Egyre inkább a bőrünkön érezhetjük az elszabaduló energiaárakat. Szeptember második felében egy kérdőívvel mértük fel, mit tapasztaltak ebből a magyarok a mindennapokban, és mire számítanak a következő fél évben. A kérdőív eredményeként létrehoztunk egy folyamatosan frissülő térképet, ahová bárki beküldheti a környezetében bezáró helyeket.

A több mint 1000 kitöltés alapján egyértelmű, hogy jelentős a félelem attól, mit okoz Magyarországon az energiaválság. Az átlagnál jobban képzett, ingatlantulajdonos kitöltőink több mint fele is úgy nyilatkozott: tart attól, hogy nem tudja kifizetni a rezsiszámláit. Szintén többségben vannak azok, akik szerint tömeges bezárások várhatóak a kultúra, a sport, a kisvállalkozások esetében. A többség bármi áron fenntartaná az egészségügy, a közösségi közlekedés és a szociális intézmények működését, de még a legfontosabbnak tartott egészségügy esetén is számítanak - saját válságkezelési preferenciáik ellenére - megszorításokra. A kitöltők 85%-a szerint társadalmi szinten súlyosabb lesz az energiaválság, mint amilyen a COVID járvány időszaka volt.

35 budapesti posta bezárásáról is döntés született az elmúlt hetekben.

Térképre tesszük a bezárásokat!  

A budapesti tömeges postabezárás mellett nagy számban zárnak be szakképzési centrumok, tanuszodák, önkormányzati művelődési házak, múzeumok, a Takarékbank falusi takarékintézetei, éttermek, kávézók, pizzázók, szoláriumok is. Az energiaválság nem válogat: jómódú környékek népszerű, beágyazott vendéglátóhelyei is bezártak, és a XII. kerületben ugyanúgy becsukják az intézményeiket, mint a román határnál fekvő Biharkeresztesen. Az indoklás az energiaárak emelkedése mellett munkaerőhiányt, keresletvisszaesést, más adók emelését említi, állami (vállalati) szereplők pedig összehangoltan az "Oroszországgal szembeni elhibázott brüsszeli szankciók okozta energiaválságot" okolják.

A bezárások folytatódhatnak, hiszen a korábbi, kedvezőbb szerződések kifutása után folyamatosan kell megkötni tíz vagy húszszoros áron az új megállapodást, ami kigazdálkodhatatlan. A kormány idén már nem ad támogatást az önkormányzatoknak, akiknek komplex, vagyoneladást is magában foglaló tervet kell bemutatniuk, ha egyedi tárgyalások útján pénzhez akarnak jutni jövőre. A vállalkozások segítésére ugyan indult egy program, de a 24.hu információi szerint előfordulhat, hogy a kormány újfent multinacionális termelővállalatok leányainak vagy azok beszállítóinak nyújthat támogatást, így a térképen is szereplő, sok energiát fogyasztó magyar kisvállalkozók - valószínűleg a decemberi időszak után - még nagyobb létszámban zárhatnak be.

Mit várnak a kitöltők a következő fél évtől?

A kérdőívvel azt próbáltuk feltérképezni, hogyan látják a kitöltők a bezárások esélyét néhány főbb területen, hol tartják elfogadhatónak vagy épp elfogadhatatlannak a bezárásokat, illetve saját életükben és társadalmi szinten mire számítanak az energiaválságtól.

A kutatás eredménye nem reprezentatív a teljes magyar lakosságra. Az önkitöltős kérdőívek jellemzően a magasabb végzettségűeket érik el - a mi kitöltőink is többségében felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. Az energiaárak témája miatt döntően ingatlantulajdonnal rendelkezők válaszoltak a kérdésekre, akik jellemzően idősebbek (a 35 évnél fiatalabbak jelentősen alulreprezentáltak). Településtípus és foglalkozási csoport tekintetében ugyanakkor sokszínű mintát gyűjtöttünk és nagyjából azonos arányban vannak azok, akik saját bevallásuk szerint átlag alatti, illetve átlag feletti jövedelműek. Több mint 1000 érvényes kitöltés érkezett.

A legmarkánsabb különbségeket azok között látni, akik tartanak attól, hogy nehézséget jelent számára a rezsiköltségek kifizetése, és akik nem. Ez erősen összefügg a végzettséggel és azzal, hol helyezte el magát a kitöltő a jövedelmi skálán. A "rezsipara" nem egy kisebbség ügye: az összes kitöltő 54%-a nyilatkozott úgy, tart a rezsiszámláktól. A jövedelmükre vonatkozó értékelésüket tekintve átlag alatti közalkalmazottaknál ez valamelyest alacsonyabb (51%), a nyugdíjasoknál jóval magasabb (64%). Azok, akik azt mondták, jövedelmük a társadalom alsó felébe tartozik, 84%-ban tartanak a rezsiszámláktól (függetlenül attól, hogy falun, vagy Budapesten élnek). Jól mutatja a félelmet, hogy még azok is, akik átlagosnak kategorizálták a jövedelmüket, 56%-ban azt mondták, tartanak a rezsitől. Az átlag feletti jövedelműeknek csak a harmada mondta ezt.

A kisvállalkozások támogatására vonatkozó preferenciák is erősen összefüggnek a "rezsiparával", illetve az arra vonatkozó várakozásokkal, hogy a kisvállalkozások tömegesen zárnak-e be. Egy szűkebb, jómódúbb kör erre nem számít, közülük bezárásokkal is kevésbé szembesültek még és támogatást sem adnának - a többség viszont segítené a kisvállalkozásokat.

Bizonyos közszolgáltatások tekintetében rákérdeztünk, mennyire tartják fontosnak a kitöltők, hogy ezek a válság alatt is működjenek, illetve mire számítanak, érintik-e ezeket az intézményeket a bezárások.

A fontosságra vonatkozó értékelésben nem voltak igazán nagy eltérések a különböző csoportok között, csak csekély eltérések láthatóak. Általánosságban az mondható el, hogy a legtöbb közintézményt fontosabbnak tartják azok, akik tartanak attól, hogy gondot okoz számukra a rezsiköltségek kifizetése (kivéve sportlétesítmények, állami hivatalok). Az intézmények zavartalan működését preferálók jórészt ugyanazok, akik a vállalkozások rezsiköltségeinek támogatását is pártolják, míg a középvezető, felsővezető és cégtulajdonos kitöltőknek, illetve a magasabb végzettségűeknek az intézmények működésének fenntartása arányaiban kevésbé fontos. Érdekesség, hogy a kulturális intézmények nyitvatartását azok tartják fontosnak, akik nem nevelnek gyereket - ezek főleg idősek, és kevésbé a felsőfokú végzettségűek.  

A fontosság mellett arra is rákérdeztünk, milyen léptékű megszorításokra számítanak az egyes területeken. A kitöltők elvárásai szerint a kultúra és a kisvállalkozások lesznek a legnagyobb vesztesek, itt tömeges bezárások jönnek. A sportlétesítmények és az állami hivatalok ugyan kisebb fontosságúak a kitöltőknek, de itt már vannak olyanok, akik úgy látják, nem lesznek nagyszabású bezárások. Az egészségügy és a közösségi közlekedés esetén a legtöbben csak kisebb fennakadásokra számítanak, míg a (jelenléti) oktatás esetében a többség elképzelhetőnek tart részleges leállást.

Azok akik úgy nyilatkoztak, tartanak a saját rezsijüktől, általában is sokkal borúsabban látják a helyzetet, több leállással számolnak, de a területek megítélése hasonló. A sportot és a kultúrát mindenki veszélyben látja, a különbség a jobb és rosszabb helyzetűek között inkább az oktatás, a tömegközlekedés és egészségügy területén látszik. Nem meglepő módon azok, akik úgy nyilatkoztak, találkoztak már bezárással, sokkal borúlátóbbak. Településtípus szerint csak kis eltérés van a várakozásokat illetően (pl. falun jobban tartanak az iskolák bezárásától, és ezt fontosabbnak tartják. Ez a jövedelemmel is összefügg, megmutatva a magyar közoktatás erős szegregáltságát: minél jobbnak ítéli meg valaki a háztartása színvonalát, annál kevésbé súlyos hatást vár az oktatás kapcsán. Az önbevallott jövedelmi helyzet és a negatív várakozások összefüggése csak a kisvállalkozásoknál, a sportnál és az állami hivataloknál nem egyértelmű. Az idősebbek valamivel súlyosabb hatásokkal számolnak (az oktatás kivételével), de itt sem jelentős az eltérés. 

Végezetül arra is rákérdeztünk, a COVID-járvány vagy az energiaválság időszakát látják-e súlyosabbnak. A kitöltők túlnyomó többsége az energiaválságot várja pusztítóbbnak. A COVID-hoz hasonló vagy annál kisebb nehézségeket leginkább személyes szinten jelzett egy jobbmódú, városi csoport, akik korábban az intézménybezárásoknál is csekélyebb hatással számoltak. Beszédes, hogy azok, akik jobban félnek az energiaválságtól, a közösségi közlekedésnél a skálán átlagosan majdnem egy kategóriával rosszabb kimenetelt, fennakadás helyett részleges leállást várnak.   

 A bezárások térképét folyamatosan frissítjük, novemberben pedig egy újabb kérdőíves kutatással fogjuk felmérni, hogyan változtak az elvárások az egyre durvuló energiaválság közepette. A kérdőív október 2-i lezárásakor ugyanis sokan még nem kaphatták kézhez emelkedő rezsiszámláikat és a többség úgy nyilatkozott, nem szembesült még közvetlenül bezárásokkal. A kormányzat a helyi intézmények fenntartásának terheiből nem vállal részt, a vállalkozásokat is szelektíven támogatja, közvetlenül szociális célok mentén hozott intézkedésként leginkább a nemrég bejelentett újabb nyugdíjemelést említhetjük. A lakosság erőteljes félelmei és elvárásai azonban rámutatnak: ha már nem lehet a szellőztetés hosszának ellenőrzésével kontrollálni a kiadásokat, fel kell állítani egy olyan számonkérhető fontossági sorrendet, amely mentén az energiaválságot kezelni lehet.

A Hungary Helps Program, Magyarország humanitárius segítségnyújtási programja öt éve indult, és azóta több mint ötven országba juttatott támogatást. A program kiemelt célja az üldözött keresztények segítése: a támogatások között vegyesen szerepelnek vallási és humanitárius célú támogatások Benintől Ecuadoron át Srí Lankáig. A kormány azt állítja, eddig több mint negyedmillió ember számára tették lehetővé, hogy a szülőföldjén éljen, illetve oda visszatérjen, ezzel a "Magyarországra nehezedő migrációs nyomást" csökkentik. Hogy ez valóban így van-e, azt bárki eldöntheti maga: a Hungary Helps Ügynökség közzétette, mi pedig feldolgoztuk azt az összesen 28,3 milliárd forintnyi támogatást, amit 2022 első feléig, 247 esetben világszerte kiosztott a szervezet.

fotó: kormany.hu

Közérdekű ügy vagy vallási értékválasztás: összefér?

A kormány egyházi szervezetekkel szorosan együttműködve, őket támogatva juttatja célba saját nemzetközi segélyprogramja keretében a döntően magyar költségvetésből származó adományait. Az ügynökség adományokat is gyűjt, de ezek nagyságrendje eltörpül a kormányzati támogatáshoz képest.

A program irányítása összkapcsolódik a politikával és nemcsak a deklarált keresztény orientáció miatt. A nyilvánosságban a KDNP-s Azbej Tristan (a képen szürke öltönyben), a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkára jeleníti meg, bár magát a 2019 óta létező, cégként működő Ügynökséget Kovács-Pifka Péter vezeti. Ő korábban egy kormányközeli, keresztény hírportált irányított - a vasarnap.hu-ról lehet a legnaprakészebben tájékozódni a HHP projektjeiről. Kovács-Pifka egyébként a KDNP Foglalkoztatás- és Munkaügyi Szakbizottságának elnöke is, a párt honlapján pedig a Szakértői Tanács delegáltjaként szerepel a tisztségviselők között, az országos elnökség tagjaként. Ez a pozíció az alapszabály szerint a párt tisztségviselőjének minősül.

A vallásos-egyházi prioritások azonban már nem kizárólagosak, a támogatott programok egyre sokszínűbbek. Ezzel párhuzamosan a HHP az új kormányban a Miniszterelnökség alól a Külügyminisztérium alá került. A migrációs agendához kapcsolódó, a "segítséget kell odavinni, nem a bajt idehozni" politikája már nincs jelen a kormányzati kommunikációban, de a program továbbra is bírja a támogatást. A 2023-as elfogadott, bár a hírek szerint újraírásra váró költségvetésben a 2021-es tervekkel megegyező 3,2 milliárd forinttal szerepel. Ugyanakkor a szerződések szerint 2021-ben ennél lényegesen többet, 10,7 milliárdot fizettek ki - ez volt eddig a legtöbb. Az ellentmondás a magyar költségvetési gazdálkodás átláthatatlanságára is rámutat. Az egyes projektekről az ügynökség honlapján is lehet tájékozódni, átfogó hatásmérést ugyanakkor nem találtunk, ezért nehéz az értékrendi kérdéseken (deklarált keresztény elkötelezettség vs vallási semlegesség) felülemelkedve, objektív eredményesség alapján értékelni a szervezet munkáját.

A bővülés 2022-ben is folytatódhat, hiszen az Ukrajnának juttatott humanitárius segítség egy része is ezen keresztül folyik át, döntően magyar karitatív szervezetek és egyházak támogatására. A Kárpátaljára küldött segélyszállítmányok és katasztrófavédelmi eszközök ugyanakkor nem szerepelnek a feldolgozott felsorolásban. Általánosan elmondható, hogy bár a listán vannak kifejezetten vallási célú támogatások (pl. templomok felújítása, hitéleti tevékenység támogatása), összességében inkább egyházi szervezetek humanitárius, egészségügyi, oktatási vagy gazdasági tevékenységét támogatják, szoros együttműködésben a már létező, egyházi gyökerű magyar humanitárius szervezetekkel.

A cégadatok szerint az Hungary Helps Ügynökségnél 30 fő dolgozik. Az eredménykimutatás alapján a társaságon nem folynak át az adományok, azokat a költségvetésből fizetik ki, az Ügynökség csak kezelő szervként jár közben. Az is szinte bizonyos, hogy a HHP által kommunikált számos támogatási program összege (pl. ösztöndíjprogramok) nem szerepel a feldolgozott támogatási listán, ezekkel - és a működés költségeivel - együtt a Programra költött összeg jóval meghaladhatja a 30 milliárd forintot. Ezzel együtt pozitív, hogy az adományok, támogatások listáját viszonylagos (bár nem a törvényben előírt) rendszerességgel közzéteszik - ez nem mondható el több, a Külügyminisztérium által tető alá hozott, egzotikus országokban gazdasági kapcsolatokat építő bilaterális támogatási programról.

Az alábbi ábrákon kereshető, böngészhető formában mutatjuk be a feldolgozott adatokat. Ha az Index blogketrecből érkezett, érdemes a K-blogon megnyitnia a bejegyzést, hogy minden ábrát lásson!

Az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a kormány a héten három törvényjavaslatot nyújtott be. November közepére létrejöhet az uniós pénzek felett őrködő Integritás Hatóság és a civileket is magában foglaló Korrupcióellenes Munkacsoport. Míg a Hatóság feladata, hogy az uniós pénzek védelmébe érdekében az állami szervek körmére nézzen, és akár bírósághoz forduljon, az évi kétszer ülésező, döntési hatáskörök nélküli Munkacsoport legfeljebb a nyilvánosság erejével léphet fel. A K-Monitor gyorselemzése.

A héten, szeptember 19-én és 23-án a kormány elkezdte benyújtani azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a Brüsszelnek ígért: közérdekű vagyonkezelő alapítványok kuratóriumának reformja, új antikorrupciós hatóság létrehozása és a civilek bevonása. A következőkben a megismert intézkedéscsomag legfontosabb témáit járjuk körül.

Ezek a törvényjavaslatok most is társadalmi egyeztetés nélkül kerültek benyújtásra. Az eljárás így szembe megy a jogalkotásra vonatkozó hatályos szabályokkal, valamint az Európai Bizottságnak tett ígéretekkel.

A beterjesztett intézkedéscsomaggal kapcsolatban fontos hangsúlyozni, hogy tényleges jogi fellépést biztosító új eszközei csak uniós források felhasználása esetén alkalmazhatók, a hazai forrásokkal való visszaélések az eddigi rendszer keretein belül folyhatnak tovább.

Az Integritás Hatóság nem korrupcióellenes ügyészség

A Hatóság olyan autonóm államigazgatási szerv lesz, mint például a Gazdasági Versenyhivatal. A kormánytól függetlenül kell működnie, amit elvileg saját költségvetése is biztosít. Nincs nyomozati hatásköre, és nem emelhet vádat visszaélések esetén. 

A Hatóság feladatköre komplex: megtalálhatók puha, segítő-támogató jellegű eszközök, de klasszikus hatósági jogkörök is. Utóbbi esetben a Hatóság akkor léphet fel, ha más állami szervek tétlenek maradnak.

A K-Monitor szerint üdvözlendő, hogy a hatóság felléphet közigazgatási bíróság előtt, ha az állami szervek nem lépnek időben az uniós pénze védelme érdekében. Szintén pozitív fejlemény, hogy visszaélés gyanúja esetén a Hatóság elrendelheti az európai uniós forrás bevonásával megvalósuló közbeszerzési eljárás legfeljebb két hónapra történő felfüggesztését.

Ugyan a kormány továbbra is elzárkózik az Európai Ügyészséghez csatlakozástól, úgy tűnik, hogy tett egy apró lépést az uniós hatáskörök erősítése felé. A törvényjavaslat szerint ugyanis a Hatóság köteles bejelenteni - többek között - az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF), illetve az Európai Ügyészségnek, ha csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy bármely más jogsértés vagy szabálytalanság gyanúját észleli.

A Hatóság hatásköre kapcsán tisztázásra várnak még a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos feladatok. A Hatóság feladatkörébe tartozik majd a nyilvános vagyonnyilatkozatok ellenőrzése és “a vagyonnyilatkozatokkal összefüggő, törvényben meghatározott feladatok ellátása,” de a megismert javaslat nem tartalmaz konkrétumokat arra nézve, hogy ez pontosan mit jelent. A kormánytöbbség idén nyáron egyszer már átalakította az országgyűlési képviselőkre és politikai vezetőkre vonatkozó vagyonynyilatkozattételt. Akkor a rendszer totális kiüresítése volt a cél, cinikusan épp az Európai Parlament gyakorlatára mutogatva. Ha a nyilatkozatok ellenőrzése egy politikusokból álló parlamenti bizottságtól valóban egy független szereplőhöz kerülne, az a rendszer szigorítását jelentené. Ennek eshetősége jól mutatja: a gazdasági nehézségek közepette a kormány néhány hónap leforgása alatt, nyárról őszre jóval nyitottabbá vált az Uniós követelésekre.

Korrupcióellenes Munkacsoport - civilek kihangosítva

A 21 tagból álló Munkacsoport a Hatóság mellett működik majd. A csoport egyik felét állami szervek delegáltjai, másik felét pedig civilek adják. A Munkacsoport 21. tagja a Hatóság elnöke. A csoportnak döntési hatáskörei nincsenek, fő fegyvere a nyilvánosság. Évi kétszer ülésezik, ahol javaslatokat tehet, elemzéseket készíthet, illetve évi egyszer nyilvános jelentést ad ki. A jelentést a kormány köteles lesz honlapján közzétenni, és megindokolni, ha nem fogadja el a csoport által javasolt intézkedéseket.

A munkacsoportba a civilek pályázat útján kerülhetnek be. A civil jelentkezők közül a tagjelöltek listáját a Hatóság elnöke állítja össze, a korábban említett Alkalmassági Bizottság pedig kötelező erejű véleményt ad arról, hogy kik lennének megfelelőek a tagságra. Végül a ​​Hatóság Igazgatóságának van joga a tagjelöltek listájáról kiválasztani, hogy kik fogják a civil szférát képviselni a munkacsoportban. Kérdés, hogy az antikorrupció, átláthatóság területén releváns munkát végző civilek mellett a kormány érdekeit képviselő GONGO-k képviselői is be fognak-e kerülni a csoportba. A javaslat szerint tag olyan személy lehet, aki bizonyíthatóan független a Kormánytól, a hatóságoktól, a politikai pártoktól és az üzleti érdekektől.

Megszűnik az adatigénylések halogatása

A kormány a Bizottság kérésére felszámolja a közérdekű adatigénylésekre vonatkozó, lassan két éve hatályos speciális szabályokat. Az elmúlt két évben az közhatalmi szervek akár 90 napig is húzhatták, hogy válaszoljanak a polgárok kérdéseire. 

A jövőben pedig a közhatalmi szervek nem kérhetnek pénzt azért az adatigénylőtől azért, mert az adatigénylés teljesítése aránytalanul megterheli a munkaszervezetet. Magyarul, az adatok kiválogatásával, összegyűjtésével járó munkaidő költségét nem terhelhetik az adatigénylőre, hiszen az adatigénylő nem tehet arról, hogy az adatkezelő milyen - esetleg hanyag - módon kezeli az adatokat

► A K-Monitor gyorselemzése

Sajátos helyzet, hogy az alkotmányozó többséggel rendelkező kormánypártot külső kényszer szorítja korrupcióellenes intézmények létrehozására, köztük olyanokéra, amelyekhez hasonlót korábban éppen maga épített le. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy sikerül-e a kapkodva lebonyolított pályázatokkal szakmailag autonóm, politikailag független és feddhetetlen emberekkel feltölteni az új intézményeket, köztük olyanokkal, akik az Unióval szemben a magyar nyilvánosság felé is meg tudják jeleníteni a korrupcióellenes küzdelmet.

Hasonló külföldi intézményeknél kardinális kérdés a finanszírozás: a kormányzat a költségvetésén keresztül könnyen ellehetetlenítheti a számára kellemetlen intézmény munkáját. Hasonló történt itthon a Költségvetési Tanács esetén, amely saját szakértői stáb híján ma nem tud önálló elemzéseket folytatni. Az Integritás Hatóság költségvetéséről pedig egyelőre nem szól a törvény.

A K-Monitor szerint a felálló újabb intézmény nem csodafegyver a korrupció ellen.

Ha az ezzel megbízott intézmények ma jogállami módon, elfogulatlanul működnének, a meglévő magyar közjogi intézményrendszer is alkalmas lenne az EU-s források védelmére és a korrupcióval szembeni fellépésre. A most benyújtott javaslatcsomag lényegében annak a beismerését jelenti, hogy ezek a meglévő intézmények (ügyészség, GVH, Közbeszerzési Hatóság) nem működnek megfelelően. Ha ez a helyzet nem változik, egy elszigetelten működő Integritás Hatóság legfeljebb bozótharcot folytathat a korrupció ellen, de az Unió további nyomásgyakorlása nélkül nem fog tudni kikényszeríteni átfogó változtatásokat.

 A korrupcióellenes világnap, valamint az állami szervek korrupció elleni küzdelemben való együttműködés aláírt közös nyilatkozatának 7. évfordulója alkalmából tartott rendezvény (2018). Fotó: Balogh Zoltán/MTI/MTVA

Üdvözlendő, hogy az információszabadság területén felszámolják a veszélyhelyzeti szabályokat, valamint megszüntetik az adatigénylés munkateherrel kapcsolatos költségeinek az adatigénylőre terhelését.

Ezt a lépést már sokkal hamarabb meg kellett volna tennie: a munkaerő-ráfordítás adatigénylőnek való “kiszámlázása” a 2020-ban hatályba lépett Tromso-i egyezménybe ütközött, így most a kormány nemzetközi szerződésből fakadó kötelezettségének tesz eleget. A veszélyhelyzeti szabályok a közérdekű adatok területén mindig is problémásak voltak, hiszen éppen a koronavírus járvány alatt lett volna különösen fontos, hogy az emberek gyorsan jussanak hiteles információkhoz az állami szervektől. 

A járvány miatti, majd a háborús veszélyhelyzetre hivatkozással meghosszabbított válaszadási határidőket az adatkezelők tágan értelmezték, általános gyakorlattá vált, hogy a 15 napos válaszadási határidő megtartása helyett 90 nap után kapunk először érdemi választ. A meghosszabbítás ellen a kormány a bírósághoz fordulás jogát nem biztosította, így számos adatigénylésünk ügyében előfordult, hogy 3 hónap várakozás után azzal szembesültünk, hogy vagy soha többet nem kaptunk választ, vagy az adatkezelő megtagadta az adatok kiadását. Az elmúlt két év tehát információszabadság területén komoly visszaéléseket hozott, a veszélyhelyzeti szabályok kivezetése ezért üdvözlendő. Azt azonban nem látjuk, hogy a javaslatok miként változtatnának azon a gyakorlaton, hogy egyes adatgazdák szándékosan, különféle kifogásokkal (például döntéselőkészítő anyagokra való visszaélésszerű hivatkozással) nem tesz eleget adatigényléseknek és végső soron csak a hosszas bírósági utat követően válnak nyilvánossá a közérdekű adatok. A valódi megoldás az iratkezelés digitalizálása és minél szélesebb körben azok proaktív, automatikus közzététele lenne (pl. állami szerződések esetén), hiszen ebben az esetben sem adatigénylésre, sem a hivatalnokok extra munkájára nem lenne szükség.

Amiben hiányérzetünk van

Továbbra is hiányzik a nem kormányzati (pl. anti-korrupciós, átláthatóságért küzdő vagy éppen zöld) szervezetek közérdekű igényérvényesítői státuszának rendezése. Ezek a szervezetek legfeljebb csak panaszt nyújthatnak be a Hatóságnak vagy kiválasztás útján bekerülhetnek a konzultatív Munkacsoportba. Panasz esetén, ha a Hatóság nem kíván lépni, a civilek nem tudnak mit tenni, nem jogosultak bíróságra menni. A Munkacsoport pedig nem egyéni ügyek kezelésére lesz létrehozva, hanem rendszerszintű kérdések megvitatására, legerősebb fegyvere pedig a nyilvánosság. A nyáron benyújtott büntetőeljárási reform-javaslat továbbra is változatlan: civilek legfeljebb magánszemélyként léphetnek fel, ha az ügyészség passzív marad. Az eljárás pedig költséges, és számos akadályt rejt a magánszemélyként fellépők számára. 

Ugyancsak hiányosság, hogy a kormány továbbra sem ültette át a magyar jogba a közérdekű bejelentőket védő EU-s irányelvet, holott a Hatóság munkájában is számít a bejelentők közreműködésére.

Az uniós pénzek védelme érdekében született intézkedéscsomag látványosan eszköztelen ott, ahol a kiépült, rendszerszintű korrupciós struktúrákkal kellene valamit kezdenie. A héten benyújtott egyik törvénymódosítás álláspontunk szerint nem oldja meg a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA-k) kuratóriumában helyet foglaló politikusok összeférhetetlenségét. A törvényjavaslat szerint kormánytagok, országgyűlési képviselők változatlanul, örök életükre kuratóriumi tagok maradhatnak, ezzel pedig milliárdos nagyságrendű korábbi állami vagyon felett rendelkezhetnek, miközben közfunkciójukból adódóan döntenek ezen alapítványok támogatásáról, lehetőségeiről.

Mi ez az egész? Hogyan jutottunk odáig, hogy a kormány korrupcióellenes vállalásokat tesz?

2022. április 27-én az Európai Bizottság az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszerről szóló rendelettel megteremtett jogállamisági (feltételességi) mechanizmus első lépéseként írásbeli értesítést küldött a magyar kormánynak, mivel a Bizottság szerint a jogállamiság elveinek megsértése kellően közvetlenül érinti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, az EU pénzügyi érdekeinek védelmét. 

A közzétett döntés szerint a Európai Bizottság értesítésében kifogásolta, hogy a magyar hatóságok rendszerszinten képtelenek vagy éppen nem hajlandóak megelőzni, illetve kezelni a közbeszerzés területén a korrupciós kockázatokat. Ez pedig sérti a jogállamiság elveit, különösen a jogbiztonság és a végrehajtó hatalom önkényének tilalmát, és aggályokat vet fel a hatalmi ágak szétválasztásával kapcsolatban.

Hiába a történelmi jelentőségű, előzmény nélküli az eljárás, a nyilvánosság eddig alig tudhatott meg bármit az EU és a kormány közötti vitáról valamit. A tárgyalások ugyanis a nyilvánosság számára teljesen átláthatatlanul folytak, azok pontos tartalmáról sem a kormány, sem a Bizottság nem számolt be . A K-Monitor adatigénylését a Bizottság arra hivatkozva utasította el, hogy az EU és Magyarország pénzügyi érdekeit veszélyeztetné az információk nyilvánossága. Az Igazságügyi Minisztérium szintén elutasította a K-Monitor adatigénylését, állítva, hogy az adatok döntés előkészítését szolgálják. Különös módon, pár napra felkerült az Unió honlapjára Johannes Hahn uniós költségvetésért felelő biztos Bizottságnak tett javaslata. Az eljárással kapcsolatos információkat tartalmazó dokumentumot azonban később eltávolították.

A magyar kormány eleinte politikai támadásnak és az áprilisi népszavazással kapcsolatos értékvitának állította be az uniós eljárást, nyárra azonban a delegitimáló megszólalások abbamaradtak.

Júliusban a kormány határozatot hozott egy korrupcióellenes munkacsoport felállításáról, melynek tevékenységében állami szervek vettek volna részt, a civilek mindössze hallgatóságként csatlakozhattak volna az üléshez. Bár a fórumot szeptemberben össze kellett volna hívni, a munkacsoport tényleges felállítására végül nem került sor - a határozatot visszavonták.Szintén júliusban a kormány két törvényjavaslatot nyújtott be az Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében. A törvényjavaslatok célja a jogszabályok társadalmi egyeztetésének és polgárok korrupció elleni fellépésben való részvételének erősítése lett volna. Ahogy általában lenni szokott, a két jogszabály-tervezetet nem előzte meg társadalmi egyeztetés. Arról, hogy miért tekinthetőek látszat-megoldásnak a törvényjavaslatok, a Helsinki Bizottsággal és a TI Magyarországgal elemzést tettünk közzé. A két jogszabály továbbra is parlamenti tárgyalára vár.

Gyanítható, hogy ezek a lépések nem bizonyultak kellően meggyőzőnek a tárgyalások során, így szeptember 5-én a kormány két újabb határozatot hozott a korrupcióellenes keretrendszerrel kapcsolatban, megelőlegezve a héten benyújtott javaslatokat. A kormány egyrészről vállalta egy független antikorrupciós hatóság létrehozását, amely arra hivatott, hogy intézkedjen, ha az illetékes hatóságok elmulasztják az uniós források védelmét. A határozat szerint a hatóság mellett a - júliusi terveken módosítva - létrejönne egy új korrupcióellenes munkacsoport, amelyben a civilek már nem csak hallgatóságként, hanem tagként vehettek volna részt. A másik szeptemberi határozatában a kormány vállalta, hogy a közbeszerzési eljárások hatékonyságának és költséghatékonyságának értékelésére teljesítménymérési keretrendszert dolgoz ki.

Szeptember 18-án a Bizottság döntött: a jogállamisági eljárást lefolytatta és javasolta az Európai Tanácsnak EU-s forrásokat érintő korrekciós intézkedések megtételét. A magyar kormánynak november 19-ig adott haladékot vállalásainak teljesítésére.

Évek óta ködösít a kormány arról, mi a jogalapja, hogy a honvédségi gépeket politikusok utazásaira használják. A Zrínyi 2026 haderőfejlesztési program keretében vásárolt Dassault Falcon 7X-szel vezető kormánytagok gyakran utaznak diplomáciai és egyéb, nehezen meghatározható politikai utakra. Orbán Viktor és családja tavaly horvátországi nyaralásáról egy római politikai gyűlésre utazott a géppel. Hiába nyertünk első fokon pert a Külügyminisztérium ellen, a perben még a bíróság sem tudta megállapítani, mi volt a "csapatszállító gép" használatának jogszabályi alapja. Az Átlátszó most megszerzett és részleteket közölt egy, a Honvédelmi Minisztérium és a Miniszterelnökség közötti keretmegállapodásról, melynek létezését néhány hónapja a két minisztérium közérdekű adatigénylésünkre egyszerűen letagadta. 

 Orbán Viktor és felesége 2018-ban izraeli útján. A politikus ekkor a honvédségi Airbussal utazott, az út egyértelműen hivatalos protokoll-látogatás volt, a kormányfő Izrael Állam elnökével is találkozott. (fotó: MTI)

A tisztázatlan jogi helyzet miatt kell beszélünk róla

A Külügy elleni perünkről szóló összefoglalóban részletesen bemutattuk, hogy az utazások rendjéről szóló szabályok ismeretében hogyan próbáltuk meg kideríteni a római családi munka-nyaralás körülményeit. Leírtuk, hogy az ügyben érintett minisztériumok milyen, egymással ellentmondó információkat osztottak meg velünk. A per rámutatott a honvédségi repülők használatának tisztázatlan helyzetére. Ahogyan arra hosszú ideje újságírók mellett ellenzéki politikusok is keresték a választ, nem világos, hogy mi alapján használják a kormány polgári tisztviselői a honvédségi gépeket.

Önök ezt megpróbálták eltitkolni ... De sikerült?

Az Átlátszó cikke azonban új megvilágításba helyezi a minisztériumok kommunikációját. Az oknyomozó portál ugyanis hozzájutott egy olyan minisztériumközi megállapodáshoz, amely szabályozza a kormányfői utazások rendjét. A dokumentum hangsúlyozza, hogy a repülőutak adatai “honvédelmi és nemzetbiztonsági okból” 30 évig titkosak, ugyanakkor puszta létezése önmagában pikáns, ugyanis erre alapozva világosan levezethető, milyen iratok tartalmazzák az utazás információit, és milyen költségeket ki viseli. Ez a megállapodás viszont nem nyilvános.

Idén tavasszal a K-Monitor minden érintett minisztériumot megkeresett azzal, hogy adják ki az utazásokat szabályozó belső megállapodásokat, miután a per során a Külügy közéleseiből a bírósággal együtt sem tudtuk beazonosítani, mi alapján repülhetett Orbán a katonai géppel.

A Honvédelmi Minisztériumtól, a Miniszterelnökségtől, a Kabinetirodától és a Külügyminisztériumtól és a gépeket üzemben tartó honvédségi szervezeti egységtől is hivatalos adatigénylésben kértük, hogy küldjék meg nekünk azokat a megállapodásokat, amelyeket "a kormány tagjaiból álló delegációk külföldi útjainak megszervezése, lebonyolítása, valamint a felmerülő költségek elszámolása tárgyában" egymással kötöttek.

A Miniszterelnökség válasza ez volt:

Az Ön által megjelölt tárgyú megállapodások nem állnak a Miniszterelnökség rendelkezésére.

A Honvédelmi Minisztérium pedig ezt válaszolta:

Az 1.6. kérdése vonatkozásában tájékoztatjuk, hogy a Honvédelmi Minisztérium a Miniszterelnöki Kabinetirodával és a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központtal állt kapcsolatban az utazás megszervezése vonatkozásában. 

Vagyis a Miniszterelnökséggel nem! A két tárca tehát nem számolt be arról, hogy megállapodásuk van egymással, és ennek alapján a költségek megosztása is egyértelmű. Az Átlátszón közölt dokumentumból kiderül: a HM minden egyes megrendelt és megvalósult út után küld a ME-nek egy részletes költségösszesítőt, amely tételesen tartalmazza az alábbiakat:

• a repülőgép hajtóanyag-norma szerinti költsége,
• a személyzet napidíja és ellátási költsége,
• több napos út esetén a személyzet külföldi tartózkodásának költsége,
• a delegáció fedélzeti ellátásának költsége,
• légtérhasználati díjak,
• repülőtéri kiszolgálási díjak,
• fedélzeti internethasználati költségek (a szerződés külön kitér arra, hogy nagyon sokba kerül a levegőben az internethasználat, ezért annak díját „tájékoztató jelleggel” elhelyezték a repülőgépeken).
• egyéb, nem tervezett kiadások. 

Ezek után kimondhatjuk, hogy a minisztériumok - a közérdekű adattal való visszaélést is kimerítő módon - rosszhiszeműen titkolják el az egyébként levezethető költségeket. Az Átlátszó cikke után pedig erős a gyanú, hogy a Külügy és a Miniszterelnökség között is létezik hasonló megállapodás, amiről mi nem tudhatunk.

Még egyszer: nem azzal van a baj, hogy politikusok állami gépeket használnak. A gond azzal van, hogy míg 2020-ig pontosan követhetőek voltak a kormányfői diplomáciai utak, a Külügyminisztérium pedig nem gördített akadályt az elszámolások kiadása elé, addig a honvédségi gépek használatával ezek az információk eltűntek a nyilvánosság elől. Az utakról a közvélemény több esetben csak külföldön lőtt paparazzi-képek és a légiforgalmi adatok alapján szerez egyáltalán tudomást, hivatalosan pedig nem ismerik el a gépek protokoll-használatát. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy hivatalos állami protokollesemények helyett pártpolitikai kapcsolatépítés az utak célja, ennek költségeiről - az illiberális barátkozás áráról - pedig hallgat a kormányzat.

Pár napja, egy konferencián derült ki, hogy összesen 2100 milliárd forint értékben nem valósulnak meg beruházások, tegnap pedig meg is jelent egy lista az egész nyáron emlegetett kormányzati megszorító csomagról. A listán olyan beruházások találhatóak, amelyekről már korábban kormányzati döntés született, esetenként közbeszerzésen már a nyertest is kiválasztották, de az energiaválság okozta költségvetési problémák miatt most mégis leállnak. A döntések ezért néhány esetben a NER gazdasági holdudvarának is fájnak, ugyanakkor a folyamatban lévő, nagy léptékű presztízsberuházásokat (minisztériumok a budai várban, atlétikai stadion, nyíregyházi stadion, Fudan). A kormány képviselői az elmúlt hetekben többször hangsúlyozták, hogy a felfüggesztés csak a 2022/2023-as évekre vonatkozik, és utána mindent be fognak pótolni.

Néhány gyors megállapítás

Ez még nem is a végleges lista

Lázár János dolga a kormányban, hogy a forráshiány miatt melyik tervezett beruházásokról mondjon le a kormány, és a most benyújtott lista azokat a beruházásokat gyűjti össze, melyek elmaradásáról kormánydöntés is született. A napokban derült ki például, hogy leáll a hajdúnánási Moto GP pálya fejlesztése is (nincs a listán), az Átlátszó pedig nemrég arról írt, hogy a Fertő tavi beruházásokra kiírt közbeszerzés is eredménytelen lett. A korábban említett 2100 milliárd forintnyi zárolást a listán szereplő projektek önmagukban nem adják ki.

Nem törölték (de jórészt nem is született még kormányzati döntés) a 2016 körül Orbán Viktor által személyesen megígért Modern Városok Program fejlesztéseiről, de nagy valószínűséggel ezek sem prögnek fel a következő években. Tavasszal írtunk róla, hogy 54 projekt van kész, 66 valósult meg részben és továbbra is van 152 projekt, ami nem készült el. 

Pest megye agglomerációs kiköltőzői a legnagyobb vesztesek

A Főváros vonzáskörzetében szinte mindenütt probléma, hogy az infrastruktúra nem veszi fel a lépést a kiköltözők nagy számával. Miközben a választások előtt a Fidesz mindenhol infrastruktúrafejlesztéssel kampányolt, most tucatnyi agglomerációs település iskolafejlesztésének elkaszálásáról született döntés (Nagykovácsi, Üröm, Veresegyház, Szada, Őrbottyán, Gyömrő, Inárcs, Délegyháza, Dunavarsány, Diósd, Szigethalom, Sződ, Vácduka, Tahitótfalu, Kismaros is jó ideig a szükséges iskola-infrastruktúra nélkül maradhat). Ezek egyike-másika régóta kampánytéma. A fejlesztések elmaradása nemcsak bosszúságot, de nagyobb dugókat is okoz majd ezeken a településeken.

Komplett programok állnak le

Tömegesen állnak le a haveri cégekkel, részben közbeszerzések nélkül tervezett Nemzeti Sportparkok. A legtöbb ilyen fejlesztést Szabolcs megye bukta el. Jelentős számban lőtték vissza Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Tokaj-Hegyalja térségbe ígért útfejlesztéseket a Tokaj-Zemplén térség választások előtt is sokat emlegetett fejlesztési programja keretében.

Gyorsforgalmi utak is érintettek

A három legnagyobb összegű, leállított beruházás gyorsforgalmi utak fejlesztéséről szól. Elmarad a Zalaegerszeg megközelítését segítő M76 autóút Zalaegerszeg – Fenékpuszta közötti szakaszának megvalósítása. Elképesztő összegért tendereztették ki az M100-as út Bicske és Esztergom közti szakaszát, de ezt is leállítják. A nyertes ajánlattevő cégek 32,3 kilométer autóutat építhettek volna meg nettó 345 milliárd forintból, azaz kilométerenként nettó 10,7 milliárdból.

Az állam eközben 35 éves koncesszióba adta a gyorsforgalmi utak fejlesztését Mészáros Lőrinc és Szíjj László oligarchák érdekeltségeinek, és ebben konrét útszakaszok építése-bővítése kőbe van vésve. Ezért cserébe a koncessziós szerződés alapján a kormány évente kilométerenként közel 114 millió forintot fizet az üzemeltetőnek, amelynek jelentős részét a rendelkezésre állási díj (RÁD) teszi ki, amely így 2023-ban a költségvetési törvény szerint 230 milliárd forinttal terheli meg az államkasszát. Érdekesség, hogy miközben Lázárék lelőtték az M1 háromsávosítását Bicskéig (ez a szakasz állami kezelésben maradt), Bicskétől tovább viszont a koncessziós szerződés értelmében Mészárosék a következő 10 évben meg kell, hogy valósítsák a bővítést, így az állam sem teheti meg, hogy sokáig halogassa a kapcsolódó útszakasz fejlesztését.

Vasárnap döntött arról az Európai Bizottság, hogy nem fogadja el a magyar Kormány eddigi ígéreteit, így az Európai Unió történetében először megindított jogállamisági mechanizmus a következő szakaszába lép. A kormánynak november 19-ig van ideje korrigálni.

A Bizottság most az uniós kormányfőkből álló Tanácshoz fordul, hogy egy hónapon belül határozatot hozzon a Magyarországgal szembeni intézkedésekről. Bár Navracsics Tibor tárgyalásokért felelős miniszter a napokban több törvényként való benyújtásról is említést tett, kérdéses, hogy a kormány ténylegesen mit fog lépni az uniós folyamatra válaszul és mi lesz az eddig megígért jogszabály-módosításokkal.

Forrás: hvg.hu

A K-Monitor kérdőíves kutatásban térképezi fel az energiaválság hatásait, és az azzal kapcsolatos társadalmi attitűdöket. A kérdőív kitöltése 5-8 percet vesz igénybe, személyes adatokat nem gyűjt. A válaszokat szeptember 30-ig várjuk, az eredményeket ezt követően feldolgozzuk és itt, a K-blogon közzétesszük. Segítsen nekünk országosan térképre rakni a bezáró üzleteket, közintézményeket! 

Tavaly augusztus végén Orbán Viktor kormányfő horvátországi nyaralását megszakítva ellátogatott Rómába az Keresztény Törvényhozók Nemzetközi Hálózata nevű szervezet éves találkozójára és pártelnöki minőségében találkozott az olasz ellenzék egyik vezető politikusával, Giorgia Melonival. A kapcsolatépítő túrára a hivatalos kormányzati delegáció mellett családja is elkísérte. Miután a Külügyminisztérium nem válaszolt az út részleteivel kapcsolatban sem a sajtónak, sem adatigénylésünkre, pert indítottunk az utazás költségeinek megismeréséért. A bíróság egyelőre nem jogerős döntésével elértük a legfontosabb adatok kiadását, de a per rámutatott, hogy a honvédségi kormánygépek használata olyan szabályozási szürke zónában zajlik, ahol a hivatalos, diplomáciai utaztatási szabályzatok helyett jobb esetben a Honvédelmi törvény és nem nyilvános megállapodások érvényesülnek. Rosszabb esetben viszont egyáltalán nincs normatív alapja az honvédségi utaztatásnak.

 Orbán Viktor kormányfő háttal, fehér ingben, feleségével és fiával egy római étteremben. A fotót a 444 olvasója készítette.

Római vakáció

A tavaly nyári utazásról nem csak az érintett politikai szereplők Orbán Balázs államtitkár és a jelenlegi köztársasági elnök, Novák Katalin akkori tárca nélküli miniszter számoltak be, de a nyaraló családot a 444 olvasói is lencsevégre kapták. A 24.hu pedig arról számolt be, hogy Orbán horvátországi nyaralását megszakítva a Magyar Honvédség Dassault Falcon 7X megjelölésű gépével Brac szigetéről közvetlenül repülhetett családjával Rómába, majd vissza. A gép először Kecskemétről Budapestre ment, onnan Horvátország felé repült, de Brac szigete előtt süllyedve eltűnt a repülési útvonalakat naplózó internetes oldalakról. Három nappal később a gép ismét leszállt Horvátországban, Zadarban. A gép 17 percet töltött itt, többen kiszálltak, majd a visszaúton ismét láthatatlanná vált.

A portál megkeresésére válaszul Havasi Bertalan sajtófőnök megosztotta, hogy

“a hivatalos programok során a miniszterelnök mindig a hivatalos előírások szerint utazik, biztosításáról a Terrorelhárítási Központ gondoskodik. Családtagjai költségeit pedig az eddigi gyakorlatnak megfelelően ő maga állja.”  

A lap később hiába próbálta az utazás és a katonai gép használatának körülményeit kideríteni. A gép egyébként idén nyáron is hasonló feladatot kapott: a horvátországi nyaralás és a dallasi CPAC konferencia között szállította a miniszterelnököt.

A Nagylexikon is előkerült, de minden tárca más delegációról tud

A perben a minisztérium nem indokolta meg, hogy miért nem válaszoltak az adatigénylésre. Azt az álláspontot képviselték, hogy a válasz hiánya egyet jelent az adatkiadás megtagadásával. 

Ugyanakkor a bíróság előtt már elárulták, hogy kik voltak delegáció tagjai: Orbán Viktor mellett Lévai Anikó, Novák Katalin, Balog Zoltán mint a Magyarországi Református Egyház zsinata lelkészi elnöke, Orbán Balázs a Miniszterelnökség államtitkára, és a Miniszterelnöki Kabinetiroda két munkatársa voltak. 

A delegáció fogalmának értelmezéséhez segítséget is kaptunk, ugyanis a minisztérium bizonyítási eszközként csatolta az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon 1993-as kiadásának külügyminisztériumi könyvtári példányát. 

Az értelmező szótár által bizonyított delegáció-fogalom ellenére maradtak kétségek a delegáció tagjait illetően: egy a Miniszterelnökségnek és a Miniszterelnöki Kabinetirodának küldött idei adatigénylésre adott válasz szerint további tagja is volt a delegációnak, nem csak a KKM által felsorolt személyek. Sőt, Gál Kinga EP-képviselő is úgy számolt be az eseményről Facebook-oldalán, mintha maga is a delegáció tagja lett volna. 

A KKM a bíróság előtt szintén elárulta, hogy a kormányfő nem vette fel - a jogszabály által meghatározott összegű - napi 40 eurós napidíjat, valamint hogy Orbán Viktor 2021 szeptemberében személyesen fizette be a minisztérium házipénztárába a családtagjainak a politikai kapcsolatépítés mellett családi közös időt is biztosító utazás költségét.

Bizonytalanságok a kormánygép körül

Minden más adat kapcsán a minisztérium tartotta magát ahhoz, hogy nem köteles megválaszolni a kérdéseinket. A KKM egyrészről arra hivatkozott, hogy az adatigénylés túl korán érkezett meg a minisztériumhoz, mivel az utazással járó költségek elszámolása csak később, az adatigénylés beérkezése után történt meg. Másrészről vitatták, hogy a minisztérium illetékes lenne az utazási költségekkel kapcsolatos adminisztrációt illetően, mivel a Dassault Falcon 7X gép a MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázishoz tartozik, és nem a minisztériumhoz. 

A minisztérium állításával szemben arra hivatkoztunk, hogy a minisztérium belső szabályzatai (SzMSz, utaztatási szabályzat) szerint részben a nagykövetségeknek, részben magának a minisztériumi utaztatási és pénzügyi osztályainak - már a számlákkal való elszámolást megelőzően - tudomásuk van a kormánydelegációk költségeiről - még akkor is, ha a kormánydelegációt és a meg nem nevezett családtagokat a Magyar Honvédség gépe szállítja. Ha tehát a minisztérium más állami szerv segítségét veszi igénybe, ugyanúgy tudomása van az utaztatás költségeiről, mintha egy piaci alapon működő légitársaság repteti a kormányfőt és családját.

A minisztérium - nyilvánosan megismerhető - szabályzatain túl másra nem támaszkodhattunk, hiszen kizárólag az alperes KKM volt a birtokában azoknak utaztatási elszámolólapoknak és számláknak, ami alapján megállapítható, hogy kikre nézve melyik kormányzati szerv kezelésében milyen adatok léteznek. A külügyi utaztatási gyakorlatok, elszámolási szabályok megértése érdekében megpróbáltuk a külügyi szolgálattól visszavonult diplomáciai szakemberek segítségét kérni, azonban több helyen is elutasításba ütköztünk.

Honvédség Travel

A per rámutatott a honvédségi repülők használatának tisztázatlan helyzetére. Ahogyan arra újságírók mellett ellenzéki politikusok is keresték a választ, továbbra sem világos, hogy mi alapján használják a kormány polgári tisztviselői a honvédségi gépeket - erre a perben sem kaptunk érdemi választ. Szintén nehezen értelmezhető, miként utazhatnak rajta kormányzati szereplők - delegációhoz nem tartozó - családtagjai.

Hogy melyik állami szerv felelős a polgári tisztviselők honvédségi repülőkön való utaztatásáért, a bíróság sem tudta megállapítani: 

“A bíróság a rendelkezésre álló tény- és jogelőadások mentén ezért azt állapította meg, hogy a perbeli útiköltségre vonatkozó adat kezelője sem a felperes által közvetlenül hivatkozott KKM utasítás, sem az alperes által hivatkozott MHP LOGCSF szakutasítás alapján nem állapítható meg.”

A tisztánlátás végett adatigényléssel fordultunk a Honvédelmi Minisztériumhoz is és megkérdeztük, hogy a kormányzati utaztatás során mely költségvetési szervek működnek közre és milyen szabály alapján. A 90 nap után megküldött válasz szerint mindamellett, hogy Orbán útjának költségeiről nem kezelnek adatokat, 

“(...) a Honvédelmi Minisztérium a Miniszterelnöki Kabinetirodával és a Magyar Honvédség Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központtal állt kapcsolatban az utazás megszervezése vonatkozásában. A közreműködés normatív alapja a honvédelemről és a Magyar Honvédségről, valamint a különleges jogrendben bevezethető intézkedésekről szóló 2011. évi CXIII. törvény 36. § (2) bekezdés b) pontja és (3) bekezdése.”

A HM szerint tehát a Honvédelmi törvénynek megfelelően, térítés ellenében utaztatják a kormányfőt és családját, mivel az katonai szakértelmet és speciális eszközöket igénylő feladatokban, a honvédelem szempontjából létfontosságúnak kijelölt rendszerelemek működtetésében való közreműködést jelent.

A törvényhez fűzött jogalkotói indokolás szerint azért vezették be ezt a szabályt, mert  

"Biztosítani kell azt, hogy a Magyar Honvédség szakemberei szükség esetén, fegyverhasználati jog nélkül közreműködhessenek azoknak a rendszerelemeknek a működtetésében, amelyek a honvédelem szempontjából létfontosságúnak lettek hatósági határozattal kijelölve. A rendelkezés mind országvédelmi, mind pedig NATO és EU szövetségi szempontból felmerülő feladatok törvényi megjelenítése érdekében szükséges, figyelemmel a kibertér sajátosságaira és jelentőségére, valamint hazánk vállalt nemzetközi kötelezettségeinek teljesíthetőségére. (...)"

A törvény idézett indoklása a K-Monitor szerint aligha hozható összefüggésbe Orbán Viktor kormányfő és családtagjainak horvátországi nyaralásról egy római közéleti konferenciára való utaztatásával. A gépek honvédségi pedigréje a ködösítésen túl is jó szolgálatot tesz: 2020 januárjában 30 évre titkosították, miért jártak a magyar légierő gépei adóparadicsomokban és nyaralóhelyeken, mindezt “honvédelmi és nemzetbiztonsági érdekből”.

Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

Nyilvános szabályok helyett belső megállapodások

A közigazgatás átláthatósága kapcsán szintén problémát okoz, hogy a jogszabályok és egyéb szabályzatok mellett az államigazgatási szervek olyan megállapodásokat kötnek egymással, ami a szabályzatokhoz képest eltérő rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek a megállapodások azonban a jogszabályokkal és a szabályzatokkal szemben nem ismerhetőek meg a nyilvánosság számára. 

A Külügy elleni perünkben is felmerült, hogy KKM és Miniszterelnöki Kabinetiroda fejezetek közötti előirányzat átcsoportosítási megállapodást kötött, amely részben tartalmazza a miniszterelnök protokolláris működésének végrehajtására vonatkozó napidíj és dologi kiadások elszámolásának rendjét. (Mindkét minisztériumnál szerepel Kormányfői protokoll sor). Tehát annak ellenére, hogy a Külügynek saját szabályzata és költségvetési sora van Orbán Viktor protokolláris költségeire, az utaztatásra nem a szabályzat, hanem a megállapodás rendelkezései vonatkoznak. Mivel a nyilvánosság számára csak a szabályzatok állnak rendelkezésre, a megállapodás tartalma nem, a perben mi is csak a nyilvánosan közzétett dokumentumokból tudtunk kiindulni.

A nyilvános szabályok alól való kivonás azonban nem csak az utaztatás területén fordul elő. A kormány ennél sokkal jelentősebb kérdésekben is kiszervezi az általános érvényű szabályai alól az egyes állami feladatokat. Például aligha követhetőek a “titkos” kormányhatározatokban rendezett leépítések, az általános szabályokat felülíró kiemelt beruházássá nyilvánítások, állami pénzek elosztási döntéseinek cégekbe való kiszervezése vagy akár az Operatív Törzs döntéshozatala.

Összegezve, bár a nem jogerős ítélet szerint a nyilvánosság megismerheti, hogy Orbán Viktor kormányfő hány forintot fizetett be családtagjai útiköltségeként a római nyaralásért, a per egyértelműen rámutatott arra, hogy Orbán Viktor és családjának utaztatása olyan szabályozási szürke zónában történik, ahol a hivatalos, diplomáciai utaztatási szabályzatok helyett jobb esetben a Honvédelmi törvény és nem nyilvános megállapodások érvényesülnek. Rosszabb esetben viszont egyáltalán nincs normatív alapja az honvédségi utaztatásnak.

Hasznosnak tartod a munkánkat? 

Támogasd a K-Monitort adományoddal!

Idén is feldolgoztuk a központi költségvetés adatait egy interaktív, kereshető, böngészhető felületen. Ez az állam feladata lenne, de a Pénzügyminisztériumnak újra csak egy hat oldalas, nem túl informatív, ellenben didaktikus szemléltetésre futotta. Az adatokkal sem volt egyszerű dolgunk: a táblázatos mellékletek továbbra sem érhetőek el letölthető, géppel feldolgozható formában. Ennél azonban nagyobb baj, hogy a jó előre, július közepén elfogadott 2023-as költségvetés egy légvár, amelynek már az elfogadásakor sem volt sok köze ahhoz, ahogyan a magyar állam jövőre gazdálkodni fog. Ez pedig biankófelhatalmazást ad a továbbra is rendkívüli jogosítványokkal kormányzó Orbán-kormány számára. 

Varga Mihály Pénzügyminiszter benyújtja a költségvetés tervezetét (fotó: Népszava)

Jön a vihar, de azt mondják, sütni fog a nap

Sok köze nincsen egymáshoz az meteorológusok és a költségvetési döntéshozók munkájának, ezért erőltetett a párhuzam, de szürreális, hogy amíg egyiküket megalapozott szakmai előrejelzésükért retorzió éri, másikuk szakmai és politikai prognózisai köszönő viszonyban sincsenek a valósággal, ezért azonban a szemöldökét sem vonja fel senki. Miről van szó? A 2023-as költségvetésből úgy lett hatályos jogszabály, hogy:

• A néhány nappal később bejelentett KATA-módosításnak nincs benne semmi nyoma,
• A nem sokkal később bejelentett rezsicsökkentés-csökkentés hatása sem egyértelmű,
• A nemrég bejelentett VODAFONE-tranzakcióról elképzelni sem tudjuk, hol lenne a benne a helye,
• A büdzsé 4,1%-os növekedéssel (a jegybank 2-3% közöttire várja), 3,5%-os hiánycéllal és 377 Ft-os euro-árfolyammal számol, miközben 5,2%-os inflációra alapoz (elemzők legalább 7-8%-ot várnak). Arra vonatkozóan semmilyen előírást nem tartalmaz, mi történik, ha ezek a feltételek megváltoznak,
• Továbbra is bizonytalan, jönnek-e az EU-s pénzek, a költségvetés azonban számol velük,
• A beírt összegek számos helyen bázisalapon jöttek ki, megfelelnek a tavalyi számoknak, pedig az intézmények költségei jócskán növekedni fognak (KATA-s foglalkoztatás vége, energiaárak),
• A törvényjavaslatot a Parlament villámtempóban fogadta el, az (ellenzéki vezetésű) Költségvetési bizottságban konkrétan 13 percig tárgyalták úgy, hogy kérdés sem hangzott el. 

A papír persze mindent elbír, és a valóság az, hogy a Kormány átcsoportosításokkal, beígért pénzek befagyasztásával és átcsoportosításokkal szabadon kimozoghatja a nyilvánvaló feszültségeket anélkül, hogy erre a Parlamenttől további felhatalmazást kellene kérnie. Mondhatjuk, hogy ez már évek óta így van, tavaly is így volt, de az egyre kedvezőtlenebb környezetben egyre feszítőbbek azok az ellentmondások, amelyeket ezek a számok eltakarnak.

A költségvetés egy morális dokumentum, amely arra vonatkozóan ad felhatalmazást a kormánynak, mik a legfontosabb prioritások. Ennek hiányában - valódi költségvetés nélkül - a kormány kedvére valósíthatja meg nagyívű társadalmi-gazdasági-politikai vízióit, miközben egyes csoportok közvetlenül is kárvallotjai lesznek az elmaradó segítségnek (gondoljunk a KATA-sokra, az ignorált tanárokra vagy az önkormányzati megszorítások miatt kieső közszolgáltatásokra). Ma a választókat képviselő Parlamentnek nincs meg az a súlya, hogy azt mondja: VODAFONE kisebbségi tulajdont akkor vesztek közpénzből, ha kihúzzuk az őszt energiakrízis nélkül.

Az elfogadott költségvetés optimista előfeltevéseken alapuló, problémamentes dokumentum: sütni fog a nap, mindenre jut pénz, kicsit több is, mint korábban. Ez persze a 10% feletti infláció és a bajlós gazdasági folyamatok mellett nem biztos, hogy több. Így-úgy kieszközölt, egyedi döntésekkel korrigálni mindig lehet, ennek a mikéntjéről, a válságkezelés prioritásairól azonban nem szól a költségvetés. Azt majd eldöntik, és hoznak róla egy kormányrendeletet. A végén persze a tervezettnél több pénz lesz átcsoportosítva a klientúrának kedves dolgokra, de a kormányzat cselekvőképessége, szuverenitása nem csorbul.

Amiért mégis érdemes böngészni a dokumentumot, az egyfelől a magyar állam "intézményi térképének" megértése: a 2023-as büdzsé jól mutatja az új minisztériumi struktúrát, és az ahhoz kapcsolódó átrendeződéseket. Továbbá - bár számos bejelentett intézkedést nem tartalmaz - a költségvetés egy pillanatkép a kormányzat aktuális terveiről, prioritásairól. (A haderő fejlesztése egyértelmű, pénzzel megtámogatott cél). Harmadrészt végső soron ez mégis egy morális kötelezettségvállalás: szembesít azzal, mely területeket hagyja többletfinanszírozás nélkül a kormány, és - bár a cinkes tételeket rendszerint alultervezik - hová költ pénzt akkor is, amikor szorítani kell a nadrágszíjon.

 Kattints ide a 2023-as büdzsé böngészéséhez!

Néhány érdekes összeg a 2023-as büdzséből és az indoklásokból:

Az általunk is megénekelt Modern Városok Program (amely Orbán Viktor 2016-os kampányturnéjának ígéreteit valósítja meg) továbbra is tartaléklángon van, esély sincs az ígéretek megvalósulására 2023-ban. A költségvetésben a 2022-es 50 milliárdból már csak 23 milliárd maradt, míg a Faluprogram tovább száguld.

A versenysport továbbra is fókuszban van: a 2023-as Atlétikai Világbajnokságra (a létesítményeken felül) 19 milliárdot szánnak, de jut 750 millió a 2023-as foci Európa-liga döntő megrendezésére, és már a (tíz éven belül harmadik) 2027-es újabb vizes VB-re is elkezdünk költeni. A Hungaroring Sport Zrt. támogatása 16,5 milliárd forint.

A nagy fejlesztések közül a Budapest-Belgrád vasútvonal magyarországi szakaszának kiadási előirányzata 192 milliárd Ft. A multicégeket csalogató ipari parkokra is rengeteg pénz lesz: Göd: 10,5 milliárd, Iváncsa 17 milliárd, Debrecen-Dél 12 milliárd, Nyíregyháza 9,5 milliárd, és további 10 milliárd (TIM "Térségi fejlesztési feladatok"). A Külügyminisztérium fejezetében továbbra is lesz 130 milliárd forint, amiből a multik "munkahelyteremtő" beruházásait támogathatja a kormány egyedi döntésekkel. Így a nagy akkumulátorgyártók nemcsak infrastruktúrát de pénzt is kapnak az adófizetőktől.

A Szijjártó Péter által felügyelt PAKS-II beruházáshoz 150 milliárdos tőkeemelést terveznek.

Beindul a Mészáros-féle, 35 éves autópályakoncesszió, mi pedig fizetni fogunk, mint a katonatiszt: a Gyorsforgalmi úthálózat rendelkezésre állási díj előirányzata közel 230 milliárd forint (ebben nincsenek benne az M5, M6 régebbi koncessziói). A NER-es konzorciumtól Autópályakoncessziós díjként 180 millió  (!) forint folyik be az államkasszába jövőre.

Bár Kásler távozott, marad a Magyarságkutató Intézet, amely 1 milliárdos költségvetési támogatásból működhet (alaphangon), 101 fővel. A Demeter Szilárd-féle Magyar Kultúráért Alapítvány 10 milliárd Ft-ot kap a feladataira. A Liget Projekt megúszta: nem került Lázár János építésminiszter alá. A megépült épületek üzemeltetésére (működésre) 12 milliárdot kapnak 2023-ban.

Tovább pörög a Kisfaludy turisztikai fejlesztési program, amely ugyan kis összegű támogatásokkal országszerte fejleszti a turizmust, a nagy pénzeket a haveri tőkések beruházásaira juttatja, nem túl átlátható módon. A Rogán Antalhoz és Orbán Ráhelhez köthető érdekkör által dominált eljárásokban 2030-ig évente 45,9 milliárd Ft-ot oszthatnak ki, ez adja a "Turisztikai fejlesztési célelőirányzat" nagyját.

Kormányzati kommunikációra egyelőre 12 milliárdot szánnak 2023-ra, de ez az összeg általában a sokszorosára nő az év során.

Pörögnek tovább az egyedi magasépítési beruházások, összesen 215 milliárdért. A legtöbbet 2023-ban a Nemzeti Atlétikai Központra és edzőpályákra (38,5 + 18,6 milliárd!), a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémiára (17,2 milliárd), a Nemzeti Filmintézet fóti telephelyére (31,3 milliárd) és Dunakeszin a középfokú oktatási intézmények és uszoda beruházásának megvalósítására (23,9 milliárd). Épül a nyíregyházi stadion is közel 10 milliárdért, és Németh Szilárd szívügye, a csepeli Jedlik is kap további 12 milliárdot. De lesz kisvárdán sportcsarnok, felújítják a geszti Tiszta-kastélyt, tovább folyik a hajdúnánási MotoGP előkészítése. A nagyobb, nem presztízsberuházás jellegű fejlesztések közül egyedül a Fejér Megyei Szent György Egyetemi Oktató Kórház fejlesztését lehet kiemelni (8,4 milliárd Ft). 

Ezeket a gazdasági prognózisok tükrében el is hisszük meg nem is: állítólag amit még nem kezdtek el, azt Lázár jégre teszi. A költségvetésben mindenesetre szerepelnek.

Only a post shared by Justice Minister Judit Varga on Facebook has revealed that the Hungarian government had sent a last-minute letter of response to Brussels on how to deal with rule of law concerns raised by the European Commission (EC).