A napokban olvashattunk róla, hogy a Fidesz közzétette tavalyi gazdasági tevékenységéről szóló beszámolóját. A dokumentumból, ahogy a többi párt beszámolójából, gyakorlatilag semmi nem derül ki - de a hatályos, súlyos reformra szoruló magyar szabályozás nem is követel ennél többet. Párt- és kampánypénzekkel foglalkozó, korántsem átfogó sorozatunkat a jóval előbbre tartó amerikai rendszer egyik elemének bemutatásával kezdjük.
A modern demokrácia őshazájában, az Egyesült Államokban sem teljesen tökéletes a párt- és kampányfinanszírozás rendszere. Civil szervezetek, kormányhivatalok és magánszemélyek megfeszített munkája szükséges ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a jelöltek kiadásairól. Ennek eredményeként viszont nyomon követhetjük szinte minden kampányköltségüket a tévéreklámidő-vásárlástól az utolsó aktivistába öntött kávéig, köszönhetően a példás adatszolgáltatásnak.
A Sunlight Foundation nevű civil szervezet, amely informatikai fejlesztéseivel már eddig is hihetetlenül nagy szolgálatot tett az amerikai demokrácia átláthatóságáért, most újabb adatvizualizációs eszközzel rukkolt elő Follow the Unlimited Money néven. Az általuk fejlesztett portálon az amerikai politikában hatalmas befolyással rendelkező ún. Political Action Comitee-k (PAC) tevékenységét rendezik mindenki számára hozzáférhető, egységes és kereshető adatbázisba, hogy a nyilvánosság erejét felhasználva gátat szabjanak a jelöltek kétes költéseinek.
De mik is ezek a PAC-ek?
A PAC-ek intézménye évszázados múltra tekint vissza. Ezek a civil szerveződések egy-egy jelölt, illetve program mellett (és nem ritkán: ellen) szállnak síkra: hirdetéseket, telefonos kampányokat finanszíroznak. Magyarországon az Orbán Viktor évértékelő beszédeit szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, illetve a másik oldalon a Demokratikus Charta tölt be hasonló szerepet: formálisan nem, de tevékenységükkel közvetlenül támogatják az általuk favorizált politikai szereplőket.
1970-es években megpróbálták szabályozni a PAC-ek tevékenységét: meghatározták a maximálisan adományozható pénzösszeget, szűkítették a potenciális adományozók körét, és elszámolási kötelezettséget írtak elő a Szövetségi Választási Bizottság felé. Egy 2010-es legfelsőbb bírósági döntés azonban véget vetett a pénzügyi szigornak: azóta gyakorlatilag korlátlanul lehet pénzzel támogatni a PAC-eket - legyen az adományozó magánszemély, szakszervezet vagy vállalat.
Természetesen az sem mellékes körülmény, hogy Amerikában a különböző cégek nyíltan felvállalják republikánus vagy demokrata kötődésüket, és azt is, hogy mekkora anyagi bázist nyújtanak kedvenc jelöltjeik kampányához - és nem fordulhat elő az a hazánkból ismert eset, hogy kereskedelmi plakátnak kell álcázni a kőkemény politikai hirdetéseket. (Emlékezzünk csak a CBA ítéletidőre figyelmeztető plakátjára a 2010-es választások hajrájában!)
A Sunlight Foundation weboldalán könnyedén kereshetünk az egyes Super PAC-ek kampányköltései között. Például - egyszerű, mezei állampolgárként - megtudhatjuk, hogy melyik PAC mennyiért finanszírozta a lejárató, rémhírterjesztő telefonos kampányt a városunkban, és azt is, hogy kik, illetve mely vállalatok támogatják a tevékenységét. Nem kell írásban adatokat igényelnünk a különböző szervezetektől vagy honlapok sokaságát végigböngésznünk, hogy rájöjjünk, a kampányfinanszírozó szervezetek és támogatóik kik ellen és kik mellett törnek lándzsát, és hogy mely államokban fejtik ki tevékenységüket. Pár kattintással akár azt is kideríthetjük, hogy kedvenc pizzériánk tulajdonosa kinek a kampányát támogatta dollárjaival.
Érdekes, hogy a legtöbb költést a republikánus elnökjelöltségért folytatott küzdelemből már kiesni látszó Newt Gingrich könyvelheti el a maga több mint 32 millió dollárjával (kb. 7,5 milliárd forint). Második helyen a már visszalépett Rick Santorum állt 28 millió dollárral, míg a harmadik a már biztos befutó elnökjelölt, Mitt Romney közel 11 millió dollárral. A PAC-ek által gründolt pénzek összesen 91,5 millió dollárt tettek ki, ami megközelítőleg 20 milliárd forint.
Míg tehát az Egyesült Államokban hozzáférhetőek és ezáltal könnyedén feldolgozhatók a kampányköltéssel kapcsolatos adatok, addig Magyarországon csak most kezdődtek meg a hipokrita rendszer átalakításáról szóló tárgyalások - nem mellékesen a civilek unszolására és közreműködésével. Egyelőre csak reménykedünk, hogy a pártok minél többet átvesznek a Transparency javaslataiból, és például megszülethet végre a kampányszámla intézménye. Természtesen ez még mindig csak fél siker volna, hiszen fontos kérdés a kampányszámla nyilvánossága is. Nem mindegy, hogy a kampány végén az ÁSZ jelentéséből kell-e majd kibogarászni a néhány soros összefoglaló adatokat, vagy az állampolgárok akár sms-értesítést is kérhetnek arról, hogy kedvenc pártpénztárnokuk elindít egy tranzakciót. És volnának még ötleteink...