Nem csak magyarországon forró téma a párt- és kampányfinanszírozás.  Az amerikai Legfelsőbb Bíróság április elején megsemmisítette a korlátozást, amely megszabta, hogy egy magánszemély egy kétéves szövetségi választási ciklus alatt mennyi pénzt adhat politikai célokra. A bírói testületet is 5:4 arányban megosztó lépés komoly vihart kavart az Egyesült Államokban: egyesek a kampányköltések átláthatóságáról, mások a leggazdagabbak kormányzati befolyásának növekedéséről beszélnek.

(Kampánytámogatások felső határa az ítélet után. A kép forrása: Sunlight Foundation)

Nem ez az első legfelsőbb bírósági döntés az elmúlt években, amely a kampányszabályok enyhítését célozza és nagy port kavart: 2010-ben a híres Citizen United-ügyben ugyanis a testület már kimondta, hogy magánszemélyek és cégek szabadságát sértené, ha nem költhetnének korlátlanul „független”, de politikai célokat megvalósító szervezetek, úgynevezett „super PAC”-ek (politikai akcióbizottságok) támogatására. Érdekesség, hogy az ítéletben a legfelsőbb bíróság az amerikai alkotmány első kiegészítésére hivatkozott; úgy érvelt tehát a testület, hogy a szólásszabadságot sértené a kormánytámogatások korlátozása. Ennek következtében az elvben független, de gyakorlatban sokszor erős politikai kötődéssel bíró kampányszervezetek korlátlanul fogadhattak adományokat már a 2012-es kampányban az általuk fontosnak tartott politikai célok támogatására.

A 2014 április elején meghozott döntés újabb lépés a kampánytámogatások korlátozásának eltörlése irányában.

Az ítélet Shaun McCutcheon konzervatív alabamai üzletember kezdeményezésére szültett, aki több ezer dollárral támogatott republikánus-kötődésű politikai tisztviselőket és jelölteket az előző választási ciklus során. Az Egyesült Államokban ez legális, azonban nem korlátlanul: egy kétéves időszak alatt eddig maximálisan 123 ezer dollárt adományozhatott egy magánszemély politikai célokra. Ezt a szabályt nem kis részben a Watergate-botrány hatására hozták 1976-ban.

McCutcheon szíve szerint még több pénzzel szállt volna be a politikába, nyilván nem függetlenül saját érdekeitől. Az üzletember úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi korlátozás sérti az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítését. Ezért az USA-ban az Alkotmánybíróság szerepét is ellátó Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely döntésében eltörölte a 123 ezer dolláros korlátozást, ezzel lehetővé téve, hogy egyetlen személy akár több millió dollárt is eljuttatthasson ugyanahhoz a politikai erőhöz különböző jelölteken és PAC-eken keresztül.

Elméletileg van egyébként logika a Legfelsőbb Bíróság döntésében. A politikai kampányok finanszírozása ugyanis jobb, ha átláthatóan zajlik, mintha fű alatt, a legális kereteket túllépve történik. Márpedig a legális adományok – persze megfelelő átláthatósági és elszámolási szabályok mellett – éppen ebbe az irányba tudják eltolni a rendszert. Ugyanakkor nem véletlen, hogy több korrupcióellenes civil szervezet, például az amerikai Sunlight alapítvány is problémásnak találta a Legfelsőbb Bíróság április elején hozott döntését, főként éppen a megfelelő elszámolási szabályok hiánya miatt, no meg azért, mert a kampányfinanszírozást felügyelő Federal Election Comission (FEC) nemcsak rendkívül túlterhelt, de a költségvetése sem elegendő a feladatainak megfelelő színvonalú ellátásához.

Ha ugyanis a bíróság a politikusok és pártok támogatását a szólásszabadság részeként értelmezi, azzal nem a teljes amerikai népesség, hanem egy igen szűk kisebbség alkotmányos jogait védi: azokét, akik megtehetik, hogy jelentős összeggel beszállnak a politika finanszírozásába. Az ő érdekeik azonban akár ellentétesek is lehetnek a többségével.

Persze ne legyünk naivak: a politikát mindig is erőteljesebben tudták befolyásolni a „mélyebb zsebű”, befolyásos üzletemberk és gazdasági érdekcsoportok, mint az átlagember. Nemcsak a kampányköltések szabályozásának eltörlése a probléma tehát, hanem az is, hogy a választópolgárok és a média a rendszerben megbúvó kiskapuknak köszönhetően és a megfelelő átláthatósági szabályok hiányában nem tudják napról napra, személyre és szervezetre lebontva követni, ki, kitől és mennyi pénzt kapott, majd milyen döntéseket hozott ezek hatására.

Összességében tehát az amerikai Legfelsőbb Bíróság a döntéssel úgy biztosított komoly lehetőséget a leggazdagabbaknak a politikai döntések befolyásolására, hogy közben az átlátható támogatási rendszer feltételei nem biztosítottak. Ez a döntés tehát kevesek érdekeit védi – sokak érdekeivel szemben.