A K-Monitor megkapta azt a listát, amely tartalmazza a Külügyminisztérium által az EU soros elnökség keretei között, 1 és 8 millió forint közötti értékben megkötött szerződéseket. Négy vállalkozással kötött megállapodásra voltunk részleteiben kíváncsiak, ezek itt (1,2,3,4) olvashatóak.

A Külügyminisztérium többségében magyar kis- és középvállalkozásokkal szerződött, összesen 115.706.192 Ft értékben, ebből 1 millió forintba került az elnökségi kiadványok nyomdai előkészítése, 1,5 millió forintba az elnökségi arculat kézikönyve, valamint 4,5 millió forintba az elnökségi szőnyeg megrendelése. Robák Ferenc EU elnökségi operatív ügyekért felelős kormánybiztos tájékoztatása szerint az utazási költségek 2010-ben 0,66%-át, 2011-ben pedig 0,59%-át tették ki az elnökségi költségvetésnek.

Alexej Navalnijról, Oroszország legnépszerűbb korrupcióellenes bloggeréről közöl cikket a The New Yorker április eleji számában. Az írás szerint egyre gyakrabban fordul elő, hogy Navalnij blogja hatására a közpénzek felhasználására irányuló pályázatok meghirdetői visszavonják a nagy összegekre kiírt, gyanúsan rövid idő alatt teljesítendő tendereket. Alexejnek meggyőződése, hogy országa fennálló hatalmi rendje nem egy olajozottan működő elnyomó gépezet, a szálakat csupán egy “rakás csaló” mozgatja, akiket a tömegek képesek lennének megregulázni.

A jogász végzettségű Navalnij előbb orosz olajtársaságok, bankok és minisztériumok korrupt tevékenységéről kezdett el blogot írni, majd három hónapja elindította RosPil nevű honlapját is. A mára már több, mint ezer regisztrált olvasót számláló oldal olyan szerződéseket és projekt kiírásokat gyűjt össze, amelyeknél felmerül a közpénzekkel való visszaélés gyanúja. 

Alexej korrupcióellenes hadjáratának története 2007-re nyúlik vissza, amikor állami vállalatokból vásárolt részvényeket. Meglepetésére a cégek annak ellenére kevés osztalékot fizettek, hogy  Oroszország drága ásványkincseivel gazdálkodtak. Nem sokkal ezután egy újságcikkből értesült arról, hogy a vállalatok egyike, a Transneft háromszáz millió dollárt adományozott abban az évben jótékonysági célra, de a cég megtagadta az adományból részesülők listájának a közzétételét. Három év elteltével az Alkotmánybíróság határozatot hozott arról, hogy a Transneftnek részvényese rendelkezésére kell bocsátania a kért dokumentumokat – a vállalat azonban fellebbezett. A sajtó eközben kiderítette, hogy az egyik kedvezményezett szervezet az orosz titkosszolgálatok támogatója, ezen túl azonban kevés információ érhető el a szervezetről. Egy másik gyanús eset során a Gasprom a Transinvestgas nevű kis közvetítő cégen keresztül hetven százalékkal többet fizetett a földgázért, mintha elfogadta volna a Novatek napokkal azelőtti, közvetlen vásárlásra felhívó ajánlatát. Navalnijnek nem kerülte el a figyelmét Oroszország egyik legnagyobb bankjának, a V.T.B. egyik ügylete sem, amely során egy ötven százalékos haszonkulccsal dolgozó ciprusi bejegyzésű cég beiktatásával jutott a bank olajfúró kutakhoz – a ciprusi vállalat százötven millió dollárt kapott az üzlet lebonyolításáért. Ez utóbbi két ügyben a rendőrség nyomozást rendelt el, de a vizsgálat meglehetősen lassan halad.

Két évvel ezelőtt Dimitrij Medvegyev elnök kezdeményezte, hogy a kormány elektronikusan is tegye közzé az összes beszerzési pályázatát, aminek hatására a sajtóban egymás után jelentek meg cikkek gyanúsan drága és feltűnően rövid idő alatt teljesítendő tenderekről. Navalnij a RosPilt azzal a szándékkal indította el, hogy szélesebb tömegeket vonjon be a közpénzek felhasználásának ellenőrzésére. A honlap működtetésében résztvevő szakértők elemzik az olvasók által beküldött tenderek paramétereit, és amennyiben a hozzáértők szerint is felmerül a korrupció gyanúja, közzéteszik a weblapon, ahol aztán regisztrált olvasók vitatkozhatnak a kiírásban foglaltakról, Navalnij pedig megbecsüli a várható kár összegét. A RosPil és a blog tevékenysége hatására 6.6 millió dollár értékű hirdetmény kiírását vonták már vissza a hatóságok. 

Navalnij tevékenységével egyre növekvő népszerűségre tesz szert Oroszországban, amit jól mutat, hogy tavaly ősszel, mielőtt a Kreml kinevezte volna az új moszkvai polgármestert, a Kommersant nevű lap elektronikus szavazásra hívta olvasóit, hogy döntsék el, szerintük ki a legalkalmasabb a posztra. A fiktív online választást elsöprő többséggel a blogger nyerte meg, aki korábban a liberális Jabloko párt politikusa is volt, mára azonban nacionalistának vallja magát. Egyik munkatársa szerint Navalnij sikere abban rejlik, hogy nem egy új nómenklatúrát építget, hanem a tettek mezejére lép. 

Alexej tavaly kapott egy féléves ösztöndíjat a Yale-re, a blogírást azonban a kutatás mellett sem adta fel. Kinntartózkodása alatt elkezdte közzétenni a Transneft Kelet Szibéria és a Csendes óceán közötti vezetékének kiépítésével kapcsolatos dokumentumait – becslése szerint az üzlet során mintegy négy milliárd dollár közpénz került illetéktelen zsebekbe. A Kreml szerint Navalnij állításai nevetségesek. A blogger azonban nem tartja véletlennek, hogy alig egy hónappal az első dokumentumok közzététele után a kirovi ügyészség nyomozást rendelt el ellene, arra hivatkozva, hogy Alexej olcsóbban jutott fához, mert nyomást gyakorolt helyi tisztségviselőkre. Ha bűnösnek bizonyul, hét évet kaphat.

Sajtóértesülések szerint szervezett támadás indult Navalnij blogja ellen is, online hirdetésekben valakik 14 ezer rubelt (90 ezer forintot) ajánlottak havonta azoknak, akik hajlandók kellemetlen hozzászólásaikkal ellehetetleníteni Alexej naplójának rendeltetés szerinti működését.

Mindennek ellenére a blogger állítja, hogy Oroszországban nem beszélhetünk egy hatalmas, olajozottan működő, elnyomó gépezetről, a fent említett esetek csupán Putyin neve alatt gyülekező befolyásos csalók egy csoportjának tudhatók be. A magányos forradalmárokra könnyen lesújtanak, de a sokaság ereje ellen nem tudnak tenni, mondja a RosPil elindítója bizakodva.

Komoróczki Tünde

Közérdekű adatigénylésünkre a Honvédelmi Minisztériumtól (HM) megkaptuk a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) üllői úti kampuszának (Üllői út 133-135.) eladásáról szóló szerződést. A minisztérium tájékoztatása szerint az ingatlan-együttes eladására a HM 2005-ben meghatározott, katonai oktatási rendszer megreformálása során került sor. A hadi felsőoktatás által használt infrastruktúra kihasználtságától és a telephelyek csökkentésének lehetőségéről készíttetett kutatási jelentés nyomán kormányhatározat született a ZMNE szervezeti felépítésének és feladatainak felülvizsgálatáról, valamint a két kampuszon működő egyetem egy területre történő átszervezéséről.

2006 decemberében a honvédelmi miniszter katonai célra feleslegesnek, 2007 februárjában pedig honvédelmi célra feleslegesnek nyilvánította az üllői úti ingatlanokat, majd a HM Infratrukturális Ügynöksége megkezdte az értékesítés jogi vonatkozásainak előkészítését. Az év decemberében a ferencvárosi önkormányzat kifejezte vételi szándékát, a tárca pedig az állami vagyonról szóló 2007. CVI. törvény alapján kezdeményezte az ingatlan-együttes versenyeztetés nélküli, önkormányzati tulajdonba adását. Az illetékes hatóságok hozzájárulását követően a Magyar Állam és Ferencváros Önkormányzata között létrejött az 5.630.000.000 Ft nettó vételárról szóló szerződés.

A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) az MNV Zrt. 2008. évi tevékenységének ellenőrzése keretében vizsgálta az ingatlan eladását, az ÁSZ szerint a Főiskola értékesítése a hatályos törvényeknek megfelelően történt. Sajtóértesülések szerint azonban újabban a katonai ügyészség vizsgálja az elidegenítés körülményeit és indokait. A K-Monitor jelenleg Ferencváros önkormányzatától vár választ az ingatlan felhasználásának sorsáról,illetve a főiskolai épület ledózerolásának okairól.

Komoróczki Tünde

 Az európai állampolgárok többsége számára nem nyilvános, hogy kormánya milyen álláspontot képvisel az Unió átláthatósági szabályozása kapcsán. A közpénzek nyilvánosságáért küzdő Access Info Europe jelentése szerint a huszonhét tagállamból csak tizenegy volt hajlandó eddig közölni állásfoglalását az Uniós dokumentumok nyilvánosságát szabályozó rendelet reformjáról. A civil szervezet jelentése szerint nyolc állam elutasította a közérdekű információkérést, öt ország pedig – köztük Magyarország is – a Tanácshoz irányította az adatigénylőt.

A civil szervet végül beperelte az Európai Tanácsot, mert az nem volt hajlandó kiadni azoknak az országoknak a neveit, amelyek kiállnak az EU dokumentumaihoz való hozzáférést szabályozó reformtervezet mellett. Az Európai Bíróság március 22-én döntött az ügyben, és igazat adott az Access Info-nak.

 Minden magyar állampolgár alkotmányban rögzített joga, hogy megismerje a közérdekű adatokat, illetve terjessze azokat. Az alkotmány vonatkozó passzusát a bírói gyakorlat is erősíti: számtalan információszabadság-pert ismerünk, amikor bírósági ítélet kötelezi a közpénzből gazdálkodó intézményeket arra, hogy tegyék nyilvánossá az adófizetők forintjaiból történő gazdálkodásukat.

A K-Monitor ezúttal az EU soros elnöksége kapcsán megkötött szerződéseket szeretné összegyűjteni és a nyilvánosság elé tárni (ha már az egyes intézmények ezt maguktól nem teszik meg). Semmiképp sem célunk, hogy tevékenységünkkel egzecíroztassuk, értelmetlenül terheljük az adatokat kezelő intézményeket; egyszerűen úgy gondoljuk, hogy egy ilyen kiemelt eseménysorozat jó apropó arra, hogy a legapróbb részletekig megismerjük, miként sáfárkodik az állam adóforintjainkkal, illetve megismerjük, hogy milyen költségekkel jár egy igazán összetett esemény, feladat megszervezése, lebonyolítása. Meggyőződésünk, hogy egy transzparens EU elnökség legalább olyan jó országimázs, mint egy üveg finom tokaji bor, vagy egy különleges herendi porcelán, még ha nem is feltétlen hungarikum.

Január eleje óta azt a három intézményt keressük fel tehát kérdéseinkkel folyamatosan, amelyeket a Kormány a soros elnökségi rendezvények megszervezésével bízott meg: a költségvetési törvényben a rendezvények lebonyolítására kijelölt Külügyminisztériumot, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM), amely az ország lakossági kommunikációs stratégiáját illetve az elnökség előkészítésével kapcsolatos lakossági-kulturális kommunikációs feladatok ellátását végzi, valamint a Hungarofest Nonprofit Kft-t. Ez utóbbit egy közigazgatási és igazságügyi miniszteri rendelet hatalmazza fel bizonyos elnökségi rendezvények megszervezésére. Az Alkotmány és az adatvédelmi törvény vonatkozó passzusaival a fejünkben kezdtünk neki vizsgálatunknak.

A KIM-ben örömünkre kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, a Hungarofest és a minisztérium között létrejött szerződést pedig rögtön meg is kaptunk.

A Külügyminisztérium Közbeszerzési és Pályáztatási Főosztályán viszont először döbbent csend, majd elutasítás fogadott a titkárság részéről. Bár a jogszabály kötelezi a közpénzzel gazdálkodókat, hogy az anonim módon, a cél meghatározása nélkül, akár szóban, akár írásban érkezett információigénylésre is kiszolgáltassa a kért adatokat, bemutatkozásunk ellenére firtatták kilétünket, illetve a szerződések kikérésének célját. A vonal túl végén tapasztalt ijedség csillapítására próbáltunk minden kérésnek eleget tenni, telefonszámot, honlapcímet is adtunk, és még a vonatkozó jogszabályokat is beidéztük, mégis lehetetlen volt elérni, hogy az ügyben illetékes személlyel konzultálhassunk. Amikor később mi szerettük volna megkérdezni beszélgetőpartnerünk nevét, a Külügyminisztérium munkatársa egyszerűen letette a telefont. Összesen négyszer kapcsoltak hozzá a központból, próbáltunk tőle segítséget kérni, mindannyiszor sikertelenül. Végül elektronikusan küldtük meg adatigénylésünk 15 napja, amire írásban nem kaptunk még semmilyen reakciót. Egy sokadszori telefonbeszélgetés során azonban végre egy segítőkész úriember elárulta, hogy az Osztályvezető asszony megkapta a levelünket... Választ azóta sem kaptunk, de időközben a Külügyminisztérium honlapjára felkerült három szerződéscsomag.

A Hungarofestnél kezdetben segítőkészen fogadták kérésünk, de az idő előrehaladtával egyre nehezebbé vált a kommunikáció a közérdekű adatokért felelős jogi tanácsadóval. Többek közöttt az iránt érdeklődtünk, miként lehetséges, hogy a számunkra megküldött nemzeti kultúrszőnyegről szóló szerződés 500.000 forintról szól, míg a Közigazgatási Minisztérium majdnem 3.500.000-et adott rá. Végül a sajtóreferens küldött egy melegszívű emailt, amelyben a kultúrszőnyeg elkészítése során a múzeumok között létrejött „páratlan összefogásról” olvashattunk. Egy hétre rá kézbesítették a „tervezést, a kreatív, valamint egyéb technikai költségeket” tartalmazó megbízási szerződéseket. Örömünket csak az árnyékolta be, hogy immáron másodszor kértek minket arra emailben, hogy ha a jövőben bármilyen cikket közlünk róluk, azt előzetes jóváhagyásra bocsássuk a rendelkezésükre. A kérést a rendszerváltás után húsz évvel nem csak meglepőnek, de igen szomorúnak is találjuk.

Egyelőre tehát 4 szerződéssel a kezünkben várjuk a további fejleményeket a szerződések megküldése és a bizalmatlanság enyhülése terén is.

A törvényi kötelezettségek nehézkes teljesítése előtt nem állunk tökéletesen értetlenül. Megértjük, ha a történelmi hagyományokból fakadóan sokak számára szokatlan a transzparencia igénye. De a törvények nem ismerete, a segítőkészség hiánya és a nagyfokú bizalmatlanság együttállása, csillogó-villogó EU elnökségi rendezvények ide vagy oda, a legrosszabb országimázs.

Komoróczki Tünde - Léderer Sándor

Az egyiptomi tüntetések idején, amikor mindenki a vallásról beszél, létezik egy hely, ahol az 1990-es évek elején az iszlamisták kikiáltották saját államukat az államon belül. Ez a térség Imbaba, ahol az emberek feltűnően közömbösnek mutatkoznak a vallás iránt. Annál inkább zavarja őket a szegénység, a korrupció és a kilátástalanság. Az New York Times Egyiptom egy sajátos körzetéről ír, ahol az országra jellemző viszonyok hatványozottan uralkodnak.

A fiataloknak egzisztenciális problémáik vannak, a kenyeret, társadalmi igazságosságot és szabadságot hiányolják. "Minden gondolatom a ma túlélése körül forog" - panaszkodik egy helyi lakos. Emellett a mindennapi élet velejárójaként tekintenek a korrupcióra. A környéken mindenkinek meg van a maga története a tisztviselőkről: a kórházi rokonlátogatás két dollárnyi kenőpénzbe, az áramlopás húsz dollárba, egy új személyiigazolvány elkészíttetése pedig tíz dollárba kerül. Van olyan lakos, akit azért tartóztattak le, mert megpróbált bejelenteni egy közlekedési balesetet. „Ha felemeled a hangod, azzal válaszolnak, hogy megvernek” mondja az egyik lakos.

A helyiek az egész rendszer átalakulásában látnák a pozitív változást, szerintük az országos politikai életében szerepet vállaló szervezetek egyszer már alkalmatlannak bizonyultak az imbabai állapotok kezelésére, és most sem tudnak olyan programmal előállni, amellyel itt választást lehet nyerni. Az Egyiptom szerte széles támogatottsággal bíró politikai iszlámot hirdető Muszlim Testvériség a közélet korrupciótól való megtisztulását ígéri. Imbababan azonban egyelőre a legnagyobb népszerűségnek a „Kis Arab”-nak titulált popénekes örvend. Kérdés, ő vajon mit tud kezdeni ezzel a helyzettel.

A cikket teljes egészében itt olvashatja!

Sokan vagyunk, akik szerint az információ akkor a legjobb, ha szabad. Egészen pontosan az egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy amennyiben elérhető, a világ is élhetőbbé és ideális esetben érthetőbbé válik általa. Az információszabadság előnyeiről és hátrányairól, jogi vonatkozásairól és nemzetközi trendjeiről már többen, több szemszögből és több fórumon írtunk, sőt, fogunk is még írni.

Most azonban kicsit könnyedebb vizekre evezünk és bebizonyítjuk, hogy az információnak nemcsak szabadság-faktora, de igen fontos esztétikai értéke is van. Az információ ugyanis gyönyörű is lehet, sőt, minél gyönyörűbb, annál hasznosabb. Hiszen az a számtalan adat – költségvetési szám, közbeszerzési információ vagy pályázati tranzakció –, amelyet mi és más civil szervezetek több-kevesebb sikerrel próbálunk kiimádkozni a hatalom lenyűgözően titokmániás gyakorlóiból, nagy mennyiségben mind végtelenül unalmasnak és átláthatatlannak bizonyul. Sőt, sok esetben még átláthatatlanabbnak, mint amikor még éber hivatalnokok őrködtek felette.

David McCandless, a The Guardian újságírója és szabadúszó dizájner (és persze sok más infografikus) lenyűgözően egyszerű példákon át mutatja be nekünk, hogy megfelelő módon feldolgozva és ötletesen megrajzolva az információ bizony minimum gyönyörű, de ami még ennél is fontosabb, végtelenül hasznos és átlátható lehet. Átlátható nem csak jogi, de fizikai értelemben is. Hiszen elég csak egy pillantást vetni a nagyobb metropoliszok tengeri „kitettségét", a változatos bódítószerek népszerűségét, vagy – egy testhezállóbb példával élve – a különböző gigantikus kiadásokat egymás mellett ábrázoló infografikai megoldásokra, hogy azonnal megértsük, mire is jók valójában a számok és adatok, illetve mire használható az információ okosan értelmezett szabadsága. Számunkra már világos: még egy végtelenül (vagy szemtelenül) egyszerű információ-ábrázolási megoldás is csodákra képes, sőt, sok esetben feltehetőleg épp az egyszerűségben rejlik a megoldás kulcsa.

A K-Monitor legújabb projektjében a magyar gazdasági és politikai elit összefonódásait próbálja feltérképezni nyilvános adatok és információk alapján. A kapcsolati háló és a közbeszerzési adatbázis esetében a cél, hogy minél jobb infografikiai megoldásokat találjunk, és egy olyan honlapot hozzunk létre, ami nem csak a kutatók és oknyomozó újságírók, de a mezei felhasználók számára is érthetővé, értelmezhetővé és élvezetessé teszi azt a sok-sok adatot, amivel dolgozunk. Az új adatbázis a tervek szerint nyár vége felé készül el, addig is igyekszünk majd minél gyakrabban hírt adni a projektről.

Keserű Júlia

 A Büntetlenség vége címmel rendezett konferenciát a TI Magyarország múlt héten. A vita a nyomozó hatóságok, törvényalkotók, bírák és kriminológusok részvételével folyt a jelenlegi jogszabályok hatékonyságáról a korrupció visszaszorítása érdekében.

A jelenlevők többsége szerint a törvényi keretek megfelelőek. Az azokat betartató személyi állomány létszáma és sokszor hiányos tárgyi tudása miatt azonban gyakran nehézkes a látens korrupció feltárása. A Legfőbb Ügyészség és az ORFK képviselői is a nyomozásban eljárók képzettségének gyakran alacsony szintjét és az élettapasztalat hiányát kifogásolták. Az ügyészek egyike példaként említett egy akciót, amelynek során a rendőrség értesítést küldött a gyanúsítottnak arról, hogy ki fognak menni és lefoglalják a bizonyítékait, ahelyett, hogy a büntetőeljárási törvénynek megfelelően meglepetésszerűen kimentek volna és lefoglalták volna a szükséges tárgyakat. Diós Erzsébet bírónő – többek között az Agrobank-, a Tocsik- vagy a Postabank-per bírája – a korrupció ellen fellépők esetében a komplexebb szemléletmódot erőltetné. Erre volt az elmúlt időszak egy sikeres próbálkozása a Magyar Bíróképző Akadémia, aminek keretei közt közös képzést tartottak bíróknak és rendőröknek a korrupciós bűncselekményekről.

Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a jó törvények mellett szemléletváltásra is szükség lenne. Vig Dávid kriminológus elmondta, a felmérések azt mutatják, hogy a büntetési tételek megemelésének általánosságban nincs visszatartó hatása a bűncselekmények elkövetése terén, a leendő bűnelkövetők sokkal inkább félnek a bűncselekmény napvilágra kerülésétől. Erre jó példa a lobbi törvény, amely megfelelő törvényi kereteket biztosított bizonyos visszásságok szankcionálására, de nem volt erő a jogszabály betartatására. Ligeti Miklós, a Belügyminisztérium osztályvezetője szerint a hatályos törvények nem tudják elősegíteni a látens bűncselekmények láthatóbbá tételét, a kriminális megközelítés önmagában pedig nem alkalmas a visszaélések megszüntetésére. Meglátása szerint túl sok hivatal működik ma Magyarországon, viszonylag alacsony hatékonysággal. A kormányzat felvetése, miszerint a közérdek ellen elkövetett gazdasági bűncselekmények átkerülnének az ügyészséghez, megoldás lehet a helyzetre. Tény ugyanakkor, hogy a mostani 55 főből álló ügyészi stáb éppen negyede annak, mint amekkorával hatékonyan fel lehet lépni a hazai körülmények közt érzékelhető korrupció visszaszorítására. Emellett nagyon fontos lenne belső ellenőrzési mechanizmusok meghonosítása a munkahelyeken.

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az új Büntetőtörvénykönyv (BTK) kodifikálásáért felelős főosztályvezetője elmondta, hogy a készülő BTK-ban nem tervezik, hogy szigorítsák a korrupcióval kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételeit. Ugyanakkor az Európa Tanács Korrupcióellenes államok csoportja (GRECO) ajánlásainak csak részben felel meg a mostani elévülési szabályozás, nyárra tervezik a harmonizációt. Az ORFK képviselői is ultima rationak szeretnék tekinteni a kriminális megközelítést. A szemléletváltás elősegítése érdekében megkeresték az Oktatási Minisztériumot, hogy a rendőrség szakmai iránymutatása mellett a közoktatásban foglalkozzanak a korrupció káros hatásaival. A Minisztérium azonban lesöpörte az ötletet pénzhiányra és szervezeti akadályokra hivatkozva.

A látens korrupció nyilvánosságra kerülését az ORFK abban látja, hogy a visszaélést tapasztalót érdekeltté kell tenni jogtalan magatartás felfedésében – megoldás lehetett volna erre a Tisztességes eljárás védelméről szóló törvény, amely tartalmazza ugyan az anyagi jutalmazás kitételét, az azt finanszírozó Közéredekvédelmi Hivatal azonban nem állt fel.[1]

A bizonyítás nehézségei kapcsán a rendőrök és az ügyészek elmondták, általános jelenség, hogy a korrupt magatartás csak egy másik bűncselekmény feltárása során bukik ki. A hűtlen kezelés, mint a közösség kárára elkövetett bűncselekmény sokszor megfoghatatlan, mert relatív. Szikszay Tibor és Kovács Attila ügyészek szerint például egy önkormányzati ingatlan eladásakor gyakran vannak olyan tényezők, amelyek kölcsönhatásának kimenetele kiszámíthatatlan a döntés meghozatalának pillanatában. Utólag visszatekintve mégis látszólag evidens, hogy rossz döntés született.

Emellett az ellenőrző szervek sem mondhatók hatékonynak a korrupció feltárása terén. Ugyanis vagy nem tesznek feljelentést, és ilyenkor az ügyészségnek a rendszeresen megküldött több száz oldalas jelentésekből nincs kapacitása kihámozni a bűncselekmények gyanúját, így eleve neki sem kezd; vagy ha mégis történik pár soros feljelentés, gyakran kiderül, hogy a bűncselekmény nem bizonyítható. Így, amint a statisztikák is mutatják, a legkönnyebben felgöngyölíthető piti visszaéléseket tárják csak fel a nyomozóhatóságok.

Az egybegyűltek egytől-egyig egyetértettek abban, hogy szemléletváltás, illetve nagyobb és jobban képzett apparátus nélkül a korrupció ellenes fellépés csak szélmalomharc lehet.

Komoróczki Tünde

[1] A 2009. évi CLXIII. törvény a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról a tisztességes eljárást, illetve annak megszegésének fogalmát, az eljárás vizsgálatának szabályait, és a lehetséges szankciókat határozza meg. A törvény lefektette a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal vizsgálati jogkörét és amellett, hogy bevezette a bejelentő védelmét, előírta az illető díjazását is. A törvény csak abban az eseten biztosítja a jutalmat a korrupciót jelentőknek, ha az eljárás eredménnyel zárul, míg rosszhiszeműség esetén a Hivatal bírságot is kiszabhat ki a bejelentőre. A „sípot megfújó” védelmének egyik eszköze a bejelentő adatainak titokban tartása, a jogi tanácsadás és – amennyiben csökket volna a közösség érdekében tett magatartása miatt a jövedelme – anyagi támogatásban is részesült volna. A Hivatalt felállító Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatalról szóló T/11025. számú törvényjavaslatot azonban megvétózta a Köztársasági elnök, az Országgyűlés pedig nem tárgyalta már a májusi utolsó ülésszakon, így nem lépett életbe ez utóbbi törvény.

Bővebben lásd: http://kmonitor.hu/eszkoztar/whistleblowing/whistleblowing

 Közpénz, közbeszerzés, kartell. Munkahelyi és hivatali korrupció. Vesztegetés, hálapénz és visszajuttatás.

Korrupciógyanús ügybe keveredtél? Írd meg nekünk! Lehet egészségügy vagy közlekedés, építőipar vagy közbeszerzés, a lényeg, hogy oszd meg velünk történetedet, amelyben valaki feltehetőleg nyereségvágyból visszaélt a hatalmával. A címünk: info@k-monitor.hu. Rövid és részletes bejelentéseket és történeteket egyaránt várunk.

Ha jogi segítségre is szükséged van, az info@k-monitor.hu címre írj!

Az adatvédelem világnapja alkalmából kétnapos konferenciát rendezett Jóri András adatvédelmi biztos Budapesten. A rendezvényen a hazai és régiós szakértők, ombudsmanok mellett részt vett a Facebook és a Google képviselője is. A meghívott előadók egybehangzó konklúziója, hogy az adatvédelmi szabályozás egyelőre nem tudja felvenni a versenyt a súlyos visszaélésekre lehetőséget adó technikai fejlődéssel.

A közösségi oldalak képviselői szerint az adataikat féltők számára nincs ok aggodalomra, hiszen noha ami egyszer felkerült az Internetre, az onnan többé nem távolítható el, a törölni kívánt információk jó eséllyel még sem jutnak illetéktelen kezekbe a megfelelő adatvédő mechanizmusoknak köszönhetően. Persze biztosíték semmire nincs, de a virtuális jófiúk komoly harcot vívnak a rossz oldallal. Jó példa erre, hogy a tuniszi kormány még a Facebook-on szervezkedő forradalmárok adatlapjának hackelésével is megpróbálkozott, de a közösségi háló rendszergazdái sikeresen visszaverték a támadást.

Az adatvédelmi szakemberek leginkább azt tartják problematikusnak, hogy a - javarészt kiskorú - felhasználók meglehetősen alul-informáltak a világhálón közzétett személyes adataik sorsát és felhasználási módját illetően. Ennél fogva számos visszaélés történik, amit utólag már nagyon nehéz orvosolni. Jóri András szerint az sem szerencsés, hogy az EU adatvédelmi irányelve több mint 10 éve született, és nem lehet tudni, hogy a 2011-re tervezett, a kérdéssel foglalkozó dokumentum milyen jogi formában ölt testet, egyáltalán testet ölt-e még idén.

Az Egyesült Államokban az állami szervek szinte mindegyikében találunk a személyes adatok kezelésére kinevezett vezetőt, a jogszabályok pedig előírják, hogy a hatóságok kötelesek kiadni azokat az általuk kezelt dokumentumokat, amelyek az adatkérőről bármilyen információt tartalmaznak. Ami régiónkat illeti, Ukrajnában 2011. január 1-én állt fel az illetékes ombudsmani hivatal, s a több éves szlovén, illetve a fiatal horvát és az albán intézmények is meglehetősen jól működnek.

Komoróczki Tünde