Megelégelte a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) felerészben kormányok, felerészben pedig civilekből álló vezető testülete (Steering Committee), hogy az együttműködésnek tagja lehet a civil szervezetek ellen rendszeresen keményen fellépő Azerbajdzsán, ezért 16 igen, 3 nem és 3 tartózkodás mellett inaktívvá nyilvánította az ország tagságát. A 2014 őszén elfogadott válaszadási politika (Policy on Upholding the Values and Principles of OGP) lehetővé teszi, hogy egy ország tagságát inaktívvá tegyék (gyakorlatilag kirúgják), amennyiben tartósan olyan tevékenységet folytat, amely szembe megy a szervezet alapelveivel. A tagságot akkor lehet ismét helyreállítani, ha Azerbajdzsán egy éven belül orvosolja a felmerült problémákat - ez azonban elég valószínűtlen.

Alijev és Orbán (fotó: korrmany.hu)

Az eljárás megteremtésére azért volt szükség, mert jó néhány tagállam kizárólag legitimizációs és kommunikációs célra használja az OGP-t, miközben vagy nem csinál semmit, vagy kifejezetten a nyílt kormányzással ellentétes politikát folytat. Jó helyen kapirgál, akinek egyből Magyarország jut az eszébe. Lehet, hogy hazánk lesz a következő a sorban, ugyanis Azerbajdzsán mellett Magyarország a másik állam, amely esetében ilyen vizsgálatot kértek - utóbbi még folyamatban van.

Tavaly nyáron ugyanis más civilekkel együtt azért fordultunk az OGP-hez mert a kormány ismét korlátozni próbálta az információszabadságot (azóta ez még egy párszor megismétlődött) és nem folytatott érdemi párbeszédet társadalmi szervezetekkel, sőt politikai céloktól vezérelve vegzálta őket. Az OGP működésének ugyanis alapvető feltétele, hogy az abban születő vállalások a kormány és a civilszféra együttes munkája során alakulnak ki, azokról közös megegyezés születik. Nem egyszer írtunk a valódi párbeszéd hiányáról, illetve arról is, hogy Magyarország még a gyenge vállalásait sem teljesíti.

Az OGP folyamatban résztvevő szervezetként a K-Monitor üdvözli az OGP Azerbajdzsánnal kapcsolatos döntését, és kíváncsian várja a szervezet álláspontját a Magyarországgal szemben felmerült panaszokról.

Közadatok minél kreatívabb hasznosítása volt a célja április közepén rendezett programozói versenyünknek. A kreatív hackek elkészítésén túl arra is felhívta a figyelmet, hogy a széles körben elérhető nyílt adatokra alapozva milyen hasznos civil és piaci kezdeményezések szökkenhetnének szárba akár itthon is.

A résztvevők a 24 órás hacker-maratonon abból főztek ami jelenleg is elérhető: önkormányzati költségvetési adatokat, üres ingatlanok jegyzékét vagy éppen a kerületek ebnyilvántartását használva valós társadalmi igényekre adtak ötletes digitális megoldásokat. A rendezvényről készült kisfilmet itt találod.

Vizsgálja ki a Pallas Athéné alapítványok pénzköltését a KEHI - ezt kéri a hivatal elnökétől az atlatszo.hu, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország.

Ligeti Miklós, a TI Magyarország jogi igazgatója 2014-ben a KEHI-nél

Több mint kérdéses, hogy az MNB által létrehozott Pallas Athéné alapítványok az alaptörvénynek, valamint a nemzeti vagyonról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően használták fel a közpénzt, ezért az ügyben a KEHI-nek vizsgálatot kell indítania. Az átláthatóságért küzdő három civil szervezet levelében Gaál Szabolcs Barnát az Alkotmánybíróság határozatára emlékeztette, amelynek értelmében az MNB alapítványok közpénzzel gazdálkodnak és közfeladatot látnak el. Ehhez képest vitatható módon százmilliós, sőt, akár milliárdos nagyságrendű összegeket adtak magánszemélyeknek, vállalkozásoknak és más szervezeteknek. Ráadásul közbeszerzések nélkül, ami önmagában is törvénysértő. Miután az alapítványok az MNB-től "elkülönült jogalanyok", így azokat álláspontunk szerint igenis vizsgálhatná a KEHI. A KEHI a norvég pénzek vizsgálatakor már jártasságot szerzett társadalmi szervezetek ellenőrzésében, vétek lenne ezt most nem kihasználni.

A KEHI elnökének írt levél itt olvasható.

Idén is megvizsgáltuk, hogy kik osztoztak az agrártámogatásokon. A 2015-ben bevezetett új támogatások, szabályok egyelőre nem tették sokkal igazságosabbá az elosztási rendszert: ismét a felső 10% kapta meg a támogatások 76%-át, míg a támogatások 12 százalékán osztozott a pályázók 80%-a. Látható azonban, hogy elkezdődött a politika-közeli játékosoknál az átrendeződés. Simicska Lajos 32%-kal kevesebb, Mészáros Lőrinc köre 65%-kal több támogatást kaparintott meg, mint egy évvel korábban.

Kép forrása

Nem csak a liberális demokráciákban gondolják úgy, hogy a közpénzekkel el kell számolni az állampolgárok felé. Vietnam múlt héten törvényt fogadott el az információszabadságról. A szocialista ország államigazgatása hamarosan számos információt meg kell, hogy osszon a működéséről, gazdálkodásáról - írja a VNExpress.

A vietnami törvényhozás április 6-án majdnem egyhangúlag szavazta meg azt az új törvényt, amely kimondja, hogy minden állampolgárnak egyelő joga van megismerni a közérdekű adatokat. A téma egyébként már 2009 óta napirenden van az országban, egy angol civil szervezet segítségével kezdődött akkor a szabályozás megalkotása.

A vietnami törvényhozás alelnöke szerint a jövőben sok olyan információ válik hozzáférhetővé, ami eddig bizalmasnak számított, így például a tengerentúlra utazó állami vezetők egészségügyi állapota is. Kérdés persze, hogy miként sikerül a törvényt átültetni a gyakorlatba, a jogszabály elfogadása azonban így is jelzésértékűnek számít.

Vietnamról aligha mondhatjuk, hogy a nyugati demokrácia mintapéldája, mégis úgy tűnik, ráébredtek az ország vezetői, hogy (politikai és gazdasági rendszertől függetlenül) el kell számolni a közvagyon felhasználásával az ország állampolgárai felé. Ezen azok a magyar politikusok is elgondolkodhatnának, akik az elmúlt években közreműködtek abban, hogy folyamatosan szűküljön a közérdekű adatok köre, és egyre nehezebb legyen hozzáférni ezekhez az adatokhoz. 

Az Orbán-kormány minden évben új eszközökkel próbálja korlátozni az átláthatóságot Magyarországon. Legutóbb a Nemzeti Bankról, illetve a Postáról szóló törvények módosításával próbálta a kormány leszalámizni az információszabadságot. Az MNB-s módosítót Péterfalvi Attila NAIH elnök is élesen kritizálta, majd Áder János köztársasági elnök előzetes normakontrollra küldte mindkét törvényt. A labda tehát az Alkotmánybíróság térfelén pattog. Az alábbiakban két, az információszabadságot érintő ügyben hozott AB döntést vizsgálunk meg. Ezek fényében különösen izgalmasnak ígérkezik, hogy mihez kezd majd az említett két törvénnyel a testület.

2013-ban Lengyel Szilvia (LMP) közérdekű adatigényléssel fordult a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalhoz (KEHI). Az országgyűlési képviselő arra volt kíváncsi, hogy milyen megállapításokra jutott a KEHI a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Kar tangazdaságának (Üllő, Dóra-major) ellenőrzése során.  Jelentés erről készült ugyan, ezt azonban a KEHI nem hozta nyilvánosságra (ellentétben a Norvég Civil Alap ügyében tett jelentéssel).

A KEHI szokás szerint elutasította a képviselő adatigénylését. Arra hivatkoztak, hogy az ellenőrzéseket minden esetben a Kormány rendeli meg tőlük, ők csak végrehajtják az utasítást. Döntési joguk nincs, hiszen csak a Kormány döntését készítik elő munkájukkal. A KEHI az Infotörvény 27. § (5) bekezdésére hivatkozott, ami szerint a döntés-előkészítő dokumentumok 10 évig nem nyilvánosak, legfeljebb a Kormány engedélyezhetné az adatok megismerését. Ezt azonban nem a KEHI-től, hanem a Kormánytól kellett volna a képviselőnek kérnie.

Közérthető költségvetés, elérhető napirend és előterjesztések, kereshető jegyzőkönyvek, felvételek, nyilvános szerződések, kifizetett támogatások és vagyonnyilatkozatok. Ezeket a követeléseket fogalmaztuk meg a 2014-es választás során átláthatósági minimumprogramként az önkormányzati képviselőkkel, polgármesterekkel szemben. Most végignéztük 26 vidéki nagyváros (a megyei jogú városok és négy agglomerációs település) honlapját, hogy kiderítsük, mennyi információt osztanak meg döntéseikről, gazdálkodásukról saját honlapjukon. Nem csak azt pontoztuk, hogy a település eleget tesz-e a törvényi előírásoknak, egy közügyek iránt érdeklődő állampolgár szemüvegén keresztül néztük meg a honlapokat, jó gyakorlatokat kerestünk a közzététel teljesítésére. Az eredmények felemásak, ha kíváncsi vagy a részletekre, itt böngészheted végig a listát.

 A megszerezhető húsz pontot négy kategóriában osztottuk ki. Öt pont járt a törvény által előírt közérdekű adatok meglétéért és ide számítottuk az egyéni közzétételi vállalásokat is. Szintén öt pontot ért, ha ezeket az önkormányzati honlap áttekinthetően, kezelhetően, érthetően, jó struktúrában adta közre. Maximum öt pontot ért a döntéshozatal bemutatása, azaz a testületi és bizottsági ülések előterjesztései, jegyzőkönyvei, a rendeletek és határozatok kereshetősége, a döntéshozók bemutatása (életrajz, vagyonnyilatkozatok), az online közvetítés. A maradék öt pont egyéb fejlesztésekért járt: elsősorban a hivatali ügyintézést segítő anyagokért, elektronikus ügyintézésért, interaktív felületért, térinformatikáért stb. Amit nem tudtunk pontozni, az a belső háttérfolyamatok minősége (dokumentumkezelés, informatikai rendszer, kapcsolatkezelés), ezek azonban szintén elengedhetetlenek egy jó honlaphoz. Nem pontoztuk a funkcionális alapszolgáltatásokat sem (pl. buszmenetrend), ezekben ugyanis kicsi volt az eltérés a jó és rossz honlapok között. Legjobban Budaörs honlapját szerettük, Sopronén és Szegedén viszont kiakadtunk - a linkre kattintva elolvashatod, miért. Íme a végeredmény:

Már közel 16 000 közbeszerzési hirdetményt fésült át a 2015 végén élesített kockázatjelző-rendszerünk, a redflags. A beérkezett adatok alapján ezért elkészítettük a 2013 óta legtöbb közpénzt költő ajánlatkérők redflags-profilját, azaz interaktív grafikonokon mutatjuk be, hogy a legnagyobb összegben tenderező Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. (NIF) felhívásai hány sebből véreznek, vagy miért problémás a Budapesti Közlekedési Központ Zrt. (BKK) és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) kitöltési gyakorlata. Az így feladott gyanús hirdetményeknek köszönhetően több milliárd forint vándorolt kétes hátterű nyertesekhez.

Ez itt a dolog lelke. Kattints és próbáld ki az infóvizualizációt. Magyarázat alább.

Elöljáróban annyit, hogy elég sok információt gyűjtöttünk egy helyre. Arra buzdítunk, hogy nézz alaposan bele az egyes profilokba. Az egeret az adott ábrára húzva válnak láthatóvá azok az adatok, amikre éppen kíváncsi vagy. 

Tovább farigcsálja a kormány az információszabadságot, de most taktikát váltott és nem az információszabadság törvény újabb direkt csonkolásával próbálkozik, hanem a - látszólag irreleváns - posta-törvény sunyi módosításával egy konkrét állami vállalatot von ki az átlátható működésre kötelezett szervek sorából. Talán épp kezdetnek a sorban. A K-Monitor az Átlátszóval, a TASZ-szal és a Transparency International Hungaryvel közösen úgy döntött, hogy nem megy el szó nélkül az újabb kísérlet mellett.

A lyuk és a szél esete

Németh Szilárd, a hatalommegosztás elvének posztmodern újraértelmezőjeként kedden tanúságot tett arról, hogy nem csak a hatalmi ágak függetlenségének, hanem az átláthatóságnak is nagy barátja. Az általa benyújtott javaslat értelmében ugyanis az ágazati posta-törvény lehetőséget adna arra, hogy a Magyar Posta (az irányítása alatt álló további cégekkel együtt) minden olyan adat kiadását megtagadja, amelynek nyilvánosságra hozatala üzleti tevékenységük végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna. Az aránytalan sérelem pedig - az előterjesztett gumiszabály értelmében - minden olyan esetben bekövetkezhet, amikor az adat megismerése bármely piaci versenytárs számára indokolatlan előnyt jelenthet. Tehát alapvetően akkor, amikor a posta úgy gondolja, hogy veszélybe kerül valamilyen gazdasági érdeke. A javaslat egyébként kegyesen meghagyja az információszabadság törvény hatálya alatt az “egyetemes postai szolgáltatás keretében létrejött postai szolgáltatási szerződésekre vonatkozó adatokat”, vagyis érdeklődő állampolgárok hada élheti ki adatgyűjtési hajlamait arra vonatkozóan, hogy mi újság a levélküldemények, vagy a postacsomagok kézbesítése házatáján, de azt már versenytársak ellen védő jótékony homály fedi, hogy közpénzből mennyiért szerez be például egyenruhát vagy járművet az állami kézben lévő részvénytársaság.  

forrás: Magyar Posta

Hogyan lehetséges, hogy néhány politikus úgy vásárol luxusvillát, tízmilliós autót, állami földet, vagy éppen műkincseket, hogy a fizetéséből nem telik rá? Kinek mekkora megtakarítása van? Kik a legnagyobb álláshalmozók? Kik állnak a “családi összefogás” mögött?

Ha benned is megfogalmazódtak már hasonló kérdések, és tennél is valamit a politikai élet átláthatósága érdekében, töltsd velünk az interneten a vasárnap estét! Digitalizáljuk közösen az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatait!

A tisztított adatok innen letölthetőek.

Vasárnapről hétfőre éjfél után ismét elérhetővé válnak a parlament honlapján az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatai. Mi azt szeretnénk, hogy ezeket a dokumentumokat ne kézzel írt, szkennelt formában tegyék közé. Az a célunk, hogy egy könnyen kezelhető, és az elmúlt évek változásait nyomon követő digitális adatbázis jöjjön létre a vagyonnyilatkozatokból. A hétfő reggelre szeretnénk, ha mind a - tavalyi évhez hasonlóan - 199-et egy digitális adatbázisba gyúrva online elérhetővé tehetnénk

A digitalizáció önmagában nem elég, de elengedhetetlen ahhoz, hogy a megválasztott képviselők vagyongyarapodása egyszerűbben ellenőrizhető legyen. (A vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos kritikáinkról és javaslatainkról bővebben korábbi blogposztjainkban olvashatsz.)

Mutassuk meg a civil összefogás erejét! Mutassuk meg a képviselőknek, hogy egy digitális vagyonnyilatkozat elkészítése nem nagy mutatvány! Hátha jövőre képesek lesznek erre önmaguktól is.

Segíts a munkában! Tegyél átláthatóvá egy képviselőtt itt és kövesd az esemény Facebook oldalát! (A 2015-ös vagyonnyilatkozatok valamivel éjfél után lesznek elérhetőek, addig a 2014-esekken lehet gyakorolni)

Az eseménnyel kapcsolatos kérdéseiddel írj bátran a vny@k-monitor.hu címre.