Egy választás után nyilván nem lehet mindenki boldog, de idén áprilisban, miután a választók nagy része legalább a kormány-ellenzék valamelyikét le kívánta váltani, nem volt meglepő a csalódás és a düh. Már a voksolás előtt, az országos listák összeállításánál eldőlt, hogy az ellenzék továbbra is a Fodor-szindrómával küzd, a Fidesz-KDNP jelöltjei között pedig továbbra is helyet kapnak a párt elutasított, korrupciós ügyekbe keveredett politikusai (pl. Simonka György, Farkas Flórián, Rogán Antal). A pozíciójukat őrző pártelitek hatalma azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak az őket zsaroló pártoknak. Ha már maguk a pártok nem állnak elő hitelesítő technikákkal.
A következőkben bemutatjuk a preferenciális szavazást, ami megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben. A jelöltek sorrendjébe való beleszólással a választópolgárok megakadályozhatják, hogy pártjaik csirkefogókat nyomjanak le a torkunkon ahelyett, hogy a népszerűbb, tisztább jelölteknek adnának esélyt.
"Hajítsuk ki a gazembereket!" (fotó: Dan Houston / Getty)
Sokat hallhattuk a választások előtt, mennyire aránytalan a magyar választási rendszer, illetve az egyéni körzetek kialakítása hogyan szolgálja a kormánypártok érdekeit. Tavaly egy elvetélt próbálkozás is történt egy "igazságos" választási rendszer kialakítására, amiben közös platformra kerültek az ellenzéki pártok. Nem meglepő módon a széttagolt erők arányosabb rendszerért szálltak síkra, ahol ők is képviselethez juthatnak. Arról azonban, hogy pontosan kik azok a politikusok, akiket a pártok listáin egyáltalán mandátumhoz juttathatunk, nem volt vita: az előválasztás elképzelése is hamar elhalt. Végigböngészve az országos listákat és hallva a választások utáni reakciókat, nyilvánvaló, hogy a rendszer aránytalansága mellett a pártelitek szűk, önkényes döntései, zárt ajtók mögötti alkui nyomán létrejövő, a választói igényeket egyáltalán nem tükröző jelöltállítás váltotta ki a legtöbb ellenérzést. A pozíciójukat őrző, levitézlett pártelitek országlása azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz egy olyan intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak a pártjaik zsarolásának. A preferenciális szavazást megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben és több esélyt ad a választóknak preferenciáik teljesebb kinyilvánítására.
A jelenlegi egy fordulós, egyéni kerületek túlsúlyát biztosító rendszer szükségképp produkál olyan képviselőket, akiket az adott körzet választópolgárainak többsége elutasít. 35-40 százalék alatti eredménnyel már mandátumot lehetett nyerni, miközben egy hipotetikus második forduló esetén a 60-65 százalék összefoghatna az elutasított győztes ellen. Az így választott Parlamentben éles törésvonalak lesznek, de egy stabil többséggel rendelkező kormány jön létre, az ellenzéki erőknek pedig meg kell találniuk a módját, hogy már a választások előtt egyesítsék erőiket. Minderről az elmúlt hónapokban rengeteget hallhattunk, kevesebb szó esett azonban arról, mennyire demokratikus maga a jelöltállítási folyamat. Közismert esetek sora példázza, hogy egy párton belül jó kapcsolatokkal bíró, de a közvélemény számára ellenszenves politikus hogyan tud mégis befutó helyet kivívni magának a listán. Az illetőt a párt választói lojalitásból kénytelenek beszavazni, de legyen bármilyen arányos a listás helyek elosztása, az illető megválasztását mégsem érezzük demokratikusnak.
Ez persze sok szempontból az adott párt(ok) belügye, mi pedig ezzel együtt szeretünk vagy nem szeretünk egy pártot, hisz van egy hozzávetőleges képünk arról, hol miként zajlanak a belső viszonyok. Ám a magyar pártok sosem voltak igazán demokratikusak, hiányzott a folytonosság a tömegszervezetekre, helyi szervezetekre alapuló időszakkal - nem véletlen, hogy a brit Munkáspártban a tagságnak ennyire nagy szerepe van a pártvezetés megválasztásában. Ahogy a Parlamenten belül lévők "kartelleznek" az újonnan érkezőkkel szemben (pl. a kampánytámogatási rendszerrel vagy a küszöbbel), úgy a pártok már a húsosfazék közelébe sodródott, régi vezetői is ragaszkodnak a pozíciójukhoz, adott esetben szimpatikusabb, hitelesebb, fiatalabb, más hátterű párttársaik kárára. Ezekre a problémákra jelentene megoldást egy preferenciális választási rendszer kialakítása, amely részben meghagyja a pártok belügyének a jelöltállítást, ugyanakkor teremt egy olyan új, hivatalos ösztönzőt is, amivel a választók noszogathatják pártjaikat a folyamatos megújulásra. Noha csekély a politikai realitása, ez a megoldás kívánatos lehet Magyarországon is, mivel a létező pártok láthatóan képtelenek belső intézményeik megújításával tiszta, elfogadott viszonyokat teremteni a jelöltállításban - gondolhatunk itt a sokadik ciklusát kezdő, levitézlett politikusokra, de akár a választható nők érthetetlenül alacsony arányára is szavazólapokon. A preferenciális logika nyomán az országos listán bejutott képviselők legitimációja megkérdőjelezhetetlenné válna, viszont nekik is törekedniük kellene személyes reputációjuk javítására.
A preferenciális választási rendszer igénye rendszeresen felvetődik nemzeti szinten, általában kisebb pártok részéről. Magyarországon a Párbeszédnek 2016-ban volt ilyen irányú javaslata, de az elmúlt 1-2 évben nem lehetett róla hallani. Múlt vasárnap Szlovéniában egy olyan, új párt (Marjan Šarec Listája) futott be második helyen, amely szintén ezzel kampányolt. Az EU-ban az európai parlamenti választások meghatározott alapelveiben konkrétan is szerepel a preferenciális rendszerek támogatása (Anastassopoulos-jelentés), ennek megfelelően 14 állam preferenciálisan választja európai képviselőjét. Kétféle gyakorlatot fogunk leírni a következőkben. Az első a listás szavazási ág preferenciálissá alakításáról szól, míg a második az egyéni mandátumhoz jutásban mutatja be a választók tényleges preferenciáit jobban kifejező megoldást.
Támogass minket, hogy 2018-ban is megjelentethessünk szakmai anyagokat! ▶︎ Adományozz átutalással, vagy PayPalon: k-monitor.hu/tamogatas ▶︎ Legyél pártolói tagunk: patreon.com/kmonitor |
Preferenciák kifejezését lehetővé tevő listák
Rugalmas lista: itt a választók a pártok helyett átveszik az ellenőrzést a lista sorrendjén. A pártok ugyan meghatározhatnak kezdeti sorrendet, de a mandátumok a választók szavazatai alapján kerülnek kiosztásra. A modern technika révén egyre könnyebb ilyen megoldásokat bevezetni, így akár a teljes lista nyílttá tehető, sőt az ajánlási rendszer is megnyitható. Az európai példák alapján több bevett módszer is létezik erre:
- Minden választó rendelkezik egy adott számú szavazattal, amit szétoszthat a jelöltek között. Általában egy jelöltre egy szavazat adható. Magyarországon ma már létezik ehhez hasonló rangsorolási módszer. A tízezer fő alatti településeken a testületek választásánál a választónak annyi szavazata van, ahány tagú a képviselő-testület és ezt oszthatja szét az indulók között. A legtöbb szavazatot kapók lesznek képviselők.
- Minden választó kiválaszthat a listán egyetlen jelöltet és a legtöbb szavazatot kapó kerül a lista élére.
- A választók sorrendbe rakhatják a meglévő jelölteket a listán belül.
- Az eddig felsorolt rugalmas listák csak félig preferenciálisak, hiszen csak egy párton belül van mód alternatívák között választani. De mi van, ha több pártból választanám ki a preferált képviselőimet? Erre találták ki a kevert listát. A szavazó a meglévő szavazatait több párt jelöltjei között is szétoszthatja.
A rugalmas listák előnyei: Valódi ellenőrzés - a választók határozzák meg, ki legyen a képviselőjük, nem pedig átláthatatlan folyamatok során dől el a párteliteken belül. A hasonló politikai irányvonalak támogathatják egymást közvetlen pártegyüttműködés nélkül is. Ha valaki nem teljesen elkötelezett, akkor az egyéb nézeteit is kifejezheti. A választók jobban érezhetik a saját befolyásukat arra, hogy ki szerez mandátumot, így a részvételüket ez ösztönözhetné. Nem kell második forduló / előválasztás, mert a képviselőjelöltek közötti erőviszonyok tisztán eldőlnek a választás során. A sikeres jelölt pedig inkább elfogadott, mint elutasított.
A rugalmas listák hátrányai: azzal, hogy a szavazók alakítanak ki választás közben egy listát olyan groteszk politikai hibrid is kialakulhat, amit az adott választó végül már nem szívesen támogat. Felmerülnek ezen túl eljárási problémák is. A szavazat leadása bonyolultabb, nagyobb tájékozottságot igényel és a számlálása és újraszámlálása is időigényesebb. Bizonyos szokatlan legitimitási problémák is előállhatnak, gondoljunk csak egy olyan listára, ahol az első néhány befutó (ismert politikusok) több százezer szavazattal kerül a parlamentbe, míg a listák végéről bekerülő ismeretlen társaik kevés szavazatot kapnának, így kvázi véletlenszerűen szereznének mandátumot. Különösen a mai, perszonalizált politikában járna ez kirívó eredményekkel. Be kell ismerni tehát, hogy egy átgondolatlan preferenciális rendszer is vezethet igazságtalan eredményhez, ha az emberek egy része nem érti a rendszert vagy nem tölt időt preferenciái kinyilvánításával (és véletlenszerűen ikszel).
Mindez nem utópia: Szlovákiában a parlamenti választás egy mérsékelten preferenciális szavazás szerint. zajlik A választópolgár a pártlisták közül egyet kell választ és azon legfeljebb négy nevet bekarikázhat. Ha valamelyik jelölt nevét legalább az összes pártszavazat 3%-át elérő számú választó bekarikázta, akkor az illető a saját pártja listájának az elejére ugrik. Több előreugró jelölt esetén a kapott karikák száma alapján állítanak fel sorrendet. Ha nem szerepelnek karikák a szavazólapon, akkor az automatikusan a lista első 4 jelöltjéhez számít. A pártlistára leadott szavazat akkor is érvényes, ha a karikázást elrontja a szavazó. A rendszer hatására bebetonozott politikusok vesztettek mandátumot.
Preferenciák kifejezését lehetővé tevő egyéni mandátumszerzés
Egyéni átvihető szavazat (STV): Ez a rendszer azt teszi lehetővé, hogy egy többség által elutasított jelölt ne juthasson mandátumhoz egy többség által inkább elfogadható jelölttel szemben. A választónak csak annyi a dolga, hogy sorba rakja (megszámozza) a jelölteket. Ha valakit nem szeretne hatalmon látni, akkor az összes többi jelöltet kell megszámoznia. Ebben az esetben szavazata mindenképp beleszámít a számára nem tetsző jelölt ellenében, tehát nem veszik el. Ha a többség (50%+1) első helyen jelölt valakit, akkor az ugyanúgy nyer, mint egy többségi rendszerben, ám ha ez senkinek nem sikerült, akkor a legutolsó jelöltet (legkevesebbet kapót) kihúzzák a listáról, kiejtik, és a rászavazókat szétosztják a másodlagos preferenciáik alapján. Mindezt addig folytatják ezt, míg egy jelöltnek össze nem jön az többsége.
Nézzük meg mindezt két budapesti választókerület példáján. A budapesti 2. választókerületben a DK jelöltje 1,6 %-kal maradt le a Fidesz-KDNP jelöltje mögött, amit akár meg is fordíthatott volna a LMP-s (6,1%) és a jobbikos (5,9%) választók másodlagos preferenciája. A Budapest 18. választókerületében pedig a Fidesz-KDNP jelöltje 1,3 százalékkal maradt le az MSZP-P jelöltje mögött. A versenyt itt a 9,1 %-nyi jobbikos szavazó és a 4,2 százaléknyi LMP szavazó másodlagos preferenciái döntötték volna el esetleg másként. STV-rendszerben annak megfelelően módosult volna végeredményben a kiosztott mandátumszám, hogy a választók mennyire akartak kormányváltást: ha az LMP és Jobbik szavazók az ellenzéki jelölt melletti másodlagos szimpátiájukat jelzik inkább, a mandátum az ellenzéké - ellenkező esetben pedig a kormánypárti jelölté.
Az egyéni átvihető szavazat előnye, hogy végeredményben alulmaradnak azok a jelöltek, akik megosztóak, a többség által elutasítottak és csak a saját táborukra támaszkodhatnak. További előny, hogy kevésbé vesznek el a szavazatok, a kis pártok szavazói is fontosnak érezhetik részvételüket. Az egyéni átvihető szavazat hátránya szintén a számolási bonyolultság: nehezebb a résztvevőknek áttekinteni a rendszer működését, így a választóktól elég nagy tájékozottságot igényel. Még ha van is egy elképzelésük a jelöltekről, a sorrendet nem feltétlenül tudják a terveikhez igazítani, hiszen nem tudhatják, hogy ki fog először kiesni, és hogyan néznek ki a másodlagos preferenciák. Ez azért is fontos, mert a másodlagos preferenciák a szavazat átruházása során ugyanolyan értékkel bírnak, mint az elsődleges preferenciák. A kisebb pártok jelöltjei ha csak kevés elsődleges szavazatot kapnak, akkor előfordulhat, hogy hamar kiesnek akkor is, ha a társadalmi elfogadottságuk összességében nagyobb, mint a végső győzteseké.
Bármilyen, a választói preferenciák jobb megjelenítését lehetővé tevő rendszerre való átállás elsősorban megszokás kérdése, noha kezdetben valószínűleg idegenkedés kísérné. A magyar rendszernek mind a listás mind az egyéni ágát át lehet alakítani annak megfelelően, hogy a választók jobban kifejthessék preferenciáikat. Az előnyök és hátrányok mérlegelése mindenképp úgy volna célszerű, ha a 2012-es választási törvénnyel ellentétben nem színtiszta hatalomtechnikai megfontolásokat tükröznének.
Köszönjük önkéntesünknek a cikk megírásában nyújtott jelentős segítségét!
Címkék: külföld választások
12 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
röf 2018.06.09. 07:15:13
Kevés szavazattal mit szeretnétek?
ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.06.09. 08:14:34
6.Lenin 2018.06.09. 08:36:12
Szerintem.
DFK 2018.06.09. 09:15:11
Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.06.09. 09:35:16
Kovacs Nocraft Jozsefne 2018.06.09. 09:39:07
math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.06.09. 09:40:13
math0 · http://ateistaklub.blog.hu 2018.06.09. 09:42:07
2018.06.09. 11:03:46
Helga Beauty Salon2 2018.06.09. 11:21:52
Még mindig itt tartunk? Ugorgyunk már!