Bécs önkormányzata megjelentetett egy tanulmányt arról, hogyan lehet egy fejlett nyílt kormányzási eszköztárral rendelkező városban hatékonyan serkenteni az állampolgári részvételt a közösségi média felhasználásával. A bécsi modell friss tudományos eredményekre támaszkodik, ráadásul folyamatosan frissítik, ez már a 3.0-s verzió. A tanulmány kifejti, hogy miért fontos és hogyan valósítható meg az állami hivatalok átláthatóságának növelése, ebből pedig Budapest és az okosodni kívánó magyar nagyvárosok is sokat tanulhatnak. 

A cikk egy 2009-es amerikai tanulmány alapján készült, illetve azt egészíti ki és pontosítja számos helyen. Egy állami hivatalnak a nyílt kormányzás elérésének érdekében egy öt lépésből álló folyamatot vázol fel a kezdeti feltételek biztosításától (ez itthon is rendelkezésre kell, hogy álljon) az adatok felszabadításán (amiért az önkormányzati minimum projektünkben harcoltunk) keresztül a ma itthon még csak szórványosan jelenlévő nyílt részvétel és nyílt együttműködés kialakításán át egy ideális, általános elkötelezettségig. Ez a lépcsőfok a végcél, elérése jelenti az adott hivatal folyamatos, eredményes együttműködését a társadalommal.

A TV2 megkaparintása, az Origo-ügy, a közmédia megszállása és a kormányközeli sajtó kitömése után most a Népszabadság egyik napról a másikra történő kinyírása borzolja a kedélyeket médiafronton. Ma még nem látjuk tisztán, mi áll a tulajdonos Mediaworks cinikus lépése mögött, de a kiadó közleménye - melyben az iparági trendeknek leginkább megfelelő üzleti modell bevezetéséről ír - nem sok jót ígér. 

A közpénzek felhasználását követő sajtóadatbázisunk alapján is jól látható: nehezen pótolható veszteség érte a demokratikus nyilvánosságot a legnagyobb ellenzéki napilap eltűnésével. Adatbázisunk adataira támaszkodva összesítettük, milyen ügyekkel foglalkozott a Népszabadság az elmúlt bő évtizedben. A számok azt mutatják: a lap nem volt egyoldalúan elfogult, rengeteg ügyet tárt fel politikai színezettől függetlenül. 

A lap utolsó, október 8-án megjelent száma.

A kiadó lépése mögötti erőkről az Átlátszó cikke tudósít, a "gazdasági döntés" ellentmondásait pedig az Index vette végig. A sztori röviden a következő: a Népszabadság Rt. többségi tulajdonrészét 2005-ben a svájci Ringier Kiadó szerezte meg, de 2015-ig volt befolyása a lapban az MSZP-hez kötődő Szabad Sajtó Alapítványnak is. A lapot egy fúziós ügylet következményeként a Ringer eladta a Mediaworks Hungary Zrt.-nek, amely mögött a Vienna Capital Partners, és a Spéder Zoltánhoz köthető oszták Heinrich Pecina állt. A kiadó, amely időközben jelentős médiahatalmat épített ki vidéki orgánumok felvásárlásával, egyik napról a másikra számolt le az ellenzékiként elkönyvelt lappal arra hivatkozva, hogy az 2007 óta 5 milliárdos veszteséget termelt. Látni kell ugyanakkor, hogy a 2015-ös évet már 134 millió forintos nyereséggel zárta az utóbbi időben kényes ügyeket feltáró, nyomtatásban 35-40 ezer példányban megjelenő napilap. Sajtóértesülések szerint a Mediaworks csak előkészíti a terepet egy, a portfóliót hamarosan felvásárló, kormányközeli csoport számára.  

(A Népszabadság Zrt. eredménykimutatása, 2012-2015)

Az általunk szemlézett összes közéleti online lap közül magasan a Népszabadságon találtuk a legtöbb közpénzköltéssel, korrupcióval kapcsolatos saját írást, innen került a legtöbb cikk a K-Monitor adatbázisába. Az első Népszabis cikk 2001. június 9.-éről egy Fidesz-közeli civilszervezetek ingatlanhoz juttatásáról szóló ügy Halász János jelenlegi Fidesz-szóvivő részvételével. A lapot 2004-ig visszamenőleg szemlézzük folyamatosan.

Az ábrán láthatod, mit jelent számokban a Népszabadság 5654 cikke a többi laphoz képest. Az aktív akták fülre kattintva megjelenő grafikon azt mutatja, hogy szemben például a hasonló profilú Magyar Nemzettel, a Népszabadság sokkal több, általunk korrupciós ügyként azonosított, aktaként kiemelt témában jelentetett meg cikket. Az adatok azt mutatják, hogy a Népszabadság általunk szemlézett online változata nem egyszerűen sok hírt hozott le a közpénzek felhasználásáról, de a legtöbb közpénzzel kapcsolatos visszaélésről tudósított. A kétezres évek közepétől tehát nem volt jellemző a lapra az a jelenlegi, "vonalasabb" pártszócsövekre jellemző technika, hogy csak néhány ügyről tudósít, ám kellemetlen ügyeket egyszerűen elhallgatja. Ezt alátámasztandó készítettünk egy szófelhőt azokról a személyekről és intézményekről, amelyekről a Népszabadság leggyakrabban írt (a szavak mérete a bejegyzések számával arányos). A lap ez alapján pártállástól függetlenül számolt be mutyikról, vitatható közpénzfelhasználásról. Érintettként a Fidesz, mint címke 593-szor, az MSZP 406-szor került rá Népszabadságos cikkekre.

Nyílt adatos jó gyakorlatokról és a közérthető civil költségvetés közzétételének és elterjesztésének lehetőségeiről gondolkodtunk közösen 2016. október 4-én a SZTAKI-ban megrendezett Budapest Open Knowledge Meetupon.

Micsik András elmondta, merre halad, illetve milyen jó gyakorlatokat szült eddig a nyílt adatok használata, elfogadása itthon, illetve más országokban. A lezárult Share-PSI (közadatok megosztása) projekt keretében született “jó gyakorlat gyűjtemények” közül a Data on the Web Best Practices a technikai, míg a Share PSI-Best Practices inkább a szervezési kérdésekben próbál iránymutatást nyújtani. Megnéztünk néhány sikeres külföldi példát is, mint például Helsinki nyílt szoftverfejlesztő csapata által működtetett oldalt, de hogy ne menjünk ilyen messzire, megvitattuk a meetup-on - illetve a K-Monitor nemrég zárult Adatozz Okosan! Projektjében is - résztvevő Civil Kapocs Egyesület vezetőjével, hogy hogy áll most, illetve milyen nehézségekkel küzd az Alsónémedi önkormányzati gazdálkodásának és döntéshozatalának átláthatóságáért dolgozó alulról jövő kezdeményezés. Mindenképp érdemes átlapozni a témában a W3C magyar irodája által Magyarországra átdolgozott Nyílt adatok kézikönyvet, ami a nyílt adatokkal kapcsolatban felmerülő elméleti kérdések megvitatása utána egészen a megvalósításig vezet.

A még gyerekcipőben járó civilzseb alkalmazás - amit a K-Monitor a PetaByte-tal közösen hozott létre a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával - célja, hogy a civil szervezetek gazdálkodása átlátható, illetve közérthető legyen bárki számára, ezáltal hitelesebbé téve az adott civil szervezet működését. Az oldalon regisztráló szervezetek - nagyrészt a birosag.hu-n minden évben egyébként is kötelezően közzétett, de kevéssé átlátható, illetve látványos “PK142”-es névre hallgató éves beszámoló dokumentumuk használatával - könnyen feltölthetik adataikat, amik innentől nemcsak látványosak, de különböző bontásokban is (pl. egy-egy adott évben a különböző forrásokból szerzett bevételek nagysága, illetve aránya az egy-egy projektre fordított, vagy éppen személyi költségekhez képest) áttekinthetőek lesznek, majd beágyazhatóak a szervezet saját online felületeire.

A K-Monitor már kitöltötte az alkalmazást saját gazdálkodási adataival, a középtávú cél pedig az lenne, hogy minél több civil szervezet töltse ki, majd ossza meg mind a költségvetés vizualizációt saját oldalán, mind pedig a tapasztalait velünk az info@k-monitor.hu e-mail címen. Nagyon köszönjük azoknak, akik már eddig is így tettek, hamarosan jönnek a további információk a továbbfejlesztett oldalról, hogy minél többen, minél könnyebben tudják használni!

Pénteken közzétették a közérdekű adatigénylések teljesítéséért megállapítható költségtérítések mértékéről szóló rendeletet. A tavalyi tervekhez képest jócskán felmentek a kormánynál az árak. Ha valaki például végigkérdezné a fideszes önkormányzatokat, hogy küldjék el a kvótanépszavazás megtámogatására kötött kommunikációs szerződések másolatát, könnyen lehet, hogy ezért borsos árat kéne fizetnie.

A rendeletre egyébként azért volt szükség, mert  a tavaly nyáron elfogadott, az információszabadságot súlyosan korlátozó törvénymódosítás egyebek mellett kiterjesztette az adatigénylések teljesítéséért kérhető költségek körét. A megdrágult árlista az alábbiak szerint alakult:

- 10 oldal fölött számítható fel másolási költség az alábbiak szerint:

Új Bónusz, hogy a másolatkészítéshez szükséges eszközök rendelkezésre állásának átmeneti vagy tartós hiánya esetén a felsoroltaknál magasabb költség is felszámolható (ha ezt bizonylattal igazolja az adatgazda).

- Postázásért a postaköltség

- Munkaerő-ráfordítás

akkor számolható fel, ha az meghaladja a 4 munkaórát (tavalyi tervek szerint 8). Ebben az esetben is legfeljebb 4400 Ft /óra (tavalyi terv: 1100 Ft) lehet maximum.

Ez alatt az adatok felkutatása, rendszerezése, összesítése, másolása és a nem nyilvános adatok felismerhetetlenné tétele értendő. Igen, minél trehányabb egy hivatal, annál többet kell majd fizetnünk, mire összeszedik az információkat.

- Elektronikus adatközlés esetén

csak akkor számolható fel munkaerő-ráfordítás, ha elektronikusan korábban nem létezett az adat, vagy ha az elektronikus közlés költségesebb, mint a másolás.

- 5.000 (tavalyi terv: 10.000) Forint fölötti költségek esetén az adatigénylés teljesítése a költségek előzetes megtérítéséhez köthető.

kép innen

Madrid, 2016. szeptember 28. - Az első nemzetközi Jogod Van Tudni! Napon az információhoz való jog biztosításán dolgozó európai civil szervezetek hangot adnak meggyőződésüknek, hogy a kormányzati átláthatóság hiánya aláássa a demokrácia működését, és hozzájárul azokhoz a káros folyamatokhoz, melyeket mindannyian tapasztalunk Európában: a bizalmatlanság légköréhez és a populista demagógia erősödéséhez. Mindezt pont 250 évvel azután, hogy a világ első információszabadságot deklaráló törvényét elfogadták Svédországban - amelyet követően mára minden számottevő emberi jogi szervezet,  EU-s egyezmények, valamint számos nemzeti alkotmány alapjogként ismeri el az információszabadsághoz való jogot.

Civil szervezetek legfrissebb vizsgálatai szerint miközben az látható, hogy jelentős előrehaladás történt az információszabadság területén (világszinten 111 információhoz való hozzáférést segítő, adatnyilvánosságot előíró törvény van hatályban), továbbra is súlyos hiányosságok tapasztalhatók a döntéshozatal átláthatóságával kapcsolatban, ami a kormányzati tevékenységek jelentős részét elrejti az állampolgári ellenőrzés elől. Egybehangzó civil jelzések szerint a nyílt kormányzás legnagyobb akadálya a szükséges feljegyzések, beszámolók szembetűnő hiánya. Jó példa erre, hogy a döntéshozók találkozóikról nem vezetnek nyilvántartást, nincs nyoma annak, ha lobbistákkal tárgyaltak, továbbá a döntéseket támogató, azokat alátámasztó anyagok, elemzések  sem nyilvánosak.

Szintén jelentős probléma a szabályok teremtette kiskapuk túlzott, visszaélésszerű használata, főképp azé a kifogásé, amikor állami tisztségviselők a magánélet védelmére hivatkozva rejtik el olyan tevékenységeiket, melyek összefüggenek közfunkcióikkal, legyen szó találkozókról, vagy utazások költségelszámolásairól. Nyugtalanságra ad okot az európai civilek számára nemcsak a nemzeti kormányzatok, de az Európai Unió átláthatósága is, utalhatunk itt arra a tényre, hogy az Unió idén márciusban elutasította azon dokumentumok kiadását, melyek az EU és Törökország közötti, menekültügyi megállapodás jogszerűségét támasztanák alá. Ez is egy példa arra, hogyan segíthetne elő a döntéshozatal nyitottsága a rosszhiszemű, idegengyűlölő politikai diskurzus helyett a tényekre alapuló vitát.

“Tudjuk, hogy a jó kormányzás nyílt kormányzás” - jelentette ki Helen Darbishire, az Access Info Europe vezérigazgatója - “ám továbbra is jelentős ellenállást érzékelünk a lényegi átláthatósággal szemben, túl sok árnyék és rejtett zug van még az állami hivatalokban”.

Renate Schroeder, az  Európai Újságíró Szövetség (EFJ) igazgatója szerint “a közérdekű információhoz való jog elengedhetetlen ahhoz, hogy az újságírók hatékonyan végezhessék munkájukat. Ha ilyen információk szivárogtatással válnak elérhetővé, mind az újságírónak, mind a szivárogtatónak (whistleblower) védelmet kellene biztosítani”.

Léderer Sándor, a K-Monitor vezetője Magyarország kapcsán elmondta, "minden állampolgárnak joga van tudni, hogy mire költik az általa befizetett adókat. Éppen ezért tragikus, hogy az Európában egykor éllovas magyar információszabadság szabályozás már csak az emlékeinkben él, miután a kormány minden évben gyengített valamit ezen a törvényen. Amíg más országokban a proaktív információszabadság bevezetésén dolgoznak, a magyar kormány lojális közszolgákkal feltöltött közigazgatási bíróságok felállításával próbálja nehezíteni a közérdekű adatokhoz való hozzáférést".

A jelen közleményt jegyző 16 szervezet azonnali cselekvésre hív fel e helyzet megváltoztatására, az információhoz való hozzájutás elősegítése, a Nyílt Kormányzati Együttműködés (OGP) nemzeti vállalásainak előmozdítása érdekében, valamint azért, hogy minél többen aláírják és ratifikálják a hivatalos dokumentumokhoz való hozzáférés európai egyezményét, amely a világon elsőként biztosítaná kötelező érvénnyel az információhoz való jogot.

A résztvevő szervezetek:

Access Info Europe (Spanyolo., EU), Citizens Network Watchdog Poland (Lengyelo.), Civio Foundation (Spanyolo.), Diritto di Sapere (Olaszo.), ePanistwo Foundation (Lengyelo.), European Federation of Journalists (EU), Fair-Play Alliance (Szlov.), Freedom of Information Forum Austria, Justice and Environment (EU), K-Monitor (Magyaro.), GONG (Horv.), N-Ost (Németo.), Open Knowledge Foundation Deutschland, (Németo.), Request Initiative (UK), Right to Know Ireland (Íro.), Spinwatch (Egyesült Királyság), Vouliwatch (Görögo.).

A háló a vitorlásversenyek résztvevőit mutatja: ki-kivel versenyzett egy hajóban a 2014 és 2016 közötti Kékszalag és Fehér szalag vitorlásversenyeken. Infografikánk az Index.hu-n jelent meg, a részletekért, a feltárt kapcsolatokért és magáért az ábráért kattints a képre. A háló alkotói Tóth Bori és Vámos Kriszti. 

Nem volt túl beszédes a kormány a Modern Városok Program támogatásai kapcsán, holott az utóbbi évek egyik legnagyobb volumenű fejlesztési programjáról van szó. Orbán Viktor végigjárta a megyei központokat, ahol a beszédeket mondott, tréfálkozott, barátkozott a választópolgárokkal, majd kis híján a csillagokat is leígérte az égről: autópályák, ipari parkok, sportlétesítmények "helyi kezdeményezéseire" rábólintva. A program a kormány igazi kisgömböce lett, számtalan módosítás, újratervezés kísérte eddigi történetét, összköltsége pedig 1700 milliárd forintra rúghat. Ehhez képest aránytalanul kevés információt ismerünk róla, ezért kikértük a Belügyminisztériumtól az eddig megkötött támogatási szerződéseket, azt remélve, hogy megtudjuk, mely önkormányzatok kaptak pénzt eddig a bejelentett projektekre, és milyen feltételekkel, hogyan ellenőrzik a pénzek felhasználását támogatói oldalról.

A Modern Városok Programmal kapcsolatban szinte minden hónapban jött egy újabb változtatás, átszervezés. Kormányhatározatokban ide-oda tologatták a koordináló kormányszervet, változtatták meg a források összegét, a támogatási okirat kiadásával kapcsolatos szabályokat. A projektek menetét sem könnyű követni, hiszen vannak megyeszékhelyek, ahol még az előkészületek zajlanak, van, ahol még ez sem kezdődött el, akadnak olyan városok, amelyek több befejezett beruházással rendelkeznek, négy városban pedig nem is járt még a kormányfő. Szeptemberben a sokadik jogszabály született meg a programról, a legfrissebb pedig teljesen átalakította a támogatási rendszerét az MVP-nek. Ezt követően a támogatás odaítéléséről a háromtagú Modern Városok Program Bizottság dönt, majd pozitív elbírálás esetén 30 napon belül utalják át az összeget az adott városnak. Az új rendszer által termelt első dokumentumokig (támogatási szerződések, okiratok) még hónapokat kell várni, az eddigieket azonban egy adatigényléssel kikértünk a Belügyminisztériumtól - a friss változtatás előtt az ő hatáskörükbe tartozott a támogatások megítélése, valamint a szerződések megkötése.

A 444 hozta le, hogy az  állítása szerint magánúton lévő Orbán Ráhel “egyszerű udvariassági látogatáson” olaj- és gázügyekről tárgyalt (gyöngyhalászatról beszélgetett) Bahreinben az ottani energiaügyi miniszterrel. Arról korábban is tudtunk, hogy a legidősebb Orbán-lány bejáratos lehet a döntéshozókhoz, de nem energiaügyekben, hanem saját “szakterületével”, az idegenforgalommal, vendéglátással kapcsolatban. A first daughter megjelenése azért keltett feltűnést, mert hivatalosan sem ő, sem férje, a sikert sikerre halmozó Tiborcz István sem visel közfunkciót, és közéleti ambícióikról sem szóltak hírek. Most mindenki azt találgatja, miről folyhatott a beszélgetés és vajon elképzelhető-e, hogy itthon is hozzá kell szoknunk a klánuralom és nepotizmus olyan formáihoz, amelyek korábban csak lesajnált, autoriter rendszerekben találkoztunk. Körbenéztünk rossz példákért, mire vitték azok a politikus-lányok, akik a biztosat választották.

Az információszabadságért világméretű harcot vívnak a civil szervezetek és öntudatos polgárok a titkolózó államokkal. Egy demokrácia, amelyben a polgárok értékelik a politikai szabadságot és közügynek tekintik közös vagyonuk bármifajta felhasználását, nem tűri sokáig a titkolózást. A vezetők hiába érvelnek a nyilvánosság ellen, hisz az ő hatalmuk egyedüli forrása is az, ha folyton igazolják magukat és döntéseiket a közvélemény előtt. Az átláthatóság ellen vétő politikusokat ezért tanítják móresre újra és újra leleményes polgáraik, történjen a kulisszák mögötti mutyizás Brüsszelben, Budapesten vagy éppen Ruandában. Mutatunk néhány érdekes példát arra, hogyan győzött a nyilvánosság, és miért érdemes küzdeni az információszabadságért.

E küzdelem egyik fontos eszköze a közérdekű adatigénylés, amelyet itthonról is jól ismerünk. A jelenleg regnáló kormány hatalomra kerülése óta folyamatosan csorbítja az adatigénylés lehetőségét és gyakran pejoratív jelzőkkel illeti azokat, akik élnek állampolgári jogaikkal, és közügyekre vonatkozóan tájékozódni-tájékoztatni szeretnének. Pár hónap telt csak el azóta, hogy kiderült: a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak kezében jelleget változtat a közpénz, a TASZ-nak hála pedig a Századvég elemzéseiben is elmélyedhettünk, ahogyan erről mindenki értesülhetett. Nézzünk meg most néhány kevésbé ismert példát, amely más-más területen, de pozitív változást hozott az emberek életében figyelmes állampolgárok adatigényléseinek köszönhetően.