A K-Monitor megvizsgálta a parlamenti képviselettel rendelkező pártok választási programjait abból a szempontból, hogy mit ígérnek hatalomra jutásuk esetén a korrupció ellen. Mivel a Fidesz-KNDP szövetség nem rendelkezik ilyen dokumentummal – a kormány négy éves teljesítményét e téren pedig külön fogjuk áttekinteni –, az MSZP, az Együtt 2014, a Demokratikus Koalíció, az LMP és a Jobbik ígéreteit vizsgáltuk.

MSZP

A Magyar Szocialista Párt programja két oldalon foglalkozik a korrupcióval, ennél bővebben pedig a kormány hatalmát kontrollálni képes intézmények függetlenségének helyreállításával. Az MSZP programja a Fidesz tevékenységének kritikájával kezdődik.  A konkrét ígéretek kapcsán azonban nehéz megkerülni az MSZP 2002 és 2010 közötti kormányzati szerepét: a Szocialista Pártot ugyanis ez időszakban semmi nem akadályozta, hogy sokkal több intézkedést tegyen az állam működésének átlathatóságáért és a korrupció ellen. Kérdés, hogy a mostani ígéretek a vélemény megváltozásának vagy a választási kampánynak tudható-e be.

Az MSZP programjának kifejezett előnye, hogy külön fejezetben foglalkozik a korrupció problémájával. Az közbeszerzések és állami szerződések nyilvánossága pozitív kezdeményezés,és a politikai korrupció visszaszorítása érdekében valóban szükség lenne új párt- és kampányfinanszírozási törvényre, azonban konkrétumok nélkül az ígéret a levegőben lóg. Hasonlóképpen nem tudjuk meg a programból, mit tartalmazna a párt által ígért átfogó korrupcióellenes stratégia, ahogy azt sem, mi lenne a végrehajtásáért felelős hivatal feladat- és jogköre. A Szocialista Párt emellett több pontban és témában is igazságtételt ígér a Fidesz-kormány korrupciógyanús ügyeiben.

Összességében az MSZP megoldási javaslatai elnagyoltak, és sokkal inkább vágyakat fogalmaznak meg, mintsem eszközöket a korrupció elleni küzdelemben. A konkrét lépések hiánya, a kidolgozatlanság a támogatható célok ellenére is megkérdőjelezhetővé teszik a program korrupcióellenes pontjait. Ha ugyanis egy párt általános ígéretek mellett konkrét vállalásokat tesz, az javítja a program hitelességét.

Együtt-PM 

Az Együtt-PM programja az MSZP-nél részletesebben tér ki a korrupcióellenes intézkedésekre. A Bajnai Gordon vezette párt alapvetése is a jogállamiság, illetve a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállítása, ebben tehát szinkronban van a két szövetséges párt programja között. Szintén átfedés van az MSZP és az Együtt-PM programjában a Fideszhez kötődő korrupciógyanús ügyek felülvizsgálatában, az állami szerződések átláthatóságában és az új kampány- és pártfinanszírozási törvény kidolgozásában. Ez utóbbi két témában az Együtt-PM konkrétabban fogalmaz a szocialistáknál: a kampányszabályokat ugyanis a Transparency International ajánlásainak megfelelően állapítanák meg, az állami szerződések pedig csak akkor lennének érvényesek, ha korábban nyilvánosságra hozták azokat.

A program előnye, hogy kiterjed olyan részletekre is, mint a vagyonnyilatkozati rendszer reformja, az állami pályázatok és közbeszerzések rendszerének megváltoztatása és az információszabadság kiterjesztése. Az Együtt-PM elképzelései is tartalmaznak ugyanakkor „levegőben lógó” ígéreteket: ilyen például az állami hirdetések elosztásának korrupciómentesítése. Összességében tehát az Együtt-PM kidolgozott korrupcióellenes programmal rendelkezik, amelynek hitelességét némileg az is korlátozza, hogy a felsorolt pontok egy jelentős része megvalósítható lett volna 2009 és 2010 között is, amikor Bajnai Gordonnak hívták az ország miniszterelnökét.

Jobbik

A szélsőjobboldali párt programja nem rendelkezik különálló antikorrupciós résszel, ahogyan a jogállamiság helyreállítására sem fordít túlzott figyelmet (a demokrácia szó egyszer sem szerepel a dokumentumban), holott ez alapvető fontossággal bírna a korrupció elleni küzdelemben. A program jelentős része a Jobbik esetében is inkább kívánságokból, mintsem korrupcióellenes eszközök megfogalmazásából áll.

Nem világos például, hogyan képzeli el a Jobbik a gazdaság kifehérítését, a rendőri korrupció visszaszorítását, mit ért közérdekkel ellentétes titkosítás fogalma alatt. Az is kérdéses, hogyan egyszerűsítené a párt az uniós források felhasználását, és hogyan képzeli el az MSZMP „átjátszott” vagyonának visszavételét. A Jobbik két új szervezetet is létrehozna (részben) a korrupció ellen: a Pongrátz Gergely Nemzeti Igazságtételi központot a korrupciógyanús ügyek kivizsgálására és a Gazdaságvédelmi Hivatalt a nemzeti vagyonnal összefüggő ügyek kezelésére és ellenőrzésére – ugyanakkor ezekről bővebb információval nem szolgál a program.

Érdekes ugyanakkor a környezetvédelmi beruházásokkal és rekultivációval összefüggő korrupció elleni fellépés részletezése, és hasonló jelzővel illethetnénk a korrupciós kockázatokban egyébként bővelkedő paksi beruházás átláthatóságának ígéretét is. Hangzatos, de rossz értelemben populista ígéret a mentelmi jog eltörlése, ugyanis a mentelmi jog parlamentáris demokráciában a képviselők befolyásmentes működésének fontos garanciája – kérdés tehát, hogy ezt milyen jogintézménnyel lehetne pótolni. Összességében tehát a Jobbik programjából nem sokat tudunk meg a párt korrupcióellenes javaslatairól, konkrétumok nélküli ígéretekről annál inkább. A részletes kidolgozottság és a jogállamiság megerősítésének hiánya lehet a legfőbb kritika a programmal szemben.

Lehet Más a Politika

A Lehet Más a Politika kiterjedt ígéretcsomaggal rendelkezik a korrupció visszaszorítására. A zöld párt programjának alapja is a demokratikus intézmények függetlenségének visszaállítása. Kifejezett előnye a javaslatcsomagnak, hogy a célok mellett eszközöket is megfogalmaz: a párt- és kampányfinanszírozási szabályok újraalakításánál például a nyilvános kampányszámla, a működési és kampányköltségek szétválasztása, a kormánykommunikáció problémájára való reflektálás régi adósságokat rendezne. A párt a korrupció-megelőzés eszközeként egyszemélyi felelősséget vezetne be az állami vállalatok gazdálkodása kapcsán és szűkítené a kormány vagy minisztériumok által egyedi döntéssel adható támogatások körét.

Az LMP programja több olyan pontot is tartalmaz, amelyeket egyébként 2010-től is alkalmaztak – ilyen például a közérdekű bejelentők védelme, a korrupcióellenes képzések a végrehajtásban vagy az etikai kódexek nyilvánossága. Itt érdemes megjegyezni, hogy a hasonló eszközök hatékonysága a részleteken múlik. Igaz ez a közbeszerzési szabályok LMP által ígért egyszerűsítésére is. Az LMP programja a cégvezetők személyes felelősségének megteremtésével lépne fel a piaci szférában tapasztalható korrupció ellen, azonban a program egyes pontjai (pl. öt évig nem lehetne tulajdonos gazdasági társaságban, aki nem cégvezetőként nem biztosítja, hogy a cég székhelyén állandóan elérhető legyen) a valóságtól meglehetősen elrugaszkodottak.

Összességében azonban a Lehet Más a Politika programjának korrupcióellenes fejezete megfelelő kiindulópont lehet az állami korrupció kockázatainak csökkentéséhez.

Demokratikus Koalíció

A Demokratikus Koalíció legfrissebb, 2013-as programjában nincsen külön, a korrupció visszaszorításáról szóló fejezet. A DK programja leginkább az MSZP ígéreteihez hasonlítható abban a tekintetben, hogy inkább célokat, mintsem eszközöket fogalmaz meg. A fékek és ellensúlyok, a jogállam visszaállítása a DK-nál is a program alapját képezi, ezt követően azonban általánosságoknál marad a program. A közpénzek felhasználásának alkotmányban való rögzítésének, a gazdaság kifehérítésének ígérete jó példa erre.

Ennél részletesebben került kifejtésre a párt- és kampányfinanszírozási szabályok megváltoztatása – ígérete szerint a DK is különválasztaná a kampánykiadásokat a működési költségekről és nyilvánosságot biztosítana a pártok gazdálkodásában. A közbeszerzések átláthatóvá tételének ígéretével kapcsolatban a Demokratikus Koalíció esetében is felmerül a hitelesség kérdése: a DK elnöke ugyanis 2004 és 2009 között az ország miniszterelnökeként és 2007-2009 között a parlamenti többséget többnyire birtokló Szocialista Párt elnökeként is sokat tehetett volna ennek előremozdítása érdekében. Különösen érdekes a parlamenti képviselők egyéb kereső tevékenységtől és gazdasági társaság vezetésétől való eltiltásának szándéka – ez ugyanis a „strómanok” elszaporodását okozhatja a politikai szférában. Összességében a DK programjának legnagyobb hiányossága is a konkrét ígéretek kidolgozatlanságában keresendő.

Összegzés

A K-Monitor a 2014-es országgyűlési választások apropóján vizsgálta a parlamenti képviselettel és választási programmal is rendelkező pártok korrupcióellenes ígéreteit. Elemzésünk nem arra ad választ, hogy ténylegesen mit fognak tenni a pártok egy esetleges választási győzelmet követően, csupán azt mutatja meg, mennyire rendelkeznek kidolgozott programmal a korrupció elleni hatékony fellépéshez.

A legfontosabb kritika a programok többségével szemben a konkrétumok hiánya: a korrupció visszaszorításának általános ígérete nem számon kérhető és nem ad jelzést arról sem, hogy a párt kompetens a visszaélések csökkentéséhez vezető módszerekben. A vizsgált pártok közül a legtöbb konkrét ígéretet a Lehet Más a Politika, majd az Együtt-PM programja tartalmazza, míg az MSZP, a Jobbik és a DK ígéretei inkább célkitűzésként értelmezhetők. Abban minden párt egyetért, hogy valamilyen elszámoltatást indítani kíván a 2010 után történt gyanús ügyek kivizsgálása érdekében. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a baloldali ellenzéki pártok programjának közös nevezője a jogállamiság „helyrehozatalának” ígérete: ez a Jobbik elképzelései közül teljes egészében hiányzik.

A politikai korrupció visszaszorítása iránti elkötelezettséget természetesen egy párt elsősorban kormányzati pozícióba kerülve tudja bizonyítani. Azonban a pártprogramok kidolgozottsága és részletessége is árulkodik arról, mennyire tartják lényegesnek a különböző politikai szereplők a korrupció elleni fellépést.A K-Monitor, a Transparency International és az Átlátszó.hu közös, „Ez a minimum” elnevezésű programjával éppen azt szeretné elérni, hogy a döntéshozók ne csak általánosságok szintjén, hanem érdemben foglalkozzanak az üggyel.