A kormányzati nyílt adatok használatáról szervezett önkormányzati fókuszú nemzetközi műhelykonferenciát a Pázmányon a Magyary Egyesület és a K-Monitor. A csütörtökön megtartott esemény a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakmai együttműködésével és a Holland Nagykövetség támogatásával jött létre. A rendezvényen kiderült, mitől lesz valami nyílt adat, hogyan hasznosíthatóak kreatívan a társadalom javára a nagy kormányzati nyilvántartások, adatbázisok, kataszterek, és az is, milyen jogalkotási és felfogásbeli nehézségeket kell leküzdeni ahhoz, hogy egy országban vagy településen szárba szökkenjen az adatgazdaság. Miközben az adatforradalom az egyéni kreativitásra és a vállalkozó szellemre épít, a holland okos városok sikerei arra is rávilágítanak: a központi kormányzat eltökéltsége és tudatos fejlesztései nélkül nincs adatrobbanás, csak jobban-rosszabbul sikerült települési kísérletek. Egy átlátható, nyílt adat-ökoszisztémában viszont közepes méretű városok is képesek digitális megoldásokat találni a helyben felmerülő problémákra, igényekre.

Papíron már négy éve megteremtődtek Magyarországon a közadatok újrahasznosításának jogi feltételei, elvi szinten tehát nem lenne alaptalan a nyugati adatrobbanás megérkezésére várni. Sajnos a vonatkozó Uniós irányelv átültetésén túl nem sok minden történt, 2012 óta még a végrehajtási rendeleteket sem sikerült megalkotni, pedig mindenki elismeri, hogy mára a nagy adatbázisok kezelése és hasznosítása fontos versenyképességi tényezővé vált. Részben ez az oka annak, hogy sem az állami intézmények, sem az önkormányzatok nem jeleskedtek eddig adatbázisaik megnyitásában. Az üzleti felhasználás néhány területre korlátozódik, mint például a cégtár vagy törvénytárak továbbértékesítése. Valódi adatiparról tehát nem beszélhetünk, a konferenciát záró magyar önkormányzati szekció megszólalásai is erről tanúskodtak. Ugyan keresik a megoldásokat saját nyilvántartásaik hasznosítására, de nem tudják kiaknázni azokat a szinergiákat, amelyeket egy jól működő adatiparban a magánszektor szerepvállalása generál.

A Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács szakmai vezetésével azonban elkészült egy Fehér Könyv a nemzeti adatpolitikáról, és várhatóan hamarosan megkezdődik a tanulmány közigazgatási egyeztetése és társadalmasítása is. A közadatok újrahasznosításához kapcsolódó kormányzati szándék megjelenik a Digitális Jólét Programban is, hiszen a programról szóló 2012/2015. (XII. 29.) kormányhatározat feladatként határozza meg a közadat-vagyon teljes körű felmérését, valamint a közadat-kataszter elkészítését, így a tervek szerint a közeljövőben kiemelt hangsúlyt kap a nemzeti adatpolitika. A konferencia megszervezése számunkra azért is bírt kiemelt fontossággal, hogy felhívjuk a figyelmet a gyors cselekvés szükségességére.

A konferencia talán legfontosabb üzenetét Phil Archer, a W3C konzorcium adatpolitikai vezetője fogalmazta meg, amikor azt hangsúlyozta: a nyílt kormányzati adatok olyan nyilvános adatok, amelyet a kormányzat állít elő vagy gyűjt, és digitális formában közzétesz, méghozzá ingyenesen, bárki számára egyenlően és könnyen hozzáférhető, digitális formában, mindenfajta szerzői jogi korlátozás vagy célhoz kötöttség nélkül. Az állam és az önkormányzatok ugyanis sokkal többet is kihozhatnak abból a rengeteg bürokratikus eljárásból, amit nyilvántartásaik fenntartásáért elvégeznek.

Archer előremutató kezdeményezésként emelte ki a budapesti közösségi közlekedés nyilvános és hiteles menetrendi adatbázisát, amely számos nyugati városban sem érhető még el ebben a formában. A közadatok újrahasznosításához azonban a ma is keletkező adatcunami helyett rengeteg naprakész, friss, szabványosan kibocsátott adatbázisra lenne szükség, ezzel a hiányossággal küzd a K-Monitor is, amikor a közpénzek felhasználásának átláthatósága érdekében megpróbálja kezelhető formára hozni a kiperelt pdf-eket, táblázatokat.

Péterfalvi Attila NAIH elnök is utalt arra, hogy Magyarországon az információszabadság szabályozása képezi az adatátadási eljárás kiindulópontját, ezt egészíti ki a közadatok újrahasznosítása, amely alapján a közadatok költségalapú árazással kerülhetnek üzleti célú továbbadásra. A végrehajtási rendelet megalkotásnak szükségessége mellett hangsúlyozta, hogy nem egyedül a jogszabályi változás az előrelépés kulcsa, sokkal inkább az, ha a szolgáltatók felismerik, milyen társadalmi-politikai haszna van a PSI komolyan vételének. A “visszaélésszerű adatigénylőkre” való hivatkozás és a monopol helyzetű adatvásárlókkal való üzletelés helyett el kell jutni oda, hogy a piaci szereplők gazdasági érdekei egyszerre érvényesülhessenek az állam hatékonyságának, átláthatóságának növekedésével..

Geekek a városházán

A konferencián bemutatott “jó gyakorlatok” alapján két kulcstényező azonosítható. Az első a programozók, startupperek bevonása az adatgazdálkodásba. Az EU-elnökséget is betöltő Hollandia nagykövetsége büszkén mutatta be az ország adatgazdálkodását, amelyben helyi szinten kis, horizontális, kreatív szervezetek kapnak szabad kezet, sőt, kifejezetten támogatják is őket abban, hogy unalmasnak tűnő városi közszolgáltatások kapcsán a nyílt adatokkal hackeljenek. Gallyas Katalin, aki Amszterdam tech-tanácsadója arról számolt be, hogy a város 664 nyílt adatbázist tart fenn a honlapján, 10 témában (ebből 45 szól átláthatóságról, demokráciáról). Ezekkel bárki dolgozhat, ha úgy tartja kedve. Mindebből nem csak a gyerekes családok kényelmét szolgáló játszótér-appok születhetnek, de a helyi demokrácia felfrissítésére alkalmas fejlesztések is. A nyílt adat-nagyhatalom Helsinki például már minden olyan adatot API formában ad közre, ami ahhoz szükséges, hogy a polgárok a városházi döntéshozatallal párhuzamosan követhessék az ügyeket. (Itthon néhány nagyváros még a testületi ülések előterjesztéseit sem hajlandó előre beszkennelni és a honlapjára feltenni).

Az a félelem, hogy az önkormányzati adatokra nincs valódi igény, a másik kulcstényezőre mutat rá: miközben egy magyar önkormányzat 2-300 adatbázist vezet, ma már gyakran korszerű eszközökkel - ezek a széttagolt, helyi adatbázisok aggregáltan nem érhetők el, gyakran több adatgazdától kérhetők csak be különböző formában, sztenderdizálás nélkül. Pedig a holland modell alapját pont a nagy nemzeti kataszterek sztenderdizálása képezte, amelyekhez ma már bárki hozzáférhet egy központi nyilvántartásból.

A konferencia szlovák és cseh résztvevői a magyarhoz hasonló környezetben kísérleteztek ki innovatív megoldásokat, a helyzet tehát nem reménytelen. Jiri Ulip kalózpárti képviselő Brnoból arról számolt be, hogy mióta civilekkel együtt átvették a város vezetését, az ad-hoc adatkérések után már elindultak a nyílt adat katalógusok irányába, és rövid idő alatt jelentős előrelépést értek el. Álláspontja szerint az adatok megnyitása leginkább akarat kérdése. Mariana Hurna és Martin Tuchyna Eperjes példáján arra mutattak rá, hogy egy kisebb város is lehet a nyílt adatok élharcosa, nem csupán nyugat-európai metropoliszok. Térinformatikai fejlesztéseik népszerűek, és a kötelező szlovák és cseh közpénzes szerződés-regisztereket is egyre többen használják. A holland volumenű adatrobbanás ugyan még ennél is távolibbnak tűnik, ám bele kell húznunk a nyílt adatok ügyében, ha nem akarunk versenyhátrányba kerülni a térség országaival szemben. Az önkormányzati felhasználás pedig arra mutat rá: nincs értelme digitális jólétről beszélni mindaddig, amíg a nyílt adatokban rejlő lehetőségeket nem használjuk fel a helyi problémák megoldására, kaput nyitva az egyéni kezdeményezéseknek.

Az adatrobbanás-konferencia szerves folytatásaként tavasszal itthon is szerveződik egy olyan programozói verseny (Hackathon), amelyen a résztvevők – első sorban a hazai önkormányzati adatokra építve – helyi lakossági és vállalkozási igények kielégítésére mindössze 24 óra alatt hoznak majd létre szoftveres alkalmazásokat. Úgy gondoljuk, az ilyen konkrét projektek tudják leginkább meggyőzni a döntéshozókat a nyílt adat értelméről, márpedig a magyar panel résztvevőinél a jó, belső adatbázisokra támaszkodó e-közigazgatási felületnél és az elektronikus dokumentumkezelésnél (jelenleg) véget érnek az adatrobbanással kapcsolatos várakozások.

Gyakran esik szó mostanában a lengyel és a magyar politika hasonlóságairól, van azonban valami, amiben radikálisan más úton jár a két ország. Miközben Budapesten és a lengyel nagyvárosokban is felbukkantak a helyi politikai célokért síkra szálló városi mozgalmak, az önkormányzatok itthon nem igazán kísérleteznek innovatív részvételi formákkal, sőt néhol még a döntéshozatal átláthatósága is komoly gondot jelent. Ezzel szemben Varsóban és több tucat lengyel településen villámkarriert futott be egy új intézmény: e városok lakosai részvételi költségvetési eljárásban rendelkezhetnek a városi büdzsé egy része felett, saját ötleteiket, projektjeiket megvalósítva. Ennek itthon hírét sem hallani. Mi miért várnánk 2019-ig, hogy újra beleszólhassunk településünk mindennapi életébe, közvetlen lakókörnyezetünk alakításába?

A részvételi költségvetés egy olyan eljárás, amely során a polgárok bevonódnak a költségvetés folyamatába, beleszólhatnak a közösségi források felhasználásába. Gyakorlatban a brazíliai Porto Alegre-ben jött létre a részvételi költségvetés formális modellje, amit azóta a világ számos pontján alkalmaznak városok, illetve városrészek, eltérő mélységben. A modell a képviseleti és a közvetlen demokrácia elemeit kombinálja. A választópolgárok beleszólása nem áll meg a képviselőik megválasztásánál, hanem aktív szereplőként további döntéseket hozhatnak a közpénzek elköltéséről, a közösen használt terek, javak, szolgáltatások kezeléséről. Porto Alegre városvezetése 1989-ben vezette be az akkor úttörőnek számító eljárást, az azóta eltelt időszak pedig bőven szolgált pozitív tapasztalatokkal. Kezdetben a polgárok kis százaléka vett részt a folyamatban, a programok végrehajtása pedig nehézségekbe ütközött az intézményi háttér hiányosságai miatt, mára viszont elengedhetetlen részévé vált a részvételi költségvetés a város életének. A latin-amerikai részvételi költségvetésekre jellemző, hogy a helyi források jelentős százalékát osztják újra így, ezzel segítve a hátrányos helyzetű városrészek és csoportok bevonását a közügyek intézésébe.

Egy jól működő részvételi költségvetés kialakítása lassú, iteratív folyamat, amely gondos előkészítést igényel. Egy forrásszegény, centralizálódó önkormányzati környezetben, mint a magyar, ahol a fejlesztéspolitikai irányokat a rendelkezésre álló uniós források és a Modern városok programhoz hasonló önkényes, a választók lekenyerezésére szolgáló kormányzati intézkedések határozzák meg, porhintésnek tűnhet az állampolgári részvétel ilyen jellegű erősítése. Külföldi példák azonban azt mutatják, hogy a helyi rezsimek hajlandóak befogadni a máshol is sikeresnek bizonyuló, népszerű kezdeményezést, ha pedig a polgárok megkapják a szabadon elkölthető helyi források 1-2 %-át jelentő “zsebpénzt”, az képes erősíteni a helyi közösségek demokratikus immunrendszerét.

Hogyan? Az életminőség javításán túl az eljárásban részt vevők használhatják tudásukat és kreativitásukat a hozzájuk közel eső, hétköznapi ügyekben, ezzel rengeteget tanulhatnak a helyi közhatalom működéséről, a döntéshozatalról, a szolgáltatások előállításáról. Az így megszerzett költségvetési “írástudást” nagyobb horderejű, konfliktusos helyi ügyekben is kamatoztathatják. Ennél is fontosabb az a társadalmi tőke, ami az ötletek körüli vitákban keletkezik, a folyamat ráadásul egy jó lehetőség a forráshiánnyal küzdő civileknek, hogy bedobják a köztudatba jobbító ötleteiket, kapcsolatot teremtsenek közvetlen környezetükkel, felmutassák az addig láthatatlan társadalmi problémákat. A lakhatásért küzdők, a deszkások, a városszépítők, az építészek, a kutyások, a művészek és a kerékpárosok közösen ötletelhetnek egy közterület felhasználásáról - és nem azért, mert tiltakozni kényszerülnek a városvezetés által rájuk oktrojált tervezet ellen.

Buktatók: hogyan kezeljük őket?

A részvételi költségvetésnek illeszkednie kell a település társadalmi-gazdasági feltételeihez és a meglévő demokratikus közélet legtöbb érintettjének. Az intézményes és operatív döntéseket is átláthatóvá kell tenni, továbbá megfelelően kell kommunikálni őket, hogy az eljárásban mindenki részt tudjon venni, azzal szemben senki ne legyen bizalmatlan vagy kritikus. Átgondolt és konszenzusos méltányossági elveket kell lefektetni arról, mire lehet elkölteni a pénzt, az milyen eljárás szerint kerüljön elosztásra a szegényebb és gazdagabb városrészek között, hogyan biztosítható a polgárok esélyegyenlősége. Helyi viszonyoktól függ az is, mi legyen a munkamegosztás a választott képviselők és a civil partnerek között, utóbbiakra ugyanis szükség van ahhoz, hogy az eljárás ne silányuljon a városvezetés PR-kampányává. Sőt, az eljárás alulról építkezve is megszervezhető! Sevillában, ahol 2004 óta működik a rendszer, önkéntesek gyűjtik össze a lakosok javaslatait és alakítják őket előterjesztéssé. Ezt követően városrészek szerint, több körben, nyilvános találkozókon vitatják meg az ötleteket, amelyeket végül a városrész tanácskozása által megválasztott szószóló tár a helyhatóság elé. A döntéshozóknak igen kínos volna egyszerűen lesöpörni az asztalról a felvetéseket. A településrészek, kerületek, szomszédságok szerinti lebontás mellett jó gyakorlatok léteznek életkori csoportok részvételi költségvetési eljárására (pl. ifjúsági parlament)  is.

Hosszú távon kihívás lehet a források és eljárások integrálása az önkormányzat fejlesztési stratégiáiba: ideális esetben a részvételi, inkluzív szemlélet az önkormányzatok fejlesztéspolitikai és szolgáltató tevékenységének egészét áthatja, így a büdzsé nem marad meg egy kis összegű, ötletszerűen felhasznált zsebpénznek. Az állampolgárok nem csak jó ötletekkel tudnak beszállni a városi kormányzásba, de fogyasztóként az alapvető helyi közszolgáltatások meghatározásába, monitorozásába is bevonhatók, jó példa erre a Járókelő.hu közterületi problémák bejelentésével foglalkozó oldal. Egy önkormányzat sokat profitálhat a kapcsolattartás itt kifejlesztett technikáiból, ha egy húzós helyi ügyben a lakosság ellenállásával találja szembe magát - itt a helyi népszavazásnál és az ügy átpolitizálásánál kifinomultabb technikák is léteznek. Baj akkor van, ha a városvezetés túl nagy mozgásteret kap a benyújtott projektek kiválogatásában, és csak az ő terveibe is illeszkedő javaslatokat hagyja jóvá, pár év alatt kiüresítve a rendszert. Kívánatos, hogy a részvételi költségvetés folyamatában az állampolgárok a helyi költségvetés egészéről, annak prioritásairól is minél több információhoz jussanak és tisztában legyenek a közösségileg felhasznált rész nagyságrendjével más fejlesztésekhez, nagy projektekhez képest, sőt, bátran merjenek javaslatokat tenni olyan témákban is, amiket mai szemmel az önkormányzat dolgának gondolunk.

A kötelező feladatellátás az önkormányzati források jelentős részét felemészti, így előfordulhat, hogy az önként vállalt feladatokra, amelyekre a részvételi költségvetés lő, és amelyek a lakosok életminőségét nagyban meghatározzák - kevés forrás jut. A rendszer fenntarthatóságához át kell gondolni a költségvetés szerkezetét, számos példa mutatja, hogy egy állampolgári részvétellel születő, átlátható költségvetéshez a lakosok sokkal szívesebben járulnak hozzá helyi adókkal. Kiadási oldalon a hatékony költést segíti, ha a polgárok átgondolt döntést tudnak hozni a projektekről. Jó példa erre, hogy Varsó civil költségvetésének oldalán olvasható egy felsorolás arról, kb. mennyibe kerül 100 méter kerékpárút, egy fa telepítése, a közvilágítás kiépítése, egy szemetes, egy nyilvános WC telepítése, egy filmvetítés. Ezen feltételek biztosítása (projektstratégia, rendeleti szabályozás, szervezeti keretek, internetes és offline felület, konzultációs fórumok) után a következő feladat egy átfogó oktató kampány lebonyolítása, hiszen az első év részvételi adatai döntőek lehetnek a folytatásra nézve. Csak ezután kezdődhet el a költségvetési folyamat, mely lengyel esetek alapján így fest:

Végezetül röviden arról, miért fontos a deliberáció, a döntések nyilvános megvitatásának biztosítása. A lengyel „modell” kritikusai az eljárás legfontosabb buktatójának nem a kis költségvetési részarányt, hanem a nyilvános vita hiányát látják. Ha a városvezetés alakítja ki a játékszabályokat, nem alakul ki az állampolgárokkal közös felelősség a helyi közszolgáltatásokért és fejlesztésekért, továbbra is a hivatalnokok feladata marad a problémák megoldása és a tervezés. Van mit javítani a helyi hatalom válaszképességén kis súlyú, dühítő helyi ügyekben, azon, hogy a helyi hatalom figyelmet fordítson a polgárok egy csoportja számára fontos és hasznos szomszédsági ügyekre, még ha nincs is törvényben előírva. Ehhez első lépésben szükség van a lengyel modell kipróbálására itthon is. A legegyszerűbb eljárások is sikeresek lehetnek, hiszen közkedvelt rekreációs övezeteket hoznak létre, internet-hozzáférést biztosítanak, javítják a tömegközlekedést, a kerékpáros infrastruktúrát, védik a kulturális örökséget, a polgárok pedig büszkék lehetnek a városukra. Az is biztos azonban, hogy ezen a szinten az emberek távolról kiszúrják a pszeudo-konzultációt, a mellébeszélést.

A részvételi költségvetés demokratikus katalizátor-szerepéhez több kell annál, hogy a polgárokat a város évente egyszer megkérdezi: közösségi kertet vagy P+R parkot építsen, hiszen ezt amúgy is megtennék egy mosolygós szalagátvágásért. Ha azonban van nyilvános vita a prioritásokról, a lakosok fontosnak tartják elmondani a problémáikat és a civilek megfogalmazni elvárásaikat oktatásról, kultúráról, szociális ellátásról – úgy a helyi közélet is felpezsdül. Nem véletlen, hogy a jelentős aktivista-szcénával rendelkező Poznańban számos szociális projekt is támogatást kapott a rekreációs célú fejlesztések mellett. Az átfogó – és magyar szemmel talán irreális – elvárások (fejlődő gazdasági környezet, jó tömegközlekedés, a nagy beruházások túlárazás nélküli, határidőn belüli befejezése, közbiztonság, gyors ügyintézés) és a fő fejlesztési prioritások kiválasztása nem megy választások nélkül, a részvétel intézményei azonban ciklusokon átívelő tartást adnak a helyi politikának. Nem mindegy, hogy a helyi közélet kijáró típusú vezetőket vagy innovatív intézményi vállalkozókat szocializál, akikből később miniszterek és parlamenti képviselők lesznek. Ehhez azonban ösztönözni kell azokat a helyzeteket, amikor a polgárok és a helyi hatalom horizontális viszonyban vannak. A részvételi költségvetés „magyar modelljében” – ha lesz ilyen – ne a városvezetés által felkarolt, kész projektek között lehessen választani, és ne csak szomszédsági szintű, kompromisszumos ügyekben lehessen dönteni, hanem akkor is, ha különböző csoportok érdekei ütköznek a köztér használatát illetően. Bízza az önkormányzat az állampolgárokra a döntést ahelyett, hogy külső tanácsadócégektől vett konfekció-stratégiákra és megvalósíthatósági tanulmányokra hivatkozva maga tervezi a városukat. A részvételi költségvetés egy első lépés afelé, hogy az emberek felszabadíthassák a tereket, amikben élnek a számukra idegen és kiszámíthatatlan célok és elvek uralma alól.

Merényi M. - Berta Gergő

Kalo mena! (Καλό μήνα! - Boldog hónapot!) mondják a görögök minden hónap kezdetén barátjaiknak, szomszédjuknak, olvasójuknak az elkövetkező ~30 napra való jókívánság jeléül. Az újév kezdetével minden hónap elején - hírlevelünkkel párhuzamosan - a k.blogon beszámolunk az elmúlt hetek legérdekesebb cikkeiről, a következő négy hétre szóló terveinkről, eseményekről, amiken a ti részvételeitekre is számítunk és azokról, amiket mi is érdemesnek tartunk meglátogatni. Azért, hogy egy fokkal közvetlenebb legyen a kapcsolatunk veletek, hogy nagyobb betekintést adjunk a munkánkba. Mert nem csak a korrupció ellen, hanem az átláthatóbb társadalmi környezetért is dolgozunk. 

Decemberben megírtuk

• mi volt az 5 legkiemelkedőbb dolog, amit 2015-ben a korrupció ellen tettünk;
• hol tart az Ez a minimum! az önkormányzatokban projekt;
• mire mentek ez a kincstári 1 milliók.

Részt vettünk a Transparency International Magyarország éves Átláccó fesztiválján, ahol Koncsik Anita jogász munkatársunk a Red Flags eszköz első tapasztalatairól beszélt. A közbeszerzések korrupciós kockázatait figyelő robotokkal és indikátorokkal működő honlapra a sajtó is felfigyelt, miután annak segítségével vettük észre, hogy a Várkert Bazár felújítási munkáira újabb közbeszerzésén keresztül további 740 millió forintot közpénz folyik. Nézd meg az ATV a témában készített riportját.

A Red Flags további érdekes találatai:

• KRÉTA rendszer fejlesztése (eredménytájékoztató, 3 zászló)
• Filmes KRESZ feladatok (ajánlati felhívás, 5 zászló)
• Károlyi–Csekonics palotaegyüttes felújítása (ajánlati felhívás, 4 zászló)
• Külső tanácsadás az olimpiai pályázathoz (ajánlati felhívás, 3 zászló)

Legjobb írások szerintünk

• Negyedannyiért privatizálja az önkormányzat, mint amennyiért a jegybank veszi a piacon, mi az? (atlatszo.hu, 2015. december 21.)
• Nincs több titok: Andy Vajna 6,72 milliárdot kap az államtól a TV2-re (valasz.hu, 2015. december 15.)
• Seres Mária csak a kezdet, van még néhány százmilliós banánhéj (nol.hu, 2015. december 9.)
• „Az nem bűn, ha valaki rokon” – disznóvágás Mészáros Lőrinccel (nol.hu, 2015. december 7.)

Tavalyi médiamegjelenéseink.

Januárban ajánljuk

Az adatrobbanás jelenséget és az erre adott önkormányzati és kormányzati szintű válaszokat figyelembe helyező, a Magyary Zoltán E-közigazgatástudományi Egyesület és a K-Monitor közös szervezésében megvalósuló nemzetközi konferenciát. Olvass bele az előadók listájába és a részletes programba.

Dátum, helyszín: 2016. január 21., PPKE Állam és Jogtudományi Kar.

Második alkalommal is megrendezzük a Vagyonnyilatkozatok Hajnalát január 31-én éjjel, az országgyűlési képviselők vagyonbevallásai leadásának határidejét követően. Egy évvel ezelőtt nagyon sokan segítettetek, idén is számítunk rátok.

Dátum: 2016. január 31. Helyszínről és a további részletekről kövesd Facebook falunkat.

Ha nem akarsz lemaradni havi híreinkről, iratkozz fel a hírlevelünkre. Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd te is a K-Monitort.

A 2015-ös év is megmutatta, hogy milyen fontos, hogy civilek, újságírók és állampolgárok a saját eszközeikkel fellépjenek a korrupció ellen, hiszen a kormány ezt a feladatát nem igazán akarja ellátni, sőt Lánczi András, a kormányközeli Századvég Alapítvány elnöke kimondta, "amit korrupciónak neveznek, az a Fidesz legfőbb politikája". Ez egyben előrevetíti, hogy 2016-ban még nagyobb feladat vár azokra, akik nem hajlandóak eltűrni, hogy az adóforintjainkat nem az ország, hanem a politikai és gazdasági klientúra gyarapítására használják fel. Ebben a blogposztban 5 példa alapján visszatekintünk a 2015-ös évünkre, és egy gyors áttekintést adunk arról, hogy a K-Monitor miket tett a korrupció ellen.

1. RedFlags

Az év napjainak nagy részében ilyen-olyan formában folyamatosan dolgoztunk a Red Flags közbeszerzési korrupciós kockázatokra figyelmeztető alkalmazásunkon. Novemberben bemutattuk az elkészült honlapot és a hátterében működő rendszert, amely több tucat indikátor alapján jelez vörös zászlókkal ott, ahol valami szabálytalanságot sejt. Az eszköz a K-Monitor, a Transparency International Magyarország, a PetaByte közös projektje. A RedFlags bő egy hónapos éles tesztelése során futottunk például bele a Várkert Bazár újabb felújítási munkáiba és a Századvég hirdetmény nélküli nyertes pályázatába is. Azt gondoljuk, hogy az oldal jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy még időben ki lehessen szűrni kockázatos, vagy korrupt közbeszerzéseket.

2. Korrupciós teszt

Az egyik legismertebb 2015-ös projektünk jó eséllyel a korrupciós hajlandóságot vizsgáló tesztünk, a K-Teszt volt, amelyet már évek óta szerettünk volna elkészíteni. Berkics Mihály és Orosz Gábor pszichológusok segítségével összerakott, 5 perc alatt kitölthető kérdőív nem azt mondja meg, korrupt vagy-e, csupán az arra való hajlandóságot méri annak érdekében, hogy rámutasson a jelenség szélesebb társadalmi összefüggéseire. A kitöltők száma meghaladta a 30 000-et, a jelentős adatmennyiségből levont érdekes következtetéseinket elolvashatod a blogunkon.

3. BeVéd

A Transparency International Magyarországgal és az Átlátszó.hu-val együttműködve megalakítottuk a BeVédet, a bejelentővédelmi civil együttműködést. Célunk, hogy a közhatalom gyakorlásával, a közpénzek felhasználásával felmerülő visszaélést bejelentők biztonságban érezzék magukat, ne lehessen őket elrettenteni a közérdeket szolgáló információk nyilvánosságra hozatalától. Ennek érdekében jogi és pszichológiai tanácsadás, valamint jogi képviselet nyújtása mellett a whistleblowing magyarországi megerősítését is szeretnénk elősegíteni.

 4. Ezaminimum az önkormányzatokban

A korrupció elleni minimumprogramot először a 2014-es választásokra dolgoztuk ki azért, hogy nyomást gyakoroljunk politikai döntéshozókra, hogy kötelezettséget vállaljanak a leginkább égető korrupció kockázatok kezelésére (a pontokat itt tudod elolvasni). Az önkormányzati választásokat követően felvettük a kapcsolatot a programot aláíró és megválasztott jelöltekkel és küzdöttünk azért, hogy minél több helyi testület fogadjon el minél jobb átláthatóságot, számonkérhetőséget és részvételt növelő rendeleteket. A program állását ezen az oldalon követheted figyelemmel, itt pedig petícióban hívhatod fel saját önkormányzatodat a kezdeményezéshez való csatlakozásra.

5. Események, ahol ti voltatok a legnagyobb segítség

Január utolsó éjszakáján próbáltuk ki, milyen az, mikor a Ti segítségetekkel teszünk valamit annak érdekében, hogy tisztábban lássuk a közpénzzel gazdálkodók vagyoni hátterét. Az országgyűlési képviselők tavalyi évre vonatkozó vagyonnyilatkozatainak megjelenése pillanatában, a Vagyonnyilatkozatok hajnalán tucatnyi önkéntes várta, hogy a kézzel írt, kesze-kusza táblázatokból könnyen olvasható, összehasonlítható adatbázist készítsen pirkadatra. Lelkesedésetek akkora lendülettel töltött el minket, hogy hasonló módszerrel mutassuk meg, a közpénzzel átláthatóbb módon is lehetne gazdálkodni: az Államkincstártól kiperelt választási támogatások számlaösszesítőinek gatyába rázásában is egy újabb csapat önkéntes segédkezett az augusztusban megtartott kampányköltségekről szóló adatsprinten. A feldolgozott adatok elemzésére decemberben egy hackathont is rendeztünk, az adatokat pedig géppel olvasható formában az Államkincstárral is megosztjuk.

+ és még számos egyéb dolog

2015-ben is megvizsgáltuk, hogy kik a agrártámogatások legnagyobb nyertesei, felléptünk az információszabadság törvény módosítása ellen, rendeztünk korrupciós sétákat és az adatozz okosan projektünk keretében azon dolgoztunk partner szervezeteinkkel, hogy terjedjen Magyarországon is az adatokra épülő civil érdekérvényesítés. Arról, hogy mi mindent csináltunk és csinálunk még, ezen a linken tájékozódhatsz. Itt pedig megnézheted, hogy milyen témák kapcsán szerepeltünk a sajtóban.

Ha tetszik a munkánk, támogass minket 2016-ban is!

Ez a Minimum! az önkormányzatokban címmel indult 2014 őszén az atlatszo.hu, a K-Monitor, a Political Capital és a TI Magyarország közös kampánya az átláthatóbb önkormányzatokért.

Az önkormányzati választásokon induló képviselő- és polgármesterjelölteket arra kértük, tegyenek vállalást, hogy megválasztásuk esetén munkájuk első száz napjában fellépnek önkormányzatuk átláthatóbbá tételéért, és ennek érdekében négy konkrét területen kezdeményeznek változtatásokat. Az önkormányzati minimum-program az alábbi pontokat foglalta magába:

 1. Az önkormányzat költségvetése legyen elérhető közérthető formában az önkormányzat honlapján. Emellett táblázatos formában is legyen letölthető, hogy egy adott évben miből származnak a település bevételei és hogyan oszlanak meg a kiadásai. A lezárt évek adatai is maradjanak elérhetőek.

2. Minden önkormányzati képviselő-testületi és bizottsági ülés napirendje, az üléshez készült előterjesztések (és azok mellékletei) legyenek előre megtekinthetők, továbbá az üléseket követően legyen elérhető annak jegyzőkönyve is, gépileg kereshető formában. Az önkormányzat biztosítsa továbbá, hogy az érdeklődök az ülésen megfigyelőként részt vehessenek, arról videó- és/vagy hangfelvételt készíthessenek.

3. Legyen elérhető minden az önkormányzat, illetve intézményei, cégei által kötött szerződés, illetve ezek gépileg kereshető összefoglaló listája. A lista tartalmazza a szerződő felek nevét, a szerződés tárgyát, összegét és időpontját. Mindez az információszabadságról szóló törvény előírásainak megfelelően legyen elérhető a közadatkeresőben (www.kozadat.hu) is.

4. Minden képviselő, polgármester, alpolgármester vagyonnyilatkozata, valamint az önkormányzati cégek vezető tisztségviselőinek vagyonnyilatkozata legyen elérhető az önkormányzat oldalán. Ezeket évente frissítsék, a régiek pedig az érintettek önkéntes vállalása alapján maradjanak elérhetők, amíg az adott képviselő, tisztségviselő a településen, illetve az önkormányzat cégében tevékenykedik.

A kezdeményezéshez 193 jelölt csatlakozott, közülük a választáson 43-an nyertek mandátumot. Köztük volt Zugló polgármestere, ahol így először foglalták teljes körűen rendeletbe az antikorrupciós minimumprogramot. A minimumos képviselőknek a legtöbb helyen ugyanazokkal az aggályokkal és ellenérvekkel kellett megküzdeniük, a jegyzők több helyen hivatkoztak arra, hogy a kérdésben nem alkotható rendelet, hiszen azt magasabb szintű jogforrás szabályozza. Ezekre a felvetésekre az alábbi anyagban reagáltunk - a legtöbb esetben azonban hiába érveltünk. A minimumos képviselők szinte kivétel nélkül kezdeményezték a minimum-program rendeletbe foglalását, ám az gyakran fennakadt a testületi többségen – leszavazták, vagy nem is került a napirendre. Ezt történt Érd, Jászberény, Pomáz, Solymár, Gyula, Székesfehérvár, Dunaújváros, Budakalász, Baja, Vecsés valamint a VI., XI., XVI., XXI., XXII. kerületek esetében. A kezdeményezők megszenvedtek az átláthatóság-ellenes testületekkel, sokszor válogatott gyalázkodásokat voltak kénytelenek elszenvedni vagy demagóg érvekkel többedszerre sem tárgyalták a zuglóihoz hasonló rendelet-tervezetüket.

Máshol azonban érdemi vita bontakozott ki a testületi ülésen, és számos helyen a javaslat bizonyos elemeiből rendelet lett. Itt főként olyan önkormányzatokra kell gondolni, ahol vagy nem volt bebetonozott helyi többség („egyszínű” polgármester és testület), vagy valamely kulcsszereplő (polgármester, jegyző) felkarolta a minimumos képviselő indítványát, mert úgy látta, annak elfogadása az ő munkája számára is bizalmat és nagyobb legitimitást teremt. Összesen 21 olyan önkormányzatról tudunk, ahol az Ez a Minimum! kezdeményezés hatására következett be rendeleti vagy határozati szinten pozitív változás az adatok nyilvánossága terén. Számos magyar önkormányzatnál helyi sajátosságok okán a minimumhoz hasonló törekvések figyelhetők meg (így pl. a Fejér megyei Pázmándon), ezeket nyomon követjük, de nem soroljuk a minimumos sikerek közé. A kisebb-nagyobb sikerekről a projekt honlapján, a hírek között, esettanulmányként be is számoltunk, és továbbra is követjük a változásokat, ezzel segítve, hogy a sikeres beterjesztők tapasztalatai eljussanak mindazokhoz, akik saját önkormányzatukban ilyen kezdeményezéssel szeretnének élni. Igyekeztük szorosabbra vonni a kapcsolatunkat a minimumos képviselőkkel, akiket jogi és gyakorlati tanácsokkal segítettünk, valamint workshopot is rendeztünk, ahol megoszthatták egymással tapasztalataikat. Az itt megszerzett tudást szeretnénk a jövőben visszaforgatni a rendeletalkotási és gyakorlati (pl. webergonómiai) javaslataink differenciáltabbá tételére.

Fontos tehát, hogy (másokkal együtt) témává tettük az önkormányzati átláthatóságot, felhívtuk a figyelmet a törvénysértő gyakorlatokra. Zuglóban és Pesterzsébeten Ez a Minimum! szintű átláthatósági rendelet született, de jelentős előrelépést értek el Kerepes, Uszka, Budaörs, Kispest, Óbuda, Józsefváros, Hegyvidék önkormányzatai is. Kisebb, de örömteli sikerekről számolhattunk be az I., VI., VII., IX., X., XVII., XVIII. kerület valamint a fővárosi önkormányzat és Szeged esetében, néhány helyről pedig még visszajelzést várunk.

Az átláthatóság azonban nem kampányszlogen, ezért azon túl, hogy továbbra is szeretnénk, ha javaslatainkból minél több helyen rendelet születne, nyomon követjük és elvárjuk, hogy a meghozott rendeleteket – a vonatkozó törvényekkel együtt tartsák is be. Ennek gyakorlati megvalósításában Zugló Önkormányzatával együtt is működünk. A projekt során megújult az önkormányzati minimum honlapja is, mely http://ezaminimum.hu/onkormanyzat/ címen érhető el. Itt a rendeletalkotásról szóló hírek mellett átláthatósági kvíz, petíció, térképes vizualizáció és átláthatósági eszköztár segíti a tájékozódást és az ügy képviseletét. 2016 januárjában indul a megyei jogú városok és fővárosi kerületek honlapjainak összehasonlító értékelése átláthatósági szempontból – a felmérés nyomán a feltárt jó gyakorlatokat szintén itt tesszük közzé. Az Ez a Minimum! projekt nem ért véget a képviselői vállalások összegzésével, a munka java még csak most kezdődik azzal, hogy a rendeletben előírt átláthatóságot a napi szintű működésben tartalommal töltsük fel. A megszerzett tapasztalatok és kapcsolatok birtokában célunk továbbra is az átlátható gazdálkodás és részvételen alapuló városvezetés innovatív módszereinek terjesztése Magyarországon.

December elején rendeztük meg az első Hacks Hackers Budapest rendezvényt, amelyen több mint húsz programozó, grafikus, elemző és újságíró vett részt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla áprilisi ítélete alapján megkapott 2014-es országgyűlési választásokon indult jelöltek és pártok számlaösszesítőit elemezze.

A Hacks Hackers egy nemzetközi mozgalom, ami újságírókat és hackereket hoz össze workshopokon és közösségi eseményeken. Célja, hogy az újságírás és az információfeldolgozás új megközelítéseket nyerjen a közös munka révén.

A pártok kampányköltéseinek csupán a töredéke átlátható (nagyításért kattints a képre)

A pdf formátumú számlaösszesítőket egy beviteli platform segítségével önkéntesek előzetesen digitalizálták , így azok elektronikus formában az esemény honlapján mindenki számára elérhetővé váltak. A nyolc órás hackathon alatt hat vizualizáció született, melyek a kampányfinanszírozás egy-egy szeletére fókuszálnak. Az elkészült projekteket Urbán Ágnes (Mérték Médiaelemző Műhely) értékelte a vizualizációk érthetősége, összetettsége és a választott téma relevanciája szerint.

Bár a digitalizálás során igyekeztünk a lehető legalaposabban dolgozni, a képviselők kézírása és az adatlapok hibás kitöltése esetenként komoly megpróbáltatások elé állították munkatársainkat. Ebből kifolyólag apróbb hibák a legjobb szándékaink ellenére előfordulhatnak az adatok között. Az adatokat egyébként eljuttattuk a Magyar Államkincstárnak is, és javasoltuk, hogy a következő választások során a számlaösszesítőket eleve elektronikus formában töltsék ki a jelöltek egy erre a célra létrehozott felületen.

Köszönjük a résztvevőknek, a segítőknek, hogy eljöttek az első Hacks Hackers eseményre! A helyszínt az Élesztő biztosította. Az "Adatozz okosan" program a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósul meg. 

Kedd délután a cseh alsóház elfogadta azt a törvényt, amely kötelezővé teszi, hogy az állami intézmények, az önkormányzatok és az állami vállalatok által kötött szerződéseket egy központi adatbázisban nyilvánosságra hozzák. 

Korábban a Szenátus rommá módosította a törvény október közepén megszavazott változatát, az alsóházi képviselők azonban nem fogadták el törvényt kiüresítő változtatásokat, és az eredeti verzió mellett álltak ki. Szinte az összes párt felszólalt a törvény mellett, amelyet 110 igen és 26 nem szavazattal fogadtak el. Így most Szlovákia után Csehországban is győzedelmeskedik a proaktív információszabadság, sokkal kevesebbet kell majd adatigénylésekkel bajlódniuk az adatgazdáknak és az állampolgároknak.

A törvény az ötvenezer koronát  (kb. 600e Ft) meghaladó állami, önkormányzati szerződésekre vonatkozik, beleértve állami vállalatokat, kórházakat, iskolákat is. A központi adatbázisban a szerződések teljes szövegét géppel olvasható formában publikálni kell, kiegészítve bizonyos leíró adatokkal. Amennyiben nem történik meg a nyilvánosságra hozatal legkésőbb egy évvel a szerződéskötést követően, a szerződés érvényét veszíti (a szerződést elvben minden szerződő fél feltöltheti). Ahogy az lenni szokott, bőven vannak intézmények, amelyekre egyelőre nem vonatkozik a törvény. Ilyen az országgyűlés, az elnöki hivatal és az ötvenezer lakos alatti települések. A törvényben hagyott legnagyobb lyuk a CEZ, a cseh állami energiacég, amely sokak szerint az egyik legnagyobb korrupciós gócpont az országban, az elégedetlenkedők ezt a passzust tartják a törvény leggyengébb pontjának.

Kamil Gregor a KohoVolit* civil szervezet vezetője úgy fogalmazott, "a törvény messze nem tökéletes, de így is jelentősen javítani fogja közpénzköltés és a döntéshozatal átláthatóságát". A törvény elfogadásának egyébként az egyik különlegessége, hogy a Rekonstrukce Statu (az Állam Újjáépítése) nevű civil mozgalom hatására tárgyalta és fogadta el a cseh parlament.

Magyarországon eközben lassan hagyománnyá válik, hogy minden évben lecsípnek egy darabot az információszabadságból, a kormány és a civil szervezetek közötti valódi párbeszéd pedig már régóta megszűnt. A cseh és a szlovák példa mutatja, lehetne máshogy is, csak akarat kérdése.

*A KohoVolit a K-Monitor cseh partnere, közös fejlesztésünk egyebek mellett a Voksmonitor.hu

A K-Monitor egyetért a TASZ PolitiKuss kampányával és támogatja a jogvédő szervezet vonatkozó törvényjavaslatát. A rágalmazás bűncselekményként való kezelése nem csak Magyarországon jelent veszélyt a szabad véleménynyilvánításra, hanem probléma számos európai országban. Blogposztunkban a TASZ kampánya kapcsán az IPI nemzetközi felmérését mutatjuk be.

Az International Press Institute (IPI) szeptemberben nyilvánosságra hozott elemzése szerint a vizsgált 18 uniós tagállam között Németországban került sor legtöbbször büntetőjogi felelősségre vonásra becsületsértő, rágalmazó jellegű állítások miatt 2013-ban. A hivatalos statisztikák szerint közel 22.000, népességarányosan pedig százezer főre 27 elítélést tud felmutatni Németország, ez huszonkilencszer több elítélést jelent, mint a listán Németországot másodikként követő Portugália esetében.

Az IPI által vizsgált, kriminalizáló jogszabályok jellemzően általánosságban szabályozzák a becsületsértő, rágalmazó cselekményeket, nem tesznek különbséget aszerint, hogy újságírókról van szó vagy sem. Dánia és Lettország kivételével - ahol a joggyakorlat kiüresíti e törvényeket - minden vizsgált uniós államról (ahol bűncselekménynek számít a rágalmazás), továbbra is nagyon gyakran kerülnek alkalmazásra ezek a jogszabályok.

Lengyelország, Hollandia és Németország büntető jogszabályai nem csak szigorúbban ítélik meg ha a rágalmazás vagy a becsületsértés sértettje valamilyen hivatalos személy, de a bírói gyakorlat esetükben gyakrabban is állapít meg felelősséget rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulások miatt, szemben azokkal az esetekkel, ahol a sérelmet szenvedett nem hivatalos személy.

A kriminalizáció tényénél sokkal megdöbbentőbb a szankció lehetősége. Az európai igazságszolgáltatási rendszerek legsúlyosabb büntetése, a szabadságelvonás, tehát például börtönbüntetés reális következménye lehet az ilyen kisebb jelentőségű bűncselekményeknek. 2013-ban a kriminalizációs toplistát vezető Németországban összesen 1087 szabadságelvonó büntetést szabtak ki rágalmazásért és becsületsértésért, melyek közül 369 esetben letöltendő börtönbüntetésről volt szó. Ha azonban nem az elítélésék számát vetjük össze, hanem az egy főre eső tényleges bebörtönzéseket, Görögország ugrik az előkelő első helyre.

Kevés összefüggés látható a kriminalizáló államok és földrajzi elhelyezkedésük között. A százezer lakosra több mint három elítélést produkáló hét ország közül kettő észak-európai, kettő dél-európai, három pedig közép-európai. A bebörtönzések aránya is nagyjából együtt mozog a top kriminalizáló államokkal. Érdekesség, hogy a már említett Portugália csak a nyolcadik a bebörtönző államok sorában, Horvátország pedig szimplán szóba sem jöhet a továbbiakban, ugyanis a horvát büntetőjog többé nem teszi lehetővé a bíróságok számára szabadságvesztés kiszabását a szólásszabadságot érintő ügyekben.

Magyarország

A magyar jogrendszer párhuzamosan biztosít polgári jogi (pl. jóhírnévhez való jog megsértése miatti per indítása a jogsértés megállíptása vagy akár sérelemdíj megítélése céljából) és büntetőjogi jogérvényesítési lehetőségeket a rágalmazó, becsületsértő megnyilvánulásokra válaszul. Tehát aki úgy érzi, hogy megsértették jó hírnevét, társadalmi megbecsülése csorbát szenvedett, egyszerre követelheti, hogy az elkövető egy összegű kártértítést fizessen neki és indíthat büntetőeljárást az elkövető megbüntetéséért. Mind a rágalmazás, mind a becsületsértés magánvádas bűncselekmény, a vádat csak akkor viszi az ügyészség, ha azokat hivatalos személy sérelmére hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, vagy hatóság sérelmére hivatali működésével összefüggésben követik el. A TASZ már rég óta kritizálja ezt a megoldást, mivel szerintük egy igazságos polgári jogi szabályozás mellett a büntetőjogi szankciók indokolatlanok.

Csak e büntetőjogi szankciókat nézve Magyarország a rágalmazás vagy becsületsértés miatti elítélések ezer főre vetített arányát tekintve Németország, Portugália és Görögország után a negyedik legnagyobb kriminalizáló volt 2013-ban több mint négy elítéléssel. A vizsgált országok összes kiszabott szabadságvesztésének körülbelül 1 %-át a magyar igazságszolgáltatás adta. A közép-európai térségből a szomszéd Szlovénia közel kétszer annyi börtönbüntetést szabott ki 2013-ban, mint Magyarország. A KSH adatai szerint 2010 és 2014 között a rágalmazásért és becsületsértésért megállapított szankciók nagy részét, majd 60 %-át az ún. intézkedések (megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, pártfogó felügyelet elrendelése stb.) teszik ki. A második leggyakrabban alkalmazott szankció a pénzbüntetés. Az esetek kevesebb mint 5 %-ban került sor szabadságvesztés kiszabására.

Az IPI elemzésének aktualitását mutatják azok a hazai történetek is, amelyeket a TASZ mutatott be a PolitiKuss! kampányában.

Nem nehéz felismerni, milyen veszélyes lehet, ha egy állam előszeretettel alkalmaz ilyen súlyos szankciókat például kellemetlenkedő, oknyomozó újságírókkal szemben. A büntetés puszta lehetősége pedig már önmagában elrettenthet újságírókat attól, hogy megírjanak egy-egy húzosabb történetet befolyásos emberekről.

Bár gazdag statisztikai adatok állnak rendelkezésre, nem minden ország esetében látható pontosan, a kriminalizáció milyen mértékben érinti a média munkatársait, hiszen a jogszabályok, így a kriminálstatisztikák sem tesznek különbséget az elkövető foglalkozása szerint. A kivételek közé tartozik viszont Lengyelország, ahol külön rendelkezések vonatkoznak “tömegmédián” keresztül elkövetett rágalmazásra.

Akit részletesebben érdeklenek az eredmények, az IPI angol nyelvű honlapján országonként megismerheti az egységes szempontok alapján összeállított  információkat.

 A blogposzt az IPI honlapján 2015. szeptember 15-én megjelent összefoglaló alapján készült.

Korábban írtunk arról, mitől jó és miért fontos egy átlátható párthonlap, illetve majd‘ 2 éve osztályoztuk is a választásokon induló pártok internetes felületeit. Most megnézzük, mennyit fejlődtek azóta.

Az összehasonlíthatóság kedvéért a szempontok (4 db) és az elérhető maximális pontszámok (szempontonként 5) változatlanok maradtak: egyrészt megnéztük, mennyi és milyen jellegű információt tesznek közzé a pártok vezető tisztségviselőikről, országos szintű szervezeti egységeikről, képviselőikről stb. Másrészt utánajártunk, feltöltötték-e a különböző alapdokumentumaikat, azaz az alapszabályt, a krédójukat, vannak-e részletes vagy kevésbé részletes közpolitikai ajánlások, programpontok. Azt is értékeltük, mennyire tájékozódhatnak a szavazópolgárok a honlapokon a párt területileg illetékes szervezeteiről, illetve a hozzájuk közel eső párteseményekről. Végül a pártok által közzétett pénzügyi dokumentumok (beszámolók, képviselői vagyonnyilatkozatok) mennyiségét és minőségét pontoztuk.

A részletes pontszámok itt elérhetőek

A sereghajtó idén szégyenszemre a Fidesz lett. Ugyan a korábbi értékelés óta felkerültek a 2013-as és 2014-es éves pénzügyi beszámolók, ez mit sem segített azon, hogy alapdokumentumaik közül csak az alapszabályt és egy rövid, a választott testületeket és annak tagjait bemutató iratot tettek közzé. Az irányítószámos szervezeti keresőnek köszönhető, hogy a Fidesz a maximálisan elérhető húszból legalább hatot össze tudott szedni.

A Fidesznél egy fokkal jobban teljesített a másik kormánypárt és a legutóbb mindössze fél pontot szerző Együtt (mindketten hét és fél ponttal). A KDNP azért szerepelt ilyen rosszul, mert a 2013-as pénzügyi beszámoló az utolsó, amit kitettek a honlapjukra, illetve csekély információt osztottak meg az országos szervezeti felépítéssel kapcsolatban.

Az Együtt további javítását az akadályozta meg, hogy a pénzügyi blokkban 0 pontot voltunk kénytelenek nekik adni, hiszen egyedül a 2014-es pénzügyi beszámoló van fent, ám azt sem lehet megnyitni. Error 2014.

A legutóbbi felmérésben még nem szereplő Magyar Liberális Párt nyolc és fél ponttal debütált a versenyben, bár mentségére szóljon, hogy méretéből adódóan szervezeti felépítéséről és országos kiterjedtségéről feltehetően nem sok információval tudna szolgálni.

Az Együtthöz hasonlóan sokat javított korábbi értékeléséhez képest a Párbeszéd Magyarországért (10 pont), akiknek a szervezeti adatok, események közlése terén van még hova fejlődniük.

Ugyan a Jobbiknak nem sikerült javítania negyedik helyén, összességében jóval átláthatóbb lett a honlapjuk. Nemcsak számos alapdokumentumot (kiskátét, alapító nyilatkozatot, illetve szakpolitikai ajánlásokat) tettek közzé a legutóbbi értékelés óta, hanem például létrehoztak egy részletes esemény-keresőt is, melynél képviselő, helyszín illetve az esemény jellege alapján választhatják ki a szimpatizánsok, hol szeretnének a Jobbikkal találkozni, valamint a parlamenti pártok közül még mindig egyedüliként létezik angol verziója oldaluknak. Ennek ellenére a honlapnak még komoly hiányosságai vannak a megyei és helyi elérhetőségek listázása terén.

Bronzérmes idén az LMP lett, visszacsúszása többek között annak tudható be, hogy csak 2013-ig bezárólag tették közzé a törvény szerinti pénzügyi beszámolóikat, illetve az illetékes szervezetek listázása is hagy némi kivetnivalót maga után. Felróható nekik továbbá az, hogy még mindig nem sikerült rendszerezetten közzétenniük részletes szakpolitikai dokumentumaikat. Mindezek ellenére jobban teljesítettek az önéletrajzok terén, mint az átlag - például a pártok közül egyedüliként jelölték meg külön a képviselők és tisztségviselők szakterületeit is.

A Demokratikus Koalíciónak sikerült felkapaszkodnia a dobogó második fokára. Ez a javulás annak köszönhető, hogy a pénzügyi dokumentumok közlése terén egyértelműen a DK honlapja bizonyult a legátláthatóbbnak, tekintve, hogy nemcsak éves, de 2015-ös negyedéves pénzügyi beszámolóikat, illetve a Kft. és az alapítvány pénzügyi kimutatásait, valamint a képviselők vagyonnyilatkozatait (bár a hozzátartozóékét nem) is közzétették. Ennek ellenére a legutóbbi értékelés óta sem a vezető tisztségviselők, sem a képviselők önéletrajzait nem sikerült feltölteni.

A múltkori győztes MSZP nyert idén is, bár kevesebb ponttal és kisebb előnnyel, mint 2 éve. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a többi dobogóssal ellentétben az MSZP nem tette közzé képviselői vagyonnyilatkozatait. Másrészt annak, hogy a  kisebb pártok fejlesztései miatt szigorúbb és több (al)szempontot is figyelembe vevő pontozást vezettünk be, melynek köszönhetően egyébként egyik párt sem kapott maximális pontszámot egy alkategóriában sem.

A legnagyobb hiányosságok zömmel még mindig a gazdasági és pénzügyi átláthatóság kategóriájában figyelhetők meg, hiszen majdnem hogy örömünnepnek számít, ha egy párt közzéteszi éves pénzügyi beszámolóit, annak ellenére, hogy ez a törvényi előírás. Az, hogy pártok tőkevagyonáról készült beszámolókat olvasgathassunk, még egy ideig vágyálom maradhat, ha folytatódik a jelenlegi tendencia. Habár egyre több párt felismerte annak fontosságát, hogy tisztségviselőit és képviselőit részletesen (és emberközelien - lásd a Jobbikosok kedvenc könyveit) bemutassa, többen is elmulasztották ezt megtenni. A dokumentumok terén voltak talán a legkisebb gondok, bár napirendeket, jegyzőkönyveket alig találni. Külön dicséret illeti a Fideszt és a KDNP-t a látássérült verzió létrehozásáért.

Persze érthető, hogy napjainkra a hangsúlyok egyre inkább a közösségi média (Facebook, Twitter) irányába tolódnak, ugyanakkor fontos lenne, hogy a pártok összeszedett, egyszerűen kereshető és részletes információkkal tudjanak szolgálni a honlapjukon. Egyrészt, hogy ezzel is segítsék a választópolgárokat abban, hogy átgondolt döntést hozhassanak, mikor demokratikus jogukkal élve az urnákhoz járulnak, valamint azért is, mert ez egy egyértelmű jelzés arról, mennyire elköltelezett az adott párt az átláthatóság ügye iránt.

 Balogh Rebeka

Október 1. óta hatályos az információszabadság törvény módosítása, amely nehezebbé és sok esetben költségesebbé teszi a közérdekű adatok igénylését. Blogposztunkban megnéztük, hogy mi is változott meg a módosítás következtében.

Az Országgyűlés július 6-án, kivételes tárgyalást követően elfogadta az Infotörvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A TASZ-szal közösen Áder János köztársasági elnökhöz fordultunk, mert szerintünk a törvénymódosítás alaptörvény-ellenes módon korlátozza az Alaptörvény VI. cikkében garantált jogokat, mind a közérdekű adatok megismerésének és terjesztésének jogát, mind pedig a személyes adatok védelméhez való jogot.  Mivel az államfő alkotmánybírósági vizsgálat helyett aláírta a törvényt, a módosítások két lépcsőben - egy részük már július 16-től, a jelentősebb változások viszont csak október 1-től - lépnek hatályba. Most egy kitalált példán keresztül röviden összefoglaljuk, milyen változásokat hoz ősztől az Infotörvény júliusi, rohamtempóval elfogadott módosítása.

A változások részletes összefoglalója itt érhető el.

Korábban szomszédjától azt hallotta, hogy hamarosan hulladék-feldolgozó telep épül otthonától pár száz méterre. Hogy kiderüljön, igaz-e a szóbeszéd, fél éve már benyújtott emiatt egy adatigénylést, arra azonban semmilyen választ nem kapott az önkormányzattól. Mivel nem hagyta nyugodni a gondolat, most munkából hazaérve, péntek délután e-mail-en keresztül ismét közérdekű adatigénylést nyújt be a helyi önkormányzathoz.

Mikorra várhatom az önkormányzat válaszát?

Tartok tőle, hogy rám nézve következményei lehetnek a kíváncsiskodásnak.. Benyújthatom az adatigénylést névtelenül?

Fél évvel korábban már benyújtottam a hulladék-feldolgozó telep miatt egy adatigénylést, amire nem kaptam semmilyen választ, ezért adtam be most egy újabbat. Számít ez bármit is?

Az önkormányzat időben válaszolt, viszont pénz fizetéséhez köti a kikért adatok elküldését. Most mit tehetek?

Az önkormányzat csak egy összeget adott meg, amit meg kell fizetnem, ha meg szeretném kapni az adatokat. Mikért kérhet pénzt az önkormányzat? Honnan tudhatom, hogy azok ténylegesen felmerült költségek-e?

Az önkormányzat válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy a hulledék-feldolgozó egy uniós projekt keretében épül, ezért ő nem jogosult az adatigénylésére válaszolni, mivel az adatokat a finanszírozó EU állította elő. Most mit tehetek?

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy a kért adatokat azért nem adhatja ki, mert azokat szerzői jogok védik. Mire hivatkozhatok hogy mégis hozzájuthassak az adatokhoz?

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy nem adhatja ki a kért adatokat, mert azok alapján az önkormányzat még komoly döntéseket szeretne hozni. (Pl. a hulladékszállítás rendeleti szabályozásának megváltoztatásához a kért adatok még szükségesek lesznek) Ilyenkor mit tehetek?

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok a NAIH-hoz?

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok bírósághoz?

Kihez fordulhatok jogi segítségért?

Mikorra várhatom az önkormányzat válaszát?

A válaszadási határidő nem változik, továbbra is a lehető “legrövidebb idő alatt”, legkésőbb 15 napon belül teljesíteni kell az igénylést. Ezt jelentős terjedelmű adat igénylése esetén egy alkalommal 15 nappal meghosszabbíthatja az önkormányzat. A módosítás szerint viszont változik a 15 napos határidő számításának kezdete. Eddig az önkormányzat a “tudomásra jutásával” kezdett ketyegni a határidő, mostantól viszont már az adatigénylés beérkezésétől. Függetlenül attól, hogy az önkormányzat köztisztviselője mikor nyítja ki a levelét, az önkormányzathoz való megérkezésétől, az önkormányzat levelezőrendszerében való megjelenésétől kell számolni. Tehát az ön esetében péntek délután megindul a válaszadási határidő.

Tartok tőle, hogy rám nézve következményei lehetnek a kíváncsiskodásnak.. Benyújthatom az adatigénylést névtelenül?

Igen, viszont ilyen esetben az önkormányzat nem köteles eleget tenni az adatigénylésnek. A NAIH állásfoglalása alapján egyébként az új szabályozás értelmében a közfeladatot ellátó szerv továbbra sem tagadhatja meg az adatigénylés teljesítését, ha abban megtalálható az igénylő neve/megnevezése, illetve az tartalmaz például olyan email címet, amelyen az adatigénylővel kapcsolatba lehet lépni. Tehát a személy (pontos névvel és címmel történő) azonosítása - illetve annak megkövetelése - már jogellenes adatkezelési műveletnek minősül az új szabályok alkalmazása során is. Az tény, hogy név nélkül egyébként eddig sem tudott volna a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalhoz (NAIH) vagy bírósághoz fordulni akkor, ha az önkormányzat nem tesz eleget az adatigénylésnek.

Fél évvel korábban már benyújtottam a hulladék-feldolgozó telep miatt egy adatigénylést, amire nem kaptam semmilyen választ, ezért adtam be most egy újabbat. Számít ez bármit is?

Sajnos a módosítások következtében nem egyértelmű, hogy az önkormányzat köteles-e ismételt adatigénylés esetén választ adni, ha korábban azzal adós maradt. A NAIH állásfoglalása értelmében azonban - a többi közfeladatot ellátó szervhez hasonlóan - csak akkor mentesül  majd október 1-jétől az érdemi válaszadás kötelezettsége alól, ha a korábbi adatigénylést teljesítette, azaz az ismételt adatkérés figyelmen kívül hagyása mindenképp jogésrtő az önkormányzat korábbi hallgatása esetén. (Ha az önkormányzat korábban ugyanarra az adatkörre vonatkozóan már teljesítette az adatigénylést, a korábbi teljesítésre is utalnia kell - akár a honlapján elhelyezett link elküldésével, de a szabályozásból nem derül ki pontosan, hogy mi minősül utalásnak, illetve mi a teendő azokban az esetekben, amikor az önkormányzat - saját megítélése szerint - teljesítette az adatigénylést, azonban hiányos vagy pontatlan adatokat szolgáltatott.)  

Az önkormányzat időben válaszolt, viszont pénz fizetéséhez köti a kikért adatok elküldését. Most mit tehetek?

Fontos tudni, hogy minden költségről köteles önt az önkormányzat előre tájékoztatni. Erre az önkormányzatnak az adatigénylés beérkezésétől számítva 8 napja van. Ha nem vitatja az önkormányzat által megállapított költségeket, akkor azok megfizetésétől számított 15 napon belül meg kell kapnia a kért módon az igényelt adatokat. Ha vitatja a megállapított költségeket, elállhat az adatigényléstől, így tehát nem fog választ kapni a kérdésére. Ha az önkormányzat 10.000 forint feletti költséget állapít meg, az adatigénylés teljesítését a költségek előzetes megfizetéséhez kötheti.

Az önkormányzat csak egy összeget adott meg, amit meg kell fizetnem, ha meg szeretném kapni az adatokat. Mikért kérhet pénzt az önkormányzat? Honnan tudhatom, hogy azok ténylegesen felmerült költségek-e?

Az önkormányzat a Kormány rendeletében meghatározott keretek között kérhet öntől pénzt az adatok kiadása során felmerülő költségekért. Hogy ezek a költségek ténylegesen felmerültek-e az adatigénylés teljesítése során, sajnos nem tudja ellenőrizni. Az önkormányzat négy címen kérhet pénzt öntől:

• a kért adatok másolásért. Ha ön a kért adatok elektronikus (e-mailen, dvd-n, cd-n, pendrive-on keresztül) megküldését kérte, akkor az önkormányzat másolásért, szkennelésért vagy az önkormányzat által elhasznált áramért nem kérhet pénzt. Ha papíralapú másolatot kért, akkor az önkormányzatnak lehetősége van a Kormány rendeletében meghatározott keretek között pénz kérni. 10 oldal felett számolható fel másolási költség. Ilyenkor színes másolatért oldalanként 25 forintot, fekete-fehér másolatért oldalanként 5 forintot állapíthat meg az önkormányzat.

• az önkormányzat felszámíthatja annak a nem papíralapú adathordozónak (dvd, cd, pendrive) az árát, amit ő biztosít az adatok kiadásához. Ennek költsége legfeljebb 580 forint lehet adathordozónként.Ha azonban ön felajánlja, hogy a saját adathordozójára szeretné a kért adatokat, akkor az önkormányzat nem élhet a költségek felszámításával.

• az adatok kézbesítésének költségeiért, vagyis az önkormányzat postaköltségeiért. Ha a kiadandó dokumentumok volumene akkora mértékű postaköltséghez vezetne, amit az önkormányzat már nem kíván magára vállalni, és önnel akar megfizettetni, akkor érdemesebb az adatok elektronikus úton való kiadását kérnie.

• továbbá újításként az önkormányzat megfizettetheti önnel annak a tisztviselőnek a munkáját, aki az ön által kért adatokat meg fogja keresni az önkormányzat adatbázisaiban, nyilvántartásaiban vagy papír alapú irattárában, ha úgy ítéli meg, hogy aránytalan mértékű igénybevétellel jár az említett keresés. Ahogy a többi költség esetében is, úgy a “munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételévét” is a Kormány végrehajtási rendelete határozza meg; munkaerőráfordítás akkor számolható fel, ha az meghaladja a 8 munkaórát. Ilyen esetben legfeljebb 1100 forint költséget lehet megállapítani óránként.

Egyébként a NAIH állásfoglalása szerint az adatok kiadását az önkormányzat nem gazdasági tevékenysége körében végzi, azaz nem szolgáltatást nyújt, hanem az Alaptörvényben biztosított jog érvényesülését segíti elő, ezért a közérdekű adatok érvényesítése iránti igény teljesítése nem tartozik ÁFA-körbe.

Az önkormányzat válaszában azt a tájékoztatást adta, hogy a hulledék-feldolgozó egy uniós projekt keretében épül, ezért ő nem jogosult az adatigénylésére válaszolni, mivel az adatokat a finanszírozó EU állította elő. Most mit tehetek?

Ilyenkor nem tud mást tenni, minthogy vár. Attól kezdve, hogy önt erről az önkormányzat tájékoztatta, nem folyik az adatigénylés teljesítésére szabott 15 napos határidő, csak az EU válaszának az önkormányzathoz való megérkezésétől. Ha az EU semmilyen választ nem ad, akkor az önkormányzat jogszerűen hallgathat akár évekig is. Hosszabb idő (pl. pár hónap) eltelte után azonban érdemes panaszával a NAIH-hoz fordulnia.

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy a kért adatokat azért nem adhatja ki, mert azokat szerzői jogok védik. Mire hivatkozhatok hogy mégis hozzájuthassak az adatokhoz?

Az Infotörvény szerint az önkormányzat szerzői jogokra hivatkozva nem tagadhatja meg a kért adatok kiadását, Ugyanakkor lehetősége van az adatigénylő által választott adatkiadási forma és mód helyett az adatok (pl. a hulladék-feldolgozó környezetkárosító kockázatairól szóló tanulmány) megtekintésének biztosításával eleget tenni az adatigénylésnek. Az önkormányzatnak a megtekintés időpontját egyeztetnie kell önnel.

Az önkormányzat azt a választ adta, hogy nem adhatja ki a kért adatokat, mert azok alapján az önkormányzat még komoly döntéseket szeretne hozni. (Pl. a hulladékszállítás rendeleti szabályozásának megváltoztatásához a kért adatok még szükségesek lesznek) Ilyenkor mit tehetek?

Ha az önkormányzat megtagadja az adatok kiadását, azt az adatigénylés beérkezésétől számított 15 napon belül teheti meg írásban (email cím megadása esetén elektronikusan). A megtagadás akkor jogszerű, ha az önkormányzat pontosan meghatározza, miért tagadta meg az adatok kiadását, valamint a levél tájékoztatást ad a jogorvoslati lehetőségekről.

A döntés-előkészítő adat kiadásának megtagadása esetén az indokolásának ki kell térnie arra is, hogy pontosan milyen döntés megalapozása miatt nem adható ki az adat. Akkor sem elég a törvény szövegére való általános hivatkozás, ha a döntés már megszületett, és az önkormányzat szerint az adatok egy újabb, jövőbeli döntés megalapozását szolgálják vagy azok kiadása a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét, esetleg feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását veszélyeztetnék.

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok a NAIH-hoz?

Bejelentéssel bárki vizsgálatot kezdeményezhet A NAIH-nál arra hivatkozással, hogy személyes adatok kezelésével, illetve a közérdekű adatok vagy a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez fűződő jogok gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem következett be, vagy annak közvetlen veszélye fennáll. A bejelentés megtétele ingyenes, jogi képviselet nem szükséges hozzá.

Az Infotörvény három esetben engedi, hogy az adatigénylő egy éven belül a NAIH-hoz fordulhasson:

Úgy gondolom, az önkormányzat megsértette az Infotörvényben biztosított jogaimat. Meddig és milyen alapon fordulhatok bírósághoz?

Ugyanabban a három esetben fordulhat bírósághoz, mint a NAIH vizsgálatának kezdeményezése esetén. A bíróság és a NAIH eljárásának kezdeményezése között az Infotörvény nem állít fel sorrendet, ön döntheti el, hogy a NAIH-hoz vagy rögtön a bírósághoz fordul-e. Egyszerre azonban nem fordulhat a kettőhöz. A NAIH eljárása nem zárja ki a későbbi bírósági jogérvényesítést, a bíróság döntése viszont kizárja a NAIH-nál tett bejelentés hatósági vizsgálatát. Ha előbb a NAIH-hoz fordult, akkor csak a NAIH döntését követő 30 napon belül lehet bírósághoz fordulni. Ha a bírósához fordul, a pert az ismertetett időpontoktól számított 30 napon belül lehet megindítani. Ha a NAIH eljárása megelőzte a bírósági jogérvényesítést, a bíróság a NAIH döntéséig fel fogja függeszteni a tárgyalást.

A keresetlevélnek a határidő letelte előtt be kell érkeznie a bíróságra, tehát nem elég, ha azt a határidő utolsó napján postára adja. A keresetlevél beadásakor érdemes figyelni a bíróság ügykezelőirodáinak nyitvatartására. A bíróság ilyen ügyekben soron kívül jár el. A bírósági jogérvényesítés ingyenes (“tárgyi költségmentes”), ugyanakkor pervesztesség esetén a bíróság 10.000 - 30.000 forint közötti perköltség megfizetésére is kötelezheti (ez az ellenérdekű fél jogi képviselőjének díja általában).

Országos illetékességű adatkezelő esetén (pl. minisztérium, egyetem) törvényszék jár el első fokon, az önkormányzatok esetében viszont a járásbíróságok vagy Budapesten a kerületi bíróságok az illetékesek. A jogi képviselet nem kötelező, így a per ügyvéd segítsége nélkül is végigvihető. Érdemes lehet azonban jogi segítséget kérnie.

Fontos tudni, hogy a bírósági eljárásban a megtagadás jogszerűségét és a megtagadás indokait, illetve az adatigénylés teljesítéséért megállapított költségtérítés összegének megalapozottságát az adatkezelőnek, példánkban tehát az önkormányzatnak kell bizonyítania. Az igénylőnek a kereset ténybeli és jogi alátámasztásaként bizonyítania kell, hogy a kért adatok közérdekűek (vagy közérdekből nyilvánosak) és azt, hogy az alperes kezelésében állnak. Az adatkezelők gyakran hivatkoznak arra, hogy a kért adatok nem találhatóak meg náluk. A bizonyításnál erre az adatokat igénylőnek külön figyelnie kell (ezt legegyszerűbben az adatkezelő számára bizonyos adatok kezelését előíró jogszabályokra való hivatkozással lehet megtenni, amely azonban jogi szakértelmet igényelhet). A keresetet a bíróság elutasítja, illetve részlegesen ad helyt a kérelemnek, ha az adatgazdához benyújtott adatigénylés és a kereseti kérelem között eltérés van, ezért az adatigénylés szövegét célszerű szó szerint megismételni.

Kihez fordulhatok jogi segítségért?

A Társasági a Szabadságjogokért Információszabadság programja keretében ingyenesen nyújt jogi tanácsot telefonon a 06 1 279-22-35  számon minden héten kedden 14.30 és 17 óra, illetve csütörtökön 10 és 12 óra között vagy jogsegely@tasz.hu e-mail-címen keresztül.

A szervezet bíróság előtti képviseletet nem minden esetben tud elvállalni. Bővebb tájékoztatást a TASZ honlapján olvashat.

Koncsik Anita - Molnár Noémi

Ha fontosnak tartod, amit csinálunk, támogasd Te is a K-Monitort.