Részben a járvány, részben a részvételiség előtérbe kerülése miatt a digitális konzultáció csatornák gyors terjedésének lehettünk szemtanúi az elmúlt hónapokban. A nagyvárosokban temérdek online kérdőív készült, melyben a lakosok véleményét szondázzák a legkülönbözőbb köztérfejlesztési koncepciókkal és forgalomcsillapítási tervekkel kapcsolatban. Ezek az online kérdőívek segítenek strukturált információt szerezni akár több ezer érintett lakostól. Emiatt - bár sokkal kevésbé mélyrehatóak, mint mondjuk egy közösségi gyűlés vagy más, tanácskozást is magában foglaló részételi eljárás - nehezen megkerülhetőek. Mégis, a kérdőívekre úgy kell tekinteni, mint egy nagyobb részvételi folyamat egy eszköze. Mik azok a sarokpontok, amik hitelessé és hatásossá tudják tenni az alapvetően e-részvételi platformokat, hogy a konzultáció szóról ne a "nemzeti konzultáció" jusson az emberek eszébe?

Demokratikus folytonosság vagy színjáték?

Az online konzultáció ma minden korábbinál fontosabb szerepet tölt be a települések életében. Most, hogy a kapcsolattartás megnehezült, de gyorsan kell döntéseket hozni miközben a testületek nem üléseznek, a digitális eszközök elengedhetetlenek annak valós idejű feltárásában, mit szeretnének az emberek. Ellenkező irányba is igaz: a kormányzati elvonások miatt az önkormányzatoknak elemi érdeke, hogy aktívan mutassák magukat, nyíltan hozzanak döntéseket, hogy a kényszerű elvonásokat ne az ő nyakukba varrják a választóik. A mostani online kérdőív-dömping ráadásul azt jelenti, hogy sok emberhez először ér el a város kapcsolatteremtés igényével, olyanokhoz, akiket a helyi újság, a rendezvények nem igazán értek el. Mindez csak még jobban felértékeli a kapcsolatfelvételek jelentőségét, hiszen a rossz tapasztalat elfordulást szülhet a részvételtől.

Az e-részvételi mechanizmusok mögött az infokommunikációs kütyük használatának coolság-faktornán túl ideális esetben az állampolgárok, a közigazgatási apparátus és a politikusok háromszögét kell elképzelnünk. Ha bármelyik érintett fél hiányzik, az e-részvételi kezdeményezés sikere, hatásossága megkérdőjeleződik. Az e-részvételiséggel kapcsolatos kutatások cáfolják a civil szerepvállalással és a politikai részvétel újjáélesztésével kapcsolatos túlzottan optimista kezdeti elvárásokat. Ha a polgárok bizalmatlanok a konzultálni akaró állami szervvel, akkor egy bármilyen jól felépített online konzultáció is fals eredményt fog hozni. Bármilyen, hitelességre törekvő bevonásnak a kiindulópontja a hivatalos szervet jellemző átláthatóság. Ennek fontos része a döntéshozatali folyamat átláthatósága, amelyben a konzultáció résztvevője el kell tudnia helyezze magát. Az önkormányzatnak elérhetővé kell tennie mindazokat az adatokat, információkat és szabályokat, amelyek feltételei annak, hogy az állampolgárok érdemben hozzá tudjanak szólni a döntésekhez. Ha túl nagy a kontraszt a konzultációs folyamat nyitottsága és a hétköznapi működés zártsága között, a polgár nem fogja elhinni, hogy a véleménye valóban be fog épülni az önkormányzat döntéseibe.

Az online találkozók a járvány miatt a legtöbb állami szervezet számára társadalmi kapcsolataik fenntartásához elengedhetetlenné váltak. A veszélyhelyzet kivételes állapota ellenére  a helyi közügyek nem állnak meg: a kapcsolat és a kommunikáció megszűnése a bizalom elpárolgásához vezet, különösen a helyi önkormányzatoknál. A kérdés már nem az, hogy használhatóak-e az online fórumok a lakossági vélemények becsatornázására hátrányaik ellenére, hanem az, hogyan használhatóak hatékonyan az online egyeztetéseket és miként találjuk meg az online és személyes konzultációk egészséges kombinációját. Összeszedtük, miként lehet az online térben is hatékony és eredményes kapcsolatot létesíteni a lakossággal. 

Az online találkozókat eddig a személyes megbeszélések gyenge helyettesítőjeként tartották, ami a COVID-19 járvánnyal megváltozott. Az online meetingek az elmúlt időszakban munkanapjaink szerves részévé váltak, hiszen ha megbeszélést szeretnénk tartani munkatársainkkal, ügyfeleinkkel, partnereinkkel, jelenleg a legkézenfekvőbb ezt a csatornát választani. Az online találkozók a legtöbb állami szervezet számára is elengedhetetlenek: a kapcsolat fenntartását sok esetben törvény írja elő.

Ám a közszférában az online fórumozásnak nyilvánvaló veszélye is van, hiszen ezeknek az eseményeknek éppen az az egyik legfőbb célja, hogy a lakosok, civil szervezetek, újságírók kérdezhessenek, kérdéseiket ne lehessen önkényesen szelektálni, aminek a személyes fórum, sajtótájékoztató esetén kisebb az esélye. Magyarországon is vannak önkormányzatok, amelyek sikeresen kísérleteznek közmeghallgatások, lakossági konzultációk online térbe helyezésével. A józsefvárosi önkormányzat online közösségi fogadóórát tart a kerületrészekben. Budafok-Tétény a koronavírus járvány miatt bevezetett korlátozások miatt, a korábban meghirdetett közmeghallgatást online rendezte meg, a főváros pedig online és személyes kombinációban szervezi az közmeghallgatást. A Főváros részvételi költségvetésében moderált online találkozókon lehetett ötletelni és kérdezni a szervezőktől.

10 évvel az első kétharmad után, a ciklus közepén egy megszilárdult Orbán-rezsimet ért a járvány Magyarországon. A rendszerszerű klientúraépítés, a média leuralása, az intézményi autonómiák és a demokratikus fékek felszámolása végbement, a Simicska-féle, hatalmi blokkon belüli repedés megszűnt, az antikorrupciós keretrendszer leépült és “nemzeti sajátosságokhoz igazodó” látszattevékenységekre szorult vissza. A veszélyhelyzetben a demokrácia normál működését korlátozó intézkedések és a jogállam, átláthatóság, közérdek fogalmainak elmosása különösebb újdonságot nem jelentettek a NER elmúlt 10 évén edződött magyar társadalomnak. Tavasszal, amikor a kormány nem határozta meg a veszélyhelyzeti felhatalmazás határidejét és a pandémia kezelésén jóval túlterjeszkedő, olykor a politikai ellentéteket is kiélező intézkedéseket hozott, sokan gondolhatták: nincs új a nap alatt. Orbán Viktor és kormánya kitölti a rendelkezésre álló teret, elmegy a falig és él a felkínálkozó politikai lehetőséggel.

Eleven thousand respondents filled out a questionnaire to inform a birthing experience map published by K-Monitor, Funky Citizens and EMMA Association. Hungarian data  collected for this study indicates that gratitude payments are involved in 68 percent of deliveries, with an average amount of HUF 111,000 [EUR 315].  Based on our estimates, such gift giving in Hungarian obstetrics totals around HUF 7 billion [EUR 20 million] every year.

(Pic by Janka Ván)

The most well-known form of corruption in the Hungarian health care system might be the phenomenon called "gratitude money", the informal payment patients or their relatives make to doctors and other health care workers in hope of better service, kinder treatment, or simply out of habit. In the summer of 2020, K-Monitor and EMMA Association created the website igyszultem.hu (which would literally translate to “howigavebirth.hu”), asking mothers who gave birth in Hungarian public hospitals in the last 10 years to share their childbirth experiences, with the aim of understanding the immediate effects of gratitude payments better. By October, we received over 11,000 responses. Funky Citizens published a Romanan equivalent.

A K-Monitornál fontosnak tartjuk a kampánypénzek átláthatóságát, egyfelől azért, mert közpénzről van szó, másfelől, mert a közpénzekkel való számon kérhető gazdálkodás különösen elvárt a voksokért versenyző jelöltektől. Ezért a korábbi választásokhoz hasonlóan kikértük a Kincstártól az októberi, borsodi időközi jelöltjeinek az elszámolásait. Az egyéni jelöltek által felhasználható, nagyjából maximum egymillió Ft a kampányfinanszírozás egyik legtisztább területe: a költések kincstári kártyáról, dokumentáltan történnek, így Bíró László és Koncz Zsófia elszámolt költései is nyomon követhetőek. A gond inkább azzal van, ami az elszámolásban nem látszik: Bíró egymilliós és különösen Koncz ötmilliós, a kampányköltési limitet önmagában is meghaladó Facebookos kampányköltésével.

(Koncz Zsófia nettó 28,52 Ft-os, 8 oldalas kampányújságja)