A Rahvakogu nem más, mint egy sokoldalú internetes felület, amely közösségi kezdeményezéseknek ad teret. A portálon keresztül a felhasználók megoszthatják ötleteiket az észtországi párt- és választási rendszer jogi környezetéről és a pártfinanszírozásról, megoldásokat javasolhatnak a civil kontroll erősítésére és a közszférába való politikai beavatkozás csökkentésére, emellett az oldal élénkíti a parlamenti pártok közötti, valamint az azokon belüli vitákat. Az észtek válasza a modern képviseleti demokrácia kihívásaira.
A Rahvakogu kezdőlapja
És, hogy néz ki ez a gyakorlatban?
Egy mindenki számára nyitott online „népgyűlés” készít javaslatokat, vitatkozik, majd a kompromisszumok után szakértők bevonásával készülnek hatástanulmányok és így alakulnak ki végül a törvénytervezetek.
Az út vége megegyezik a klasszikus képviseleti demokráciában megszokott parlamenti vitával, ami akár annyival is lezárulhatna, hogy a megválasztott képviselők illegitimnek bélyegzik a kezdeményezést, ám ez szerencsére nem így történt.
És talán itt kerül a képbe az alternatív demokratikus kezdeményezések legnagyobb defektje: senki nem veszi őket komolyan. Például a magyar kormány elhatárolódott attól, hogy tárgyaljon a középiskolai diákokból, egyetemi hallgatókból és tanáraikból álló önszerveződő mozgalmakkal az új felsőoktatási törvény kapcsán -- méghozzá a szervezetek illegitim jellegére hivatkozva.
A Rahvakoguban az igazán különleges annak legitimitása és népszerűsége. Ez annak is köszönthető, hogy több, évek óta e-demokráciával foglalkozó észt civil szervezet és politikával foglalkozó akadémikus is részt vett a projekt kidolgozásában, véleményezésében, de a politikai pártok is nyitottak voltak a kezdeményezésre. Azonban a politikai elfogadottságot leginkább az észt köztársasági elnök személyes támogatása alapozhatta meg.
Előzménye
Az észt e-demokráciának nagy hagyományai vannak. 2005-ben a világon elsőként itt lehetett leadni a szavazatokat online, az akkori önkormányzati választásokon az állampolgároknak csupán a 2%-a élt a lehetőséggel. Azonban a tavalyi évben megtartott országgyűlési választásokon már 24,3% volt az arány.
Az ország nemcsak a netes szavazásban jár az élen, az állampolgári részvétel kiterjesztésére irányuló kezdeményezések, azaz a Rahvakoguhoz hasonló projektek korábban sem voltak ismeretlenek. Például 2001-ben jelent meg az első komolyabb, nemzetközi figyelmet is kapott felület, amelynek sikerült online politizálásra buzdítania az észt társadalmat. Ez volt az ún. TOM, aminek a neve a „Täna Otsustan Mina” kifejezésből jött, jelentése az, hogy „Most Én Döntök!”. A hét éven át futott projektben már több, mint hétezer regisztrált felhasználó vett részt, akik 1.187 új törvényt alkottak és vitattak meg -- a folyamatosan pörgetett témákra garantáltan érkezett politikai reakció.
2008-ben itt vette fel a fonalat az Osale.ee nevű portál. Ezen az oldalon szintén az aktuális törvényekről lehetett vitázni, a kormánynak szánt üzenetek között megkülönböztették az informális és a formális hozzászólásokat, előbbit kommentnek, utóbbit javaslatnak nevezték. A mai napig hasznos felület maradt a hatályos, vagy épp készülő törvények, egyéb politikai dokumentumok számára – így javítva a politikusok munkájának átláthatóságát, de komolyabb reformokat nem ért el és érdektelenségbe fulladt.
Hiányzott valami, ami beindítaná az alulról szerveződő politikai reformokat.
Erre sem kellett sokáig várni.
2012 elején megugrott az aktuális politikai berendezkedéssel szembeni elégedetlenség, ennek legfőbb oka az állami döntéshozatal és a pártfinanszírozás átláthatatlansága volt. Ugyanekkor rendszeresek voltak az ACTA-ellenes tüntetések. Ebben az elégedetlen és rendszeresen demonstrációkkal szembesülő társadalomban robbant egy whistleblowing-ügy, melynek a végén a kormánypárt egyik embere bevallotta, hogy pártja nagy mennyiségű, ismeretlen forrásból származó pénzt használt fel. Azonban ezt követően a politikai válaszok kimerültek a tagadás és a pártfinanszírozás átláthatatlanságának problémáját eltusoló kinyilatkoztatásokban, hivatalából végül csak a korrupciós botrányt kirobbantó Silver Meikar távozott.
Kormányellenes tüntetések 2012-ben
Ekkor indultak újabb, nagyobb utcai megmozdulások, és megszületett az ún. HARTA12, amely egy olyan javaslatcsomag, ami a politikai elitet és a civil nyilvánosságot próbálja egymáshoz közelebb hozni. Szó esik benne a fennálló, parlamentáris demokrácia hiányosságairól, arról, hogy a képviselők nem elszámoltathatóak, a pártok pénzügyei átláthatatlanok, a civil társadalom kiszorult a tényleges döntéshozatalból. Az alulról jövő, népi kezdeményezéseknek gyakoribbnak kellene lenniük, ehhez azonban szükség van egy támogató jogi háttérre. Az észt társadalom csak úgy őrizheti meg a nyitott társadalom eszméjét, ha a politikai kérdésekben rendszeresen meghallgatják a civil nyilvánosság álláspontját is. Nem az emberek az eszközei a politikának, éppen, hogy fordítva. Egy új társadalmi szerződésre van szükség – javasolta a petíció. Végül a HARTA12 kitalálói 2013 első hónapjában indították el a Rahvakogunak elnevezett online platformot.
Azonnal elkezdődtek a nyitott ötletelések, a korábbi a HARTA12-ben megjelent aggodalmakkal kapcsolatos civil javaslatok megfogalmazódtak, valamint azok építő kritikái is. Végül, márciusban gazdasági-politikai szakértők kiszűrték a legjobbnak ítélt terveket, azokról hatástanulmányokat készítettek. (A szakértőket is a civilek választották ki.)
A folyamat
Az online rész az év elején lezárult, a törvények az országgyűlés előtt vannak. Ezért ha felkeressük a honlapot, akkor nagyjából a januári állapotokat találjuk. Jól látható, hogy a klasszikus elitellenesség és a konstruktívabb ötleteknek is helye van. A legtöbb pozitív visszajelzés arra az indítványra érkezett, ami a politikai vezetők végkielégítésének eltörlését javasolja. Ez azért annyira nem meglepő.
Ellenben érdekesebb a legvitatottabb javaslat, ez már arról szól, hogy a politikai pártoknak ne lehessen adományt adni, ugyanis ilyenkor a szerényebb jövedelmű rétegek politikai képviselete gyengül. Ennek ellenkezőjét hangoztatják a liberálisok – az igazi népképviselet úgy jöhet létre, hogy a polgárok közvetlenül finanszírozzák a képviselőiket, ők a pártoknak nyújtott állami támogatásokat szüntetnék meg.
Végül valamelyik álláspont győz, aztán az tovább kerül a már említett helyekre – szakértők, véletlenszerűen kiválasztott polgárok – míg végül a köztársasági elnök, Toomas Hendrik Ilves eljuttatja az alaposan megvitatott törvénytervezetet a Parlamentnek.
Április 6-án 300 véletlenszerűen kiválasztott észt polgár is véleményezte a javaslatokat, így végül 9-én az államfő átadhatta azok közül a leghasznosabbnak ítélteket az észt országgyűlésnek megvitatásra. A legtámogatottabb tervezetek egyebek között a pártok állami támogatását (a párton kívüliek is kapjanak majdnem akkora összeget, mint a megválasztott pártok), a bejutási küszöb 5%-ról 3%-ra csökkentését, a pártalapításhoz szükséges állampolgárok számának csökkentését 1000-ről 200-ra, a fékek és ellensúlyok rendszerének mélyítését tűzték ki célnak.
Sikerült?
Úgy néz ki, hogy a parlamenti képviselők végül kompromisszumos döntéseket fognak hozni. Például a fent említett bejutási küszöb kettő helyett csak egy százalékkal fog mérséklődni. A pártalapításhoz szükséges emberek száma sem fog egészen 200-ig csökkenni, valahol 300 és 500 között lesz. Azonban az, hogy a módszer – a megfelelő közhangulat és a jó menedzselés következtében – sikeresen bevitt civil javaslatokat a hivatásos politikusok közé, mindenképp irigylésre méltó.
Párhuzamok
Észtország példája azért lehet érdekes számunkra, mert könnyű párhuzamot vonni a magyarországi helyzettel, egyrészt mi is a volt keleti blokk országa vagyunk, másrészt a politikával szembeni bizalomvesztés Magyarországon is nagy probléma. Nagy különbség azonban, hogy nálunk ez nem aktivizmust szült, inkább cinizmust vagy belenyugvást. Míg Észtországban a politikusok a társadalmi kontroll és részvétel erősítésének irányába mozdulnak el, nálunk ennek nyoma sem látható. A politika retteg a valódi civil részvételtől, sőt a közérdekű adatokhoz való hozzáférés korlátozásával az állam működésébe, gazdálkodásába való betekintésről is szeretné leszoktatni állampolgárait.
Pedig uniós forrásoknak köszönhetően az észt-modellnek még egy nemzetközi változatát is kidolgozták. Ez a fent említett TOM-nak a tovább fejlesztett változata, a TID+ („Today I Decide Plus”). Ez az észt tapasztalatokból építkező, bármilyen országra adaptálható eszköz segíthetné közelebb vinni az emberekhez a politikai folyamatokat, és hozzájárulhatna ahhoz, hogy az állampolgárok sokkal inkább részt vegyenek a törvénykezésben – ezzel is növelve a demokráciába vetett hitet. Ha lenne politikai akarat, akkor semmiféle gátja nem lenne annak, hogy Magyarországon is elinduljon egy olyan folyamat, mint amilyen 2001-ben kezdődött Észtországban.
Domschitz Mátyás
Címkék: külföld demokrácia észtország részvétel e-government
5 komment
Ajánlott bejegyzések:
-
Ilyen a részvételi demokrácia a magyarországnyi lakosú Mexikóvárosban
-
Társadalmi egyeztetés: igény volna rá
-
Zebrapolitika: harmadszor szólhattunk bele a Főváros költségvetésébe
-
Helyi érdekvédő kampányok: nyerd meg az ügyed, és válts ki demokratikus hatást!
-
Reális utópia: legyen részvételi költségvetés a magyar egyetemeken!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Netuddki. 2013.09.25. 16:42:39
maxval, a gondolkodni igyekvő birca · http://maxval.co.nr 2013.09.25. 18:26:36
Sir Galahad 2013.09.25. 23:13:37
Eldor 2013.09.26. 19:22:10
Én csináltam egy olyat, amelyben mindenki látja térképezetten a társadalom bármely ügyét, folyamatát, és beleszólhat. Neve IntelligensTársadalom IrányítóTérKép
