Pénteken közzétették a közérdekű adatigénylések teljesítéséért megállapítható költségtérítések mértékéről szóló rendeletet. A tavalyi tervekhez képest jócskán felmentek a kormánynál az árak. Ha valaki például végigkérdezné a fideszes önkormányzatokat, hogy küldjék el a kvótanépszavazás megtámogatására kötött kommunikációs szerződések másolatát, könnyen lehet, hogy ezért borsos árat kéne fizetnie.

A rendeletre egyébként azért volt szükség, mert  a tavaly nyáron elfogadott, az információszabadságot súlyosan korlátozó törvénymódosítás egyebek mellett kiterjesztette az adatigénylések teljesítéséért kérhető költségek körét. A megdrágult árlista az alábbiak szerint alakult:

- 10 oldal fölött számítható fel másolási költség az alábbiak szerint:

Új Bónusz, hogy a másolatkészítéshez szükséges eszközök rendelkezésre állásának átmeneti vagy tartós hiánya esetén a felsoroltaknál magasabb költség is felszámolható (ha ezt bizonylattal igazolja az adatgazda).

- Postázásért a postaköltség

- Munkaerő-ráfordítás

akkor számolható fel, ha az meghaladja a 4 munkaórát (tavalyi tervek szerint 8). Ebben az esetben is legfeljebb 4400 Ft /óra (tavalyi terv: 1100 Ft) lehet maximum.

Ez alatt az adatok felkutatása, rendszerezése, összesítése, másolása és a nem nyilvános adatok felismerhetetlenné tétele értendő. Igen, minél trehányabb egy hivatal, annál többet kell majd fizetnünk, mire összeszedik az információkat.

- Elektronikus adatközlés esetén

csak akkor számolható fel munkaerő-ráfordítás, ha elektronikusan korábban nem létezett az adat, vagy ha az elektronikus közlés költségesebb, mint a másolás.

- 5.000 (tavalyi terv: 10.000) Forint fölötti költségek esetén az adatigénylés teljesítése a költségek előzetes megtérítéséhez köthető.

kép innen

A rendelet egyetlen apró előnye, hogy valamennyire szabályozza, hogy pontosan miért és milyen mértékig lehet pénzt kérni. Ezzel elébe lehet menni néhány hajmeresztő költségtérítési igénynek, persze vitás kérdések így is adódhatnak majd. Ugyanakkor a korábbi gyakorlat szerint jóval magasabb oldalszám fölött tekintették a bíróságok elfogadhatónak, hogy az adatgazda költségtérítést kérjen.

Az adatigénylések okozta munkateher kezelésre a kormány nyilvánvalóan rossz irányba indult el. Erre rámutattunk korábban a szlovák modell ismertetésével, ahol minden közpénzes szerződést automatikusan nyilvánosságra hoznak. Egy ilyen megoldással hosszú távon még spórolna is az állam.

Nyilvánvaló, hogy a kormányt valójában nem az az adatigénylések okozta extra munka zavarta, hanem az, hogy civilek és újságírók az információszabadság intézményén keresztül ellenőrizni tudják tevékenységét. Jól mutatja ezt a tavaly nyári törvénymódosítás összes többi rendelkezése és persze az elmúlt év összes többi sunyi próbálkozása. Ahogy korábban írtuk, a költségtérítés kiterjesztésén túl az adatgazda a jövőben:

- Ráfoghatja szinte bármire, hogy olyan döntéselőkészítő anyag, amely a jövőben is valamilyen döntés előkészítésére használható, így nem nyilvános (eddig a döntéshozatalt követően erre nem lehetett hivatkozni). A rendelkezés elfogasásával például a Daimler vizsgálat adatai se kerülhettek volna nyilvánosságra.

- Szerzői jogvédelem alatt álló anyagokba (pl. egy állami pénzből rendelt Századvég, vagy Hagyó-féle BKV tanulmány) csak betekinteni lehet, de nem kell elektronikusan megosztani.

- Anonim adatigénylések elutasíthatóak.

- Megismételt adatigénylések elutasíthatóak (akár olyan esetben, amikor valaki azért ismétli meg, mert nem érkezett kielégítő válasz).

- Az EU-ban, vagy valamelyik másik tagállamban előállított adatok kiadásához az EU vagy a tagállam hozzájárulása kell (ez az adatszolgáltatás végtelen lassításához vezet, ráadásul alig van ma valami, ami nem az EU pénzéből készül, így könnyen találhatunk majd valamilyen hivatkozási alapot erre a passzusra).

Különösen vérlázító az információszabadság fizetőssé tétele akkor, amikor a kormány milliárdokból épít olyan informatikai rendszert, amelyben például az önkormányzatok működési adatainak jelentős része egy gombnyomással elérhetővé válhatna.