A demokráciák ma érezhető válsága az ezredfordulón még ünnepelt intézmények, jelszavak, szlogenek, víziók válsága is. A majd tíz éve tartó válságperiódus annak az intenzív újragondolását is elhozta, mi siklott félre, és milyen kormányzatot, milyen demokráciát akarunk a 21. század digitális világa számára. Ebben a közös gondolkodásban vettünk részt az ötödik gdanski Személyes Demokrácia Fórumon, miközben fél szemmel az itthoni híreket követtük, és a régióbeli civileknek próbáltuk elmagyarázni, mi a fene történik Magyarországon. Szubjektív élménybeszámolónk a régió legnagyobb részvételi demokráciával foglalkozó seregszemléjéről.

A PDF jubileumi, ötödik éves találkozójának programján végigtekintve fura belegondolni, hogy az itt felvetett témákkal foglalkozó szakemberek és az itt bemutatott projektek gazdái saját országukban gyakran a nemzet fő ellenségének vannak kikiáltva ahelyett, hogy ezek a kormányok a civilekkel együttműködve közösen keresnék a megoldást a jelenkori demokrácia problémáira. Vajon miért baj az, ha ebben a körben mi, egy magyar civil szervezet is bemutatjuk a saját projektjeinket? Ebből a kiközösítésből, amit orosz, közel-keleti vagy balkáni kollégáink már hosszú évek óta szenvednek, mi magyarok is ízelítőt kaptunk az elmúlt hónapokban, években. A tapasztalatcsere azonban túlmutat a közös sérelmek felemlegetésén: ezek a szervezetek szoros együttműködésben, közös projektek révén próbálnak változást hozni saját országaikban és a régióban a társadalmi részvétel erősítése és a közügyek átláthatóságának növelése érdekében.

 Hallgasd meg a beszélgetéseket!   [első nap] [második nap]

A populista politikusok által drámai hangsúllyal emlegetett "NGO", "soft power", "network" - összeesküvések mögött egy kedves és elkötelezett emberekből álló közösség van, akik a lehetőségeik határát súrolva próbálják a digitális technológiát felhasználva erősíteni a demokráciát régió-szerte. Akinek kétségei volnának, hogy az erős civil társadalom a demokrácia működésének záloga, annak érdemes felidéznie a 80-as éveket, amikor a tízmilliós tagságú lengyel Szolidaritás létrejött. A PDF helyszíne, a gdanski Szolidaritás-centrum a hajógyár közepén, a Walesa-féle sztrájkok színhelyén található: itt gyűlnek össze évről évre a mai aktivisták, akik a megváltozott körülményekhez keresik a demokratikus részvétel formáit. A kulisszák, a Szolidaritás öröksége, a nagyszerű múzeum és a városvezetés demokratikus elkötelezettsége azt mutatja: a demokrácia nem egy kész rendszer, amit egyszerűen fenn kell tartani, a demokrácia kivívása pedig nem egy múzeumba zárható történelmi esemény: szlogenként elkophat, technikáiban, intézményeiben elavulhat. Az idei PDF arra kereste a választ: mi ment félre, hogyan lehet kilépni a mai stagnáló, bizonytalan, feszült helyzetből? 

A konferenciák rákfenéje, hogy szlogeneket durrogtat és az igazán érdekes dolgok a folyosói beszélgetéseken történnek. Ez részben persze itt is így volt, hiszen a résztvevők általában ismerik egymás munkáit, projektjeit (vagy megismerik őket a panelbeszélgetésekből), és ha valami felkelti az érdeklődésüket, akkor elcsípik a vonatkozó szervezet munkatársát egy kávé melletti beszélgetésre. A panelek így első sorban arra jók, hogy keretet adjanak a helyzetértékelésnek és felvonultassák a fő problémákat valamint azokat a területeket, ahol érdekes projektek vannak kibontakozóban. A PDF azért jó, mert nem ragad le az általánosságoknál, és ha be is dob olyan forró témákat, mint a factchecking, a "fake news", azokat a régiós szakértők tapasztalatain átszűrve mutatja be, elkerülendő a túlzott lelkendezés utáni nagy koppanást. A konferencia keynote speakere, Ethan Zuckerman pedig egy olyan összefoglalást adott a média és a civil társadalom előtt álló problémákról, ami reális helyzetértékelősből megvalósítható célokat kínált a jól hangzó szlogenek helyett.

A cél: közösen gondolkodni arról, hogy egyes emberek (állampolgárok, szakértők, informatikusok, újságírók, civilek) mit tehetnek a demokráciáért, hogyan működhetnek együtt hatékonyabban. Kár volna ezt bármelyik oldalról túlmisztifikálni: nincs szó háttérhatalmi mesterkedésről, de nincs szó arról sem, hogy az átláthatóság evangélistái pontosan tudnák, mi a teendő. A résztvevő szervezetek napi szintű munkája során halmozódik fel az a tapasztalat, ami megmutatja, az elméletben jól hangzó célokból mi működik, mi az, ami valóban aktivizálja az állampolgárokat és hangot ad azoknak, akiket a kormányok és döntéshozók nem hallgatnak meg. Ez a tudás, amit a civilek birtokolnak, és ami - ha tetszik, ha nem - nemzetközi együttműködésekkel tanulható el, nélkülözhetetlen a XXI. századi demokráciák számára, és ostoba az a kormány, ami inkább kivéreztetni akarja ezeket a kezdeményezéseket, és nem meghallgatni. Másrészt - és ezt a konferencia több megszólalója is érzékeltette - a technokrata elitekkel szembeni bizalomvesztés, és az "open washing", tehát az átláthatóság látszatát keltő, valódi változást nélkülöző divatszólamok után azon sem szabad csodálkozni, hogy az emberek elvesztették a bizalmukat ezekben a kísérletekben.

• Részvételi költségvetés: több lengyel városban, például Gdanskban is hódít
• Civil panelek - támogatják a döntéshozást. Gdansk ebben is élen jár. 
• Open contracting - még Oroszországban is fejlettebb, mint nálunk.
• Vagyonnyilatkozatok állami jó példák [MK, MD, UA] és ügyes civil megoldások [RU, MD] keletről.
• A vagyonnyilatkozatokat digitalizáló felületünk is bemutatkozott. Így készült.

A XX. század végi intézmények elvesztették a tekintélyüket. Ennek a visszaszerzése a cél, hogy a demokrácia újra közel kerüljön az állampolgárokhoz, ehhez pedig jobb intézményekre, technikákra, hírszolgáltatásokra és nyílt adatokon alapuló, egyszerűen hozzáférhető app-okra és kütyükre van szükség. Jobbakra és hitelesebbekre, mint amikkel ma a populisták szolgálnak. A digitális korban megnövekedett átláthatóság ma még biztosan a populistákat is erősíti, de hosszú távon biztosan ez lesz egy demokratikusabb társadalom működési közege és feltétele. A digitális korban ezeket az új intézményeket, platformokat, technikákat közösen kell kialakítanunk a régi, '89-ben felülről bevezetett intézmények helyett-mellett. Ha a szkennelt papírokat felváltják a nyílt adatok, és az átláthatóság jófejségből normává válik, ha a közös problémák megoldásából egyre többen vállalnak részt, mert úgy látják, hogy az állam nem tudja és nem is akarja megoldani őket, akkor megmutatkozik majd a társadalmi részvétel ereje, és kiderül, hogy amiről a PDF szól, az nem néhány zizi informatikus, újságíró és civil aktivista hóbortja.