Egy friss elemzés szerint a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség (TTIP - Transatlantic Trade and Investment Partnership) tető alá hozásáról az Európai Unió részéről tárgyaló illetékesek csaknem kizárólag a gazdasági érdekérvényesítő szervezetek képviselőivel találkoztak. Társadalmi - például nem kormányzati fogyasztó- és környezetvédő szervezetek, szakszervezetek stb. - csak ritkán kaptak lehetőséget arra, hogy a brüsszeli hatalmi központban kifejthessék álláspontjukat a tervezett szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatban.

Bár az utóbbi időben valamelyest felszállt a köd a transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodásként is emlegetett TTIP-tárgyalások körül, sőt, az Európai Bizottság átmenetileg fel is függesztette az egyezménycsomag egyik legvitatottabb, a beruházásvédelemmel foglalkozó, a cégeknek az államok szabadabb perelhetőségét kilátásba helyező részének tárgyalását, továbbra is aggályosnak mondható, hogy - legalább is, ami az EU és az USA között zajló nagy horderejű alkufolyamat kezdeti szakaszát illeti - Brüsszelben szinte kizárólag a gazdasági élet lobbistáinak osztottak lapot, civileknek nem.

kép: Corporate Europe Observatory

A Corporate Europe Observatory (CEO) nevű civil szervezet utánanézett, hogy kik adták egymásnak a kilincset Brüsszelben a még hivatalban lévő Bizottság kereskedelmi ügyekért felelős igazgatóságán, kik vettek részt a lobbiszervezetek és a Bizottság képviselőinek konzultációin, illetve, hogy kikkel és milyen gyakran folytattak négyszemközti megbeszéléseket a döntéselőkészítők. A CEO - melyet a Bizottság kereskedelmi ügyekért felelős tagjának, a belga Karel de Guchtnak szóvivője, nem mellesleg,"kereskedelem- és üzletellenesnek" nevezett - arra mindenképpen fényt derített, hogy mely érdekcsoportok próbáltak a legintenzívebben befolyást gyakorolni a tárgyalásokra azok előkészítő fázisában.

A TTIP-ügyekben illetékes brüsszeli igazgatóság által 2012 január és 2013 április között lebonyolított 560 találkozó 92 százalékán a gazdaság képviselői vettek részt, és csak 4 százalékban olyan szereplők, akik a CEO szerint "a köz érdekeit" képviselték, például fogyasztó- vagy környezetvédő civil szervezetek lobbistái. A legaktívabbak az élelmiszer- és mezőgazdasági konszernek lobbistái, mint például a Nestlé vagy a Kraft márkát is forgalmazó Modelez, valamint ezen ágazatok szakmai szervezetei voltak, például a tejlobbi. Gucht beosztottai összesen 113 alkalommal találkoztak e csoport kijáróival, gyakrabban, mint a gyógyszer-, vegyi-, járműipar és a pénzügyi szektor lobbistáival együttvéve.

Elsősorban az amerikai agrárgazdaság érdekérvényesítői harcolnak azért, hogy az Európai Unió adja fel úgynevezett elővigyázatossági elvet, amelyet az Egyesült Államokban nem követnek: ez arról szól, hogy a vállalatoknak, ahhoz hogy fogalomba hozhassanak egy terméket, előbb maguknak kell bizonyítaniuk, hogy az veszélytelen. Közismert, hogy Európában sokkal komolyabb fenntartásokkal viseltetnek a génmódosított (GMO) vagy hormonkezelt agrártermékekkel szemben, mint az Egyesült Államokban. Az európai kormányok egy része, például a német is ugyanakkor azt állítja, hogy nem mennek bele az amerikainál szigorúbb élelmiszer- és környezetbiztonsági normák felvizezésébe. Az agrárlobbi mellett az informatikai ágazat kijárói ostromolták igen intenzíven a brüsszeli tárgyalókat. A Google, a Microsoft, az Ebay és a Deutsche Telekom emberei feltűnően gyakran találkoztak az kereskedelmi igazgatóság munkatársaival.

kép: Corporate Europe Observatory

Aggályos jelenség az is, hogy, mint a Süddeutsche Zeitungnak a CEO-elemzést ismertető írásából kitűnik, sok kívánnivalót hagy maga után az érdekérvényesítő szervezetek brüsszeli tevékenységének átláthatósága. Noha 2011 óta létezik az EU önkéntes lobbiregisztere, számos komoly amerikai konszern és szakmai szervezet nem élt ezzel a lehetőséggel - embereik mégis igen aktív látogatók az Európai Bizottságban. Ilyen például a világ legnagyobb kiskereskedelmi üzletlánca, a Wal-Mart is. A CEO felmérése szerint egyébként a magángazdasági szervezetek és vállalatok több mint 30 százaléka nem szerepel a nyilvántartásban, köztük olyan nagyágyúk, mint az Amerikai Kereskedelmi Kamara (US Chamber of Commerce).  

A CEO maga is elismeri, hogy az adataiból kirajzolódó képet némi fenntartással kell kezelni, mivel egyrészt csak a már fent említett időszakra vonatkozik, amikor a TTIP-re még nem igazán figyelt a civil világ, másrészt a brüsszeli bürokraták és a lobbisták találkozóinak számai önmagukban nem sokat mondanak az ilyen kontaktusok tartalmáról, eredményességéről: nyilvánvalóan nem ugyanakkora az "értéke" egy négyszemközti megbeszélésnek és egy olyan találkozónak, amelyen több lobbiszervezet képviselője is jelen van.

 (Forrás: CEO, SZ)