A NAV-botrány jól mutatja, hogy a közérdekű bejelentőket védő új törvény sem lesz képes ellátni feladatát

Horváth András bejelentése a NAV-nál tapasztalt visszaélésekkel kapcsolatban, a hivatal kategorikus tagadása, a megtorló válaszreakció és az érdemi kivizsgálás visszautasítása  a legélesebben világít rá a közérdekű bejelentők védelemének hiányosságaira. Nem véletlen, hogy a korrupcióval és információszabadsággal foglalkozó civil szervezetek már 2008-tól sürgetik a döntéshozókat, hogy végre megszülessen egy olyan jogszabály, ami amellett, hogy valóban hatékonyan védené a bejelentőket, bátorítaná is a munkahelyen tapasztalt korrupció elleni fellépést. És bár októberben megszületett az új törvény, sajnos ennek nem fogják tudni hasznát venni a becsületes munkavállalók.

A korrupciós bűncselekményekre (mivel az előnyt adó és az előnyben részesülő fél is érdekelt az eltitkolásban, hiszen nem a saját, hanem a köz vagyonával, erőforrásaival élnek vissza) eleve jellemző a hatalmas látencia, és az ilyen eseteknek jellemzően mind a felderítése, mind a bizonyítása komoly akadályokba ütközik. Ezt természetesen tovább nehezíti, ha az emberek nem merik vagy egyéb okból – például azért, mert tudják, hogy érdemi kivizsgálás helyett kéz kezet mos alapon eltussolják az ügyeket – nem akarják bejelenteni a munkahelyükön tapasztalt visszaéléseket. A Transparency International nyáron közzétett kutatása alapján Magyarországon különösen riasztó a helyzet: a megkérdezettek 70%-a nem jelentené be a korrupciót, vagy azért nem, mert félnek a következményektől, vagy azért, mert tudják, hogy nem történne semmi.

A törvénnyel kapcsolatos fenntartásainkat már tavasszal kifejtettük, ezekből most az egyik különösen releváns pontra szeretnénk felhívni a figyelmet. Sajnos a jelenlegi szabályozás egyáltalán nem biztosít védelmet arra az esetre, ha a munkavállaló – más lehetőség híján – a nyilvánossághoz fordul és a szervezeten kívüli jelenti a korrupciót, pedig ha a szervezet nem nyújt kellő védelmet, vagy a bejelentés kivizsgálás és következmények nélkül marad,  akkor ez elengedhetetlen volna. Különösen fontos lenne ez Magyarországon, ahol a sajtó nagyon nagy szerepet játszik a korrupciós ügyek feltárásában és sok esetben a bejelentőknek esélyük sincsen máshova fordulniuk, hiszen jellemzően a korrupt szervezetek önvédelmi mechanizmusa a legerősebb. A K-Monitor a TASZ-szal együtt a törvényjavaslat egyeztetésén épp ezért javasolta, hogy a brit whistleblowing-szabályozáshoz hasonlóan a magyar jogszabály is nyújtson védelmet, ha a bejelentő a szervezeten kívülre juttat a közérdek védelme szempontjából releváns információt, például a sajtóhoz fordul, különösképpen, ha korábban már kimerítette a törvényben vázolt többi bejelentési lehetőséget.

A hírekből kiderült, hogy Horváth András és tisztességes munkatársai próbáltak hamarabb lépni, és a NAV hivatalos csatornáin  jelezték aggályaikat, de félreállították őket.  Sajnos jellemző,  hogy a szervezet csak most, jóval Horváth András munkaviszonyának megszűnése és a sajtóban megjelent hírek hatására kezdett el foglalkozni az igen súlyos vádakkal.  Sokat elárul a helyzet visszásságáról, hogy a mundér becsületének védelme jegyében a NAV mindössze két napot szánt az igen súlyos vádak kivizsgálására és rágalmazás miatt feljelentette a volt munkatársát. Különösen rossz üzenetet sugall, hogy a visszaélések jóhiszemű feltáróinak nemcsak a munkájuk miatt kell aggódniuk, de büntetőeljárást is kockáztatnak. A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy épp egy olyan intézményről van szó, amely közpénzeinket védi.

Horváth András ügye jól mutatja, hogy mennyire fontos azon állampolgárok védelme, akik állásukat is kockáztatva fellépnek a korrupció ellen. A közérdekű bejelentőket védő törvény jelen formájában erre alkalmatlan. A kormány a törvény meghozatala során nemhogy nem vette figyelembe azokat az állásfoglalásokat, javaslatokat, amelyek felhívták a figyelmet súlyos hiányosságokra, de az országgyűlés által elfogadott törvény a még a közigazgatási minisztérium által készített tervezetnél is kevesebb védelmet nyújt. Felszólítjuk a kormányt, hogy a civil szervezetek álláspontját figyelembe véve dolgozza át a törvényt, Horváth András esetében pedig intézkedjen a bejelentés mielőbbi alapos és átfogó kivizsgálásáról. Különben senki nem fogja elhinni, hogy valóban védenki kívánja a közérdű bejelentőket.

Tátrai Miklós és Császy Zsolt, az Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezetői személyiségi jogok megsértése miatt perelték be a K-Monitor Egyesületet, ugyanis sérelmezték, hogy a weboldalunkon a Sukoró-ügyet, amelyben vádlottként szerepelnek, korrupciós összefüggésben mutatjuk be. 

A bíróság szerint a kereset azért volt alaptalan, mert a sérlemezett állítások nem a felperesekre, azaz az MNV vezetőire, hanem az ügyekre vonatkoznak.  Azt is megállapította az ítélet, hogy egyértelműen kitűnik honlapunkról, hogy a K-Monitor weboldala újságcikkek kereshető adatbázisa, és pusztán az, hogy címkékkel látjuk el az egyes híreket és ügyeket még nem lép túl a véleménynyilvánítás határain. Az ilyen véleményket egyébként nem csak a közszereplőknek, hanem mindenkinek tűrnie kell. Az pedig egyáltalán nem róható fel a portálunknak, hogy az egyes újságok milyen összefüggésben számolnak be a sukorói esetről.

A tárgyaláson felvetődött az is, hogy vajon közszereplőnek tekinthetőek-e azok a személyek is, akik kifejezetten csak azért keresik a nyilvánosságot, hogy megvédjék jó hírnevüket az esetlegesen igaztalan támadásoktól. A bíróság ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a közszereplői minőség független attól, hogy milyen okból keresi valaki a nyilvánosságot.  

Hangsúlyoztuk, hogy ahogy minden hasonló ügyben hozzánk fordulónak, úgy természetesen Tátrai Miklósnak és Császy Zsoltnak is biztosítjuk a lehetőséget, hogy weboldalunkon megosszák az üggyel kapcsolatos álláspontjukat, hiszen weboldalunk célja éppen az, hogy látogatóink az ilyen ügyekkel kapcsolatban minél szélesebb körben tájékozódhassanak, és saját maguk formáljanak megalapozott véleményeket. A per várhatóan másodfokon fog folytatódni.

A perben a K-Monitor képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el. Ezúton is köszönjük a segítséget.

A botrányos bajai időközi választások után a TI Magyarországgal közösen adatigényléssel fordultunk a két legerősebb jelöltet, Kovács Csabát és Teket Melindát támogató pártokhoz. Különösen az érdekelt minket, hogy mennyi pénzt költöttek a jelölő szervezetek a 32-es körzetben a megismételt választási kampányra. Míg az Együtt 2014-től az átlátszó.hu-hoz hasonlóan részletes választ kaptunk a kampány költségeiről, Kubatov Gábor arra hivatkozva pattintotta le adatigénylésünket, hogy a pártok a joggyakorlat értelmében nem számítanak közfeladatot ellátó szervnek, ezért a világon semmi okuk nincs arra, hogy beszámoljanak kampánykiadásikról.

A FIDESZ igazgatója állítása alátámasztásaként egy olyan másodfokú bírósági ítéletre hivatkozott, amely a Társaság a Szabadságjogokkal szemben az alperes MSZP és az SZDSZ érveit osztotta egy adatigénylési perben. Mivel tudomásunk szerint ez volt az egyetlen pártokat érintő információszabadsággal kapcsolatos ügy, talán túlzás a témában kialakult "joggyakorlatról" beszélni, különösen azért, mert épp a szóban forgó ügyben az első fokú bíróság a TASZ-nak adott igazat abban, hogy a pártok státuszának értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a pártok a közhatalom birtokosai (vagy ellenzékiként a közhatalom megszerzésére törekszenek) és -- legalábbis ami a parlamenti pártokat illeti -- nagyon nagy részben költségvetési forrásokból (vagyis közpénzből) gazdálkodnak. A Hivatalos Értesítőben közzéteendő, beszámolónak csúfolt szkeccs alapján például 2012-ben a Fidesz bevételeinek több mint 80%-a (kicsivel több mint 1 milliárd forint) származott a központi költségvetésből. 

Kubatov Gábornak minden esetre biztosan nem kell cinizmusért a szomszédba mennie, hiszen az általa idézett másodfokú bírósági ítélet is kitér arra, hogy semmi sem akadályozza meg a pártokat abban, hogy önként vállaljanak nagyobb átláthatóságot és osszák meg az állampolgárokkal, hogy mégis, hogyan költik el a pénzüket. Nem is beszélve arról, hogy a FIDESZ képviselői -- a parlamenti helyek 2/3-ának birtokosaként -- abban a helyzetben vannak, hogy bármikor egyértelműen az Infotv. hatálya alá tudnák vonni a pártokat, hogy a nagyobb átláthatóságot és a tisztább gazdálkodást mozdítsák elő. Hogy mi hiányzik ahhoz, hogy ezt megtegyék? Csakis az akarat. Az adatigénylésünket elutasító válasz épp ezért nem sok jót sejtet azzal kapcsolatban, hogy a kormánypárt az állampolgárok számára is átláthatóan fog a 2014-es kampányokban gazdálkodni.

Pénteken véget ért Londonban a több mit 60 ország kormányának és civil szervezeteinek részvételével zajló a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) csúcstalálkozója, amelyen a Magyarország is képviseltette magát.

A kétnapos eseményén több mint 60 ország küldöttsége és rengeteg civil szervezet vitázott arról, hogy miként lehetne átláthatóbbá és számonkérhetővé tenni a kormányok működését, és természetesen arról is, hogy az együttműködésben részt vevő országok milyen vállalásokat tettek ennek érdekében, és milyen hatékonyan hajtják végre ezeket. David Cameron brit miniszterelnök megnyitóbeszédében rámutatott, hogy az információszabadság és a nyílt kormányzás nem csupán kutatók és civil aktivisták hóbortja, hanem minden progresszív és demokratikus ország működésének alapja. Nagy-Britannia ezért kiemelten küzd azért, hogy az átlátható kormányzás éllovasa legyen. Az Open Knowledge Foundation felmérése szerint nem állnak rosszul.

A csúcstalálkozó nem csak a párbeszédről szólt, a résztvevő kormányok házi feladatot is kaptak, egy "bátor kötelezettségvállalást" kellett hozniuk a csúcsra. Egyes országok ezt megpróbálták komolyan venni, a britek például a cégjegyzékszerű nyilvános adatbázist készítenek arról, hogy kik az egyes vállalatok haszonélvező-tulajdonosai, azaz hova csorog egy cégből valójában a profit.

Magyarország hasonló témával készült, azonban bátor vállalásról aligha beszélhetünk. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára megígérte, hogy a kormány a 2014-2020-as EU fejlesztési ciklusban is fenntartja az átláthatósági nyilatkozatok rendszerét, és szankcionálja kötelezettség szegő pályázókat. A KIM extraként egy még gyengébb vállalást is bemutatott, mely szerint nyílttá teszik a közigazgatásban bevezetett integritás tréningeket, így állampolgárok is részt vehetnek majd azokon.

Többször is írtunk róla, hogy a magyar kormány rendkívül sovány akciótervvel csatlakozott a nyílt kormányzati együttműködéshez, majd egy héttel ennek bemutatását követően kezdeményezték kormánypárti képviselők az információszabadság törvény szégyenteljes módosítását, ami miatt a szinte minden civil szervezet kilépett a kormány korrupcióellenes munkacsoportjából.

A mostani vállalások sajnos ismét arról tanúskodnak, hogy a kormány csupán egy jó kommunikációs lehetőségként tekint az Nyílt Kormányzati Együttműködésre. A szerdai civil napon több résztvevő is negatív példaként emlegette Magyarországot, amikor az együttműködésben való részvétel szigorításáról egyeztettek küldöttek. A rosszul teljesítő országokkal szembeni szankciók hiánya továbbra is az egyik hangosabb kritika az OGP-vel szemben.

Projekt-koordinátor pozícióra keressük informatikai megoldások iránt fogékony, projektmenedzsmentben, hálózatépítésben tapasztalt korrupció-ellenes, közéleti témák iránt nyitott új munkatársunkat. Az állás részletes leírását itt találod! Kérjük, küldjétek tovább ismerőseiteknek is a lehetőséget! Köszönjük!

Bővebb információ a K-Monitorról és jelenleleg futó projektjeinkről.

Több mint tíz éve ünneplik világszerte szeptember 28-án az információszabadság hívei és harcosai a Jogod van tudni napot (International Right to Know Day). E jeles alkalomból a K-Monitor és a TASZ összegyűjtötte az elmúlt év legfontosabb magyarországi, információszabadságot érintő - pozitív és negatív - történéseit.

Összességében elmondható, hogy Magyarország 2013-ban sem lett átláthatóbb, sőt az idei év talán legsúlyosabb eseménye az információszabadágról szóló törvény módosítása volt, amelynek köszönhetően új kifejezéssel lett gazdagabb a magyar nyelv, megtudhattuk, hogy mi is az a visszaélésszerű adatigénylés. A törvényi változások mellett az adatgazdák információkezelési gyakorlata sem javult, számos önkormányzat, kormányzati szerv nem tesz eleget adatközlési kötelezettségének, jó néhány intézmény pedig reflex-szerűen utasít vissza közérdekű adatigényléseket, gyakran a legszánalmasabb okokra hivatkozva.

Pozitívumok

- Bár a végső verzió nem tekinthető túlzottan ambiciózusnak, a nyílt kormányzásról szóló együttműködés keretében megfogalmazott akcióterv mégis számos olyan pontot tartalmaz, amelyek elősegíthetik az átláthatóságot, a közpénzek költésének nyomon követését. Ezek közül a legfontosabb talán a közbeszerzési adatbázis bővítése (pl. ezentúl a megkötött szerződéseket is közzéteszik) és a költségvetési adatok részletesebb publikálása.

- Nagy előrelépésként értékelhetjük az Alkotmánybíróság döntését az Opera-ügyben. Az AB kimondta, hogy a bíróságnak az információszabadsággal kapcsolatos ügyekben érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő a kért adat kiadását. Remélhetőleg a döntés zsinórmértékül szolgál majd a bíróságok számára, és egységesül a korábbi ellentmondásos jogalkalmazási gyakorlat.

Középszer

- Az információszabadsággal foglalkozó civil szervezetek és az adatigénylések alapján oknyomozó munkát folytató újságírók meglehetősen nagy pofonként értékelték, amikor Péterfalvi Attila támogatta a Parlamentben az információszabadságot korlátozó törvénymódosítást. A köztársasági elnöki vétó után a NAIH kissé korrigált, és a törvényjavaslat egyik legbotrányosabb része kikerült a javaslatból. Mindeközben a trafikpályázatokkal kapcsolatos állásfoglalásaiban a Hatóság rendre a nagyobb nyilvánosság mellett áll ki, de csak az adatok azon szűk körét illetően. Ezek azok az információk, amikről a koncessziós törvény külön rendelkezik (az úgynevezett emlékeztetők).Egy valóban független adatvédelmi hatóság vezetőjétől sokkal keményebb kiállást várnánk, amikor a információszabadság védelméről van szó.

- A TASZ, a Transparency International és a K-Monitor tiltakozása ellenére az új Ptk. nem tartalmazza azt a kitételt, amely kivonja az üzleti titok fogalma alól a közpénzek felhasználására vonatkozó adatokat. A szabály végül bekerült az információszabadságról szóló törvénybe, de kérdéses, hogy nem fog-e ez a jövőben jogértelmezési zavarokhoz vezetni, és hogy lehet-e majd bírósági jogorvoslatot kérni, ha a jövőben üzleti titokra hivatkozva utasítanák vissza közpénzek költésével kapcsolatos adatigényléseinket.

Negatívumok

- Az információszabadságról szóló törvény módosítása még a végül elfogadott formában is jogaink szűkítését jelenti. Noha az új verzióban már nem szerepel a kissé bornírt "visszaélésszerű adatigénylés" kifejezés, az új megfogalmazás ("tételes, illetve számlaszintű") lényegében ugyanazt a jogkorlátozást takarja. Nem csoda, hogy néhány renitens adatkezelő már el is kezdett erre a szabályra hivatkozni. A törvény új szabálya azt sem teszi lehetővé többé, hogy a közfeladatot ellátó szerv gazdasági tevékenységét az állampolgárok "átfogó" módon ellenőrizzék. A bíróságok feladata és kötelessége, hogy ezt a kitételt a lehető legszűkebben értelmezzék, mert különben a közérdekű adatok megismeréséhez való jog kiüresedik és érvényesíthetetlenné válik. 

- Érdemes külön megemlíteni a legrosszabb adatközlőinket. Amellett hogy azt látjuk, hogy a kötelező közzétételt a közfeladatot ellátó szervezetek rendszeresen elszabotálják, vagy elérhetetlenné teszik (csak a példa kedvéért, az MLSZ honlap már nem tartalmazza az egyes kluboknak juttatott Tao-támogatásokat, az NFÜ honlapján pedig megszüntették az adatok exportálásának lehetőségét), egyes adatkezelőkkel különösen nehéz dolga akadt azoknak, akik közérdekű információkhoz szerettek volna jutni. Felháborító belegondolni abba, hogy ezek a szervezetek igen jelentős mennyiségű közpénzt költenek arra, hogy megvédjenek bennünket az információtól.

A mi toplistánkon a következő adatgazdák lettek
az információszabadság citrom-díjasai:

3. Az MTVA-val kapcsolatban nem túlzás a "visszaélésszerű adatrejtegető" kifejezés. Az Átlátszó még 2012. augusztus 14-én igényelt az MTVA-tól a Marslakók című produkció előállításával kapcsolatos adatokat. Miután az Alap rutinszerűen elutasította az adatigénylést, az oknyomozó portál pert indított, amit első- és másodfokon is megnyert, az adatokat mégsem kapták meg. Végül az Átlátszó feljelentetést tett közérdekű adatokkal való visszaélés miatt, ami már az MTVA-nak is elég volt arra, hogy közzétegye az adatokat. Nagyon elkeserítő, hogy másfél éves pereskedés után manapság már feljelentést kell tenni vagy kilátásba helyezni ahhoz, hogy ne szabotálják el a közérdekű adatok kiadását.

2. Az MVM továbbra is a legváltozatosabb praktikákkal igyekszik megtagadni minden adatigénylést, ha arról van szó, titkossá próbálják minősíteni az adatokat, a Kocsis István elleni büntetőeljárásra hivatkoznak,  jogerős ítéletek ellen nyújtanak be rendre felülvizsgálati kérelmeket olyan ügyekben, ahol sokadszorra mondja már ki a bíróság (sőt a Kúria), hogy az MVM közfeladatot lát el, vagy egyszerűen csak minden lényeges elemet kisatíroznak a kénytelen-kelletlen közzétett szerződésekből.

1. Sűrű homály lepi el a trafikpályázatok elbírálását, állítólag a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. 14 szakértője alig 20 nap alatt 15 ezer pályázatot értékelt a koncessziós pályázatban lefektetett szempontrendszer alapján, de hogy mi állt a pályázatokban és milyen pontszámokat adtak a bírálók, azt a NAIH elég egyértelmű állásfoglalása ellenére sem hozza az NFM és az NDN Zrt. nyilvánosságra. Időközben a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium rohamtempóban  - és véleményünk szerint főleg jogellenesen - visszaküldte a pályázatokat a pályázóknak.

Az összességében negatív kép azért is lesújtó, mert havonta olvashatunk a világ számos országában kifejezetten előremutató, az állam működését átláthatóbbá tevő kezdeményezést. Tavasszal írtunk New Yorkról, ahol a helyi beszerzéseknél, megbízásoknál még az alvállalkozói szerződéseket is nyilvánosságra hozza a város, de említhetnénk Grúziát is, ahol idén áttértek a teljes egészében elektronikus közbeszerzési rendszerre, amelyben minden hirdetmény, dokumentáció, ajánlat és szerződés elektronikusan szabadon hozzáférhető. Az információszabadság terén egykor éllovas Magyarországról nézve kiábrándító, hogy 2013-ban nem arról vitatkozunk, hogy milyen eszközökkel tehetjük még transzparensebbé a kormányzást, hanem azért küzdünk újságírók, civilek és tudatos állampolgárok, hogy megvédjük azokat a jogokat, amelyeket az utóbbi évekig teljesen természetesnek és megkérdőjelezhetetlennek hittünk.

A Rahvakogu nem más, mint egy sokoldalú internetes felület, amely közösségi kezdeményezéseknek ad teret. A portálon keresztül a felhasználók megoszthatják ötleteiket az észtországi párt- és választási rendszer jogi környezetéről és a pártfinanszírozásról, megoldásokat javasolhatnak a civil kontroll erősítésére és a közszférába való politikai beavatkozás csökkentésére, emellett az oldal élénkíti a parlamenti pártok közötti, valamint az azokon belüli vitákat. Az észtek válasza a modern képviseleti demokrácia kihívásaira.

A Rahvakogu kezdőlapja

És, hogy néz ki ez a gyakorlatban?

Egy mindenki számára nyitott online „népgyűlés” készít javaslatokat, vitatkozik, majd a kompromisszumok után szakértők bevonásával készülnek hatástanulmányok és így alakulnak ki végül a törvénytervezetek.

Az út vége megegyezik a klasszikus képviseleti demokráciában megszokott parlamenti vitával, ami akár annyival is lezárulhatna, hogy a megválasztott képviselők illegitimnek bélyegzik a kezdeményezést, ám ez szerencsére nem így történt.

És talán itt kerül a képbe az alternatív demokratikus kezdeményezések legnagyobb defektje: senki nem veszi őket komolyan. Például a magyar kormány elhatárolódott attól, hogy tárgyaljon a középiskolai diákokból, egyetemi hallgatókból és tanáraikból álló önszerveződő mozgalmakkal az új felsőoktatási törvény kapcsán -- méghozzá a szervezetek illegitim jellegére hivatkozva.
A Rahvakoguban az igazán különleges annak legitimitása és népszerűsége. Ez annak is köszönthető, hogy több, évek óta e-demokráciával foglalkozó észt civil szervezet és politikával foglalkozó akadémikus is részt vett a projekt kidolgozásában, véleményezésében, de a politikai pártok is nyitottak voltak a kezdeményezésre. Azonban a politikai elfogadottságot leginkább az észt köztársasági elnök személyes támogatása alapozhatta meg.

Előzménye

Az észt e-demokráciának nagy hagyományai vannak. 2005-ben a világon elsőként itt lehetett leadni a szavazatokat online, az akkori önkormányzati választásokon az állampolgároknak csupán a 2%-a élt a lehetőséggel. Azonban a tavalyi évben megtartott országgyűlési választásokon már 24,3% volt az arány.

Az ország nemcsak a netes szavazásban jár az élen, az állampolgári részvétel kiterjesztésére irányuló kezdeményezések, azaz a Rahvakoguhoz hasonló projektek korábban sem voltak ismeretlenek. Például 2001-ben jelent meg az első komolyabb, nemzetközi figyelmet is kapott felület, amelynek sikerült online politizálásra buzdítania az észt társadalmat. Ez volt az ún. TOM, aminek a neve a „Täna Otsustan Mina” kifejezésből jött, jelentése az, hogy „Most Én Döntök!”. A hét éven át futott projektben már több, mint hétezer regisztrált felhasználó vett részt, akik 1.187 új törvényt alkottak és vitattak meg -- a folyamatosan pörgetett témákra garantáltan érkezett politikai reakció.
2008-ben itt vette fel a fonalat az Osale.ee nevű portál. Ezen az oldalon szintén az aktuális törvényekről lehetett vitázni, a kormánynak szánt üzenetek között megkülönböztették az informális és a formális hozzászólásokat, előbbit kommentnek, utóbbit javaslatnak nevezték. A mai napig hasznos felület maradt a hatályos, vagy épp készülő törvények, egyéb politikai dokumentumok számára – így javítva a politikusok munkájának átláthatóságát, de komolyabb reformokat nem ért el és érdektelenségbe fulladt.

Hiányzott valami, ami beindítaná az alulról szerveződő politikai reformokat.

Erre sem kellett sokáig várni.

2012 elején megugrott az aktuális politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenség, ennek legfőbb oka az állami döntéshozatal és a pártfinanszírozás átláthatatlansága volt. Ugyanekkor rendszeresek voltak az ACTA-ellenes tüntetések. Ebben az elégedetlen és rendszeresen demonstrációkkal szembesülő társadalomban robbant egy whistleblowing-ügy, melynek a végén a kormánypárt egyik embere bevallotta, hogy pártja nagy mennyiségű, ismeretlen forrásból származó pénzt használt fel. Azonban ezt követően a politikai válaszok kimerültek a tagadás és a pártfinanszírozás átláthatatlanságának problémáját eltusoló kinyilatkoztatásokban, hivatalából végül csak a korrupciós botrányt kirobbantó Silver Meikar távozott.

Kormányellenes tüntetések 2012-ben

Ekkor indultak újabb, nagyobb utcai megmozdulások, és megszületett az ún. HARTA12, amely egy olyan javaslatcsomag, ami a politikai elitet és a civil nyilvánosságot próbálja egymáshoz közelebb hozni. Szó esik benne a fennálló, parlamentáris demokrácia hiányosságairól, arról, hogy a képviselők nem elszámoltathatóak, a pártok pénzügyei átláthatatlanok, a civil társadalom kiszorult a tényleges döntéshozatalból. Az alulról jövő, népi kezdeményezéseknek gyakoribbnak kellene lenniük, ehhez azonban szükség van egy támogató jogi háttérre. Az észt társadalom csak úgy őrizheti meg a nyitott társadalom eszméjét, ha a politikai kérdésekben rendszeresen meghallgatják a civil nyilvánosság álláspontját is. Nem az emberek az eszközei a politikának, éppen, hogy fordítva. Egy új társadalmi szerződésre van szükség – javasolta a petíció. Végül a HARTA12 kitalálói 2013 első hónapjában indították el a Rahvakogunak elnevezett online platformot.

Azonnal elkezdődtek a nyitott ötletelések, a korábbi a HARTA12-ben megjelent aggodalmakkal kapcsolatos civil javaslatok megfogalmazódtak, valamint azok építő kritikái is. Végül, márciusban gazdasági-politikai szakértők kiszűrték a legjobbnak ítélt terveket, azokról hatástanulmányokat készítettek. (A szakértőket is a civilek választották ki.)

A folyamat

Az online rész az év elején lezárult, a törvények az országgyűlés előtt vannak. Ezért ha felkeressük a honlapot, akkor nagyjából a januári állapotokat találjuk. Jól látható, hogy a klasszikus elitellenesség és a konstruktívabb ötleteknek is helye van. A legtöbb pozitív visszajelzés arra az indítványra érkezett, ami a politikai vezetők végkielégítésének eltörlését javasolja. Ez azért annyira nem meglepő.
Ellenben érdekesebb a legvitatottabb javaslat, ez már arról szól, hogy a politikai pártoknak ne lehessen adományt adni, ugyanis ilyenkor a szerényebb jövedelmű rétegek politikai képviselete gyengül. Ennek ellenkezőjét hangoztatják a liberálisok – az igazi népképviselet úgy jöhet létre, hogy a polgárok közvetlenül finanszírozzák a képviselőiket, ők a pártoknak nyújtott állami támogatásokat szüntetnék meg.

Végül valamelyik álláspont győz, aztán az tovább kerül a már említett helyekre – szakértők, véletlenszerűen kiválasztott polgárok – míg végül a köztársasági elnök, Toomas Hendrik Ilves eljuttatja az alaposan megvitatott törvénytervezetet a Parlamentnek.

Április 6-án 300 véletlenszerűen kiválasztott észt polgár is véleményezte a javaslatokat, így végül 9-én az államfő átadhatta azok közül a leghasznosabbnak ítélteket az észt országgyűlésnek megvitatásra. A legtámogatottabb tervezetek egyebek között a pártok állami támogatását (a párton kívüliek is kapjanak majdnem akkora összeget, mint a megválasztott pártok), a bejutási küszöb 5%-ról 3%-ra csökkentését, a pártalapításhoz szükséges állampolgárok számának csökkentését 1000-ről 200-ra, a fékek és ellensúlyok rendszerének mélyítését tűzték ki célnak.

Sikerült?

Úgy néz ki, hogy a parlamenti képviselők végül kompromisszumos döntéseket fognak hozni. Például a fent említett bejutási küszöb kettő helyett csak egy százalékkal fog mérséklődni. A pártalapításhoz szükséges emberek száma sem fog egészen 200-ig csökkenni, valahol 300 és 500 között lesz. Azonban az, hogy a módszer – a megfelelő közhangulat és a jó menedzselés következtében – sikeresen bevitt civil javaslatokat a hivatásos politikusok közé, mindenképp irigylésre méltó.

Párhuzamok

Észtország példája azért lehet érdekes számunkra, mert könnyű párhuzamot vonni a magyarországi helyzettel, egyrészt mi is a volt keleti blokk országa vagyunk, másrészt a politikával szembeni bizalomvesztés Magyarországon is nagy probléma. Nagy különbség azonban, hogy nálunk ez nem aktivizmust szült, inkább cinizmust vagy belenyugvást. Míg Észtországban a politikusok a társadalmi kontroll és részvétel erősítésének irányába mozdulnak el, nálunk ennek nyoma sem látható. A politika retteg a valódi civil részvételtől, sőt a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásával az állam működésébe, gazdálkodásába való betekintésről is szeretné leszoktatni állampolgárait.

Pedig uniós forrásoknak köszönhetően az észt-modellnek még egy nemzetközi változatát is kidolgozták. Ez a fent említett TOM-nak a tovább fejlesztett változata, a TID+ („Today I Decide Plus”). Ez az észt tapasztalatokból építkező, bármilyen országra adaptálható eszköz segíthetné közelebb vinni az emberekhez a politikai folyamatokat, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy az állampolgárok sokkal inkább részt vegyenek a törvénykezésben – ezzel is növelve a demokráciába vetett hitet. Ha lenne politikai akarat, akkor semmiféle gátja nem lenne annak, hogy Magyarországon is elinduljon egy olyan folyamat, mint amilyen 2001-ben kezdődött Észtországban.

Domschitz Mátyás

Vasúti hidak és acélszerkezetek felújítására nyert megbízást a Közgép Zrt. a MÁV áprilisban kiírt meghívásos pályázatán, derül ki a Közbeszerzési Értesítő hétfői számából. Simicska Lajos cége mellett az A-Híd Zrt. és a Strabag MML Kft. is sikeresen szerepelt, hármukkal két évre köt (áfa nélkül) 5,764 milliárd Forintos keretmegállapodást az állami vasúttársaság. 

Az atlatszo.hu júniusi összeállításából kiderül, hogy a Közgép, illetve Közgépes konzorciumok 2013 első félévében összesen több mint 30 mrd forintnyi megbízást nyertek el. Azóta rendesen belehúztak, múlt héten útfelújítási munkákra nyertek a mostanihoz hasonló összeget, több mit 5,5 milliárd forintot.

Az Alkotmánybíróság információszabadsággal kapcsolatos (21/2013.) határozatát követően ismét nyílt levélben fordult a K-Monitor, a TASZ és a TI Magyarország az alapvető jogok biztosához, a Kúria elnökéhez és a legfőbb ügyészhez, hogy kezdeményezzék az Alkotmánybíróságnál az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) módosítása alaptörvény-ellenességének a megállapítását és a megsemmisítését.

Ennek apropója, hogy az Alkotmánybíróság július 16-i határozatában igazat adott az atlatszo.hu-nak, amikor megsemmisítette azokat a bírósági ítéleteket, amelyek szerint jogosan tagadta meg a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma a Magyar Állami Operaház előző ciklusbeli gazdálkodásáról készített vizsgálati jelentés nyilvánosságra hozatalát.

Az AB határozatának nem csupán azért van jelentősége, mert ezek után remélhetőleg valóban közzé teszi a jogutód Emberi Erőforrások Minisztériuma az igényelt dokumentumokat (és nem akar végigjátszani egy újabb éveken át tartó pert), hanem leginkább azért, mert az ítélet kiterjesztette az információszabadság fogalmát, amikor megerősítette, hogy információszabadság perekben az eljáró bíróságnak érdemben és tartalmilag is vizsgálnia kell, hogy jogszerűen tagadta-e meg az adatkezelő az igényelt adatok kiadását. Nem elegendő, ha a korlátozást valamely „nyilvánosság-korlátozási okra való formális hivatkozás” támasztja alá. Az ugyanis az „Alaptörvény alapján […] a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan [és] szükségtelen korlátozásának” minősül. Végül az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy „önmagukban alapjog-sértők” azok a szabályok, amelyek „diszkrecionális jogkört adnak az adatkezelő szervnek a közérdekű adatokhoz való hozzáférés megtagadására.”

Áttekintő ábra az információszabadságról szóló törvény módosításáról 
(Nagyításhoz klikk a képre!)

Az AB határozata ezen túl azt is leszögezte, hogy az Alaptörvény alapján „csak a feltétlenül szükséges mértékben” kerülhet sor a „közérdekű adatszolgáltatás megtagadására.” Az AB arra is felhívta a figyelmet, hogy „közfeladatot ellátó szervek és személyek kényelmi szempontjai nem élvezhetnek elsőbbséget alapvető joggal szemben”, továbbá a „közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog nem korlátozható az adatkezelő szerv többletfeladatára való hivatkozással.”

Az Infotv. visszaélésszerű adatigénylésről szóló új bekezdése nem felel meg az Alkotmánybíróság idézett határozatában lefektetett követelményeknek. A közérdekű adatigénylés megtagadását lehetővé tévő új jogszabályi ok ugyanis éppen az adatkezelő diszkrecionális jogkörébe utalja annak eldöntését, hogy mi minősül „közfeladatot ellátó szerv gazdálkodásának átfogó, számlaszintű, illetve tételes ellenőrzésére irányuló” adatkérésnek.

Ha a köztársasági elnök gyenge vétójából nem értettek, akkor az Alkotmánybíróság határozatát követően immár tényleg nem lehet kétséges Szabó, Darák és Polt urak számára, hogy kérniük kell az Infotv. vitatott bekezdésének megsemmisítését az AB-tól, ha csak egy kicsit is komolyan veszik hivatalukat és a Magyar Alkotmányt.