A Nemzeti Választási Irodától kapott névjegyzéki adatok alapján harmadával több önkormányzati választott képviselő (önkormányzati képviselő és polgármester) hunyt el április végéig, mint az előző ciklus azonos időszakában (90 helyett 121). Ez azt mutatja, hogy az emberek között dolgozó helyi politikusok körében is súlyos veszteségeket okozhatott a koronavírus-járvány. A települési szintű halálozási adatokat is szeretnénk közzétenni, február végi adatigénylésünkre azonban az országos tisztifőorvos hivatala csak május végén fog választ adni.

A Nemzeti Választási Iroda értelemszerűen nem vezet nyilvántartás arról, hogy az önkormányzati képviselők és polgármesterek a koronavírus-járványnak estek-e áldozatul, azt tehát nem tudni, hogy a 2019 őszén megválasztottak közül pontosan hányan váltak a COVID-19 áldozataivá. Értelemszerűen az összes, alább bemutatott, 2020 utáni halálozás töredékéért felelős a COVID-járvány. Az önkormányzati választások során országosan több, mint 17 ezer főt választunk meg képviselőnek és polgármesternek, közülük az elmúlt teljes, öt éves ciklus közben 379 fő halálozott el. A korábbi és a jelenleg ciklus első másfél évét összevetve azt látjuk, hogy a járvány második, majd harmadik hullámával a jelenlegi ciklus halálozási száma jócskán, harmadával az előző ciklus azonos időszakának adata fölé kúszott. A többlethatlálozás egy részéért pedig - ahogyan erről sajtóhírekből is tudni lehet - a COVID-19 a felelős.

Az ábrán a 2014 októbere és 2015 áprilisa (zöld), illetve a 2019 októbere és 2021 áprilisa (piros) közötti, kumulált halálozási adatok láthatóak: 

Az elhunytak nevét, bár közérdekű adat, kegyeleti okokból nem mutatjuk:

(az adatsor teljes ablakban)

A vagyonkezelő alapítványokon keresztüli kvázi-privatizáció mellett szinte észrevétlenül került kormányközeli kezekbe a magyar gázszolgáltatás jelentős része, a bankszektor egy újabb szelete, és folyamatban van az állami koncessziók központosított kiszervezése is. Itt a K-Monitor és a TASZ harmadik Korrupciófigyelő jelentése.

Fotó: Orbán Viktor Facebook oldala

Készül az Európai Bizottság idei jogállamisági jelentése. Ehhez szolgáltatott együtt anyagot az Európai Bizottság kérdéssorára válaszolva nyolc magyar civil szervezet: az Amnesty International Magyarország, az Eötvös Károly Intézet, a K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, a Mérték Médiaelemző Műhely, a Political Capital, a Társaság a Szabadságjogokért és a Transparency International Magyarország. Az angol nyelvű beadvány teljes szövege itt olvasható. A tavalyi (első) jogállamisági jelentés Magyarországra vonatkozó megállapításaihoz képest a helyzet a civil szervezetek szerint majdnem minden tekintetben tovább romlott. A kormányerő a járványhelyzetet kihasználva tovább erősítette eddig is hegemón helyzetét. Mi is történt 2020-ban a magyar jogállammal? A civil szervezetek 2020. március eleji közös jelentését szemlézzük.

Birtokba vett helyi önkormányzás - ez a címe a kutatásnak, melyben 64 önkormányzati és civil szereplővel készített interjú segítségével vizsgáltuk helyi érdekvédő csoportok és önkormányzatok együttműködéseit Magyarországon, Lengyelországban és Romániában. A kutatási jelentés esettanulmányai és országfejezetei a konkrét helyzetek mozgatórugóit igyekeznek feltárni, a két szektor viszonyát történeti-politikai szinten vizsgáló összegző fejezet pedig egy alternatív civil narratívát épít fel a rendszerváltás "ellenzéki hőstörténetével" és az uniós csatlakozás korszakának fejlesztéspolitikai gondolkodásával szemben. Az elmúlt évek fejleményei nyomán rámutattunk, hogyan tudják civilek és önkormányzatok a politikai természetű konfliktusokat nem a szőnyeg alá söpörve újfajta helyi együttműködések intézményesítésével ellensúlyozni azt a rendszerszintű nyomást, ami a két fél viszonyaira nehezedik. Kutatásunk kapcsán néhány javaslatot fogalmazunk meg helyi érdekérvényesítő szervezeteknek a koronavírus-járvány utáni demokratikus újrakezdéshez.

Az állam és társadalom közti kooperáció sosem a meglévő hatalmi struktúrák felől indul ki, hanem mindig a társadalom önszerveződése felől megképződő, kinyilvánított igényeken alapul. A kutatás során interjúalanyainkat arról is kérdeztünk, milyen tanácsot adnának önkormányzatokkal kapcsolatot építő érdekvédőknek, hogy céljaik érdekében hatékony együttműködést tudják kialakítani. A kutatás mellékleteként most ezeket a tanácsokat foglaljuk össze. Az érdekvédők és a helyi politikum viszonya speciális. Szemben más, partnerséget építő, feladatokat átvállaló civilekkel, az érdekvédők alapvető célja a hatalom ellenőrzése, ezért mindig adott a konfliktus és az ellentmondás lehetősége. Bár a politika törekszik ennek kiküszöbölésére és semlegesítésére, a potens érdekérvényesítő munka igyekszik kiaknázni az igénybejelentéseiben lévő átalakító-demokratizáló erőt nem csupán a konkrét felkarolt ügyben, de a helyi demokratikus ökoszisztéma és az érdekérvényesítés alapfeltételeire nézve is. A továbbiakban kifejezetten ehhez a helyi szinthez kapcsolódó, transzformatív érdekérvényesítő munkához fogalmazunk meg javaslatokat!

Ma már nem kapjuk fel a fejünket, ha arról hallunk, hogy bizonyos döntéseket számítógépek segítségével hoznak meg. Természetesnek tartjuk, hogy az információtechnológiai eszközök visszavonhatatlanul beszivárogtak az életünkbe, a mindennapjaink részévé váltak. Az sem újszerű, hogy a közigazgatásban, a közhatalmi szférában algoritmusokat használnak – ezek az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek, egyre bonyolultabb számításokat végeznek és egyre több feladatot vesznek át a hús-vér emberektől. A COVID-19 járvány ráirányította a figyelmet az elektronikus, távoli elérésű eszközök fontosságára, az ezzel kapcsolatos technológiák lényegében berobbantak az életünkbe. De vajon ki kontrollálja ezeket az eszközöket? Ki biztosítja, hogy pontosak, méltányosak és igazságosak legyenek? Az, aki használja őket? Vagy netán a fejlesztő, külsős cég? Lehet-e beleszólásunk abba, hogy az állam milyen szoftvereket használ velünk kapcsolatban, a mi ügyeinkben?

Talán megdöbbentő, de számos algoritmus esetén gyakran még az azokat használó vagy működtető közszervek sincsenek pontosan tisztában ezekkel a kérdésekkel. Miközben örülünk, hogy a közigazgatási algoritmusok használata kényelmesebbé, pontosabbá és gyorsabbá teheti ügyeink elintézését, fontos, hogy tisztában legyünk ezen technológiák korlátaival is. A K-Monitor 2018 után már másodjára vesz részt az ‘alGOVrithms – alGOVritmusok’ kutatásban, amely a közép-kelet-európai régióban vizsgálja a közigazgatásban, illetve a közhatalmi szférában használt algoritmusokat. A kutatás legújabb szakaszában lengyel és cseh partnereink mellett koszovói és észak-macedón szervezetek is részt vettek, így még átfogóbb képet nyerhettünk a témáról.