A kezdeti maszatolás után új rendszerben indultak meg a megyei jogú városok felé a Modern Városok Program milliárdjai. A program Miniszterelnökség által kommunikált teljes összege mára elérte a 2500 milliárdot, ami több, mint háromszorosa az olimpia (szintén tervezett) büdzséjének, ráadásul a még kimaradt városok nélkül és 2020-ig. Bár nagyságrendileg ugyanannyian élnek Budapesten és a program városaiban, az összehasonlítás fals: a MVP sokkal alapvetőbb fejlesztéseket irányoz elő, mint amit az olimpia ígér. Most a hozzáférhető adatokra támaszkodva térképre visszük a kétszáznál is több projektet, hogy mindenki egyszerűen áttekinthesse, értelmes célokra megy-e a pénz, vagy a választók lekenyerezése zajlik.

A Modern Városok Program egy hatalmas ajándék minden érintett politikusnak, hiszen egy uniós pénzből elkövetett fejlesztés nem fél oldal publicitást kap a helyi lapban, amit egy egyentáblával is megtámogatnak, hanem maga a miniszterelnök jön el, és dicséri szép szavakkal a város vezetését. Mintha nem egy unalmas kódnevű EU-s programból épülne uszoda és színház, ahogy épült eddig épül majd ez után is, hanem egy jól átgondolt, tudatos koncepció mentén áldozna a város céljaira a közösből gondoskodó kormány. Az elismerésre nagy igény van, ám a tudatos koncepció hiányzik a MVP mögül: nincsen átfogó célrendszer arról, milyen egy modern város, amit a 2000+ milliárdból el akarunk érni 2020-ig, hiszen a "programban" a helyi politika határozza meg saját igényeit. Ez a szubszidiaritás-érv eleve gyanús egy ennyire centralizáló kormányzattól, de mire kiderül, jól határozták-e meg a célokat a helyi politikusok, vagy csak nagyokat mondtak a hirtelen pénz miatt - addigra már úgysem lehet visszacsinálni. Ott marad a város nyakán a két számmal nagyobb uszoda.

Romániában hatalmas tömeg tüntet a korrupt politikusok ellen, számos tagállamban napi szintűek az EU-s forrásokkal való visszaélésekről szóló hírek, az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai pedig nyolc tagállamban estében írnak korrupciós problémákról. Frans Timmermans, a témában illetékes bizottsági alelnök mindeközben arról tájékoztatta az Európai Parlament LIBE bizottságának elnökét, hogy jelenlegi formájában nem látja értelmét a tavaszra tervezett jelentés elkészítésének.

Timmermans január végi levelében hosszasan tárgyalja, hogy milyen fontos lépéseket tett és tesz majd az EU a korrupció ellen, érdemi magyarázatot azonban nem adott arra, hogy a már nagyjából megírt, tavaszra szánt jelentést végül miért nem adja ki a Bizottság, illetve hogy mit csinálna helyette. Az először 2014-ben elkészített jelentés formáján ugyan lehetett volna mit javítani, az azonban óriási lépés volt, hogy készült egy ilyen dokumentum, amely tagállami bontásban elemzi a korrupciós problémákat. Ez akkor nagyon sok ország vezetőjének nem tetszett, nem kizárt, hogy az ő nyomásukra hátrált ki a Bizottság a történet mögül. Ezt látszik alátámasztani Margaritis Schinas bizottsági szóvivő tegnapi nyilatkozata is, aki az EUobservernek elmondta, "a Bizottság számára a korrupció elleni küzdelem, semmi esetben nem jelentheti, hogy beavatkozik valamelyik tagállam belügyébe, vagy értékítéletet mondana annak politikai életéről". Ennek fényében különösen képmutató Timmermans és Juncker közös közleménye, amelyben a romániai eseményekre reagálva kijelentik, "a korrupció elleni küzdelmet folytatni kell, nem visszacsinálni".

Romániában tüntetnek a korrupt politikusok ellen (kép: Kettős Mérce)

A K-Monitor szerint nehezen érthető, hogy miért kell a fiókban tartani egy szinte kész, már régóta beígért anyagot. Elkeserítő, hogy az EU ennyire nem bír ellenállni a saját pecsenyéjüket sütögető tagállami vezetők nyomásának, különösen, hogy itt egy azokra nézve semmilyen kötelezettséggel nem járó jelentésről van szó. Felvetődik, mekkora az esélye annak, hogy valaha felálljon egy EU-s ügyészség, elkészüljön egy közös irányelv a közérdekű bejelentők védelméről, vagy valódi erőforrásokkal ruházzák fel a Európai Csalás Elleni Hivatalt, ha egy korrupcióellenes jelentés publikálása ekkora nehézséget okoz.

Timmermans leveléről egyébként Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő tweetelt először. Jávor szerint "az EU pont hogy nem tesz eleget a korrupció ellen, a jelentést pedig nyilvánosságra kell hozni, egy az unió intézményeit vizsgáló fejezettel együtt, ami a 2014-esből kimaradt". Álláspontja szerint "ez volna egy első lépés ahhoz, hogy az állampolgárok visszanyerjék az EU intézményei iránti bizalmukat".

.@TimmermansEU sent letter to @EP_Justice stating that no new EU Anticorruption Report is expected. Clearly, problem already solved. #OMG

— Jávor Benedek (@javorbenedek) 2017. január 31.

Levélben kértük Navracsics Tibor EU-biztos véleményét is, akihez igazságügyi miniszterként a korrupcióellenes stratégia is tartozott, ha kapunk választ, frissítjük ezt a bejegyzést.

Disclaimer: Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója személyes kapacitásában hozzájárult a 2014-es EU anti-korrupciós jelentésének Magyarországról szóló részének elkészítéséhez.

Közel 50 önkéntes segítségével 6 óra alatt adatbázisba rendeztük 199 képviselő vagyonnyilatkozatát. Ennyibe telt elvégezni az átláthatóság minimumát, amit megteremteni a kormányzat kutya kötelessége lenne. Az ehhez szükséges politikai akarat, jogszabály és informatikai infrastruktúra híján magunk vágtunk bele a gyakran papírra firkált, az olvashatatlanság határán billegő dokumentumok kereshető, összevethető adatbázissá gyúrásába.

Számítógép által (és néha számunkra is) olvashatatlan dokumentumok, átláthatatlan, nehezen kezelhető adatok - sokan belefuthattunk már ezekbe újságíróként, civilként, akár a közügyekért érdeklődő állampolgárként. Azért töltöttünk egy hetet a horvátországi Isztriában egy falu végén, hogy készítsünk egy platformot, ami megkönnyíti az egyébként nehézkesen értelmezhető és összehasonlítható vagyonnyilatkozati dokumentumok felszabadítását. Mutatjuk, mire jutottunk!

Online kampányt indított az Access Info Europe, hogy kiderüljön mennyi pénzünkbe kerül az Európai Bizottság tagjainak utazgatása. Küldj te is levelet a Bizottságnak és tegyél átláthatóbbá egy uniós biztost!

A kampányra azt követően kerül sor, hogy kiderült, Jean-Claude Juncker, az EU Bizottság elnöke 63 ezer Euróért repült a 2015-ös törökországi G20 csúcsra. Partnerünk, az Access Info két évig küzdött a Bizottsággal, mire az hozzájárult, hogy 2 havi adatokat kérésre közzétegyen a bizottsági tagok utazási költségeiről. Most te is segíthetsz nekik, hogy eljusson a EU-hoz az a 168 adatigénylés, amelyből kiderülnek a legfőbb EU-s vezetők tavalyi utazási költségei.

Az alábbi linken választhatsz egy EU biztost, és pár lépésben eljuttathatod az adatigénylésedet az Ask the EU oldalon (ez az EU-s KiMitTud) keresztül a Bizottsághoz. Miért fontos ez? Mert nem csak a magyar állam, de az EU is a te pénzedből működik!

Ha kíváncsi vagy a magyar kormány repülési szokásaira, olvasd el korábbi blogposztjainkat a témában a kormánytagok és a miniszterelnök utazásairól.

Gyanúsított lett Horváth Andrásból, a NAV-botrányt kirobbantó egykori adóhatósági szakértőből, derül ki a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) idézéséből. Horváth András volt az, aki vette a bátorságot, és a nyilvánossághoz fordult, miután a NAV, egykori dolgozója többszöri jelzése ellenére sem volt hajlandó fellépni a milliárdos áfa-csalások ellen.

Bátorsága okozta a vesztét: a Nemzeti Nyomozó Iroda azért fogja meggyanúsítani, mert megszerezte és, úgymond kicsempészte az általa tett jelzéshez nélkülözhetetlen adatokat és információkat az adóhatóság informatikai rendszeréből.

Az atlatszo.hu, a K-Monitor és a Transparency International Magyarország korrupcióellenes civil szervezetek szerint a cinizmus magasiskolája, hogy a rendőrség a korrupció ellen fellépő állampolgárt, korábbi állami alkalmazottat üldözi, ahelyett, hogy hitelt érdemlően kivizsgálná az adóhatósági visszaéléseket.

Az NNI eljárása nemcsak felháborító, de törvénysértő is lehet, hiszen a bejelentő védelmi törvény értelmében a közérdekű bejelentő ellen akkor lehet hátrányos intézkedést alkalmazni, ha nyilvánvaló, hogy „rosszhiszeműen, döntő jelentőségű valótlan információt közölt”. A rendőrség eljárása mindezen felül azért is felháborító, mert rossz példát mutat: megfélemlíti és ezáltal elhallgattathatja a korrupció ellen akár egyéni kockázatokat vállalva is fellépni hajlandó polgárokat.

Horváth András büntetőjogi üldözése világos üzenetet hordoz: senki meg se próbáljon szembeszállni az állami korrupcióval. Felszólítjuk a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a közérdekű bejelentőkre vonatkozó szabályokat, és nyújtson valódi védelmet azoknak, akik fellépnek a korrupció ellen.

A kormány múlt héten belengette, hogy vagyonnyilatkozat tételére kényszerítené a civil szervezetek vezetőit, hétfőn azonban érdemi indokok nélkül elutasította a politikusi vagyonnyilatkozati rendszer reformjára tett ellenzéki javaslatokat. Ne a gumicsontot harapdáljuk, beszéljünk a vagyonnyilatkozatokról.

Nem igaz, hogy a magyar vagyonnyilatkozati rendszer Európában a legszigorúbbak közé tartozik. A nyilvánosság szintje itthon valamivel talán magasabb, mint egyes nyugat-európai oszágokban, cserébe ellenőrzés és szankcionálás tulajdonképpen nem létezik. A kormánypárti képviselők pontosan tudják, hogy a vagyonnyilatkozati rendszer jelenlegi formájában nem képes betölteni a feladatát, és nyilván nem csak azért mert ezt évek óta hangsúlyozzuk. 2014 tavaszán Gulyás Gergely beszélt arról, hogy szigorításra van szükség, 2014 decemberében pedig Papcsák Ferenc nyilatkozta, hogy büntethetővé tenné a hamis vagyonnyilatkozatokat. Aztán 2015 tavaszán a kormány szakemberei a Nemzeti Korrupcióellenes Program tervezetében pontosan leírták, hogy mi a gond a hatályos szabályozással. Ha ez kevés volna, szólt a problémáról az EU Antikorrupciós jelentése, és előkerült a téma a GRECO 2015-ös jelentésében is.

Arról már beszámoltunk, hogy 2016 a korrupció éve volt, itt az ideje megmutatni, mit tett a K-Monitor a korrupció ellen és azért, hogy átláthatóbbak legyenek a közpénzek. Projektjeink jól mutatják, hogy nem csak van mit tenni, de érdemes is tenni egy jobb országért.

A fejlett világban szemléletváltás történt a városfejlesztés terén. Szinte az összes kormányzat napirendre vette a Smart City projektek elindítását, városaik átalakítását úgy, hogy azok képesek legyenek hatékonyan integrálni és alkalmazni a legújabb technológiákat, miközben megfelelnek a kor elvárásainak is: polgáraikat bevonják a döntéshozatali folyamatba, a szolgáltatásokat összekötik egymással, a mindebből keletkező adatvagyont újrafelhasználhatóvá teszik és így tovább. A világ számos táján, de még a térségben is több példát láthattunk arra, hogy egy város következetesen kidolgozott Smart City koncepcióval rendelkezik, Magyarországon ezidáig egyet sem. Most ezen változtatna a kormány: több ezer milliárd forintnyi forrás állhat rendelkezésre, a városokat ösztönzik a piaci és uniós lehetőségek kihasználására.

2016-ra Orbán Viktor nyilvánvalóvá tette, hogy az elmúlt években megszilárdult centrális politikai erőtér stabilitásán túl nincsenek olyan értékek vagy belátások, amelyek a kül- és belpolitikáját vagy káderpolitikáját vezetnék. A minden szinten eluralkodó haszon- és befolyásszerzés, klientúraépítés, kiskirálykodás és mindaz, amit mi korrupciónak nevezünk polgárjogot nyert, mint a rendszer lényege, a “Fidesz legfőbb politikája”. Nem túlzás azt mondani, hogy maguk az előjogok, a politikai szekértábor nyers érdekközössége és a feszélyezetlen politikai felelőtlenség az, ami most összetartja az amúgy tarka hatalmi csoportosulást. Így láttuk mi az elmúlt évet.

2016-ra felszámolódtak az intézményi és politikai igazodási pontok, legyen szó a jogállamról vagy 2010 távoli, alaktalan, de eddig mégis ott motoszkáló választói mandátumáról. Nincsenek értékviták a polgári Magyarországról, inkább elfelejtenénk a 2010 előtti éveket. Eltűntek a munkaalapú társadalom, a keleti nyitás vagy a keményen dolgozó kisember társadalmi-gazdasági meséi. A korrupciós sajtóhírek ugyan egymást érik, de a kormányoldal töretlenül ignorál minden, a rendszer hétköznapi működésébe beszüremlő, baljós ellentmondást, legyen szó arról, amikor a Simicska-féle Közgép milliárdokkal kínál a baráti versenytársak alá, vagy amikor a korábbi cinkostárs, Spéder Zoltán egyik napról a másikra opportunista bűnözővé maszkírozódik a kormánypárti médiában. 2016 megmutatta, hogyan működik a rendszer élesben, mire jó a haverok kitömése. Az Orbán-rezsim határtalan magabiztossággal állította politikáját a gyakran már csak szimulált támadások leküzdésének, a "pillanat uralásának" szolgálatába. Elszabadult a házibuli, "nem szól ránk a házmester".