A K-Monitor önkormányzati szakértője május elején Mexikóvárosban járt a részvételi demokráciával foglalkozó nemzetközi ernyőszervezet, a People Powered éves összejövetelén, amelynek a K-Monitor is tagja. A következőkben egy szakmai élménybeszámolót olvashattok a tízmilliós megapolisz részvételi demokratikus eszközeiről és ennek párhuzamairól a magyar helyzettel.

A részvételi demokrácia erősödése Latin Amerikából indult, a nyugati világban és itthon is egyre több helyen használt részvételi költségvetést Brazíliában, Porto Alegrében "találták fel". Mexikóba a 2000-es években érkezett meg a részvételi hullám, nem függetlenül az itthonról jól ismert zárt (predomináns) pártrendszer versengőbbé válásától.

A helyi Ollin nevű szervezet vezetett körbe minket a városban egy vasárnapi napon, amikor a részvételi költségvetés szavazása zajlott. Találkozhattunk többek között a Supercivicos nevű társadalmi célú influenszercsapat egyik tagjával, akik vicces és brutális nézettségű videókkal hívják fel a figyelmet a mindennapi városhasználattal, városi kormányzással kapcsolatos problémákra: a semmiben véget érő bringautakra, vagy az időseknek és mozgáskorlátozottaknak fenntartott ülőhelyek helyes használatára. Egy videóban a helyi Városligetbe tervezett, kulturális központban beállított pláza kapcsán elbábozott kamuegyeztetést figurázták ki a környékbeli három negyedet reprezentáló három figurával (kb. József, Teréz és Erzsébet Budapesten).

Ezután az éppen zajló részvételi költségvetés kulisszái mögé kukkanthattunk be. Az Ollin folyamatosan segíti a lakosok érdemibb részvételét: információkat oszt meg, számokéri a megszavazott projektek teljesülését és képzéseket tart a lebonyolítóknak Mexikóvárosban.

A részvételi költségvetés május 7-én zajló szavazása hasonló volt a parlamenti választásokhoz: a helyi választási bizottság tisztviselői (IECM) bonyolították le, egy napig, élőben lehetett szavazni városszerte. A lakosok a 2023-as és 2024-es költségvetésről is döntöttek körzetenként, mivel jövőre parlamenti választások lesznek, amit a rendelet szerint nem lehet egyszerre tartani a részvételi költségvetési szavazással. 787 területi egységben (szomszédsági körzetben) versenyeztek egymással a lakosok által javasolt projektek, összesen 2438 szavazási ponton lehetett szavazni. A 16 "kerület" lakói 22 327 projektből választhattak, összesen 3500 millió pesóról döntve (70 milliárd Ft)! Ezzel a mexikóvárosi önkormányzaté a világ 4. legnagyobb ilyen részvételi folyamata, ami tehát városszerte egységes lebonyolítású, bár az egyes kerületekben eltérő arculattal, szlogennel zajlik. Itthon a Főváros több kerületében és magában a Fővárosban is zajlanak különböző részvételi költségvetések.

A projektek mellett arról is szavaztak az emberek, hogy ki kerüljön a szomszédsági körzetük közösségi részvételi bizottságába (Copacos). Ide erre pályázó lakosokat választanak 3 évre. Kilenc tagból áll, akik közül öt a másik négytől eltérő nemű. A bizottság választja ki a szavazólapra kerülő projekteket, de aktív szerepet játszanak a projektek összegyűjtésében-kidolgozásában és a megvalósítás monitorozásában, illetve más helyi részvételi folyamatok (pl. fejlesztési tervek) véleményezésében, nyomon követésében is. A bizottság legalább 2 havonta ülésezik.Az önkormányzati képviselők és a bizottság között az együttműködés az elmondások szerint nem konfliktusoktól mentes: van, ahol a kerület politikusai nem igazán teremtik meg a hátteret a működéshez, szabotálják az összehívását és nem biztosítanak információt. Máshol ezek a szomszédsági közösségek, kollektívák aktívabbak, funkcionálisan is tagoltak, a néhány megválasztott, aktívabb helyi lakos mellett más érdekképviseleti szervezetekkel is együttműködnek. Arra is van példa, hogy kifejezetten egy tiltakozó akcióhoz szervez magának erőforrást így a lakosság: egy beépíteni szándékozott közparkot védenek meg így az egyik körzetben, már a többedik éve forrást szerezve a jogi eljáráshoz. 

Az itthon a részvételi költségvetésekben aktívan megjelenő középosztály-beli civil szervezetek mellett Mexikóvárosban például igen aktívan nyomulnak a helybeli utcai árusok érdekszervezetei is: az utcákat beborító kajás és egyéb standokat több helyen az önkormányzat biztosítja egységes kinézettel számukra a részvételi költségvetésen keresztül. A közbiztonság és az elhanyagolt, szemetes területek rehabilitálása szintén népszerű témák, ezekre egyébként központi programok is vannak. A metrók első két kocsijában csak nők és gyermekek utazhatnak, a városban pedig szinte mindenhol van ingyenes wifi. A közösségi intézmények pl. iskolák aktívabb szerepet játszanak a folyamatban helyszínként, fejlesztendő célpontként, ezekben délután számtalan program érhető el a mindenféle korú lakosok számára: nyitott műhelyek, önképző események, táncoktatás. Ezek programja szinte mindenhol ki van függesztve a kapura, és a választófülkék is itt voltak berendezve. Ez különbség a magyar példákhoz képest, aminek az oka egyszerű: a közösségi élet központjaként működő iskolák fenntartását a központi kormányzat néhány éve elvette az önkormányzatoktól. Hasonlóan népszerű és városszerte megfigyelhető a szabad falfelületek művészeti-közösségi felhasználása, gyakran szemléletformáló célzattal.

Abban a magyar és a mexikóvárosi folyamat azonos, hogy a költségvetés összege nem a projektre javaslatot tevőkhöz kerül, hanem a helyi (kerületi) önkormányzat a megvalósító. Ugyanakkor a bizottságok révén a lakosok  (képviselői) szorosabb és folyamatosabb kontrollban vannak a fejlesztések kialakítása során, legalábbis ott, ahol ez az intézmény jól működik. 

Mexikóvárosnak az általam ismert európai példáknál egy jóval jóval részletesebb, több jogot biztosító közvetlen demokratikus eszközökről szóló részvételi rendelete van, amit azért a helyi szereplők szerint a gyakorlatban nem feltétlenül követnek. A lakosok 10%-a pl kezdeményezheti egy képviselő visszahívását is. A rendeletről egy gépi magyar nyelvű fordítást készítettünk, itt érhető el.

A rendeletben szerepel a részvételi költségvetés is: a kerületi költségvetések 4%-át osztja el, ami nem kis összeg egy ekkora városban. A sajtóban most egy kisebb vita is volt arról, hogy egy kerületi polgármester úgy próbálta befolyásolni a lakosokat, hogy a számára fontos, közszolgáltatásokat támogató projektekre szavazzanak más újítások helyett, hogy azt ígérte, a városi pesók mellé kerületi forrásból is mellétesz, ha a megfelelő ötleteket választják. Egy kerületi polgármester azonban a rendelet szerint nem kampányolhatna az egyes ötletek mellett. Sajnos van példa arra, hogy a kerület csak a saját szándékával egyező vagy közvetetten általa kezdeményezett projekteket valósítja meg, a valódi polgári kezdeményezéseket elszabotálja. Mexikóban külön szó van arra, amit itthon talán a "nemzeti konzultáció" szóösszetétel ír le: ez a kis részvétel mellett zajló, erősen irányított, pártos szavazás, amin a magszavazók erőt demonstrálnak - ez a voto duro, a részvételi költségvetés is könnyen ilyenné válhat, ha nincs önálló civil mobilizáció.

A megfigyelt egy napos, élőben történő, szavazófülkés szavazás egyébként jóval népszerűbb, mint az online: utóbbin kb 14 ezer ember voksolt, míg élőben jóval többen - közel 400 ezren. A részvételi arány így nagyjából 6% volt. A megfelelően tervezett offline szavazás népszerűsége más városokban, pl. Párizsban is megfigyelhető.

A leadott szavazatok száma így alakult az RK jelenlegi formájának a bevezetése óta*:

* Korábban, 2012-től kezdődően egy sokkal strukturáltabb, kötöttebb módszerrel választhattak javaslatok közül a lakosok, a részvételi arány akkor is hasonló volt.

Források (spanyol nyelven):

• https://www.iecm.mx/www/sites/apasionate/pp2023.html
  https://plataformaciudadana.iecm.mx/
  https://www.iecm.mx/.../registra-mas-de-401-mil-votos-la...
  https://politica.expansion.mx/.../alcalde-busca-incidir...
  
• https://politica.expansion.mx/.../iecm-define-fechas-para..
• Részvételi rendelet: https://www.iecm.mx/nueva-ley-de-participacion-ciudadana