Szinte naponta jelennek meg hírek a magyar egészségügyben uralkodó áldatlan állapotokról. Indokolatlanul kevés szó esik viszont azokról a gazdasági érdekekről, amelyek ugyanúgy hatással lehetnek az ellátás minőségére, mint a korszerűtlen diagnosztikai berendezések, kimerült orvosok, hosszú várólisták vagy a rendszerszintű korrupció. A gyógyításban fontos szerepe van az egészségügyi intézményekbe, gyógyszerekbe és orvosokba vetett bizalomnak: a beteg bízik abban, hogy az orvos által előírt beavatkozás vagy terápia valóban a gyógyulását tartja szem előtt, nem pedig valamilyen számára láthatatlan gazdasági érdeket szolgál.

A magánegészségügyben láthatóvá válik, ami az államiban rejtve marad: hogy a gyógyításnak nem csupán segítő, hanem üzleti oldala is van, amelyben óhatatlanul megjelenik egyes szereplők gazdasági érdeke. A drága ellátás, a bevétel növelése érdekében elvégeztetett szükségtelen vizsgálatok csak a legnyilvánvalóbb tünetei ennek az általános tapasztalatnak.

A gazdasági érdekek szabályozatlan érvényesülése azonban nem csupán a mostani rendszer jellemzője. Magyarországon a gyógyszerfelírások gyakorlata és az ahhoz kapcsolódó gyógyszerismertetés már a kilencvenes-kétezres években is sok kérdést vetett fel, amikor az orvoslátogatók az egészségügy jól ismert szereplői voltak. Az ő feladatuk volt, hogy ajándékokkal, pénzzel, vendéglátással igyekezzenek rávenni az orvosokat, hogy az ő gyógyszereiket írják fel a betegnek. A szabályok szigorításának köszönhetően erre ma már sokkal szűkebb keretek között van lehetőség, és az orvoslátogatók száma is jelentősen csökkent. Míg a 2000-es évek közepén mintegy 3000 fő dolgozott ebben a pozícióban, és 2011-ben is még 2700-an, 2013-ra a szabályozási környezet változása és a gazdasági megszorítások miatt hirtelen 1000-rel csökkent a számuk, és az OGYÉI nyilvántartásában ma sem sokkal több ‒ a mai napon 1935 ‒ orvoslátogató szerepel. A befolyásolás szándéka azonban továbbra is létezik, hiszen a gyógyszercégek változatlanul érdekeltek abban, hogy minél több fogyjon a termékeikből. A Mental Health Europe érdekvédelmi szervezet 2019-es és a Frontiers in Public Health tudományos folyóirat 2023-ban publikált kutatása szerint is jelentős befolyással van a gyógyszercégek által adott támogatás az orvosok szakmai eljárására. Állításaik szerint a támogatásban részesülő orvosok hajlanak arra, hogy a gyógyszercég által népszerűsített gyógyszereket írják fel még akkor is, ha ugyanolyan hatásos és jóval olcsóbb generikus alternatívák is rendelkezésre állnak; és gyakrabban írnak fel gyógyszereket függetlenül attól, hogy a beteg állapota ezt indokolja-e. A Mental Health Europe jelentése arról is beszámol, hogy sok orvos a gyógyszeripari ügynököket tudományosan elfogulatlan információforrásnak tartja, részben vagy egészben a tőlük kapott tájékoztatásra alapozza a legújabb gyógyszerekkel kapcsolatos tudását. 

A gyógyszercégek többféle módon gyakorolhatnak befolyást az egészségügyi szereplőkre: leginkább adományok, támogatások, rendezvényszponzorációk, tanácsadási díjak és kutatás-fejlesztési tevékenységek formájában. Például egy gyógyszeripari vállalat támogatást nyújthat betegszervezeteknek edukációs program megszervezéséhez, ahol saját termékét is népszerűsítheti. Rendezvényszponzorként támogathat egy nemzetközi konferenciát, ahol a résztvevő orvosok megismerkedhetnek az új kezelési módokkal, köztük az adott cég által kifejlesztettekkel is. De az is sokszor előfordul, hogy a cégek egyenesen az orvosokat támogatják a konferencián való részvételben az utazási vagy szállásköltségek finanszírozásával. A K-Monitor által megkérdezett orvosok szerint ezek a támogatások változatlanul léteznek, de a cégek már sokkal jobban figyelnek arra, hogy a támogatott orvost ne érhesse az a vád, hogy reklámot csinál a cégnek, vagy elfogultan beszél szakmai kérdésekről. A megkérdezettek szerint továbbá a régen kedvelt szóróajándékok és a nagyvonalú vendéglátással egybekötött események már kevesebb orvost vonzanak, mert megemelkedtek annyival a fizetések, hogy az orvosok anélkül is megengedhetnek maguknak például egy jó vacsorát, hogy közben a gyógyszercég képviselőjét kelljen hallgatniuk. 

Forrásaink szerint a legnagyobb pénzek azonban a gyógyszerkísérletekben rejlenek. A 24.hu egy 2019-es cikke ráirányította a figyelmet arra, hogy gyógyszergyártók hatalmas összegeket fizetnek egyes kutatásokban részt vevő orvosok részére. Kásler Miklós korábbi emberi erőforrás miniszter például a kormányzati posztjával párhuzamosan az onkológiai intézet főigazgatója is volt, és a vagyonnyilatkozatában ez utóbbi állásához kapcsolódóan közel 5 millió forintos havi jövedelmet tüntetett fel. Ennek az összegnek azonban csak a töredéke származhatott az ‒ akkori ágazati szabályozás alapján maximum 800-900 ezer forintra becsülhető ‒ főigazgatói fizetéséből, jövedelmei között a gyógyszervizsgálatokból befolyó összeg is jelentős részt tehetett ki (a vagyonnyilatkozatban feltüntetett kutatási tevékenység havi 1 millió Ft-os bevétele vélhetően ezt takarta). A 24.hu a fenti tapasztalat nyomán közérdekű adatigényléssel próbálta kideríteni három véletlenszerűen kiválasztott kórháztól, hogy a magáncégek mennyit fizetnek az új gyógyszereik teszteléséért. A kórházak azonban üzleti titokra hivatkozva csak az adatok egy részét adták ki, az orvosok nevét, jövedelmét nem. Annyi viszont kiderült, hogy a juttatásnak csupán 20%-át kapta az intézmény, a fennmaradó összeg a kutatást lebonyolító orvosokhoz jutott. A lapnak 2019-ben nyilatkozó források szerint „az orvosbárók átláthatatlan üzlete lett a gyógyszerkísérletek világa”. 

A gyógyszergyártó cégeknek az új fejlesztéseik kipróbálásához természetesen szükségük van az orvosokra, akik ezáltal megismerhetik a legújabb gyógymódokat, ami egyébként a beteg hasznára is válhat. A gyógyszercégek és az egészségügyi intézmények együttműködésének köszönhetők azok a gyógyszertesztek, amelyek sokszor az utolsó esélyt jelentik egy-egy súlyos beteg számára, és reményt azoknak, akik a létezőknél hatékonyabb terápiára várnak. Mivel a gazdasági érdek masszív jelenléte miatt ezzel együtt is jelentős kockázata van a gyógyászat anyagi megfontolásokon alapuló befolyásolásának, elvárható, hogy a gyógyszercégek és az egészségügyi intézmények, valamint az orvosok közötti kapcsolatok szabályozottak és átláthatók legyenek. Az elmúlt évtizedben bevezetett etikai szabályok és összeférhetetlenségi mechanizmusok mellett lassan elfogadottá vált a gondolat, hogy nyilvánossá kellene tenni, mely gyógyszergyártó cég kiket, milyen formában és mennyi pénzzel támogat. Noha Európában erre számos jó példa létezik már, Magyarországon a teljes transzparencia egyelőre elérhetetlennek tűnik. 

Az Európai Unióban nincs egységes, átfogó, az egészségügy átláthatóságára vonatkozó rendelet vagy irányelv, azonban több ország bevezetett ún. „napfénytörvényeket”. Ennek révén Portugália, Franciaország, Belgium, Dánia, Lettország, Görögország, Szlovákia és Románia is előírta, hogy a gyógyszergyártók átláthatóan tegyék közzé az orvosoknak nyújtott anyagi és természetbeni juttatásokat. Ezekben az országokban az adatok egy nyilvános adatbázisban, kereshető formátumban bárki számára hozzáférhetők. A legtöbb európai országban emellett a gyógyszercégek elfogadták az EFPIA (Gyógyszeripari Egyesületek Európai Szövetsége) Transzparencia Kódexét. Ennek része a Közzétételi Szabályzat, amely kötelezővé teszi az ernyőszervezethez tartozó gyógyszergyártók számára az egészségügyi szakembereknek és szervezeteknek nyújtott juttatások és értékátadások (adományok, támogatások, rendezvényszponzorációk, tanácsadási díjak és kutatás-fejlesztési tevékenységek) nyilvánosságra hozatalát. Ennek a cégek a saját honlapjukon tesznek eleget meglehetősen változatos formában, néha excel file-okban, máskor szkennelt pdf-ként, amelyeket visszamenőleg aztán el is távolítanak. Ennél azonban van két nagyobb probléma: egyrészt semmilyen hatóság nem ellenőrzi, hogy a közzététel teljes-e, és hogy az abban közölt adatok megfelelnek-e a valóságnak. Másrészt az önszabályozást felülírja a GDPR, mivel a közzétett adatok részben személyes adatok (az egészségügyi szakemberek neve), így azok nyilvánosságra hozatalához az érintett kifejezett hozzájárulása szükséges. E hozzájárulás hiányában a juttatásokat csak összesített formában lehet nyilvánosságra hozni, például úgy, hogy „2019-ben 1 millió eurót osztottunk szét 500 szakember között”. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden személy, aki anonimitást kér, anonimitást kap, függetlenül a kapott összeg mértékétől és a juttatásért végzett szolgáltatástól. 

Magyarországon az EFPIA-t az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesülete képviseli, a Transzparencia Kódex pedig 2015-től hazánkban is alkalmazandó. A generikus gyógyszeripari szereplőket tömörítő Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége a Medicines for Europe nevű szervezethez csatlakozással a hasonló tartalmú Generikus Transzparencia Kódex alkalmazását vállalta. Napfénytörvényünk nincs, a gyógyszerbiztonsági vizsgálattal összefüggésben pedig ‒ az Európai Parlament és a Tanács ún. farmakovigilancia irányelvében foglaltakkal összhangban ‒ az egészségügyi törvény is pusztán annyit rögzít, hogy a gyógyszervizsgálatra vonatkozó engedélyt nem lehet megadni, ha a vizsgálat végzése a gyógyszer alkalmazására ösztönöz; és hogy az egészségügyi szakemberek e vizsgálatban való részvételükért csak az erre fordított idejüket és a felmerült költségeiket ellentételező kifizetést fogadhatnak el. A gyógyszerismertetők tevékenységére vonatkozó részletesebb szabályok találhatók még a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényben, amely ‒ az ismertetési tevékenység folytatásának szakmai és hatósági feltételein túl ‒ rendelkezik a gyógyszer rendelésére jogosultnak adható ajándék maximális értékéről, a szakmai célú programok szervezésének feltételeiről és ‒ kizárólag a szakmai rendezvényekhez kapcsolódó támogatások vonatkozásában ‒ e támogatások összegének hatósági közzétételéről. A hazai jogi szabályozás tehát nem ír elő a gyógyszercégeknek saját részletes, támogatott entitásokra lebontott közzétételi kötelezettséget. 

Hogy jobban megértsük, mire jó, és mire nem a hazai gyógyszercégek támogatási adatainak önkéntes közzététele, átnéztük a legnagyobb cégek honlapján elérhető adatokat, illetve megkerestünk számos szakembert is.

Falakba ütköztünk a gyógyszercégeknél

Mivel a gyógyszercégeknek Magyarországon is nyilvánosságra kell hozniuk a juttatásaikat, elemzésünkben ezekre az adatokra támaszkodva indultunk el. Hamar szembesültünk azzal, hogy a közzétett adatok sok esetben hiányosak, több évre visszamenőleg nem érhetők el. Az érintett cég a közvetlen megkeresésünkre az alábbi választ adta: „Az egyéni közzététel a Kedvezményezettek hozzájárulása alapján történik, de ez nem jogosítja fel a weboldal látogatóit az adatok további kezelésére vagy feldolgozására." Vagyis hiába nyilvánosak ezek az adatok, feldolgozásuk az érintettek szerint nem lehetséges. Mivel mi ilyen korlátozást csak a személyes adatok vonatkozásában gondolunk védhetőnek, bár indokoltnak így sem, az egyes orvosokra vonatkozó adatok feldolgozásától eltekintettünk.

Elemzésünk az adatok átláthatatlansága miatt nem teljeskörű, ennek ellenére fontosnak tartottuk bemutatni, hogy a cégek milyen adatokat tesznek közzé, és mi az, ami a gyógyszercégek által hangoztatott transzparencia ellenére sem látható. A gyakorlatban az adatok jelentős része anonimizált, és gyakran még azt sem tüntetik fel, hogy az összesített támogatás hány kedvezményezett között oszlik meg. Így nem tudható, hogy például egy 1 milliárd forintos kifizetést ezer vagy csupán húsz orvos kapta. A cégek a személyiségi jogokra hivatkozva könnyen megkerülhetik a pontos adatszolgáltatást, így akár több millió forintos támogatásokban is részesülhet egy orvos anélkül, hogy a páciense a befolyásolás kockázatáról tudomást szerezhetne. A fentiekkel kapcsolatban megkerestünk egy tucatnyi érintettet, köztük orvost, gyógyszergyártót és a témában jártas szakértőket is. Többen egyáltalán nem reagáltak a megkeresésünkre, vagy elutasították a beszélgetést. A téma érzékenységét jól jelzi, hogy az egyik céges szakember kifejezetten igyekezett lebeszélni minket a téma bolygatásáról, mondván hogy ezzel bizalmatlanságot keltünk a gyógyszeriparral szemben, ami így is elég nagy, miközben ők teljesen szabályosan működnek. Álláspontunk szerint azonban a bizalmat éppen az növelné, ha a területen dolgozók őszintén beszélnének a gyógyszeripar és az egészségügyi dolgozók, illetve intézmények kapcsolatáról.

Elemzés az elérhető adatokból

A Magyarországon működő legnagyobb gyógyszergyártó cégek ‒ az Amgen, AstraZeneca, Bayer, BerlinC, Biogen, Boehringer, BrystolM, Egis, Lilly, Merck, MSD, Novartis, NovoNordisk, Pfizer, Richter, Roche, Sandoz, Sanofi, Servier, Takeda, Teva és UCB ‒ egészségügyi szakembereknek és szolgáltatóknak nyújtott juttatásait vettük számba. A 2021 és 2023 közötti időszakot vizsgáltuk, mivel a GDPR szabályozások miatt csak e három utolsó év adatai érhetők el. Ebből az időtávból hosszútávú következtetésekre nem lehet jutni, tendenciákat nem lehet megfigyelni, inkább csak pillanatnyi képet kaphatunk. 

 Az 1. ábrán a gyógyszercégek által adott támogatások láthatók cégenkénti és éves bontásban. Feltűnő, hogy egyes gyógyszergyártók (NovoNordisk, Roche, Pfizer) a saját későbbi gyakorlatukhoz képest 2021-ben kiemelkedő összegű támogatásokat adtak.

1. ábra

A 2. ábra A nézete azt mutatja be, hogy a szolgáltatók és szakemberek számára juttatott, jelleg és nem szerinti bontásban megjelenített támogatások összege hogyan viszonyul az anonimizált juttatások összegéhez. E kimutatás szerint 2021 és 2023 között évről évre emelkedik az anonimitást kérőknek kiosztott anyagi vagy értékbeni átadás összege: 2,1 milliárd forintról 2,7 milliárd forintra nőtt a név nélküli összesített összeg. Ezzel párhuzamosan az intézményeknek és egyéb jogi személyeknek (szolgáltatóknak) adott támogatás összege gyakorlatilag ugyanilyen mértékben csökkent, a nevüket vállaló szakemberek támogatása pedig nagyjából azonos szinten maradt. Ez arra utal, hogy az intézményi szolgáltatók egy része váltott anonimitásba, aminek okát a gyógyszercégek szakembereinek az interjúzástól való elzárkózása miatt csak találgatni tudjuk, de köze lehet az intézményi adományok nehezebben átlátható és ezért a nyilvánosságban vitatottabb voltához.

2. ábra

A vizualizáció második lapja (2. ábra, B nézet) a támogatottak számát mutatja, az anonimizáltak kivételével. Ez utóbbi adat hiányának oka, hogy néhány vállalat feltüntette, hány szakember között osztotta szét az összeget, mások viszont nem, így nem lehet pontosan meghatározni az anonim támogatottak számát. Az ábrából az is kiderül, hogy a gyógyszercégek több nőt támogatnak, mint férfit. Ez több mindenre vezethető vissza: a KSH 2023-as adatai szerint Magyarországon összesen 42 065 orvos dolgozott, ebből 17 677 férfi és 24 388 nő, tehát eleve magasabb a nők aránya a szakmában. Másrészt az általunk megkérdezett szakember szerint magasabb a nők aránya a háziorvosok között is ‒ bár erről hivatalos statisztikai adat nem érhető el ‒, és a háziorvosok azok, akik a gyógyszerek legszélesebb palettájával találkozhatnak, ezért a gyógyszercégek kedvelt célpontjai. 

A következő táblán (3. ábra) bemutatjuk, hogy a vizsgált gyógyszergyártók között hogyan oszlik meg a nevüket és a kapott összeget vállaló, valamint az anonimitást kérő entitásoknak nyújtott támogatások összege. A támogatottak számát ebben az esetben sem tudjuk megjeleníteni, hiszen a gyógyszercégek egy része csak egyben adta meg az általa teljesített kifizetések összegét. Az ábrán látható, hogy az évek előrehaladtával az anonimitást kérők aránya szinte minden cégnél stagnált vagy nőtt. Ez a folyamat nyilvánvalóan nem az átláthatóság irányába hat, és talán összefügg azzal, hogy az önkéntes transzparencia semmilyen előnnyel nem járt a résztvevők számára.

3. ábra

A kifizetések többnyire feloszthatók egészségügyi szolgáltatók (intézmények) és szakemberek (orvosok) részére adott támogatásokra (4. ábra, B nézet). Szolgáltatók számára adományok és támogatások, rendezvényszervezés, valamint egy-egy esetben regisztrációs díjak, utazás és szállás, míg szakembereknek díjak, járulékos költségek, regisztrációs díjak, valamint utazás és szállás címen teljesítettek kifizetéseket.

4. ábra, B nézet

A gyógyszercégek fenti kifizetéseit összesítő következő táblából kiderül, hogyan oszlik meg a támogatás a szolgáltatók és a szakemberek között. A három év alatt összesen valamivel több támogatást nyújtottak a gyártók az orvosoknak, mint intézményeknek (4. ábra, A nézet). Ennek oka a „célzottabb” kifizetések nagyobb ösztönző ereje lehet.

4. ábra, A nézet

A következő kimutatások az egyes támogatási típusok átlagos összegét tartalmazzák gyógyszergyártók szerinti éves bontásban (az 5. ábra A nézetében a szolgáltatók, B nézetében a szakemberek részére nyújtott támogatások szerepelnek). Látható, hogy az egyes típusok legmagasabb átlagos összege nem ugyanahhoz az egy (vagy néhány) gyógyszergyártóhoz tartozik, azaz a különféle juttatásokban mutatkozó „bőkezűség” eloszlik az egyes támogatók között.

5. ábra, A nézet

5. ábra, B nézet

Hogyan tovább?

A fenti elemzés tapasztalata az, hogy az iparágban rendelkezésre álló adatokból hasznos statisztikai elemzések nem készíthetők, a szakma szereplőinek a megszólalásoktól való elzárkózása pedig meghiúsítja az érdekkonfliktusok feltárását. A rendelkezésre álló adatok sok esetben hiányosak, és az anonimizálás miatt kevéssé használhatók ‒ ez jól mutatja a cégek önszabályozásából fakadó korlátokat. Egyértelmű, hogy a közzétételi kötelezettség megfelelő jogi szabályozása nélkül nem lesz átláthatóbb a gyógyszercégek és az orvosok viszonya, holott mind a szakma, mind betegek érdeke ezt kívánná.

Liszkay Aliz ‒ Szentes Ágota