Novemberben Budapesten jártak és 1200 milliárd forint összértékű közbeszerzést vizsgáltak meg az Európai Bizottság auditorai a 2015 és 2017 közötti időszakból. A 29 vizsgált projekt fele olyan építési beruházás volt, melynek végső ára rendre 20-70 százalékkal meghaladta a felhívásban becsült értéket. A Bizottság egyes hírek szerint a rendszerauditot követően az uniós támogatások egy részének megvonását, 10 százalék átalánykorrekciót javasol, 100-150 milliárd forint lehet a büntetés.

 Ugyanakkor információink szerint bizonyos ellenőrzések projektenként eltérő hibákat és korrekciókat állapítottak meg, melyek összértéke 100 milliárd forint felett lehet. Az ellentmondás lehetséges magyarázata, hogy két különböző auditról volt szó: projektek ellenőrzéséről, illetve egy rendszerellenőrzésről. Tőlünk függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre a Portfolio.hu is. Bárhogy is legyen, ez súlyos kritikát mond az uniós pályázati rendszerünkről, ráadásul milliárdokat bukhatunk általa. Egy képviselői kérdésre a kormány most először reagált a kiszivárgott hírekre, méghozzá abban a stílusban, ahogy mostanában minden kritikára szoktak: migránsozással, a lehetséges büntetés súlyával való szembenézés nélkül. A hazai politikai ketrecharcban ez a kommunikáció talán működik, de az ellenőrzés összetett rendszere felől érkező kritika erőből félresöprése súlyos felelőtlenség.

fotó: Nyugat.hu

Tavaly októberben nevezték ki Kósa Lajost a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszternek. Ezzel az ő feladata lett, hogy felpörgesse és a kampányban is láthatóvá tegye a vidéki városok részben uniós finanszírozású nagyberuházásait összefogó Modern Városok Programot. Kósa a kampányban inkább botrányaival tűnt ki, amiért országjárása is titokban zajlott. Legutóbb tavaly év végén összegeztük a már akkor 3500 milliárd forintra saccolt programot, melynek végleges tartalmát azóta sem ismerhette meg a nyilvánosság. A nemrég közzétett dokumentumok alapján kijelenthető: a program Kósa alatt sem pörgött fel, helyét az új kormányban kormánybiztosként Gyopáros Alpár vette át. Nagyvonalú becslés szerint a 2015/16-os ígéretek negyede-ötöde kerülhetett még csak megtámogatásra, Gyopáros azonban egy interjúban már a Modern Falvak Program elindításáról beszélt. 

A Modern Városok Program 2015. március 25-én indult Sopronban és 2017. május 26-án zárult Hódmezővásárhelyen. A "Program" így tulajdonképpen a miniszterelnök országjáró turnéját jelentette, melynek során a polgármesterekkel találkozva fejlesztési kosarakban állapodott meg a városokkal. 23 megyei jogú várossal mintegy 260 beruházás végrehajtásában állapodtak meg, ami legalább 3500 milliárd forintba kerül majd. A Program azonban nem egységes, vannak benne olyan elemek, amiket uniós forrásból a sajtókompatibilis megállapodások nélkül is megvalósították volna, de kétségtelen: a kormány költségvetési pénzből is áldoz a városok fejlesztésére a következő években. Érdemes látni, hogy a közút- és vasútfejlesztések ebből több, mint 2000 milliárd forintot tesznek majd ki, ezek mellett városi infrastruktúra-, sport-, kulturális és egyéb fejlesztések indulnak, melyeket a városok maguk valósítanak meg uniós és költségvetési támogatásokból. Utóbbiak konkretizálásában és a városokkal történő megállapodásokban szántak szerepet Kósának.

Azzal, hogy május 30-án a román Alkotmánybíróság a korrupcióellenes főügyész visszahívására kötelezte Iohannis államfőt, keresztülhúzta az elnök politikailag is értelmezhető igyekezetét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) autonómiájának és cselekvőképességének megőrzésére. Egy korábbi esetben Iohannisnak sikerült visszautasítania az igazságügyi miniszter javaslatát egy, a Legfőbb Bírói Tanács által kiadott tanácsadói vélemény alapján, amely kimondta, hogy a főügyész elleni vádak nem elég megalapozottak a lemondatásához. Bianca Selejan-Guțan a Verfassungsblogon megjelent cikke alapján összefoglaljuk, hogyan alakult ki mégis alkotmányos patthelyzet a korrupciós ügyészség vezetője körül.

(a fotó forrása: krónika.ro)

A felcsúti fociakadémia nem regisztrált külföldről támogatott szervezetként, beszámolója alapján mégis fillérre tudható: húszmilliós támogatást kapott az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA). Az Alapítvány korábban is tüntetett fel ilyen támogatást, mégsem szerepel a civilek által sérelmezett feketelistán. Az eset jól mutatja, a listázással a kormánynak a megbélyegzés volt a célja, a külföldi támogatások átláthatóságát, ahogy korábban, ma is a beszámolók teremtik meg. E beszámolókat a listázó törvényt sérelmező civilek, köztük mi is fontosnak tartják és évről-évre közzéteszik.  

fotó: 24.hu

Egy választás után nyilván nem lehet mindenki boldog, de idén áprilisban, miután a választók nagy része legalább a kormány-ellenzék valamelyikét le kívánta váltani, nem volt meglepő a csalódás és a düh. Már a voksolás előtt, az országos listák összeállításánál eldőlt, hogy az ellenzék továbbra is a Fodor-szindrómával küzd, a Fidesz-KDNP jelöltjei között pedig továbbra is helyet kapnak a párt elutasított, korrupciós ügyekbe keveredett politikusai (pl. Simonka György, Farkas Flórián, Rogán Antal). A pozíciójukat őrző pártelitek hatalma azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak az őket zsaroló pártoknak. Ha már maguk a pártok nem állnak elő hitelesítő technikákkal.

A következőkben bemutatjuk a preferenciális szavazást, ami megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben. A jelöltek sorrendjébe való beleszólással a választópolgárok megakadályozhatják, hogy pártjaik csirkefogókat nyomjanak le a torkunkon ahelyett, hogy a népszerűbb, tisztább jelölteknek adnának esélyt. 

"Hajítsuk ki a gazembereket!" (fotó: Dan Houston / Getty)

Utoljára 2011-ben volt a tavalyinál is alacsonyabb a valódi versenyt biztosító nyílt közbeszerzések száma a nemzeti eljárásrendben. A nemzeti eljárásban lefolytatott több mint 7200 közbeszerzésből alig 200 (2,8%) zajlott teljesen nyílt eljárás szerint. Az uniós értékhatár felett sokkal jobb az arány, de a nemzetközi összehasonlítás és az egyindulós eljárások magas száma ott is jócskán árnyalja a képet. Bemutatjuk a Közbeszerzési Hatóságtól kapott adatokat.

forrás: Getty Images/CNN

A közbeszerzési rendszer célja, hogy az állami szereplők, olyan módon szerezzenek be árukat, szolgáltatásokat, vagy rendeljenek meg építési beruházásokat, hogy eközben a lehető leghatékonyabban költsék a közpénzeket. Aki olvas híreket, az tudhatja, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek sok oka lehet, a leggyakrabban a hozzáértés hiánya vagy korrupt befolyásolás okozza a közérdek sérelmét. Az állam feladata az volna, hogy ezt a két tényezőt próbálja meg amennyire csak lehet visszaszorítani, jó szabályokkal, képzéssel, átláthatósággal. A cél, hogy ezáltal valódi versenyt teremtsen, és ebben a versenyben válassza ki a legjobb ajánlatokat. Ezért szeretjük, amikor a közbeszerzéseket sok résztvevő mellett nyílt eljárásokban bonyolítják. A közbeszerzési rendszeren keresztül persze lehet támogatni bizonyos közpolitikai célokat is - környezetvédelem, foglalkoztatottság, innováció, fenntarthatóság - de csakis világos szabályok szerint.

A Rogán-minisztérium által vezérelt Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) közzétette a választások előtti 3 hónapban lefolytatott tenderei eredményét. Az NKOH itt különböző állami szerveknek, hivataloknak, állami vállalatoknak folytat le a kommunikációs tendereket úgy, hogy egy korábbi szerződésben már kiválasztott három cégcsoportot, akik aztán minden egyes munkáért külön "versenyeznek". A három klientúrabajnok, Balásy Gyula, Kuna Tibor és Csetényi Csaba közül utóbbi kettő érdekeltségei lemaradtak, az állami kommunikációs feladatokat pedig sorra Balásy cégei, a New Land és a Lounge viszik el. Az állami propagandakampányokért is felelős cégek a december vége és május vége közti időszak összesen 11,4 milliárd forintos különböző munkáinak 84%-át nyerték el.

Jelentős összeget szórtak ki az éve elején is abban a keretszerződésben, ahol korábban már kiválasztották azt a néhány klientúracéget, akik a legzsírosabb állami munkákért egyáltalán "versenyezhetnek". A Balásy Gyula-féle New Land Media, a Lounge Design a Csetényi-féle Network360 és Affiliate Network és természetesen Szijjártó barátja, Kuna Tibor cégei, a Young&Partners és a Trinity és a Sprint Nyomda. A munka: videógyártás, tanácsadás, PR, marketingfeladatok, grafikai és nyomdai szolgáltatások, jó drágán, hiszen a bebetonozott haveri cégek között vélhetően nincs élet-halál küzdelem, melyik munkát ki visz el. A költések nagy része már szerepelt a hírekben, de az így egyben látható jól, hogyan működik a NER Pareto-elve: nem elég, hogy kiemelnek 3 céget, akikhez a megbízásokat pumpálják, de közülük is van egy, ami elviszi a munkák 80%-át. Mára Balásy cégei szinte minden értékesebb munkát elnyernek, Kunának néhány bejáratott partner megbízásai jutnak (az MVM-kapcsolatról itt írtunk), a Rogán-szomszéd Csetényi Csaba pedig ugyan ott forog a politikusok környékén a stadionok díszpáholyában, a NKOH tenderein azonban hiába indult el 26-szor, mindössze egyetlen apróbb munkát sikerült elcsípnie. Ebből talán még a folyamatos pályázás költségei sem igazán vannak lefedezve, de a Csetényi-cégek indulása is kell ahhoz, hogy a verseny látszata fennmaradjon.

Hatodik éve dolgozzuk fel az agrártámogatások adatait, hogy a közvélemény is tájékozódhasson arról, kik Magyarország legnagyobb zöldbárói és hogyan alakulnak az erőviszonyok az agráriumban. A legtöbb támogatást kapó 10 százalék tavaly is elvitte az 560 milliárdos támogatási összeg bő háromnegyedét, a legzsírosabb nagygazdák a politikai-gazdasági széljárást kihasználandó a céghálójuk toldozásával-foldozásával próbáltak minél nagyobb részt kihasítani a 2015 óta csökkenő uniós agrárkasszából. Zöldbáróink ügyesen matekoztak: a nagybirtokosokat eddig leginkább hizlaló területalapú támogatások visszaszorulása ellenére alig csökkent az általuk felmarkolt támogatások végösszege. Bemutatjuk, hogy néznek ki a Csányinak, Mészárosnak, Leisztingernek és társaiknak tejelő agrárbirodalmak, amelyek milliárdos tulajdonosait a támogatási rendszer tovább gazdagítja.

10-15 éve, amikor még erősen kétpólusú volt a pártrendszer, elképzelni sem tudtuk a magyar médiát a jobb és a baloldal politikai állásfoglalásként járatott, nagy napilapjai, a Magyar Nemzet és a Népszabadság nélkül. Főleg úgy, hogy közben a Fidesz és az MSZP velünk marad. Ahogy 2016 őszén a Népszabadságnál, most a Magyar Nemzetnél is megnéztük, milyen tényfeltáró cikkekkel szerepelt a lap korrupciós-közpénzes sajtóadatbázisunkban. Revolvermédia volt vagy sem, adatbázisunk 10%-át adja a Nemzet - olyan ügyeket indítva el, mint a D-209, a Mucuska-Gate, Sukoró, K.G. Béla, Simon Gábor vagy a G-nap után a letelepedési kötvénybiznisz és legutóbb Kósa kavarása az örökséggel. A lap értékes forrása a közelmúlt magyar politikatörténetének, reméljük nem tűnik el nyomtalanul az éterből. Reméljük azt is, hogy a nyilvánosság felismeri, milyen veszélyekkel jár a politikától függő Simicska-modell a média szabadsága tekintetében és jobban vigyáz azokra az értékekre, amit egy 80 éves napilap vagy éppen egy független, termékeny és az átlagnál sokszínűbb szerkesztőség jelent.

Az újabb Fidesz-KDNP kétharmad után talán kisebb meglepetést keltett a Népszabadság egyik napról a másikra történő kicsinálásánál, hogy a korábbi Fideszes oligarcha, aki 3 éve egy februári napon "kiszánkózott" a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, szóval Simicska Lajos kapitulál és leépíti a médiabirodalmát. A több fronton is defenzívába szorult Simicska számára már nem éri meg, hogy újabb 4 évig finanszírozzon egy olyan lapot, amitől a magyar hirdetési piacon mindenható magyar állam megtagad minden reklámot, előfizetést és egyre növekvő médiabirodalommal csábítgatja a mérsékelt jobboldali olvasótábort. Simicska médiaháborúját és annak tulajdonképpeni kudarcát nem érdemes hosszasan taglalnunk, de az tagadhatatlan, hogy az elmúlt hetek néhány, szerző nélküli, kétes hitelű cikke ellenére a Magyar Nemzet az elmúlt 2 évben fontos ügyeket tárt fel a politikai elit legdurvább stiklijei közül. Büntetőjogi felelősségre vonás híján sovány vigasz, de Wiedemann Tamás (aki azóta a G7-hez igazolt) a Magyar Nemzet hasábjain rántotta le a leplet a letelepedési kötvények ügyéről, amivel százmilliárdokat húztak ki láthatatlanul az adófizetők zsebéből.

A 2006-ban azért robbant akkorát az őszödi beszéd, mert a regnáló kormány titkolózott és hamis költségvetési adatokkal etette a közvéleményt a választások előtt. Az "igazság pillanata" csak a megnyert voksolás után jött el és mivel a választók jobbnak gondolták a gazdaság állapotát, mint amilyen valójában volt, nem vették jó néven a megszorításokat. A 2018-as választások előtt is feltehetjük a kérdést: reális-e a nyilvánosságban az országról festett kép? 2010 óta ugyan csorbult az információszabadság, romlott a közügyek átláthatósága, mégis brutális mennyiségű tényfeltáró cikk született a politikai elit és a kormányközeli klientúra zűrös ügyeiről. Mindent tudunk tehát? A mi ízlésünkre, ítéletünkre van bízva, kit segítünk hatalomhoz? Sajnos távolról sem! 2006 óta messzebbre kerültünk attól, hogy tényadatokról és pártprogramokról szóljon a közélet - és nem csak a média növekvő átpolitizáltsága miatt. A választásokra készülve több fajsúlyos, az ország jövőjét alapjaiban meghatározó ügyben is sötétben kell tapogatózzunk. Összeszedtünk a 10 legnagyobb rejtélyt, amit sikerrel titkoltak el előlünk!