Szeptember 15. és 25. között a Nyílt Jogalkotási Héten (Global Legislative Openness Week – GLOW) a jogalkotási folyamat nyitottságának és átláthatóságának fontosságára figyelmeztet a Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership) munkacsoportja által szervezett kampány. Ennek keretében a nemzeti, regionális és szupranacionális jogalkotó testületek, így a Magyar Országgyűlés részére is megérkezett a felhívás, miszerint csatlakozzanak a – többek között a K-Monitor által is aláírt - Nyitott Parlamentek Nyilatkozatához. A 2012-ben elfogadott nemzetközi dokumentum a parlamentek működésével, valamint a jogalkotással kapcsolatos információk hozzáférhetővé tételével, illetve a parlament tevékenységét ellenőrző ügynökségek szervezetek munkájának segítésével kapcsolatban fogalmaz meg ajánlásokat. Jelen posztunk ezek közül vesz górcső alá néhányat.

Strukturált adatot, ingyen és könyörgés nélkül

Tulajdonképpen így foglalható össze a parlamentekhez intézett felhívás lényege. A nyilatkozat elvi kiindulópontját az adja, hogy a parlamenti adatok az állampolgárokat illetik, mivel a népképviseleti szervek a köz által választottan és a köz érdekében fejtik ki tevékenységüket (ez az elv talán a történelemkönyvekből még ismerős). Ennél fogva a működéssel és jogalkotással kapcsolatos adatok teljes köre nyilvános, mindenkit megillető adat, amelynek megismeréséért, felhasználásáért és közvetítéséért semmiféle ellenszolgáltatás nem köthető ki, valamint a hozzáférés öncélú adminisztratív akadályok beiktatásával sem nehezíthető meg. A nyilvános adatszolgáltatás köre alól természetesen létezhetnek kivételek, de csak jogszabályban rögzített, megszorítóan értelmezett esetek. Ez egyfelől demokratikus jogosítványai tudatában lévő - és azokért síkra szállni hajlandó - állampolgárokat, másfelől hatalmi arroganciáját levetkőzni képes parlamentet feltételez, ahol a képviselők tudják, hogy kinek a felhatalmazásából tevékenykednek, és ezt a tevékenységük hiteles és részletes adataival képesek is alátámasztani.

Nyitni-kék:  társadalmat, parlamentet és jogalkotást

A nyíltság kultúrája magában foglalja az adatokhoz való hozzáférés már említett akadályainak lebontását, valamint az ellenőrző tevékenységbe a finanszírozásában és működésében független, szabad mozgástérrel rendelkező civil társadalom bevonását. Természetesen ez csak azokban a premodern országokban képzelhető el, ahol belátták, hogy nem egy - pusztán léte miatt is - üldözendő közösségről van szó. Továbbá a nyilatkozat szerint olyan elvetemült jogalkotási aktusok elfogadása is ajánlott, mint a tisztességes és átlátható párt- és kampányfinanszírozási rendszer kialakítása, vagy a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása. Az említett garanciák különösen azokban az esetekben nyújthatnának segítséget, amikor például a Hivatalos Értesítőben végre nem csak a felszínt kapargató, pseudoadatok kerülnek nyilvánosságra, és ezek felhasználásával esetleg pártfinanszírozással kapcsolatos anomáliákat tárna fel valaki.

Akkor pontosan mi is kell?

Az átláthatóság és a valódi részvételi demokrácia felé megtett lépésként a nyilatkozat szerint hozzáférhetővé kellene tenni a parlament feladatainak, a hatalmi ágak között betöltött szerepének mindenki által értelmezhető leírását, a jogalkotási folyamat során keletkezett információkat, az egyes konkrét törvényjavaslatok benyújtástól elfogadásig tartó útját, illetve a tervezetek előkészítési szakaszában született tanulmányokat. Sőt, a valódi társadalmi konzultáció jegyében civilek számára is nyitható út, például egy olyan interaktív felület kialakításával, ahol megfelelő publicitást és válaszadást biztosítanak a társadalmi input ezen – immár - meglepő formáinak. A nyilatkozat elvárja továbbá a képviselők rendszeresen frissített adatainak közzétételét, különös tekintettel frakció- és bizottsági tagságaikra, parlamenti tisztségeikre, parlamenti üléseken való megjelenésük, illetve leadott szavazataik regiszterére, valamint a parlamenti és parlamenten kívüli jövedelmi helyzetüket feltáró vagyonnyilatkozataikra, amelyekben még a természetbeni juttatások sem mellőzhetők. Sőt, csonka, impotens – és leginkább nemlétező - lobbiszabályozás helyett ajánlott a képviselők lobbijegyzékének bevezetése, amely a képviselőkhöz kapcsolódó valamennyi lobbitevékenységet a nyilvánossághoz közvetíti. Mindezt rendszeresen frissítve, az elhúzódó közérdekű adatigényléssel kapcsolatos perek eredményét nem bevárva, proaktívan és ellenőrizhetően közzétenni.

Szeretünk .xml        

A nyilatkozat szerint ha már adat, legyen .xml, vagy valamilyen nyílt és strukturált formátum, amely a gépi feldolgozhatóságot és a weboldalakról kinyert adatok további informatikai felhasználást segíti elő. Amennyiben egy parlament különösen segítőkész szeretne lenni, még megfelelő metaadatok, tematikus keresők vagy a saját online adatbázisaihoz készített útmutatókkal is előmozdíthatja, hogy adatait tovább feldolgozva még alaposabban nézhessenek a pártok és képviselők körmére.

És ha a téveszméknek vége

A nyilatkozat arról is említést tesz, hogy csak valóban indokolt esetekben szabad korlátozni az állampolgároknak és a médiának a plenáris üléseken való személyes megjelenéshez és fizikai betekintéshez való jogát, illetve erőteljesen bátorítja a nemzeti törvényhozásokat, hogy a nyílt jogalkotás területén vegyék át a nekik tetsző külföldi gyakorlatokat. Ez a hozzáállás azért lehetséges, mert a nyilatkozat készítői – velünk ellentétben - nem hallottak még eleget a NER különutas megoldásairól. Viszont mielőtt azt hinnénk, hogy Magyarországon az effajta vállalások csak hiú ábrándok, le kell szögezni, hogy a Magyar Országgyűlés honlapján is megjelentek gépi továbbgondolásra alkalmas adatok. A kérdés az, hogy mit kezdünk ezekkel az adatokkal, illetve hogy van-e merszünk továbbiakat követelni, ahogy tették ezt a külföldi ügynökök civilek és állampolgárok, akiknek ma ennek következtében például olyan, a következő poszt tárgyát képező parlamenti/képviselői munkát figyelő, illetve költségvetést monitorozó weboldalak állnak rendelkezésére, amelyek esetleg kedvet csinálnak a felzárkózást eredményező itthoni ábrándozáshoz is.

képek:

openparl2014.org

goldenapplestudio.com

wikipedia.org

Hasznos adatelemzési eszközökről, önkéntes adatelemzőkről és adatvezértelt újságírásról volt szó az első Open Knowledge Meetupon.

Az első Open Knowledge Meetup a nyílt adatokról és felhasználásukról nyújtott rövid és átfogó bevezetést. A három előadó különböző felhasználási módokról,az adatok fajtáiról és arról beszélt, hogy hogyan lehet ezekből társadalmi haszonnal járó projekteket, vagy újságcikkeket létrehozni. Az előadássorozat szervezőiként úgy döntöttünk, hogy az Open Knowledge Meetupon minden olyan kezdeményezésnek, eszköznek vagy személynek helye van, aki nyílt adatok felhasználásával foglalkozik, vagy érinti ezt a területet.

Az „open data”, azaz nyílt adat az Open Data Handbook rövid meghatározása szerint leginkább olyan adat(halmaz), amely könnyen elérhető és módosítható formában hozzáférhető az interneten. A nyílt adatokat olyan licenc alatt adják közre, amely lehetővé teszi az újraközlésüket, felhasználásukat és egyesítésüket más adathalmazokkal. És bárki felhasználhatja ezeket, mert nem diszkriminál egyes felhasználói csoportokat, tehát nem zárja ki például a kereskedelmi felhasználást sem.

(Linked) Open (Data) (Science)

Micsik András, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetének (MTA SZTAKI) munkatársa először az adatok tudományos felhasználásának példáit mutatta be:

• Magyar Tudományos Művek Tára: publikációs adatbázis

• MTA TK KDK Repozitórium: MTA társadalomtudományi kutatások témáinak, résztvevőinek és adatanyagainak gyűjtőhelye

• Virtual Astronomical Observatory: csillagászati adatbázisok, eszközök és szolgáltatások gyűjtőhelye

• myExperiment: tudományos módszertanok közösségi oldala, publikációnak számít

• NextGeneration: folyamatban lévő projekt, amely azt teszi majd lehetővé, hogy a tudományos publikációk adatsorai elérhetők és újra lejátszhatók legyenek

A nyílt adatok gyűjtésére és megosztására különböző adatbázisok léteznek. A Datahub.io-n magyar adatok is vannak, bár Micsik rámutatott, hogy ott még nem nyílt formátumra is van példa: a térfigyelő kamerák listája pdf-ben. Magyar változata az OpenData.hu. Letölthető és nyílt az adatbázisa van az európai digitális menetrend mutatóinak is, a folyamatosan változó adatokból grafikonokat készít az oldal.

A nyílt adatok „minősítésében” az Open Data Certificate segít, egy kérdőív kitöltése után az adatainkhoz ajánl tanúsítványt. Az Open Data Index az országokat sorolta be egy közvéleménykutatás alapján aszerint, hogy melyik hogyan áll nyílt adatok területén. Kapcsolt adatoknak (linked data) nevezzük az olyan adathalmazokat, amelyek hármas állításokkal (triple) írnak le minden információt, ezáltal össze tudják kapcsolni különböző
adatforrások adatait is. Legismertebb példája a DBpedia és hasonló elven működik a Google Knowledge Graph is. A SZTAKI által fejlesztett LODMilla böngésző pedig segíti az ilyen kapcsolt adatokban való felfedezést.

DataKind

Arató Bence a DataKind kezdeményezésről beszélt a meetupon. A DataKind 2011-ben indult az Egyesült Államokban – konkrétan a New York Times adatújságíró részlegéből –, hogy az üzleti szektor tudásával segítse a civil szervezetek munkáját. A DataKind önkéntesei adatelemzők, statisztikusok vagy akár programozók nagy multiknál, és a szabad idejükben szívesen vesznek részt társadalmilag hasznos projektek fejlesztésében. Ennek az együttműködésnek két fő formátuma van, a DataDive és a DataCorps.

A DataDive egyfajta hackathon, ahol két nap alatt próbálnak a DataKind önkéntesek valamilyen projektet elkezdeni vagy magasabb szintre emelni egy civil szervezetnél. Ebben bármilyen társadalmi szervezet részt vehet, amelyet a DataKind nagykövete felkészített az eseményre, azaz átbeszélte velük, hogy milyen adataik vannak, azok megfelelő formátumban vannak-e, és mit lehetne velük kezdeni. A DataDive folytatása lehet a DataCorps bevetése, ők az a csapat, akik vállalják, hogy rendszeresen végeznek munkát a civil szervezetekkel. A magyar közösség most még Pro Bono Analytics néven szerveződik, amíg hivatalosan nem csatlakoznak a nemzetközi hálózathoz.

Adatvezérelt újságírás

Az adatok felhasználásából keletkezett eredményt Pethő András újságíró mutatta be. Ő egy évig dolgozott a Washington Post nyomozó rovatánál, ahol adatvezérelt újságírással (data-driven journalism) foglalkozott. Az előadása hasznos volt annak a tisztázására, hogy a data-driven journalism miben különbözik az adatújságírástól (datajournalism): itt nem csupán annyit tesz az újságíró, hogy megírja, mit lát egy adatbázisban, hanem utánajár az adatok keletkezése körülményeinek, és ugyanúgy ellenőrző kérdéseket tesz fel nekik, mint bármilyen más forrásnak.

Pethő András példája a saját sztorija volt, aminél annak járt utána, hogy hol dördül el a legtöbb fegyverlövés Washingtonban. Ehhez a kiindulópontot a rendőrség által felszerelt fegyverlövés érzékelők (ShotSpotter) jelentették, amelyek elvileg egy adatbázisban rögzítik, hol, mikor és hányszor hallatszott fegyverlövés a városban. A washingtoni rendőrség először nem akarta kiadni ezeket az adatokat az újságírónak, azt állították, hogy a rendszer csak pdf fájlokat tud létrehozni, és azokat is csak kinyomtatva tudják odaadni, ráadásul ez 300 ezer példányt jelent, aminek a nyomtatása amúgyis hónapokba kerülne. Pethő utánajárt a rendszer működésének, megkérdezte a rendszert fejlesztő céget és az azt használó más rendőrkapitányságokat, amiből persze kiderült, hogy a washingtoni örsnek csak az export mappát kellene alaposabban megnéznie, hogy rátaláljon az egyébként közadatokat tartalmazó táblázatra. Ez alapján jött létre a cikk és egy külön adatvizualizáció térképpel, és az érzékelők működésének bemutatásával.

*****
Az esemény megvalósulását a K-Monitor támogatta az Adatozz okosan projekt (NCTA támogatott) keretében.

2003-ban elcsalt választások, zsigerekig hatoló korrupció, állampolgári- és civil bizalomvesztés jellemezte a szovjet utódállamot, amely a TI felmérése szerint a 10 legkorruptabb ország egyike volt. Mára Grúzia a - szándékolt mellőzés (vegzálás) helyett partnerként kezelt - civilekkel kidolgozott, átláthatóságot elősegítő reformok következtében kaukázusi bezzegországgá nőtte ki magát. Vigyázó szemünket Kelet felé vetve, vethetnénk egy pillantást Grúziára is.

Tbiliszi

Előtte

Grúzia 2003-ban 133 ország közül a 124. helyen állt a Transparency International Korrupció Érzékelési Indexe szerint. A bürokráciát mélyen átható korrupció már a hétköznapi életminőség romlását és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés gátját jelentette. A hatósági engedélyezés rendszere például több olyan beépített akadályt tartalmazott, amelyek csak és kizárólag kenőpénzek fizetése mellett tették lehetővé a sikeres ügyintézést. Az ezredfordulón az állampolgári kiábrándulás kritikus méretet kezdett ölteni, az ingatag gazdaság és a 2003. évi választások körüli közbizalom-deficit együttesen a ma már rózsás forradalomnak nevezett eseményekhez vezetett 2003 novemberében.

Az újonnan elnökké választott, nyugati kapcsolatokkal rendelkező Miheil Szaakasvili több fronton korrupcióellenes hadjáratot hirdetett, alaposan megreformálva a grúz közigazgatási rendszert és annak intézményeit. 10 év alatt, a békés átmenetben lezajlott reformok (köztük a politikai finanszírozás átalakítása és a korrupcióellenes küzdelem kiszélesítése) jelentősen javítottak Grúzia nemzetközi megítélésén az állami átláthatóság és számonkérhetőség tekintetében. Magas rangú kormányhivatalnokok és cégvezetők hirtelen korrupciós vádak kereszttüzében találták magukat, a rendőrséget pedig alaposan átvilágították, melynek eredményeként a felügyeletet gyakorló minisztérium állományát felére csökkentették, 15 000 rendőrt elbocsátottak, a korrupció melegágyának számító Közlekedésrendészetet pedig gyakorlatilag feloszlatták. Az új kormány egyértelmű célul tűzte ki a korrupció radikális visszaszorítását.

Nyugati kapcsolatok...

Utána

Az intézkedések következtében Grúzia jelenleg a TI Korrupció Érzékelési Indexe szerint 177 országból az 55. helyen áll, megelőzve néhány olyan európai országot, mint Csehország és Olaszország (összehasonlításképpen Magyarország a 47.). További mutatók szerint a rendőrség 87%-os támogatottságot élvez a lakosság körében és a Freedom House tanulmánya szerint 2009-ben a grúz lakosság 97 %-a úgy nyilatkozott, hogy legalább 12 hónapja nem kellett kenőpénzt fizetnie.

Grúzia mára sok szempontból kifejezetten mintaként szolgál az adatokhoz való hozzáférés tekintetében, továbbá jelentős hangsúlyt fektet az e-kormányzásra és az e-közigazgatás kiépítésére. Az ország a Nyílt Kormányzati Együttműködés Irányító Bizottságának újonnan választott kormányzati tagja, és a vállalások között szerepel az elszámolást elősegítendő adatok nyilvánosságra hozatala is. (Emlékeztetőül a CPI 47. helyét elfoglaló Magyarország vérszegény vállalásairól már írtunk korábban.)

Továbbélő problémák

A reformok a hétköznapi korrupció kezelésén túl a párt- és kampányfinanszírozási rendszert sem hagyták érintetlenül. E területen is jelentős előrelépések történtek, de egyelőre részsikerekről beszélhetünk. A rózsás forradalom előtti szabályozás beszámolási kötelezettséget rótt a képviselőjelöltekre, a választási időszak alatt havi bontásban közzé kellett tenniük bevételeiket és kiadásaikat, kitérve az adományozók azonosítható feltüntetésére is. A korábbi választási törvény ugyan tartalmazott egy - ma is alkalmazandó - támogatási limitet a magánszemélyek részéről érkező hozzájárulásokra vonatkozóan, mégpedig 30.000 grúz lari (~ 4,2 millió HUF) összértékben. A pártokra vonatkozó beszámolási kötelezettség jogszabályba foglalása azonban még éveket váratott magára.

A pártpénzügyek nyilvánosságának előírása, valamint a pártfinanszírozás korlátainak lefektetése csak 2011-ben történt meg. A reformok egy része valóban előmozdította az átláthatóságot és nyilvánosságot a pártfinanszírozás területén, másfelől viszont akadtak olyan módosítások, melyek a pénzügyi elszámoltathatóság felé mutató lépésként indultak, a gyakorlatban végül mégis a törvényes átláthatóság akadályává váltak.

Ilyen anomália volt például a gazdasági társaságok által juttatott hozzájárulások tilalma, amely a gyakorlatban egyszerűen a támogatások eltolódását eredményezte, vagyis az üzleti vállalkozások inkább magánszemélyeken keresztül biztosítottak támogatást, csökkentve a támogatások forrásainak feltérképezhetőségét és kijátszva az eredeti szabályozás célját.

A TI Grúzia adatai szerint az Egyesült Nemzeti Mozgalom párt részére 6,6 millió grúz lari (~920 millió HUF) hozzájárulást nyújtottak olyan gazdasági társaságokhoz köthető magánszemélyek, melyek összesen 160 millió grúz lari (~22, 3 milliárd HUF) értékben nyertek el versenyeztetés nélkül tendereket.

A helyi civil szféra kezdeményezésére 2012-ben és 2013-ban is csökkentették a választási szabálysértések szankciójának mértékét, valamint az új kormány visszaállította a gazdasági társaságoktól érkező hozzájárulások törvényességét.

Jelenleg az Állami Számvevőszék valamennyi párt- és kampánykiadást, illetve támogatást nyilvánosságra hoz, megjelölve a támogatók nevét, valamint a támogatás időpontját és összegét is. A formátum kisebb fogyatékosságai (például microsoft excel és nem nyílt forráskódú) ellenére legalább részletes és időben frissített adatokról beszélünk. Az Állami Számvevőszék még a beszámolás menetével és mikéntjével kapcsolatos civil felvetéseket is figyelemmel kíséri, sőt, a grúz civil társadalom legújabb ajánlásainak köszönhetően hamarosan tovább mélyül a nyilvánosságra hozandó beszámolás részletessége. Egyszóval Grúzia papíron elvégezte a házi feladatát.

A gyakorlat azért persze itt is kicsit másként fest. A TI Grúzia a pártok 2013-as pénzügyi mutatóit összevetette a hivatalosan nyilvántartott támogatások jegyzékével, és felfedezte, hogy a hatalomból nemrég távozni kényszerült Egyesült Nemzeti Mozgalom párt anyagi támogatottsága drasztikusan - a távozás óta negyvenszeres mértékben - csökkent. Az elemzés erősen azt sugallja, hogy az hozzájárulások egy része nem az önkéntesség jegyében történt, illetve a támogatások olyan kerülőutakon bezsebelni szándékozott juttatásokhoz kapcsolódnak, amelyektől az Egyesült Nemzeti Mozgalom hatalomátadása folytán a támogatók immár elesnének.

A TI Grúzia egy másik, a politikai pártok költekezését vizsgáló elemzésben szintén rávilágított a támogatás-eltitkolási hajlandóságra. A televíziós és kültéri hirdetések becsült költségének meghatározása kimutatta, hogy a hivatalosan elszámolt költségek és támogatások alapján ténylegesen csak 2 politikai párt engedhette volna meg magának az effajta hirdetéseket. Az Állami Számvevőszék viszont - a TI Grúzia szerint - legalább megpróbálja kivizsgálni a feltárt szabálysértéseket. Ehelyütt összehasonlításképpen érdemes felidézni a magyar Állami Számvevőszék vizsgálati credoját, amelynek lényege, hogy a szervezet csak formális automatizmusok kiszabta keretek között hajlandó vizsgálódni. A civil szervezetek által tudomására hozott jogsértések gyanúja esetén önálló vizsgálatot nem kezdeményez, holott jogilag az ellenőrzési terv meghatározása során elvileg függetlenséget élvez, és például az irreálisan magas kampányköltések, vagy átláthatatlan forrásból származó támogatások feltárása kapcsán érdemi vizsgálatnak is lehetne helye. Tudjuk, hogy Európa Keletre lejt, de ezek szerint nem mindenhol egyenletesen.

Megoldás?

A grúz eset egyébként jól példázza az érzékeny politikai adatok problematikáját: az online hozzáférhető információ egyáltalán nem jelenti azt, hogy az adatok pontosak is, vagy valóban feltárják a politikai rendszer háttéralkukból és rejtett gazdasági nyomásgyakorlásból eredő torzulásait.

De azért felmerül a kérdés, hogy mire is jó a nyilvánosság, ha a deklarációk szintjén leginkább átlátható politikai finanszírozási rendszert magáénak tudható országot még mindig zavaros gyakorlata kísérti?

Grúzia átalakulása az egyik legkorruptabb posztszovjet utódállamból egy kevésbé fertőzött demokráciává bizonyítja, hogy a nyilvánosságot garantáló, megfelelő minőségű jogalkotás mellett elengedhetetlen a közzétett adatok körültekintő feldolgozása és a nyilvánosság elé tárása. A grúz példa is jól mutatja, hogy az átláthatóság és az információhoz való hozzáférés önmagukban szükséges, de nem elégséges feltételei a tiszta közélet megteremtésének.

...és nyugati minták: Szaakasvili Reichstagra hajazó elnöki palotája

A Szaakasvili-éra lezárult, értékelése azonban mai napig zajlik Grúziában. Demokrata indíttatású, keménykezű reformer tevékenysége megosztja a társadalmat, mert a rendszerszintű pozitív átalakítások mellett hatalmi arroganciával, erőszakos nyomásgyakorlással vádolják. Továbbá azzal, hogy nem lépett fel erélyesen a hatalmi elitet változatlanul átható nagypályás korrupció és politikai - gazdasági összefonódások ellen. Ugyanakkor Szaakasvili egy, a hibák és a megoldásra váró problémák ellenére is működőképes Grúziában adta át a hatalmat. Tehette ezt azért, mert a 2003-as események után az Egyesült Nemzeti Mozgalom a közélet tisztaságával kapcsolatban olyan magasra állította a mércét, hogy annak maga sem tudott megfelelni. Tanulságként leszűrhető, hogy a társadalmi nyilvánosság kereteinek megteremtése önmagában még nem fehéríti ki sem a gazdaságot, sem a politikát, de (érdemi) elemzésre, kritikára és végső soron ellenőrzésre ad teret, aminek segítségével a rózsás forradalom (is) felfalhatta gyermekeit.

forrás: Sunlight Blog

képek:

[1] wikimedia.org

[2] wikipedia.org

[3] oroszvilag.hu

Felkerült a netre a CÖKA teljes, ámde szűkszavú tavalyi beszámolója, korábban az eredmény-kimutatásuk már elérhető volt a CÖF honlapján. Utóbbiból kiderült, 2013-ban a CÖKÁ-nak 310 millió forint bevétele és 305 millió forint kiadása volt (a CÖKA a CÖF mögött álló szervezet). Ez szép növekedés 2012-höz képest, ugyanis akkor még csak 46 millió forintból gazdálkodott az alapítvány. A kimutatás szerint a tavalyi bevétel nagyját adományok (290 millió), és kisebb részben támogatások (20 millió) tették ki. A támogatás egyébként a Fidesz pártalapítványától érkezett.

A közhasznúsági beszámolóból most már azt is látjuk, hogy 2013-ban a CÖKÁ-nak jutattot támogatásokból 93 millió forint érkezett magánszemélyektől (2012-ben 5 millió) és 197 millió vállalatoktól (2012-ben 1 millió).  Azt persze továbbra is csak találgatni lehet, hogy kik dobhatták össze ezt a nem csekély összeget a CÖF-nek, illetve hogy pontosan milyen összegben segítette a szervezet a Fidesz kampányát - az alapítvány 2014-es kiadásokat ráadásul csak egy év múlva fogjuk látni. A TI Magyarország, az atlatszo.hu és a K-Monitor becslése szerint azonban legalább 592 millió forintot költött a CÖKA a választási kampány során, illetve azt megelőzően. Ez nagyjából annyi pénz, mint amennyit például az LMP vagy a Fidesz kapott (képviselőjelölti támogatások nélkül) korteskedésre.

A CÖF egyébként mindvégig tagadta, hogy részt vett volna a kampányban, ezért nem is volt soha hajlandó nyilvánosságra hozni támogatóinak, illetve kampányköltéseinek listáját. Beszámolójában a kötvetkezőképp emlékezik meg erről a tevékenységéről:

figyelemfelhívás, nem kampány (részlet a CÖKA beszámolójából)

A beszámoló további érdekessége, hogy miközben majdnem 100 millió forint adomány érkezett  magánszemélyekől a CÖKÁ-nak, csupán 288 ezer forintot kaptak tavaly adó 1%-okból - 58 felajánlótól, így a magánadományok vélhetően kevés, de annál bőkezűbb támogatóktól érkeztek.

A CÖKÁ-nak egyébként nem sikerült hibátlanul kitöltenie az eredmény-kimutatásos táblázatot, ugyanis feltüntett 310 millió forintot értékesítésből származó bevételnek. Ez nyilvánvalóan az adományok és támogatások összege, különben több, mint 600 millió volna a szervezet bevétele.

Januárban írtunk a pártok honlapjainak átláthatóságáról - nem voltunk elégedettek. Most összefoglaljuk, hogy szerintünk hogyan néz ki egy valóban informatív párthonlap. Ahogy írtuk, nem csak a kormányon bizonyíthatják a pártok, hogy mennyire fontos számukra a transzparencia. A párthonlap az a felület, ahol a pártok közvetlenül tájékoztatják a választókat programjukról, álláspontjukról, a párt politikusairól és a párt működéséról.

Szervezeti információk

Bármilyen nyilvánvalónak tűnik, sok párt mégis elfejt bemutatkozni, azaz egy-két bekezdésben összefoglalni a párt legfőbb céljait, értékeit, illetve történetét. A Fidesz honlapján például semmi ilyet nem találunk, az MSZP-nél ugyan olvasható egy rövid bevezető, de hiába keressük például, hogy hány évet kormányoztak, mit tartanak a legnagyobb sikereiknek, vagy azt, hogy hogyan jött létre a párt. Ahogy a közpénzből gazdálkodó szervezeteknél, itt is az átláthatóságot segítené elő, ha a párt működését bemutató dokumentumok, az alapszabály és a szervezeti struktúra is megtekinthető lenne bárki számára. Ideértve a párt vezetőinek életrajzát, elérhetőségét és a vagyonnyilatkozatát. A szervezeti felépítéshez hozzátartoznak a különböző pártszervezetek és bizottságok is, ezeknek a bemutatása és a munkájuk dokumentálása szintén fontos, például az ülések jegyzőkönyveit és a határozatokat, döntéseket érdemes közzétenni. Ha valóban azt szeretné egy párt, hogy elolvassák, megtekintsék a fontosabb dokumentumokat, érdemes ezekhez rövid bevezetőt, összefoglalót vagy magyarázatot írni, amely már azelőtt elérhető, hogy letöltenénk az egészet.

Mivel a pártokhoz nem ritkán pártalapítvány, cég, egyesület, sőt testvérpárt is kapcsolódhat, így ezek felsorolása sem maradhat el, de a legfontosabb, hogy a párt honlapján követhető legyen külön az országgyűlési képviselőcsoport és az EU parlamenti képviselők részletes tevékenysége.

A Fidesz EP csoportjának külön holnapja van

Pénzügyek

A vezetőség vagyonnyilatkozatainak megosztása csak egy lépés az átláthatóság irányába. A pártnak és a pártszervezeteinek kötelező beszámolóit a civil szervezetek működéséhez hasonlóan, évekre visszamenően elérhetővé kellene tenni olyan dokumentációval, amely segít jobban megérteni a párt pénzügyeit. Ilyen dokumentáció lehet a párt gazdálkodási szabályzata, de még inkább egy videóüzenet, blogbejegyzés a pártpénztárnoktól, aki elmagyarázza, milyen forrásokból gazdálkodik a szervezet és mire költ. Itt volna a helye a kötelező ÁSZ vizsgálatok, vagy egyéb külső auditálások eredményeinek is.

Egy párt társadalmi beágyazottságát, támogatottságát jelzi, ha támogatói adományokkal is segítik működését. Erre a lehetőségre célszerű a honlapon jól látható helyen felhívni a látogatók figyelmét. Üdvözlendő volna, ha pártok adományozóik mondjuk havonta frissülő listáját az adományozott összegekkel együtt közzétennék. Indiában a korrupcióellenes Aam Adami Párt például élőben frissíti az adományozók listáját, és megmutatja, hogy ki mikor és mennyit utalt át a pártnak.

A pénzügyek terén valódi átláthatóságot leginkább egy nyilvános bankszámla vagy a párt számlakivonatainak megosztása nyújthat. Természetesen megteheti egy párt, hogy nem nyilvános számlákat is használ, ilyen esetben azonban van legalább mihez viszonyítani, és számon lehet kérni a párton, hogy az adott kiadást milyen forrásból fedezte. Mivel a pártok frakciója, EU parlamenti képviselői és pártalapítványa is külön gazdálkodik, elvárható, hogy ezek gazdálkodását is megismerhesse a látogató.

Egyik nemzetközi projektünk nyilvános bankszámlája a cseh főpályázónál (KohoVolit) - júliusban 400 Eurót kapott a K-Monitor.

Pártprogram

A pártprogramok teszik lehetővé, hogy ne csak az alapján döntsenek a választók, hogy melyik politikusokat kedvelik vagy utálják jobban, de lássák is, hogy melyek egy párt céljai, és milyen módon kívánja megvalósítani azokat. Egy párt akkor nem árul zsákbamacskát, ha jóval a választások előtt közzé teszi programját. Más országokban nem ritka, hogy külön választási programok is készülnek, amelyben kiemelik a pártprogram aktuálisan fontos, és leghamarabb megvalósítandó elemeit.  Érdemes a párt régi programjait is elérhetővé tenni, így követhető, hogy miként változott a párt álláspontja egy-egy témáról, vagy az, hogy mely témák voltak a párt számára egy adott időszakban különösen fontosak. A német szociáldemokraták alapprogramjai például 1869-től kezdve elérhetőek.

A pártprogram kialakítását és a párt állásfoglalásának megindoklását a szakmai anyagok, publikációk és felmérések eredményeinek megosztásával lehet érthetővé és követhetővé tenni. A napi politikai kérdésekben tett állásfoglalásokat érdemes egy erre kijelölt hír vagy sajtóközlemény rovatban publikálni. Hasznos például címkékkel ellátni mind a program egyes részeit, mind a párt egyéb anyagait, híreit, hogy a látogatók valóban megtaláljanak minden olyan dokumentumot, amely egy adott témakörben született. A pártprogramok érthetőségét az is növeli, ha a legfontosabb elemeit röviden és egyszerűen megfogalmazva is megosztják, így olyanok is tájékozódhatnak belőlük, akik kevésbé jártasak a politikában.

Itt érdemes talán azt is megemlíteni, hogy a pártoknak a politikai tájékozottság és a politikai kultúra fejlesztése is feladata. Nem tartanánk ördögtől valónak, ha Fidesz fiatal követői számára ajánlana néhány fejezetet az általa legfontosabbnak tartott konzervatív gondolkodóktól, vagy a DK elhelyezne néhány linket modern baloldalról szóló könyvekre, tanulmányokra.

Elérés

Amellett, hogy milyen alapelvei vannak és egyáltalán mit csinál egy párt, a népszerűsítéshez és a taggyűjtéshez szükség van a pártéletről és aktivizmusról szóló leírásokra, eseménynaptárra és az eseményekről szóló tudósításokra. A párt leendő tagjainak segít az eligazodásban, ha kapnak információt arról, milyen feladatok elvégzésével tudják segíteni a párt tevékenységét, és az új tagok később láthatják, a segítségük hogyan járult hozzá a párt eredményeihez. Új szimpatizánsokat lehet találni egyszerűen azzal is, hogy a párt helyi képviseletei, alapszervezetei könnyen fellelhetők a honlapon, vannak térképek és listák, amelyek megmutatják a választónak, hogy az ő környékén ki a párt képviselője, és hogy az illető milyen ügyeket tart a programján. A 4-5 fős lakossági fórumok elkerülhetőek, ha párt könnyen használható naptárat helyez el a oldalára, létrehoz Facebook eseményeket és lehetővé teszi, hogy szimpatizánsai feliratkozzanak hírlevelekre, vagy személyre szabott értesítőkre. A párttal kapcsolatosan leggyakrabban felmerülő kérdések, állítások, vagy vádak megválaszolására a pártok is nyugodtan készíthetnek GYIK rovatot.

Adományozz, önkénteskedj, csatlakozz - lényegre törő a brit Munkáspárt honlapja

A sajtó számára a legfontosabb, hogy könnyen fellelhető legyen a párt elérhetősége, legyenek könnyen felhasználható állásfoglalások, sajtóanyagok, sajtóközlemények, fényképek, valamint az állampolgárokat és a sajtót is tájékoztató egyéb, azonnali reagálásra lehetőséget adó felületek a közösségi oldalakon (pl. Facebook, Twitter, Ask.fm). A párt láthatóságát növeli, ha van webshop, ahol posztereket, logókkal ellátott zászlókat, bögréket, pólókat rendelhetnek a szimpatizánsok.

Sok honlapkészítő megfeledkezik arról, hogy a hozzáférés nem csak annyit jelent, hogy mindenféle böngészőből megnyitható legyen a párt oldala, hanem hogy a vakok és gyengénlátók is tudjanak tájékozódni a párt tevékenységéről – erre szerencsére több párt (pl, Fidesz, KDNP, Együtt 2014) is figyelt. Viszont a gyengénlátó verzió mellett az is hasznos, ha vannak fontosabb témákban lejátszható hanganyagok – ezeknek az elkészítése nem bonyolult, viszont sokkal pozitívabb képet alakít ki a pártról. A német kereszténydemokraták teljes 123 oldalas programja elérhető például audió formátumban.

Még egy apróság: a 21. században, pláne egy EU tagállamban minden párttól elvárható lenne, hogy tegye angolul is elérhetővé legfontosabb közleményeit, anyagait – jellemző, hogy erre csak a Jobbik volt képes.

Ahogy említettük, nem attól lesz egy párt jobb és kevésbé korrupt, hogy szép és informatív honlapot készít, de ezzel határozottan jelezheti, hogy ad annyira magára és a választókra, hogy ezt a nulladik lépést megteszi az átlátható politizálás érdekében.

A K-Monitor civil szervezeteknek segít abban, hogy adatok feldolgozása révén kommunikáljanak a munkájukról, projektjeikről. Az "Adatozz okosan" műhelyfoglalkozásra várjuk azokat, akik civil szervezetnél dolgoznak és a táblázatkezeléssel szeretnének megismerkedni, vagy ebben fejlődni. Jelentkezni az alábbi űrlap kitöltésével lehet:

Beperelte a Magyar Államkincstárt a TASZ jogi képviseletével a K-Monitor, mert az nem adta ki az egyéni képviselőjelöltek kampányköltéseiről készült számlaösszesítő adatlapokat. Az első tárgyalást a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 24-re tűzte ki. Az ügyben a tavaly módosított információszabadság törvény és az Alkotmánybíróság is vizsgázik.

A közérdekű adatigénylésben a korrupció ellen küzdő K-Monitor a 2014-es országgyűlési választásokon indult, a Magyar Államkincstárral (MÁK) a jelöltenkénti 1 millió forint kincstári támogatásról megállapodást kötő képviselőjelöltek (és átruházás esetén az egyes pártok) által készített számlaösszesítő adatlapokat kérte ki, amelyeken a pártok tételesen elszámoltak a kampányköltéseikkel.

A K-Monitor 2014-ben a TI Magyarországgal és az atlatszo.hu-val közösen kiemelten fontosnak tartotta a választások kampányköltségeinek nyomon követését és ellenőrzését. Ahogy sejteni lehetett, a pártok (becsléseink szerint 3,5 milliárd forinttal) többet költöttek a megengedettnél, és akkor még bele sem számoltuk a CÖF kampányát és más bújtatott reklámokat. Ez majdnem egy felcsúti stadion ára. A választások során a kamupártokkal is megismerkedtünk, akik valódi tevékenységet, kampányt alig folytattak, viszont szédületesen sok pénzt tettek zsebre, nyilvános beszámolóikból persze nem derül ki, hogy mire, ahogy a nagy pártok esetében sem.

 www.kepmutatas.hu

A sok negatívum mellett volt viszont egy értelmes újítás is a kampányban. Az egyéni jelöltek kincstári számlára kaptak egymillió forint támogatást, amellyel tételesen el kellett számolniuk – a MÁK felé. Az elszámoláshoz kitöltött számlaösszesítőből kiderülhet, hogy egészen pontosan mire költöttek a képviselők (és átruházás esetén a pártok), illetve, hogy kiktől vették a kampányhoz szükséges árukat, szolgáltatásokat. A K-Monitor ezekre az adatlapokra volt kíváncsi, ezek kiadását tagadta meg a kincstár.

A MÁK arra hivatkozva utasította el az adatigénylés teljesítését, hogy “a jelölteknek, illetve jelölő szervezeteknek nyújtott támogatás felhasználására vonatkozó elszámolás átfogó, tételes, számlaszintű ellenőrzésére kizárólag a Magyar Államkincstár és az Állami Számvevőszék jogosult, más szerv illetve személy nem.” A TASZ és a K-Monitor álláspontja szerint minden állampolgárnak alkotmányos joga, hogy a 100%-ban közpénzből folyósított támogatások elköltéséről pontosan tájékoztassák.

Így néz ki egy kitöltetlen számlaösszesítő adatlap (nagyításért kattintson a képre)

Az átfogó, tételes és számlaszintű adatigénylések korlátozása 2013-ban került be az információszabadság törvénybe, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog csorbításaként. A TASZ és a K-Monitor azóta is küzd a szabályozás ellen, de az Alkotmánybírósághoz (AB) az actio popularis megszüntetése miatt eddig nem fordulhattunk. A törvény alapjog-korlátozó rendelkezései megszüntetését akkor kérhetjük az Alkotmánybíróságtól, ha a rendes bírósági rendszeren már végigmentünk és elvesztettük az ügyet. Ezt hívják “valódi alkotmányjogi panasznak”, melyben a Kúria ítéletét támadnánk. Ez azonban rendkívül időigényes folyamat. Hiába számít soronkívüli eljárásnak egy közérdekű adatok kiadása iránti per, legalább másfél-két évig tart, mire megszületik az első, a másodfokú majd a kúriai döntés.

Ehelyett a TASZ és a K-Monitor azt kérte a Törvényszéktől, hogy éljen speciális hatáskörével. Az ügyben eljáró bíró ugyanis akár már elsőfokon úgy dönthet, hogy felfüggeszti a pert és az AB-hez fordul, ha úgy ítéli meg, hogy az eljárásban alaptörvény-ellenes jogszabályt kellene alkalmaznia. Ez azért is szerencsés, mert a valódi alkotmányjogi panasszal ellentétben az AB az Alaptörvény szerint ilyen ügyekben köteles 90 napon belül dönteni.

Vegyen részt az első tárgyaláson 2014. szeptember 24-én 8:30-kor a Fővárosi Törvényszéken (I.em. 23.), ahol kiderül, hogy alakul az információszabadság sorsa!

Az alulról szerveződő csoportok körében már régóta bevett, hogy wikiket, fórumokat használnak kommunikációra és tudásmegosztásra, a formális rendszerek azonban nagyon nehezen veszik át az ilyen rugalmas és könnyen elérhető gyakorlatokat. Pedig úgy tűnik, hogy a megújulás sok szervezetre, köztük a közigazgatási szervekre is ráférne.

A kétezres évek elején kezdett a szervezeti tudás és felelősség hálózatosításáról wirearchy néven írni Jon Husband. Az akkor futurisztikusnak bélyegzett elgondolás szerint az új szervezeti formákban a hatalom és a tekintély horizontálisan is érvényesül majd. Az eredmények elérését pedig a hálózatban összekapcsolódó emberek és technológia teszi majd lehetővé. Ennek az elgondolásnak a megvalósítói az olyan, főleg technológiai fejlesztésekkel megtámogatott rendszerek, amelyek a könnyebb munkaszervezést vagy a tudásmegosztást teszik lehetővé. Vannak olyan területek, ahol ezek a gyakorlatok hamarabb elterjedtek. Az egyik leglassabban formálódó terület viszont a közigazgatás. Kevés olyan kezdeményezés van, amely a közigazgatásban bevett folyamatokat, vagy netalán a hierarchiát szeretné megreformálni.

Bujdosó Attilát, a Kitchen Budapest „The Format Project” nevű kezdeményezésének vezetőjét arról kérdeztük, van-e olyan bárhol alkalmazható, innovatív formátum, amely Magyarországon is megjelenik az államigazgatásban. Bujdosó szerint itt a hangsúly azon van, hogy a tudás honnan hová, vagy hol áramlik, az államigazgatásból befelé vagy kifelé, azon belül vagy kívül. Az ország működését javító kezdeményezés lehetne a Nemzeti Konzultáció is, ha lenne valós tartalma, és valóban arról szólna, hogy az emberek visszajelzése ténylegesen formálja a politikai döntéseket.

Szerinte ilyenkor stratégiai szempontból az a kérdés, hogy mi az állam és az állampolgárok feladata: észre kell vennünk, hogy az új kezdeményezéseknél a tudás gyakran olyanoktól érkezik, akik nem ezért kapják a fizetésüket, olyanokhoz, akiket azért fizetnek, hogy az adott kérdéssel foglalkozzanak. Ebből a szempontból még bőven van mit fejleszteni Magyarországon, hiszen kevés az átjárást biztosító, kommunikációt segítő rendszer.

Hollandiában erre nyújt megoldást egy 2010 óta működő, közszolgáknak létrehozott közösségi oldal. A Pleio nem hivatalos kormányzati fórumnak mára 75 ezer felhasználója és 800 aloldala van. A Forbes interjút készített az egyik alapítóval: Davied van Berlo azzal magyarázta az oldal indulását, hogy a közigazgatásban dolgozók elkezdtek egymással kommunikálni a munkájukról, de ezt az amerikai szolgáltatók által nyújtott felületeken tették, ezért ő inkább elindította a Civil Servant 2.0 oldalt. Ez volt a Pleio előfutára.

Berlo elmondta, hogy Hollandiában a közösségi oldalak vagy külföldi platformok használatát egyébként is gyakran tiltják a közigazgatási szerveknél, és az sem utolsó érv ellenük, hogy kereskedelmi célra hozták létre őket, ezért gyakran egy kiegészítő eszközre vagy felhasználói fikók létrehozására volt szükség, hogy működjenek. Azzal, hogy saját platformot hoztak létre, Berlo szerint függetlenné váltak és az összegyűjtött tudás is Hollandián belül maradt.

Az alulról szerveződő kezdeményezésekhez hasonlóan, itt sem állt rendelkezésre sok pénz arra, hogy valami teljesen újat fejlesszenek. A holland adóhivatalnál épp egy belső közösségi munkaplatform létrehozását tervezték az Elgg nevű nyílt forráskódú szoftver felhasználásával, ennek a funkciói mindenki számára megfeleltek, ezért ezt használták végül a központi oldalhoz is. Berlo később könyvet is megjelentetett arról, milyen platformokat érdemes ismerniük a közigazgatásban dolgozóknak és ezeket hogyan kell használni. Az ő elképzelése hasonlít a wirearchy koncepcióra, mert abban látja a közigazgatási szervek hatékonyságnövelő erejét, ha a közszolgák nagyobb teret kapnak arra, hogy kreatívan, vállalkozó szemlélettel oldjanak meg problémákat, és ebben támogatást kapjanak a feletteseiktől is.

Ahhoz képest, hogy a Pleión pörög a levelezés, egy gyors Google keresés eredményén látjuk, hogy nem sok olyan fórum van Magyarországon, amely hasonlóan működne. Vannak közigazgatási kérdésekről szóló fórumok (pl. Közszolga.hu, Köziránytű.hu, Jogi Fórum), de ezeken annak ellenére, hogy megjelennek a közigazgatásban dolgozókat érintő témák (nagyon gyakran a bérezésről), inkább az az elterjedt, hogy az állampolgárok próbálnak eligazodni a közigazgatás útvesztőjében, és ehhez kérnek segítséget.

Dr. Krasznay Csabát, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusát megkérdeztük arról, hogy vajon tényleg nincs-e szükség Magyarországon közigazgatásban dolgozóknak közösségi felület létrehozására. Szerinte azonban nincs szükség direkt módon ilyen felület létrehozására, úgy látja, hogy egy teljes közigazgatást érintő csoportmunka megoldásánál működőképes lehetne, de ő még vállalati környezetben sem hisz a „céges Facebookban". Viszont az a tapasztalata, hogy az NKE-n tanuló hasonló beosztású, de máshol dolgozó hallgatók beszélnek egymással, segítik egymás munkáját, és a személyes kapcsolatok rengeteget segítenek. Az interneten pedig az egyes szakterületek fórumait veszik igénybe a közigazgatásban dolgozók, ezért az célszerű lehet, hogy ezeket csatornázzák be egy központi oldalra.

A feltehetően véletlenül publikusan elküldött Google Csoport-levelezések alapján nem egy közigazgatási szerv dolgozói próbálnak levelezőlistákon keresztül egyeztetni egymással, vagy hatékonyabban megszervezni a saját munkájukat. Krasznay Csaba szerint gyakori még az e-mailes kommunikáció a közigazgatásban, nem egy intézményben dolgozók közt. A Davied van Berlo által felvetett kérdés, hogy melyik szolgáltatónál van a tudás, itt is megjelenik. És nincsen garancia arra, hogy egy fontos vagy érzékeny információt tartalmazó levél nem jelenik-e meg publikusan. A Google Csoportokban a közszolga, kormányzati, bizottság és tanács szavakra keresve könnyen találunk olyan csoportot, ahol mindenki számára elérhető hozzáféréssel lettek megosztva levelek, olykor nemcsak közbeszerzési pályázatokat vitatnak meg a közalkalmazottak, hanem személyzeti kérdésekről egyeztetnek, és személyes adatokat osztanak meg.

Bujdosó Attila szerint szinte természetes, hogy vannak olyan esetek, amikor a közszolgák (és közemberek) olyan eszközökhöz nyúlnak, amelyeket nem a közintézmény biztosít számukra. Erre jó példa az, amikor egy óvónő, egy tanár vagy egy orvos megadja a mobiltelefonszámát a szülőknek vagy a betegnek, mert azon a legegyszerűbb őt elérni. A mobilt a legtöbb ilyen esetben nem az intézmény vagy az állam adja, hanem a saját eszközét, kereskedelmi céllal fejlesztett és üzemeltetett szolgáltatásokat használ. Azért, mert előfordulhat, hogy amit kap (például a vonalas telefon, ami nem jelzi ki a hívószámot) a munkájához nem elég. Ez az egyszerű példa segít azt megérteni, hogy mennyire fontos az, hogy az állam, az intézmény vezetése felismerje, hogy igenis szükség van arra, hogy a közigazgatásban dolgozók a saját területükön innoválni tudjanak azzal kapcsolatban, ahogyan munkájukat végzik.

12 hónap alatt 24 országot járt be két berlini fiatal, hogy megismerkedjenek a helyi „adatozós” kultúrával és nyílt adatos workshopokat tartsanak.  

Marguerite Thierry és Alejandro Corbi Berlinben élnek, Margo politikatudomány szakon végzett, Alex pedig programozó. Tavaly nyáron úgy döntöttek, hogy keresnek egy olyan témát, amely mindkettejüknek szakmába vág és elég ürügyet biztosít arra, hogy körbeutazzák vele a világot. Így kötöttek ki a nyílt adatoknál. A saját előadásuk, amelyet az Open Knowledge Foundation segítségével készítettek elő, arról szólt, hogyan lehet az adatok látványos megjelenítése révén globális ügyeket feltárni. A workshopokon megtanították az embereknek, hol találhatnak adatokat az interneten és azokat utána hogyan dolgozhatják fel nyílt forráskódú szoftverek segítségével. Az előadásokkal arra is akarták felhívni a figyelmet, hogy fontos mindenki számára elérhetővé tenni az információkat, mert a tudás megosztása egy lépés ahhoz, hogy jobb hellyé tegyük a bolygót, ahol élünk. Így lett Margo és Alex kezdeményezésének neve Open-Steps.

Alex Corbi és Margo Thierry

Alexszel és Margóval az Open Knowledge Foundation nyílt adatos konferenciáján beszélgettünk, ahol azt az adatbázist bővítették ki új nevekkel, amely az utazáson megismert nyílt adatokkal foglalkozó civileket jelenítette meg egy térképen. (Magyarországról egyelőre csak a K-Monitor van rajta.) Alex elmondta, hogy eleinte alig tudtak arról valamit, hogy kik és mit csinálnak a világban nyílt adat ügyben, és egyáltalán ennek milyen hatása van a társadalomra. De aztán a projekt organikusan fejlődött és az út során rengeteg közösség és civil szervezet fogadta őket, így megtanulták, hogyan lehet az adatokat helyi problémák megoldására, vagy a politikai élet átláthatóvá tételére használni.

És ha már átláthatóság, az utazásra fejenként körülbelül 8500 eurót költöttek, ez szerintük több, mint amennyibe a berlini élet kerülne egy évben. Próbáltak támogatókat találni, de senki nem finanszírozta meg jelentősebb összeggel a turnét, viszont szakmai támogatást és publikációs lehetőséget kaptak az Open Knowledge Foundationtől és a nyílt kormányzásért létrejött Open Government Partnership kezdeményezéstől. Végső soron tényleg arról volt szó, hogy világkörüli útra akartak menni, és a nyílt adatos workshop adott ennek egy keretet. Margo szerint a projekt a szerves része lett az utazásuknak, mert ez alapján is döntöttek arról, hogy hová utaznak tovább, és így lett küldetésük.

Arra is jó volt ez a turné, hogy felmérjék, a világ különböző pontjain mennyire átlátható az országok működése. Margo szerint nem lehet általánosítani, mert egyes országokban a kormányzati működés átláthatóbb, máshol meg a civil társadalom részéről van több adatnyilvánossággal foglalkozó kezdeményezés. Azt kiemelte, hogy Dél-Amerika egyes országai az élen járnak az adatok felszabadításában. A meglátogatott országok közül Margo Chilét emelte ki. Alex szerint ez a helyzet azért alakult ki, mert a dél-amerikai országok lakóinak elege lett az évtizedekig tartó diktatúrából és a korrupcióból, és most rengeteg energia van a civil társadalomban arra, hogy változtasson. Az Open-Stepsnek Délkelet-Ázsiában volt a legnehezebb megvetnie a lábát, ott alig találtak ilyesmivel foglalkozó civileket, míg Indiában azon lepődtek meg, hogy a nagy szegénység és a társadalom egyes csoportjainak szélsőségesen eltérő mértékű technológiai lefedettsége ellenére nagyon sok szervezet foglalkozik érdekes, internetet használó projektekkel.

Adatozás Uruguayban

Olyan civil szervezetek is vannak, amelyek az adatok feldolgozását és megjelenítését használják arra, hogy helyi problémákat oldjanak meg. Sok kezdeményezés épül arra a koncepcióra, hogy létrehoznak egy felületet, amely lehetővé teszi az adatok gyűjtését vagy elemzését, hogy aztán kiderüljön, milyen megoldásra van szükség. Ezzel foglalkozik a szegények és a várostervezők együttműködéséért küzdő indiai Transparent Chennai, az általános iskolai oktatás javításáért dolgozó KLP Bangalore és a digitális eszközök használatát oktató nemzetközi szervezet, a Tactical Technology Collective is.

Arra a kérdésre, hogy mi az, amit szerintük a legtöbben félreértenek az adatok felhasználásával kapcsolatban, Alex Corbi válaszolt. Szerinte az adatokat nem kellene l’art pour l’art közkincsként publikálni. Sokszor találkozott az út során azzal, hogy emberek úgy kampányolnak adatok nyilvánosságra hozásáért, hogy közben azt sem tudják, milyen adatokat akarnak felszabadítani. Hozzátette, láttak olyat is, hogy egy kormány adatokat tett hozzáférhetővé, majd arra hivatkozott, hogy mostmár átláthatóan működik.

„Jó, hogy megosztottak bizonyos adatokat, amiket bármikor lehet használni, de sok más területe is lehet egy társadalomnak, amely sokkal inkább profitálna abból, ha a rájuk vonatkozó dolgok kerülnének nyilvánosságra. Amit én személy szerint megtanultam az az, hogy az adatok közzététele önmagában nem jelenti azt, hogy átláthatóbb leszel, jobban odafigyelsz a társadalomra vagy jobban megbíznak majd benned az állampolgárok” ‒ mondja Alex.

Fotó: Alex Corbi & Margo Thierry, CC-BY-SA

Nyílt adatos konferencia volt a héten Berlinben, az Open Knowledge Foundation összecsődített mindenkit, akit érint az adatok megosztása és feldolgozása. Volt ott Google-ös fejlesztőtől kezdve, nyílt adatokért küzdő aktivistán át kormányzati emberig mindenféle résztvevő, még az EU digitális ügyekért felelős biztosa is mondott beszédet.

Az Open Knowledge Foundation nyílt adatos konferenciáján mondott beszédet Neelie Kroes, az EU digitális ügyekért felelős biztosa. Bejelentette, hogy az Európai Bizottság közzétette ajánlásait a közadatok, például meteorológiai, közlekedési, ingatlan- vagy térképes adatok publikálásával kapcsolatban. Az útmutatás célja, hogy egységesítse az EU-n belül, milyen licenc alatt publikálják az adatokat az államok, melyek a kiemelt adatkategóriák és hogy alapvetően csak az adatok letöltéséért nem kérhetnek pénzt az intézmények.

A konferencián a biztos válaszolt a közönség néhány kérdésére is, Helen Darbishire, az információszabadságért küzdő Access Info civil szervezet vezetője közérdekű adat-igénylésben rákérdezett, miért van az, hogy kikérte az Európai Bizottság tagjairól és az EB elnökéről, mennyit keresnek, mennyit számolnak el utazásra és egyéb költségekre, de csak aggregált adatokat kapott. Neelie Kroes felvonta a szemöldökét és közölte, hogy példamutatásképpen ő nyilvánosságra hozza akár azt is, hogy két vagy három kávét iszik meg közpénzből egy nap.

A konferencia célja az volt, hogy a civil szervezetek, kormányzati és magánszektorból érkező szereplők, akik nyílt adatokkal dolgoznak, megosszák egymással a tapasztalataikat akár korrupció elleni küzdelemről, akár a formátumok egységesítéséről van szó. Nem hiányoztak a közpénzek átláthatóságával foglalkozó workshopok sem, a K-Monitor negyedik alkalommal vett rész a konferencián, idén a Transparency-s, Atlatszo.hu-s koprodukcióban készített kepmutatas.hu projektet mutatta be a párt- és kampányfinanszírozás átláthatóságáról szóló foglalkozáson.

Az Open Knowledge Foundation kezdeményezése a kormányzati szerződések nyílttá tételéért küzdő Stop Secret Contracts (amiben szintén partnerek vagyunk). A fenti képen azok az űrlapok láthatók, amiken a konferencia résztvevői megoszthatták, milyen szerződéseket szeretnének nyilvánosságra hozatni az országaikban. Mi a paksi bővítésről szóló megállapodást írtuk be. 

Kiderült, hogy a magyarral ellentétben a francia kormány már elég jól áll az EU-n belül a saját adatainak nyilvánosságra hozásával (nyílt adatos oldaluk itt elérhető) és az adatok feldolgozhatóvá tételével. Miközben az ukránok arra készülnek, hogy ősszel egy konferencia keretében gyűjtsék be az ötleteket arra, hogyan kell ezt jól csinálni. 

Az esemény főtámogatói közt volt a Google és a Világbank is, nekik is érdekükben áll, hogy megismerjék a közösséget, amely az adatok felhasználásával foglalkozik. A konferencián a Google igyekezett a civil társadalmat támogató projektjeit népszerűsíteni (bár a részvételük miatt elég sok kritika érte a konferencia szervezőit), míg a Világbank azokat akarta megtalálni, akik felhasználnák az általuk generált adatokat.

A helyszínen lehetett adattisztítást és táblázatkezelést tanulni a szakértőktől, és sok beszélgetésen felmerült, hogy hogyan lehet nyílt adatokkal foglalkozó aktív közösséget építeni; erre Facebook-csoportok, honlapok vagy közös sörözések jelentenek megoldást. Az általunk végighallgatott előadásokon nem derült ki, mi a legjobb eszköz, de az biztos, hogy a franciákéhoz hasonló sikertörténetekhez szükség van aktív helyi közösségre, ami pedig csak most kezd formálódni Magyarországon.