A K-Monitor Közhasznú Egyesület irodavezető - pénzügyi asszisztens munkatársat keres, aki talpraesett, proaktív és elkötelezett a szervezet missziója és értékei iránt.

 Forrás: Fortepan

A választások előtt egy összegző írásban tettünk kísérletet arra, hogy bemutassuk azokat a csatornákat és módszereket, amelyeket az azóta megbukott kormánypárt alkalmazott annak érdekében, hogy az állam erőforrásait a saját kampánytevékenységére használja fel. Ennek keretében ismertettük az Alapjogokért Központ, a Batthyány Lajos Alapítvány, a Városi Civil Alap működését és finanszírozását, érintettük a volt kormánypárti politikusok és állami tisztségviselők öncélú közösségi média-használatát, bemutattunk ál-szociális intézkedéseket, amelyek gyermekotthonban élő kiskorúakat használtak fel egyes politikusok népszerűségének növelése érdekében (mint utóbb kiderült, jócskán túlárazva), valamint foglalkoztunk az azóta könnyes-sorsra jutó Lounge Media és a Kormányzati Tájékoztatási Központ összjátékával is. Írásunk megjelenése óta, főleg a Fidesznek kedvezőtlen választási eredmény miatt, több új részlet is nyilvánosságra került, amely még mélyebben nyújt betekintést a Fidesz választási kampányának valós anyagi hátterébe. Ezeket a fejleményeket foglaljuk össze most.

Kendőzetlen kampányolás

A választások óta a legnagyobb port a Hankó Balázs, volt kulturális és innovációs miniszterhez tartozó Nemzeti Kulturális Alap 17 milliárd forintos kifizetései kavarták, melyekről kiderült: azok főleg NER-közeli celebekhez és Fideszes polgármesterek, önkormányzati képviselők szervezeteihez kerültek - főképp kulturális, közösségi és hagyományőrző programoknak álcázott kampányesemények megszervezésének céljából. A legsúlyosabb visszaélések az utóbbi, úgynevezett “790-es” kódszámú pályázatokhoz köthetőek, ahol a támogatások kedvezményezettjei gyakran éppen ugyanazok a szervezetek, amelyek az előző összefoglalónkban bemutatott Városi Civil Alap, szintén kétes eredetű, kifizetéseiből is részesültek. Az ügy feldolgozásához a K-Monitor is hozzájárult, bemutattuk, a 790184-es támogatások sokszor választókerületenként egészen pontosan 100 millió forintot tettek ki, amelyre nehezen található magyarázat azon kívül, hogy a pénzek egy központilag meghatározott kampánykeret részét alkották. Hasonlóan, az NKA-tól részesült állami támogatásban például a Németh Szilárdhoz kötődő csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, vagy a Pesti Srácok szerkesztőségének híres-hírhedt törzshelye, a korábban Stefka István és Huth Gergely által tulajdonolt R56 kocsma is. De kapott támogatást a ceglédi Roma Inkubátor Kulturális Művészeti és Hit Egyesület is, amelynek vezetője 10000 forintos Penny-utalványokat osztogathatatott Fidesz-szavazatokért, valamint számos olyan, a Batthyány Lajos Alapítvány által kedvezményezett szervezet is, amelyek a NER ideológiai terjeszkedésének részét képzik, mint a Scruton kávézókat üzemeltető Apriori Cultura Nzrt.

A mesterséges intelligencia (MI) már nem a jövő technológiája, hanem a jelen közigazgatásának észrevétlen szereplője. Szociális juttatások elbírálása, határellenőrzés, büntetőeljárások, oktatási besorolások — egyre több olyan terület van, ahol egy szoftver közreműködik olyan közhatalmi döntésekben, amelyek közvetlenül befolyásolják az állampolgárok életét. Ennek a folyamatnak a részleteiről azonban alig tudunk valamit.

A K-Monitor abból az alapelvből indul ki, hogy a közhatalom gyakorlása csak akkor legitim, ha ellenőrizhető. Ami nem látható, az nem számon kérhető; ami nem számon kérhető, az előbb-utóbb visszaélésekhez vezet. A MI közszférabeli alkalmazása minden eddiginél nagyobb kihívás elé állítja ezt az elvet, hiszen az algoritmikus döntéshozatal egyszerre teszi gyorsabbá és olcsóbbá, ugyanakkor átláthatatlanabbá az állam működését. Ezért állítottuk össze azokat a főbb jogalkotási javaslatokat, amelyek véleményünk szerint a legfontosabbak ahhoz, hogy a technológiai változások közigazgatásra gyakorolt hatását az általunk „átlátható MI állam”-nak nevezett keretben kezelhessük.

Az alábbiakban hat jogalkotási javaslatot fogalmazunk meg. Az első öt a közszférabeli MI átláthatóságát, a jogorvoslatot, az intézményi nyilvánosságot, a közbeszerzéseket és az MI-re vonatkozó adatigényléseket érinti; a hatodik pedig a mindennapi hivatali működéshez kapcsolódó belső szabályozást.

Javaslataink aktualitása

Az időzítés ezúttal nem csupán a technológia és a szabályozás versenyfutásából adódik, hanem a hazai politikai helyzetből is. A május közepén hivatalba lépett, kétharmados parlamenti többséggel rendelkező új kormány ezekben a hetekben alakítja ki jogalkotási prioritásait. A négy parlamenti ciklust követően bekövetkező irányváltás alkalmat kínálhat arra is, hogy régóta halogatott, rendszerszintű átláthatósági kérdések a napirend élére kerüljenek. Emellett a korábbi évek alatt jogi keret nélkül kiépült gyakorlatokat szabályozott mederbe terelhetjük. Az új kormányzat egyik fontos ígérete épp az állami működés átláthatóbbá tétele és a közbizalom helyreállítása; az alábbi javaslatok ennek az ígéretnek a digitális államra vetített, kézzelfogható lefordításai.

Ugyanakkor a szabályozási háttér is változatlanul sürgető. Az EU MI-ről szóló rendelete (MI Rendelet) fokozatosan lép hatályba, és számos kötelezettséget ró a tagállamokra. Ám az uniós szintű végrehajtás üteme lassul: az Omnibusz csomag várhatóan 2027 végéig elhalasztja a magas kockázatú MI-rendszerek EU-szintű adatbázisának létrehozatalát, és szűkíti is a regisztrációs kötelezettségek körét. Eközben Magyarországon ma egyetlen nyilvánosan hozzáférhető lista sem létezik arról, hogy az állami szervek milyen MI-alapú rendszereket alkalmaznak. Vagyis pont akkor lassul az uniós védőháló kiépülése, amikor a közigazgatásban már működnek ezek az egyelőre jogilag szabályozatlan rendszerek. A kormányváltás éppen ezt az örökölt szabályozási vákuumot; a működő technológia és a hiányzó szabályozás feszültségét teheti most kezelhetővé. 

Hogy ez a feszültség mennyire nem elvont, azt néhány nyilvánosan ismert példa is jól mutatja. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal egy 2022-es kormányhatározattal létrehozott MI Munkacsoport keretében már évek óta éles üzemben használ gépi tanuláson alapuló modelleket: ezek a hivatal Integrált Adattárházában — többek között online számla-, pénztárgép- és tranzakciós adatok, sőt közösségi média tartalmak alapján — végeznek kockázatelemzést, viselkedéselemzést és állítják össze az ellenőrzési terveket, vagyis közvetlenül befolyásolják, mely adózók kerülnek a hatóság látóterébe.

A rendészet terén az Országos Rendőr-főkapitányság Szitakötő néven fejlesztett, több tízezer kamera összekapcsolását célzó rendszere arcfelismerő képességgel is rendelkezik — egy olyan technológiával, amelyet az MI Rendelet kifejezetten magas kockázatúnak minősít. Egyik rendszernél sem áll rendelkezésre nyilvános, tételes leírás arról, milyen adatkörön, milyen logika mentén és milyen emberi felülvizsgálat mellett működik, és egyik sem szerepel semmilyen, az állampolgárok számára hozzáférhető nyilvántartásban.

1. Közszférabeli MI-rendszerek nyilvános regisztere

Az első és talán legfontosabb javaslatunk egy nyilvános, kereshető regiszter létrehozása a közszférában alkalmazott MI-rendszerekről. Nem lehet ellenőrizni egy rendszer működését, ha a létezéséről sincs tudomásunk.

A regiszter ötlete nem előzmény nélküli. Az Európai Unió tagállamai közül Észtország jó példát mutat: az ottani, „krattoknak” nevezett, hazai fejlesztésű közszférabeli MI-eszközök nyílt forráskódúak és könnyen hozzáférhetők. Ez a megközelítés azt üzeni, hogy a közhatalom által használt technológia alapból nyilvános, és a titkosság a kivétel, nem a főszabály. Észtország mellett az EU tagállamai közül rendelkezik közszférabeli MI regiszterrel Hollandia és Finnország, pontosabban Helsinki városa is.

Álláspontunk szerint törvényi kötelezettséget kellene bevezetni arra, hogy minden minisztérium és háttérintézmény meghatározott — javaslatunk szerint 90 napos — határidőn belül bejelentse az illetékes minisztériumnak az általa üzemeltetett vagy üzemeltetni tervezett döntéstámogató és döntéshozó MI-rendszereket. Másodszor létre kell hozni egy nyilvánosan kereshető online regisztert, amely rendszerenként tartalmazza az alkalmazó szerv nevét, a rendszer célját és döntési hatókörét, az érintett személyek körét és számát, a felhasznált adatforrásokat, valamint az igénybe vehető jogorvoslatokat. Harmadszor egy erre alkalmas hatóság — például az NMHH vagy más, hasonló hatáskörű szerv — feladatává kell tenni az adatszolgáltatás ellenőrzését, és mulasztás esetén bírságolási jogot kell biztosítani számára.

Fontos hangsúlyozni, hogy a MI Rendelet vonatkozó rendelkezései már ma is kötelezőek hazánkra nézve. A nemzeti regiszter ezeket egészítené ki az uniós adatbázis létrejöttéig, sőt azt követően is, hiszen a hazai közigazgatás sajátosságait és az állampolgárok tájékozódási igényét egy nemzeti szintű, magyar nyelvű, könnyen hozzáférhető felület tudja a legjobban kiszolgálni.

2. Hatékony jogorvoslat a MI-alapú közigazgatási döntésekhez

A nyilvánosság önmagában kevés, ha a polgár nem tud mit kezdeni egy számára hátrányos algoritmikus döntéssel. A MI Rendelet 86. cikke ugyan magyarázathoz való jogot biztosít a magas kockázatú MI-döntések esetén, a gyakorlatban azonban a panaszcsatornák töredezettek. A MI Rendeletben sincs egységes eljárásrend arra, hogyan kérelmezhet valaki felülvizsgálatot, ha egy algoritmus döntése miatt esett el akár egy szociális ellátástól.

Véleményünk szerint az általános közigazgatási rendtartás, az Ákr. módosításával automatizált döntés esetén kötelezővé kellene tenni, hogy az ügyfél írásbeli tájékoztatást kapjon arról, hogy MI-rendszer hozta a döntést, vagy ilyen technológia működött közre a döntéshozatalban; arról, hogy milyen főbb tényezők alapján született a döntés; és arról, hogyan kérhet emberi felülvizsgálatot. Ez a három elem — a tájékoztatás ténye, az indokolás és az emberi felülvizsgálat lehetősége — együtt biztosítja, hogy az algoritmikus döntés ne váljon megfellebbezhetetlen fekete dobozzá. Hangsúlyozni kell, hogy a hatályos szabályozás szerint közigazgatási ügyben jelenleg MI-rendszer önállóan nem hozhat döntést, csupán a döntés előkészítésében működhet közre; a fenti tájékoztatási és felülvizsgálati garanciák azonban ebben az esetben, valamint a jövőre nézve, az automatizált döntéshozatal esetleges térnyerése esetén egyaránt nélkülözhetetlenek.

Fontos hangsúlyozni, hogy ez a javaslat túlmutat a MI Rendelet alapjogvédelmi szintjén, az uniós szabályozás azonban minimumszintet állapít meg, nem felső korlátot. A nemzeti jogalkotónak megvan a mozgástere arra, hogy a polgárai számára az uniós jognál erőteljesebb jogvédelmet biztosítson, egy ilyen lépés tehát nem ütközne az uniós jogba sem.

Emellett a mindenkori ombudsmani típusú szerv hatásköreit ki lehetne bővíteni a MI-alapú közigazgatási visszásságok vizsgálatával, dedikált ügyintézési kapacitással. Javasoljuk továbbá egy egyablakos MI panaszfórum kialakítását — az NMHH-n vagy más hasonló hatáskörű szerven belül —, ahol az egyéni sérelmeket befogadják, és a megfelelő hatósághoz tovább is irányítják. A cél, hogy a polgárnak ne kelljen kiismernie a hatóságok bonyolult rendszerét ahhoz, hogy az igazát kereshesse.

3. A Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács átlátható működése

A MI-szakpolitikát alakító testületek működésének nyilvánossága ugyanolyan fontos, mint maguké a rendszereké. A 2025-ben létrehozott Magyar MI Tanács eddigi működése azonban épp az ellenkezőjét mutatja: a 2025 decemberi alakuló üléséről csupán egy közlemény jelent meg, a 2026. március 12-i ülését pedig egyetlen Facebook-bejegyzéssel dokumentálták. A Tanács ügyrendje mindmáig nem érhető el nyilvánosan. Egy olyan testület esetében, amely meghatározza az ország MI-stratégiájának irányát, ez a fokú homály nem fenntartható.

Ezt a helyzetet a Tanács ügyrendjére; naprakész és folyamatosan aktualizált összetételére és ülései összefoglalóinak közzétételére irányuló törvényi kötelezettségekkel lehetne orvosolni. Emellett a civil szervezetek számára konzultációs jogot kellene biztosítani a döntéselőkészítési folyamatban, évente legalább két alkalommal. Ezek a követelmények nem korlátozzák a testület szakmai mozgásterét; pusztán arra kötelezik, ami egy demokratikus jogállamban magától értetődő: hogy a közhatalmat gyakorló testület a nyilvánosság előtt, ellenőrizhetően működjön.

4. A MI-t érintő közbeszerzések és állami szerződések átláthatósága

A közszférában alkalmazott MI-rendszerek jelentős részét az állam nem maga fejleszti, hanem külső szoftverbeszállítóktól szerzi be. Ez különösen sebezhető pont az átláthatóság szempontjából. Bár a MI Rendelet és a vonatkozó közbeszerzési irányelvek elvileg előírnak átláthatósági követelményeket, Magyarországon ma sem a közbeszerzési adatbázis, sem az állami szerződések nyilvántartása nem tartalmaz rendszerszintű információt arról, hogy egy beszállítói szerződés MI-alapú rendszer fejlesztésére, működtetésére vagy integrációjára irányul-e.

Ennek a hiánynak súlyos következményei vannak. Lehetetlenné teszi a civil ellenőrzést, tágabb teret enged az érdekek összefonódásának, és a közpénzek felhasználásába való betekintést is akadályozza. Ha nem tudjuk, mely szerződések mögött áll MI-fejlesztés, akkor azt sem tudjuk megítélni, hogy az adott rendszer milyen kockázatokat hordoz, ki a fejlesztője, és milyen érdekek mentén került a közigazgatásba. Az Európai Bizottság GovTech és Procurement of AI kezdeményezései jó kiindulópontot kínálnak egy ilyen adatközlési követelmény kialakításához.

A közbeszerzési törvény, a Kbt. módosításával olyan átláthatósági követelményeket lehetne megállapítani az ajánlatkérő szervek, a Közbeszerzési Hatóság és a Közbeszerzési Döntőbizottság számára, amelyek lehetővé tennék, hogy a közbeszerzések nyilvános dokumentációjából egyértelműen kiderüljön, van-e MI érintettség az adott szerződés kapcsán és amennyiben igen, az az MI Rendelet szerinti mely kockázati kategóriába tartozik. Emellett érdekkonfliktus-szűrő követelményt is javasolunk: a MI-rendszer fejlesztésében vagy értékelésében részt vevő köztisztviselők és tanácsadók legyenek kötelesek összeférhetetlenségi nyilatkozatot tenni, különös tekintettel a beszállítói cégekkel és azok tulajdonosaival fennálló gazdasági kapcsolatokra. Végül ezeket az adatokat hozzá lehet kapcsolni az első javaslat szerinti közszférabeli MI-regiszterhez, és ezzel megteremthető az összefüggés a beszállítói lánc és a ténylegesen alkalmazott rendszer között — vagyis átlátható lesz, hogy egy adott állami döntés mögött melyik cég melyik terméke áll.

Egyedi fejlesztésű (custom) MI-rendszerek beszerzése esetén külön alapkövetelményként javasoljuk, hogy a beszállító legyen köteles a rendszer forráskódját és teljes műszaki dokumentációját az állam részére átadni, és vállalja, hogy ezek nyilvánossá tehetők. Így elkerülhető, hogy a közhatalom gyakorlásában szerepet játszó technológia egy beszállító zárt, ellenőrizhetetlen tulajdonába kerüljön; a közpénzből fejlesztett MI alapesetben nyilvános és megvizsgálható marad.

5. Az MI-t érintő adatigénylések és a proaktív adatközlés szabályozása

A nyilvános regiszter és a jogorvoslat csak akkor működik, ha a polgárok és a civil szervezetek az egyes MI-rendszerek működéséről a részletekbe menően is tájékozódhatnak. Ehhez azonban az információszabadság jelenlegi kereteit hozzá kell igazítani az algoritmikus közigazgatás sajátosságaihoz. Az információszabadságról szóló törvény (Infotv.) ma nem rendelkezik kifejezetten arról, hogy az MI-alapú döntéshozatal és döntés-előkészítés működésével kapcsolatos adatok közérdekű adatnak minősülnek-e.

Az Infotv. módosítása kimondhatná, hogy az MI általi döntéshozatalt és döntés-előkészítést ugyanúgy kell kezelni, mintha egy közigazgatási eljárás leírásáról volna szó. Ebből következően minden ilyen eljárás működése, valamint az ahhoz kapcsolódó informatikai eljárás közérdekű adatnak minősül — kivéve azt a kört, amely egy hagyományos, „offline” eljárásban sem lenne nyilvános. Ezzel az elvvel elkerülhető, hogy az állam pusztán a folyamat technológiai jellegére hivatkozva tagadja meg az olyan információk kiadását, amelyek egy emberi ügyintéző által vezetett eljárásban egyébként megismerhetők lennének.

A módosítás emellett megalapozhatná az MI-alapú rendszerekkel kapcsolatos proaktív, vagyis külön igénylés nélküli adatközlés kötelezettségét is, összhangban az első javaslatunk szerinti közszférabeli MI-regiszterrel. Az adatigénylési és a proaktív közzétételi kötelezettség együtt biztosítaná, hogy az algoritmikus közigazgatás működése ne csak elvben, hanem a gyakorlatban is megismerhető és ellenőrizhető legyen.

6. Belső MI-szabályzat a közigazgatási szerveknél — és a „shadow MI” kérdése

A hatodik javaslatunk a hivatalok belső, mindennapi gyakorlatára irányul. Az eddigiek a közhatalom és a polgár viszonyát érintették; ez a javaslat magát a hivatali munkavégzést.

Nem csak a közigazgatásban, hanem más szektorokban is tapasztalható a jelenség, hogy a munkatársak napi szinten használnak MI-eszközöket, gyakran a munkáltató tudta és engedélye nélkül. Ezt nevezi a szakirodalom „shadow MI”-nek, vagyis árnyék-MI-használatnak. Egy ügyintéző belemásolhat egy nyilvános chatbotba egy fogalmazványt, hogy átírassa; egy elemző feltölthet egy táblázatot, hogy összegezze; egy tisztviselő megfogalmaztathat egy határozattervezetet. Mindez gyakran jó szándékkal, a munka gyorsítása érdekében történik, ezért is nehéz megfékezni puszta tiltással.

A közigazgatásban azonban a shadow MI sajátos és súlyos kockázatokat hordoz. A hivatali munka során kezelt adatok jelentős része személyes adat, üzleti titok vagy más, fokozott védelmet igénylő információ. Ha ezek egy ellenőrizetlen, harmadik féltől származó MI-szolgáltatásba kerülnek, az egyszerre jelent adatvédelmi incidenst, nemzetbiztonsági kockázatot és bizalomvesztést. Ráadásul az így keletkező döntéstervezetek minőségéért és pontosságáért senki nem felel egyértelműen, hiszen a rendszer „nem hivatalosan” került a folyamatba.

Ezért azt javasoljuk, hogy a közigazgatási szervek legyenek kötelesek belső MI-szabályzatot elfogadni, amely kifejezetten lefedi a munkatársak általi shadow MI-használatot is. Egy ilyen szabályzatnak véleményünk szerint a következő főbb elemeket kellene tartalmaznia.

Egyrészt egyértelműen meg kellene határozni, mely MI-eszközök használata engedélyezett, milyen feltételekkel, és mely adatkörök esetében tilos külső MI-szolgáltatás igénybevétele. A puszta tiltás önmagában nem működik; a szabályzatnak reális, engedélyezett alternatívákat is kínálnia kell, hogy a munkatársaknak ne legyen okuk az árnyékmegoldásokhoz folyamodni.

Másrészt rögzíteni kell az adatkezelési és titokvédelmi korlátokat: milyen információ kerülhet egyáltalán MI-rendszerbe, és milyen nem. Személyes adatok, minősített adatok és üzleti titkok esetében különösen szigorú szabályokra van szükség.

Harmadrészt elő kell írni az emberi felelősség és a végső döntés emberi jellegének megőrzését. A MI hasznos eszköz lehet, de a közigazgatási döntésért minden esetben azonosítható, felelős köztisztviselőnek kell helytállnia. A szabályzatnak ki kell mondania, hogy a MI által generált tartalmat ellenőrizni kell, és a felelősség nem hárítható át a rendszerre.

Negyedrészt rendelkezni kell a használat dokumentálásáról és nyomon követhetőségéről, hogy utólag is megállapítható legyen, mely döntések előkészítésében működött közre MI. Ez közvetlenül kapcsolódik a második javaslatunk szerinti tájékoztatási és jogorvoslati kötelezettséghez is.

Ötödrészt képzést és világos, hozzáférhető tájékoztatást kell biztosítani a munkatársak számára, hogy tisztában legyenek a kockázatokkal és a szabályokkal. A szabályzat csak akkor működik, ha a munkatársak értik, miért van rá szükség, és tudják, hogyan használhatják a MI-t biztonságosan.

A shadow MI szabályozása így nemcsak adatbiztonsági kérdés, hanem az átláthatóság és az elszámoltathatóság ügye is. Ha a hivatalok nem ismerik el és nem rendezik nyíltan a munkatársak tényleges MI-használatát, akkor a közigazgatás működésének egy egyre jelentősebb része marad rejtve. A belső szabályzat a láthatatlan gyakorlatot teszi láthatóvá és kezelhetővé.

Összegzés: az átlátható MI-állam felé

A hat javaslat — a közszférabeli MI-regiszter, a hatékony jogorvoslat, a MI Tanács átlátható működése, a közbeszerzések nyilvánossága, az MI-t érintő adatigénylések szabályozása és a belső MI-szabályzat — közös célt szolgál. Arra törekszünk, hogy a közszférabeli MI-használat és a MI-vel kapcsolatos szakpolitika alakulása legyen számon kérhető, az érintett állampolgárok számára érthető, és a civil társadalom által is ellenőrizhető.

Ezek a javaslatok egymást erősítik. A regiszter megmutatja, hol használnak MI-t; a jogorvoslat eszközt ad a polgár kezébe; az intézményi nyilvánosság elszámoltathatóvá teszi a döntéshozókat; a közbeszerzési átláthatóság feltárja a beszállítói lánc érdekviszonyait; az MI-t érintő adatigénylések szabályozása biztosítja, hogy az algoritmikus közigazgatás működése a gyakorlatban is megismerhető legyen; a belső szabályzat pedig a hivatali munka rejtett rétegét emeli a felszínre. Külön-külön is hasznosak, de együtt egy koherens, átlátható MI-állam alapjait rakhatják le.

Álláspontunk szerint a közszférabeli MI-regiszter és az átlátható, hatékony jogorvoslati útvonalak bevezetése lenne a legsürgetőbb. Az állam ugyanis már ma is alkalmaz jogi keret nélküli MI-alapú döntési rendszereket. Bízunk abban, hogy a kormányváltással bekövetkező szemléletváltozás most reális esélyt ad arra, hogy ez a mulasztás orvosolható legyen. Fenti javaslataink azt célozzák, hogy olyan szabályozási környezet alakulhasson ki Magyarországon, amelyben a MI nem az állam és a polgár közötti hatalmi egyenlőtlenséget mélyíti, hanem a közélet tisztaságát és átláthatóságát szolgálja.


dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár írása

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Kriminológiai Tanszéke és a K-Monitor Közhasznú Egyesület szakmai műhelybeszélgetést szervez a magyar büntetőjog antikorrupciós eszköztárának aktuális helyzetéről.

A műhelybeszélgetés célja, hogy közösen megvitassuk a korrupciós cselekmények esetén értelmezhető sértett fogalmát, valamint értékeljük a büntetőeljárási törvény CV/A. fejezetével bevezetett felülbírálati indítvány és „kiegészítő pótmagánvád” intézményének eddigi tapasztalatait és hatékonyságát.

A TISZA már jóval a választások előtt meghirdette a programját, amelynek, csak úgy mint a párt választási kampányának és a választások óta eltelt időszak kommunikációjának, fontos elemét képezi a korrupció elleni harc. A TISZA által közölt becslések szerint 20 ezer milliárd forintot lopott el a magyar emberek által befizetett közpénzből a NER, a korrupció teljes társadalmi költsége pedig elérte a GDP 4-8% százalékát. Azzal, hogy a TISZA kétharmaddal megnyerte az országgyűlési választásokat és megalakult az új kormány, a tervek valósággá válhatnak. A K-Monitor most összefoglalja és értékeli a legfontosabb várható vagy már meg is kezdett intézkedéseket.

A TISZA programja a kormányváltást követő legfontosabb intézkedésekkel kezdődik, a 25 pontból nagyjából 13 vállalás kötődik szorosabb vagy tágabb értelemben a korrupció elleni fellépéshez. 

1. Leállítjuk a további károkozást, felfüggesztjük a hátrányos szerződéseket, beszerzéseket.
2. Zéró toleranciát hirdetünk a korrupció minden formájával szemben.
3. Feltárjuk az elrejtett valóságot, és bemutatjuk azt a közvélemény számára: a gazdaság, az egészségügy és az oktatás valós állapotát, a titkos kormányhatározatokat, hazai és nemzetközi szerződéseket, hitelfelvételeket, eltitkolt megállapodásokat.
4. Nemzetbiztonsági átvilágítást követően nyilvánosságra hozzuk a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalóit.
5. Nyilvánosságra hozzuk a Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György elnöksége alatti vagyonkezeléséhez kapcsolódó teljes iratanyagot.
6. Felállítjuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalt, és teljes erővel elkezdjük az elmúlt 20 év korrupciós ügyeinek, gazdasági és politikai visszaéléseinek a feltárását.
7. Helyreállítjuk a fékek és ellensúlyok rendszerét. Újraalkotjuk az állam jogszerű működését garantáló intézmények rendszerét.
8. Hazahozzuk a befagyasztott uniós forrásokat, és elkezdjük beindítani a gazdaságot.
9. Elkészítjük az állami vagyonkatasztert, feltárjuk és nyilvánossá tesszük a tényleges magyar államvagyont.
10. Csatlakozunk az Európai Ügyészséghez.
11. Helyreállítjuk a demokratikus jogállami működést.
12. Megszüntetjük a politikai propagandát, visszaállítjuk a közmédia szabadságát és pártpolitikától való függetlenségét.
13. Megszüntetjük a politikai befolyást az állami intézményekben és cégekben.

Ezekből néhány intézkedés már el is indult, sor került szerződések felmondására, döntés született a kormányülések összefoglalóinak átvilágításáról, úgy tűnik, hogy sikeresek a tárgyalások az Európai Bizottsággal az uniós források hozzáférhetőségéről, Magyarország beadta a csatlakozási kérelmét az Európai Ügyészséghez, határozat született többek közt a közmédia finanszírozásának, titkos nemzetközi szerződések, 2022-2026 közötti beruházási szerződések és a nem nyilvános kormányhatározatok felülvizsgálatáról.

Kép forrása: Magyar Péter fb oldala 

Pénzek

Mivel TISZA által tervezett különféle intézkedések (adócsökkentések, kiadások növelése) jelentős költségvetési vonzattal bírnak, külön rész foglalkozik, azzal, hogy miből lesz pénz azokra. Itt is több ponton találhatóak olyan források, amelyek a korrupció elleni fellépésből erednek vagy közük van hozzá. Az alábbi plusz bevételekkel számol itt a TISZA: 

• a befagyasztott 8000 milliárd forintnyi uniós forrás felszabadítása, 
• a következő uniós költségvetési ciklusban évente mintegy 2000 milliárd forint új forrás bevonása,
• a milliárdosok vagyonadója több száz milliárd forint értékben,
• az ellopott közvagyon visszaszerzéséből és hasznosításából befolyt összegek, száz- vagy akár ezermilliárdos értékben, továbbá megtakarítások
• a korrupció felszámolásával, a propaganda megszüntetésével, az indokolatlan állami presztízsberuházások és túlárazott közbeszerzések leállításával évente akár több ezer milliárd forintot lehet megtakarítani.

A befagyasztott uniós pénzekhez való hozzáférés nem jelent minden esetben nagyobb költségvetési mozgásteret, mivel azok többnyire pántlikázott pénzek, nagyon konkrét tevékenység, projekt megvalósításához kötődnek és a kedvezményezettek sokszor államháztartáson kívüli szereplők. Igaz viszont, hogy a korábban már állami pénzből folyósított kifizetések a kedvezményezettek felé egy esetleges megállapodást követően utólag beérkezhetnek az EU részéről az államkasszába, ezzel segítve a költségvetést. Az is igaz, hogy középtávon bevétel várható abból is, ha olyan területeken, ahol megszűnt a verseny és az innováció az előző kormány korrupt bevatakozásai miatt, idővel kialakulhat egy egészséges gazdaság, amelynek igenis lehetnek pozitív költségvetési hatásai is, növekvő adóbevételeknek és az állam takarékosabb működésének köszönhetően. Erről például Kármán András is beszélt egy tavalyi 444-es interjúban. A program gazdaságfejlesztési része említi is, hogy a korrupció közvetett költségei abból adódnak, hogy “nem ott fejleszt az állam, ahol erre leginkább szükség lenne, valamint abból, hogy a magángazdaságban is torzítja a versenyt a NER-es cégek közbeszerzéseken kialakított erőfölénye. Mindezek pedig súlyos hatékonyságveszteséggel járnak az egész gazdaság számára.” Ettől még természetesen nagyon hiányoznak az uniós források a gazdaságból, vagy régóta időszerű infrastrukturális és más nagyobb állami fejlesztésekhez (pl. egészségügy), még akkor is, ha nem ebből nem fognak emelkedni a nyugdíjak vagy az szakápolók bére.

Konkrét intézkedések

A program értékelése során nem a program által követett struktúra mentén haladunk, hanem a tervezett intézkedéseket jellegük szerint csoportosítjuk, mivel számos intézkedés a program különböző részein is előkerül, mint például az uniós pénzekhez való hozzáférés. 

Konkrét ügyek

Nagyjából 25 konkrét ügy kivizsgálására, folyamat leállítására vállalkozott a TISZA:

• A gazdaságfejlesztési részben szerepel, hogy a TISZA megszünteti az oligarchákra szabott pályázatokat, titkos szerződéseket. 
• A költségvetési résznél található vállalás, hogy újratárgyalnák, majd felmondanák vagy kedvezőbb feltételekkel újrakötnék az országnak kedvezőtlen, hosszú távú, sok esetben titkosított szerződéseket. Itt nem teljesen világos, hogy milyen szerződésekről van szó, a TISZA programban a problémák felsorolásával foglalkozó részből a multicégeknek nyújtott egyedi kormánydöntéseken alapuló támogatások és a költségvetést terhelő egyéb tételek, mint a felesleges presztízsberuházások, a korrupt ügyletek, az átláthatatlan, a politikai lojalitást jutalmazó pénzosztások és az állami propagandakiadások tartozhatnak ide, vagy a már említett titkos nemzetközi szerződések, amelyek felülvizsgálatáról már született is döntés.
• A rezsicsökkentéssel foglalkozó résznél kerül elő, hogy a TISZA-kormány teljes körűen felülvizsgálná a PAKS II. projektet, beleértve a projekt orosz finanszírozását, és azt, hogy miért szálltak el a tervezett költségek. 
• A TISZA újratárgyalná az útdíjrendszerhez kapcsolódó koncessziós szerződést és feltételrendszert, és szükség esetén felbontaná és kedvezőbb feltételekkel újrakötné azt. 
• Felülvizsgálnák a védelmi iparág privatizációját; áttekintenék a meglévő szerződéseket, és a közbeszerzéseket felülvizsgálva felszámolnák a korrupció okozta károkat. 
• A TISZA felszámolná a bevándorlásra épülő üzleteket, megszüntetné a letelepedési kötvények rendszerét.
• A határontúli közösségek támogatásával foglalkozó Bethlen Gábor Alap működését felülvizsgálnák és átalakítanák. Erre azóta már konkrétabb vállalás is született. 
• 20 évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálatot vezetnének be az országgyűlési képviselők, politikai vezetők (köztük a volt kormánytagok) és közeli családtagjaik vonatkozásában. 
• Kivizsgálnák az elmúlt évek korrupciós botrányait és nyilvánvaló jogsértéseit (pl. évtizedes koncessziók, a kormányzati propaganda költései, MNB-alapítványok, magántőkealapok, PAKS II. és Budapest–Belgrád vasút beszállítói, minisztériumi épületek elárverezése és irodaház-vásárlások, lélegeztetőgép-beszerzések, az MCC ügyletei, álcivil szervezetek támogatása, Hatvanpuszta, kastélyok és földügyletek).
• Kivizsgálnák a Pegazus szoftverhez kapcsolódó lehallgatási botrányt. Nemzetbiztonsági ellenőrzés után nyilvánosságra hoznák a 2010 óta elrendelt, politikailag motivált titkos megfigyeléseket.
• Átvilágítanák a végrehajtók korábbi működésének jogszerűségét
• Hirdetési moratóriumot vezetnének be az állami szféra vonatkozásában
• Azonnal felülvizsgálná az NMHH, az MTVA és a Duna Média Szolgáltató Zrt. gazdálkodását, leállítanák a pazarlást.
• A propagandára fordított pénzmozgásokat nyilvánossá tennék, külön figyelemmel a politikailag kitüntetett beszállítói körökre és az álcivil szervezetekre, illetve kivizsgálnák az összes szabálytalanságot, és jogi lépéseket tennének a jogtalanul kifizetett összegek visszaszerzésére.
• Leállítanák az álcivil szervezetek támogatását és a közpénz útját mindenhol követhetővé tennék.
• Visszaszereznék az MCC részére juttatott állami vagyont, és megszüntetnék a közpénzből történő politikai hálózatépítést.
• A 2010 után létrejött alapítványokat és ügynökségeket átvilágítanák, a politikai hűbérintézményeket megszüntetnék vagy átalakítanák.
• Az állami építekzéseknél leállítanák a gazdaságtalan, szakmaiatlan, felesleges vagy olykor egyenesen értékromboló beruházásokat, és visszaszereznék a kiárusított műemlékeket.
• Felülvizsgálnák a kastélyprogramot és az összes olyan ügyletet, amelynek során értékes műemléképületek ingyenesen vagy más módon átadásra kerültek piaci szereplőknek vagy magánszemélyeknek és minden olyan esetben, ahol az ügylet nem volt jogszerű, az államot kár érte, megtennék a szükséges jogi lépéseket a műemlékek visszaszerzése és/vagy az állam kártalanítása érdekében.
• Felülvizsgálnák a MOHU Zrt. 35 évre szóló hulladékkoncessziós szerződését
• Felülvizsgálnák az elmúlt 16 év széndioxidkvóta kereskedelmével kapcsolatos döntéseket
• Zéró toleranciát vezetnének be a védett és a Natura 2000 területen belüli jogsértő beépítésekre: országos, nyilvános ingatlan- és engedély-felülvizsgálatot rendelnének el.
• Ideiglenes „zöld stop-ot” vezetnének be a legérzékenyebb védett és Natura 2000 zónákban: amíg a felülvizsgálat le nem zárul, a kiemelt kockázatú, nagy területfoglalású turisztikai és ingatlanfejlesztéseket felfüggesztenék, hogy ne utólag kelljen kármentesíteni.
• Megállítanák a természetes partszakaszok (nagy tavak - K-Monitor) további felszámolását, és felülvizsgálnák a vízparti beruházásokat.

Itt is vannak vállalások,amelyek teljesítése már folyamatban van, például az alaptörvénymódosítás kezdeményezése lehetővé teszi az MCC-nek juttatott hatalmas állami vagyon visszavételét, Görög Márta igazságügyi miniszter pedig megerősítette bizottsági meghallatása során, hogy átalakítják és non-profittá teszik végrehajtás intézményét, ennek előkészítéséről kormányhatározat is született. Csakúgy mint a magántőkealapok működésének az átvizsgálásáról, a kormányszóvivők pedig arról is beszéltek, hogy mi a kormány hozzáállása a magántőkealapokhoz. A lista ezen felül is kétségtelenül releváns és fontos problémákat tartalmaz, de azok megoldását illetően még kevés részlet derül ki. Például a koncessziók esetében visszavonják-e a koncessziókat, vagy csupán újratárgyalják azokat olyan módon, hogy kevésbé legyen hátrányos az állam számára, de felmerül ez a kérdés a védelmi ipar privatizációját illetően is: nem egyértelmű, hogy a felülvizsgálatból következik-e a visszaállamosítás. Ezen kérdések szempontjából az is fontos lesz látni, hogy miként viszonyul az új kormány az állam szerepéhez. Számos ponton a program azt a benyomást kelti, hogy a visszaszerzésekkel (pl. kormányzati ingatlanok, műemlékek) vagy állami tulajdonban tartással (pályaudvarok) az új kormány az állami vagyon bővítését, gyarapítását tervezi, máshol, mint az említett példáknál, benne van a pakliban, hogy csak koordináló szerepet szán a TISZA az államnak. 

A kivizsgálandó ügyek sorát természetesen a végtelenségig lehetne folytatni, az állami földek privatizációjától kezdve, a bankok által adott kedvezményes hitelek, hitelgaranciák, tőkekihelyezéseken keresztül az energia és energiahordozók kereskedelmébe épített sápok felülvizsgálatáig (lásd MET-ügy), és a TISZA részéről is elhangzottak további ügyek a kampány során.

Intézmények

Az alábbiakban összeszedtük a legfontosabb intézményeket érintő változásokat a programból. Ezek többsége különféle foglyul ejtett intézmények függetlenségének a helyreállítása, illetve szakmai intézmények autonómiájának megteremtése. Utóbbiakat tekintve a mi alábbi listánk egyáltalán nem teljes, nem érintjük például a közoktatást vagy a  környezetvédelmet, noha ezekről is van szó a TISZA programjában. Ugyanakkor az egész önkormányzatiság témakörére érdemes külön kitérni, mivel a hatáskörök bővítésével jelentősen megnőnek azok a feladatok, ahol releváns lesz a korrupció elleni fellépés, az átláthatóság és a társadalmi részvétel, ráadásul a helyi döntések hatással lehetnek a választási kampányra is (pl. köztéri hirdetések estében, vagy a pártfinanszírozásra (2006 és 2010 között lényegében az önkormányzatain keresztül finanszírozta a párt építkezését a Fidesz, ezáltal jelentős adóságba is verve az önkormányzatokat). Teljesen új intézményről három esetben beszélhetünk, ezekkel kezdjük a felsorolást. 

• Csatlakozás az Európai Ügyészséghez.
• A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal felállítása.
• A korrupció megelőzésére állami intézményrendszer kialakítása, élén a Kormánytól független Korrupciómegelőzési Felügyelettel.
• Biztosítanák az Alkotmánybíróság, a bíróságok és a Legfőbb Ügyészség függetlenségét. Megerősítenék az ügyészség feletti parlamenti kontrollt.
• Helyreállítanák az Országgyűlés szerepét. Kötelezővé tennék a parlamenti bizottságok előtti megjelenést.
• Biztosítanák a független ellenőrző intézmények, hatóságok szakmaiságát, azok működését politikamentessé tennék, kiemelve: GVH, NAIH, ÁSZ, NMHH, Integritás Hatóság. Megerősítenék ezen szervek parlamenti kontrollját és egyedi ügyekben való interpellálhatóságát.
• Felszabadítanák a közigazgatást a pártpolitikai irányítás alól.
• Politikai befolyástól mentes, szakmailag felelős döntéshozatalt vezetnének be; a szakigazgatási szervek önállóságát visszaállítanák, a kormányhivatalok alá szervezett feladatokat ésszerűen szétválasztanák.
• A korábban elvett hatásköröket, forrásokat és feladatokat visszaadnák a településeknek vagy azok társulásainak. Az önkormányzatok megkapnák a jogot arra, hogy a településképükről maguk dönthessenek (ahogy fentebb említettük ez  a köztéri politikai hirdetések miatt fontos). Az építéshatósági feladatokat visszaadjuk önkormányzati hatáskörbe.
• Újjászerveznék a műemlékvédelem intézményrendszerét, önálló, más ágazatoktól független csúcsszervet és jogi szabályozást biztosítva számára, amely éppúgy felöleli a hatósági struktúrát, mint a tudományos apparátust és gyűjteményeket, valamint az állami tulajdonú kiemelt műemlékek kezelését.
• Visszaállítanák az egyetemek autonómiáját, megszüntetnék a KEKVA-modellt.
• A Nemzeti Közszolgálati Egyetemet kivonnák a pártpolitikai irányítás alól
• Visszaadnák a Nemzeti Kulturális Alap önállóságát, a kuratóriumokat szakmai alapon szervezzük újjá.

Itt elsősorban a három új intézménnyel érdemes foglalkozni. A Európai Ügyészséghez való csatlakozás üdvözölendő és remélhetőleg szaktudásban és kapacitásban is segíteni tudja majd a korrupció elleni fellépést. Az erről szóló kormányhatározat már meg is született és az EU felé is beadta a csatlakozási kérelmét a kormány. Fontos megjegyezni ugyanakkor,  hogy az EPPO mandátuma kizárólag az uniós forrásokat érintő ügyekre korlátozódik, viszont ilyen ügyekben akár a csatlakozást megelőzően elkövetett törvénysértések esetén is vizsgálódhat. 

A másik két intézményről kevés derül ki a programból, főleg a Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal esetében van hiányérzetünk. Utóbbi a TISZA egyik központi vállalása volt, célja, hogy fellépjen az elmúlt 20 év korrupciós visszaéléseivel szemben, visszaszerezze a visszaélések által eltulajdonított vagyonokat. Nem a programból derül ki, de a sajtóban elhangzott, hogy a megszűnő Szuverenitásvédelmi Hivatal költségvetését kapná meg, amely a 2026-os évre nagyjából 7 milliárd forint. Az is elhangzott, hogy egy a kormánytól teljesen független szervezet lesz, amely az országgyűlésnek tartozik beszámolással.

• Az intézménnyel kapcsolatos leggyakoribb vita, hogy szükség van-e külön, még egy korrupcióellenes tevékenységet végző intézményre vagy szuperhatóságra. A K-Monitor üdvözli a tervet, mert egy új intézmény képes felbomlasztani nem jól működő struktúrákat, intézményi szokásokat. Ezt annak ellenére gondoljuk így, hogy tudjuk, hogy vannak szép számmal felkészült szakemberek a meglévő intézményrendszerben, akik az intézmények felszabadítása esetén végre tényleg végezhetnék a munkájukat. Álláspontunk szerint az elmúlt másfél évtized azonban olyan mélyen hatott egyes intézmények működésére, illetve az abban dolgozók kapcsolataira, munkakultúrájára, hogy nehezen elképzelhető, hogy ezek a beidegződések, belső viszonyok és szokások ne lennének hatással a jövőben a már meglevő intézmények képességeire. 
• Fontos kérdés, hogy miként változik az az intézményrendszer, amely jelenleg felelős a korrupció elleni munkáért (pl. BM, NVSZ, ÁSZ, NAV, GVH, KH, ügyészség, rendőrség, KEHI, stb.), és különösképpen kérdéses az Integritás Hatóság szerepe, amely létrehozása az uniós források újbóli hozzáférhetőségnek a feltétele volt és ahol egy viszonylag frissen összerakott szakembergárda végez részben hasonló tevékenységet, még nagyobb büdzséből. Milyen tevékenységeket, akár egységeket vesz át a Hivatal ezektől az intézményektől, hol maradnak párhuzamos kapacitások (pl. vagyonvisszaszerzési egység most is van a rendőrségen belül, a NAV is végez vagyonosodási vizsgálatokat). Magyar Péter egyelőre arról beszét az EU-val folytatott tárgyalások kapcsán, hogy meg akarják erősíteni az Integritás Hatóság jogköreit, de arra utaló jelek is vannak, hogy eltérő elképzelések is lehetnek az IH jövőjével kapcsolatban.
• Azon is sok múlik, hogy milyen tevékenységeket végez majd a Hivatal, például feladata lesz-e végrehajtani azt TISZA vállalást, hogy vagyonosodási vizsgálatot végeznek az elmúlt 20 év politikai döntéshozóinak körében (beleértve a családtagjaik vagyonosodását is), vagy azt majd az Integritás Hatóság végzi, amely az uniós eljárás keretében már kapott ehhez hasonló feladatot. Az új Hivatal fog-e gondoskodni a lefoglalt, visszaszerzett vagyonok kezeléséről, és döntést hozni a hasznosításukról? Miből áll majd az intézmény nevében szereplő vagyonvédelmi tevékenység, és hogyan viszonyul az a programban szintén belengetett Korrupciómegelőzési Felügyelet feladatköréhez?
• Az is izgalmas kérdés, hogy a Vagyonvisszaszerzési Hivatal kap-e majd önállóan vagy pótmagánvád keretében vádemelési jogkört, vagy pusztán az ügyészség részére szállít majd bizonyítékokat. A programban erről csak annyi szerepel, hogy “állami szervekkel együttműködve, az igazságszolgáltatás útján visszaszerzi a jogtalanul elidegenített közvagyont”. Itt az állami szerv lehet az ügyészség is, de olyan állami intézmények is, amelyek a felderítésben, információszerzésben vesznek részt.
• Az sem tisztázott még, hogy milyen személyt keresnek a Hivatal élére, milyen szakmai előélettel. Egyáltalán nem ördögtől való gondolat, hogy a Hivatalt ne a bűnüldözésből érkéző személy vezesse, hanem olyan valaki, aki kellően árnyaltan tud válogatni a Btk és a Be. eszköztárán kívül is, vagy van elképzelése arról, hogy mi fér bele egy elfogadható kompromisszumba egy korrupt cégvezetővel, annak érdekében, hogy egy nála nagyobb bűnözőt el lehessen fogni, a bűncselekmény miatt elvonható vagyononnál pedig nagyobb összeg is visszaszerezhető legyen, és eközben a társadalom se érezze úgy, hogy bűnösöket futni hagynak. Akinek van elképzelése arról, hogy miként valósítható meg a TISZA azon politikai célja, hogy újraegyesítse a nemzetet, miközben felelősségre vonják azokat, akik ezermilliárdok ellopásáért voltak felelősek, akár a legmagasabb szinteken. 

Várhatóan a korrupcióellenes tevékenység másik fontos intézménye a Korrupciómegelőzési Felügyelet lesz, esetében azonban még élesebben felmerül a kérdés, hogy valóban indokolt-e egy újabb szervezet felállítása. Az új Felügyelet deklarált feladatkörét jelenleg döntően a Belügyminisztérium (BM) és a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) látja el, de az Integritás Hatóság és a szintén uniós nyomásra létrehozott Korrupcióellenes Munkacsoport is releváns hatáskörökkel rendelkezik. Nem is beszélve a tervezett Vagyonvisszaszerzési Hivatalról, amely tapasztalataival hozzájárulhatna a korrupciómegelőzés sikeréhez. Az mindenképp fontos, hogy bárhova is kerülnek ezek a feladatok, az új EU-s korrupcióellenes irányelv elvárja, hogy az ilyen testületek vagy intézmények külső beavatkozástól mentesen végezhessék a munkájukat. A kormány tagjainak a feladat- és hatásköreit szabályozó, nem régen elfogadott rendelet szerint a korrupcióellenes munka koordinációja egyelőre a BM-nél marad. 

Átláthatóság, nyílt adatok

A TISZA programjában 88-szor szerepel az átlátható szó, ezzel a 71-szor emlegetett korrupciónál is gyakoribb kifejezés. Ennek nagyon örülünk, különösen, mivel a kifejezés már nem a problémáknál, sokkal inkább a megoldásoknál kerül elő. Nézzük, mit tenne a TISZA átláthatóbbá. (Az alábbi gyűjtésben szerepeltetjük az információhoz való hozzáférést és az adatok, akár közadatok elérhetőségét is.) 

• A turisztikai támogatások 100%-át nyilvános, kereshető adatbázisban tennék elérhetővé, kötelező előzetes szakmai értékeléssel és utólagos ellenőrzéssel.
• Átvilágítanák a teljes költségvetési kiadási oldalt, megismernék a titkosított szerződéseket, és leltárt készítenének az ország gazdasági állapotáról.
• A közbeszerzések nagyobb átláthatósága érdekében továbbfejlesztenék az Elektronikus Közbeszerzési Rendszert, valamint biztosítanák a közbeszerzési dokumentumok, az ajánlattevők adatai és a végleges szerződések nyilvános, könnyű elérhetőségét.
• Átláthatóvá tennék a külhoni támogatásokat.
• Megszüntetnék a magántőkealapok és egyéb eszközkezelők mögötti tényleges tulajdonosok anonimitását.
• Az állami és meghatározott értékhatár feletti magántulajdon-átruházási és opciós szerződéseket online elérhetővé tennék a Nemzeti Szerződéstárban.
• Nyilvánosságra hoznák a 2000-es és 3000-es kormányhatározatok listáját, és feloldanák a titkosítást minden olyan kormányhatározatnál, amelynél az nemzetbiztonsági kockázatok nélkül megtehető.
• Létrehoznának egy egységes online felületet, ahol bárki nyomon követheti a jogszabálytervezeteket és a hatásvizsgálatokat.
• Nemzetbiztonsági átvilágítást követően nyilvánosságra hoznák a 2010 és 2026 közötti kormányülések összefoglalóját.
• Nyilvános, kereshető online adatbázist hoznának létre a megítélt és elutasított civil szervezeti támogatásokról, indoklással együtt.
• Civil szervezeteknek kötelező lenne nyilvánosságra hozni, hogy kik a végső kedvezményezettjei a támogatásoknak, azaz, hogy a civil szervezetek kinek adták tovább támogatásként, vállalkozói díjként a hozzájuk eljutott forrásokat.
• A környezeti adatokhoz mindenki által hozzáférhető, nyilvános, valósidejű elektronikus adatbázist hoznának létre, teljes körű környezetvédelmi tájékoztató rendszert alakítanának ki.
• Átláthatóvá és szigorúbbá tennék a Natura 2000 engedélyezést: minden jelentős kockázatú beruházásnál kötelezővé és nyilvánossá tennék a Natura 2000 hatásbecslést.
• Növelnék a nyilvánosságot és az átláthatóságot (az építőiparban - K-Monitor) az ÉTDR-rendszer alkalmazásával.
• Átláthatóvá és hasznossá tennék az állami adatvagyont, elérhetővé tennék az állam által tárolt személyes adatai az érintettek számára.
• Átláthatóvá tennék a sport finanszírozását.
• Elérhetővé tennék azokat az adatokat, amelyek a társadalom érdeklődésére számot tartanak (például valós idejű tömegközlekedési információk, közegészségügyi és környezetvédelmi adatok).
• Országos adat- és rendszerleltárt készítenének; a Nemzeti Adatvagyonleltárt és a közadatkatasztert valódi, nyilvános, géppel olvasható metaadat-nyilvántartássá alakítanák.
• Országos szoftverleltárt és egységes licenckezelést vezetnének be a pazarlás és a biztonsági kockázat csökkentése érdekében.
• Aktívan kapcsolódnának a nemzetközi adatterekhez és együttműködésekhez

A felsorolt vállalások mind üdvözlendőek, azonban a programban nem igazán esik szó az információszabadság keretrendszerének megújításáról, a közérdekű adatokhoz való általános hozzáférésről. Ennek egy részét ugyan lefedheti például a Nemzeti Szerződéstár, ami reményeink szerint követi a cseh, szlovák példát, és megoldja mindazt, amire a kif.gov.hu (erről itt írtunk), a kozadat.hu vagy az CoRe nem volt képes, de a téma ennél sokkal tágabb, még úgy is, hogy olyan adatok nyilvánosságra hozatalát is vállalta a TISZA, amik eddig kívül estek a nyilvánosság számára hozzáférhető adatok körén, mint például a kormányülések jegyzőkönyvei, a titkos kormányhatározatok vagy a magántőkealapok átláthatósága -- a felsorolt témákban már kormányhatározat is született a szabályok felülvizsgálatáról. Mire gondolunk? Szűkíteni kellene például az adatigénylések elutasításának jogalapjait, kibővíteni az intézmények közzétételi listáját, beleértve a kereshetőség és funkcionalitási szempontokat, vagy megteremteni annak a valódi lehetőségét, hogy közpénzekhez jutó cégek is adjanak tájékoztatás az ilyen forrásaikról. Látni kell, hogy az elmúlt 16 évben nagyrészt azért derült ki számos fontos információ az állam működéséről, mert még a 90-es években egy Európa-szinten is előremutató információszabadság keretrendszert teremtettek meg, aminek a teljes szétrombolásához másfél évtized sem volt elég. Most időszerű lenne egy olyan reform, ami a következő évtizedekre is képes biztosítani a társadalom hozzájutását közérdekű adatokhoz. Ugyanakkor üdvözlendő, hogy a program külön foglalkozik a közadatok újrahasznosításával. Ezt szólamok szintjén az előző kormány is hangoztatta, sőt, külön ügynökséget is felhúztak rá (NAVÜ), de érdemi előrelépéseket nem sikerült elérniük. A  NAVÜ üzemelteti a már említett, botrányos kif.gov.hu portált is, a jövőre nézve mindenesetre érdekes tény, hogy a NAVÜ vezetője a leendő miniszterelnök régi ismerőse.

Átlátható, demokratikus döntéshozatal és jogalkotás

A K-Monitornál régóta valljuk, hogy a korrupció legjobb ellenszere, az állampolgárok magukénak érzik az államot és részt vesznek az olyan döntések formálásában, amelyek hatással vannak az életükre. Ezért is szerepel ebben az összeállításban számos olyan TISZA vállalás, ami az állam demokratikus működéséről és a társadalmi, szakmai részvétel lehetőségeiről szól. Ezért is szerepel ebben az összeállításban számos olyan TISZA-vállalás, amely az állam demokratikus működését, valamint a társadalmi és szakmai részvétel lehetőségeit érinti. A javaslatok zöme az átfogó társadalmi egyeztetések fontosságát hangsúlyozza, de akadnak köztük a legfelsőbb kormányzati szintet célzó pontok is, két ígéret pedig kifejezetten a beruházásokra fókuszál.  

• A TISZA két ciklusra korlátozná a miniszterelnöki mandátumot. A többi közjogi tisztségnél is kizárná, hogy valaki évtizedekre kisajátítson egy pozíciót.
• Az Országgyűlésben heti ülésezési renddel biztosítanák az ütemes, kiszámítható törvényalkotási munkát.
• Megszüntetnék a rendeleti kormányzást.
• Javítanák a szabályozás és a jogalkotás minőségét. Tartózkodnának az ún. salátatörvények használatától a jogalkotásban.
• A pénzügyi és adózási szabályok módosításakor érdemi egyeztetéseket folytatnának az érintettekkel. A döntésekre valós hatástanulmányok alapján kerül sor, amelyeket nyilvánosságra hoznának a társadalmi konzultáció során.
• Előmozdítanák a valódi társadalmi részvételt. Érdemi felkészülési időt adnának az érintetteknek, szakítanának a máról holnapra történő jogalkotással.
• A releváns civil szövetségeket kötelezően bevonnák az adott törvények és rendeletek előkészítésébe; a program szerint a konzultáció érdemi, dokumentált és visszacsatolt lesz.
• A „nemzeti konzultáció” típusú, pártpolitikailag motivált és ellenőrizhetetlen eszközök helyett érdemi társadalmi vitákat szerveznének.
• Garantálnák, hogy új nagyberuházás csak a lakosság véleményének figyelembevételével és a helyi körülményekhez igazodva jöhessen létre.
• Objektív, átlátható keretrendszert alakítanának ki a kiemelt beruházásokhoz.

A két ciklusra korlátozott miniszterelnöki mandátumot a K-Monitor jó ötletnek tartja, nem csak azért, meg megakadályozhatja, hogy egy vezető belekényelmesedjen a hatalomba, és arra is tud ösztönözni, hogy a kormányzó erő ne személyeken, hanem intézményeken keresztül biztosítsa a kormányzati működés stabilitását. Természetesen láttunk arra is példát, hogy miként lehet ilyen szabályokat kijátszani, de arra nem látunk indokot, hogy miért ne kéne megpróbálni a hatalomkoncentrációt egy új módszerrel korlátozni. A vállalás végrehajtása már meg is kezdődött, és ahogy várható volt, politikai vitához is vezetett. 

Az országgyűlést és a törvényhozást érintő vállalások lényegében a normalitás megteremtését helyezik kilátásba, míg a társadalmi egyeztetésre vonatkozó vállalások többségében formálisan eddig is léteztek, csak éppen nem tartották be őket., miközben láthatóan lenne igény rájuk. Reméljük, hogy ezen a területen ténylegesen új időszámítás indul. Kormánybiztosa már lett is a területnek. Azt is érdemes azonban megjegyezni, hogy a kormány első döntéseinél még nem igazán volt megfigyelhető a részvételre vagy bevonásra való törekvés, bár több esetben reszponzív volt a hatalom, amikor különféle csoportok hangot adtak a nemtetszésüknek. 

Párt- és kampányfinanszírozás

Sokszor elmondtuk, hogy a rendszerváltást követő korrupció fő mozgatója a politikafinanszírozás volt. Gyakorlatilag egyetlen eddigi kormány sem törekedett hatékony szabályok megalkotására és betartatására, az átláthatóság teljes hiányáról nem is beszélve. Bár az alábbi listában nem emeltük ki külön – hiszen máshol már tárgyaltuk őket –, nagyon is idevágóak a program azon ígéretei is, amelyek mentesítenék a politikai befolyástól az eddig burkolt pártfinanszírozásra használt támogatási rendszereket, amilyen például a civil szféra, a határon túliak finanszírozása vagy az NKA.”. Ezeket a lépéseket tenné a témában a TISZA: 

• Igazságosabbá tennék a pártfinanszírozást, hogy azok a pártok kapjanak állami támogatást, amelyek tényleges társadalmi bázissal rendelkeznek.
• Megtiltanák és szigorúan büntetnék, hogy a szabályozott pártfinanszírozáson túl közpénzt kampánycélokra használjanak.
• Az állami vállalatok, intézmények által közzétett társadalmi célú hirdetéseknél előzetes kontrollt vezetnének be, hogy azok valóban társadalmi célt szolgálnak-e vagy pártpolitikai tartalmúak.
• Megtiltanák, hogy költségvetési intézmények és állami cégek rejtett vagy politikailag motivált csatornákon civileket finanszírozzanak; támogatás csak nyílt pályázaton, egységes adatbázisban követhetően történhetne.
• Az állam nem tarthatna fenn és nem finanszírozhatna olyan intézményt, amelynek működését pártpolitikai célok, lojalitási elvárások vagy ideológiai kiválasztás határozza meg.
• Az önkormányzatok dönthetnének a köztéri hirdetésekre vonatkozó szabályozásról.
• Megszüntetnének minden, a közigazgatás csatornáin megvalósuló propagandatevékenységet.
• Külön testület felügyelné a kormányzati, politikai hirdetések arányos elosztását a médiapiacon.

Az első vállalásról már többször beszélt a nyilvánosságban Magyar Péter, először abban az általunk is kritizált kontextusban, hogy nem adnának állami pénzt a pártoknak. Ez az álláspont később finomodott, és kifejezetten progresszív javaslatok születtek a témában. Mivel ezeknek csupán a töredéke került be a végleges programba (a teljes csomagról a 444 számolt be részletesen), az alábbiakban röviden összefoglaljuk őket, hogy itt is megjelenjenek::

• Visszaállítanák a választási kampányoknál a költési platfont.
• Kiterjesztenék a politikai reklám fogalmát az online platformokra  
• A kampánypénzeket kincstári számlákról kellene költeni
• Jelentősen csökkentenék a pártok fix állami támogatását, és ugyanez vonatkozna a frakciók finanszírozására is.  
• A pártalapítványok esetében ne automatikusan járjon a támogatást, hanem részben a tényleges társadalmi támogatottsághoz igazodjon 
• Magánadományoktól is függő támogatási rendszert vezetnének be, az állami kiegészítést pedig támogatónként maximalizálnák. 
• Felső korlátot szabnának az egy magánszemély által adható éves támogatásnak is. 
• Szigorítanák a pártok gazdálkodásának ellenőrzését és átláthatóvá tennék a gazdálkodásukat.

A javaslatok álláspontunk szerint mind jó irányba mutatnak és nagyrészt összhangban vannak mindazzal, amit a K-Monitor is javasolt az elmúlt években. Leginkább a pártok állami támogatásának az összegében eltérő a javaslatunk, mivel kockázatosnak tartjuk a fix támogatások jelentős korlátozását. A javaslat jól hangzik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a pártok legális források hiányában, illegális vagy problémás forrásokból tesznek szert bevételre. Így tolódott bele 1989 után az egész politikai elit a folyamatos pártfinanszírozási trükközésekbe. 

Közbeszerzés

Konszenzus van arról, hogy a magyarországi korrupció egyik legfőbb csatornája a közbeszerzési rendszer, a témáról jó néhány ponton szól a TISZA programja, nem csak a visszaélések tekintetében, de a gazdaságra gyakorolt hatása miatt is. Az alábbi intézkedéseket szedtük össze a témában:

• Módosítanák az építési és közbeszerzési szabályokat, hogy csak alapos szakmai előkészítés után, konkrétan meghatározott, reális méretű feladatra lehessen – valódi árversenyt biztosító – közbeszerzéseket kiírni, felesleges és versenyt torzító specifikációk nélkül.
• Egységes árfigyelő- és monitoringrendszert vezetnének be a közbeszerzésekre.
• A verseny érdekében támogatnák a kisebb vállalatok, hazai kkv-k részvételét, és kerülnék a közbeszerzési kiírásokban a nem reális, kizáró jellegű követelményeket.
• Észszerű méretű közbeszerzési egységeket alakítanának ki a felesleges specifikációk elkerülésével, hogy bővüljön a pályázók köre.
• Nyilvános vállalkozói, alvállalkozói és megvalósulásiár-adatbázisokat hoznának létre a transzparencia jegyében.
• Dedikált közbeszerzésimonitoring-csoportot hoznának létre, hogy az esetleges visszaéléseket minél hatékonyabban fel tudjuk tárni. 
• Biztosítanák a társadalmi és szakmai transzparenciát a közbeszerzési kiírásoknál.
• Korszerűsítenék és igazságosabbá tennék a közbeszerzési törvényt.
• Bevezetnének egy egységes, kötelezően használandó szakmai árazó rendszert, amely megakadályozza a túlárazást.
• Mesterségesintelligencia-alapú piacfigyeléssel és kormányzati felügyelettel monitoroznák az építőipari árakat.
• Szakmai alapokra helyeznék a kormányzati informatikai közbeszerzéseket, biztosítanák a tisztességes piaci verseny feltételeit.
• Felszámolnák a káros, versenyt korlátozó, az újítást megfojtó egyeduralmakat; teret adnának a tisztességes versenynek a digitális szolgáltatásoknál.

A közbeszerzést érintő javaslatok is mind jó irányba mutatnak és összecsengenek olyan elemzésekkel és javaslatokkal, amelyeket az elmúlt években szakmai körökben születtek (pl az Integritás Hatóság, vagy a Közbeszerzési Munkacsoport részéről), illetve azokkal is, amelyeket a K-Monitor tett például a közbeszerési adatokhoz való hozzáférés javítását illetően. Hiányérzetünk leginkább ott merül fel, hogy konkrétabb vállalásokat is el tudnánk képzelni a piaci koncentráció felszámolására néhány ágazatban, vagy általában a verseny növekedésére. Szintén jó irány lenne az értékhatár alatti, főleg önkormányzati beszerzések digitális platforma terelése, ezzel hatalmas piactér jönne létre és a beszerzések átláthatósága is javulnia. Jelenleg a közbeszerzések lebonyolítása borzasztóan bürökratikus, ennek többek közzött az az oka,  hogy formálisan ezzel próbálják megelőzni a visszaéléseket és a befejezetlenül maradó projekteket. Kérdés, hogy milyen eszközökkel lehetne jobb egyensúlyt teremteni a folyamatok egyszerűsítése és a kockázatok csökkentése között úgy, hogy közben az átláthatóság is a legmagasabb szintű maradjon.

Összeférhetetlenség és belső integritás

Bár két külön területként is lehetne tárgyalni, a viszonylag általános vállalások miatt itt most egy csoportban elemezzük a két témát. A belső integritás elviekben az Orbán korszak egyik legfontosabb antikorrupciós témája volt: az első antikorrupciós programjuk,központi elemét jelentette sőt külön rendelet is született az integritásirányítási rendszerek bevezetéséről. Ezeket az intézkedéseket azonban nehezen lehetett komolyan venni, mert az elfogadásuknál már dübörögtek a Közgépre szabott közbeszerzések, és folyamatban volt például a Trafik-mutyi is. Ennek ellenére számos szabályozás született a területen, sőt, bizonyos mechanizmusok a mai napig élnek – ilyen például az éves integritásjelentések kötelező elkészítése számos közigazgatási szervnél.

• A korrupció visszaszorítása céljából megszigorítjuk az összeférhetetlenségi szabályokat. (a közbeszerzéseket tárgyaló résznél szerepel)
• Szigorú összeférhetetlenségi szabályokat állapítunk meg az állami vezetők és képviselők vonatkozásában.
• Minden állami szervben erős belső kontrollrendszereket működtetünk, a vezetőket és a munkatársakat pedig rendszeresen képezzük, hogy felismerjék a korrupciógyanús helyzeteket, és meg tudják előzni azokat.
• Kultúraváltást indítunk el az államigazgatásban, ahol a szakmai alkalmasság és az integritás lesz a kinevezések, illetve az előléptetések alapja.

Nem vitatva a vállalások szükségességét, ennél sokkal konkrétabb vállalásokat is sikerült tenni a programban más területeken. A témának azért is van jelentősége, mert már a kormányváltás kapcsán is látható, hogy jelentős számban  jelennek meg vezető pozíciókban olyan emberek, akik eddig az üzleti szférában dolgoztak. Itt nem csak az érdekes, hogy ezek a cégek milyen kapcsolatot ápoltak a NER-rel, de az is, hogy mennyire fognak érvényesülni az ő érdekeik, szemléletük bizonyos közpolitikák megtervezésében, mennyire lesznek bevonva közpolitika alkotásba, törvényalkotásba nagy tanácsadó cégek, ügyvédi irodák.

Vagyonnyilatkozatok, vagyonosodás

A TISZA kampányban, a programban és azóta is sok szó esik a vagyonvisszaszerzésről, valamivel kevesebb a vagyonosodási vizsgálatokról, de lényegében semmit nem tudni arról, hogy miként alakulhat át a vagyonnyilatkozati rendszer - bár említés szintjén többször elhangzott az utóbbi hetekben, részben az EU-val való tárgyalások kapcsán, hogy szigorítás várható. Magyarországon egymással párhuzamosan több vagyonnyilatkozati rendszer működik, ezek közül kétségtelenül a parlamenti képviselőkre és az állami vezetőkre vonatkozó a legismertebb. Árnyalja azonban a képet, hogy rajtuk kívül is ezrek tesznek vagyonnyilatkozatot mind állami, mind önkormányzati szinten – csakhogy ezek a dokumentumok sokszor nem nyilvánosak, vagy teljesen kiesnek a figyelem fókuszából. Ezek a rendszerek, noha különbözhetnek a bevallandó adatok körében, a nyilvánosságban, a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség időpontjában,  négy dologban mindenképp hasonlóak egymáshozi: 1) a bevallandó adatok köre túlságosan szűke, 2) a nyilvánosság alig vagy nehezen fér hozzá az információkhoz., 3) leadott nyilatkozatok érdemi, rendszeres ellenőrzése lényegében hiányzik, 4) nincs megfelelő szankcionálási mechanizmus a téves és hiányos bevallásokra. A TISZA programjában az alábbi intézkedések szerepelnek (az elsőről már volt szó korábban) különböző szereplők vagyonosodásval kapcsolatban (a vagyonadót nem ide számítva). 

• 20 évre visszamenőleg vagyonosodási vizsgálatot vezetnének be az országgyűlési képviselők, politikai vezetők (köztük a volt kormánytagok) és közeli családtagjaik vonatkozásában. 
• Nagy értékű adásvétel esetén kötelező lesz igazolni a források eredetét az adóhatóság felé.
• Átalakítanák és állami felügyelet alá vonnák a bizalmi vagyonkezelők rendszerét.

A vállalásokat ebben az esetben is helyesnek tartjuk, de ahogy fentebb utaltunk rá, hiányoljuk a koncepcionális elképzelést arra nézve, hogy rendszerszinten milyen eszközök szolgálnák az jogellenes meggazdagodás vizsgálatát. Ez azért is releváns, mert az új korrupcióellenes uniós irányelv is tartalmaz már ilyen bűncselekményt. Azt nagyon rossz megoldásnak tartanánk, ha a vagyonnyilatkozatok rendszeréhez nem nyúlna hozzá a kormány, mondván, hogy a jövőben hivatalból is széleskörűen vizsgálják majd a döntéshozók vagyonosodását. Nem beszélve arról, hogy az EU-s pénzekhez való hozzáférés feltételeit jelentő mérföldkövekben is vannak erre vonatkozó vállalások. Ezt természetesen a kormány is tudja, Ruff Bálint miniszteri meghallgatása után meg is említette az Integritás Hatóság szerepét ebben, azonban ez még nem oldaná meg a helyzetet. Azt, hogy mire lenne szükség egy jobb vagyonnyilatkozati rendszer megteremtése érdekében itt és itt írtunk. Érdemes elolvasni az Integritás Hatóság átfogó tanulmányát a témában (amiről itt írtunk röviden), amely szinten előremutató javaslatokat tartalmaz.

Büntetőjogi eszközök

Az, hogy Magyarországon magasrangú politikust nem igazán szoktak korrupciós bűncselekmények miatt elítélni, csak kisebb részt köszönhető a büntetőjogi szabályozás hiányosságainak – de természetesenlétezik néhány terület, ahol a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárásról szóló törvény jobban is segíthetné a korrupció elleni fellépést. A TISZA programban nagyon konkrét ígéretek nem találhatóak. Összesen két vállalást tettek:

• Kiterjesztjük a korrupciós cselekmények elleni szankciókat.
• Felülvizsgáljuk a teljes büntetőjog-anyagot és szükség esetén szigorítjuk a szabályozást.

A szigorításba reméljük, hogy a büntetőjogi eszköztár kiszélesítése is belefér. Üdvözlendőnek tartanánk, 

• ha önálló bűncselekmény lenne a jogellenes meggazdagodás, 
• kimondanák, hogy a korrupciós bűncselekményeknek vannak sértettjei és áldozatai, akik önállóan is érvényesíthetnék a jogaikat,
• a felülbírálati indítvány eszközét az elmúlt évek tapasztalatai alapján megújítanák, megerősítenék, hogy tényleg legyen arra mód, hogy állampolgárok felléphessenek olyan esetben, amikor a hatóságok nem akarnak nyomozni, és
• egyszerűsödne a vagyonvisszaszerzés menete, szabályozottabb és szakszerűbb legyen a lefoglalt vagyonokon kezelése. Ez ugyanis a közeljövőben induló eljárásoknál is releváns lehet már - és nem csak bűncselekmények esetben.

Közérdekű bejelentők

A közérdekű bejelentők védelme soha nem volt megoldott Magyarországon. Horváth András, Bátonyi Péter és még számos bejelentő példája mutatja, hogy az állam nem partnerként, segítőként, hanem ellenségként kezeli azokat, akik felhívják a figyelmet visszaélésekre. Hiába ültette át a formálisan Magyarország az EU bejelentővédelmi irányelvét, az fontos elemeiben hiányos és nem is alkalmazzák megfelelően. Kutatásokból azt is tudni lehet, hogy nem csak azért tesznek kevesen tesznek közérdekű bejelentést, mert nem számítanak valódi védelemre, de azért sem, mert nem hisznek benne, hogy bejelentésüknek bármi közvetkezménye lenne. A TISZA-program csak egy általános vállalást tartamaz a témában, ami így szól: 

• Jogi védelmet biztosítunk azoknak, akik elősegítik a korrupciós cselekmények feltárását. Engedékenységi szabályokkal és nyomravezetői díjjal fogjuk ösztönözni a bejelentéseket.

A jogi védelem formálisan létezik, de valóban elégtelen. A jogszabály hiányosságairól itt írtunk részletesen. Érdekes azonban a vállalás második felében megfogalmazott nyomravezetői díj, amely jelenleg nem része a szabályozásnak, de nem is ismeretlen a magyar jogban – a kartelleket bejelentők bátorítására most is létezik nélkülözhetetlen bizonyíték szolgáltatásáért járó díj, amely az ügyben kiszabott bírság egy százaléka, de legfeljebb ötvenmillió forint. Kérdés, hogy nem válik-e részben érdekvezéreltté a közérdekű bejelentés intézménye, ha a motiváció nem csupán a közérdek védelme, hanem a díjazás is. Ettől a részletkérdéstől eltekintve, fontos kimondani, hogy a bejelentővédelem rendbe tétele az elmúlt időszak ügyeinek a feltárása és a korrupció megelőzésének alapvető feltétele. És ebbe az is beleértendő, hogy nem elég olyan jogszabályokat hozni és mechanizmusokat teremteni, amelyek valódi támogatást és védelmet jelentenek a bejelentőknek, de szem előtt kell tartani azt az igényt is, hogy legyen követhető a bejelentett ügyek története és ahol indokolt, ott következménye is a feltárt problémáknak, visszaéléseknek.

Miről nincs szó a programban?

Ahogy az összefoglalónkból kiderült, a részletek sajnos nem mindig fértek bele a választási programba, ezért nagyon sok kérdésekben csak általános, tematikus vállalásokról lehetett beszélni. Arra is kitértünk már, hogy bizonyos alapvető korrupciómegelőzési eszközöket – például a vagyonnyilatkozati rendszert vagy az információszabadság kérdését – a program nem említ meg kifejezetten, és ezek a választások óta sem kerültek érdemben napirendre. Ugyanez a helyzet a lobbizás kérdésével: bár ez a terület az átlátható, demokratikus döntéshozatalt fenyegető kockázatok miatt megkerülhetetlen lenne, a TISZA programja nem számolt vele, miközben a gyakorlatban már javában zajlik az ilyen irányú érdekérvényesítés. Ez azért is fontos, mert a kormány kifejezetten hangsúlyozza a társadalmi részvétel fontosságát, viszont ebben elengedhetetlen a maximális transzparencia. Ugyancsak látunk mozgásteret olyan eszközök bevezetését illetően, amely például bővítenék a korrupcióellenes munkát végző nem állami szereplők jogállását azzal, hogy bíróságon megtámadhassanak olyan szerződéseket, intézkedéseket, amelyeknél felmerül a szándékos károkozás. Mindezeket figyelembe vége fontos látni, hogy ennyire sok antikorrupciós vállalást tartalmazó választási program nem készült az elmúlt évtizedekben. A választási program, mint műfaj nyilvánvalóan irányokat jelöl ki, fontos célokat fogalmaz meg, de javasol minden bemutatott problémára részletes szakpolitikai javaslatot. A felsoroltak teljesítése így is szép feladat a TISZA számára és fontos indikátora lesz annak, hogy mennyire sikerül teljesíteni a sok ponton ambiciózus vállalásokat. Ezek alakulásáról természetesen be fogunk számolni.

A közérdekű adatokkal kapcsolatos ítéletek végrehajtásának hiánya súlyos jogállamisági problémát jelent Magyarországon, amely egyben az Emberi Jogok Európai Egyezményét is sérti. Az Európa Tanácshoz benyújtott közös beadványban magyar civil szervezetek mutattak rá az ítéleteknek való meg nem felelés rendszerszintű okaira. A civilek emellett a közérdekű adatokhoz való hatékony hozzáférés biztosítása érdekében ajánlásokat fogalmaztak meg. A beadványban a K-Monitor több olyan nyertes pere is bemutatásra került, amiben a pervesztes állami szervek nem tettek eleget a bíróság döntésének.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságnak épülete belülről, Forrás: MNF

2026 tavaszán – hosszú évek lobbiküzdelmei, jogvitái és kompromisszumai után – az Európai Parlament és a Tanács elfogadta azt a jogszabályt, amelyet sokan az EU antikorrupciós politikájának eddigi legnagyobb mérföldkövének tartanak: az Unió első egységes, büntetőjogi alapokon nyugvó korrupcióellenes irányelvét.

De mit jelent mindez a valóságban? Mit változtat ez az irányelv – ha egyáltalán változtat valamit – egy olyan ország polgárainak mindennapi életében, ahol a korrupció rendszerszintű problémaként él tovább évtizedek óta és ahol az antikorrupciós intézményrendszer még mindig szinte csak gyerekcipőben jár? Ebben a blogbejegyzésben megpróbálunk alapos, de közérthető választ adni ezekre a kérdésekre.

Thomas Cole: A birodalom útja - Pusztulás  (via Wikimedia Commons)

Hogyan lehet egy önkormányzati költségvetést úgy bemutatni, hogy ne csak pénzügyi szakemberek értsék? Erre a kérdésre ad választ a Közérthető Költségvetés alkalmazás, amely interaktív ábrákkal, magyarázatokkal és testre szabható felülettel segít átláthatóbbá tenni a települési gazdálkodást. Az elmúlt hónapok során (története során immáron másodszor) megújítottuk a 8 évvel ezelőtt bemutatott eszközt, mutatjuk az újdonságokat!

A K-Monitor kezdeményezésére törvényességi felügyeleti eljárás indult a Boston Consulting Group-pal szemben, amiért nem tett eleget az információszabadság törvényben előírt kötelezettségének és nem adott tájékoztatást arról, hogy milyen állami intézményekkel van szerződéses viszonya.

A K-Monitor azért is tartotta fontosnak, hogy kiderüljön, milyen szerződései vannak a BCG-nek a kormánnyal, mert számos területen jellemzővé vált, hogy az állam a szakmai, közpolitikai munkát kiszervezi magáncégeknek. A folyamat egyáltalán nem transzparens, ugyanakkor egy jól fizető üzletágnak tekinthető. Egy joghézag miatt szinte lehetetlen közpénzeket elnyerő cégektől megtudni, hogy milyen állami megbízásaik vannak, pedig erre elvben lehetőséget ad az infotörvény. Ennek azért van jelentősége, mert jelenleg minden állami, önkormányzati intézményt egyenként szükséges végigkérdezni ahhoz, hogy kiderüljön, hogy van-e szerződése egy adott céggel.

A cégbíróság döntése az ügyben azért tekinthető mérföldkőnek, mert kimondja, hogy olyan esetben is be kell tartania az állammal üzletelő cégeknek a törvényt, amikor maga a cég nem perelhető. A K-Monitor a kedvező döntés ellenére úgy véli, hogy elengedhetetlen, hogy az új kormány úgy módosítsa az információszabadság törvényt, hogy a jelenleginél szélesebb körben számonkérhetőek legyenek a közpénzekből részesülő cégek.

Az eljárás előzménye, hogy a K-Monitor 2020 óta pereskedik azért, hogy nyilvánosságra kerüljön az a Belügyminisztérium által a BCG-től százmilliókért megrendelt tanulmány, ami alapján az Orbán-kormány elindította az egészségügyi rendszer reformját.

A Boston Consulting Group keleti-európai vezetője, Juhász László a "Money Talks" eseményen Tiborcz Istvánnal beszélget 2025. tavaszán. A kép forrása: Bede Márton, 444.hu

K-Monitor has co-signed an open letter addressed to the European Commission, the European Parliament, and the Council of the European Union, calling on EU institutions to reject the Digital Omnibus package in its current form. The letter, signed by more than 40 civil society organisations from across Europe, expresses serious concerns about proposed amendments to the EU Artificial Intelligence Act (AI Act) — the 2024 regulation establishing a risk-based framework for AI oversight, including binding transparency, human oversight, and accountability requirements for high-risk AI systems used in areas such as employment, credit scoring, and criminal justice.

The Digital Omnibus package, published by the European Commission in November 2025, proposes a series of amendments that would substantially weaken these safeguards. Most notably, the application of key obligations for high-risk AI systems would be delayed until the European Commission adopts implementing decisions confirming the availability of harmonised standards, a process not expected to conclude before December 2027. Beyond the timeline, the package would broaden self-classification mechanisms, enabling providers to exempt their systems from high-risk obligations without independent verification, creating a structural incentive to avoid compliance even where systems materially affect fundamental rights. The proposal would further centralise enforcement authority within the EU AI Office at the expense of national supervisory authorities, reducing the democratic accountability and local institutional embeddedness that national bodies provide. Additionally, binding AI literacy training obligations for businesses and deployers would be replaced with non-enforceable encouragement measures, and incident reporting and logging requirements, critical tools for identifying discriminatory or erroneous algorithmic decision patterns, would be significantly reduced.

K-Monitor considers these changes collectively incompatible with the principle of meaningful public oversight of algorithmic decision-making. The proposed amendments would curtail the ability of citizens, civil society organisations, and public authorities to monitor and challenge consequential automated decisions, a matter of direct relevance to transparency and anti-corruption work. Negotiations between the Parliament, the Council, and the Commission are ongoing, and K-Monitor,  together with its co-signatories, urges EU institutions to preserve the core accountability guarantees of the original AI Act in any final text.