A járványhelyzet dacára már érzékelhetőek a nyomai annak a “részvételi fordulatnak”, amelyet a tavalyi önkormányzati választások ígéretei vetítettek előre. Akkor sok szó esett a helyi lakosokat bevonó, párbeszéden alapuló városi kormányzásról, ma pedig sorra indulnak a kísérletek online és offline bevonásra, legyen szó városfejlesztéssel kapcsolatos konzultációról, stratégiai tervezésről, részvételi költségvetésről, petícióról vagy közösségi gyűlésről. Ezek a folyamatok hazai szinten mindenképpen újszerű eszközöket kínálnak, különösen a digitális részvétel területén. A konkrét eszközök alapos, kritikus értékelésére ahogy korábban, a jövőben is sort kerítünk blogunkon, a #részvétel címke alatt, a mostani bejegyzésben azonban lépünk egyet hátra és azt vizsgáljuk, milyen igény van a közügyek iránt érdeklődő, internethasználó fővárosiak részéről a e-részvételre. (Merényi M. Miklós  - Horváth B. András)

Az e-részvétel a digitális technológiákkal megtámogatott állampolgári részvételi folyamatokat jelenti a döntéshozatal és az adminisztráció különböző szakaszaiban - a problémák beazonosításától egészen a döntések nyomon követéséig és kiértékeléséig. A következőkben azt járjuk körül, mi jellemzi az e-demokrácia potenciális résztvevőit Budapesten, hogyan viszonyulnak a digitális eszközökkel történő bevonáshoz, és mennyire tartják azt működőképesnek.

Horváth B. András a Károli Gáspár Református Egyetem szociológia szakára “E-demokrácia a gyakorlatban: Az e-részvétel társadalomformáló ereje” címen írt szakdolgozatában kérdőíves vizsgálattal mérte fel a fővárosiak viszonyulását a helyi közügyekben való részvétel különböző formáihoz. A kutatás ugyan nem reprezentatív a teljes fővárosi szavazókorú lakosságra, de egy szűkebb, a digitális felületeket aktívan használó, a helyi közügyek iránt érdeklődő réteg hozzáállását jól tükrözi. A hallgató hozzájárult, hogy kérdőíves adatfelvételének eredményeit itt is közzétegyük, a következőkben ezt ismertetjük.

Hogyan látják a kitöltők a helyi demokráciát? 

A válaszadókat érdekli a helyi demokrácia és követik a helyi eseményeket. Mindössze 2,6%-uk nyilatkozott úgy: egyáltalán nem, és 13,2%-uk, hogy inkább nem érdeklik a helyi közügyek. Többségüket (52.4%) inkább érdekli, 31,8%-ukat teljes mértékben érdeklik lakóhelye ügyei. Az ezzel kapcsolatos, jelenleg elérhető önkormányzati tájékoztatásról már ambivalens értékelések születtek, ezt enyhén a közepes fölé pontozták. Ugyanakkor csak a kitöltők kevesebb, mint egytizede (8.9%) értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy az önkormányzata megfelelő mértékben vonja be a lakosságot a kerületet érintő döntésekbe. 31% inkább egyetért, míg a többség inkább nem ért egyet (37.9%) vagy egyáltalán nem ért egyet (22.1%) azzal, hogy megfelelő a bevonás mértéke. Az erre adott értékelés a tájékoztatással való elégedettségnél jóval alacsonyabb, közepes alatti.

Az e-részvétellel kapcsolatos tájékoztatásban, az ezzel kapcsolatos ismeretterjesztésben is van még van feladat. Mindössze 14,6% használta és további 28,5% ismer ilyen technikákat - a többség, 48% ugyan nem ismeri, de működőképesnek gondolja. Mindössze 8,9% szkeptikus, ők nem találkoztak még az e-részvétellel, de nem is gondolják életképesnek. A nyitottság tehát kimutatható. A válaszadók túlnyomó többsége (91%) szavazna a kerületét érintő önkormányzati ügyekben és ezen belül inkább elektronikusan szavazna, amennyiben lenne rá lehetősége. Leginkább a kényelmi, aktivizáló szempontokból tartanák legjobbnak az e-szavazást a válaszadók. Bár még az adatvédelem és a választási csalás elleni védelem tekintetében is azok vannak többen, akik az e-szavazás felé fordulnak bizalommal, ezen a téren a papíralapú szavazás is jól teljesít. Az egyébként alacsony részvételi aktivitást tanúsítók körében a kényelem a döntő szempont az e-részvétel mellett. Másfelől, ahogy növekszik a részvételi aktivitás mértéke, úgy nő a személyes részvétel preferálásának aránya is (a nagyon magas kerületi aktivitás kategóriáján belül már 50%-os, megegyezik az e-részvétellel). Összességében erős bizalom és érdeklődés figyelhető meg az e-részvétel iránt, amit az életkor sem befolyásol érdemben. Egy másik fontos tanulság, hogy a kitöltők körében a postai úton történő részvételt (pl. kerületi konzultációs ívek) elenyésző számban választanák.

Érdekes látni, honnan értesülnek a válaszadók a lakóhelyüket érintő döntésekről. Lévén a kitöltők kerületi Facebook csoportokból rekrutálódtak, a legtöbben ezt említették információforrásként is. De közel felük tájékozódik a kerületi újságból és a kerület hivatalos Facebook oldaláról. A kitöltők 40%-a említette a kerület hivatalos honlapját, a polgármester Facebook oldalát pedig 30%. A nyilvánosság “szűkösségét” mutatja, hogy egyéb, alternatív közösségi média oldalakról csak alig 10% informálódik, míg az egyéb csatornák (tévé, rádió, hírlevél) említése elhanyagolható volt. Szintén érdekes lenyomata a helyi közélet viszonyainak, ami már a részvétel kérdése felé vezet, hogy bár a közélet iránt aktívan érdeklődő kitöltők 79,4%-a részt vett az önkormányzati választáson, az egyéb részvételi formák említése egytől egyig 50% alatti. Mindössze a kitöltők egyharmada vette fel a kapcsolatot az elmúlt öt évben az önkormányzattal.

Nyilvánosan helyi közügyekben mindössze 20,8% fejtette ki a véleményét, lakossági fórumon 19,2% vett részt, a polgármesterrel pedig 17,2% vette fel a kapcsolatot. Ennél is kevesebben, mindössze nagyjából 15%-nyian önkénteskedtek vagy vettek részt helyi közösségi munkában. A válaszadók közel tizede úgy nyilatkozott, a fentiek egyike sem fordult elő vele. Ők némileg kilógnak a mintából, hiszen összességében ezek az arányok annak ellenére ilyen alacsonyak, hogy a kitöltők nagy része a legaktívabbak közül került ki. Jó példa az aktivitásra, hogy olyan válaszadó is volt, aki külön megemlítette: részvételi költségvetésben is tett már javaslatot, pedig a technika csak nemrég kezdett elterjedni Budapesten. A csekély részvételi tapasztalat az e-részvétel szempontjából azt is jelenti, hogy a legtöbb embernek az e-részvétel lenne az első alkalom, amikor helyi ügyekben a véleményét kikérik, sőt az első alkalmak egyike, hogy az önkormányzattal a formálison túlmutató kapcsolatba kerül.

A kutatás arra is rákérdezett, mely helyi közügyekben mekkora a hajlandóság a döntésekben való részvételre, illetve milyen ügyeket tartanak a legfontosabbnak a válaszadók. A válaszok annak ellenére érdekesek, hogy egyrészt a kerületek közt egyes ügyek jelentősége erősen eltérhet, másrészt a korábbiak tükrében az önkormányzatok konkrét szakpolitikai munkájával kapcsolatos ismeretek a tájékoztatás és a részvétel alacsony foka miatt nem szükségszerűen elmélyültek. Az eredmények alapján bizonyos kérdéskörökben (pl. egészségügy, köztisztaság, közbiztonság) világos igény van arra, hogy a lakosok igényei elérjenek a döntéshozókig, de az összes lekérdezett témakörben többen vannak azok, akik bevonnák a lakosságot és fontosnak is látják az adott területet a helyi ügyek szempontjából. A lakossági érdeklődés az e-részvétel sikerességének központi eleme, hiszen csak olyan kérdésekben várható tömeges, önkéntes állampolgári aktivitás, ahol a döntés érinti a lakosok mindennapjait, és számukra téttel bír.

Érdekesség, hogy a nők átlagban enyhén magasabb hajlandóságot mutatnak a részvételre a legtöbb kérdésben, kifejezetten fontos számukra az egészségügy és a környezetük tisztasága, míg a férfiak a településfejlesztésbe szólnának bele leginkább. Az is látszik viszont, hogy miközben van igény a részvételre minden említett területen, vannak olyan kérdések, amikben a lakosok egy része inkább támaszkodna a képviselőik és a szakértők döntésére. Általánosságban elmondható, hogy a gyakorlati szakértelmet igénylő szervezési, üzemeltetési kérdésekben (pl. polgári védelem) vélekedtek úgy többen (20-30%), hogy ne dönthessen a lakosság (pl. polgári védelem). Kitapintható egy enyhe szkepszis a részvétellel kapcsolatban a megosztó ügyeknél, illetve konkrét anyagi érdekeltséget magában hordó ügyekben (helyi adók, rendeletek). Bár a többség itt is lát lehetőséget a részvételre, sokan vannak, akik úgy gondolják, ezekben az ügyekben a képviselők inkább az illetékesek. 

Ha egy önkormányzat a lakossági részvétel fejlesztésébe fog, érdemes először áttekintenie, nála melyek azok a területek, ahol a leginkább mozgósítható a lakosság. Vélhetően a településfejlesztés, a kézzel fogható átalakítások, beruházások mindenhol ilyen ügynek számítanak, ezért közösségi tervezés vagy részvételi költségvetés formájában, akár e-részvétellel érdemes bevonni a lakosságot. Kisebb hőfokú vagy konkrét célcsoportokat érintő ügyekben, mint az ifjúságügy, a sport vagy egyes szociális kérdések, a lakossági részvétel helyett civilek, konkrét érintettek bevonása lehet eredményes. Komplexebb, érdekek és értékek széles körét felvonultató ügyekben pedig mérlegelni kell, hogy az egyszerű véleménynyilvánításon túl milyen tanácskozást és informálást is magában foglaló részvételi technikák képesek jó minőségű döntéseket eredményezni. 

Az e-részvétel nem mindenható, de egy jól körülhatárolható lakossági célcsoport elérésére lehetőséget kínál, hiszen az aktív internet és közösségi média használó, közügyek iránt érdeklődő fővárosiak láthatóan nyitottak rá. Ráadásul az e-részvétellel egy olyan csoport szólítható meg, akikkel az önkormányzatok eddig jobbára nem tudtak élő kapcsolatot kiépíteni, megtalálni a velük közös ügyeket, pedig e csoport érdeklődik a helyi közügyek iránt. Az e-részvétel fejlesztése felfedező folyamat, amelyben kezdetben nem a teljes lakosság véleményének becsatornázása a reális cél, hiszen ez offline bevonás nélkül elképzelhetetlen. Ez az önfejlesztő, a vakfoltokat és hiányosságokat őszintén beismerő kísérletezés elképzelhetetlen a folyamatok nyitott, átlátható kezelése nélkül.

Ha az e-részvétel úgy terjed el, hogy nincsenek közölve a folyamatok pontos eljárásai, a résztvevők köre és az eredmények adatai, úgy a kezdeti bizalom könnyen bizalmatlanságba fordulhat. A fentiekben ismertetett kutatás kérdésköreihez hasonló adatok, visszajelzések és elemzések összegyűjtése és nyílt, átlátható feldolgozása szakértők, civilek és kutatók bevonásával elengedhetetlen ahhoz, hogy a most szórványosan elinduló e-részvételi technikák ténylegesen elérjék céljukat és hozzájáruljanak egy, a lakosok igényeire gyorsabban, rugalmasabban reagáló, hatékonyabb városi kormányzáshoz.

Ha érdekel, hogyan valósítható meg az e-részvétel önkormányzati szinten, konkrét hazai és nemzetközi példákat találsz az alábbi bejegyzésben.