Az állam és az önkormányzatok a legnagyobb vásárlók, kutatások szerint a teljes GDP átlagosan 10-15%-át teszi ki az OECD-országokban a közbeszerzések értéke. Azt is tudjuk, hogy a köz-, illetve magánszféra találkozópontjaként a közbeszerzések világa nagyon sok korrupciós kockázatot rejt – ezért is foglalkozunk blogunkon kiemelten ezzel a témával. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden közbeszerzés korrupt vagy tisztességtelen lenne, mégis valószínűleg mindenki hallott már visszacsorgatásokról, egy gazdasági szereplőre kiírt (rosszabb esetben konkrétan a gazdasági szereplő által írt) pályázatokról, vagy részekre bontott közbeszerzésekről (melyeknek az a célja, hogy a kiírók mentesüljenek a magasabb értékű szerződések esetén előírt szigorúbb és átláthatóbb eljárásrend alól). A manipulált közbeszerzések sokszor magasabb költséget is jelentenek a piaci árnál – és a különbözetet az állampolgárokkal fizettetik meg.

A káros tendenciák tekintetében természetesen nem beszélhetünk “magyar” sajátosságról, a közbeszerzési korrupció a világon mindenhol ismert jelenség, nem véletlen, hogy évről évre számos kutatás, ajánlás jelenik meg a témában. A közbeszerzések tisztaságát egyedül az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelésével, illetve a döntéshozók mérlegelési jogkörének szűkítésével lehet előmozdítani. A K-Monitor 2012 első felében a Transparency International szlovák és cseh tagszervezetével, a lengyel Batory Alapítvánnyal és a Budapest Intézettel közösen folytatott összehasonlító kutatást, hogy megtudjuk, mennyire jellemzőek a tisztességtelen közbeszerzési technikák a visegrádi régióban, és hogy az egyes országokban milyen jogi és gyakorlati megoldásokat alkalmaznak a korrupció visszaszorítására ezen a területen.

A visegrádi tagországokban egy bizonyos értékhatár felett (ami 2012-ben árubeszerzés, illetve szolgáltatásmegrendelés esetén 130.000, 200.000 vagy 400.000 euró az ajálatkérő jogállásától függően, és egységesen 5.000.000 euró építési beruházás megrendelése esetén) az EU vonatkozó irányelveinek megfelelően szabályozzák a közbeszerzéseket, ami azt jelenti, hogy ha egy beszerzés értéke várhatóan meghaladja ezt az összeget, akkor gyakorlatilag ugyanolyan szabályok szerint zajlik a közbeszerzés az összes tagállamban. E szabályok közé tartozik, hogy az eljárást megindító hirdetményt (vagyis a közbeszerzési kiírást) az EU hivatalos közbeszerzési értesítőjében (Tenders Electronic Daily - TED) is közzé kell tenni. Az eljárás fő szabály szerint nyílt vagy meghívásos lehet. (Az ún. versenypárbeszéd nem számít különösebben elterjedt formának.) Noha a közbeszerzési kiírásokat vagy értékelési szempontokat itt is lehet egy-egy kedvenc szállítóra vagy vállalkozóra szabni, ezekben az eljárásokban alapvetően többen tesznek ajánlatot, ami fokozhatja a versenyt és előmozdíthatja a hatékony beszerzést. A hirdetménnyel vagy hirdetmény nélkül induló tárgyalásos eljárás lefolytatására csak sokkal szűkebb keretek között nyílik lehetőség.

Mivel a visegrádi országokban a közbeszerzési joganyagot eleve az EU-s szabályok mentén alakították ki, többnyire az EU-s értékhatár alatt, az ún. nemzeti rezsimben is ezekkel (vagy igen hasonló) eljárásokkal találkozhatunk, még ha az átláthatóságra, illetve az eljárási határidőkre vonatkozó szabályok a nemzeti rezsimben kevésbé szigorúak is.

Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a rendszerváltás óta Lengyelország kivételével mindegyik állam a sokadik közbeszerzési törvényét fogyasztja: ennek nemcsak az az oka, hogy az EU-s jogszabályok is változtak, hanem az is, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos korrupciós botrányok az egész régióban szabályozási kényszert teremtettek: más szóval, be kellett tömni a nyilvánvaló kiskapukat (és újakat nyitni helyettük). A közbeszerzési törvények tárgyi hatálya azonban igencsak eltér: míg Magyarországon és Lengyelországban számos rendelet, illetve alacsonyabb rendű jogszabály szabályozza a kivételeket (így például a tervpályáztatást, illetve a közszolgáltatói és a minősített beszerzéseket), és a törvény csak az általános kereteket határozza meg, addig Szlovákiában és Csehországban a törvény gyakorlatilag minden, nemzeti értékhatárt elérő beszerzésre kiterjed. (Az másik kérdés, hogy Csehországban igen-igen hosszú a kivételek listája: rengeteg beszerzési tárgy esetén egyáltalán nem kell semmilyen közbeszerzési eljárást lefolytatni).

Kutatásunk során hamar egyértelművé vált, hogy az alapvető problémát a nemzeti értékhatárok jelentik: egy adott becsült szerződési érték alatt ugyanis közbeszerzési eljárás helyett lehetőség nyílik a közvetlen beszerzésre. Az értékhatár alatti beszerzések ugyanis nem jelennek meg a statisztikákban, ami jelentősen torzíthatja az összehasonlító elemzések eredményeit. Könnyen falakba ütközhetünk akkor is, ha meg akarjuk tudni, hogy az adott közpénzből gazdálkodó szervezet milyen elvek mentén választotta ki a beszállítóit, és hogy értékarányosan vásárolt-e magának szolgáltatást vagy terméket. Ezen a szinten egyáltalán nem jellemző a transzparencia és az ellenőrizhetőség (bár Magyarországon például a szerződések tartalmáról és értékéről a közpénzből gazdálkodó szervek kötelesek összefoglaló jegyzéket közzétenni).

Sokkoló lehet, ha megnézzük mennyire eltér a nemzeti értékhatár a régió országaiban: jelenleg Csehországban mintegy hatszor (!) olyan magas, mint Szlovákiában.

A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy mind Szlovákiában, mind Csehországban épp a közelmúltban felezték meg az értékhatárokat – éppen a közbeszerzéssel kapcsolatos visszaélések miatt volt fontos, hogy a kisebb értékű beszerzések esetén is átlátható és hatékony gazdálkodásra kényszerítsék az állami és önkormányzati szerveket.

Az EU-s és a nemzeti értékhatár közötti beszerzések esetén a szabályok mindenhol lényegesen megengedőbbek. Ez csökkentheti az adminisztrációt, és terhet vehet le az ajánlatkérők válláról, de egyúttal növeli a korrupció kockázatát is. Az egyes országokban különböző könnyítésekkel találkozhatunk.

Lengyelországban például sokkal szélesebb körben nyílik lehetőség az eljárási határidők akár extrém lerövidítésére is, amely ahhoz vezethet, hogy egy-egy tenderen csak azok tudnak indulni, akik már előre tudomást szereznek a várható közbeszerzési kiírás tartalmáról. A közbeszerzéssel kapcsolatos jogsértések orvoslására is csak igen korlátozott mértékben van lehetőség az EU-s értékhatár alatt.

Csehországban egy bizonyos, 20 000 000 CZK (780 200 EUR) köztes értékhatár fölötti építési beruházások esetén gyakorlatilag a szigorúbb, EU-s szabályok érvényesülnek – mégis visszaélésre gyanakodhatunk, hiszen az építési beruházások csaknem 16%-ának becsült értéke éppen a 19 és 20 millió cseh korona közötti értéktartományba tartozik. Szintén komoly gondot jelenthet, hogy általában nem a legalacsonyabb árat tartalmazó, hanem az “összességében legelőnyösebb” ajánlat mellett döntenek (ilyenkor a beszerzés árán túl egyéb, olykor kevésbé releváns kiválasztási szempontokat is meghatároznak), ami ahhoz vezet, hogy az állam sokszor jóval a piaci ár felett vásárolja meg a termékeket vagy szolgáltatásokat.

Az új magyar szabályozás különösen érdekes eleme, hogy egyes árubeszerzések és szolgáltatásmegrendelés esetén „egyénileg kialakított eljárásrend” választható: az azonban ilyen esetben is megkötés, hogy a közbeszerzési eljárásnak hirdetmény közzétételével kell megindulnia. Az új szabályokkal ugyanakkor bevezetésre került egy köztes értékhatár, amely alatt széles körben nyílik lehetőség a kevésbé átlátható, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás alkalmazására.

Szlovákia bizonyos szempontból kakukktojásnak számít, hiszen a 2011-től érvényes új közbeszerzési szabályok – amelyek, ahogy arról szó esett, már a 10.000 euró feletti árubeszerzésre és szolgáltatásmegrendelésre, valamint a 20.000 euró feletti építési beruházásokra is alkalmazandók – csak viszonylag szűk körben, elsősorban az eljárási határidők tekintetében jelentenek eltérést a közösségi rezsim szabályaitól.

Ebben a kérdésben érdemes külön is szót ejteni az elektronikus közbeszerzésekről. Ez alatt a fogalom alatt nem csak az elektronikus árlejtés alkalmazását kell érteni, hanem azt is, hogy rengeteg más eljárási cselekményt elektronikusan lehet elvégezni – ami mind az ajánlatkérőkre, mind az ajánlattevőkre nehezedő adminisztrációs terhet jelentősen csökkentheti, és összességében növelheti a beszerzések hatékonyságát. Különösen fontos, hogy az elektronikus felületen feladott hirdetmények könnyebben ellenőrizhetőek: számos hibát jóval egyszerűbben, már a hirdetmény feladásakor ki lehetne szűrni. Az egész régióban jellemző, hogy egyre inkább bátorítják az elektronikus közbeszerzéseket: a lengyel közbeszerzési iroda például számtalan ingyenesen letölthető alkalmazással segíti az ajánlatkérőket, és jó ideje Magyarországon is zajlanak informatikai fejlesztések ezen a téren (a közbeszerzési adatbázis például évek óta „hamarosan elkészül”). Ugyanakkor az is igaz, hogy amíg nem teszik kötelezővé az elektronikus közbeszerzést (legalább a beszerzések egy meghatározott körére), addig igazi áttörést nehéz lesz elérni ezen a területen. Pedig az elektronikus hirdetményfeladás és ellenőrzés mellett valóban lenne terepe az elektronikus aukció, vagyis árlejtés alkalmazásának, ahogy azt a szlovák példa is bizonyítja. Szlovákiában árubeszerzés és szolgáltásmegrendelés esetén 40.000 euró, építési beruházás esetén 200.000 euró felett kötelezővé tették az elektronikus árlejtés alkalmazását, ami jelentősen csökkentette a beszerzések árát. Ebben az eljárási formában ugyanis egyedül a „legalacsonyabb ár” a szerződés odaítélésének kritériuma, így tulajdonképpen a döntéshozónak nincs mérlegelési lehetősége, a tenderek elbírálása automatikusan történik.

Különös eleme a magyar szabályozásnak az is, hogy gyakorlatilag hazánk az egyetlen ország, ahol a pályázati dokumentációért igen sok esetben pénzt kérnek, egyfajta belépési korlátot támasztva a jelentkezők elé – ez különösen azért jelent súlyos korlátozást, mert a magyarországi közbeszerzési hirdetmények minősége hírhedten sok kívánnivalót hagy maga után, és elő-elő fordul, hogy maga a konkrét beszerzés tárgya is csak súlyos tíz- vagy százezrek leszurkolása után, a pályázati dokumentációból ismerhető meg. Elvileg a szlovák és a cseh ajánlatkérők is kérhetnek pénzt a dokumentációért (igaz, hogy csak a másolási költségek értékében), a gyakorlatban azonban a pályázati dokumentációt legtöbbször ingyen, elektronikus formában bocsátják a potenciális ajánlattevők rendelkezésére.

A kutatás során egyértelműen kiderült, hogy a szlovákiai közbeszerzési reformprojekt sikeres volt, azaz a szabályok szigorítása, az átláthatóság kikényszerítése a kisebb értékű beszerzéseknél is, valamint az elektronikus árlejtés kötelezővé tétele valóban hozzájárult a korrupció visszaszorításához. A szabályozáson túl azonban további informatikai fejlesztésekkel is előmozdítják a transzparenciát. Lehet például, hogy a szlovákiai közbeszerzési értesítő honlapja nem néz ki túl jól: azonban teljes tartalma gépileg feldolgozható, az összes hirdetmény automatikusan letölthető xml formátumban, strukturált adatbázisként, ehhez nem kell se bejelentkezés, se jelszó, se semmilyen különleges jogosultság. Ebből az adatbázisból aztán bárki, bármilyen alkalmazást fejleszthet: így készítette el például a Transparency International Slovakia azt az oldalt, amely naprakészen mutatja a legnagyobb közbeszerzéseket, a legsikeresebb ajánlattevőket, és hogy melyik állami szerv mire és kinél szereti elkölteni a pénzét.

Magyarország OGP-csatlakozásával kapcsolatban mi is javasoltuk, hogy a közbeszerzésekre vonatkozó információk teljesen, adatbázisszerűen, géppel könnyen feldolgozható formában legyenek elérhetőek. És míg Lengyeloszágban is teljesnek mondható a közbeszerzési adatbázis (tehát például véletlenül sem fordulhat elő, hogy az eljárás eredményéről szóló tájékoztatóból kimarad a nyertes cég megnevezése, vagy a konzorcium tagjainak felsorolása, esetleg, hogy az ajánlatkérő hibásan adja meg a saját nevét, mint ahogy az Magyarországon néha megtörténik), itt megpróbálják captchákkal kiszűrni a robot-felhasználókat, ezzel is nehezítve az adatok újrafelhasználását.

Elolvashatod a kutatást lezáró tanulmányt itt. (angol)

Bolíviáról Simón Bolívar, Evo Morales és a kokatermesztés jut talán először az eszünkbe, nem pedig az átláthatóság vagy a korrupcióellenes küzdelem. Pedig a dél-amerikai ország most felvette a harcot a csempészekkel!

A Transparency International korrupcióérzékelési indexe alapján a 118-ik helyen veszteglő országban extrém módszerekhez folyamodott a központi hatalom. Az ország vámosainak ugyanis mostantól kötelező mikroszkopikus méretű, tollba ágyazott rejtett kamerát, valamint diktafont hordaniuk az uniformisukon. A bolíviai vámosok vezetője, Marlene Ardaya szerint “a tollak egyfajta doppingellenes mechanizmusként működnek.” Ardaya azt is elmondta, hogy az eszközök folyamatosan, 24 órán keresztül be lesznek kapcsolva, így minden hivatalos eljárást rögzítenek. A hatóságok ezután szúrópróbaszerűen választják ki azokat, akiknek megvizsgálják a felvételüket.

A Bolíviai Vámhivatal több mint 1000 dolgozójával a dél-amerikai ország egyik legkorruptabbnak tekintett szervezete. Ők ellenőrzik Bolívia teljes importját és exportját, ideértve az ásványi kincsek igencsak jövedelmező kereskedelmét is. A bolíviai gazdasági tárca 300-400 millió dollár (kb. 60-80 milliárd forint) közé taksálja a csempészettel kieső adóbevételek mértékét.

A Morales-kormány 2005-ös hatalomra kerülésekor egyébként zéró toleranciát hirdetett a korrupció ellen: új korrupcióellenes törvényt fogadtak el, és ehhez kapcsolódóan új minisztériumot is felállítottak. A nemzetközi jelentők ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a politikai elithez közel álló vállalkozók továbbra is előnyt élveznek a közbeszerzéseknél, a politikusok pedig gyakran fogadnak el kenőpénzeket.

Ezúttal jónéhány reggeli kávé lecsúszott mire a végigrágtuk magunkat a hétfői Közbeszerzési Értesítőn. Blogposztunkban az érdekesebb beszerzésék közül szemezgetünk. Közös bennük, hogy a nyertesek cégek mögött kormánypártokhoz közeli vállalkozók sorakoznak fel. Nézzük őket!

Várhegyi Attila segít Kiskunfélegyházán

Szűk fél éve nem hallottunk Várhegyi Attiláról, a Fidesz egykor hűtlen kezelésért elítélt volt pártigazgatójáról. Akkor azzal került a hírekbe, hogy az MTVA fél éves szerződést kötött cégével, a Prestige Média Reklámügynökség Kft.-vel. Azóta sem tudjuk, hogy az alap pontosan milyen összeget ajánlott fel a kommunikációs válságmenedzselésért. Ugyan a Közbeszerzési Értesítőben csak ma jelent meg, de Várhegyi cége március óta újabb projekten ügyködik: ezúttal Kiskunfélegyháza önkormányzata bízta meg a szennyvízcsatorna-beruházás befejező ütemének megvalósításához szükséges PR és kommunikációs feladatok ellátásával, ezt a cég potom 11 millióért vállalta. A közbeszerzést az új Kbt. 122.§-a alapján, hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárással folytatták le: ilyenkor az ajánlatkérőnek a tender kiírása helyett elég három potenciális ajánlattevőt felkérni a részvételre. Az önkormányzat által közzétett tájékoztatóból mindenesetre nem derül ki, hogy kiket kértek fel még a Prestige Média Kft.-n kívül, az azonban bizonyos, hogy más nem nyújtott be ajánlatot. Tény ugyanakkor, hogy a Prestige Média bőséges referenciával rendelkezik fideszes önkormányzatok kommunikációs feladatai terén, sőt, szennyvíz-témakörben is otthon vannak.

Vegyépszer visszatér

A hírekben ritkán találkozhattunk az Aszfaltpálya Építő Kft.-vel, pedig legutóbb Zuglóban nyertek el egy 130 milliós megbízást. A cégtulajdonos és ügyvezető Haraszti Levente 2009-ig az azóta csődeljárás alatt álló Vegyépszernél volt vezető főmérnök, saját cégét pár hónapos kényszerszünet után alapította, 2006 és 2010 között pedig a zsámbéki képviselőtestületnek is tagja volt fideszes színekben. 2010 több szempontból is fordulópont lehetett az életében: nem elég, hogy cégét egyre több fideszes vezetésű önkormányzat bízta meg járdák, utak felújításával, de még az Óbuda - Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. élére is kinevezték. Az Aszfaltpálya Építő készített már kerékpárutat a XVII. kerületben 162 millióért, javított útburkolatot a fővárosnak összesen kb. 900 millióért és Csömörön is épített utcákat 135 millióért.

Oktatási tanácsadás a kispesti fideszestől

Egy EU-s projektben a Széchenyi István Egyetemnek segít 4.25 millió forinért, valamint öt TÁMOP-os pályázatot ír 11,8 miillió forintért a veszprémi Pannon Egyetemnek egy volt kispesti fideszes képviselő cége, az Aditus Zrt. Gombi Attila, aki fejlesztéspolitikai tanácsnoki pozíciót is kapott 2006-ban a kispesti MSZP-től, egyébként Gál András Levente, kormánybiztossal volt szoros üzleti kapcsolatban. A HVG információi szerint Gombi Attila 2010. áprilisáig ügyvezetője volt a Gál budapesti Falk Miksa utcai ügyvédi irodájának címére bejegyzett EU Consulting Kft.-nek is, amelynek korábbi tulajdonosai között a volt államtitkár, most kormánybiztos családtagjai szintén feltűntek.

Az Aditus Zrt. nem ismeretlen az EU-s tanácsadói piacon. A cég honlapja szerint már 105 milliárd forintnyi támogatást nyert el ügyfeleinek.

Simicska cége utastájékoztató rendszert épít

Nincs közbeszerzés Közgép nélkül. Ezúttal a Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. (GySEV) 230 millió forintos utastájékoztató rendszerének kiépítésére kiírt közbeszerzési eljáráson nyert a Dunántúli Távközlési és Biztosítóberendezés Építő Kft., amely a Transdanuvius 2000 Kft-n keresztül a többek közt a Közgép érdekeltségébe tartozik. A beruházás keretében három vasútvonalon, plazmatévéket, hangrendszert, info-oszlopot és más utastájékoztatási elemet kell telepítenie a nyertes vállalkozásnak.

Rapcsák András utca a Közgéptől

A hétfői közbeszerzési értesítőből az is kiderül, hogy kisebb csúszással, de augusztusban befejeződnek a hódmezővásárhelyi város-rehabilitációs program első ütemének kivitlezési munkálatai. Az erre kiírt közbeszerzési pályázatot a Közgép által vezetett KÉR-konzorcium nyerte meg még 2010-ben. A Tornyai János Kulturális Városrehabilitációs Program keretében a hódmezővásárhelyi önkormányzat a város tulajdonában álló Tornyai János Múzeumot és Alföldi Galériát, a Rapcsák András utcát és a görögkeleti templomot újíttatta fel.

Update: a szerdai közbeszerzési értesítő újabb Közgép sikerről tájékoztat: A WKG-2012 Konzorcium nyerte el a Mosonmagyaróvári Nagytérségi Települési Szilárd-hulladékgazdálkodási Rendszer Fejlesztése projekt keretében megépülő jánossomorjai hulladékválogató- és kezelőmű kivitelezési munkálataira kiírt közbeszerzési pályázatot. A szerződés értéke nettó 1,46 milliárd forint.

A kormány április elején bejelentette, csatlakozni kíván az USA, az Egyesült Királyság és Brazília által kezdeményezett nyílt kormányzásról szóló nemzetközi együttműködéshez (OGP). Ehhez kapcsolódóan a TASZ és a K-Monitor elkészítette Magyarország vállalásaira vonatkozó javaslatait: legyen közérthető módon hozzáférhető az egyes állami intézmények gazdálkodása, kerüljön minden állami, önkormányzati intézmény által kötött szerződés egy központi adatbázisba.  

Az OGP-ről egy korábbi bejegyzésünkben részlesen beszámoltunk. A kezdeményezés célja az átlátható, hatékony és ellenőrizhető kormányzat megteremtése. A résztvevő felek ennek érdekében (az adott ország társadalmi szervezeteivel és civil szakértőivel együttműködve) vállalásokat fogalmaznak meg, amelyek végrehajtását az OGP szervezete évről évre ellenőrzi. Az intézkedéseknek minden esetben növelniük kell az állam átláthatóságát és technikai, informatikai újításokkal kell társulniuk.  

Az április elején elfogadott, korrupcióellenes intézkedésekről szóló kormányhatározat szerint a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak előterjesztést kell készítenie a csatlakozásról, és létre kell hoznia az ezzel kapcsolatos intézkedések nyomon-követésének rendszerét. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a vállalások kidolgozása is, amely az egész folyamat talán legfontosabb része. A vállalások megfogalmazásakor fog kiderülni, hogy mennyire gondolja komolyan a kormány a részvételt. Ha megnézzük az eddig csatlakozottak vállalásait, jól látható, hogy mely országok kívánnak érdemi lépéseket tenni, és melyek maradnak a látszatintézkedések szintjén.  

Álláspontunk szerint Magyarországnak az együttműködés öt kihívása közül leginkább a közszféra integritásának növelésére kellene koncentrálnia. Ehhez egyfelől szükség van néhány jogszabály módosítására, kiegészítésére, másfelől bizonyos területeken informatikai fejlesztések segítségével kell átláthatóbbá tenni a közpénzek elköltésének a módját. Konkrét javaslataink röviden a következők:  

■ A kormányzati honlapokon közzétett adatok felhasználóbarát formátumokban való megjelenítése céljából jogszabályi szinten kell rendezni az adatközlés módját (a közzétett információk egy része például alkalmatlan további informatikai feldolgozásra).  

■ A nemzeti vagyon kezelésével összefüggő adatok nyilvánosságát kimondó jogszabályi garanciák erősítése, mert a jogalkalmazásban az információszabadságot szűkítő jogértelmezés terjedt el.  

■ Közbeszerzési adatbázis érdemi átdolgozása, fejlesztése.  

■ Az állam által kötött szerződések mindenki által hozzáférhető központi elektronikus nyilvántartása.  

■ Egyes intézmények gazdálkodásával kapcsolatos információk közérthető módon történő bemutatása.  

■ A közszférában dolgozók képzése a magyar információszabadság szabályairól.

■ A minősített adatok (államtitkok) kapcsán valódi bírósági felülvizsgálati eljárás megteremtése.

Részletes anyagunk elolvasható itt, az ahhoz kapcsolódó indoklás pedig itt.    

Szerdán civil kezdeményezésre történelmi jelentőségű jogszabály-csomagot fogadott el a hamburgi tartományi parlament. A Transparenz Schafft Vertrauen (Az Átláthatóság Bizalmat Teremt) nevű mozgalom tavaly év végén mintegy 15.000 támogató aláírást gyűjtött az ország egyik legátláthatóbb tartományi kormányzatát megteremtő törvényjavaslathoz. Az állampolgári kezdeményezést az illetékes parlamenti bizottság szakértők bevonásával megtárgyalta, a jogszabályt pedig végül tegnap egyhangúlag elfogadta a törvényhozás.

A szervezet még óriásplakátokat is használt a kampányhoz (forrás: TSV)

A transzparencia elvét következetesen képviselő állam működését a nyitottság, a hozzáférhetőség és a joguralom jellemzi. Az eddigi hamburgi törvények pedig csak nagyon nehézkesen engedtek hozzáférést a közérdekű adatokhoz. A bürokratikus akadályok leküzdése után az állampolgároknak még fizetniük is kellett az általuk igényelt információkért - már amennyiben a hosszú várakozást követően eredményes volt az igénylés.

Szerdától az új jogszabály pontosan meghatározza azoknak az adatoknak a körét, amelyeket proakítvan nyilvánossá kell tenni. Ebbe a körbe olyan alapvető adattípusok tartoznak, mint a például a kormányzati döntések vagy a statisztikai adatok, de nyilvánosak a támogatási szerződések, a tanácsadói anyagok, valamint a kormányzati szerződések egy jelentős része is. Fontos kitétel az adatszolgáltatás módja is: a közölt adatok nem csupán elektronikus formátumban (pl. beszkennelt sajtcédula), de elektronikusan feldolgozható módon (pl. szöveges dokumentum) kell közzétenni. A jogszabály szerint az adatok tárolásakor eleve el kell választani egymástól az állami -és üzleti titkokat a közérdekű adatoktól, hogy erre hivatkozva ne lehessen megtagadni a közérdekű adatszolgáltatást, titkosítás esetén pedig érdemben meg kell indokolni a titkosítás okát.

Az új törvény legelőremutatóbb része egy központi információs regiszter felállítása. Az adatgazdáknak egy online felületen keresztül kell elérhetővé tenniük minden közérdekű adatot, amelyet aztán mindenki szabadon és anonim módon kutathat és felhasználhat. Cél, hogy a lehető legközérthetőbb formában lássák a polgárok a köz ügyeinek alakulását, különös tekintettel a közpénzek elköltését.

Korrupció gyanúja miatt megszüntette a Szezám utca című gyerekműsor pakisztáni verziójának finanszírozását az amerikai kormány. 

Az ismert főhősön, Elmón kívül egy sor pakisztáni szereplőt felvonultató helyi sorozatot Sim Sim Hamara címmel tavaly év végén kezdték sugározni, és legalább három évadra tervezték a kifutását. A széria hetente jelentkezett urdu nyelvű adással a pakisztáni televízióban, emellett regionális sugárzásban további négy nyelven.

A pakisztáni Elmo

Egészen a közelmúltig Pakisztán volt az Egyesült Államok egyik legjelentősebb stratégiai szövetségese a közel-keleti régióban, ám kétkulacsos külpolitikája miatt az utóbbi években jelentősen megromlott a két ország viszonya. Pakisztán 187 milliós lakossága a jelek szerint egyre inkább radikalizálódik, pedig az USA a puha diplomáciát is bevetette annak érdekében, hogy a társadalmat a nyugati demokráciák politikai kultúrája felé terelgesse. 

Az amerikai kormány gazdasági felzárkóztatásért és humanitárius ügyekért felelős ügynöksége, az USAID például a médián keresztül próbálja meg formálni a muszlim kisgyerekek gondolkodását: a Sim Sim Hamara (‘A Mi Utcánk’) című bábsorozat, a világszerte ismert és népszerű Sesame Street pakisztáni adaptációjának támogatására mintegy 20 millió dollárt különítettek el. Az óvódás korú gyerekeknek szánt program különlegessége, hogy egyszerre szórakoztat és tanít is, ami különösen fontos lehet egy olyan országban, ahol a fiatalok egyharmada semmilyen iskolai képzést nem kap. Ahogy a sorozat rendezője fogalmazott egy év eleji interjúban: "Pakisztán totális csődöt mondott a gyermekek nevelése terén, ezért égető szükség van erre a műfajra."

Az első évad legyártása után azonban a USAID befagyasztotta a támogatási keretet arra hivatkozva, hogy a bábsorozatot gyártó társulat kitalicskázza a pénzt a produkcióból. Az első évad gyártási költsége összesen 6.7 millió dollár volt: a gyanú szerint ebből a pénzből korábbi tartozásokat fedeztek, de a rokonsággal is nagyvonalúak voltak. A sorozat készítői természetesen tagadják a felmerült vádakat. Tény, hogy a támogatás megszüntetéséhez hozzájárulhatott az is, hogy az Egyesült Államok jelentősen csökkentette a külföldi segélyek mértékét. 

Pakisztán persze nincs egyedül, amikor a fiataloknak szánt támogatási források megcsapolásáról van szó: emlékezzünk vissza a Xénia Láz Egyesület zavaros történetére, amikor talán egészen egyedülálló módon kapcsolódott össze egy televízióban sugárzott ifjúsági sci-fi-sorozat a titkosszolgálati módszerekkel vívott pártháborúval.

(via MTI/AP/CSM)

Magyarországon minden évben számot kell adnia az összes országgyűlési képviselőnek és kormánytagnak vagyoni helyzetének alakulásáról. A kormánytagok vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettsége éppen a napokban járt le, ezért egy külföldi példa bemutatásával szeretnénk felhívni a figyelmet a cinikus és hipokrita rendszer átalakításának szükségességére.

A hatályos törvények szerint a vagyonnyilatkozatban meg kell határozni a tulajdonban levő ingatlanokat vagy nagy értékű ingóságokat, a szerzett jövedelmeket, a gazdasági érdekeltségeket, az egyéb juttatásokat, illetve az ajándékokat. Mindezekhez csatolni kell a közös háztartásban élő élettárs vagy házastárs, illetve a saját gyermekek nyilatkozatait is. Persze az urambátyám ország lakóiként mindannyian tudjuk, hogy a rokoni kapcsolatok nem érnek véget a “háztartás határán”, ráadásul a rokonok vagyonbevallásait nem is hozzák nyilvánosságra. A képviselők vagyonnyilatkozatait is csak PDF-ben, beszkennelve, hogy azok csak roppant sok munkával legyenek összevethetők a korábbi időszakokkal, vagy más képviselők bevallásával. Egy dolog a formátum, nagyobb baj, hogy a vagyonnyilatkozatok tartalmát igazából senki sem tudja hatékonyan ellenőrizni. A jogszabály csupán azok határidőre való elkészültét garantálja, és ugyan a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgálati ügyekkel foglalkozó bizottság vizsgálja az bennük foglaltakat, utánajárni és nyomozni nincs lehetőségük, kénytelenek hinni a képviselőknek.

Suzuki Samuráj (sic!) - Részlet Puch László MSZP-s képviselő vagyonnyilatkozatából

Chilében egy civil szervezet, a La Fundación Ciudadano Inteligente a magyarnál jóval szigorúbb chilei vagyonnyilatkozat-tételi gyakorlatot szerette volna megváltoztatni - és sikerrel is járt. A dél-amerikai országban a képviselőknek számot kell adniuk gazdasági érdekeltségeikről, és távol kell maradniuk az olyan szavazásoktól, amelyek érintik e társaságokat. A chilei honatyák és honanyák bevallásait - a magyar gyakorlathoz hasonlóan - senki sem ellenőrizte igazán, ezért amikor a LFCI utánajárt, kiderült, hogy sokan nem bontották ki az igazság minden részletét. A bevallások 40%-a hibás volt.

A szervezet orvosolni szerette volna a helyzetet, és egy olyan alkalmazást fejlesztettek, amely három adatbázis információinak összekapcsolása révén leleplezte a sunnyogó képviselőket. Az Inspector de Intereses projektben összefésülték a hatályos cégbírósági információkat a képviselők által leadott nyilatkozatokkal, valamint a parlamenti szavazásokkal adataival, és így kiderült, ki nem vallott be mindent, és kinek hajlott saját maga felé a keze a voksolás során. A hatalmas médiavisszhang miatt a képviselők végül maguk adták le a szervezetnek a valós bevallásaikat, nehogy besározódjanak.

Az OECD 2011. márciusában közölt egy összehasonlító kutatást a köztisztviselők vagyonnyilatkozat-tételi gyakorlatáról. A tanulmány megerősíti, hogy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség - amennyiben megfelelő ellenőrzési és közzétételi kötelezettséggel társul - számottevően növelheti az átláthatóságot és a közintézményekbe vetett bizalmat, hozzájárulhat az elszámoltathatóság növekedéséhez, az összeférhetetlenség kiszűréséhez, mindezen felül védelmet nyújthat a politikusok számára a hamis vádakkal szemben.

A K-Monitor már többször felszólalt a hipokrita vagyonnyilatkozat-tételi gyakorlat megváltoztatásáért. Legutóbb azzal fordultunk Kövér László házelnökhöz, hogy hozza nyilvánosságra az egyes képviselők bejelentési kötelezettség alá eső tevékenységének listáját, amelyből kiderülne például, hogy az egyes képviselők milyen társadalmi szervezetek munkájában vesznek részt. Kövér László a mentelmi bizottság álláspontjára hivatkozva, mely szerint személyes adatok kiadásáról volna szó, elutasította a kérelmünket. Szerintünk alapatlanul, ugyanis csak a kért információk birtokában lehet ellenőrizni, hogy a képviselők tevékenységük során hoztak-e olyan döntéseket, amelyekkel saját szervezeteiknek kedveztek.

Korábban a vagyonnyilatkozatok számítógéppel feldolgozható formátumban történő közlését, illetve a korábbi nyilatkozatok elektronikus elérhetőségét javasoltuk az országgyűlés képviselőinek. Néhány kedvező apró módosítás ugyan bekerült az új országgyűlési törvénybe, komoly változás azonban nem várható, így továbbra is azon dolgozunk, hogy minden képviselőnek átláthatóbb legyen a vagyoni helyzete.

Akarod látni a kerületi polgármesteri munka minden csínját-bínját? Vagy érdekel milyen utasításokat osztogatnak a városvezetők? Az oaklandi Contra Costa Times nevű újság publicistája ezekért és hasonló információkért küzdött. 

Az amerikai újságíró azt szeretné, hogy a kaliforniai államigazgatás összes politikusának, valamint köztisztviselőjének levelezése és SMS-üzeneteinek tartalma legyen nyilvános, váljon bármely állampolgár számára hozzáférhetővé és tárolják azokat legalább két évig. Érvelése szerint, Kalifornia állam törvénye kimondja, hogy minden olyan írott információ, amely a közügyekkel kapcsolatos - legyen az bármilyen formátumban - az végeredményben minden állampolgár tulajdonát képezi: tehát köztulajdon, így az megismerhető.

A publicista, Thomas Peele megpróbálta kikérni Oakland város polgármesterének és jegyzőjének levelezését, valamint SMS-eit azzal kapcsolatban, milyen kommunikáció folyt köztük és a rendőrség között akkortájt, mikor az Occupy tüntetőket “eltakarították” a városháza elől. Hosszas, több hónapos bürokratikus huzavona után végül megkapta a kért adatokat, amelyeket közzé is tett a napilap weblapján. Érvelése szerint ezzel, a polgármester beismerte azt, hogy minden politikai üggyel kapcsolatos kommunikáció köztulajdon, függetlenül annak formájától. A polgármesterrel szemben viszont a jegyző nem bocsátotta az egész levelezését az újságíró rendelkezésére, csupán annak egy töredékét, az SMS-ket, pedig azért nem tudta közzétenni, mert azokat kitörölte telefonjáról. A szerző felteszi a kérdést, milyen vezető az olyan, aki nem tiszteli a kormányzás és a politika alapvető szabályát: a közérdekű adatok megismerhetőségét. Az egész magyar államapparátus működését és menatlitását elnézve itthon is feltehetnék ugyanezt kérdést.

Occupy-tüntetők Oaklandben (Forrás: Guardian) 

Az amerikai újságíró érvelése szerint is és a magyar jogszabályok szellemisége szerint is, akár Kósa Lajos, akár Rogán Antal közügyekben folytatott SMS-ezése vagy e-mailezése közérdekű adat. Nemrég például - igaz nem polgármester, de egy hatósági vezető - Szalai Annamária Thomas O. Melia-nak írt leveléért perelt a TASZ, amit a bíróság döntése értelmében meg is kapott a szervezet.

"Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől" [2011. évi CXII. törvény]

Amennyiben lakóhelyeteken gyanúsnak találjátok a polgármester egyes döntését, és szerintetek e-mailezése vagy SMS-ezése fényt deríthetne néhány dologra, ne habozzatok, gyakoroljátok a közérdekű adatigényléshez fűződő jogaitokat, kérjetek adatokat, információkat - sms-eket, leveleket!

Reggeli kávénk mellett éppen a Közbeszerzési Értesítőt olvasgattuk, amikor ismét egy Közgépes sikerre bukkantunk. A két héttel ezelőtti 11 milliárdos tározóépítési megbízáshoz hasonlóan most is tározót építenek, csak ezúttal nem víz-, hanem szeméttározót. A Heves megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás megbízásából fognak “települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációjához” kapcsolódó építési kivitelezési munkákat végezni. A 3.77 milliárd forintos (+ÁFA) beruházásra kiírt közbeszerzési eljáráson egyedüli indulóként vett részt az Érsek-Kert Konzorcium, amelynek tagjai a Közgép Zrt., a Penta Kft., a DHJ Építő Kft., a “Design” Kft., valamint a RexTerra Kft.

Mint ismeretes, a Közgép a Fidesz-kormány hivatalba lépése óta vált az ország meghatározó építőipari szereplőjévé. A közbeszerzéseket sorra nyerő vállalat tavalyi árbevétele meghaladta az 56 milliárd forintot, tulajdonosai - köztük Simicska Lajos, a fidesz egykori gazdasági vezetője - közel 3 milliárdos osztalékot vettek fel a tavalyi évben.

A legfrissebb hírek szerint a Fidesz-képviselőcsoportja akadályozza az ellenzéki pártok által kezdeményezett, a Közgép ügyeit is érintő, parlamenti vizsgálóbizottság felállítását.