Talán nincs még egy ügy, amiben annyira kézenfekvő megoldás kínálkozna a közpénzek védelmében, és ezt annyiszor ismételték volna el, mint a kamupártok ügyében. A 2010 után létrejött szabályozás hiányosságait kihasználva rosszhiszemű szerveződések 2014-ben és 2018-ban is több milliárd forinttal károsították meg az államkasszát. A jogalkotó ugyan időről időre finomít a szabályozáson, de a végleges megoldást, vagyis a kampányköltések nyilvánosságát és szorosabb ellenőrzését máig nem teremtette meg. Most újra a választási szabályokhoz nyúl a Parlament, de a kamupártok megszüntetése (harmadik próbálkozásra!) csak ürügy. Megmutatjuk, hogy ha a politikai szereplők tennék a dolgukat - ahogyan sajnos nem teszik -, akkor milyen módosítások elfogadásával lehetne pontot tenni a demokráciát megcsúfoló, a közélet egészére árnyékot vető “rablópártok” garázdálkodásának - és vele a kampánypénzek szégyenletes felhasználásának.

A kamupártok által négy évenként elnyelt összeg annyi, mint... 

Harmadik próbálkozásra sem sikerül?

A magyar kampányfinanszírozás számos hiányossága mellett teljesen átláthatatlan. Ha civilek nem nyújtanak be adatigényléseket, a közvélemény nem is értesül a botrányos tényről: két egymást követő választáson is milliárdokat loptak el a “demokrácia ünnepén”. A 2018-as választáson országos listát állító, százmilliós kampánytámogatásban részesülő, de végül jócskán 1% alatti eredményt elérő 16 párt közül 13-an nem fizették vissza a felvett támogatást. Ők azok, akikről már jóval a választások előtt tudni lehetett, hogy a támogatások ellopására jöttek létre, valódi politikai tevékenységet ugyanis nem folytattak. Tudni lehetett, hiszen 2014-ben egyszer már ugyanez megtörtént, ráadásul akkor még visszafizetési kötelezettsége is csak a pártoknak volt.

1. A hibás törvény gazdája, Gulyás Gergely kezdeményezésére a jogalkotó 2017-ben - utólag már kimondható - lényegtelen első korrekciót eszközölt a szabályozáson. Hiába vonta be a vezetőket abba a körbe, akik saját vagyonukkal felelnek a visszafizetésért, a felszívódott kampánypénzeket tőlük sem lehetett visszaszerezni. A NAV nem tudott érdemi összeget behajtani a strómanfigurának tűnő pártvezetőktől, így a kamupártokkal szemben fennálló, kamatokkal egyre növekvő kintlévőség mára meghaladja a 3 milliárd forintot. Ma már azt is tudjuk, az aláírás-hamisítások miatti bírósági eljárások is bohózatba fulladtak. Az egyik ilyen eljárásban a bíróság arra jutott, az aláírásgyűjtők tudata minden bizonnyal "nem fogta át, hogy csalnak". A kamupártok szervezőit, bár lehet róla sejtésünk, hogy kik ők, a jelenlegi rendszer nem fogja meg - csak a nyomozóhatóságok kitartása és az állampolgárok jogtudatossága miatt lesz néha-néha következménye a visszaéléseknek.

2. A 2018-as választások után egyszer már benyújtott a Fidesz egy második, kamupártokat érintő módosítást, de már akkor jeleztük, hogy ez sem fogja őket elrettenteni a 2022-es indulástól. A vagyonukkal felelős kör további kiterjesztése a (részben bepalizott, részben strómannak kiszemelt) egyéni jelöltekre újra nem a probléma gyökerét, a kamupártozás ösztönzőit próbálta felszámolni, hanem csak a vélt felelősöket elszámoltatni. Ez az elszámoltatás 2018 után sem bizonyult sikeresnek, ráadásul a valódi felelősök nem a párt formális vezetői és jelöltjei, hanem a kamupártokat szervező néhány csoportosulás, ahogyan ezt a Partizán Rablópártok című oknyomozó filmje kitűnően dokumentálta.

3. Az Alaptörvény kilencedik módosításának benyújtásának és a veszélyhelyzeti rendeletek kihirdetésének éjjelén a kormánynak még egy, a választási törvényeket érintő előterjesztésre is maradt ideje. A Semjén-Varga javaslat, mintha érzékelte volna az előző két próbálkozás elégtelenségét, újra a kamupárt-probléma felszámolására hivatkozva nyúlt hozzá a szabályozáshoz. Számtalan, a Választási Iroda által javasolt technikai és néhány problémás tartalmi újítás (szavazólap lefényképezése, levélszavazatok nyitott borítékja) mellett a javaslat fontos elemének az tűnt, hogy megemelik az országos lista állításához szükséges egyéni jelöltek számát, az indoklás szerint ezzel szabva gátat a kamupártoknak. A kormánypárti sajtóban 2017 és 2018 után újra elolvashattuk, hogy a kormány véget vet a kamupártoknak. Sokak szerint ez a lépés nem a kamupártokról szól, hanem az ellenzéki összefogással kapcsolatos bizonytalanságot kívánja növelni, esetleg egy, a zárószavazás előtti módosítással adnák meg a rendelkezések valódi értelmét. Ezt még nem tudjuk, de hogy a kamupárt-problémára nem ez a megoldás, az biztos. 

A küszöb emelgetése helyett le kéne bontani a kiskaput!

Gondoljunk bele, nem épp felhívás-e keringőre azt mondani: mostantól 27 helyett 50 (vagy 71) egyéni körzetben kell 500 aláírást összehamisítani-összecsalni, hogy kapjatok kb. 300 milliót? A kamupártok minden hájjal megkent csalóit nem érdemes provokálni ilyesmivel. Ha meg akarjuk érteni, miért problémás a mostani kampányfinanszírozási szisztéma, és milyen mélyben húzódó problémákat hagy figyelmen kívül a kormánypártok “ezt már úgysem merik megcsinálni” típusú intézkedései, érdemes áttekinteni, mit tudhatunk meg az állami szervektől a kamupártoknak kiosztott milliárdok sorsáról. Kapaszkodj meg, ezt nem fogod elhinni!

Induljunk onnan, hogy minden egyéni jelölt után jár kb. 1 millió Ft. Ez önmagában jó dolog: bár tudjuk, hogy pártháttér nélkül vajmi kevés esélye van bárkinek nyerni, ez a kis halaknak is esélyt kínál, hogy megmutassák magukat. A pénzt azoknak érdemes felvenni, akik 2% feletti eredményben bizakodnak, különben vissza kell fizetni – ugyanez vonatkozik a kieső jelöltekre. A pénzt a nyilvántartásba vétel után kincstári kártyán kapják a jelöltek, elköltéséről tételes elszámolást kell készíteni: kampányidőszakon kívül költeni, készpénzben felvenni nem lehet. Visszaélések persze itt is előfordulnak, de a költések dokumentálva vannak, látszik, ki mire költi a pénzt. A jelöltek pártjuk javára is lemondhatnak a támogatásokról, ám erről a támogatásról is tételes számlaösszesítőt kell beadni a Kincstárnak. Itt már előfordult, hogy a kamupártok (de olykor a nagyobb pártok is) ezt egy-egy gyanús cég számlájával lefedezik a támogatást, de ezek még mindig dokumentált dolgok. A nyilvánosság orrára nem kötik, de kérésre megszerezhetők.

A feketeleves azonban az országos lista után járó pénznél jön. Ez a nagyobb tétel, több százmilliós összegekről van szó. No, ezt a hamisított aláírásokkal nyilvántartásba vétetett kamupárt két részletben gyorsan megkapja a Kincstártól a megadott számlára. A háttérből irányító szereplők ekkor akár ki is vehetik a pénzt és elégedetten dőlhetnek hátra a húszezreseket számolgatva. Nincs kincstári kártya, a pénzt innentől eltüntetik - természetesen nem a “pártvezetők” bankszámláján, ahonnan a NAV azt visszavehetné. A támogatásról nem kell úgy elszámolni, mint az egyéni pénzről, hanem csak a Közlönyben kell nyilvánosan közzétenni egy beszámolót 60 nappal a választások után. Ezt a kamupártok egy része már le sem adja (jogkövetkezmény nincs). Ekkorra ugyanis már a teljes összeget követelik tőlük az 1% alatti eredmény miatt, de a pénz már nincs sehol. Mások néhány soros beszámolóval letudják: Gődény Györgyéké például itt olvasható (p. 17). Az állami szervekhez ezen a ponton semmilyen elszámolás nem jut el a felhasznált közpénzek sorsáról. Mi ha szeretnénk, se tudjuk kitől megkérdezni, lepapírozták-e egyáltalán az adózóktól kapott pénzeket, és ha igen, szabályos volt-e. 

És a slusszpoén: tételes elszámolás a pártok könyvelésében van, de ‘18 után, mivel nem volt olyan jelölt, aki kérje az ellenőrzést, az Állami Számvevőszék nem is ellenőrizte, hogy ezek az elszámolások megtörténtek-e és fedik-e a valóságot. Tehát ha létezik is valamifajta nyilvántartás, azt nem látták az állami szervek. 2014-ben még az Együtt-PM és a Fidesz kezdeményezésére a gazdasági bizottság indított vizsgálatot, ami feljelentésekkel zárult a számviteli (alaki) szabályok megsértése és költségvetési csalás miatt, érdemben járulva hozzá a kamupártok elszámoltatásához. Az ÁSZ 2014-es jelentése még foglalkozott velük, a 18-as már nem.

A rossz törvényt kell módosítani, nem a problémát elfedni

A kamupárt-ügyben az eddigi próbálkozásokhoz képest eltérő megközelítésre van szükség: a kampánypénzek védelmét szolgáló egyetemes szabályok bevezetésére, amelyeknek nem csak a kis pártoknak, de a nagyok is meg kell, hogy feleljenek. A listaállítás nehezítése mellett a kampánypénzek ugyanúgy lophatók és átláthatatlanok maradnak, mint most. Ez pedig táptalajt jelent a kampánytámogatásokra rátelepedett politikai alvilág számára. Kisebb iparág szerveződött a félig legálisan vagy illegálisan megszerzett személyes adatok másolgatására. Olyan figurák seftelnek akár a te vagy közeli hozzátartozóid adataival, mint Kőrös Gusztáv, Zuschlag János vagy az újabban koronavírusos féligazságokban utazó testépítő-patikus Gődény György. Őket a belengetett következmények nem riasztják el: csak Gődény pályafutását nézve szinte provokációként hat, hogy az ember, aki az egyik évben legyárt több, mint 150 millió forint adósságot, a másik évben pedig úgy tolja a sódert a médiában, mintha mi sem történt volna. A mostani szabályok ráadásul a valódi pártok vonatkozásában is tisztázatlan helyzeteket teremtenek.

A kampányfinanszírozás teljes rendszerének átalakítására minden bizonnyal nincs politikai szándék, de a kamupártok elleni érdemi fellépést csak a politikai számítás akadályozza. Sajnos hiába kerültek újra a Parlament elé a választási szabályok, valódi és őszinte vita nem alakult ki a problémáról. Ez pedig kikövezi az utat afelé, hogy az ügy 2022 előtt újra elsikkadjon. De hogyan szólna az a néhány mondat, ami egy normális országban legalább a módosító indítványok között megjelenik ilyen helyzetben?

A többes jelölés eltörlése

Egyedül ezzel kapcsolatban van módosító indítvány a Parlament előtt. Ez egy csapásra elérné, hogy ne érje meg ajánlásokat másolni. A kézen-közön cserélt személyes adatok a rendszer legnagyobb rákfenéje. Ha a kormány megkérdezte volna az évekig húzódó, rengeteg iratanyagot produkáló nyomozásokat lebonyolító szerveket, jó ötlet-e egy hibás jogalkotói húzáshoz ragaszkodva felesleges eljárások tömegét az apparátus nyakába szabadítani, vélhetően ők is mérlegelnék a többes ajánlás kivezetését. A jelöltállítás 2011-es egyszerűsítéséhez képest (500 ajánlás) nem jelentene elfogadhatatlan visszalépést, ha a 60-70 ezer választópolgár közül 500 fő ajánlását be kellene gyűjteni ahhoz, hogy valaki a szavazólapra kerüljön. Ezzel a kamupártok számára megoldandó feladat ténylegesen megnehezülne, és eltűnnének az óriáskígyó-hosszúságú szavazólapok. (A többes jelölés fenntartása egyébként lehetséges volna, de ennek szigorú feltételei vannak.)

Kampánytámogatás csak “kincstári kártyán”

A fenti lépés azonban önmagában nem elég. A pénzek átláthatóbb, számonkérhetőbb kezeléséhez az is szükséges, hogy a pártok kincstári kártyán kapják meg és az egyéni támogatáshoz hasonló szabályok szerint költhessék el az országos lista után járó kampánytámogatást is. Ez némi többletfeladatot jelent ugyan a Kincstárnak, de összehasonlítva az utólagos eljárások jelentette munkateherrel, ez az erőfeszítés többszörösen megtérül.

Ellenőrzés és szankciók: egységesen mindenkinek, aki listát állít

Az 1% alatt maradt pártokat csak kérésre ellenőrzi az ÁSz, pedig látható, hogy a közpénzekkel való visszaélésekkel súlyosan fertőzött esetek pont a vonal alatt találhatók. Fontos lenne, hogy az ÁSz hivatalból ellenőrizze az 1% alatti pártok gazdálkodását is, és a jelenlegi állapottal szemben fűződjön jogkövetkezmény ahhoz, ha valaki nem adja le a beszámolóját (pl. az ÁSz kezdeményezhesse a párt megszüntetését).

Átláthatóság: a nyilvánosság erejével

A kampánytámogatás közpénz, ráadásul kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy a választók bizalmáért versengő szereplőkről már a kampány időszakában, illetve azt követően bárki ellenőrizhesse, hogy szabályosan és a célnak megfelelően költötte-e el a rábízott közpénz. A Kincstártól adatigénylésekke ugyan ma is megszerezhetők ezek az adatok, de az elszámolásokkal kapcsolatos adatigénylést benyújtóknak rendszeresen jogi útra kell terelnie, hogy a Kincstár milliókat kér az adatokért. Az elszámolások nyilvánosságát törvényi úton kellene megteremteni, kötelezve a Kincstárt, hogy tegye közzé az egyéni (és a fentiek után az országos lista) miatt járó támogatások elszámolásait (számlaösszesítőit), illetve a választások után vezessen nyilvános elszámolást a tartozások és a behajtások adatairól.

Ezt várjuk a Parlamenttől, nem a hatalomtechnikai trükközést és a lapítást! Ehhez képest a legfrissebb hírek szerint a listaállítás drasztikusabb nehezítése (27-ről az eredetileg tervezett 50 helyett 71-re a 106 egyéni körzetből) kerülhet csak be módosításként a törvénybe. Ennek ebben a formában már vajmi kevés köze van a kamupártokhoz, sokkal inkább az ellenzéki pártok választási stratégiáit kívánja korlátozni. Az elmúlt évek után rosszhiszeműen azt is gondolhatjuk: ennyi jelölttel már csak olyan álellenzéki kamupárt állhat rajthoz, amit a háttérből ehhez megfelelő infrastruktúrával és adatbázissal rendelkező szereplők mozgatnak. De mivel az alternatív módosítók benyújtásával járó aprómunkát az ellenzék nem végezte el, most nem maradt más a számukra, mint leszavazni a törvényt a mostani formájában.

Tavaly ilyenkor még abban reménykedtünk, hogy áttörés lesz a részvételi demokrácia tekintetében a 2020-as év. Esélyt láttunk rá, hogy a régió városaitól való lemaradást pótolva itthon is megjelennek az önkormányzatokban a polgárokkal szorosabb kapcsolatot teremtő, innovatív, digitális bevonást is megvalósító eszközök. A koronajárvány és a kormányzati válságkezelés politikai indíttatású elvonásai azonban hamar letörték az optimizmusunkat: a mozgástér sokkal szűkebb lett, mint amire az év elején akár a polgárok, akár a települések számítottak. A szabadon elkölthető források elapadása a legtöbb helyen elsöpörte a társadalmiasításra, bevonásra vonatkozó terveket - részvételi költségvetés helyett "hadigazdálkodásra" kellett átállni. Volt azonban néhány önkormányzat, ahol mégis elindult, vagy akár le is zárult a polgárokat a fejlesztésekről szóló döntésekbe bevonó részvételi költségvetési folyamat. Áttekintettük, hogyan teljesítettek a helyi közösségek a nehezített pályán és milyen tanulságok vonhatók le ebből.

Ha az Index blogketrecről érkezel, itt tudod teljes nézetben olvasni a bejegyzést.

A részvételi költségvetés a települési költségvetés szabadon felhasználható forrásainak egy részével való gazdálkodás egy minden lakos számára nyitott és átlátható, évente ismétlődő demokratikus folyamat révén. A költségvetés területi és tematikus szinten is elindítható - nemcsak önkormányzatok, de megyék, vagy akár önálló költségvetési szervek által (pl. a helyi rendőrség a bűnmegelőzési keretére hirdet nyilvános részvételi eljárást). Ahogyan erről az év elején megjelent kiadványunkban részletesen írtunk, az eljárás a '80-as évek demokratizálódó Brazíliájában alakult, Európa városaiba pedig a 2008-as válságból való kilábalás időszakában érkezett meg. Lengyelországban 2019 óta kötelező a városokban legalább a költségvetés 0,5%-át így elkölteni. A folyamat a helyi viszonyokhoz igazítva számtalan formában intézményesült, a létező gyakorlatok eltérnek a felhasznált összeg nagyságát, a folyamat során használt online és offline eszközök arányát tekintve, de abban is, hogy a döntéshozatal inkább az ötletek versengésére, vagy a lakosok párbeszédére és közös gondolkodásra fókuszál-e. Mindenhol kulcskérdés azonban, hogy a résztvevőket azon a szinten, olyan formában igyekeznek bevonni, ahogy a leghatékonyabban érvényesül a helyi tudás, tapasztalat, az igények becsatornázása. Vagyis a fókuszban a kézzel fogható események, fejlesztések, kezdeményezések állnak, amelyek hamar visszacsatolást, a részvétel feletti elégedettség érzését képesek biztosítani. A hosszú távú stratégiák, számviteli bikkfanyelven megfogalmazott döntési helyzetek megoldása más eljárást igényel.

Ha van vonzó tét, elég erőforrás és a társadalmasítással kapcsolatos tudás a folyamat lebonyolítására, illetve a folyamat kellően áttekinthető, akkor a részvételi költségvetés meg tudja mozgatni a lakosságot, erősíteni tudja a helyi identitást és növeli az önkormányzatok működésével kapcsolatos bizalmat, hozzájárulva az általa végzett munka megismertetéséhez, reálisabb értékeléséhez. 

While Hungarians were kept in uncertainty about the details of the anti-COVID measures of the government, the government published the draft amendment of the Constitution that would limit the scope of what can be considered public funds. 

In Spring there was a widespread fear that the government would use the pandemic and the state of emergency to solidify its powers. There was indeed a push back on opposition and local governments and government funds were directed to its clientele, but it seems that PM Orban felt that the escalation of the second wave of the pandemic is just the right time for an even bigger strike against those who would control or challenge his power. During the night, just a few hours after the opposition voted for Orban’s new emergency bill that will expand his powers and allow him to govern by decree for 90 days, several draft amendments proposed by the government – amongst them an amendment to the Fundamental Law – suddenly appeared on the parliamentary webpage. Note that the newly-introduced anti-COVID measures prohibit all kinds of public gatherings thus making it impossible to protest against the amendments. 

photo by Atlatszo.hu

One of the crucial amendments relates to the constitutional protection of transparency of public funds. While according to the Fundamental Law of Hungary, data on public funds and national assets are data of public interest, a proposed amendment would add a restrictive definition of public funds, that will practically limit the scope of Freedom of Information. The definition to be enshrined in the constitution only regards incomes, expenditures and claims of the state as public funds. Funds such as tax relief from corporate income tax that is donated to sports clubs (mainly football) or funds transferred to foundations founded by government bodies could be excluded from now on. In the previous years journalists and civil society have successfully litigated for the transparency of these funds despite government measures to increase secrecy of the schemes that all benefited the clientele around the government party.

Another amendment affects the scope of national assets by extending it with asset management foundations of public interest that perform public duties. Several public universities were and are going to be transformed, practically privatized into such foundations that received endowments worth billions of HUF and that are led by government loyalists. According to the constitution their operation has to be regulated by laws that need a ⅔ majority in the parliament making it difficult for future governments to change or balance partisan boards or influence their operation. While this step could normally be regarded as a safeguard against political influence in higher education, in this case it rather aims to protect the new institutions set up under the leadership of Fidesz appointees. 

While the opposition aimed to show national unity in the times of crises by voting for the bill on the State of Emergency, the draft amendment of the constitution is just a slap in their face. But not the only one. A draft amendment of the election law published during the night would only allow those parties to run at the elections with a party list, that have individual candidates in 50 instead of 27 electoral constituencies (out of 106). This would hinder opposition parties to run with individual lists if they would otherwise coordinate their candidates in electoral constituencies and avoid competition in order to have single opponents against Fidesz. Exactly what the opposition aimed to do. Now the opposition has to unite in one (or two) party lists that could cause extreme internal tensions or have candidates that at least officially run against each other. Further changes of the bill can be expected before the vote.

On Monday the leader of the Hungarian Chamber of Commerce proposed to suspend the payment of corporate income taxes for certain businesses. Corporate income taxes are the most important incomes for many, especially opposition led urban local governments. Such a step would further limit their competences. The proposition was probably first formulated within the government party and faked to be a demand of the business sector. 

All these steps clearly show that the pandemic is used by the government to further extend its powers, weaken critics and opposition and prepare for the 2022 elections.

Support K-Monitor

• and contribute to democracy in Hungary,

• be part of the development of innovative tools,

• and help us advocate transparency and accountability.

Itthon főként civil kezdeményezések kapcsán hallani a 2008-as válság után felfutó közösségi finanszírozásról, ami demokratikus alternatívát kínál a forrásszerzésben az állam, a bankok és befektetők, illetve az intézményi adományozók befolyásával szemben. A rászorulók segítésétől a befektetésen és hitelezésen át a média és a politikai kampányok finanszírozásáig sok területen hozott változást, hogy digitális platformok lehetőséget adtak közvetlenül, nyilvános felhívásokkal pénzügyi források teremtésére adományként, vagy valamilyen jutalomért. 

Sorozatunkban a helyi ügyekben induló, társadalmi célú közösségi finanszírozásra (civic crowdfunding) fókuszálunk. Arra keressük a választ, hogy a magyar települések civil ökoszisztémájában milyen szerepet játszhat a közösségi finanszírozás, illetve nemzetközi példák alapján mit tehet egy önkormányzat, hogy kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.

Első rész: Közösségi finanszírozással a szűkülő önkormányzati mozgástér ellen?

(Méhkaptár-szimbólum a Szabadkavidéki Kereskedelmi Bank szecessziós homlokzatán)

Bár van befektetési célú platform (Tőkeportál) is, a közösségi finanszírozásról itthon nem a feltörekvő start-up vállalatok, hanem az állami rendszerek forráshiánya, lassúsága miatti "hiánygazdaság" tüneteinek enyhítése jut az ember eszébe. "Közösségileg" visszük a kórháznak a szappant és vécépapírt, az osztálypénzből vesszük az iskolai krétát, közösségi adománygyűjtéssel segítünk a támogatását elvesztő szociális intézménynek. A koronavírus-járvány számos példát ad arra, hogy akár helyben, akár országosan napok alatt megszerveződik a társadalmi szolidaritás - olykor az önkormányzat vezetésével -, hogy pénz gyűjtsön a problémák kezelésére. Gyűjtenek továbbá a megzuhant, de kormányzatilag meg nem segített ágazatok: kávézók, közösségi terek, független médiumok, de még állatkerti kifutóra is indult crowdfunding kampány idén. Ebbe a sorba illeszthető a "Ne válts vissza jegyet" és a "Fizesd ki előre" akciók is. Budapest tavasszal félmilliárd forintot gyűjtött adományokból, ezekben a napokban pedig a pedagógusok tesztelésére indít adománygyűjtést.

Az nem meglepő, hogy Orbán Viktor munkájából adódóan sokat utazik. Évek során, több körben kikért adatokat felhasználva megmutatjuk, hová, kivel, mikor és mennyi pénzből repült a kormányfő 2014-től napjainkig. A feldolgozott adatokból kirajzolódik, kik azok a politikusok és háttéremberek, akik leggyakrabban kísérik el a miniszterelnököt külföldi útjaira. Nem célunk azt sugallni, hogy az utazások felesleges közpénzköltésnek minősülnek, ábránkkal mindössze arra szeretnénk rámutatni, hogy mennyivel átláthatóbb helyzetet teremtene, ha a politikai vezetők ilyen mélységben és technikai színvonalon számolnának el juttatásaikkal, utazásaikkal - egyszerre segítve az állampolgári tájékozódást, és a diplomáciatörténeti feldolgozást.

Ha az Index blogketrecéből érkezel, kattints ide, hogy rendesen megjelenjenek a vizualizációk!

(eredeti fotó: Hang.hu) 

Külföldre jórészt csak egy napos villámlátogatásra megy a kormányfő, az utóbbi időben jellemzően Brüsszelbe vagy Strasbourgba. Az indonéziai három nap 80 millió forintba került az államnak - írta meg nemrég a Népszava. 2014 óta az ábrákon szereplő utazásokra (repülőjegy, kormányváró) összesen 1 milliárd 745 millió forintot költöttek, de ez biztosan nem a teljes összeg, hiszen például ott, ahol a Honvédség "nem kormánygépeit" vették igénybe, ott ennek költsége nem szerepelt a Külügyminisztériumtól adatigénylésben több lépésben kikért kimutatásokban. Diplomáciai ajándékra 30,6 milliót, tolmácsokra 8 milliót, reprezentációs kiadásokra 28 milliót, bérleti díjakra 38 milliót költöttek a miniszterelnök útjai kapcsán. A delegáció tagjai 44 millió Ft napidíjra voltak jogosultak, a szállás összesen közel 250 millió Ft-ba került, Ezekkel összesen 2 milliárd 141 millió Ft költséget jelentett Orbán Viktor 238 hivatalos külföldi utazása.