Az ezredfordulón pozíciót szerző zöldbárók helyét hektárról hektárra, cégről cégre veszik át a narancsbárók a magyar mezőgazdaságban, ez derül ki az agrártámogatások adataiból, amelyet immár ötödik éve dolgoz fel a K-Monitor. A 2016-es kifizetések és a tulajdonosi átrendeződések fényében továbbra sincs nyoma az ígért átrendeződésnek a kis, családi gazdaságok felé. Ami azonban egyre jobban látszik: a médiához, a bankszektorhoz vagy az építőiparhoz hasonlóan itt is pillanatok alatt felbukkantak a kormánypárthoz vagy személyesen a miniszterelnökhöz köthető nagygazdák, akik aztán megcsinálják a szerencséjüket a magyar mezőgazdaság egyre egyenlőtlenebb világában. Tavaly a legnagyobb pezsgést Orbán Viktor legszűkebb környezetében figyelhettük meg: a falubeli komák, sportbarátok, rokonok gyarapodtak, a régi motorosok visszaestek. Ha konkrét települések nagygazdáira keresnél, itt tudsz.

Az Infotér budapesti Okos Város Konferenciáján jártunk, ahol a főműsoridőben Deutsch Tamás és Csepreghy Nándor adtak elő a kormányzati terveket a megjelent önkormányzatoknak, vállalkozóknak és hivatalnokoknak. Mi a V4-es szekció előadásaiból mutatjuk be a régiós okos városok helyzetét.

Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a hazai városfejlesztésben és a közbeszédben is az okos város-koncepció. A kormányzat kommunikál a magyar településekkel, ösztönzi őket a hazai és nemzetközi (főleg uniós) források kiaknázására. A jövő magyar városainak a képe eszerint a szemünk előtt alakulhat ki. Nem mellékes azonban, hogy ezeket a fejlesztéseket a városlakókért, illetve az ő részvételükkel valósítanak-e meg, vagy önkényesen, csupán a rövid távú politikai és gazdasági haszonra koncentrálva. Ebben a progresszív városfejlesztésért folyó harcban fontos szövetségesei lehetnek egymásnak a régió hasonló cipőben járó települései. 

Magyarország az elmúlt fél évben tudatosan provokált lázadást az európai politikában, ám úgy tűnik, egyedül maradt a harcával. A mai döntés nyomán az Európai Parlament elkezdi vizsgálni, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon. Sajtóadatbázisunk alapján bemutatjuk, mi vezetett ahhoz, hogy a kormány kihúzza a gyufát az európai mérsékelteknél is.

Közel fél éve hirdette meg Orbán Viktor a lázadás évét. A miniszterelnök új, globális víziója arra szolgált, hogy értelmezze saját rendszerét a világpolitika fejleményei tükrében és szövetségeseket szerezzen törekvéseihez. Orbán szerint mi, magyarok már túl vagyunk a lázadáson, a 2010 óta lezajlott rezsimváltás pedig eszerint a nemzetközi érdekek fogságából való megszabadulásként értelmezhető. A "magyar emberek" érdekeit azonban egyedül a forradalmi kormánypárt, a Fidesz-KDNP képviseli, hiszen a fülkeforradalom vívmányait rendszerint a teljes ellenzék és gyakran a civil társadalom is elutasította. Őket a kormánypárti média egyre élesebben a nemzeti függetlenség ellenségeinek állította be. A centrális erőtér kialakítására és a nyugati szövetségi rendszerek gyengítésére irányuló törekvés azonban úgy tűnik, kudarcot vall. Kevésbé azért, mert itthon is újra tömegek kérdőjelezik meg az egyetlen "nemzeti érdek" orbáni politikáját, sokkal inkább azért, amit az EP-szavazás is mutat: a magyar miniszterelnöknek nem sikerült meggyőznie Európát víziója helyességéről. Úgy tűnik, az európai vezetők mást látnak a magyar folyamatok mögött: egy kiépülő, korrupt tekintélyuralmi rendszert, amely az EU-n belül, annak voltaképpeni asszisztálásával valósul meg. A határozat leszögezi, hogy Magyarországon rendszerszintű fenyegetés éri a jogállamiságot a korrupció mértéke és a demokratikus intézményrendszer leépítése miatt

A 2014. november 1-én hivatalba lépett Juncker-bizottság mandátuma félidejéhez ért. Junckert fontos átláthatósági kötelezettségvállalásokkal választották meg, a kérdés sokáig kiemelt helyen volt a bizottság agendájában, ez azonban az elmúlt hónapokban megváltozni látszik. Partnerünk, az uniós ügyekben aktív Access Info arra kérte az Európai Uniót, hozzon átláthatósági reformokat, hogy helyreállítsa azt a bizalmat, amit intézkedéseivel elvesztett.

Úgy tűnik, a Jobbik plakátjai annyira kiverték a biztosítékot a Fidesznél, hogy változtatni akar a kampányszabályokon. Az irány amúgy jó, de látni kell, hogy a módosítás jelenleg csak a Fidesznek kedvez. Közvetve és közvetlenül állami pénzekből történő reklámozásnál nyilván nem számít, hogy mennyi a piaci vagy a listaár. Ez az állampolgároknak még többe fog kerülni, az ellenzéknek pedig kevesebb plakátra lesz pénze.

A hivatalosan “a burkolt pártfinanszírozás megakadályozásáról és az átlátható kampányfinanszírozás biztosításáról” szóló törvényjavaslatot Halász János és Kósa Lajos Fideszes politikusok nyújtották be április 25-én. A javaslat kimondja, hogy kampányidőszakon kívül csak listaáron lehet közzétenni politikai hirdetéseket, ellenkező esetben jogellenesen szerzett vagyoni előnynek minősül a listaárhoz képesti kedvezmény, amelyet 15 napon belül a központi költségvetés részére be kell fizetni. Amennyiben ez nem történik meg, akkor a tartozást adóként hajtanák be, a párt állami támogatását a tiltott hozzájárulás értékét kitevő összeggel csökkentenék.

A kampányidőszakon belüli hirdetési szabályokat is megváltoztatná a javaslat. Amennyiben a médiahirdetésifelület-értékesítő cégek kampányidőszakon belül biztosítani kívánják a pártok érdekében a politikai plakátok elhelyezésének lehetőségét, a választás vagy népszavazás kitűzését követő 5 munkanapon belül el kell juttatniuk az Állami Számvevőszékhez az árjegyzéküket, amelyet az ÁSZ és az hirdetési felület értékesítője is közzétesz a honlapján. Hirdetést csak a meghírdetett árakon lehet közzétenni, választókerületenként egyenlő feltételek mellett.

Az elmúlt héten sorra jelent meg a nemzetközi lapokban a hír, miszerint Steve Ballmer amerikai milliárdos, a Microsoft korábbi vezérigazgatója átláthatósági portált indított. A hírről itthon a HWSW számolt be először.

Forrás: Stephen Brashear/Getty Images

A honlapon szövetségi, állami és helyi szintű adatokat vizualizáltak. Ballmer szerint az akció pártoktól független: az összes adatot a kormányzattól szerezték be, ahogy azokat bármely állampolgár is megkaphatja közérdekű adatigényléssel. A kutatás során arra is fény derült, hogy van hiátus az amerikai kormányzat által hozzéférhetővé tett adathalmaz kapcsán is: az országban eladott összes lőfegyver számát például nem lehet tudni. Bemutatunk pár, a platformon található érdekes statisztikát.

A helyi politikáról azt tartják, hogy a demokrácia iskolája, lévén olyan ügyekkel foglalkozik, ami karnyújtásnyira van az állampolgároktól, ezért lehetőséget ad a közéletben való aktívabb részvételre. Itthon az elmúlt években fokozatosan leépült az önkormányzatiság. Az egyik kérdés: miért hagytuk? A másik: hogyan lehetne tartalommal megtölteni, milyen eszközökkel támogatható az önkormányzó társadalmi részvétel helyi szinten? Az utóbbira alapvetően két irány kínálkozik: a nyílt adatokra alapuló, innovatív, szektorközi együttműködések, illetve a részvételi tervezés mélyítése, az állampolgári kezdeményezések, vélemények bevonása a helyi döntéshozatalba. Utóbbiról jelentetett meg az Engineroom egy hasznos kézikönyvet esettanulmányokkal, ezt szemlézzük.

A részvételi költségvetés egy olyan döntéshozatali mechanizmus, amiben az állampolgárok közösen dönthetnek közpénzek felhasználásáról. Lehetővé teszi, hogy az adófizetők együtt döntsenek a közhatalommal a költségvetéssel kapcsolatos kérdésekben. Szeretnénk bemutatni a modellben rejlő lehetőségeket és kihívásokat annak reményében, hogy a önkormányzati szinten még 2019 előtt egyre több helyen indulhassanak el itthon is ilyen kezdeményezések. Ezekben az innovatív formákban fényévekkel vagyunk lemaradva például Lengyelországtól, noha ezek az eljárások valószínűleg a helyi politika iránti bizalmat erősítve politikailag is kifizetődő kísérletek lennének. Ráadásul nem a nulláról kell indulni, számtalan dokumentált tapasztalat áll rendelkezésre.

Politikai korrektség brüsszeli módra: sérti a tagállamokat, ha a Bizottság az uniós források szétlopásáról beszél? Jó, akkor állítsuk le az antikorrupciós jelentést, és titkoljuk el a benne foglaltakat! Partnerünkkel, az Access Info Europe-pal közösen adtunk be közérdekű adatigénylést az Európai Bizottságnak. Az eddig elkészült tagállami jelentéseket, illetve a döntés-előkészítő dokumentumokat szerettük volna hozzáférhetővé tenni, amit a Bizottság vélhetően politikai nyomásra rejteget. A kért adatoknak csak egy részét, azt is hiányosan kaptuk meg.

A következő dokumentumokat kértük a Bizottságtól annak érdekében, hogy az állampolgárok tisztábban láthassanak az ügy kapcsán és az eddig elkészült anyagok se vesszenek kárba:

- a már elkészült jelentések a tagállamokról a 2017-es Antikorrupciós Jelentés keretében,

- a dokumentumok, jegyzőkönyvek és azon ülések résztvevői, amik megelőzték a döntést, miszerint nem adják ki 2017-ben a jelentést,

- a tagállamok és a Bizottság között zajló kommunikáció dokumentumai, a tagállamok visszajelzései, javaslatai az Antikorrupciós Jelentés kapcsán.

Próbájuk feldolgozni, hogy az átláthatóság és a korrupció elleni harc olyan bajnokai fogják hamarosan megszavazni a civileket megbélyegző törvényt, mint Farkas Flórián, Rogán Antal vagy a gazdasági bizottság tagjai, de őszintén szólva továbbra sem értjük, hogyan veszélyeztetheti az ország érdekét a munkánk. Ami bizonyos: a megbélyegző jogi kategória az oroszoknál is csak az első lépés volt, utána jöhetnek az "aggódó polgárok" bejelentései miatt indított, zaklató vizsgálódások, a diszkrimináló törvények és a propagandával legitimált nem-állami erőszak. Az viszont talán még egy Kósa-nyilatkozatnál is jobban mutatja a jelenlegi helyzet tudathasadásos jellegét: az állami portált, ahová a civilek feketelistáját fel akarják tölteni, konkrétan az EU pénzéből hozták létre. 

Nem kapott nagy hírverést, de idén januárban elfogadta a Fővárosi Közgyűlés Budapest smart city jövőképét. A dokumentumban javaslatot tesznek olyan gyakorlatokra, amik nyugati mintára okos várossá tehetik Budapestet. A példák között Barcelona, Bécs és London. Bemutatjuk a főbb pontokat.

A januárban elfogadott koncepcióban nem szerepelnek konkrét, megvalósítandó projektek, sokkal inkább általánosabb elvek és értékek annak kapcsán, milyen területeken érdemes a leginkább okos megoldásokkal alkalmazni a jövőben. A megfogalmazott irányelvek a 2013-ban elfogadott Budapest 2030 Hosszú Távú Városfejlesztési Koncepció keretrendszeréhez igazodnak. A stratégiai dokumentum elkészítésében részt vettek a fejlesztésekben érdekelt fővárosi gazdasági társaságok, civil szakértők és az önkormányzat főosztályai. Ha hihetünk az elfogadott javaslatnak, akkor a következő évtizedekben Budapesten az alábbi szempontok figyelembe vételével indulhatnak fejlesztések.