Tizenegyezren töltötték ki az Ígyszültem.hu szülésélmény-térképet. A válaszokból többek közt kiderült, hogy a szülések 68 százalékában fizetnek hálapénzt, ennek átlagos összege pedig 111 ezer forint. Becslésünk szerint így nagyságrendileg 7 milliárd forint lehet a hazai állami szülészetben fizetett hálapénz összege egy évben.
(Ván Janka rajza.)
Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon a leegyszerűsítve hálapénznek nevezett valami, amit a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak. Annak érdekében, hogy mélyebben megismerjük a szülészeti hálapénz közvetlen hatásait, 2020 nyarán elindítottuk az Ígyszültem.hu oldalt, ahol arra kértük azokat az anyákat, akik az elmúlt 10 évben állami intézményben hozták világra gyermeküket, hogy számoljanak be a szülésélményeikről. Októberig több mint 11.000 válasz érkezett.
Bár idén ősszel a Magyar Orvosi Kamara javaslatára a kormány döntött a hálapénz kriminalizálásáról, a legfrissebb hírek szerint “népesedéspolitikai okokból” a szülész-nőgyógyász szakma kivételt képez majd az új jogszabály alól. Ebben a blogbejegyzésben az új szabályozás mellett azt is megvizsgáljuk, mit jelenthet ez a kiskapu a szülészeti ellátórendszerre nézve.
A magyarországi szülészeti ellátórendszert átszövő hálapénz-problémát korábban négy részes blogsorozatban jártuk körbe: írtunk a hálapénzrendszer kialakulásáról, a szülészeti ellátásra gyakorolt hatásairól, áttekintettük a kérdéskör jogi hátterét és foglalkoztunk a szülészetben gyűjtött - kezelt adatok helyzetével is. Az információhiány és a szülészeti adatok erősen korlátozott hozzáférhetősége miatt 2020 nyarán kérdőíves felmérésbe kezdtünk. Az igyszultem.hu-n zajló kutatás első szakasza nemrég véget ért: novemberig több, mint 10.000 hazai szülésről érkezett beszámoló az oldalra. A felmérés elindításakor még nem reménykedhettünk benne, hogy a kutatás tárgya, a hálapénzrendszer egy törvényjavaslattal néhány hónap leforgása alatt akár betiltásra is kerülhet.
A 2020-as év alaposan felforgatta az önkormányzatok életét. Tavasszal a járvány miatt az idősek és rászorulók, valamint a karanténban lévők ellátása az önkormányzatok feladatává vált, melyhez sem szakmai, sem anyagi segítséget nem kaptak a kormányzattól. Még a szükséges információkhoz való hozzájutásban is nehézségekbe ütköznek, a kormányzati válságkezelés politikai indíttatású elvonásai pedig leszűkítették az önkormányzatok pénzügyi mozgásterét. A gépjárműadó elvonása, a felfüggesztett idegenforgalmi adó, a több hónapra ingyenessé tett parkolás jelentősen megnyírbálta a költségvetést, amit súlyosbít a járvánnyal együtt járó adóbevétel-kiesés, vagy éppen az önkormányzatok által elengedett bérleti díjak miatti bevételcsökkenés. 2021 sem ígérkezik könnyű évnek, amit a minap hatályba lépett kormányrendelet is mutat: jövőre nem emelhetnek adót az önkormányzatok. Mi lesz az önkormányzatisággal a válság és az elvonások után?
A beszélgetés résztvevői voltak: Pálné Kovács Ilona, a Regionális Kutatások Intézetének kutatóprofesszora, a PTE egyetemi tanára; Molnár György, Józsefváros polgármesteri kabinetjének főtanácsadója és Fischer Ádám, Ercsi alpolgármestere, az Ercsi Falanszter blog szerkesztője.
A beszélgetés az alábbiakban visszanézhető, illetve a fontosabb gondolatok visszaolvashatók. További írásaink önkormányzatiság és közösségi részvétel témában itt: #részvétel
Az előadások diái e bekezdés alján visszanézhetőek.
Pálné Kovács Ilona bevezető prezentációjában kiemelte, hogy "az önkormányzatok, az önkormányzatiság már a járvány előtt is válságban volt". Az önkormányzatok részesedése a közösségi kiadásokból és bevételekből a rendszerváltás óta folyamatosan csökken, de a totális fordulat 2010 után következett be. Ekkor az eladósodott önkormányzatok válságkezelésének narratívájába burkolva drasztikus centralizációs lépések követték egymást. Ma az állampolgárok nagy része nem tudja, hogy az okmányirodát - ahol útlevelet csináltatnak - már nem az önkormányzat működteti, mint ahogy az iskolák is az állami tankerületi központok felügyelete alá tartoznak. Tavaszi kutatásuk rávilágított arra, hogy a kormányzati elvonások, a járvánnyal együtt járó bevétel kiesések mellett mekkora probléma az akadozó és megkésett információáramlás a kormányzati szervek oldaláról.
Molnár György Budapest VIII. kerületének példáján keresztül mutatta be, hogy a járvány válság és a kormányzati elvonások következtében már több, mint 10 százalék a kerületi költségvetés vesztesége. A kiesett bevételek mellett a legnagyobb gondot az információhiány jelenti. Szórványosan kapnak adatokat a betegekről, karanténban lévőkről, így az ellátásukról is nehéz gondoskodni. Összefoglalta, hogy Józsefvárosban milyen válságot enyhítő intézkedéseket vezettek be, a rendkívüli segélytől, a lakbér és bérleti díj moratóriumon, és az átmeneti krízislakások kialakításán keresztül, egészen a népkonyha bővítéséig. Közös platformon című friss kiadványunkban mi is jó példaként mutattuk be Józsefváros önkéntes szervező tevékenységét. A szakértő szerint az önkormányzatok kiemelt feladata: "a demokratikus megoldások keresése és felmutatása, téves a „hatékony intézkedések” fétisén alapuló autokratikus reflex." Szolidaritás erősítésére, az emberekkel való közvetlen kapcsolat kialakítására, innovatív megoldások és együttműködések keresésére van szükség.
Fischer Ádám a 8,5 ezer lakost számláló Ercsi esettanulmányán keresztül mutatta be, milyen dilemmákkal szembesül egy kistelepülés a jelenlegi járvány válságban. A stagnáló, csökkenő bevételek mellett a kiadások növekedése miatt már az elmúlt években működési hiány lépett fel, melyet csak a jövő felélésével tudott kezelni az előző városvezetés (pl. ingatlaneladások). Bár a közfoglalkoztatási programokat erős kritikával kezelte, ezek kivezetésével sok kistelepülésen a közszolgáltatások egy része lényegében megszűnt. Ezt a helyzetet súlyosbítja a 2020-as év, amikor az önkormányzat 100 milliós hitelkeret igénybevételére kényszerült, a költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében folytatnia kell az önkormányzati vagyon értékesítését, a hivatali apparátus béren kívüli juttatásainak elvonásán túl fel kellett függeszteni a civil és sportszervezetek támogatását. Az alpolgármester nem festett rózsás képet a közeljövőről. A saját forrásból megvalósuló felújítások, beruházások leállását, a városgazdálkodási tevékenység leépülését, a járóbeteg-szakellátó állami fenntartásba adását, a helyi buszjárat megszűnését, a társadalmi szervezeteknek adott támogatások megszűnését és esetleges létszámleépítést vizionált.
A beszélgetés egyik központi témáját a nyitó prezentációkból is kiindulva az önkormányzatok pénzügyi mozgásterének szűkülése adta. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ez a kistelepüléseken a közszolgáltatások megszűnéséhez vezethet, a nagyobb, forrásgazdagabb városokban, kerületekben pedig a közszolgáltatások színvonalának folyamatos romlására lehet számítani. Pálné Kovács Ilona szerint hiú ábránd az uniós források közvetlen brüsszeli elosztásában hinni. Még ha valamelyest növekszik is a közvetlenül az Európai Bizottság által osztott uniós források nagysága a 2021-2027-es időszakban, az önkormányzati fejlesztési források döntő része felett továbbra is a magyar állam diszponál majd.
Felmerült a kérdés, hogy lehet-e még több közfeladatot állami hatáskörbe vonni, vagy már elértük a centralizálási plafont. Pálné Kovács Ilona véleménye szerint a
"centralizáció ésszerűségén már régen túl vagyunk".
Kifejezetten fájó pont, hogy az államosított közszolgáltatások esetén a centralizáció kiértékelése nem történt meg az elmúlt években. Molnár György élesebben fogalmazott: "a kistelepüléseken lényegében megszűnt az önkormányzatiság, de a városokban is nagyon rossz bőrben van". Fischer Ádám alpolgármester szerint "az nem önkormányzatiság, hogy az állam átutalja az óvónők bérét, mi pedig pedig továbbutaljuk az óvónőknek", de a fejlesztések prioritásaira a városnak ma már nincs ráhatása.
A beszélgetés zárásaként megkérdeztük, hogy a megfogalmazott nehézségek ellenére milyen pozitív hatásai lehetnek a járvány válságnak az önkormányzati szektorra nézve. Pálné Kovács Ilona az e-önkormányzatiságot és a digitalizációt emelte ki, valamint fontosnak tartotta, hogy helyi lakosokkal, vállalkozásokkal, civil szervezetekkel próbáljanak kapcsolatot létesíteni, a "segítséget a saját házuk táján kell keresni". Molnár György szerint az anyagi kényszer miatt bátrabbá válhatnak az önkormányzatok az eddigi tabutémákban rejlő tartalékok kiaknázásában. Így az ingyenes lakossági parkolás megreformálásában, vagy éppen az önkormányzati bérlakások - jelenleg nagyon alacsonyan tartott - díjainak mérsékelt emelésében. További költségcsökkentési lehetőségek rejlenek a beszerzési rendszerek átgondolásában, átalakításában. Józsefváros az ősszel elfogadott antikorrupciós stratégia és intézkedési terv előzményeként, felbontotta a közétkeztetési szerződést a korábbi céggel, amitől 100 milliós nagyságrendű megtakarítást remélnek.
Mit tehetnek helyben a koronaválság megoldásáért az önkormányzatok, a képviselők, a civilek és a helyi közösségek együtt? Új kiadványunk a tavalyi választások után Helyi együttműködések rendszere címmel megjelent kötet folytatása. Egy éve, a választások után azt tekintettük át, hogyan járulhat hozzá az átláthatóság és a részvételi demokrácia erősítése egy új politikai kultúra kialakításához helyi szinten. A remélt helyi együttműködéseket megteremtő részvételi fordulat azonban váratlan formában következett be. A koronavírus-járvány és vele párhuzamosan a központi kormányzati elvonások egyfelől drasztikusan szűkítették a társadalmasítás mozgásterét, másfelől azonban a válságra adott ösztönös reakciók maguk is közösségi megoldások felé nyitották meg az utat. Tanulmányunk ezeket tekinti át: online fórumok, önkéntesség, közösségi finanszírozás - többek közt ezek helyi szintű használatát térképeztük fel.
Tavaly a választások kapcsán a közösségi részvételt, mint a politikai képviselők és a tőlük eltávolodott helyi közösségek viszonyának újrateremtését mutattuk be. A sokat emlegetett bizalomhiány azonban nemcsak a képviselőkkel való viszonyban, hanem a közösségek tagjai közötti mindennapi interakciókban is tetten érhető. A járvány nyomán kialakuló válsághelyzet váratlan esélyt kínált az egymásra találásra: elég megnézni a segítséget kérő és ígérő üzeneteket a közösségi médiában, hogy lássuk, a bizalmatlan légkört egy konstruktív, szolidáris egymás felé fordulás váltotta fel, különösen helyi szinten. Vajon tartóssá válhat ez a közösségi működés, vagy a járvány negatív társadalmi hatásai, a szociális távolságtartás és az önkormányzás elszegényítése idővel még nagyobb bizalmatlanságot teremt majd?
Közösségi finanszírozás: a fogalom olyan, itthon is egyre elterjedtebb technikákat takar, amelyek akkor lépnek működésbe, ha a hagyományos finanszírozási csatornák (bankok, állam, intézményes adományozók) eltömődnek. Online konferenciánkon azt jártuk körül, kifejezettem a mostani, járvány-sújtotta helyzetben, az önkormányzatokat érintő elvonások közepette hogyan lehet forrást teremteni a helyi kezdeményezésekhez. Ehhez az adományszervezés és az online crowdfunding különböző, helyi erőforrásokra támaszkodó formáit tekintettük át. Az előadások nem csak azoknak lehetnek érdekesek, akik szeretnének helyi kezdeményezéseket felkarolni, segítve szűkebb-tágabb közösségüket, de ötleteket adhatnak a magyar önkormányzatoknak is azzal kapcsolatban, hogyan erősíthetik meg saját településük civil-adományozói ökoszisztémáját. Három előadás arról, hogyan aktiválhatod a szomszédságod erejét a válság leküzdésére.
fotó: Nonprofit Law Blog
A járvány okozta helyzetben nemcsak az immunrendszerünk, de a közösségeink ereje is vizsgázik. Nem kell egy településen minden lében kanál főcivilnek lenni ahhoz, hogy lássuk: a szolidaritás mindennapi megnyilvánulásai azonnal felütik a fejüket, amint baj történik. Az emberek ételt visznek, maszkot varrnak, gyógyszert váltanak ki, a helyi cégek segélycsomagot osztanak, a politikusok próbálnak kapcsolatot keresni a lakosokkal. Sajátos, hogy éppen akkor kell összekapaszkodni, amikor a helyi közösségek kulcsintézményei, az önkormányzatok egyre több feladatot kell végezzenek úgy, hogy a kormány sorra vonja el bevételeiket, hatásköreiket. Közösségi finanszírozással nem helyettesíthetőek a hagyományos állami feladatok, de a bajba jutottak megsegítéséhez, a közösség rugalmas ellenállóképességének megtartásához, illetve innovatív, gyors reakciójához a felmerülő helyi igények kielégítésében, a közszolgáltatásokhoz való szélesebb hozzáférés megteremtésében egyre komolyabb szerepet játszik. Példa erre az információhoz való hozzáférés megteremtése egy független helyi lap indításával, egy kedvelt helyi vendéglátóhely talpon maradásáért indított gyűjtés, téglajegyek az új óvodához, faültetés helyi kezdeményeztésre stb.
Talán nincs még egy ügy, amiben annyira kézenfekvő megoldás kínálkozna a közpénzek védelmében, és ezt annyiszor ismételték volna el, mint a kamupártok ügyében. A 2010 után létrejött szabályozás hiányosságait kihasználva rosszhiszemű szerveződések 2014-ben és 2018-ban is több milliárd forinttal károsították meg az államkasszát. A jogalkotó ugyan időről időre finomít a szabályozáson, de a végleges megoldást, vagyis a kampányköltések nyilvánosságát és szorosabb ellenőrzését máig nem teremtette meg. Most újra a választási szabályokhoz nyúl a Parlament, de a kamupártok megszüntetése (harmadik próbálkozásra!) csak ürügy: a szavazatok szétforgácsolása mellett (némi hátszéllel) továbbra is jöhetnek a kamupártok.
Megmutatjuk, hogy ha a politikai szereplők tennék a dolgukat - ahogyan sajnos nem teszik -, akkor milyen módosítók elfogadásával lehetne pontot tenni a demokráciát megcsúfoló, a közélet egészére árnyékot vető “rablópártok” garázdálkodásának - és vele a kampánypénzek szégyenletes felhasználásának.
A kamupártok által négy évenként elnyelt összeg annyi, mint...
Tavaly ilyenkor még abban reménykedtünk, hogy áttörés lesz a részvételi demokrácia tekintetében a 2020-as év. Esélyt láttunk rá, hogy a régió városaitól való lemaradást pótolva itthon is megjelennek az önkormányzatokban a polgárokkal szorosabb kapcsolatot teremtő, innovatív, digitális bevonást is megvalósító eszközök. A koronajárvány és a kormányzati válságkezelés politikai indíttatású elvonásai azonban hamar letörték az optimizmusunkat: a mozgástér sokkal szűkebb lett, mint amire az év elején akár a polgárok, akár a települések számítottak. A szabadon elkölthető források elapadása a legtöbb helyen elsöpörte a társadalmiasításra, bevonásra vonatkozó terveket - részvételi költségvetés helyett "hadigazdálkodásra" kellett átállni. Volt azonban néhány önkormányzat, ahol mégis elindult, vagy akár le is zárult a polgárokat a fejlesztésekről szóló döntésekbe bevonó részvételi költségvetési folyamat. Áttekintettük, hogyan teljesítettek a helyi közösségek a nehezített pályán és milyen tanulságok vonhatók le ebből.
A részvételi költségvetés a települési költségvetés szabadon felhasználható forrásainak egy részével való gazdálkodás egy minden lakos számára nyitott és átlátható, évente ismétlődő demokratikus folyamat révén. A költségvetés területi és tematikus szinten is elindítható - nemcsak önkormányzatok, de megyék, vagy akár önálló költségvetési szervek által (pl. a helyi rendőrség a bűnmegelőzési keretére hirdet nyilvános részvételi eljárást). Ahogyan erről az év elején megjelent kiadványunkban részletesen írtunk, az eljárás a '80-as évek demokratizálódó Brazíliájában alakult, Európa városaiba pedig a 2008-as válságból való kilábalás időszakában érkezett meg. Lengyelországban 2019 óta kötelező a városokban legalább a költségvetés 0,5%-át így elkölteni. A folyamat a helyi viszonyokhoz igazítva számtalan formában intézményesült, a létező gyakorlatok eltérnek a felhasznált összeg nagyságát, a folyamat során használt online és offline eszközök arányát tekintve, de abban is, hogy a döntéshozatal inkább az ötletek versengésére, vagy a lakosok párbeszédére és közös gondolkodásra fókuszál-e. Mindenhol kulcskérdés azonban, hogy a résztvevőket azon a szinten, olyan formában igyekeznek bevonni, ahogy a leghatékonyabban érvényesül a helyi tudás, tapasztalat, az igények becsatornázása. Vagyis a fókuszban a kézzel fogható események, fejlesztések, kezdeményezések állnak, amelyek hamar visszacsatolást, a részvétel feletti elégedettség érzését képesek biztosítani. A hosszú távú stratégiák, számviteli bikkfanyelven megfogalmazott döntési helyzetek megoldása más eljárást igényel.
Ha van vonzó tét, elég erőforrás és a társadalmasítással kapcsolatos tudás a folyamat lebonyolítására, illetve a folyamat kellően áttekinthető, akkor a részvételi költségvetés meg tudja mozgatni a lakosságot, erősíteni tudja a helyi identitást és növeli az önkormányzatok működésével kapcsolatos bizalmat, hozzájárulva az általa végzett munka megismertetéséhez, reálisabb értékeléséhez.
While Hungarians were kept in uncertainty about the details of the anti-COVID measures of the government, the government published the draft amendment of the Constitution that would limit the scope of what can be considered public funds.
In Spring there was a widespread fear that the government would use the pandemic and the state of emergency to solidify its powers. There was indeed a push back on opposition and local governments and government funds were directed to its clientele, but it seems that PM Orban felt that the escalation of the second wave of the pandemic is just the right time for an even bigger strike against those who would control or challenge his power. During the night, just a few hours after the opposition voted for Orban’s new emergency bill that will expand his powers and allow him to govern by decree for 90 days, several draft amendments proposed by the government – amongst them an amendment to the Fundamental Law – suddenly appeared on the parliamentary webpage. Note that the newly-introduced anti-COVID measures prohibit all kinds of public gatherings thus making it impossible to protest against the amendments.
photo by Atlatszo.hu
One of the crucial amendments relates to the constitutional protection of transparency of public funds. While according to the Fundamental Law of Hungary, data on public funds and national assets are data of public interest, a proposed amendment would add a restrictive definition of public funds, that will practically limit the scope of Freedom of Information. The definition to be enshrined in the constitution only regards incomes, expenditures and claims of the state as public funds. Funds such as tax relief from corporate income tax that is donated to sports clubs (mainly football) or funds transferred to foundations founded by government bodies could be excluded from now on. In the previous years journalists and civil society have successfully litigated for the transparency of these funds despite government measures to increase secrecy of the schemes that all benefited the clientele around the government party.
Another amendment affects the scope of national assets by extending it with asset management foundations of public interest that perform public duties. Several public universities were and are going to be transformed, practically privatized into such foundations that received endowments worth billions of HUF and that are led by government loyalists. According to the constitution their operation has to be regulated by laws that need a ⅔ majority in the parliament making it difficult for future governments to change or balance partisan boards or influence their operation. While this step could normally be regarded as a safeguard against political influence in higher education, in this case it rather aims to protect the new institutions set up under the leadership of Fidesz appointees.
Beside the mentioned provisions the draft amendment would also include the government’s religious gender doctrine in the constitution. The proposed changes and formulation will understandably cause an outcry among citizens and human rights groups while diverting focus from the daily effects of the COVID crisis especially if you look at further elements of its shitstorm legislation.
While the opposition aimed to show national unity in the times of crises by voting for the bill on the State of Emergency, the draft amendment of the constitution is just a slap in their face. But not the only one. A draft amendment of the election law published during the night would only allow those parties to run at the elections with a party list, that have individual candidates in 50 instead of 27 electoral constituencies (out of 106). This would hinder opposition parties to run with individual lists if they would otherwise coordinate their candidates in electoral constituencies and avoid competition in order to have single opponents against Fidesz. Exactly what the opposition aimed to do. Now the opposition has to unite in one (or two) party lists that could cause extreme internal tensions or have candidates that at least officially run against each other. Further changes of the bill can be expected before the vote.
On Monday the leader of the Hungarian Chamber of Commerce proposed to suspend the payment of corporate income taxes for certain businesses. Corporate income taxes are the most important incomes for many, especially opposition led urban local governments. Such a step would further limit their competences. The proposition was probably first formulated within the government party and faked to be a demand of the business sector.
All these steps clearly show that the pandemic is used by the government to further extend its powers, weaken critics and opposition and prepare for the 2022 elections.
Itthon főként civil kezdeményezések kapcsán hallani a 2008-as válság után felfutó közösségi finanszírozásról, ami demokratikus alternatívát kínál a forrásszerzésben az állam, a bankok és befektetők, illetve az intézményi adományozók befolyásával szemben. A rászorulók segítésétől a befektetésen és hitelezésen át a média és a politikai kampányok finanszírozásáig sok területen hozott változást, hogy digitális platformok lehetőséget adtak közvetlenül, nyilvános felhívásokkal pénzügyi források teremtésére adományként, vagy valamilyen jutalomért.
Sorozatunkban a helyi ügyekben induló, társadalmi célú közösségi finanszírozásra (civic crowdfunding) fókuszálunk. Arra keressük a választ, hogy a magyar települések civil ökoszisztémájában milyen szerepet játszhat a közösségi finanszírozás, illetve nemzetközi példák alapján mit tehet egy önkormányzat, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.
Bár van befektetési célú platform (Tőkeportál) is, a közösségi finanszírozásról itthon nem a feltörekvő start-up vállalatok, hanem az állami rendszerek forráshiánya, lassúsága miatti "hiánygazdaság" tüneteinek enyhítése jut az ember eszébe. "Közösségileg" visszük a kórháznak a szappant és vécépapírt, az osztálypénzből vesszük az iskolai krétát, közösségi adománygyűjtéssel segítünk a támogatását elvesztő szociális intézménynek. A koronavírus-járvány számos példát ad arra, hogy akár helyben, akár országosan napok alatt megszerveződik a társadalmi szolidaritás - olykor az önkormányzat vezetésével -, hogy pénz gyűjtsön a problémák kezelésére. Gyűjtenek továbbá a megzuhant, de kormányzatilag meg nem segített ágazatok: kávézók, közösségi terek, független médiumok, de még állatkerti kifutóra is indult crowdfunding kampány idén. Ebbe a sorba illeszthető a "Ne válts vissza jegyet" és a "Fizesd ki előre" akciók is. Budapest tavasszal félmilliárd forintot gyűjtött adományokból, ezekben a napokban pedig a pedagógusok tesztelésére indít adománygyűjtést.
Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor munkájából adódóan sokat utazik. Évek során, több körben kikért adatokat felhasználva megmutatjuk, hová, kivel, mikor és mennyi pénzből repült a kormányfő 2014-től napjainkig. A feldolgozott adatokból kirajzolódik, kik azok a politikusok és háttéremberek, akik leggyakrabban kísérik el a miniszterelnököt külföldi útjaira. Nem célunk azt sugallni, hogy az utazások felesleges közpénzköltésnek minősülnek, ábránkkal mindössze arra szeretnénk rámutatni, hogy mennyivel átláthatóbb helyzetet teremtene, ha a politikai vezetők ilyen mélységben és technikai színvonalon számolnának el juttatásaikkal, utazásaikkal - egyszerre segítve az állampolgári tájékozódást, és a diplomáciatörténeti feldolgozást.
Külföldre jórészt csak egy napos villámlátogatásra megy a kormányfő, az utóbbi időben jellemzően Brüsszelbe vagy Strasbourgba. Az indonéziai három nap 80 millió forintba került az államnak - írta meg nemrég a Népszava. 2014 óta az ábrákon szereplő utazásokra (repülőjegy, kormányváró) összesen 1 milliárd 745 millió forintot költöttek, de ez biztosan nem a teljes összeg, hiszen például ott, ahol a Honvédség "nem kormánygépeit" vették igénybe, ott ennek költsége nem szerepelt a Külügyminisztériumtól adatigénylésben több lépésben kikért kimutatásokban. Diplomáciai ajándékra 30,6 milliót, tolmácsokra 8 milliót, reprezentációs kiadásokra 28 milliót, bérleti díjakra 38 milliót költöttek a miniszterelnök útjai kapcsán. A delegáció tagjai 44 millió Ft napidíjra voltak jogosultak, a szállás összesen közel 250 millió Ft-ba került, Ezekkel összesen 2 milliárd 141 millió Ft költséget jelentett Orbán Viktor 238 hivatalos külföldi utazása.
