Minden magyar állampolgár alkotmányban rögzített joga, hogy megismerje a közérdekű adatokat, illetve terjessze azokat. Az alkotmány vonatkozó passzusát a bírói gyakorlat is erősíti: számtalan információszabadság-pert ismerünk, amikor bírósági ítélet kötelezi a közpénzből gazdálkodó intézményeket arra, hogy tegyék nyilvánossá az adófizetők forintjaiból történő gazdálkodásukat.

A K-Monitor ezúttal az EU soros elnöksége kapcsán megkötött szerződéseket szeretné összegyűjteni és a nyilvánosság elé tárni (ha már az egyes intézmények ezt maguktól nem teszik meg). Semmiképp sem célunk, hogy tevékenységünkkel egzecíroztassuk, értelmetlenül terheljük az adatokat kezelő intézményeket; egyszerűen úgy gondoljuk, hogy egy ilyen kiemelt eseménysorozat jó apropó arra, hogy a legapróbb részletekig megismerjük, miként sáfárkodik az állam adóforintjainkkal, illetve megismerjük, hogy milyen költségekkel jár egy igazán összetett esemény, feladat megszervezése, lebonyolítása. Meggyőződésünk, hogy egy transzparens EU elnökség legalább olyan jó országimázs, mint egy üveg finom tokaji bor, vagy egy különleges herendi porcelán, még ha nem is feltétlen hungarikum.

Január eleje óta azt a három intézményt keressük fel tehát kérdéseinkkel folyamatosan, amelyeket a Kormány a soros elnökségi rendezvények megszervezésével bízott meg: a költségvetési törvényben a rendezvények lebonyolítására kijelölt Külügyminisztériumot, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (KIM), amely az ország lakossági kommunikációs stratégiáját illetve az elnökség előkészítésével kapcsolatos lakossági-kulturális kommunikációs feladatok ellátását végzi, valamint a Hungarofest Nonprofit Kft-t. Ez utóbbit egy közigazgatási és igazságügyi miniszteri rendelet hatalmazza fel bizonyos elnökségi rendezvények megszervezésére. Az Alkotmány és az adatvédelmi törvény vonatkozó passzusaival a fejünkben kezdtünk neki vizsgálatunknak.

A KIM-ben örömünkre kedvesen és segítőkészen fogadtak minket, a Hungarofest és a minisztérium között létrejött szerződést pedig rögtön meg is kaptunk.

A Külügyminisztérium Közbeszerzési és Pályáztatási Főosztályán viszont először döbbent csend, majd elutasítás fogadott a titkárság részéről. Bár a jogszabály kötelezi a közpénzzel gazdálkodókat, hogy az anonim módon, a cél meghatározása nélkül, akár szóban, akár írásban érkezett információigénylésre is kiszolgáltassa a kért adatokat, bemutatkozásunk ellenére firtatták kilétünket, illetve a szerződések kikérésének célját. A vonal túl végén tapasztalt ijedség csillapítására próbáltunk minden kérésnek eleget tenni, telefonszámot, honlapcímet is adtunk, és még a vonatkozó jogszabályokat is beidéztük, mégis lehetetlen volt elérni, hogy az ügyben illetékes személlyel konzultálhassunk. Amikor később mi szerettük volna megkérdezni beszélgetőpartnerünk nevét, a Külügyminisztérium munkatársa egyszerűen letette a telefont. Összesen négyszer kapcsoltak hozzá a központból, próbáltunk tőle segítséget kérni, mindannyiszor sikertelenül. Végül elektronikusan küldtük meg adatigénylésünk 15 napja, amire írásban nem kaptunk még semmilyen reakciót. Egy sokadszori telefonbeszélgetés során azonban végre egy segítőkész úriember elárulta, hogy az Osztályvezető asszony megkapta a levelünket... Választ azóta sem kaptunk, de időközben a Külügyminisztérium honlapjára felkerült három szerződéscsomag.

A Hungarofestnél kezdetben segítőkészen fogadták kérésünk, de az idő előrehaladtával egyre nehezebbé vált a kommunikáció a közérdekű adatokért felelős jogi tanácsadóval. Többek közöttt az iránt érdeklődtünk, miként lehetséges, hogy a számunkra megküldött nemzeti kultúrszőnyegről szóló szerződés 500.000 forintról szól, míg a Közigazgatási Minisztérium majdnem 3.500.000-et adott rá. Végül a sajtóreferens küldött egy melegszívű emailt, amelyben a kultúrszőnyeg elkészítése során a múzeumok között létrejött „páratlan összefogásról” olvashattunk. Egy hétre rá kézbesítették a „tervezést, a kreatív, valamint egyéb technikai költségeket” tartalmazó megbízási szerződéseket. Örömünket csak az árnyékolta be, hogy immáron másodszor kértek minket arra emailben, hogy ha a jövőben bármilyen cikket közlünk róluk, azt előzetes jóváhagyásra bocsássuk a rendelkezésükre. A kérést a rendszerváltás után húsz évvel nem csak meglepőnek, de igen szomorúnak is találjuk.

Egyelőre tehát 4 szerződéssel a kezünkben várjuk a további fejleményeket a szerződések megküldése és a bizalmatlanság enyhülése terén is.

A törvényi kötelezettségek nehézkes teljesítése előtt nem állunk tökéletesen értetlenül. Megértjük, ha a történelmi hagyományokból fakadóan sokak számára szokatlan a transzparencia igénye. De a törvények nem ismerete, a segítőkészség hiánya és a nagyfokú bizalmatlanság együttállása, csillogó-villogó EU elnökségi rendezvények ide vagy oda, a legrosszabb országimázs.

Komoróczki Tünde - Léderer Sándor