Paks, az adatgazdák bíróság előtti felsüléseit orvoslandó újabb infoszab-módosításcsomag) lassan vicc kategória szintjére süllyesztik az alapjog érvényesülését. Teszik ezt azért, hogy az emberek tényleg úgy tekintsenek a teljesített kérelmekre, mint valami kivételes misztérium eljövetelére vagy legalábbis kormányzati kegyre, nem pedig a megalapozott véleménynyilvánítás előfeltételére, ami kőkemény emberi jogi kérdés. Szégyenletes trend  - ideje lenne megállítani.

Ezért nyílt levelünkben felszólítottuk a parlamenti képviselőket, hogy ne szavazzák meg a módosítót.