Egy éve lépett hatályba az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében elfogadott büntetőeljárási reform, ami lehetővé teszi, hogy bárki fellépjen, ha úgy gondolja, hogy egy korrupciós ügyet nem megfelelően vizsgáltak ki a nyomozó hatóságok.

Az elmúlt fél évben 170 olyan határozatot néztünk át, amiben az állami szervek nem akartak vizsgálódni. A határozatok alapján látható, hogy az ügyek nagy része nem a közélet tisztaságával volt kapcsolatos, a bíróság elé kerülő kevés felülbírálati indítvány pedig elutasításra került.

Budapest, V. kerület, Markó 16. a Kúria és a Legfőbb Ügyészség épülete
Fotó forrása: Wikipédia

A döntéshozókat számonkérni és a helyi ügyeket felkarolni képes helyi független sajtó nehéz helyzetéről az utóbbi években számos elemzés jelent meg. A megyei lapok bekebelezésével és központi irányítás alá vonásával a vidéki nyilvánosság komoly veszteséget szenvedett el, sok helyütt "információs sivatagokról" beszélhetünk a kritikus helyi média hiánya miatt. Budapesten a helyi ügyek általában utat találnak az országos sajtóba, de vidéki települések problémái esetén akkor sem garantált az országos szerkesztőségek figyelme, ha valóban helyben kiemelten fontos közügyről van szó.

Dolga-e egyáltalán az országos sajtónak ezen ügyek nyomon követése? Milyen szempontok alapján számol be vidéki helyi közügyekről egy fővárosi szerkesztőség? Mit tehet egy helyi érdekvédő csoport, ha országos publicitást szeretne teremteni az ügyének - segíti-e ez az ügyét egyáltalán? Legújabb, "Közösen Monitorozunk" projektünkben vidéki érdekvédőket segítünk adatalapú technikákkal helyi közügyek felkarolásában. Projektindító eseményünkön Tóth-Szenesi Attila, a 444 újságírója, és miskolci, kecskeméti, gárdonyi, veresegyházi és debreceni civilek részvételével beszéltünk ezekről a kérdésekről.

A Közösen Monitorozunk projekt célja egyrészt az adatalapú érdekvédelem és az adatvizualizáció eszköztárának megismertetése, alkalmazása vidéki helyi közügyek kapcsán, másrészt fenntartható médiafigyelem kivívása ezeknek az ügyeknek. A projektindító eseményen partnereinkkel együtt ötleteltünk arról, hogyan tudnak szakmai vitát generálni egy sokakat érintő helyi közügyben, és hogyan használhatók ehhez a K-Monitor olyan eszközei, mint a PARTIMAP térképes kérdőívfelület, a PANORÁMA bejárható drónfelvételei, a Közérthető Költségvetés, vagy a Voksmonitor. Az esemény zárásaként arról gondolkodtunk, hogyan tudnak a civilek ügyeikkel bekerülni az országos sajtóba – ezzel is segítve az érdekérvényesítést.

"Magyarországon a helyi közügyek intézése és a helyi közhatalom gyakorlása érdekében helyi önkormányzatok működnek." (Alaptörvény)

"A helyi közügyek alapvetően a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, valamint a helyi önkormányzás és a lakossággal való együttműködés szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek megteremtéséhez kapcsolódnak." (Közszolgálati Online Lexikon)

 Az országos sajtó szempontjainak képviseletére Tóth-Szenesi Attilát, a 444 szerkesztő-újságíróját kértük fel. Szerettük volna jobban megérteni, hogyan működik egy országos szerkesztőség, és milyen logika mentén gondolkodik egy újságíró, ha vidéki, helyi ügyek kerülnek az asztalára. Milyen szempontok alapján kerül be egy hír a merítésbe? Mik azok a jó gyakorlatok, amelyeket követve egy szervezet elérheti, hogy az ügye megüsse a fővárosi szerkesztőségek ingerküszöbét? 

Tóth-Szenesi szerint többek között azért fontos feladata a sajtónak a helyi eseményekről és folyamatokról tájékoztatni, mivel gyakran kicsiben reprezentálnak országosan is releváns folyamatokat. Ebben eltér a megközelítésük a helyi civilektől, akik az ügy helyi jelentőségére, érintettekre gyakorolt hatására fókuszálnak. A politikai újságírók számára a hatalom logikája és azok a konfliktusok az érdekesek, amelyek megvilágítják a hírolvasók számára, hogyan működik a politika világa. Egy helyi politikai fordulat, legyen szó akár egy kis faluban kiírt népszavazásról, nem csupán a demokrácia állapotát tükrözi, hanem olyan változásokat indíthat be, amelyek továbbgyűrűzésével országos jelentőségűvé válhatnak. Emiatt a népszavazás fontos figyelemfelhívó eszköz, és országon is hírértékű akkor is, ha civil szempontból egy nehezen sikerre vihető ügy.  

A budapesti szerkesztőségekre TSZA szerint egyáltalán nem jellemző a vidéki ügyek iránti érdektelenség, és az sem döntő szempont, hogy egy adott cikket várhatóan hányan olvasnak el (vidéki és budapesti ügyek között ilyen szempontból nincs pusztán a helyszín miatt különbség). Az azonban létező probléma, hogy a független sajtó városiasabb olvasóinak a problémahorizontján bizonyos témák, ügyek kevésbé jelennek meg. A helyi ügyek feldolgozását leginkább a hírverseny, a zaj, illetve sokszor az erőforrások (munkaerő, idő, gépkocsi) hiánya hátráltatja. Az online sajtóorgánumok közötti hírverseny miatt egy-egy újságíró gyakran felületesen nyúl a vidéki ügyekhez. Ez különösen igaz abban az esetben ha egy ügyet egy szerkesztőségen belül több újságíró követ egyszerre, ilyenkor gyakoriak az átfedések és a pontatlanságok, ez azonban inkább a konkrét újságírók hozzáállásától függ. Az ideális megoldás, amikor egy újságíró követ végig egy vidéki ügyet, rendszeresen ellátogatva a helyszínekre – Tóth-Szenesi itt pozitív példaként Csatári Flóra (Telex) cikkeit említette, amelyekben a tatai luxusszálloda-beruházást és az azt megakadályozó népszavazást követte végig. Ezt azonban korlátozhatja az erőforrások hiánya, kezdve azzal a banálisnak tűnő tényezővel, hogy éppenséggel az adott újságírónak nincs jogosítványa. Az ilyesfajta esetek kiküszöbölése miatt fontos, hogy országos lapok fix helyi tudósítókkal kollaboráljanak, ahogy például a Telex teszi Győrben, Szegeden és Pécsett. 

Mélyebb helyismeret és ügyismeret esetén van lehetőség arra, hogy a civil szervezet számára fontos, komplex helyi történet is el legyen mesélve, és ne első sorban a hírverseny logikája szerint, az országos nyilvánosság számára érdekes történet. Az újságírók személyes és szakmai motivációik alapján választanak ügyeket, döntő lehet, ha egy adott településről származnak, vagy ott helyismerettel rendelkeznek, esetleg korábban már írtak hasonló témában. A civilek számára kulcsfontosságú, hogy tudatosan próbáljanak kapcsolatot építeni az ügyük iránt érdeklődést mutató újságírókkal, de az ezzel kapcsolatos tudatosság alacsony.

Tóth-Szenesi szerint mivel a szerkesztőségekben többségben vannak a politikai újságírók, a vidéki pártpolitikai ügyek általában többet nyomnak a latba, mint egy tisztán civil helyi ügy, hiszen az országos pártpolitika keretezése előbbieket mindenki számára érthetőbbé teszi. Ám a civil ügyekben is gyakran meg lehet találni a politikai vonatkozást, a küzdelem-narratívát, a drámát, ami a politikai sajtó számára alapvető fontosságú egy ügy esetében. Vannak azonban olyan esetek is, amikor egy civil szervezet projektjének nem tesz jót, ha a politika “felkarolja”, ilyenkor ugyanis gyakran eltolódnak a hangsúlyok a konkrét ügyről a pártpolitizálásra, illetve helyi szinten inkább bekeményedést és konfliktust okoz az országos visszhang. Az országos sajtóba való bekerülés azonban kulcsfontosságú, amennyiben a civilek nyomást akarnak gyakorolni a helyi hatalomra, vagy országos szinten próbálnak hatást kiváltani. A médiamegjelenéseknek nemcsak stratégiai szempontból fontosak a helyi civileknek, de visszajelzést is jelentenek a munkájukra. Ez különösen igaz olyan helyzetekben, ahol civilek politikai nyomás alatt, ellenszélben dolgoznak, és a nyilvánosságban úgy beszélnek róluk, hogy nekük nincs lehetőségük elmondani a saját narratívájukat.

De hogyan tudja elérni egy vidéki civil szervezet, hogy megragadja egy szerkesztőség figyelmét? Tóth-Szenesi szerint minden egy jól megfogalmazott levéllel kezdődik, a tapasztalatai szerint ugyanis sok, civilek által kommunikált ügy a nulladik pontnál veszti el az újságíró figyelmét, abban az esetben, ha egy jól strukturált levél helyett egy "terjengős betűtengert" kapnak. Tóth-Szenesi Attila javaslatai tehát a következők: 

- A megkeresés legyen lényegretörő, tömör, kérdés-válasz struktúrát követő, pontokba szedett, ezzel üzenve, hogy a szervezet kompetens és megbízható

- Érdemes előre átgondolni, mikor küldjük ki a megkeresést, milyen eseményhez kötjük. Egy konkrét történés (pl. testületi ülés, döntés és nem mondjuk egy világnap) extra relevanciát adhat az ügyünknek

- Az üzenet érkezhet a szerkesztőségi emailcímre is (szerk@), de még jobb ha egy konkrét újságírót szemelnek ki és neki küldik  

- Utóbbi esetében segíthet egy előzetes ismeretség vagy az, ha olyan újságírót bombáznak, akiről tudható, hogy az adott környékről származik, így jobban érintett és érti az ügy szélesebb kontextusát

- Hatékony megoldás lehet az összefogás is: ha egy levélben több különböző városban, de hasonló ügyben tevékenykedő szervezet keresi meg az újságírót. Egy ilyesfajta “körkép” még inkább  hangsúlyozza az ügy relevanciáját, és érdekesebbé, összetettebbé teheti egy budapesti szerkesztőség számára. 

Első fokon elvesztette a K-Monitor azt a pert, amit az egészségügyi átalakításhoz használt titkos tanulmány nyilvánosságra hozatala érdekében indított a Belügyminisztérium ellen. Így a 294 millió Forint közpénzből megrendelt tanulmányt nem ismerhetik meg sem az állampolgárok, akiknek a pénzéből készült, és sem az egészségügyben dolgozók, akiknek a reformokat végre kell majd napi szinten hajtani. A K-Monitor fellebbez az ítélet ellen.

Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Azóta, hogy 2019-ben legutóbb feldolgoztuk a nagy balatoni vitorlásversenyek rajtlistáit, sok minden történt a magyar elittel. Jött a COVID, a NER nemcsak újabb gazdasági ágazatokat, de a Balatont is birtokba vette hotelekkel, a tó arculatát átalakító nagyberuházásokkal. Előretört a hivalkodó életstílusával is kitűnő harmincas NER-generáció, akiknek már ez a rendszer teremtett egzisztenciát. 2019-ben néhány nagyvárosban az ellenzék is újból pozíciókat szerzett. Az elit szövetébe bepillantást engedő friss kapcsolati hálónk a 2020 és 2023 közötti Kék- és Fehér Szalag versenyek rajtlistáit tartalmazza, felrajzolva híres emberek, közszereplők, politikai-gazdasági döntéshozók kapcsolatait. 

Miközben a NER-elit reprezentálja magát a vitorlásvilágban is, dominanciájuk korántsem akkora, mint amit a gazdasági erejük, vagy a balatoni panorámára gyakorolt hatásuk sejtetne. A vizsgált versenyeken egyre több a profi sportoló, a hobbivitorlázók között pedig inkább a piaci szféra szereplői, vidéki városok helyi politikai elitje, a "nemzeti nagytőkések" közül pedig inkább a self-made, mint a stróman típusú üzletemberek bukkannak fel a rajtlistákban. A 2010 előtti elit és a baloldal jelenlegi, önkormányzati hátországa a Balatonon sokkal inkább felveszi a versenyt a NER-rel, mint a politikai arénában, ráadásul a vitorlások fedélzetén a két csoport olykor meg is fér egymás mellett. Azt viszont elhamarkodott lenne kijelenteni, hogy a vitorlázás az old money sportja, és nem a feltörekvő NER-elité, akik inkább sportesemények és fesztiválok VIP szekcióiban mutatkoznak.

Navigare necesse est!

A vitorlázás, motorcsónakvezetés régóta a felső tízezer kiváltsága Magyarországon, hiszen akár súlyos százezrekbe is kerülhet egy engedély megszerzése, nem beszélve a hajó fenntartásáról. A vitorlázás - akárcsak a vadászat - hobbi és kapcsolatépítés is egyben. A vitorlázás többgenerációs sport: a tinédzser generáció jellemzően szüleivel, vagy egyesületi szinten a versenysport logikája szerint ül össze egy hajóba - az idősebb generációnál nagyobb a társadalmi-gazdasági kötelékek szerepe. 

A sajtó általában akkor köt össze befolyásos szereplőket, ha azok közös üzletbe fognak. Az olyan személyes viszonyokról, mint a közös vitorlázás, keveset tudunk, noha az gazdasági vagy politikai döntésekre is hatással lehet. Ezek a kapcsolatok általában még a fejlett demokratikus kultúrájú országokban sem számítanak normasértésnek, de a jelentőségüket nem becsülhetjük alul egy olyan rendszerben, ahol deklaráltan egy lojális nemzeti nagytőkés csoport létrehozása a cél.

Emiatt adja magát, hogy időről időre megnézzük, kik vitorláznak együtt a nagy balatoni versenyek nyilvános rajtlistái alapján, így adva képet a gazdasági-politikai elit e sajátos szegmenséről. Ábránk a 2020 és 2023 közötti Kék- és Fehér szalag versenyek (4-4 verseny) közel 5000 indulójának kapcsolatait ábrázolja (kik ültek egy hajóban?). A névazonosságokat igyekeztük kiküszöbölni, de ez gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a rajtlista nem ad több információt a résztvevőkről. A versenyeken összesen 941 hajó indult, rajtuk összesen 21.950 kapcsolat rajzolható fel a versenyzők között. 

A szoci milliárdos jó szelet kíván a fideszes államtitkárnak

Az ábra beágyazható az alábbi kóddal: 

<embed src="https://k-monitor.hu/vitorlazok" style="width: 100%; height: 700px;" />

Hol a NER első vonala? És a második?

2010 óta látványos elitváltás zajlik, a NER első vonalával, annak olykor rongyrázó viselkedésével tele van a sajtó. A vitorlássport nem kapott politikust a szövetsége élére, de az állami presztízsköltések és Balaton környékét is letaroló magánberuházások kapcsán rendre felbukkan a sportág, legyen szó a Mathias Corvinus Collegiumnak adott révfülöpi kikötőről, más kikötőberuházásokról, vagy hajóépítő vállalkozások támogatásáról. A Kék Szalag Port közvetlen szomszédságában álló, általunk is feldrónozott  LUA Resort egy NER-oligarcha, Szabadics Zoltán projektje. Kapcsolat tehát bőven lenne az elit sportága és a NER között.

Emiatt legszembetűnő, hogy a Matolcsy Ádám, Mészáros Lőrinc, Habony Árpád és Tiborcz István nevével körülírható politikaközeli kör alig jelenik meg a hálóban. Pedig Balaton-környéki beruházásaik, saját kikötőberuházásaik alapján ez nem lenne idegen terep a számukra. Matolcsy Ádám korábban indult vitorlásversenyeken, villája is van a tónál, a Matolcsy-család Szemerey-féle ága néhány éve még jelen volt a versenyeken. Korábban megénekelt kapcsolat volt Tiborcz István informatikában nyomuló testvére, Péter és a milliárdos állami megrendelésekkel kitömött Symmetria Magyarország Zrt. többségi tulajdonosa, Griecs-Farkas Emese közös vitorlázása. A páros a cikk megjelenése óta, a vizsgált időszakban nem indult a versenyeken.

Ugyan az első vonal nem exponálja magát, de a NER túl domináns a jelenlegi eliten belül ahhoz, hogy ne jelenjen meg egy ilyen mélyfúrásban. Tiborcz vagy Matolcsy Ádám barátai és üzletfelei visszatérő vendégek a vitorlásversenyeken. Ahogy korábbi anyagunkban, most is megtaláltuk Hauberl Gergely Lászlót, az Elios korábbi igazgatósági tagját, vagy Szécsényi Bálintot, a Tiborcz-cal együtt nyomuló Equilor-vezért, a Budapesti Gazdasági Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagját. Egy másik Tiborcz-üzlettárs, a Lázár Jánost is megebédeltető Vizi Attila Gergely azért lehet érdekes, mert egyik hajóstársa az a Végh Richárd, aki a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) vezérigazgatója. (A hajóban ül még Visontai Balázs, a BÉT informatikai igazgatója is). A Tiborcz-csapatot erősíti Szloszjár Gábor is, aki a Keszthelyi Yachtkikötő zászlóshajójának kapitánya, és a Tiborcz-féle BDPST Ingatlanfejlesztő Kft. volt ügyvezetője.

Nem annyira közismert, de erős gazdasági pozíciókkal bíró NER-es "nagy halak" is vannak bőven, ők azonban vagy régi vitorlázók, akik egyesületi tagtársaikkal mozognak együtt, vagy családjukkal vitorláznak. Közismert vitorlázó az egyik legnagyobb NER-es tenderbajnok, az üzemeltetésben és takarításban nyomuló, és a ferihegyi földi kiszolgálásra is aspiráló Kis-Szölgyémi Ferenc. Ha gazdaglista készülne a versenyzőkről, ma vélhetően ő állna a lista élén. Kis-Szölgyémi a csopaki Kereked nevű klub versenyzője-tulajdonosa, ahol olyan kaliberű figurák vitorláznak, mint Fa Nándor, Petrányi Zoltán autókereskedő, a Rogán-Kertész-féle belvárosi ingatlanbizniszekben felbukkanó fogorvos, Fürstner József, vagy Mike Ferenc, a Quaestor cégcsoport ügyében eljáró felszámolóbiztos. Szintén Kerekedes Csetényi Csaba, akinek a nevéhez a „Rogán szomszédja” eposzi jelző, a kezéhez pedig több tízmilliárd forintnyi közpénzes megbízás tapadt, ma már azonban kegyvesztett és nem nyer állami tendereket. A helyét a NER kampányaiban átvevő Balásy Gyula inkább luxusautókban utazik.

Vezető fideszes politikust, kormányzati szereplőt is keveset találtunk. Legutóbb a 444 híres parkolási cikksorozatának szerzője tudta a vitorlás rajtlistán is összekötni Bácskai Jánost, a IX. kerület expolgármesterét Rudits Tiborral, a kerületi kéményfelújításokat bonyolító vállalkozóval. A 2019-es bukta után Rudits már nem jelent meg a versenyeken, Bácskai viszont továbbra is hódol szenvedélyének. Ha nem névazonosság, a jobboldali csapatot erősíti Törő Gábor, Gelencsér Attila (aki sikeres vállalkozó a képviselőség mellett), helyi szinten pedig Dódity Gabriella Fidesz szóvivő és kispesti képviselő, Dr. Juharos Róbert józsefvárosi képviselő, Tardi Tamás Somogy megyei képviselő (őt sem kerülte el az üzleti siker), vagy Csizi Péter, aki pécsi választási kudarcai ellenére is megtalálta a helyét a NER-ben. Csizi vitorlástársai között megtalálható a 2Rule-ban, majd a Külügynél is megfordult Kővári Ágnes, cégével azonnal jegybanki tendert nyerő rendezvényes Bajnógel Péter. A Kormányból Tuzson Bence igazságügyi miniszternek a fia vitorlázik, Lázár Jánosnak pedig az ügyvédje, Rákossy Balázs pedig gyaníthatóan azonos a Pénzügyminisztérium államtitkárával. 2019-ben még a kormánypárti politikus csapatba soroltuk volna Aszódi Attila egykori Paks-kormánybiztost, aki azóta távozott, és kiderült róla: lehallgatták a Pegasussal.

A kormánypárti médiaelit is képviselteti magát a versenyeken. Rendszeresen vízre száll Bayer Zsolt, de újabban már nem volt osztálytársával és munkatársával, Szabó Sipos Barnabással ül egy hajóban. Előfordult viszont, hogy nem ő volt az egyetlen lovagkeresztes a fedélzeten: egyik hajóstársa, Röszler János olajmérnök 2023-ban szintén megkapta a kitüntetést, nem mástól, mint Bayer egy másik iskolatársától, Semjén Zsolttól. Bayer mostohafia, a magánegészségügyben is felbukkanó Mihalovits Botond is vitorlázik. Egy másik békemenetesnek, a Demokrata főszerkesztőjének, Bencsik Andrásnak is a fia hajózik. Bencsik Dávid saját jogán is érdekes, hiszen stuttgarti külgazdasági attasé. Médiavonalon említést érdemel Lóczi János, a Mediaworks munkatársa, a Magyar Idők korábbi kiadóigazgatója, aki részt vett a Népszabadság bezárásában. Érdekes színfoltja a magyar médiának a konteókat terjesztő Hatoscsatorna - ennek vezetője, Paor Lilla szintén vitorlázik. A Paor-család Kásler Miklós kultuszminisztersége idején minisztériumi megbízásokat is kapott.

Izgalmas látni, hogy az állami nagyvállalatok menedzsmentje is erősen integrált elitcsoportként jelenik meg a hálóban. A már említett BÉT mellett a Kincstár, az MVM, a MÁV vezetői is feltűnnek a hálóban. Az MVM szponzorként is aktív a vitorlássportban - ilyesmit egyébként a magáncégeknél is is látunk: a jó politikai kapcsolatokkal rendelkező ingatlanoscég, a Forestay is támogató, a Raiffeisen Bank pedig egyenesen a Kékszalag főszponzora, miközben vezérigazgatójuk, Zolnai György István versenyez, például a korábban említett Kis-Szölgyémi Ferenccel egy hajóban.

A rendszer ismert oligarchái és az őket felemelő vezető politikusok az esetek túlnyomó többségében nem mutatkoznak egy hajóban. A kirajzolódó kapcsolati háló szerint e szabadidős tevékenység privát életvitelük része, amit munkatársaikkal, családjukkal, család barátaikkal űznek, még ha erre az anyagi alapot a rezsimben betöltött pozíció teremti is meg. A rezsim "legfőbb politikájának" nevezett politikai-gazdasági viszonyrendszerben kisebb a jelentősége a személyes, informális kapcsolatoknak, a rendszerszerű korrupció inkább torzult strukturális szerepek és mechanizmusok, mint egyéni karakterjegyek, személyközi befolyások mentén írható le. Egyfelől persze feltételezhető, hogy a korábbi hasonló ügyek miatt a politikailag exponált szereplők ügyelnek arra, hogy ne fedjék fel kapcsolataikat a nyilvánosság előtt, külföldön vegyenek luxushajót, ott induljanak versenyeken. Másfelől azonban a "nemzeti tőkések" többsége számára éppen azért lehet vonzó a NER által felkínált pozíció, mert szemben a váddal, hogy többségük önálló mozgástér nélküli strómanfigura, igenis léteznek olyan terek, amelyben a rezsim logikájától és politikai patrónusaiktól függetlenül, "magánemberként" kapcsolatokat ápolhatnak és élvezhetik a felhalmozott javaikat. 

Nagykoalíciósok, ellenzékek és helyi fejesek

A hajók fedélzetén jellemzően érvényesülnek a szekértáborok közötti törésvonalak, de vannak váratlan átfedések  is a különböző csoportok között. Meglepő lehet, hogy a Budapesti Értéktőzsde vezérigazgató-helyettese, Máté-Tóth István egy hajóban ül nemcsak Dragomán György íróval, de a Central Médiacsoport egyik kistulajdonosával (Ézsöl Gábor) és egyik vezetőjével (Illés Gábor István). Az Illés-vezette Central International lengyel médiabefektetését a kormánymédia egészen odáig vitte, hogy a Médiacsoport vezetője, a vörösbáróként aposztrofált Varga Zoltán és Soros György üzlettársak lettek. Eltűnt a NER-es mutyikról szóló hírekből, mióta államtitkár édesanyja távozott a kormányból Kuczora Gergely közbeszerzési szakértő. Az ő egyik vitorlástársa Liszi Norbert, akit 2018 után Momentum politikusként talált meg a kormánymédia. Ha nem névazonosság, akkor a legpikánsabb kapcsolat a Vodafone-menedzser Tábori Tamás közös vitorlázása azzal az Adámy Péter Gáborral, aki a DK közösségimédia-felületeit kezeli, és a DK Plusz mobilalkalmazás kitalálója. Tábori Rogán régi ismerőse: pályája kezdetén a Széchenyi Szakkollégium diákbizottsági titkári posztján követte a későbbi minisztert.

A 2010 előtti világ régi motorosai továbbra versenyben vannak. A Telekom-botrányok miatt távozni kényszerülő Straub Elek az egykori SZDSZ-közeli üzletemberrel, Haris Györggyel szerethet hajózni. Velük tart Hónig Péter is, aki a Fidesz alatt helyettes államtitkár volt, Bajnai alatt pedig közlekedési miniszter, de volt Malév- és Dunaferr-vezérigazgató is. Haris korábban Puch "80:20" Lászlóval az MSZP korábbi pénztárnokával is vitorlázott, aki még mindig indul versenyeken. Vitorlástársa, Barinkai Rudolf az Átlátszó tippje szerint azonos lehet a NER-es presztízsprojekt, a Városliget Zrt. egyik vezetőjével (logisztikai projektvezető). A "Városháza-ügyben" megrángatott fővárosi vagyonkezelős Barts J. Balázs is régóta vitorlázik, izgalmas kapcsolatok nélkül.

Ellenzéki országos frontpolitikusokat nem, inkább pártembereket találtunk a hálóban: vitorlázik Tömör-Tones Zsolt, a Jobbik alapítványának kuratóriumi elnöke, és Nagy-Pál Levente, akit a vizes VB szervezőbizottságába delegált a Jobbik.  Jól látható klaszter azonban az ellenzéki polgármesterek és helyi kapcsolataik. Vitorlázik Wittinghoff Tamás (Budaörs), Gémesi György (Gödöllő). A XVIII. kerületből nemcsak Szaniszló Sándor DK-s polgármester vitorlázott, de vele tartott Kőrös Péter, a helyi MSZP régi motoros önkormányzati képviselője és Hámori László Zoltán az önkormányzati cég munkatársa is. Egy másik hajóban Madarassy Csaba, a helyi GESZ igazgatója is versenyez. Érdekesség, hogy a kerület vagyonkezelőjének Fidesz-éra alatti (2019 előtti) vezérigazgatója, Banyár László is ott van a rajtlistán - de nem egy hajóban a jelenlegi gárdával.

Ilyen helyi összefonódásokat országszerte találni - vidéken inkább fideszes városokból. Úgy tűnik, a közös vitorlázás összetartó erő lehet a helyi politikai elit számára. Erre példa egy esztergomi csapat: Sasvári Viktor Esztergom korábbi fideszes önkormányzati képviselője és Szerencsés Gergely István vármegyei képviselő mellett számos helyi notabilitás ült a hajóban. Egy Debreceni brigádban együtt hajózik Sásdi András, Debrecen volt fideszes frakcióvezetője, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. felügyelőbizottsági tagja, Léka Andor befolyásos debreceni ügyvéd, illetve Cserháti Gabriella, a debreceni McDonald' s éttermeket üzemeltető Cserháti Family Kft. igazgatója. Pécsett az ellenzéki városvezetés által foglalkoztatott Bodnár Imre ügyvéd-politikus és Dr. Góbi János ügyvéd körül látható hasonló háló, Veszprémben pedig az EKF-támogatások körül sertepertélő volt Fidelitasos Szalay Zsolt ült össze más helyi vállalkozókkal.

Természetesen a fenti lista folytatható, jó keresgélést! Ha érdekességre vagy hibára bukkansz, küldd el nekünk kommentben, vagy az info@k-monitor.hu címre. 

Adatvizualizáció és érdekérvényesítés – november közepén ennek jegyében szerveztünk kétnapos workshopot civil szervezeteknek. A célunk az volt, hogy a résztvevő szervezetek képviselői ügyes és hatékony technikákkal ismerkedjenek meg a munkájukhoz, missziójukhoz kapcsolódó adatok feldolgozásához, ábrázolásához. Most te is megnézheted külföldi vendégünk nyitóelőadását!

A K-Monitor rendszeresen szervez adatvizualizációval kapcsolatos eseményeket. Legutóbbi, márciusban megrendezett két napos workshopunk is azt a kérdést járta körül, hogyan használhatjuk az adatvizualizáció eszközeit hatékonyan a köz szolgálatára.

K-Monitor, together with Amnesty International Hungary, Eötvös Károly Institute, the Hungarian Civil
Liberties Union, the Hungarian Helsinki Committee, and Transparency International Hungary has re-assessed the compliance with the 17 conditionality measures, the 27 super milestones under the RRP, and further, rule of law related milestones under the RRP that were due to have been complied with by the end of the third quarter of 2023 as per the deadline the Hungarian government has set itself, and the compliance with the horizontal enabling condition “3. Effective application and implementation of the Charter of Fundamental Rights” in the 4 areas identified by the Commission.

(Photo by Sandy Ravaloniaina on Unsplash)

2022 második felében Magyarország számos kötelezettségvállalást tett, részben a feltételességi mechanizmus elindítása, részben pedig a magyar helyreállítási terv (HET) elfogadása miatt. Ez az elmúlt tíz év legnagyobb és legátfogóbb korrupcióellenes és jogállamisági csomagja volt, amely egyedülálló lehetőséget biztosított a kormánynak, hogy egyértelmű jelzést küldjön az uniós partnereknek, a civil társadalomnak és az állampolgároknak arról, hogy valóban komolyan veszik a korrupcióellenes kritikákat. De sikerült? Elemzésünkben ennek jártunk utána.

Egy évvel a reformok elindítása után már értékelhetőek a legfontosabb kötelezettségvállalások végrehajtása, illetve gyakorlati hatásai. Összességében a végrehajtás messze nem a megfelelő ütemben és távolról sem a megfelelő ambícióval történik. Számos intézkedés végrehajtása a legjobb esetben is csak formálisan teljesíti a helyreállítási tervben meghatározott mérföldköveket. Sőt, ez a formális teljesítés is csak az úgynevezett szupermérföldkövekre érvényes, amelyek lényegében a jogi keretek és intézmények felállításáról szólnak. A lényegi, tartalmi korrupcióellenes vállalások végrehajtását, a jogi keret tartalommal való kitöltését a kormány már most is súlyosan késlelteti, vagy épp szabotálja. Mindez arra utal, hogy külső (többek között pénzügyi) nyomás hiányában a kormány nem hajlandó érdemi lépéseket tenni a korrupció csökkentése érdekében.

Jönnek az önkormányzati választások, ezért a K-Monitor pillanatképet készített a legnagyobb önkormányzati vagyonkezelő cégek átláthatóságáról!

Összesen 27 nyilvános szempont alapján értékeltük 31 fővárosi és vidéki nagyvárosi cég közzétételi gyakorlatát Szombathelytől Békéscsabáig, amelyből kirajzolódott, kik a legjobban teljesítő, legátláthatóbb cégek, és hol vannak súlyos hiányosságok. Az eredményeket októberben maguk a cégek is megkapták, így lehetőségük volt javítani a hiányosságaikon - ezzel a többség élt is.

Most közzétesszük a visszajelzések figyelembe vételével kialakuló rangsort és a tételes értékeléseket is abban bízva, hogy a kampányidőszakig a rosszabbul teljesítő cégek is javítani fognak az olykor a törvényi előírásoknak sem megfelelő gyakorlatukon.

Miért fontosak a vagyonkezelő cégek?

Az elmúlt években a kormányzat a finanszírozás és a hatáskörök átalakításával régiós szinten is kirívó mértékben csorbította a magyar önkormányzatok mozgásterét, így mára leginkább csak azokban a nagyobb városokban beszélhetünk valódi helyi önrendelkezésről, ahol ehhez rendelkezésre áll saját vagyon, illetve saját bevétel. Bár a kiszámítható SZJA-bevétel elvételekor ezt ígérték, a kötelezően ellátandó helyi közszolgáltatások teljes költségét a kormány nem adja oda a feladatnormatívákkal, ezt folyamatosan ki kell pótolni - a fejlesztések rovására.

Ez a helyzet a korábbi években felépített rendszerek államnak való átadására és a meglévő vagyon felélésére ösztönöz, hiszen amíg el nem fogynak az értékesíthető vagyonelemek, ez ideig-óráig többletforrást biztosít. Azonban hosszú távon a saját vagyon kiárusítása önfelszámolással, az önkormányzati autonómia aranytartalékának felélésével egyenlő. Hasznosítható területek, ingatlanok, bevételt termelő befektetések nélkül egy magyar önkormányzat elveszíti a képességét arra, hogy reagáljon a helyi lakosok igényeire, aktívan beavatkozzon a helyi problémák megoldása érdekében. Az önkormányzatiság formális váza fennmarad, de benne lényegében csak szimbolikus politizálás és központilag meghatározott feltételekhez igazodó feladatellátás zajlik.

Az önkormányzati vagyonkezelő cégek a letéteményesei annak, hogy a meglévő vagyon felélése helyett annak tudatos, a kitűzött céloknak alárendelt hasznosítása valósuljon meg. A jó működés eredményeként a vagyon nem csak viszi a pénzt, de bevételt termel, így karbantartására, fejlesztésére is jut pénz. Ehhez persze egy tisztességes, jól irányított és felügyelt működésre van szükség, amelyben stratégiai célok érvényesülnek. Gyakran látni ugyanakkor, hogy az önkormányzat nagy cége fekete doboz, ahol politikai káderek dolgoznak, és a gazdálkodási döntésekben (pl. ingatlaneladások esetén) is egy jól értesült kör van helyzetben. 

Az Ez a Minimum! során készített önkormányzati átláthatósági értékelésünk azt mutatta: nagyvárosi szinten az alapvető követelmények érvényesülnek, de a cégeknél jelentős hiányosságok vannak. A vagyonkezelői feladat jelentősége mellett ez volt, ami miatt úgy döntöttük: összegyűjtjük az ország legnagyobb vagyonkezelő cégeit, és egy önálló szempontrendszer mentén értékeljük, hogy a tőlük elvárható átláthatóságnak mennyire felelnek meg. Közzéteszik-e a működésükkel kapcsolatos legfontosabb dokumentumokat, léteznek-e egyáltalán azok a dokumentumok, amelyek a működésüket szabályalapú, számonkérhető keretek közé terelik?

Mit vizsgált a kutatás? 

Elemzésünk tehát 31 önkormányzati cég vagy cégcsoport közzétételi gyakorlatát vizsgálta. A köztulajdonban álló, közfeladatot ellátó cégek gazdálkodásának, működésének adatai közérdekű adatok, számukra az Infotörvény előírja, és az 18/2005. (XII.27.) IHM rendelet részletezi, hogy Közzétételi listán rendszeresen közöljenek bizonyos adatokat. 

Felmérésünk szempontrendszere részben a törvényi megfelelést vizsgálja, részben ennél szigorúbb vagy pontosabb (pl. a közzététel módjára, alacsonyabb értékhatárra vagy bizonyos, a működést átláthatóbbá tevő szabályozások, stratégiák közzétételére) elvárást fogalmaz meg. A kritériumokat a helyi politika szereplőivel és helyi civilekkel, újságírókkal közösen alakítottuk ki annak érdekében, hogy a nagyvárosi szinten meglévő, elterjedt jó gyakorlatok alapján elvárható szintű transzparenciát konkrét, vizsgálható szempontokra fordítsuk le. Az egyes szempontokhoz bizonyos súlyozást is rendeltünk, és a listában külön is kiemeltük, megfelel-e a cég annak a törvényi előírásnak, hogy az 5 millió Ft feletti szerződéseinek a listáját közzéteszi. Ahogy látni fogjuk, ez a kritérium olyan nagyvárosok vagyonkezelőinél sem teljesül, mint Pécs vagy Debrecen, aláásva ezzel a közzétételi gyakorlat egészét.

A szempontrendszer teljesülése ugyan önmagában nem garancia a korrupciómentes vagy a hatékony gazdálkodásra, de rendszert alkotva biztosítja azt a működési környezetet, amelyben az állampolgároknak, a helyi képviselőknek és a sajtónak lehetősége van nyomon követni és értékelni a cég működését, döntéseit.

A kiváló értékelést elérő cégekről elmondható: gazdálkodásuk, irányításuk átlátható, kellően körülbástyázott olyan, nyilvánosan elérhető szabályozó eszközökkel, amelyek alapján megítélhető a teljesítményük, ráadásul ha valaki szabálytalansággal szembesül, lehetősége van bejelentést tenni, vagy annak jobban utánajárni. Néhány szempont túlmutat a cég közzétételi gyakorlatán és a tulajdonos önkormányzat közreműködését igényli (pl. vagyongazdálkodási stratégia megfogalmazása). A visszajelzésekből ugyanakkor azt láttuk, hogy néhány cég még a törvény szerint közzéteendő adatok esetén is a tulajdonoshoz fordul a kéréssel: közzéteheti-e például gazdálkodása adatait. Az önkormányzati honlapok vizsgálatával szemben jelen kutatás kevesebb hangsúlyt fektetett a közzététel módjára, döntően az adatkörök elérhetőségét értékelte. Jól működő online felületek mellett sajnos nagy, sok milliárdos cégeknél is láttunk példát elavult, nehezen kezelhető, kereshetetlen, senki által nem használt letölthető fileformátumok használatára - ezekre szöveges javaslatokban tértünk ki.

Az értékelésünk pillanatkép, a felmérés szeptember vége és október eleje között zajlott. Ezt követően az értékelést megküldtük az illetékes cégek vezetőjének és a polgármesternek, közel egy hónapnyi időt hagyva, hogy a jelzett hiányosságokat orvosolják. Erre az esetek többségében - 31 cégből 16 esetében - sor is került, azaz részletes választ kaptunk, amelyben kitértek az értékelés hatására közzétett adatokra és várható további intézkedésekre. A visszajelzéseket november 3-ig vettük figyelembe, vagyis ott, ahol volt visszajelzés, az audit a november eleji állapotot értékeli. 

Óriási szórást mutat a vagyonkezelők átláthatósági rangsora

Vizsgálatunk azt állapította meg, hogy jelenleg a XIII. Kerületi Közszolgáltató Zrt. a legátláthatóbb önkormányzati vagyonkezelő cég a nagyvárosok mezőnyében. Kiválóan szerepelt a Főváros és a VIII. kerület (Józsefváros) vagyonkezelője, illetve a visszajelzések hatására jelentős javulást elérő IV. kerület (Újpest) és VI. kerület (Terézváros) cége. Ezek a cégek 70%-ot meghaladó eredménnyel apróbb hiányosságok mellett közel járnak az elvárható szinthez, és saját jó gyakorlatokkal is példát mutatnak a társaiknak.

A jó eredményt elérő cégek közül kiemelendő a szegedi IKV, ami ugyan nem küldött nekünk visszajelzést, de eredeti értékelése alapján is a legátláthatóbbak között van az országban, és a legátláthatóbb a vidéki cégek között. A vidéki cégek közül dicséret illeti a szolnoki SZOLLAK-ot is, tőlük szintén részletes intézkedési tervet kaptunk a visszajelzés időszakában. A debreceni vagyonkezelő cégeknél nem érhető el a szerződések listája, így hiába a jobb eredmény, az átláthatóságuk nem üti meg a törvény szerint elvárható szintet.

Sajnálatunkra átlagos vagy az alatti több ellenzéki vezetésű nagyváros cégének teljesítménye, noha ezeken a helyeken számos képviselő vagy polgármester személyesen is vállalást tett az Ez a Minimum! program megvalósítására (pl. Niedermüller Péter (VII. kerület) Szücsné Posztovics Ilona (Tatabánya), több pécsi és óbudai önkormányzati képviselő). Úgy tűnik, ezeken a településeken csak választási ígéret volt az átláthatóság, jelentős előrelépés nem érzékelhető ezen a területen. Pécsett ráadásul még az alapelvekben sincs teljes egyetértés, ők több gazdasági adatra (beszerzések, szerződések, ingatlaneladások) azt írták: "közzétételük aránytalan sérelmet okoz, mely alapján Társaságunk nem kívánja közzétenni az adatokat". Ezzel az állítással vitatkoznánk: a szerződések bizonyos adatait az Infotörvény alapján kötelezően közzé kell tenni. De maguk a szerződések sem titkolhatóak el, ahogyan azt az Adatvédelmi Hatóság legfrissebb állásfoglalása is leszögezi:

  "Egy, a piaci verseny keretei között működő gazdasági társaság számára az üzleti titoknak minősülő tények, információk, megoldások vagy adatok, amelyekre vállalati, gazdasági terveit, stratégiáját építi, nagy jelentőséggel bírnak, hiszen ezen információkra alapozva hozza meg döntéseit, melyek biztosítják a piacon elfoglalt helyét, így az ilyen információk nyilvánosságra kerülése a piacról való kiszorulását eredményezheti. Az üzleti titok és az információszabadság konfliktusát feloldva az Infotv. 27. § (3) bekezdése – a közpénzekkel való gazdálkodás átláthatóságának érdekében – közérdekből nyilvános adatoknak minősíti azon „quasi” üzleti titkokat, amelyek a központi és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai uniós támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatosak. " (NAIH-állásfoglalás)

A legrosszabb teljesítményt a csepeli vagyonkezelő nyújtotta, amelynek honlapjára 2021 óta lényegében nem kerülnek fel közérdekű adatok. A fővárosi kerületek közül a botrányos ingatlaneladásairól elhíresült V. kerületi vagyonkezelő végzett még kiemelkedően gyenge értékeléssel. Rosszul teljesített még Békéscsaba vagyonkezelője is, de tőlük több ígéretet is kaptunk az adatkörök pótlására - amennyiben az önkormányzat ehhez hozzájárul.  

A részletes értékelést böngészve adatkörökre lebontva lehet ellenőrizni a feltárt hiányosságokat, illetve azonos adatkörben megtalálni azokat a jó gyakorlatokat, amelyek "lemásolhatóak" más, átláthatóbb cégekről. A visszajelzések alapján úgy látjuk, a cégvezetők többségében van nyitottság a transzparensebb működésre, de gyakran informatikai problémák akadályozzák a jó közzétételt, vagy információhiány (a törvényi előírások hiányos ismerete), esetleg a tulajdonos önkormányzattól való félelem az oka, hogy bizonyos adatkörök nem elérhetőek. Ezzel együtt természetesen látni azokat a helyzeteket is, ahol nincs törekvés az átláthatóságra, hiszen azzal érdekek sérülnének. 

A cégek átláthatósága nem adottság, vagy a kinevezett vezérigazgató habitusából fakadó esetleges extra, az önkormányzat döntéshozói igenis elvárhatják és elősegíthetik azt. A közzétételt egy szabályzat elfogadásával (határidők, felelősök meghatározásával) egy cég esetén is keretek közé lehet szorítani, hiszen az audit hatására kitett adatok semmit sem érnek, ha azokat időről időre nem frissítik. Belső képzéssel elősegíthető, hogy a közzétételben résztvevők pontosan értsék, hogy mit és miért kell közzétenniük. Többletforrás biztosításával pedig kezelni lehet az informatikai jellegű problémákat (honlap, iratkezelés) lehet csökkenteni. Szempontrendszerünknek a kötelező Közzétételi lista naprakészen tartásával, és néhány adatkör egyedi közzétételi listán való nyilvánosságra hozatalával eleget lehet tenni. Jó gyakorlatként pedig vagyongazdálkodási és céges stratégiák megfogalmazásával lehet még hozzáférhetőbbé tenni, hogy mit miért csinál a cég.

Úgy gondoljuk, hogy a céges felügyelőbizottságokban delegált politikusok és az önkormányzati politikusok kötelessége, hogy ezeket kikényszerítsék. Arra kérjük ezért elsődlegesen az Ez a Minimum! program megvalósítására vállalást tevő képviselőket és politikusokat, hogy még a ciklus cége előtt lépjenek fel a programban foglaltak teljesítése érdekében.

In the second half of 2022, Hungary made a number of commitments, partly due to the launch of the conditionality mechanism and partly to the adoption of Hungary's RRF plan. This is the largest and most comprehensive anti-corruption and rule of law package in the last ten years, providing the Government with a unique opportunity to send a clear signal to EU partners, civil society and citizens that anti-corruption criticisms are taken seriously.

K-Monitor decided to assess the implementation and the practical effects of the most important commitments one year after the start of the reforms initiated by the EU’s conditionality mechanism. The implementation of the commitments is far from being carried out at the right pace and with the ambition to achieve real results in the fight against corruption in Hungary. The
implementation of many of the measures will at best only formally meet the milestones set out in the recovery plan.
This formal fulfillment is only valid for the so-called super-milestones: which are essentially about the mere setting up of the legal framework and institutions. The substance of the framework, the actual implementation of the anti-corruption commitments, is already seriously delayed, if not sabotaged by the Government. All this suggests that in the absence of external (including financial) pressure, the government is not willing to take meaningful steps to reduce corruption.

K-Monitor made a detailed analysis of the major anti-corruption commitments made in the framework of the conditionality mechanism and the Recovery Plan, in the light of the implementation milestones that should have been met by Q3 2023 (i.e. 30th September, 2023). K-Monitor also analysed whether new legislation, institutions and practices have contributed to lowering corruption risks in Hungary. In doing so, a reference is often made to previous analyses.
Read the whole anlysis here.

Belváros-Lipótváros elmulasztotta feltölteni szerződéses adatait a Kormány által uniós nyomásra létrehozott átláthatósági portálra, ezért a K-Monitor bejelentéssel fordult a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz (NAIH). A bejelentés bizarr eredményre vezetett. A NAIH töröltette azokat a szerződéseket, amiket a Belváros késedelmesen, de feltöltött az átláthatósági portálra. Pedig a baj nem a túl sok, hanem a túl kevés közzétett adattal van: a magyar önkormányzatok például csak részlegesen kell feltöltsék ide a szerződéseiket - más közpénzköltő szervek pedig egyáltalán nem.