Az információszabadságért világméretű harcot vívnak a civil szervezetek és öntudatos polgárok a titkolózó államokkal. Egy demokrácia, amelyben a polgárok értékelik a politikai szabadságot és közügynek tekintik közös vagyonuk bármifajta felhasználását, nem tűri sokáig a titkolózást. A vezetők hiába érvelnek a nyilvánosság ellen, hisz az ő hatalmuk egyedüli forrása is az, ha folyton igazolják magukat és döntéseiket a közvélemény előtt. Az átláthatóság ellen vétő politikusokat ezért tanítják móresre újra és újra leleményes polgáraik, történjen a kulisszák mögötti mutyizás Brüsszelben, Budapesten vagy éppen Ruandában. Mutatunk néhány érdekes példát arra, hogyan győzött a nyilvánosság, és miért érdemes küzdeni az információszabadságért.

E küzdelem egyik fontos eszköze a közérdekű adatigénylés, amelyet itthonról is jól ismerünk. A jelenleg regnáló kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan csorbítja az adatigénylés lehetőségét és gyakran pejoratív jelzőkkel illeti azokat, akik élnek állampolgári jogaikkal, és közügyekre vonatkozóan tájékozódni-tájékoztatni szeretnének. Pár hónap telt csak el azóta, hogy kiderült: a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak kezében jelleget változtat a közpénz, a TASZ-nak hála pedig a Századvég elemzéseiben is elmélyedhettünk, ahogyan erről mindenki értesülhetett. Nézzünk meg most néhány kevésbé ismert példát, amely más-más területen, de pozitív változást hozott az emberek életében figyelmes állampolgárok adatigényléseinek köszönhetően.

Az idei év hemzseg a nagy visszhangot kiváltó korrupciós ügyektől, elég csak a Vizoviczki körüli pávatáncra, az MNB alapítványokra, a Századvég tanulmányokra, Voldemort Nagyúr sötét varázslataira, az EMMI-ORÖ tandemben elszivárgó uniós pénzekre vagy a letelepedési kötvény-bizniszre gondolnunk, hogy a klientúrának juttatott, nagyvonalú PR és építőipari tenderekről ne is beszéljünk. Egy friss kutatás szerint a választók kétharmada korruptnak látja a kormányt,  amely csak azok ellen a visszaélések ellen lép fel, amiben nem érintett. Mindez sok munkát ad a kormányközeli ideológusoknak és a személyes érintettség okán magyarázkodni kényszerülő politikusoknak. A kormányerők azonban önvizsgálat helyett felvették a kesztyűt a korrupciós vádak ellen és alternatív magyarázatokkal álltak elő. Cikkünk nyomán mindenki eldöntheti, mekkora sikerrel.

"Alkotmányos költség"

Voldemort nagyúr története hamar körbejárta a magyar sajtót, ráerősítve azokra a hangokra, akik szerint politikai kijáróemberek befolyásukat latba vetve uniós forrásokat térítenek el az erősen központosított pénzosztó szerveknél, visszacsorgatott százalékokért cserébe. A kiszivárogtatott lehallgatások alapján egy tiszaújvárosi baráti társaság elhatározta, hogy belevág az uniós pályázati bizniszbe, egyiküknek pedig állítólag meg is volt a szükséges kapcsolatuk, Mengyi Roland személyében. Azt sejtették, hogy az intézkedés fejében csorgatni kell majd valamennyit a megítélt támogatásból, de arra nem számítottak, hogy az ismerős honatya “alkotmányos költség” címen már a pályázat beadása előtt kér ötmillió forintot, cserébe a későbbi fenti “tolmácsolásért”. Akár bizonyítást nyer az ügy, akár nem, a nyilvánvaló korrupciós eset kreatív átfogalmazása akkor is figyelemre méltó ha nem a közvéleménynek, hanem a mutyizóknak szólt. Az ügyészség azonban segít a fordításban: költségvetési csalás és befolyással üzérkedés gyanújával emelt vádat Mengyi ellen. Érdekesség, hogy egy 2009-es interjúban az MVM-es Kocsis István is említette, hogy a Balkánon "bizonyos üzletszerzésnek alkotmányos költségei is vannak" - Montenegróra utalt.

“Itt és most el kellene dönteni, hogy megbízunk-e egymásban annyira, hogy most már a pénzről is kell beszélnünk (...) ez egy egyirányú utca, és innen visszafordulni nem lehet, és ahhoz, hogy tudjunk együtt dolgozni, ahhoz az ő részükről is bizalom szükséges, ennek az az alapfeltétele, ha átadunk ötmillió forintot még a pályázat kiírása előtt úgymond alkotmányos költség jogcímen” 

(részlet a lehallgatott telefonos beszélgetésből).

Az európai szintű lobbizás visszásságaitól már régóta szenved az uniós döntéshozatal. A fő problémát a forgóajtó jelenség jelenti, amely gyakorlat azt a bizarr karrierpályát is lehetővé teszi  az uniós tisztségviselőknek, hogy hivataluk lejárta után röviddel már olyan magáncégek érdekeit képviseljék, amelyek szabályozásáról korábban döntéseket hoztak. Gondolják el: az egyik nap még a Bizottságnak dolgozik a politikus egy törvényjavaslaton az irodájában, majd egy évre rá ugyanazon az ajtón kopogtat egy vállalat képviseletében. Ezen gyakorlat beszüntetéséért indítottak most petíciót európai civilek.

Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hivatásából adódóan sokat utazik. Az Együtt által a Külügyminisztériumtól kikért adatokat felhasználva mutatjuk meg, hová, kivel, mikor és mennyi közpénzből repült a kormányfő a jelenlegi ciklusban. A feldolgozott adatokból kirajzolódik, kik azok az ismert politikusok és ismeretlen háttéremberek, akik leggyakrabban kísérik el a miniszterelnököt külföldi útjaira. Nem célunk azt sugallni, hogy az utazások felesleges közpénzköltésnek minősülnek, ábránkkal arra szeretnénk rámutatni, hogy mennyivel átláthatóbb helyzetet teremtene, ha a politikai vezetők ilyen mélységben és technikai színvonalon számolnának el juttatásaikkal, utazásaikkal.

Micsoda útjaim voltak nekem - dúdolhatná sokat mondóan Cseh Tamás dalát a miniszterelnök, akit munkája gyakran szólít idegenbe, legyen szó egy brüsszeli üzenet átadásáról, vagy tapasztalatcseréről Nurszultan Nazarbajev kazah elnökkel, nem is beszélve olyan kiemelten fontos diplomáciai találkozókról, mint amikor a magyar kormányfő Moszkvában tárgyal, talán épp Paksról vagy a gáz áráról. A találkozók ritkán bonyolódnak teljesen nyilvánosan, és sokszor arról sem szólnak a hírek, milyen "fontos emberek" alkották a magyar delegációt. A nemrég nyilvánosságra került elszámolás alapján készült infografikánk lényege, hogy az utazásokról, a delegáció tagjairól és mindezek költségeiről tisztább képet láthassunk.

Az interaktív vizualizációhoz kattints a képre!

Így használd: miután a bal felső sarokban lévő országlistáról kiválasztod a célállomást, a vizualizáció jobb oldalán megjelennek az ebbe az országba tett utazás(ok) időpontja(i), költsége és a delegáció tagjainak listája. Ha kíváncsi vagy, hogy a felsorolt nevekhez köthetőek-e kétes ügyek, kattints és nézd meg a K-Monitor adatbázisban! A kurzort az oszlopdiagramokra húzva még több információ ugrik elő: megnézheted az adott utazás egyes költségkategóriáit, és azok pontos összegekeit is.

A miniszterek, államtitkárok és helyetteseik külföldi utazásairól készített infografikánkat itt éred el. Ha pedig visszanéznéd, milyen luxusutakra szórták a pénzt politikusaink az elmúlt 15 évben, keress az #utazás címkére a K-Monitor korrupciós adatbázisában! 

2018-ra a kormánynak lesz egy szoftvere, amivel egy kattintással megnézheti, hány férőhely van az ország stadionjaiban, vagy hány fő volt betegszabadságon Somogy megye B betűs önkormányzataiban. Most úgy tűnik, a kormány ráül ezekre az adatokra, miközben a települések gazdálkodása semmivel sem lesznek átláthatóbb. Erre utal, hogy a rendelet "döntés-előkészítő adatként” határozza meg a naprakész, országos szintű, bármely szakpolitikai kérdésben aranyat érő adattárház tartalmát. Az ASP tervezésekor nem vették figyelembe azokat a kötelezettségeket, melyeket az Infotörvény előír az adatok nyilvánosságáról. Így az önkormányzatok csak a kormánynak jelentenek majd automatikusan, az állampolgárok továbbra is kézzel feltöltögetett tájékoztatókra alapozva ellenőrizhetik majd helyi döntéshozóikat. A választásokra a kormány egyedüli játékos lehet, aki átfogó képet lát az önkormányzati rendszerről, pedig ha a fejlesztők és törvényalkotók figyeltek volna a nyilvánosságra, az érdemben segíthette volna a jobb döntéseket és a hatékonyabb gazdálkodást.

Bekötve 

Nagy felzúdulás kísérte, amikor idén májusban kötelezővé tették az önkormányzatok számára a feladataik ellátását támogató informatikai rendszert, amely hatékony eszközt ad a központi kormányzat kezébe a helyhatóságok gazdálkodásának ellenőrzésére. A szakmai vita mögött a kormány és az önkormányzati világ érdekei feszülnek egymásnak, azért azonban egyiküknek sem fáj a szíve, hogy az új rendszer nem hogy lesz az információszabadság és az adatnyilvánosság eszköze, de ez a szempont konkrétan teljesen kimaradt az EU-s pénzből finanszírozott fejlesztésből. A most nyilvánosságra került kormányrendelet-tervezet alapján nemcsak a 15 milliárdos fejlesztés határidőre történő megvalósíthatósága kérdéses, de az is, hogy a számos előremutató e-közigazgatási fejlesztéssel párhuzamosan gyűjtött, minden részletre kiterjedő adatvagyonhoz hozzáférhet-e majd érdemben más a kormányon kívül.

Szétlopták az olimpiát, és bele is buktak, így nincs nyertese annak a versenynek, amely azzal egyidőben ér véget, hogy szombaton, magyar idő szerint negyed egykor a nyitóünnepséggel elrajtol a riói olimpia. A nagyüzemi korrupció nyomán keletkezett politikai-gazdasági válság nemcsak a szegénységből nemrég kiemelkedett millióknak, de az ország elitjének is betett. Helyszínek, amiket látni fogunk és módszerek, amikre figyelnünk kell, ha olimpiát rendezünk.

Mozgalmas időszakot élünk a döntéshozatali átláthatóság terén. Éppen az előző héten számolhattunk be arról, hogy az Európai Ombudsman ajánlásokat tett annak érdekében, hogy az 500 millió embert érintő uniós jogalkotás zárt ajtók mögött születő alkuit jobban ellenőrizhessék az állampolgárok, most pedig újabb jó hírt kaptunk: az Access Info Europe közlése szerint Madrid átláthatósági csomagot fogadott el, melyben példamutatóan szabályozta a lobbizást. A spanyol főváros tagja annak a Nyílt Kormányzati Együttműködésnek (OGP), amely a közelmúltban megrótta Magyarországot a kötelezettségvállalások és a nyílt kormányzás alapelveinek ignorálása miatt - így is lehet.

Lobbisták személyiségi jogok nélkül

A madridi városvezetés a héten elfogadta az uniós országok eddigi talán legprogresszívebb önkormányzati rendeletét, ami az adminisztrációt és a lobbizást érinti. Európa számos országában, így nálunk sem tudjuk, hogy a politikusok milyen lobbistákkal, cégek, szervezetek érdekeinek a képviselőivel tárgyalnak - elég, ha visszaemlékszünk, mikor Lázár János szekszárdi lakossági fórumáról tudtuk meg, két külföldi cég írta a hazai kéményépítés jogszabályi kereteit. A madridi rendelet értelmében mostantól a tisztségviselőkkel tárgyaló lobbistáknak regisztrálniuk kell magukat, illetve a szervezetet, amit képviselnek. A szabályozás összhangban áll a civil szervezetek által megállapított lobbizási normákkal is, amikből Magyarország is sokat hasznosíthatna, főleg, hogy 2011-től nincs lobbitörvény hazánkban.

Mindig is kíváncsi voltál rá, hogy ki kapja a legtöbb EU-s pénzt ott, ahol laksz, illetve hogy kinek van a legtöbb földje és ezzel párhuzamosan feltehetően komoly gazdasági befolyása az településeden? Mostantól egy kattintással megnézheted, a K-Monitor ugyanis egyszerűen kereshetővé tette azt, hogy a magyar településeken ki mennyi agrártámogatást kapott 2010 és 2015 között. 

Az egyes cégeket és személyeket aszerint tudtuk egy-egy település mellé rendelni, hogy hol található a szék- illetve lakhelyük. A támogatott föld elhelyezkedésére vonatkozóan (sajnos) nem tudtunk országszintű adatokat szerezni.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, nézd meg honlapunkon, hogy támogathatsz minket!

Átláthatóbbá tenné az uniós jogalkotást, ezért az informális egyeztetésekre vonatkozó átfogó vizsgálatot indított az Európai Ombudsman - áll az Access Info beszámolójában. Emily O'Reilly célja a "brüsszeli bürokrácia" átláthatóbbá tétele: 2015-ben ügyeinek 22,4%-a szólt az uniós adatok, dokumentumok nyilvánosságáról, legyen szó a TTIP-ről vagy az Európai Központi Bankról. Az uniós jogalkotás folyamata döntő részt szintén nem követhető nyomon, a zárt ajtók mögött képviselt álláspontoknak, az itt megszületett alkuknak csak a végeredménye ismert. Nem tudhatjuk például, hogy egy tagállam valóban akar-e Európai Ügyészséget, vagy kettős beszédet folytat. A probléma nem Unió-specifikus: Brüsszelben minden érintett szereplő eszerint játszik. A titkolózás pedig teret ad a nemzeti kormányoknak a kettős beszédre. Az üdvözlendő cél tehát a nagyobb átláthatóság révén egy szorosabb kapcsolat az állampolgárok és az uniós intézmények között, mellyel egyszersmind a nemzeti kormányok is elszámoltathatóbbá válnának.