Az OpenSpending egy világszerte használt online infrastruktúra a költségvetés és állami költés átláthatóbbá, kézzelfoghatóbbá tételére. Erre alapozva a teljes Európai Unió mintegy 300 milliárd eurónyi (90 ezer milliárd forintnyi) támogatásának nagyságrendjeit és céljait jeleníti meg országonkénti bontásban az a nyílt költést népszerűsítő projekt, amelyet civilek hoztak tető alá. Az ábrázolt összeg a 18.500 milliárdos magyar költségvetés sokszorosa, így felvetődik a kérdés: ha a civilek képesek ilyesmire, a magyar kormány miért nem mutatja be közérthetően, mire költi a polgárai pénzét? Innen a SubsidyStories.eu közleménye a projekt részleteivel.

(Kattints a képre és keress a magyar és európai országok nagy projektjei között)

Ma van a nyílt adatok világnapja! Világszerte konferenciákkal, programozói versenyekkel, petíciókkal ünneplik. Itthon egyelőre sajnos hiába várunk az adatrobbanásra, sőt előfordul, hogy a nyíltnak tűnő adatok felhasználóit is kellemetlen meglepetés éri - emlékezhetünk a debreceni menetrend-app történetére. Mi egy egyszerű ujjgyakorlattal ünnepeljük az Open Data Day-t, amivel ara szeretnénk rámutatni: a nyílt adat nem harap, viszont szuper dolgokat lehet belőle csinálni!

Útjára indítottuk nemzetközi korrupciós sajtószemlénket, amit innentől minden hónap első szombatján olvashattok. Olyan ügyeket gyűjtünk össze, amik meghatározzák egy ország politikai életét - és magyar szemmel is relevánsak. Sajnos ezek az ügyek gyakran elvesznek a hírversenyben, ezért érdemes rájuk havonta visszatekinteni. Korrupció nem csak nálunk van, a szomszéd kertje sem mindig zöldebb. Ha olvasod a nemzetközi sajtót, és olyan ügyre bukkansz, ami szerinted ide kívánkozik, küldd el nekünk az info@k-monitor.hu címre.

Notórius adatigénylőként részt vettünk az európai közpénzek transzparens felhasználása felett őrködő Access Info kampányában, amire azt követően kerül sor, hogy kiderült, Jean-Claude Juncker, az EU Bizottság elnöke 63 ezer euróért repült a 2015-ös törökországi G20 csúcsra. Értelemszerűen Navracsics Tibor utazási költségeire voltunk kíváncsiak, így a K-Monitor munkatársai az ő adatait igényelték meg. Választ nem kaptunk, most pedig arról értesültünk, hogy - bár az Európai Bíróság annak idején elmeszelte a "visszaélésszerű adatigénylésre" hivatkozókat, most a Juncker-bizottság ahelyett, hogy kezelné az uniós polgárok kérelmeit, a civileket bírálja. Magyarként ezen talán meg sem lepődünk, de a megkérdőjelezhető legitimitású brüsszeli testülettől talán több alázatot várnánk. Innen az Access Info közleménye.

Hallgasd meg a témáról a K-Monitor munkatársát a Civil Rádióban!

Egy hónappal azután, hogy Európa-szerte 120 személy összesen 189 adatigénylést nyújtott be Európai Bizottság 2016-os utazásainak költségeivel kapcsolatban, a Bizottság ezeket az igényléseket még nyilvántartásba sem vette, megszegve az erre, valamint a tizenöt napon belüli válaszadásra vonatkozó kötelezettségét. Az Acces Info szerkesztőjével, Helen Darbishire-rel folytatott levelezésében Martin Kröger, aki a Főtitkárságnál az átláthatósági részleg vezetője, leszögezte, hogy „a Bizottság nem szándékozik egyénileg kapcsolatba lépni az adatigénylőkkel”, „a Bizottság jelenleg vizsgálja a megfelelő módját az igénylések kezelésének". Ez nem a megszokott magatartás, a kérelmeket általában egy munkanapon belül nyilvántartásba veszik. 

A Bizottsággal folytatott levélváltás (PDF, 0,9 Mb) itt olvasható angolul. „A kérelmeket övező hallgatás példa nélküli és megdöbbentő” mondta Helen Darbishire, „a nyilvántartásba vétel és válaszadás megtagadása az adatokba való betekintés, európai egyezmények/szerződések által védett, jogának nyilvánvaló megsértése.” Az Access Info elítéli a Bizottság arra irányuló kísérletét, hogy a civileket tegye felelőssé az adatigénylőkkel való kommunikációért, arra hivatkozva, hogy „az igénylések az AccessInfoEurope (sic) kezdeményezése alapján az AsktheEu weboldalon keresztül történtek.” Válaszában, visszautasítva az közvetítő szerepét, Darbishire emlékeztette a Bizottságot, hogy a közösség tagjainak, akik részt vettek ebben a kampányban és adatigénylést nyújtottak be, joguk van a törvény előtti egyenlő elbírálásra. Leszögezte, hogy a civil társadalom feladata az átláthatóság erősítése a közpénzek közös ügyekre való elköltésével kapcsolatban.

Eközben az Access Info választ kapott arra a január 31-i a Bizottság alelnökének, Frans Timmermansnak küldött levelére, amiben a költésekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozására szólítottak fel. A válasz megerősíti a levél megérkeztét és biztosít, hogy „hamarosan válaszolunk”. „A Bizottság szokatlan ellenállása ellenére, hogy tájékoztassa a nyilvánosságot az utazások költségeivel kapcsolatban, reméljük, hogy a helyes dolgot fogja cselekedni és nyilvánosságra hozza ezeket az információkat” - mondta Darbishire. 

Frissítés (03.10.): Az AccessInfo arról tájékoztatott, hogy a Bizottság egy nagy adatigénylésként bírálja el a beérkezett egyéni igényléseket, ezt pedig túlzott munkateherre hivatkozva nem teljesíti és csak bizonyos adatokat kíván kiadni. Ez természetesen felháborító eljárás és az uniós információszabadság lábbal tiprása, amely ellen az akcióban adatigénylőként részt vevő K-Monitoros dolgozók egyénileg is panaszt nyújtottak be. Ilyen a mi formánk, de nem hagyjuk titkolózni az uniós biztosokat sem!

forrás: AccessInfo - Madrid, 2017. február 27

Kijöttek az adatok, melyből évről évre a magyar agrárium legpontosabb, legátfogóbb diagnózisa nyerhető. Egy gigantikus táblázatról van szó több százezer sorral, ezt a kezelhetetlen adatmennyiséget tettük újra kereshetővé. Tavaly az Indexen is járt az eszköz, így több, mint százezren böngészhették településük, szülőfalujuk földesurait, vagy kerestek például a felcsúti támogatottakra. Idén tovább pontosítottuk az adatokat és frissítettük az ábrát a 2016-os számokkal, így már 7 év adatai hasonlíthatók össze. Az ábra természetesen kinagyítható és beágyazható. Jó böngészést!

Az Európai Bíróság 2014-es ítélete az adatvédelmet és véleményszabadságot ütköztető globális vita homlokterébe emelte a "felejtéshez való jog" uniós megoldását. Az ítélet a jóval korábbi uniós irányelvet értelmezte a modern viszonyokra, a gondolat tehát nem az elmúlt évek hirtelen szabályozási ötlete. A döntés egy spanyol úr beadványa nyomán arra kötelezte a Google-t, hogy a keresőben elérhető, elavult találatot törölje a találati listájából. A cikket annak idején jogosan tették fel az internetre, ezért nem indokolt eltávolítani, ugyanakkor a döntés lehetővé tette az abból fakadó sérelem orvoslását, hogy az uniós polgár nevére keresve ne egy régi, irreleváns információ jöjjön fel.

Hallgasd meg a témáról szóló rádióbeszélgetést!

Mindez örömteli fejlemény, ám hiába fogadozott a Bizottság, hogy a változtatás nem érinti az újságírói munkát, ez nem rettenti el a közéleti szereplőket attól, hogy kényes tartalmakat távolíttassanak el, tévesen a "felejtés jogára" hivatkozva. A legnagyobb hal, a Google ugyan kiépített egy rendszert a kérések szűrrésére, de ez a megoldás egyrészt nem opció a kisebb tartalomszolgáltatóknál, másrészt nem is kívánatos, hiszen így egy magáncég alkalmazza a jogot. Az azonban nem igaz, hogy főként politikusok és közéleti szereplők élnek vissza a felejtéshez való jog kínálta lehetőséggel. A keresők piacán Európában egyeduralkodó Google rendszertelenül publikált adataiból pedig az látszik, hogy a közéleti szereplők ez irányú kérelmeit sokkal nagyobb arányban utasítja el a cég szakértői apparátusa, mint az átlagos földi halandók igényeit. Nagy általánosságban tehát elmondható: a kellemetlen cikkeket az átlagember leszedetheti a Google találati listájából, ám a közérdekű információkra ez nem jelent veszélyt. Ugyanakkor a Google eljárása sem mindig a legprecízebb - ilyenkor a nemzeti adatvédelmi hatóságokhoz fellebbezhet az uniós polgár. A keresők üzleti érdekével (és az amerikai felfogással) ellentétes az uniós döntés és az ezt követő, 2016-os rendelet, így a Google továbbra is utóvédharcokat folytat az uniós tagállamokkal arról, pontosan hogyan és kik számára kell érvényesítenie a felejtéshez való jogot. 

A kezdeti maszatolás után új rendszerben indultak meg a megyei jogú városok felé a Modern Városok Program milliárdjai. A program Miniszterelnökség által kommunikált teljes összege mára elérte a 2500 milliárdot, ami több, mint háromszorosa az olimpia (szintén tervezett) büdzséjének, ráadásul a még kimaradt városok nélkül és 2020-ig. Bár nagyságrendileg ugyanannyian élnek Budapesten és a program városaiban, az összehasonlítás fals: a MVP sokkal alapvetőbb fejlesztéseket irányoz elő, mint amit az olimpia ígér. Most a hozzáférhető adatokra támaszkodva térképre visszük a kétszáznál is több projektet, hogy mindenki egyszerűen áttekinthesse, értelmes célokra megy-e a pénz, vagy a választók lekenyerezése zajlik.

A Modern Városok Program egy hatalmas ajándék minden érintett politikusnak, hiszen egy uniós pénzből elkövetett fejlesztés nem fél oldal publicitást kap a helyi lapban, amit egy egyentáblával is megtámogatnak, hanem maga a miniszterelnök jön el, és dicséri szép szavakkal a város vezetését. Mintha nem egy unalmas kódnevű EU-s programból épülne uszoda és színház, ahogy épült eddig épül majd ez után is, hanem egy jól átgondolt, tudatos koncepció mentén áldozna a város céljaira a közösből gondoskodó kormány. Az elismerésre nagy igény van, ám a tudatos koncepció hiányzik a MVP mögül: nincsen átfogó célrendszer arról, milyen egy modern város, amit a 2000+ milliárdból el akarunk érni 2020-ig, hiszen a "programban" a helyi politika határozza meg saját igényeit. Ez a szubszidiaritás-érv eleve gyanús egy ennyire centralizáló kormányzattól, de mire kiderül, jól határozták-e meg a célokat a helyi politikusok, vagy csak nagyokat mondtak a hirtelen pénz miatt - addigra már úgysem lehet visszacsinálni. Ott marad a város nyakán a két számmal nagyobb uszoda.

Romániában hatalmas tömeg tüntet a korrupt politikusok ellen, számos tagállamban napi szintűek az EU-s forrásokkal való visszaélésekről szóló hírek, az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai pedig nyolc tagállamban estében írnak korrupciós problémákról. Frans Timmermans, a témában illetékes bizottsági alelnök mindeközben arról tájékoztatta az Európai Parlament LIBE bizottságának elnökét, hogy jelenlegi formájában nem látja értelmét a tavaszra tervezett jelentés elkészítésének.

Timmermans január végi levelében hosszasan tárgyalja, hogy milyen fontos lépéseket tett és tesz majd az EU a korrupció ellen, érdemi magyarázatot azonban nem adott arra, hogy a már nagyjából megírt, tavaszra szánt jelentést végül miért nem adja ki a Bizottság, illetve hogy mit csinálna helyette. Az először 2014-ben elkészített jelentés formáján ugyan lehetett volna mit javítani, az azonban óriási lépés volt, hogy készült egy ilyen dokumentum, amely tagállami bontásban elemzi a korrupciós problémákat. Ez akkor nagyon sok ország vezetőjének nem tetszett, nem kizárt, hogy az ő nyomásukra hátrált ki a Bizottság a történet mögül. Ezt látszik alátámasztani Margaritis Schinas bizottsági szóvivő tegnapi nyilatkozata is, aki az EUobservernek elmondta, "a Bizottság számára a korrupció elleni küzdelem, semmi esetben nem jelentheti, hogy beavatkozik valamelyik tagállam belügyébe, vagy értékítéletet mondana annak politikai életéről". Ennek fényében különösen képmutató Timmermans és Juncker közös közleménye, amelyben a romániai eseményekre reagálva kijelentik, "a korrupció elleni küzdelmet folytatni kell, nem visszacsinálni".

Romániában tüntetnek a korrupt politikusok ellen (kép: Kettős Mérce)

A K-Monitor szerint nehezen érthető, hogy miért kell a fiókban tartani egy szinte kész, már régóta beígért anyagot. Elkeserítő, hogy az EU ennyire nem bír ellenállni a saját pecsenyéjüket sütögető tagállami vezetők nyomásának, különösen, hogy itt egy azokra nézve semmilyen kötelezettséggel nem járó jelentésről van szó. Felvetődik, mekkora az esélye annak, hogy valaha felálljon egy EU-s ügyészség, elkészüljön egy közös irányelv a közérdekű bejelentők védelméről, vagy valódi erőforrásokkal ruházzák fel a Európai Csalás Elleni Hivatalt, ha egy korrupcióellenes jelentés publikálása ekkora nehézséget okoz.

Timmermans leveléről egyébként Jávor Benedek PM-es európai parlamenti képviselő tweetelt először. Jávor szerint "az EU pont hogy nem tesz eleget a korrupció ellen, a jelentést pedig nyilvánosságra kell hozni, egy az unió intézményeit vizsgáló fejezettel együtt, ami a 2014-esből kimaradt". Álláspontja szerint "ez volna egy első lépés ahhoz, hogy az állampolgárok visszanyerjék az EU intézményei iránti bizalmukat".

.@TimmermansEU sent letter to @EP_Justice stating that no new EU Anticorruption Report is expected. Clearly, problem already solved. #OMG

— Jávor Benedek (@javorbenedek) 2017. január 31.

Levélben kértük Navracsics Tibor EU-biztos véleményét is, akihez igazságügyi miniszterként a korrupcióellenes stratégia is tartozott, ha kapunk választ, frissítjük ezt a bejegyzést.

Disclaimer: Léderer Sándor, a K-Monitor igazgatója személyes kapacitásában hozzájárult a 2014-es EU anti-korrupciós jelentésének Magyarországról szóló részének elkészítéséhez.

Közel 50 önkéntes segítségével 6 óra alatt adatbázisba rendeztük 199 képviselő vagyonnyilatkozatát. Ennyibe telt elvégezni az átláthatóság minimumát, amit megteremteni a kormányzat kutya kötelessége lenne. Az ehhez szükséges politikai akarat, jogszabály és informatikai infrastruktúra híján magunk vágtunk bele a gyakran papírra firkált, az olvashatatlanság határán billegő dokumentumok kereshető, összevethető adatbázissá gyúrásába.

Számítógép által (és néha számunkra is) olvashatatlan dokumentumok, átláthatatlan, nehezen kezelhető adatok - sokan belefuthattunk már ezekbe újságíróként, civilként, akár a közügyekért érdeklődő állampolgárként. Azért töltöttünk egy hetet a horvátországi Isztriában egy falu végén, hogy készítsünk egy platformot, ami megkönnyíti az egyébként nehézkesen értelmezhető és összehasonlítható vagyonnyilatkozati dokumentumok felszabadítását. Mutatjuk, mire jutottunk!