Egyre szaporodnak a civil részvételi technikák a létező demokráciák intézményeinek "meghackelésére". Meglepő, de sokak szerint ebből épp a demokrácia jöhet ki jól. Az állampolgárok által gyakorolt kontroll innovatív eszközei ellensúlyozhatják a képviseleti demokráciák bizalmi válságát. Az információs korban az átláthatóság és a bírálhatóság olyan jegyek, amely nélkül egy kormányzati döntés elfogadhatatlan, a demokrácia ugyanis nem szereti az intézményes titkokat. Kérdés azonban, hogyan lehet ezeket az alulról jövő, vadul burjánzó technológiákat mindannyiunk javára fordítani magánérdekek helyett. Erre a problémára mutat rá a BKK afférja a jegyrendszer biztonsági réseit feltáró hackerrel. 

A napokban valaki elérte, hogy 50 forintért vegyen elektronikus bérletet a BKK-tól, amivel sosem utazott, ellenben egyből szólt a cégnek, hogy gond van. Feljelentették. Nemrég Debrecenben egy civil programozó jól működő menetrendes applikációját elégelte meg a DKV. Készítettek egy használhatatlan alkalmazást, és beperelték a független app készítőjét a menetrendi adatok jogtalan felhasználása miatt. Külföldön bevett gyakorlat, itthon azonban csak nyomokban találni példákat arra, hogy az állami szervek a polgárok közreműködésével alakítsák ki Smart City és adat-infrastruktúráikat - a megoldásokat általában felülről próbálják érvényesíteni. A magánszférában ugyanakkor nő az igény, hogy rendszereik biztonságát etikus hackerek teszteljék. Erre egyébként a BKK is tett kísérletet a fenti esetben, de úgy látszik, az együttműködés még nem elég olajozott. 

Tegnapig kellett volna a civilellenes törvény szerint regisztrálnunk külföldről támogatott szervezetként. A K-Monitor idén áprilisban, a törvény tervezetének nyilvánosságra kerülésekor úgy döntött, ilyen szabályozásnak nem tesz eleget. Már akkor elmondtuk, hogy az ellenállást tartjuk a helyes reakciónak. A civileket tömörítő Civilzáció csoporttal együtt azóta is úgy gondoljuk, ez a törvény felesleges, megbélyegző és káros.

Miért?

A törvénnyel nem lehet önmagában foglalkozni, hanem abban a kontextusban kell látni, amelyben született. A Fidesz hatalomra kerülése óta mindent megtett minden olyan intézmény felszámolásáért, ellehetetlenítéséért, amely féket szabhat a hatalmának. Így történt a magyar civil szférával is, amelyet először kivéreztettek, majd megindult azon szervezetek lejáratása, amelyek bírálták a kormány munkáját. Mindeközben adóforintok százmillióiból hizlaltak fel bábcivileket, akik nem végeztek a kormány üzeneteinek továbbításán kívül semmilyen érdemi tevékenységet, és akiket nem kényszerít rá senki hogy magukra aggassák, hogy az állam pénzeli őket. Mindenki emlékszik a Norvég Civil Alap és az Ökotárs elleni hajszára, az Orbán Viktor által elrendelt értelmetlen KEHI vizsgálatra, és ez egyre durvább civilellenes kirohanásokra. Pedig az ország aktuális mumusai öt, tíz vagy akár huszonöt éve is ugyanazokat az értékeket, társadalmi ügyeket képviselik, kormányoktól függetlenül, és ha szükséges kormányok ellenére. Nem ők váltak az ország ellenségeivé, hanem azok, akik háborút hirdettek ellenük.

A civilellenes törvény számunkra mérföldkő, amely mellett egyszerűen nem tudunk elhaladni. Egy olyan pont, amelyen számos intézmény, ágazat már túl van, gyakran úgy, hogy észre sem vette ezt. A napi kompromisszumok, alkuk során sokszor elfelejtjük, hogy milyen messzire jutottunk egy úton, amelyen soha el sem akartunk indulni. Ha 2010-ben bárki azt mondta volna, hogy ide jut az ország, bolondnak néztük volna. Jogi és racionális érvekkel védekezünk, mert mi mást is tehetnénk, miközben jogtalan, irracionális érvekre épülő harc folyik ellenünk. Ezért mindegy, hogy egyből érvényt szereznek-e a törvénynek, esetleg az EMMI-től kapunk még egy kis időt, vagy majd inkább más módon lépnek fel ellenünk. Mindegy, hogy egyelőre csak ijesztgetés az egész, vagy már a civil szervezetek bedarálásának törvényi előkészítése zajlik. Nem veszünk részt benne.

Szánkódomb az Alföldre? 11 kilátó egy félreeső faluban? Fejjel lefelé megépített tájház? Shrek-tanya, csak mert állítólag az ogre magyar szó? Ezek a fejlesztések mind megvalósultak Magyarországon, méghozzá az uniós pályázatok döntéshozóinak jóváhagyásával, döntően az európai adófizetők pénzéből. Megkerestük a legelfuseráltabb idegenforgalmi fejlesztéseket, amelyek azt is láthatóvá teszik, hogyan gombolhatók le százmilliók átgondolatlan ostobaságokra a jelenlegi rendszerben.

A kép az Magyar Turisztikai Ügynökség kampányanyagának felhasználásával készült. 

Főként simlis politikusok és lehetetlen helyzetben lévő, abból kitörni akaró önkormányzatok hozták össze az uniós pénzre lecsapó idegenforgalmi fejlesztések legnagyobb baklövéseit. A 30 sztori közül találni döntéshozók magánbizniszeit, egyszerű üzleti fiaskót, átgondolatlan, túlméretezett beruházást és teljesen értelmezhetetlen, öncélú fejlesztést is. Az idegenforgalomról legalább Mészáros Lőrinc expanziója óta tudjuk, hogy jó üzlet, azonban az EU-s pénz csodát nem csinál. Infrastrukturális feltételek, látnivalók és összehangolt, jól kitalált és pozicionált értékajánlat nélkül ma már nem jönnek a vendégek. Az elfuserált beruházások listáján végigtekintve azonban inkább az a benyomásunk, hogy ezzel egyébként a résztvevők is tisztában vannak. A lehetőségekhez képest elenyésző a teljesen haszontalan, de rengeteg erőforrást felemésztő beruházás, amibe a település belerokkan - ennél az önkormányzatok sokkal óvatosabbak.

Játékkal és szakmázással mi is ott leszünk a Bánkitó Fesztiválon július 12. és 15. között, ahol kerettémának a szervezők a korrupciót választották. Becsületes közéletért küzdő civil szervezetek hadával ismerkedhetsz meg és mi is bemutatjuk, mit lehet tenni a korrupció ellen. Szó lesz a hétköznapi korrupciótól kezdve a milliárdos gigaberuházásokon át kormányzati átláthatóságig sok mindenről. Kipróbálhatod, mit lehet kihozni olyan nyílt adatokból, mint a helyi önkormányzatok költségvetései, vagy milyen dallamot adnak ki a legnagyobb közbeszerzők tenderei. Mutatjuk, milyen programokkal készülünk.

Mennyi? – Harminc! – Mi harminc? – Mi mennyi? Még a legtájékozottabb állampolgároknak is gondot okozhat a sajtóban keringő nagy összegek értelmezése, legyen szó a Vizes VB költségeiről, a költségvetés sarokszámairól vagy a sokat emlegetett lélegeztetőgépekről. Építettél már óriás ugrótornyot? Mi sem, de nem szeretnénk, hogy csak a politika és a politikai sajtó önkényes tálalására támaszkodhassanak a polgárok, ha a pénzüket költik. Ezért pályáztunk a Google Digital News Initiative-hez, hogy megalkossuk a COMPR-t, ami segít rendet vágni az adattengerben. Nyertünk!

A kormánypropaganda az elmúlt évekre elviselhetetlen méreteket öltött, a közpénzből lebonyolított, kék hirdetések uralta agitációs kampányok folyamatos elemévé váltak a kormánypártok politikájának. Mi a magunk eszközeivel ahhoz kívánunk hozzájárulni, hogy tisztább legyen a kép, mennyi közpénzt költött el a kormány tisztán politikai kommunikációra. Infografikán mutatjuk be, hogyan jutott el az Orbán-kabinet a közpénzből felturbózott önreklámtól a bevallottan politikai agitációt szolgáló kampányokig és a bárki által többször kitölthető álkonzultációkig. A kék hirdetések 5 éve és 45 milliárd forint közpénz története. 

Nyáron az elmúlt időszak legnagyobb parlamenti háttéralkuja zajlott a plakáttörvény kapcsán: minden párt azt találgatta, mit nyerhet és veszíthet a köztéri plakátolás esetleges beszűkülésével. Mivel a párt- és kampányfinanszírozás érdemi megújítására nyilvánvalóan nincs szándék, a rendszer egyetlen elemének a reformja csak a taktikázásról szólt. Látni kell, hogy a "lex csicska" nem szól a tévé- és rádióhirdetésekről, a nyomtatott sajtóról, így megmosolyogtató, amikor Kósa Lajos a kampányfinanszírozási rendszer átfogó megújításáról beszél. Tetszettek volna csatlakozni 2014-ben a civilek antikorrupciós programjához! 

Nehéz előrevetíteni, hogy a törvény hatására hogyan alakulnának át a köztéri politikai hirdetések: ma még tartanak az utóvédharcok. Az biztosnak vehető, hogy a korlátlan erőforrásokkal rendelkező kormánynak nem lenne probléma az új szabályok szerint hirdetni, míg más szereplők aligha fognak tudni a korábbi évtizedek korrupt gyakorlata szerint plakáthelyeket boltolni: a Jobbik kísérletét úgy tűnik, az államhatalom el fogja tiporni. Az mindenképp beszédes, hogy állami hirdetések csak egy töredéke megy óriásplakátokra, (ha az állami hirdetések egészének volumenéről szeretnél képet kapni, javasoljuk a Mérték anyagát), az ellenzék számára viszont sokkal fontosabb kommunikációs csatornát jelentenek. Nem véletlenül lett volna hajlandó a Fidesz bevállalni az ilyen hirdetésék részleges tilalmát is a törvény korábbi verziójában.

Az ezredfordulón pozíciót szerző zöldbárók helyét hektárról hektárra, cégről cégre veszik át a narancsbárók a magyar mezőgazdaságban, ez derül ki az agrártámogatások adataiból, amelyet immár ötödik éve dolgoz fel a K-Monitor. A 2016-es kifizetések és a tulajdonosi átrendeződések fényében továbbra sincs nyoma az ígért átrendeződésnek a kis, családi gazdaságok felé. Ami azonban egyre jobban látszik: a médiához, a bankszektorhoz vagy az építőiparhoz hasonlóan itt is pillanatok alatt felbukkantak a kormánypárthoz vagy személyesen a miniszterelnökhöz köthető nagygazdák, akik aztán megcsinálják a szerencséjüket a magyar mezőgazdaság egyre egyenlőtlenebb világában. Tavaly a legnagyobb pezsgést Orbán Viktor legszűkebb környezetében figyelhettük meg: a falubeli komák, sportbarátok, rokonok gyarapodtak, a régi motorosok visszaestek. Ha konkrét települések nagygazdáira keresnél, itt tudsz.

Az Infotér budapesti Okos Város Konferenciáján jártunk, ahol a főműsoridőben Deutsch Tamás és Csepreghy Nándor adtak elő a kormányzati terveket a megjelent önkormányzatoknak, vállalkozóknak és hivatalnokoknak. Mi a V4-es szekció előadásaiból mutatjuk be a régiós okos városok helyzetét.

Az utóbbi években egyre inkább előtérbe kerül a hazai városfejlesztésben és a közbeszédben is az okos város-koncepció. A kormányzat kommunikál a magyar településekkel, ösztönzi őket a hazai és nemzetközi (főleg uniós) források kiaknázására. A jövő magyar városainak a képe eszerint a szemünk előtt alakulhat ki. Nem mellékes azonban, hogy ezeket a fejlesztéseket a városlakókért, illetve az ő részvételükkel valósítanak-e meg, vagy önkényesen, csupán a rövid távú politikai és gazdasági haszonra koncentrálva. Ebben a progresszív városfejlesztésért folyó harcban fontos szövetségesei lehetnek egymásnak a régió hasonló cipőben járó települései. 

Magyarország az elmúlt fél évben tudatosan provokált lázadást az európai politikában, ám úgy tűnik, egyedül maradt a harcával. A mai döntés nyomán az Európai Parlament elkezdi vizsgálni, hogy tiszteletben tartják-e az európai alapjogokat Magyarországon. Sajtóadatbázisunk alapján bemutatjuk, mi vezetett ahhoz, hogy a kormány kihúzza a gyufát az európai mérsékelteknél is.

Közel fél éve hirdette meg Orbán Viktor a lázadás évét. A miniszterelnök új, globális víziója arra szolgált, hogy értelmezze saját rendszerét a világpolitika fejleményei tükrében és szövetségeseket szerezzen törekvéseihez. Orbán szerint mi, magyarok már túl vagyunk a lázadáson, a 2010 óta lezajlott rezsimváltás pedig eszerint a nemzetközi érdekek fogságából való megszabadulásként értelmezhető. A "magyar emberek" érdekeit azonban egyedül a forradalmi kormánypárt, a Fidesz-KDNP képviseli, hiszen a fülkeforradalom vívmányait rendszerint a teljes ellenzék és gyakran a civil társadalom is elutasította. Őket a kormánypárti média egyre élesebben a nemzeti függetlenség ellenségeinek állította be. A centrális erőtér kialakítására és a nyugati szövetségi rendszerek gyengítésére irányuló törekvés azonban úgy tűnik, kudarcot vall. Kevésbé azért, mert itthon is újra tömegek kérdőjelezik meg az egyetlen "nemzeti érdek" orbáni politikáját, sokkal inkább azért, amit az EP-szavazás is mutat: a magyar miniszterelnöknek nem sikerült meggyőznie Európát víziója helyességéről. Úgy tűnik, az európai vezetők mást látnak a magyar folyamatok mögött: egy kiépülő, korrupt tekintélyuralmi rendszert, amely az EU-n belül, annak voltaképpeni asszisztálásával valósul meg. A határozat leszögezi, hogy Magyarországon rendszerszintű fenyegetés éri a jogállamiságot a korrupció mértéke és a demokratikus intézményrendszer leépítése miatt

A 2014. november 1-én hivatalba lépett Juncker-bizottság mandátuma félidejéhez ért. Junckert fontos átláthatósági kötelezettségvállalásokkal választották meg, a kérdés sokáig kiemelt helyen volt a bizottság agendájában, ez azonban az elmúlt hónapokban megváltozni látszik. Partnerünk, az uniós ügyekben aktív Access Info arra kérte az Európai Uniót, hozzon átláthatósági reformokat, hogy helyreállítsa azt a bizalmat, amit intézkedéseivel elvesztett.