Sztálin, tea, Dél-Oszétia, esetleg az új vendéglő az Andrássy úton. Nagyjából ezek azok a dolgok, amelyek az ember eszébe jutnak, ha valakinek azt mondjuk: Grúzia. A legkeletibb nyugati ország azonban most mással is kitűnik, ugyanis nemrégen olyan állami adatközlési szabályokat vezettek be, amelyek előtt még Skandinávia is megemelheti a kalapját. A helyi TI és egy másik civil szervezet kutatásai alapján mutatjuk be a grúz közadatok sorsát.

A közérdekű adatok iránt nem voltak mindig túl érzékenyek a grúz kormányzati szervek. Postán kellett feladni az igényléseket, a hivataloknak pedig elméletileg 10 napjuk volt megválaszolni őket. Ez a gyakorlatban azonban nem mindig sikerült, jellemzően húzták az időt, és nem vettek tudomást a levelekről. Ezen próbáltak tavaly változtatni: a kormány egy központi elektronikus adatigényléseket kezelő honlapot indított, ám a gyakorlat nem sokat változott. A honlap üres maradt, nem nagyon válaszoltak vagy érdektelen információkat osztottak meg az adatigénylőkkel. Ismerős lehet nekünk, magyaroknak is a dolog.

Idén szeptemberben azonban a civil szervezetek nyomására tényleg elkezdték komolyan venni a közérdekű adatigényléseket, és ismét megváltoztatták a rendszert. Az állami hivatalok december végéig kötelesek proaktív módon, automatikusan közzétenni

- minden szervezethez kapcsolódó alapvető információt - szervezeti felépítés, munkatársak, jelentések, beszámolók, kapcsolódó jogszabályok
- a közérdekű adatigényléshez kapcsolódó információkat - kapcsolattartó, elérhetőség, adatigénylési statisztikák
- a szervezet személyzeti politikáját - milyen nyitott pozíciók vannak, milyen felvételi eljárás van
- a közbeszerzési és privatizációs adatokat
- a pénzügyi adatokat - költségvetés, béradatok, adományok, támogatások, működési költségek.

Természetese van azért szépséghibája a dolognak, a rendelkezés nem vonatkozik az összes állami szervre. Például a parlament, az önkormányzatok vagy a bíróságok esetében a vezetőkre van bízva, csatlakoznak-e a programhoz. Ezen felül probléma még, hogy rossz hivatali beidegződések miatt még mindig ragaszkodnak a használhatatlan PDF formátumhoz. 

A grúzhoz hasonló próbálkozás már itthon is van. A Közadatkereső elméletileg még működik, de nem sok hasznát lehet venni. Csupán az állami és önkormányzati intézmények hivatali elérhetőségeit lehet egy helyen megtalálni, a többi funkció nem igazán működik, és inkább több vele a baj, mintha az ember az eredeti forrásnál keresgélne mondjuk egy törvényjavaslatot vagy egy kormányrendeletet.

Grúzia azonban nem csak a közérdekű adatok terén javított. A TI nyári kutatása szerint a grúz közbeszerzési rendszer a világ leghatékonyabb és legátláthatóbb rendszerei közé került. A közbeszerzések teljes egészében elektronikusan zajlanak a hirdetménytől kezdve, a pályázatokon át, a panasztételig, amelyek pedig mind megtalálhatók az állam által működtetett központi honlapon. A rendszer azonban ott sem tökéletes. A TI szerint nem jó, hogy minden esetben a legalacsonyabb ajánlattevő nyer, mert az a minőség rovására mehet. Továbbá az sem túl szerencsés, hogy számos állami vállalat (pl.: a helyi MÁV) és a minisztériumok mentesülhetnek az elektronikus közbeszerzés hatálya alól.

Így néz ki a grúz közbeszerzési hatóság keresője.

Grúzia jó teljesítményében oroszlánrésze volt az egyik átláthatóságért küzdő grúz civil szervezetnek. Az Institute for Development of Freedom of Information (IDFI) 2012 júniusától egy éven át 5625 közérdekű adatigénylést indított. A projekt során több állami intézménytől kértek általános adatokat. Például kikérték a bértáblákat, a névre szóló prémiumjuttatásokat, a hivatal költségvetését (különös tekintettel az állami büdzsében „egyéb kiadások”, és „tartalékok” blokkokból származó bevételekre). Részletes leírást kértek a használt eszközökről (pl. szolgálati autók és fogyasztásuk), az esetleges elbocsátások okairól, a betöltetlen pozíciókról vagy a vezetőség tagjainak önéletrajzáról. De érdeklődtek például az alkalmazottak nemek szerinti arányára, a vezető pozícióban lévők nemek szerinti arányára, illetve az elbocsátások nemek szerinti arányára is. Vizsgálták az alkalmazottak életkora és neme közti összefüggéseket és a nagycsaládosok nemek szerinti arányát is.

Ezekből, valamint a szervezet korábbi adatigényléseiből létrejött egy több tízezres online adatbázis, az OpenData.ge, amely megkönnyíti a sajtósok, a civil szervezetek vagy a kutatók munkáját, de bárki átnézheti Grúzia közérdekű adatainak nagy jó részét, és tájékoztathatja a közvéleményt az aktuális trendekről, kormányzati beruházásokról, kiírt és megnyert pályázatokról, tervezetekről, különböző hivatalok vagyongazdálkodásáról.

Ez az OpenData.ge, ahol intézmény vagy akár ügytípus szerint is kereshetünk adatot.

A honlap mellett indult egy blog is, ahol a sok számszerű adatból kihámozható információkat öntik cikkek formájába, itt az adatok elemzése és a tendenciák bemutatásán van a hangsúly. Az IDFI még egy díjat is alapított, amit a legátláthatóbb hivataloknak ad át, ezzel ráirányítva a közvélemény figyelmét mind a transzparens, mind a tájékoztatási kötelezettségüket rendre elmulasztó állami szervekre.

A projekttel a közbeszéd részévé sikerült tenni az állam átláthatóságának kérdését, és az IDFI szerint Grúziában kialakult egy általános morális standard az állami működés állampolgári számonkérhetőségével kapcsolatban is. Nem véletlen, hogy idén Grúzia volt az egyik mintaország az OGP londoni csúcstalálkozóján, ahova Magyarország egyébként alibi vállalásokkal érkezett.

(Domschitz Mátyás - Ferenczi András)