Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha arról hallunk, hogy bizonyos döntéseket számítógépek segítségével hoznak meg. Természetesnek tartjuk, hogy az információtechnológiai eszközök visszavonhatatlanul beszivárogtak az életünkbe, a mindennapjaink részévé váltak. Az sem újszerű, hogy a közigazgatásban, a közhatalmi szférában algoritmusokat használnak – ezek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek, egyre bonyolultabb számításokat végeznek és egyre több feladatot vesznek át a hús-vér emberektől. A COVID-19 járvány ráirányította a figyelmet az elektronikus, távoli elérésű eszközök fontosságára, az ezzel kapcsolatos technológiák lényegében berobbantak az életünkbe. De vajon ki kontrollálja ezeket az eszközöket? Ki biztosítja, hogy pontosak, méltányosak és igazságosak legyenek? Az, aki használja őket? Vagy netán a fejlesztő, külsős cég? Lehet-e beleszólásunk abba, hogy az állam milyen szoftvereket használ velünk kapcsolatban, a mi ügyeinkben?

Talán megdöbbentő, de számos algoritmus esetén gyakran még az azokat használó vagy működtető közszervek sincsenek pontosan tisztában ezekkel a kérdésekkel. Miközben örülünk, hogy a közigazgatási algoritmusok használata kényelmesebbé, pontosabbá és gyorsabbá teheti ügyeink elintézését, fontos, hogy tisztában legyünk ezen technológiák korlátaival is. A K-Monitor 2018 után már másodjára vesz részt az ‘alGOVrithms – alGOVritmusok’ kutatásban, amely a közép-kelet-európai régióban vizsgálja a közigazgatásban, illetve a közhatalmi szférában használt algoritmusokat. A kutatás legújabb szakaszában lengyel és cseh partnereink mellett koszovói és észak-macedón szervezetek is részt vettek, így még átfogóbb képet nyerhettünk a témáról.

Olyan korszakot élünk a magyar történelemben, ahol az uniós pénzek ésszerű vagy hanyag felhasználása hosszú távon meghatározza hazánk fejlődési pályáját. Amíg a pénzcsapok nyitva vannak, a források közvetlenül alakítják a társadalmi-politikai berendezkedést nemcsak a kormányfő körüli erőközpontban, de helyi szinten is. A tagadhatatlan vívmányok mellett az uniós pénzek elosztása a korrupció melegágya lett, az elosztás központosítása pedig csak még központosítottabbá tette a hazai rezsimet. A visszaélésekről olvasva joggal merülhet fel a kérdés: ellenőrzi-e valaki ezeket a programokat, hogy arra költenek-e, amire az unió adta a pénzt? A bonyolult pályázati rendszert közérthetően bemutató sorozatunk második részében bemutatjuk, milyen szervek felügyelik és monitorozzák a források elosztását. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a monitoring bizottságokban civil tagok is vannak, illetve javaslatokat fogalmazunk meg, hogyan lehetne a monitoring-eljárás több látszatintézkedések soránál.

Nemrég írtunk arról, hogy az új uniós költségvetési ciklus kezdetén vagyunk, 2021-2027 között a strukturális és kohéziós alapoknak köszönhetően közel 9 ezer milliárd forintot költhet Magyarország fejlesztésekre. Ezt egészíti ki az újonnan bevezetett uniós Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszközből származó mintegy 5,8 ezer milliárd forint. Ez hatalmas összeg: 

A magyar kormány közzétette ugyan a stratégiai dokumentumok első verzióit 2020 végén, ezeket azonban nem találtuk vitára alkalmasnak. Indoklást, megalapozást nélkülöző rövid felsorolások pénzügyi keretek nélkül - nincs információ arról, hogy melyik programelemre mennyit akar költeni a kormányzat. Hiányoznak a számszerűsített eredménycélok is, amik választ adhatnának arra a kérdésre, hogy mit akarunk elérni a 7 éves ciklus végére ebből a rengeteg pénzből. Sajnos ez azóta sem változott, ugyanazok a vázlatok érhetőek el, miközben az uniós források felügyeletét az ITM-ből a Miniszterelnökséghez szervezték át. 

A magyar nyilvánosság számára lényegében láthatatlanul végzik munkájukat az ún. monitoring bizottságok, melyeket uniós előírásra kell felállítani minden fejlesztési ciklusban. Ebben a cikkben bemutatjuk, hogy mi a feladatuk, kik a tagjaik és hogyan végezték a munkájukat 2014-2020 között. Néhány javaslatot is megfogalmazunk arra vonatkozóan, hogyan lehetne eredményesebbé és láthatóbbá tenni a monitoring bizottságok munkáját. Ezeket Dr. Ágostházy Szabolcsnak, a Miniszterelnökség európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárának is eljuttatjuk. 

Mi az a monitoring bizottság?

A 2021-2027-es uniós költségvetési időszak kereteit rögzítő jogszabály (egyelőre tervezet) 33-35. cikke szól a monitoring bizottságokról. Legfontosabb pontjai ezek: 

• Az operatív programok (OP) elfogadását követő 3 hónapon belül fel kell állítani a monitoring bizottságokat. 
• Monitoring bizottságok szerveződhetnek operatív programonként, de egy monitoring bizottság több OP-t is felügyelhet. 
• A monitoring bizottság évente legalább egyszer ülésezik (a gyakorlatban évi 2-3 alkalommal szokott), és áttekinti mindazokat a problémákat, amelyek befolyásolják a program célkitűzéseit, előrehaladását. 
• A monitoring bizottság ügyrendjét, tagok névsorát és a bizottsággal megosztott összes dokumentumot, információt nyilvánosságra kell hozni egy központi weblapon. A 2014-2020-as monitoring bizottságok taglistája itt található, dokumentumai regisztráció után itt érhetőek el.
• A monitoring bizottság összetételéről a tagállam határoz. Biztosítani kell a kormányzati szervek, egyéb releváns területi és állami hatóságok, gazdasági és szociális partnerek, valamint a civil társadalmat képviselő szervezetek kiegyensúlyozott képviseletét. Az Európai Bizottság szavazati jog nélkül, tanácskozási joggal vesz részt a monitoring bizottságok munkájában. 

Feladatukat tekintve, a monitoring bizottságok:

• áttekintik a programok előrehaladását, a célok teljesülését, illetve az esetleges problémákat és azok megoldása érdekében megtett intézkedéseket,
• megvitatják az értékelések eredményeit, nyomonkövetik az azokban szereplő megállapítások, javaslatok megvalósulását, 
• jóváhagyják a programok közötti forrásátcsoportosítást. 

Évi néhány ülés természetesen nem elegendő ahhoz, hogy operatív felügyeletet is ellássanak ezek a bizottságok, ilyen döntésekbe értelemszerűen nem tudnak beleszólni. A monitoring bizottságok ugyanakkor tagjai be tudnak kapcsolódni az uniós források elköltésének stratégiai nyomonkövetésébe. Kérdéseket tehetnek fel, válaszokat csikarhatnak ki és minderről a tagságukat, illetve a szélesebb közvéleményt is informálhatják. Az operatív programok folyamatos, éveken át tartó nyomonkövetése olyan tudás és információk birtokába juttatja a tagokat, ami a szélesebb közvéleménynek és sajtónak nem adatik meg - annak ellenére, hogy a monitoring bizottsági dokumentumok nyilvánosan is elérhetőek. Így fontos kérdés az, hogy mely civil szervezeteket vonja be a kormány a bizottságok munkájába, és ezek a szervezetek hogyan kapcsolódnak be ebbe a munkába. 

Monitoring bizottságok tagjai és működése a 2014-20-as időszakban

A monitoring bizottságok tagjainak listája nyilvános ezen a linken érhető el. Mely civil szervezetekkel dolgozik együtt a kormányzat, kiket vont be a 2014-2020-as monitoring bizottságok munkájába?

Tavaly mi is felhívtuk a figyelmet arra, hogy Simoka György országgyűlési képviselő létére civil delegáltként vesz részt a TOP monitoring bizottság munkájában. A sajtóban számos, kifejezetten a TOP-al és más uniós programokkal összefüggésben felmerült visszaélésről tudósítottak, melyeknek többek között Simonka és rokonai érdekeltségei voltak a haszonélvezői. Levelet írtunk a Pénzügyminisztériumnak, hogy miközben az európai uniós források szabálytalan felhasználásával összefüggésben indult büntetőeljárás Simonkával szemben, ő civil delegáltként még mindig tagja a monitoring bizottságnak. Ma Simonka már nem monitoring bizottsági tag. 

Az oktatással kapcsolatos EFOP monitoring bizottság korábbi taglistáján Csizmadia Lászlót találjuk civil tagként, a Nemzeti Együttműködési Alap Tanácsa delegáltjaként. Csizmadia a Civil Összefogás Fórum (CÖF) alapítójaként és a Békemenet szervezőjeként vált ismertté. 2012 januárjában az akkoriban megingó népszerűségű Orbán-kormány mellett százezres felvonulást szervező Csizmadia kormánypárti elköteleződése aligha vitatható. Csizmadia azóta visszavonult, a NEA dr. Kondra Laurát delegálta a monitoring bizottságba, aki a Magyar Államkincstár mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokért felelős elnökhelyettese is egyben. Így mindenesetre furcsa, hogy a civil oldalon ül a monitoring bizottságban. 

A romákat Országos Roma Önkormányzat, ami sokáig a Fidesz-szövetséges Farkas Flórián illetve a Lungo Drom kontrollja alatt volt, illetve a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, vagy a Roma Szakkollégiumok Egyesülete képviseli, amelyek szintén kormánypárti kötődésűek. A munkavállalókat a kormány stratégiai partnereként számon tartott Munkástanácsok Országos Szövetsége képviseli három operatív programban. Méretük és súlyuk alapján aligha ők a legjelentősebb képviselői a munkavállalói oldalnak. Több monitoring bizottságban is megjelenik a Magyar Nők Szövetsége, mely talán a női érdekeket hivatott reprezentálni, de valódi társadalmi súllyal nem bír. Érdekes kivételként jelenik meg a Transparency International a KÖFOP monitoring bizottság tagjai között, akiket - elmondásuk szerint - az Európai Bizottság külön kérésére vettek be. 

A monitoring bizottságok működéséről a jegyzőkönyvekből lehet képet kapni, videófelvétel nem készül. Példaként az Emberi Erőforrás Fejlesztési operatív program (EFOP) monitoring bizottságának 2019-es jegyzőkönyveit tekintettük át. A jegyzőkönyvek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy ezek az ülések tartalmi összefoglalói csupán és nem szó szerinti jegyzőkönyvek: nem tudjuk, hogy mi maradt ki belőlük, zajlanak-e viták a lejegyzetteken túl. 2019-ben kettő monitoring bizottsági ülést tartottak. Az üléseken a program előrehaladásáról, az éves jelentésről, az értékelési tervről, az elkészült értékelésekről, a kommunikációs tervről tartottak prezentációt az irányító hatóság, vagy a központi koordináció munkatársai. Egyik ülést Pécsett tartották és a délután folyamán a Tudományegyetem egyik projektjét is meglátogatták. Leginkább az Európai Bizottság szavazati joggal egyébként nem rendelkező képviselői szóltak hozzá, tettek fel kérdéseket és fogalmaztak meg kritikákat. A kormányzati szereplők helyettes államtitkári, tehát alapvetően politikai szinten vettek részt, és válaszoltak az Európai Bizottság képviselőinek kérdéseire. Emellett egy-egy részterületet az illetékes főosztályvezetők mutattak be. A résztvevő civilek passzívnak bizonyultak a nem szó szerinti jegyzőkönyvek alapján.

Javaslataink az új operatív programok monitoring bizottságaihoz

A civil szervezetek monitoring bizottsági tagsága és munkája fontos akkor is, ha a bizottsági többséget a kormányzati és kormányhoz kötődő, kevésbé kritikus tagok könnyen összeadják. A civil tagok felhívhatják a figyelmet a problémákra az üléseken a Bizottság képviselői előtt, a tagságuk körében és a nyilvánosságban is. Ahogy cikkünk elején írtuk, az operatív programok folyamatos, éveken át tartó nyomonkövetése olyan tudás és információk birtokába juttatja a tagokat, amivel a közvélemény és a sajtó nem rendelkezik.

A civil tagok kiválasztásánál az alábbi szempontokat tartjuk fontosnak: 

Olyan civil szervezeteket vonjanak be a monitoring bizottságokba, akiknek a költségvetésében nincsen többségben a kormányzati források, a kormányzati szereplők révén kapott támogatások aránya, illetve nem állnak kormányzati irányítás alatt. Kerüljék a politikai döntéshozók civil szerepben való meghívását! 

Azon területek esetén, ahol nincsen a civileknek érdekképviseleti ernyőszervezete, nyílt pályázat alapján, civileket a döntésbe bevonva válasszák ki a monitoring bizottsági tagokat. Tekintettel arra, hogy jelen tervek alapján 7 operatív program lesz a 2021-2027-es időszakban, egy terület több civil szervezete is monitoring bizottsági taggá válhat, más-más operatív programban. Fontos szempont, hogy egy kis méretű civil szervezet egy operatív programnál több programban ne legyen tag, hiszen nincs elegendő kapacitása a munka eredményes elvégzéséhez. 

Ahol vannak ernyőszervezetek, ott ők delegáljanak, de esetükben is világos szempontok alapján történjen ez. Fontos kérdés, hogy mely szevezet tekinthető ernyőszervezetnek, a cikkben már említett Országos Roma Önkormányzat például nem tekinthető annak. A kisebbségi önkormányzatokat nemzetiségi kulturális ügyekre hozták létre, míg az uniós források a romák társadalmi egyenlőtlenségét kellene, hogy csökkentsék.

A monitoring bizottságok működésével kapcsolatban az alábbi szempontokat tartjuk megfontolandónak: 

A monitoring bizottságok civil tagjainak legyen kötelessége az ülések előtt konzultálni az általuk képviselt terület más szereplőivel, az ülés után pedig tájékoztassa az érintetteket és a nyilvánosságot a honlapján, blogján, közösségi média felületén. A civil tagok évente, vagy kétévente egyszer számoljanak be arról, hogy az általuk képviselt terület (környezetvédelem, nők és férfiak egyenlősége, romák, fogyatékosok, vagy éppen a közpénzek átláthatósága, mint horizontális szempont) hogyan érvényesült az uniós források felhasználásában és hogyan érvényesülhetne jobban.

Évi 2-3 ülésen és néhány írásbeli szavazáson a problémákat nem lehet részleteiben megvitatni, hiszen egy-egy operatív program sokféle ágazat fejlesztési forrásait tömöríti. 2021-2027-es tervezett operatív programok nevei is árulkodóak lehetnek ebből a szempontból, pl. "digitális megújulás", "mobilitás", "versenyképesség", "zöld infrastruktúra". Tematikus albizottságok foglalkozhatnának egy-egy szakterület támogatásaival (külön társadalmi felzárkózás, közoktatás, felsőoktatás, stb.). Ezekben a kormányzati szereplők is lehetnének főosztályvezetők, akik a szakmához közelebb, a politikától távolabb vannak, a monitoring bizottságokon jelen lévő államtitkárok és helyettes-államtitkárok helyett. Az ülések lehetnének gyakrabban, ahol a tervezett pályázati felhívások és a kiemelt projektek az érdemi vitájára is sor kerülhetne. 

Örök kérdés, hogy a monitoring bizottsági tagok milyen segítséget kapnak a munkájukhoz. Az uniós források központi koordinációs egysége időről időre szervez képzéseket, ami fontos, szükséges, de talán nem elégséges támogatása az eredményes munkavégzésnek. Magyarországon egyelőre nem merült fel, hogy a civil tagok tiszteletdíjat kapjanak a munkájukért, annak ellenére sem, hogy ez az összeg az operatív program technikai segítségnyújtás forrásaiból elszámolható lenne. Logikus lenne, hogy érdemi szakmai munkát akkor lehet elvárni a civil szervezetektől, ha tudnak kapacitást allokálni erre a feladatra. Valamelyest analóg az önkormányzati szférában a közgyűlés, képviselő-testület bizottságainak működése, amelyben a külsős bizottsági tagok tiszteletdíjat kapnak a munkájukért. Tiszteletdíjért el lehet várni a civil szervezetektől a részvételt, az aktivitást és az intenzívebb munkavégzést akár a fent javasolt albizottsági struktúrában is. Aki pedig nem végzi el a munkát (nem vesz részt az üléseken), azt a ciklus során le lehet cserélni.

A monitoring bizottságok munkájának átláthatóságát egyéb, adminisztratív eszközökkel is növelni kellene. Fontosnak tartjuk, hogy az ülésekről készüljenek szószerinti jegyzőkönyvek, és vágatlan videófelvételek, amik legyenek elérhetőek nyilvánosan is. A monitoring bizottságok anyagait rendszerezettebb, követhetőbb struktúrában kellene a honlapon megjeleníteni, mert jelenleg nagyon nehéz eligazodni a strukturálatlan anyagdömpingben. 

Azért dolgozunk, hogy erősebb legyen a kontroll a közpénzek elköltése felett. Ezekkel a témákkal napi projektjeink mellett, önkéntesen foglalkozunk. Támogasd a K-Monitort adód 1%-ával!

Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe annak a kutatásnak, amelyben feltérképeztük, milyen együttműködések léteznek helyi érdekérvényesítő csoportok és az önkormányzatok között Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. Az eredetileg angolul megjelent tanulmány, melynek most közzétesszük a magyar fodítását, három olyan régiós civil szervezet munkájának eredményeként jött létre, amely saját országában az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az részvétel erősítésével foglalkozik. A kutatás 65 magyar, lengyel és román aktivista és önkormányzati munkatárs tudását, tapasztalatát gyúrja egybe, hogy egy új megközelítést kínáljon a civil-önkormányzati viszony eredendően konfliktusos, politikai természetét semlegesítő partnerségi retorikával szemben. Célunk a civil-önkormányzati viszonyra nehezedő nyomás összetevőinek nyílt feltárásával és az érintettek hangjának felerősítésével egy olyan reális helyzetkép megalkotása volt, amely segít közösen gondolkodni arról, hogyan lehet a helyi önkormányzás régiónkban a demokrácia megújításának terepe.

A kutatás a szűken vett, fejlesztéspolitikai értelmű partneri viszonyok makroszintű, szabályozásközpontú elemzése helyett az aktivisták és döntéshozók egyedi helyzetekben létrejött helyi interakcióit vizsgálta. Olyan eseteket dolgoztunk fel, ahol a felek számára egyaránt kínálkoznak a kompromisszumkötés és a konfliktus felvállalásának különböző stratégiái. Nem tartoztak a kutatás fókuszába ugyanakkor a civil szférának kiszervezett közszolgáltatások, a pályázatok vagy egyéb külső játékszabályok révén determinált, illetve az egyszeri, rövid távú együttműködések. 2020 májusa és júliusa között összesen 64 félig strukturált mélyinterjút végeztünk 35 szervezet képviselőjével, ezen belül aktivistákkal és helyi önkormányzatok munkatársaival, tisztségviselőivel. A kutatási jelentés egy, az eredményeket szintetizáló jelleggel összefoglaló régiós fejezetből és három országfejezetből épül fel. Utóbbiakhoz egyenként négy-négy esettanulmány is tartozik. 

Magyar civilek - köztük a K-Monitor - az EU jogállamisági jelentésének elkészítését megelőző konzultáció során közös, nyilvános szakmai anyagot készítettek a magyar jogállamiság helyzetét érintő problémákról. Más témák mellett foglalkoztunk a párt- és kampányfinanszírozás kérdésével is, amely harminc éve a magyarországi korrupció egyik elsőszámú forrása, és amellyel egyetlen kormány sem tudott vagy akart megbirkózni. Ennek kapcsán írtunk az Állam Számvevőszék (ÁSZ) szerepéről is, amely a pártok gazdálkodásának legfőbb ellenőre. Beadványunkra az ÁSZ elnöke kioktató közleményben reagált, az alábbiakban az általa írtakat fogjuk megcáfolni. 

November óta tartó, több körös levelezés nyomán települési szintre lebontott COVID-fertőzöttségi adatokat kaptunk az Országos Tisztifőorvostól. A dolog szépséghibája, hogy nem a teljes adatbázist kaptuk meg, csupán az összesített fertőzöttségi számokat tavaly március és idén február közepe között.

Az állami szerv kétszer is megkerülte a válaszadást arra hivatkozva, hogy ilyen adatsor nyilvánosan nem érhető el. Végül a Miniszterelnöki Kabinetiroda levelét csatolva, melyben elárulták, hogy Müller Cecília Nemzeti Népegészségügyi Központja az adatgazda, sikerült adatokat kapnunk. Ám abból gyakorlatilag semmi nem derül ki arra vonatkozóan, hol van jelenleg sok fertőzött, és hogyan alakultak a számok.

Az azonban minden kétséget kizárólag kiderült, hogy a települési szintű Covid-adatokról létezik adatbázis, ennek gazdája a Nemzeti Népegészségügyi Központ, és az adatok közérdekű adatok, amelyek megigényelhetők. Érthetetlen, miért kell közel egy éve rejtegetni a nyilvánosság elől ezeket a számokat- a macerás igénylés helyett miért nem teszik közzé időről időre a részünkre megküldött, ám önmagában egy időpillanatra nézve értelmezhetetlen adatsort.

A megkapott adatsor itt böngészhető.