After 12 years of authoritarian rule, Orbán’s System of National Cooperation has reached its final shape. In 2021 government party Fidesz did its best to cement its positions in oversight institutions and markets it hijacked. Without being really aware of it, Hungarians donated national assets worth billions of Euros to the power elite of the regime. The institutions concerned have largely accepted this logic of power, just as the majority of the society.

Az illiberális magyar kormány módszeresen építette le az elmúlt években a hatalomgyakorlását korlátozó ellensúlyokat. Két választás között a helyi önkormányzatok és az általuk képviselt érdekek a korlátlan központi hatalom utolsó, demokratikus természetű (azaz nem külső állami vagy jogi) ellensúlyai, bár a központosítás ezen a téren is sokat haladt előre 2010 után.

A járvány kezdete óta újabb szögeket vertek a helyi autonómia koporsójába. Sokak szerint a 2022-es választás után, ha a helyén marad, a populista kormányzat a számára már most rendelkezésre álló eszközökkel (önkényes támogatások és "gazdaságvédelmi" elvonások, kiemelt beruházások, különleges övezetek, kormányhivatalok, helyi szinten ellensúlyozhatatlan nagypolitikai botránykeltés stb.) teljesen ki fogja üresíteni az önkormányzatiságot, lojális, formális tevékenységet ellátó testületként tartva meg a települések választott képviselőit. A következőkben azt tekintjük át, milyen feszültséggócok vannak a kormány-önkormányzatok viszonyrendszerben itthon, hol húzódnak a helyi önigazgatásért folyó harc frontvonalai.

fotó: kaposvarmost.hu

A koronavírus miatti közegészségügyi krízis közepette a kormányzat számára a veszélyhelyzet kiemelt közjogi és politikai mozgásteret biztosított. A veszélyhelyzetben meghozott kormányrendeletek egyrészt ideiglenes jelleggel alkalmasak az azonnali válságkezelésre, másrészt alig titkoltan az általános törvényi, rendeleti jogalkotás kísérleti laboratóriumaként, „politikai előszobájaként” is működnek. Erre példa az önkormányzatok esetében a gépjárműadó „államosítása” vagy a különleges gazdasági övezet általános jogrendbe való beillesztése. Ez a hazai folyamat egyértelműen illeszkedik „a járvány elleni védekezés” mentén a központi országos döntési szintet felerősítő nemzetközi politikai trendbe, amit a témával foglalkozó szakirodalom a koronacionalizmus politikatudományi terminus technikussal definiál.

A legtöbb esetben még bizonytalan, hogy a kormánydöntések a helyi önkormányzatok mozgásterét csupán átmenetileg korlátozzák-e vagy egy újabb centralizációs trend részei. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy érdemben nem változott a helyi önkormányzatok feladat- és hatásköre a 2012-14-ben kialakult helyzethez képest (a megyei önkormányzatok kivételével, akik megkapták a különleges gazdasági övezeteket). Ezért a centralizáció-decentralizáció ingamozgásánál egy komplexebb folyamatot kell értelmezni: a feladatok potenciálisan helyben maradnak, de a források elégtelensége, vagy éppen a centralizációtól és a lakossági ellenállástól való félelem miatt biztosan változni fognak a ténylegesen ellátott feladatok.

A 2019-es politikai átrendeződés nyomán a felszínen partneri együttműködés a központi és a helyi állam között (amit a Modern Városok Program “megállapodásaival” szemléltethetünk) megbomlott. A Kormány nem ismerte el nyíltan az önkormányzatok járványügyi teljesítményét (vö. a cseh Babiš-kabinet 12,8 milliárd koronás –  minden lakos után hozzávetőleg 18.500 Ft-nak megfelelő –  támogatása az ottani önkormányzatoknak), nem valósított meg aktív szubszidiaritást. Sőt, néhány esetben populista retorikával az önkormányzatokat az általa képviselt, járvány- és gazdaságvédelmi “közakarattal” szembenálló, a “közös teherviselésből” kimaradni akaró, működésükkel a lakosságot indokolatlanul terhelő szereplőként bélyegezte meg. Kérdés, hogy a jövőben a rendszerkonform viselkedéssel és a társadalmi mozgósító erőt nélkülöző eddigi tiltakozásokkal szemben megképezhető-e egy újfajta politikai retorika és gyakorlat, amely képes a helyi közösségek önrendelkezési igényét hatékonyan artikulálni. Ez leginkább a Főváros-Kormány viszonyban várható.

Kormány – Főváros politikai csörte a járvány árnyékában

Rendkívül elmérgesedett a viszony a Kormány és az ellenzéki vezetésű Főváros és fővárosi kerületek között, aminek különös súlyt adott, hogy Karácsony Gergely főpolgármester sokáig, mint az ellenzék egyik potenciális kormányfő-jelöltjeként is számon volt tartva. Ez egyrészt megemelte a költségvetési szinten elenyészőnek számító fővárosi ügyek jelentőségét, másrészt viszont nehezítette az önkormányzati szektor horizontális érdekképviseletét (úgy a pártos törésvonalakon átívelve, mint az ellenzéki oldalon, hiszen Karácsony több ellenzéki polgármester pártjának riválisaként vett részt az előválasztáson).

A folyamatosan éleződő konfliktus része volt –  a teljesség igénye nélkül –  a szolidaritási hozzájárulás radikális megemelése; a fővárosi cégek év végi iparűzési adó feltöltési kötelezettségének a megszüntetése; a budapesti közlekedéshez kapcsolódó állami normatíva adminisztratív késleltetése és az ún. Diákváros projekt kormányzati „elkaszálása” a kínai Fudan Egyetem budapesti megvalósítása érdekében. Utóbbi ügyet az ellenzék egyik fő kampánytémájává építették, amelyben népszavazási kezdeményezés is indult. Szemben a vidéki nagyvárosokkal, ahol az ellenzéki önkormányzatokat közvetlenül büntető intézkedések helyett inkább tendenciák látszanak, Budapest esetében több esetben egyértelmű politikai szelekcióra kerül sor. Csúsznak az Egészséges Budapest Program keretében a fővárosi kerületi szakrendelőknek szánt központi támogatási források, illetve a fővárosi tömegközlekedés működtetéséhez járó költségvetési támogatás kifizetésére sem került sor november végéig, ami a városvezetés szerint veszélyeztette a szolgáltató cégek likviditását. 

Sajátos intézményközi konfliktusok Budapesten a korábbi józsefvárosi fideszes polgármester vezette, az állam oldaláról az önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős Fővárosi Kormányhivatal, valamint a Fővárosi Önkormányzat és az  ellenzéki vezetésű kerületek közötti, politikával láthatóan átitatódott vitás ügyek. Ide tartozik a korábban említett, a Pesti úti idősek otthonában történt halálesetekhez kapcsolódó kormányhivatali vizsgálat, 2021-ben a józsefvárosi kerületi parkolási módosítás miatti jogvita vagy a kerületi járványadatok kérdése. A Fővárosi Kormányhivatalt vezető kormánymegbízott 2022-ben a kormányzó pártszövetség a Fidesz-KDNP egyéni országgyűlési képviselőjelöltje lesz Budapesten. Politikai elfogultságot vélelmez az ellenzék továbbá abban is, hogy kétszer több eljárást indított a fővárosi önkormányzatok ügyeiben a Közbeszerzési Döntőbizottság, mint a korábbi időszakban. Szintén politikai szelekció miatt bírálják a kormányzatot az ellenzéki önkormányzatok a hitelfelvétellel kapcsolatos kormányzati engedélyezések miatt. Ez a döntés hiába nem igényel plusz kormányzati forrást, az ellenzéki kerületek nem kaptak hozzájárulást.

A Kormány-Budapest konfliktusban a Főváros sem maradt adós. Az önkormányzat politikai nyomásgyakorlás érdekében tájékoztató kampányt indított az elvonásokról a számára hozzáférhető felületeken és hónapokig lebegtette a 2023-ra tervezett budapesti atlétikai világbajnokság támogatását, ami alapfeltétel a rendezéshez. Miközben a koronavírus járvány hazai negyedik hullámának kezeléséről és a védekező intézkedések szükségességéről szólnak a hírek, egyre közeledik a 2022-es tavaszi országgyűlési választások időpontja. Az önkormányzatok helyzete a választási kampány egyik kiemelt szakpolitikai szegmense lesz, de Budapest helyett inkább a vidék kínálkozik a kormánypártok fő szavazatszerzési terepének. A választásokig a Kormány-Főváros viszony minden bizonnyal tovább eszkalálódik majd. 

Finanszírozási feszültségek, fejlesztéspolitikai ellentétek

Egyre szaporodik azoknak a területeknek és közpolitikai ügyeknek a száma, ahol konkrét kormányzati segítség igényét fogalmazták meg elsősorban maguk az önkormányzatok, önkormányzati szövetségek, valamint egyéb szakmai szervezetek. Az elvonások kompenzációja és a krízistámogatások igénye mellett ezeket gazdasági folyamatok (pl. infláció, bérfeszültségek) is fűtik. Legrégebben a szociális szférában dolgozók rendkívüli bértámogatása van az asztalon, hiszen az ágazat bérszínvonala régóta alacsony, az önkormányzatok pedig sok szociális intézményt tartanak fenn. Szintén már jóval a járvány előtt megjelent követelésként az önkormányzati köztisztviselőknek az államigazgatásban dolgozó kormánytisztviselőkhöz képesti jelentős bérhátrányának a mérséklése.

2021 végére újabb feszültségek kerültek felszínre. Az önkormányzati tulajdonú víziközművagyon jövője (állami átvétele), vagy a fundamentális piaci tényezők miatt „elszabadult” gázárak miatt a korábbiakhoz képest többszörösére növekedett villamosenergia-áram beszerzése már jelenleg is gondot okoz az önkormányzatoknak. Egyes nagyvárosoknak az energiaáraknak az elvégzett feladatok költségvetési feladat-finanszírozásában nem követhető növekedése (és az, hogy a drágulást nem háríthatják tovább díjemelés formájában) a kormányzati elvonásokkal azonos nagyságrendű romlást jelent a pénzügyi pozíciójukban. Győrben a tavalyi év végén a szolgáltató felmondta a távhőcég energiaszerződését, de bedőlt a fővárosi közvilágítás áramkereskedője is. A kormány ennek hatására úgy döntött, lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy egyetemes szolgáltatás keretében, “rezsicsökkentett” áron vásároljanak, így a többletkiadás végső soron a központi költségvetésnél csapódik le. Az áremelkedések más feladatokra is továbbgyűrűznek, ahol a gazdálkodás veszélyhelyzeti kényszerzubbonya szintén problémákat okoz: az élelmiszerárak emelkedése a közétkeztetésben, a benzinárak emelkedése a tömegközlekedésben okoz problémákat: ha a szolgáltatók nem tudják kigazdálkodni a drágulást, az rövidesen a szerződések felmondásával vagy módosításával az önkormányzatoknál jelenik meg.

A Kormány által a 2022-es parlamenti választási kampány időszakára beharangozott béremelések szintén okozhatnak kihívásokat az önkormányzatoknak. A minimálbér 200 ezer forintra történő emelése állami fedezet nélkül sok kistelepülési önkormányzat számára önerőből megvalósíthatatlannak tűnik. Ez tovább súlyosbíthatják az eddig is meglévő bérfeszültségeket, régóta halogatott bérrendezési ígéretek. Olyan intézkedésekre, mint a szociális dolgozók megtartását szolgáló önkormányzati hűségjutalom, csak a tehetősebb önkormányzatoknak van lehetősége. Egy 2021. decemberben elfogadott törvénymódosítás a polgármesterek illetményének átlagosan mintegy 30%-os emeléséről döntött 2022. január 1-vel. Ez az intézkedés főként a kistelepülések számára volt előnyös. A többletkiadás mellé az önkormányzati szövetségek (TÖOSZ, MÖSZ) követelése nyomán 2022 januárjában végül költségvetési támogatás is került, de csak az 5000 fő alatti települések esetében. Ugyanakkor az illetmények kérdése továbbra is napirenden lévő probléma: a saját bevételek nélkül működő településeken a költségcsökkentés jegyében gyakran nem, vagy alig fizetnek tiszteletdíjat a képviselőknek, ami hosszú távon rombolja az önkormányzati munka minőségét. Szintén feszültségeket okozott, hogy úgy módosították a polgármesterek összeférhetetlenségére vonatkozó szabályokat, hogy arról az érintetteket nem tájékoztatták.

Végezetül, főként fejlesztéspolitikai területen ütközik ki egyre inkább a partnerség hiánya a Kormány és az önkormányzatok körül. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatok helyzetét jól mutatja, hogy a kampányban Baját megyei jogú várossá nyilvánítaná egy kormányzati törvényjavaslat, de erről a város ellenzéki polgármesterével még csak nem is konzultáltak. Ott, ahol a térségi változások fő hajtóerejét a kormányzati intézkedések jelentik (pl. az agglomerációs településen a kormány kiköltözést ösztönző támogatáspolitikája) és a folyamatokat az önkormányzatok nem tudják mederbe terelni, közös fellépésekre is sor került. Ezek lehetnek azok a területek, ahol a pártlogikát átmetsző szövetségek is létrejöhetnek.

Más a helyzet az uniós források felhasználásával, ahol a támogatáspolitika a megyék részvételével képes egymás mellett –  adott esetben a politikai ellenfelek rovására –  kiszolgálni a települések igényeit. Ugyancsak a partnerség hiányaként értékelhető, hogy az Európai Unió Újjáépítési és Reziliencia Alapjáról (RRF) szóló vitában a Kormány –  más tagországokkal szemben –  nem kérte ki közvetlenül az önkormányzatok véleményét. Ezért több ellenzéki polgármester nyílt levélben fordult – az Európai Bizottság és Európai Parlament alelnökeihez. A kérés megfogalmazása során további szempont volt, hogy az önkormányzatok a kormányzati megszorítások miatt szeretnének közvetlen EU-s forrást szerezni. A kormány 2021. májusban benyújtotta az Európai Unió számára a Magyarország Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervét, amely 672,5 milliárd euró értékben tervez programokat. Ugyanakkor a terv brüsszeli elfogadása a kézirat lezártáig nem történt meg, az az Európai Bizottság által 2019-2020-ban megfogalmazott ún. országspecifikus ajánlások sorsának –  és politikai alkuknak –  a függvénye.

Az érdekegyeztetés visszaépítése és egy párbeszéden alapuló reformfolyamat révén a stabil finanszírozás megteremtése, valamint a túlzott centralizáció újragondolása (pl. fenntartói szerepek visszaadása, társulások ösztönzése) mellett a következő területeken volna érdemes a helyi önkormányzatiság felfrissítésének:

• A kettős képviselet visszaállítása (a polgármesterség és a képviselőség összeférhetetlenségének feloldása),
• Helyi demokratikus gyakorlatok (részvételiség), közösségszervező szerep elismerése a finanszírozásban, érdemi módszertani segítése pl. szakosított háttérintézménnyel,
• A szektor adatainak (pl. ASP-rendszer) széles körű nyilvánossága és felhasználása a szektorral kapcsolatos döntéshozatalban, a lakosság tájékoztatásában és általában a területi különbségek megértésében,
• Az önkormányzatok kiemelt szerepe a szociális ellátórendszer reformjában és megerősítésében (megfelelő ösztönzők megteremtése, koordináció, helyi szintű kísérletek, innovációk felkarolása),
• A helyi stratégiákon alapuló, programszerű, mérhető és számonkérhető fejlesztési programok a korábbi, politikai lojalitást díjazó és definiált fejlesztési célok helyett látványberuházásokat kitermelő kezdeményezésekkel szemben,
• Helyi gazdaságfejlesztési projektek hosszú távú, átgondolt támogatása az EU-s pénzek lehívását szolgáló, rövid távú látszatprojektek helyett; vagyonfelélés helyett az önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás támogatása.

A teljes elemzés itt olvasható:

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort rendszeres adományoddal!

Vagy mégsem? Az Európai Unió Bírósága (EUB) zöld utat adott a jogállamisági mechanizmusnak: következményei lehetnek az EU-s pénzekkel való visszaéléseknek. A luxemburgi bíróság azután döntött így, hogy a rendszerintű korrupció miatt kritizált Magyarország és a bírói függetlenségét veszélyeztető Lengyelország az EUB-től kérte az uniós költségvetés védelmét szolgáló feltételrendszerről szóló rendelet megsemmisítését, mondván, hogy annak elfogadására az EU-nak nem lett volna joga.

A döntés Campos Sánchez-Bordona főtanácsnok tavaly decemberi indítványának tükrében nem meglepő. Fontos hangsúlyozni, hogy sem a EUB irányába javaslatot tevő főtanácsnok, sem pedig az EUB nem a magyar vagy a lengyel helyzetről mondott véleményt, hanem az EU-s rendelet létrejöttének körülményeiről.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher 

Mik az új szabályok előzményei? 

A két tagállam kapcsán hosszabb ideje látható, hogy az EU nem képes hatékony intézményi választ adni olyan helyzetekre, amikor egyes tagállamai szándékosan gyengítik a jogállamiságot, illetve nem lépnek fel a közösség pénzügyi érdekeinek védelme érdekében.

2020 nyarán az EU-s állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács ezért arról döntött, hogy az EU pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel, azaz a szabadság, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal, valamint az emberi jogokkal összhangban kell védeni. Ennek szellemében 2020 decemberében a Tanács és a Parlament elfogadta az ún. “uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről” szóló rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a jogállamiság sérelme esetén az EU felfüggessze az EU-s pénzek kifizetését.

Mit jelent a jogállamiság elveinek megsértése?

A rendelet meghatározza, hogy mit ért jogállamiság alatt. A jogállamiság részét képezi például az átlátható, elszámoltatható, demokratikus és pluralista törvényhozás, a jogbiztonság, a végrehajtó hatalom önkényességének tilalma, a független és pártatlan bíróságok, a hatalmi ágak szétválasztása.

A rendelet nem minden jogállamisági problémára terjed ki, hanem csak arra a három csoportra, amelyet a rendelet nevesít. Az elvek megsértésének egyik csoportja az igazságszolgáltatás függetlenségével, más része pedig a hatékony jogorvoslati eljárásokkal kapcsolatos. A korrupció szempontjából azonban elsősorban nem ezek, hanem egy harmadik probléma lehet hivatkozható. A rendelet szerint az elvek megsértését jelenti ugyanis a hatóságok által hozott önkényes vagy jogellenes döntések, erőforrások hatóságok működését befolyásoló megvonása, vagy a következmények nélkül maradó összeférhetetlenségi problémák. 

Ahhoz, hogy az EU lépni tudjon, a jogállamiság megsértésének közvetlenül kell érintenie az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az EU pénzügyi érdekeinek védelmét. A fellépésre akkor is lehetőség van, ha ezeknek csak a komoly kockázata áll fenn. 

A rendelet az érintett területek között külön nevesíti például az uniós költségvetést végrehajtó hatóságok működését, a közbeszerzési és a vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos eljárásokat, valamint a nyomozó és a vádhatóságok működését.

Milyen információkra alapulnak majd az új jogállamisági eljárások?

Ha a Bizottság a rendelet alapján lépni kíván, akkor a Magyarországnak küldött értesítésben pontosan ki kell térni azokra a tényekre és indokokra, amik szerinte az eljárást megalapozzák. A rendelet szerint a Bizottságnak kifejezetten lehetősége lesz információkat kérni a tagállamtól, EU-s intézményektől (például OLAF-tól vagy Európai Ügyészségtől), valamint nemzetközi és egyéb szervezetektől. 

Ez az információkérési hatáskör felértékeli a sajtó és a tagállamokban működő antikorrupciós civil szervezetek munkáját, hiszen az EU-s pénzekkel való visszaélés dokumentálása végre jogi következményekkel is járhat, ha a tagállami hatóságok elmulasztottak fellépni a korrupció ellen.

Milyen területeken merülhet fel egyszerre a jogállamiság és az unió pénzügyi érdekeinek sérelme? 

Ugyan a rendeletet 2021. január 1-jétől kell alkalmazni, a 2021-2027-es költségvetési ciklus kapcsán tényleges alkalmazásra először a 2022 második felében esedékes kifizetések esetén kerülhet sor.

1) Agrártámogatások

Kevés szó esik a magyar nyilvánosságban a mezőgazdaság közpénzügyi vonatkozásairól. Ezt a hiányt pótolva a K-Monitor egy évtizede monitorozza az uniós pénzek magyar mezőgazdaságban való felhasználást. A 2012 óta gyűjtött adatok alapján látható, hogy a támogatási pénzek egy jól kimutatható része kormányközeli üzleti körökhöz kerül. Ennek egy fontos előzménye az, hogy korrupt módon privatizáltak állami gazdaságokat és hatalmas földbirtokokat, ezzel megágyazva az uniós pénzek eltérítésének. Állandó eszköze ugyanakkor az uniós pénzek politika-közeli zsebekbe irányításnak a fejlesztési pályázatok odaítélésének módja, vagy a felhasználás érdemi ellenőrzésének a hiánya.

2) Ügyészi passzivitás

A Polt Péter legfőbb ügyész vezetése alatt álló ügyészi szervezetet hosszú évek óta kritizálják azért, mert nem lép fel megfelelően a magas szintű korrupciós ügyekkel szemben. Völner-ügy ide vagy oda, azonosítható, hogy az egyszemélyi vezetésű ügyészi szervezetrendszer képes blokkolni és blokkolja is a politikailag kényes ügyek felgöngyölítését. Ügyészi passzivizmus miatt következmény nélkül maradt az Elios-ügy, amelyben a miniszterelnök vejének cége tarolta végig az uniós forrásokból közvilágítást korszerűsíteni kívánó önkormányzati beszerzéseket. Hiába állapította meg az OLAF, hogy az uniós pénzek visszaélés áldozatává váltak, a magyar ügyészség lényegében tétlen maradt. Az OLAF jelentése pár hete vált megismerhetővé a magyar nyilvánosság számára. Az ehhez hasonló ügyek hamarosan az eljárás alapjává válhatnak.

3) A kormány és az uniós pályázati pénzek

A jelenlegi rendszerben az erősen centralizált, kézivezérelt kormányzat szervezeti egységei végzik majd a Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv és a következő EU-s programozási időszak programjainak végrehajtását és ellenőrzését. Ebben a rendszerben nem biztosított a pénzek független kontrollja.

4) Közbeszerzések

A magyar közbeszerzési rendszerrel kapcsolatban az Európai Tanács már 2020-ban kritikákat fogalmazott meg egy a Magyarországnak szóló ajánlásában. Az ajánlás kifogásolta a verseny hiányát, az egyajánlatos eljárásokat, valamint hogy azt, hogy “az (EU) által társfinanszírozott projektekhez kapcsolódó közbeszerzések (...) bizottsági ellenőrzése rendszerszintű hiányosságokat tárt fel, és rámutatott a közbeszerzés ellenőrzési rendszerének gyengeségeire.” 

De korábban is gond volt már a közbeszerzésekkel, egy 2017-es audit során is kiderült, hogy nem működik megfelelően a közbeszerzések ellenőrzése, az Európai Bizottság pedig a vizsgált tenderek jelentős részénél súlyos problémákat talált. A vizsgált beszerzések a közbeszerzési piac csupán egy töredékét érintették, hatalmas volumenük miatt így is rekord bírságot (korrekciót) kellett fizetnie Magyarországnak. A sajtó és civil szervezetek munkájának köszönhetően is látható, hogy a  kormányzati kapcsolatok növelik a pályázati sikerek esélyét, a verseny tisztaságáért felelős Gazdasági Versenyhivatal és a közbeszerzések jogszerűsége felett őrködő Közbeszerzési Hatóság kevéssé aktivizálta magát.

5) KEKVA arisztokrácia 

Az egyetemek és az egyetemi vagyon közérdekű vagyonkezelő alapítványokba való kiszervezése is könnyen uniós kérdéssé válhat, ha a felsőoktatási intézmények uniós forrásokat használnak fel például egy egyetemi épület felújítása, vagy akár egy az unió által finanszírozott tananyag-reform, kutatás révén. A KEKVA-k speciális helyzete várhatóan vitára fog okot adni például a közbeszerzési kötelezettségek kapcsán: ugyan az egyetem-fenntartó alapítványok közfeladatot látnak el és az államtól kapnak költségvetési támogatást, a Fidesz által elfogadott törvény szerint viszont a KEKVA-k magánjogi jogalanyok. 

Azt már most látjuk, hogy a  KEKVA-k nem tesznek eleget az információszabadság alapvető követelményeinek és Vezetőségük csak úgy volt feltölthető, hogy a kormány eltörölt egy jó pár, törvénybe foglalt összeférhetetlenségi szabályt. A korábbiakban is megengedőek voltak a gazdasági érdekeltségre vonatkozó szabályok, tavaly óta viszont egyszerre lehet valaki kormánytag, országgyűlési képviselő és KEKVA-vezető is. A törvénymódosítások miatt a K-Monitor is az Alkotmánybírósághoz fordult, mivel a szabályok eltörlése egyszerre jelent korrupciós kockázatot és egyben veszélyt a hatalmi ágak szétválasztására.

Mi következik most?

Ahogy arra már korábban utaltunk, a jogállamisági mechanizmus kezdeményezése a Bizottság jogköre. 

Annak ellenére, hogy a rendelet már több mint egy éve hatályos, a Bizottság egy politikai kompromisszum során (ez volt a magyar és a lengyel költségvetési vétó körüli vita) nem csak arra kötelezte magát, hogy a mechanizmus elindításával bevárja a Bíróság ítéletét, hanem arra is, hogy ki fog adni – méghozzá a tagállamokkal konzultálva – úgynevezett “guideline”-okat, azaz iránymutatásokat, amelyekben pontosan kidolgozza a mechanizmus alkalmazásának módszertanát. Erre a Bizottság költségvetésért felelős biztosa most ígéretet is tett. 

Ugyanakkor fontos kitérni arra, hogy jogi értelemben eddig sem volt köteles a Bizottság sem az ítéletek bevárására, sem pedig az iránymutatások kiadására – nem véletlen, hogy az Európai Parlament 2021-ben keresetet indított a Bizottság ellen, hiszen magába az uniós jogrendszerbe vetett bizalmat is jócskán lerombolhatja, ha egy-egy kötelező erejű szabályt politikai alkukkal felül lehet írni. 

Jelenleg tehát ismét az várható, hogy az eljárás mielőbbi elindítása helyett politikai síkra terelődik a jogállamisági mechanizmus körüli vita, hiszen míg az EP és a civil szervezetek egy része szeretné elérni, hogy a 14 hónapos kényszerszünet után végre formálisan is meginduljanak az egyébként is viszonylag hosszadalmas eljárások, kérdéses, hogy a Bizottság kellően eltökélt-e a mechanizmus alkalmazása mellett. 

Ennek ellenkezőjére utalhat, ha az iránymutatásokat hosszú idő alatt dolgozzák ki, illetve az is, ha ezek a rendelkezésre álló keretek között szűken határozzák meg a rendelet alkalmazásának részletszabályait. Az pedig már csak az alkalmazás fényében fog kiderülni, hogy valóban egy olyan új innovatív eszközzel gazdagodott-e a jogállamisági mechanizmusról szóló jogszabály elfogadásával az EU eszköztára, amely hatékonyan és gyorsan képes kezelni az akár már évek alatt kiépült, korrupciót vagy csalást lehetővé tevő mechanizmusokat.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort rendszeres adományoddal!

Or not? The Court of Justice of the European Union has given green light to the Commission’s Rule of Law conditionality mechanism: the misuse of EU funds could soon have more severe consequences. The Luxembourg court's ruling comes after Hungary, criticized for systemic corruption, and Poland, whose judicial independence is under threat, asked the CJEU to annul the Regulation on the conditionality system for protecting the EU budget, saying the EU had no right to adopt it. The judgment was not a surprize in the light of Advocate General Campos Sánchez-Bordona's opinion last December.

The examples of Hungary and Poland have shown the EU is not able to provide an effective response to situations where certain member states deliberately weaken the rule of law or fail to protect the financial interests of the Community.

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

In summer 2020, the European Council decided that the EU's financial interests must be protected in line with the values enshrined in the EU’s treaties, in particular the values of freedom, democracy, equality, the rule of law and human rights, as set out in Article 2 of TEU. In this spirit, in December 2020, the Council and Parliament adopted a regulation ‘on a general regime of conditionality for the protection of the Union budget,’ which empowers the EU to suspend EU funds in case of a breach of the rule of law.

50 nap múlva választ az ország. Hivatalosan ma kezdődött a kampányidőszak, amit mindenki érzékelhetett, aki forgalmas közterekre téved: elindult ugyanis az ajánlásgyűjtés. Több mint egy évtizede hangsúlyozzák a témával foglalkozó civilek, szakemberek, sőt maguk a pártok képviselői is, hogy nem megfelelően működik a politika finanszírozása és a politikai kampányolás Magyarországon. A kampány kezdetének alkalmából összeszedtük, hogy min kéne változtatni. Beszélünk a pénzek nagyságáról, költési plafonról, kampányszámláról, beszámolási kötelezettségről, az Állami Számvevőszék szerepéről, arról, hogy a hirdetők helyett a hirdetésekre kellene fektetni a jogszabályok fókuszát és szót ejtünk a választói adatok kezeléséről is.

Ez a közpénzek átláthatóságáért és a korrupció ellen küzdő K-Monitor Független Közpénzfigyelő Iroda korrupcióellenes javaslatait összefoglaló sorozatának kampányfinanszírozásról szóló része. Javaslatainkat elküldtük a pártok képviselőinek is. 

A rendszerváltozást követő három évtized politikai korrupciójának egyik legfőbb mozgatója a párt- és kampányfinanszírozás volt. Az 1989-ben megalkotott szabályok aránytalanul és átláthatatlanul juttattak vagyont a pártoknak, ugyanakkor hosszú távon nem biztosították a fenntartható működés feltételeit. Ezentúl az ellenőrzés és számonkérhetőség biztosítékai is elégtelenek voltak, a politikacsinálás feketekasszákból történő finanszírozása a magyar közélet megtűrt velejárója lett és maradt azóta is. A politika finanszírozásához kapcsolódó korrupció átszőtte a privatizációt, a közbeszerzéseket, az EU-s pénzek elosztását, majd végül a teljes kormányzást alávetették ennek.

A sajtó egy részének - egyes vélemények szerint a kétharmadának - teljes irányba állításával, különféle politikaközeli szereplők egyre jelentősebb aktivitásának köszönhetően, és a közösségi média elterjedésével a politikai kommunikáció is teljesen átalakult. Utóbbi miatt szinte minden felhasználó egyben hirdetővé is válhat anélkül, hogy lapkiadóval, tévétársasággal vagy óriásplakáthelyekkel rendelkezne. A nagy közösségi platformok lehetővé teszik a felhasználók viszonylag olcsó és célzott elérését, a választópolgárokról való széleskörű adatgyűjtést és profilalkotást. A jelenlegi törvények nem képesek gátat szabni a korlátlan állami propagandának és biztosítani a közösségi médián történő politikai kommunikáció ellenőrzését, ráadásul a szabályok a hirdetőre és nem a hirdetésekre fókuszálnak. 

A pártfinanszírozás és a politikai hirdetések szabályozásának rendbetétele ezért alapvető feltétele annak, hogy a demokratikus kormányzás különféle területeit ne érje folyamatos korrupciós nyomás, az állampolgárok pedig valódi információk alapján tájékozódhassanak és tisztességes politikai versenyben választhassák meg képviselőiket. 

Javaslataink a jelenleg hatályos szabályokból indulnak ki, a terület reformját a politikai reklám átláthatóságáról és targetálásáról szóló EU rendelettel összhangban képzeljük el, amelynek elfogadása épp folyamatban van. Az új EU rendelet célja, hogy a 2024-es EU parlamenti választásokig minden tagállamban egységes szabályozást és nagyobb átláthatóságot teremtsen a politikai hirdetésekre és a targetálásra vonatkozóan.

Pártfinanszírozás: nem az állami támogatás a probléma

A magyar pártfinanszírozás jellemzője, hogy a pártok jogszerű bevételének jelentős része az államtól érkezik. Ezzel nincsen probléma, és helyes az is, hogy jogi személyek nem adhatnak támogatást pártoknak. Ezzel elvben megelőzhető, hogy a pártok az őket támogató üzleti körök lekötelezettjei váljanak. Ha a pártok részére rendelkezésre álló források nem elegendőek, akkor ennek ellenére előfordul az ilyen irányból történő forrásbevonás, illegális módon. Hosszú távon az állami hozzájárulás úgy csökkenthető, ha az állampolgárok nagyobb részt vállalnak a pártok támogatásából. Megfontolandó ezért, hogy az állami támogatások egy részét a párt részére befizetett adományok értékéhez, illetve számához igazítva folyósítsa az állam, ezen összegek maximalizálása mellett. Ezzel az állam a pártokat legális többletbevételek gyűjtésére és társadalmi bázisuk erősítésére ösztönzi, egyúttal hosszabb távon csökkenhet az állami támogatás összege is.

A pártok részére juttatott állami támogatás sokáig kifejezetten alacsony volt, és álláspontunk szerint most is kevesebb a szükségesnél. A politikai kampányban résztvevő szervezetek valós költéseinek becslése alapján újból meg kell határozni a pártok (és intézményeik) reális éves működési támogatását és a választási kampányokra biztosított további források mértékét. A jelölteknek járó támogatások összegét ugyancsak módosítani szükséges ennek fényében. A pártoknak juttatott állami pénzek növelése mindig tabunak számított, pedig a költségvetés számára nagyságrendekkel nagyobb veszteséget jelent a pártfinanszírozáshoz kötődő korrupció. Ezzel párhuzamosan szükséges a költési korlátokat is a valós költésekhez igazítani, a jelenlegi költési plafonok nem tükrözik a kampányok valódi költségeit.

Annak érdekében, hogy korlátlan vagyonokkal rendelkező gazdasági szereplők ne tudják magukat egyik napról a másikra bevásárolni a politikába, korlátozni kell az egyazon adományozótól elfogadható adományok éves összegét néhány millió forintban.

A kampányfinanszírozási szabályokat ki kell terjeszteni az önkormányzati választásokra is, továbbá szabályozni kell az EU parlamenti választásokhoz kapcsolódó és a népszavazási kampányok kereteit is, különös tekintettel arra az esetre, amikor azonos időszakban kerül sor ezekre.

Szigorítani szükséges a pártok és szervezeteik által végezhető gazdasági tevékenységet. A pártok céljaihoz köthető tevékenységeken (kiadványok, propagandaanyagok készítése) túlmenő gazdasági tevékenységeket (pl. ingatlangazdálkodás) átláthatóvá kell tenni. Szabályozni kell azt is, hogy az egyes pártok ugyanolyan feltételek mellett juthassanak hitelhez.

Törvényben ki kell mondani, hogy a pártok és intézményeik (pártalapítvány, cégek) az információszabadságról szóló törvény alanyai.

Elfogadhatatlan a pártokra jelenleg vonatkozó felületes beszámolási kötelezettség. A pártoknak a társadalmi szervezetekkel megegyező éves beszámolót kelljen készíteniük, amelyet 50 millió forintot meghaladó bevétel fölött független könyvvizsgáló auditál. Egy néhány tízezres értékhatár fölött is a beszámoló része kell, hogy legyen az adományozók listája. Ezentúl közölni kell a nem pénzben nyújtott támogatások nyilvántartását és becsült értéket is az említett értékhatár fölött. A beszámolóknak ki kell terjedniük a párton túl a párt országgyűlési frakciójának költéseire, a pártalapítvány és a párt által tulajdonolt cég gazdálkodására is. A választások után leadandó beszámoló tartalmát is a fentieknek megfelelően bővíteni szükséges. Célszerű, hogy a pártok beszámolói és az ÁSZ vonatkozó ellenőrzéseinek az eredményei egyazon felületen könnyen megtalálhatóak legyenek.

Az 50 millió forintot meghaladó költségvetésű pártok országgyűlési vagy önkormányzati mandátummal nem rendelkező vezetőire is ki kell terjeszteni az országgyűlési képviselőkkel megegyező vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget (ami önmagában is komoly reformra szorul). Ez megfelelő szabályok esetén megemeli a politikai pályára lépéshez szükséges belépési küszöböt, és megköveteli az átláthatóság egy alapvető szintjének az elfogadását a politikai vezetőktől. 

A pártok és intézményeik, továbbá a jelöltek minden bevételüket és kiadásukat (beleértve az állami támogatásokat) kizárólag nyilvános és naprakész párt- és kampányszámlákon vezethetik, amelynek az Államkincstár honlapján kell kereshetően elérhetőnek lennie. A párt szervezetei ugyanilyen feltételek mellett vezethetnek alszámlákat. A személyes adatok kivételével láthatóvá kell tenni minden tranzakció adatait. Minden olyan költés vagy bevétel, amely nem jelenik meg ezeken a számlákon, illegálisnak tekintendő.

Kampányfinanszírozás: valós korlátok, szigorúbb szabályok

Újra kell definiálni a politikai hirdetés (és reklám) fogalmát, egységesítve ezeket és kiszélesítve minden olyan hirdetési tevékenységre, amely alkalmas a választói magatartás vagy a közpolitikai véleményalkotás befolyásolására - a megjelenés felületétől függetlenül. 

Regisztrált sajtótermékeknek a választási kampány ideje alatt a politikai pártok számára egyenlő minőségű ingyenes hirdetési felületet/időt kell biztosítaniuk meghatározott terjedelemben. Fizetett politikai hirdetések közzétételére csak egyenlő feltételek mellett kerülhet sor. A kampány ideje alatt a jelöltek és jelölő szervezetek közterületen korlátlan mértékben helyezhetnek ki hirdetéseket, amelyek eltávolításáért is felelősek.

Tiltani kell a kampányidőszak alatt az olyan állami és önkormányzati tájékoztató tevékenységet, egyszeri, vagy a kampányidőszakra korlátozódó juttatásokat, amelyek alkalmasak lehetnek a választói magatartás befolyásolására. Ez alól kivétel a választások lebonyolításáért felelős szervek által végzett pártatlan tájékoztató tevékenység. Külön szabályban néhány millió forintban korlátozni kell a jelöltek és jelölő szervezeteken kívüli szereplők által az országgyűlési és az önkormányzati kampányidőszakban feladott hirdetésekre költhető pénz nagyságát. 

A kampányidőszak alatt a pártok hirdetéseit és közintézmények nem tiltott hirdetéseit, továbbá a közpolitikai kérdésekben természetes és jogi személyek (pl. cégek, társadalmi szervezetek) által publikált hirdetések, kampányelemek adatait átláthatósági közlemény formájában és egy az Állami SZámvevőszék (ÁSZ) által vezetett kereshető, nyilvános online adatbázisban rögzíteni kell. Az adatközlés tartalmazza pl. a hirdetés feladóját, megbízóját, egy hirdetés árát, a hirdetésre kifizetett összeget, annak időszakát, linket a hirdetésre, az elérést/példányszámot, stb).  Ugyancsak közölnie kell az ÁSZ-felé minden hirdetést megjelenítő felület tulajdonosának a felületein közzétett hirdetések hasonló adatait. A választásokon pártlistán vagy egyéni képviselőként induló jelölteknek nyilvános kampánynaplót kell vezetniük, amely tartalmazza azokat a rendezvényeket, amelyeken a jelölt részt vesz, ezzel átláthatóbbá téve az offline kampány elemeit, beleértve azon programokat, amelyeket nem egy párt vagy jelölt finanszíroz, csupán részt vesz azon. Az említett adatközlések elmaradása bírságot és szabálysértési eljárást von maga után.

Az ÁSZ jogállását rendezni kell annak érdekében, hogy hatósági jogkörrel bírjon, döntéseivel szemben pedig meg kell teremteni a bírósági jogorvoslat lehetőségét. Meg kell szüntetni annak a lehetőségét, hogy az ÁSZ elnöke vagy alelnöke olyan személy legyen, aki politikai párt képviselője, vezetője volt. Az ÁSZ-nak a hozzá érkező bejelentések kivizsgálásának eredményéről publikus nyilvántartást kell vezetnie.

Az ötvenmillió Forintot meghaladó éves költségvetésből gazdálkodó és a választásokon jelöltet indító pártok működését választási eredményektől függetlenül, az Állami Számvevőszék évente és a választásokat követően haladéktalanul vizsgálja az NAV-val együttműködésben. A vizsgálatnak ki kell kiterjednie a bevételek és kiadások számlaszintű ellenőrzésére, különös tekintettel arra, hogy a közzétett hirdetéseket és egyéb kampányeszközöket számlával, bizonylattal alátámasztották-e, beleértve azokat az eseteket, amikor nem a párt vagy a jelölt állta a költségeket. A szabálytalan költésekre az ÁSZ bírságot vet ki, amelynek a szabálytalansággal arányosnak és objektíven indokolhatónak kell lennie. A párt- és kampányfinanszírozási szabályok megsértését a büntetőjog eszközeivel is szankcionálni szükséges.

Az ÁSZ kötelességévé kell tenni, hogy legkésőbb a választásokat követően beszámolót készítsen az ellenőrzéseinek tapasztalatairól, és indokolt esetben javaslatokat tegyen a pártfinanszírozási rendszer szükséges módosítására. Az ÁSZ beszámolójához a jelölő szervezetek is állásfoglalást küldhetnek.

Javaslatainkban nem tértünk ki számos a politika-finanszírozáshoz kapcsolódó témára, mint a közmédia szabályozása, a civil szervezeteknek juttatott állami támogatások felhasználása, vagy a választási rendszer anomáliái. A közösségi médián és az online platformokon történő egyre intenzívebb politikai kommunikáció miatt azonban fontos foglalkozni a politikai szereplők, illetve politikai kommunikációt folytatók adatkezelésével is. Ez a téma ugyan hagyományosan nem része a pártfinanszírozást érintő szabályoknak, de azáltal, hogy a hirdetők mellett elengedhetetlenné vált a hirdetések szabályozása, két témát fontosnak tartunk kiemelni:

A választók adatainak törvényes felhasználása érdekében elő kellene írni az illetékes hatóság (jelenleg NAIH) számára a választói adatok gyűjtésének, kezelésének és felhasználásának szigorúbb és kötelező ellenőrzését. A politikai kommunikációt folytató természetes személyek és szervezetek számára pedig azt, hogy a kampányidőszakot megelőzően és annak lezárultával bocsássák minden állampolgár számára rendelkezésre az illetőre vonatkozó kezelt személyes adatokat, ismertessék azok felhasználásának módját, az adatkezelés időtartamát, és a hozzájárulás forrását. A targetálást végző hirdetőknek pedig dokumentálniuk kell a targetálás célját és módját, a hirdetés által elért felhasználó, illetve a hatóság részére pedig rendelkezésre kell bocsátani az erre vonatkozó adatokat.

Noha a jelenlegi szabályok a pártok és jelöltek számára lehetővé teszik, hogy átláthatatlanul kampányoljanak, nem kötelező így tenniük. Amíg nem születnek megfelelő szabályok a politikafinanszírozásra, a közélet tisztasága iránt elkötelezett pártok és jelöltek önkéntesen, saját online felületeiken is megfelelhetnek a jelenleginél magasabb szintű átláthatóság feltételeinek. 

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort rendszeres adományoddal! 

Miután Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökét korrupciós cselekmények gyanúja miatt letartóztatták, közérdekű adatigényléssel fordultunk az általa elnökölt MBVK-hoz. Azt szerettük volna kideríteni, hogy a botrányba keveredett intézmény kikkel és milyen összegben kötött szerződéseket az elmúlt években. A Kar megtagadta az adatok kiadását, ezért pert indítottunk.

Schadl a gyanú szerint megvesztegetett egy államtitkárt, megpróbált korrumpálni egy hivatalnokot, egyetemi vizsgákat intézett, ki akart rúgatni egy bírót, de az ügy a Végrehajtói Kar gazdálkodásához is kapcsolódni látszik. A bírósági döntések végrehajtásáért felelős szerv nem csak Schadl révén érintett a botrányban. A letartóztatásban ülő elnökön kívül érintett még Jeney Orsolya is, aki államtitkári helyét cserélte a MBVK elnökségi tagságára. 

Egy évtizede dolgozzuk fel a nyilvános adatokat arról, hogyan támogatja hazánk a mezőgazdaságot hazai és uniós forrásokból. Ez alapján évről-évre bemutatjuk, kik a magyar agrárium legerősebb szereplői. Egy év tekintetében is tekintélyes adatbázisról van szó, több százezer sorral, melyből először 2016-ban készítettünk keresőt. Most ezt frissítettük, így települési szintre vagy nevekre szűrve 2010-től egészen 2020 első félévéig tudjuk megmutatni, hol mely cégek és magánszemélyek kapták a legtöbb agrártámogatást. Keress rá szülőfalud, Felcsút vagy bármely magyarországi település gazdáira és találd meg a helyi TSZ-t, a földesurakat, vagy önmagadat a nagy képben!

Mint minden évben, a törvényi előírásoknak megfelelően idén is január 31-e éjfélig kell feltölteniük az országgyűlési képviselőknek a vagyonnyilatkozataikat a Parlament honlapjára. A hazai vagyonnyilatkozati rendszer azonban jelenleg is súlyos hiányosságokkal küzd. Ahogy arra az Átlátszó, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország által közösen összeállított, és 2014-ben közreadott 12 pontos szakmai minimum, valamint az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) 2020-ban közzétett jelentésének megállapításai is leszögezik, a magyarországi szabályozás továbbra sem teljesíti a legalapvetőbb kritériumokat annak érdekében, hogy az ország választott törvényhozóinak valós vagyoni helyzete teljeskörűen megismerhetővé váljon a széles nyilvánosság számára.

A vagyonnyilatkozati rendszer célja, hogy a közhatalmat gyakorlók vagyoni viszonyai megismerhetőek legyenek a polgárok számára. A képviselők vagyoni hátterének átláthatósága különösen fontos egy demokratikus jogállamban, hiszen a választóknak joguk van tudni, hogy a politikusok milyen szempontokat, érdekeket követve képviselik őket a törvényhozásban. Emellett a vagyonnyilatkozatokból azonosíthatóvá válhatnak a jogalkotás korrupciós kockázatai is, a bevallásokból ugyanis képet lehet kapni a közhatalom-gyakorlók vagyon-gyarapodásáról, tartozásairól, gazdasági érdekeltségeiről.

Annak ellenére azonban, hogy az Országgyűlés Hivatala minden évben január 31-én a parlament honlapján közzéteszi az országgyűlési képviselők által az előző évre benyújtott vagyonnyilatkozatokat, a magyar vagyonnyilatkozati rendszer nem képes betölteni ezeket a demokratikus funkciókat. A lassan egy évtizede változatlan rendszer csak szimbolikusnak tekinthető, mivel nem ad valós képet a képviselők vagyoni helyzetéről.

Formailag kifogásolható, hogy az országgyűlési képviselők nyilatkozatai az online közzététel ellenére nehezen hozzáférhetőek, hiszen a képviselők általában kevéssé olvasható, kézzel írott, szkennelt bevallásokat adnak le. Tartalmi szempontból pedig problémás, hogy a képviselőknek a gyakorlatban nem kell elszámolniuk a bevallásban bemutatott és a tényleges vagyoni helyzetük között feszülő, gyakran egészen nyilvánvaló ellentmondásokkal. A nyilvánosság követelménye ráadásul nem érvényesül a képviselők hozzátartozói esetében, akiknek a tulajdoni viszonyai, gazdasági érdekeltségei természetszerűleg kihatnak a képviselő helyzetére.

A kifogásolt hiányosságok rendezése érdekében az Átlátszó, a K-Monitor Közhasznú Egyesület, valamint a Transparency International Magyarország 2014. decemberében tette közzé vagyonnyilatkozati minimumprogramját. Az oknyomozó portál, valamint a két civil szervezet 12 pontban tett javaslatokat abból a célból, hogy az országgyűlési képviselők vagyoni helyzetéről a Parlament honlapjára feltöltött beszámolók 

• egységes formátumban, könnyen elérhetően és kereshetően kerüljenek fel 
• tartalmuk teljeskörű legyen, egyértelművé téve azt, hogy a politikus vagyona és vagyontárgyai milyen forrásból származnak
• ellenőrizhetőek legyenek, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) pedig indítson automatikusan vagyonosodási vizsgálatot, amennyiben a politikus nem tudja alátámasztani meggazdagodásának hátterét
• valamint amennyiben egy politikus nem tesz eleget vagyonnyilatkozati kötelezettségének, vagy abban valótlan állításokat tesz, érdemi szankciókkal lehessen sújtani.

Az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) a 2020-ban közzétett jelentésében lényegében változatlan formában fogalmazta meg a nemzetközi szervezet által 2015-ben megfogalmazott aggályait. A GRECO ismételten kérte a magyar Országgyűléstől egy olyan szabályozás kidolgozását, amely biztosítja a vagyonnyilatkozatok egységes formátumát, valamint a magatartásra, érdekellentétre és vagyonnyilatkozatra vonatkozó szabályok hatékony felügyeletét és végrehajtását.

A kormány mind az Átlátszó, a K-Monitor és a TI Magyarország 12 pontja, valamint a GRECO ismételt kritikái ellenére pusztán egy halovány ígéretet tett az áldatlan állapotok rendezésére, azonban a gyakorlatban semmilyen érdemi lépést nem eszközölt az elmúlt években. A vagyonnyilatkozati rendszer továbbra is olyannyira nem teljesíti a legalapvetőbb kritériumokat, hogy éveken keresztül a K-Monitor Közhasznú Egyesület önkéntesei végezték el azt a munkát, amit a javaslataink alapján maguknak a politikusoknak kellett volna megtenniük. 

A vagyonnyilatkozati rendszer problémáit egy-két emlékezetes példa is jól illusztrálja. Bár a kormányfői illetményből aligha telne rá, Orbán Viktor 2018-ban magánrepülőn látogatott el egy Videoton-Ludogorec BL-meccsre. Később kiderült, hogy az utazás a közbeszerzéseken taroló Garancsi István ajándéka volt. Szintén érdekesek a sebesen gyarapodó Rogán Antal jelenlegi feleségének milliárdos földügyei, vagy Völner Pál titkos jövedelmei.

Az Átlátszó, a K-Monitor Közhasznú Egyesület és Transparency International Magyarország 12 pontja: 

1. Valódi nyilvánosság  

1. Kézzel kitöltött, illetve szkennelt vagyonnyilatkozatok helyett elektronikusan kitöltött és elektronikusan olvasható, kereshető, összehasonlítható vagyonnyilatkozatok. 
2. Egységes, elektronikus, állami vagyonnyilatkozati adatbázis, amelyben a tisztségviselő mandátuma alatt kitöltött minden vagyonnyilatkozat és azok módosítása is elérhető. 
3. A parlamenti képviselők és a politikai vezetők (miniszterek, államtitkárok) esetében a hozzátartozók (nyilatkozóval egy háztartásban élők) vagyonnyilatkozata is legyen nyilvános és teljes körűen hozzáférhető a világhálón. 

2. Valódi tartalom  

1. A vagyonnyilatkozat tartalmazzon arra vonatkozó magyarázatot, hogy a tisztségviselő milyen forrásból tett szert az abban szereplő vagyontárgyakra. 
2. A vagyonnyilatkozat tartalmazza az országgyűlési képviselő minden társadalmi vagy gazdasági szervezetben vállalt tisztségét, akkor is, ha az nem jár jövedelemmel. 
3. A vagyonnyilatkozat nem nyilvános melléklete tartalmazza az abban szereplő ingatlanok és ingóságok azonosítására alkalmas adatot (cím, helyrajzi szám, rendszám, engedélyszám, stb.). Ezen adatokhoz a mentelmi bizottság és a hatóságok férhetnek hozzá. 

3. Valódi ellenőrzés 

1. A vagyonnyilatkozatokat az adóhatóság ellenőrizze. 
2. A vagyonnyilatkozatok és a nyilatkozók adóbevallásának automatikus összevetése. 
3. Automatikus vagyonosodási vizsgálat a megmagyarázatlan gazdagodás felderítésére. 

4. Valódi büntetés

1. A Büntető Törvénykönyv önálló bűncselekményként rendelje büntetni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség megsértését. 
2. Fenyegesse börtönbüntetés és a közhatalmi, valamint közpénzről döntő foglalkozásoktól történő eltiltás azokat, akik hamis, vagy valótlan tartalmú vagyonnyilatkozat tesznek, vagy a vagyonnyilatkozatukat nem nyújtják be. 
3. Az is legyen büntetendő, ha valaki gondatlanságból mulasztja el vagy sérti meg a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét.

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd a K-Monitort rendszeres adományoddal!

Január 31-én, jövő hétfőn zárul a lehetőség, hogy a budapestiek ötleteket küldjenek a Fővárosi Önkormányzat közösségi költségvetésébe. Ez már a második év, hogy Budapest fejlesztési költségvetéséből egymilliárd forintot arra csoportosítanak, hogy egy többlépcsős folyamat végén tucatnyi kis-közepes léptékű, lakossági kezdeményezésű fejlesztés valósuljon meg. A K-Monitor évek óta támogatja kutatással, eseményekkel, hogy minél több helyen induljon el egy ilyen, téttel bíró párbeszéd a lakosok és a helyi politika között, ezért buzdítunk civil szervezetként a folyamat megismerésére és az ötletelésben való részvételre!

Az első évben - amiről elemzést közöltünk itt és itt - 13 ezer budapesti döntött az egymilliárdos összeg felhasználásáról. Összefoglaltuk, milyen sajátosságai vannak a lebonyolításnak, most pedig azt vesszük át, hogyan és milyen ötletet érdemes beküldeni. Ha budapesti vagy, olvasd úgy, hogy a végén te is be tudd küldeni a számodra fontos javaslatot! Ha nem, akkor ismerkedj meg a közösségi költségvetéssel, ami egy sok munkát és tanulást igénylő, de mégis előremutató módja annak, hogy a közpénz megőrizze közpénzjellegét.

"Mi lesz az önkormányzatokkal?" - tettük fel a kérdést másfél éve, amikor a járványügyi intézkedések között a kormány több, egyértelműen hatalompolitikai lépéssel csorbította a helyi önkormányzatok mozgásterét. A folyamat azóta is tart: a centralizáció kiértékelése, esetleges korrigálása helyett rendeleti úton az önkormányzatokat további hatásköröktől és forrásoktól fosztották meg. Látványos összeomlásra azonban nem került sor, az önkormányzatok pedig (pártszínezetüktől függően halkabban vagy hangosabban) tiltakoznak, kevés eredménnyel. Nincs új a nap alatt, vagy ez a mostani az önkormányzatiság korábbinál radikálisabb megkérdőjelezése?

A bejegyzésből megtudhatod:

• hogyan változtak a magyar önkormányzatok bevételei és feladatai a rendszerváltás óta és milyen intézkedések léptek életbe a járvány ideje alatt;

• hogyan reagáltak az önkormányzatok a központosításra 2009-ben, és hogyan 2020 után;

• miért nem tud ellenállni a szektor a centralizációnak és mi lehetne az alternatívája politikai értelemben az elvonásokkal kapcsolatos sérelmi politikának.