Akarod látni a kerületi polgármesteri munka minden csínját-bínját? Vagy érdekel milyen utasításokat osztogatnak a városvezetők? Az oaklandi Contra Costa Times nevű újság publicistája ezekért és hasonló információkért küzdött. 

Az amerikai újságíró azt szeretné, hogy a kaliforniai államigazgatás összes politikusának, valamint köztisztviselőjének levelezése és SMS-üzeneteinek tartalma legyen nyilvános, váljon bármely állampolgár számára hozzáférhetővé és tárolják azokat legalább két évig. Érvelése szerint, Kalifornia állam törvénye kimondja, hogy minden olyan írott információ, amely a közügyekkel kapcsolatos - legyen az bármilyen formátumban - az végeredményben minden állampolgár tulajdonát képezi: tehát köztulajdon, így az megismerhető.

A publicista, Thomas Peele megpróbálta kikérni Oakland város polgármesterének és jegyzőjének levelezését, valamint SMS-eit azzal kapcsolatban, milyen kommunikáció folyt köztük és a rendőrség között akkortájt, mikor az Occupy tüntetőket “eltakarították” a városháza elől. Hosszas, több hónapos bürokratikus huzavona után végül megkapta a kért adatokat, amelyeket közzé is tett a napilap weblapján. Érvelése szerint ezzel, a polgármester beismerte azt, hogy minden politikai üggyel kapcsolatos kommunikáció köztulajdon, függetlenül annak formájától. A polgármesterrel szemben viszont a jegyző nem bocsátotta az egész levelezését az újságíró rendelkezésére, csupán annak egy töredékét, az SMS-ket, pedig azért nem tudta közzétenni, mert azokat kitörölte telefonjáról. A szerző felteszi a kérdést, milyen vezető az olyan, aki nem tiszteli a kormányzás és a politika alapvető szabályát: a közérdekű adatok megismerhetőségét. Az egész magyar államapparátus működését és menatlitását elnézve itthon is feltehetnék ugyanezt kérdést.

Occupy-tüntetők Oaklandben (Forrás: Guardian) 

Az amerikai újságíró érvelése szerint is és a magyar jogszabályok szellemisége szerint is, akár Kósa Lajos, akár Rogán Antal közügyekben folytatott SMS-ezése vagy e-mailezése közérdekű adat. Nemrég például - igaz nem polgármester, de egy hatósági vezető - Szalai Annamária Thomas O. Melia-nak írt leveléért perelt a TASZ, amit a bíróság döntése értelmében meg is kapott a szervezet.

"Közérdekű adat: az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől" [2011. évi CXII. törvény]

Amennyiben lakóhelyeteken gyanúsnak találjátok a polgármester egyes döntését, és szerintetek e-mailezése vagy SMS-ezése fényt deríthetne néhány dologra, ne habozzatok, gyakoroljátok a közérdekű adatigényléshez fűződő jogaitokat, kérjetek adatokat, információkat - sms-eket, leveleket!

Reggeli kávénk mellett éppen a Közbeszerzési Értesítőt olvasgattuk, amikor ismét egy Közgépes sikerre bukkantunk. A két héttel ezelőtti 11 milliárdos tározóépítési megbízáshoz hasonlóan most is tározót építenek, csak ezúttal nem víz-, hanem szeméttározót. A Heves megyei Regionális Hulladékgazdálkodási Társulás megbízásából fognak “települési szilárdhulladék-lerakók rekultivációjához” kapcsolódó építési kivitelezési munkákat végezni. A 3.77 milliárd forintos (+ÁFA) beruházásra kiírt közbeszerzési eljáráson egyedüli indulóként vett részt az Érsek-Kert Konzorcium, amelynek tagjai a Közgép Zrt., a Penta Kft., a DHJ Építő Kft., a “Design” Kft., valamint a RexTerra Kft.

Mint ismeretes, a Közgép a Fidesz-kormány hivatalba lépése óta vált az ország meghatározó építőipari szereplőjévé. A közbeszerzéseket sorra nyerő vállalat tavalyi árbevétele meghaladta az 56 milliárd forintot, tulajdonosai - köztük Simicska Lajos, a fidesz egykori gazdasági vezetője - közel 3 milliárdos osztalékot vettek fel a tavalyi évben.

A legfrissebb hírek szerint a Fidesz-képviselőcsoportja akadályozza az ellenzéki pártok által kezdeményezett, a Közgép ügyeit is érintő, parlamenti vizsgálóbizottság felállítását.

Az EU-s agrartámogatási rendszernek köszönhetően az elmúlt évek valódi pénzesőt jelentettek néhány magyar nagytőkés számára. Csányi, Nyerges és Leisztinger érdekeltségei sok milliárd forinttal gazdagodtak, miközben a kis- és középbirtokos gazdákhoz az uniós pénzeknek csupán a töredéke jutott el.

A magyar mezőgazdasági politika az unióshoz hasonlóan hosszú ideje kétarcúsággal küzd, ahogy ezt az állandósult parlamenti viták, valamint Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium januárban lemondott államtitkárának nyilatkozatai is mutatják. Noha kimondott cél a középbirtokok támogatása és a mezőgazdaságból élők életszínvonalának javítása, a gyakorlatban a magyar és az EU-s mezőgazdasági politika is kifejezetten a nagybirtokokat támogatja és a nagybirtokos mezőgazdaságot ösztönzi. A földbérletekkel kapcsolatos botrányok mellett jó példa erre az agrártámogatások rendszere is. A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által tavaly szétosztott agrártámogatások legfőbb nyertesei többek közt Nyerges Zsolt, Csányi Sándor vagy Leisztinger Tamás érdekeltségeit találjuk, és általában véve is elmondható, hogy az összes kifizetett támogatás nagy része csak keveseket gyarapít.

Míg Magyarországon az egy termelő egységre jutó támogatások átlagos szintje (2011-ben 878 ezer forint) nem számít kiugróan alacsonynak a többi tagállamhoz, különösen az újonnan csatlakozó országokhoz viszonyítva, annak elosztása rendkívül egyenlőtlen. A támogatásban részesülő gazdaságok 86 százaléka az átlagos értéknél kisebb támogatásban részesül, a gazdaságok felső 10 százaléka teszi zsebre a támogatások 76 százalékát. A következő tíz százalék már csak a teljes támogatás tizedét kapja, hogy végül a legalsó tized csupán a 0,3 százalékig részesüljön a területalapú támogatásokból. Még szembetűnőbb a különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a legfelső 1 százalék a területalapú támogatások 40,5 százaléka felett rendelkezik.

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: MVH adatok alapján saját számítások

Az összes mezőgazdasági támogatást, azon belül is a felső tíz százalék részesedését figyelembe véve elmondhatjuk, hogy a támogatások egyenlőtlen eloszlása az utóbbi években tovább fokozódott, és a Fejér megyei földbérleti pályázatok eredményeit elnézve, ez valószínűleg a jövőben se lesz másképp. A 2008-ban és 2009-ben az egyéb jogcímeken adott támogatások még inkább ellensúlyozták az egyenlőtlen támogatási rendszert, látni kell, hogy a támogatások egyre inkább a nagybirtokokhoz jutnak el, ami persze szemben áll a kormány hivatalos politikájával, a családi középbirtokok támogatásával.

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: MVH adatok alapján saját számítások

A támogatottak beazonosítását nehezíti, hogy a kedvezményezett vállalatok jelentős hányada többszörös kereszttulajdonlásokkal bonyolított cégcsoportokhoz tartozik, így csak a hálózat összes vállalkozásának feltérképezésével kaphatunk valós képet arról, hogy mennyi támogatáshoz is jut egy-egy szereplő, illetve érdekeltségei. Az MVH által példás minőségben közölt adatok segítségével megpróbáltuk feltérképezni a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőit.

Mivel a területalapú (és kiegészítő cukor-) támogatásokat a megművelt vagy birtokolt területek méretével arányosan osztják szét, így az elnyert támogatások nagysága alapján az is kirajzolódik, hogy kiket tekinthetünk ma Magyarország zöldbáróinak, kik birtokolják vagy bérlik a legnagyobb földterületeket.

Általában elmondható, hogy alig találunk külföldi szereplőt a támogatottak élmezőnyében (a legnagyobbak közé az angol hátterű Inicia Kft., valamint a holland hátterű Bovina Kft. tartozik), viszonylag jelentős ugyanakkor az állami tulajdon, ami többnyire a nemzeti parkokat jelenti. A 2011-ben legnagyobb támogatást kapók között előkelő helyen szerepelt a Kiskunsági (2.), a Hortobágyi (3.), a Körös-Maros (10.) és a Fertő-Hanság Nemzeti Park (52.) is.

Nagy számban vannak a legtöbb támogatásban részesülők között korábbi állami gazdaságok, téeszek, amelyek részben még mindig szövetkezeti formában működnek - 2011-ben ilyen volt például a Körösladányi Barátság Mezőgazdasági Szövetkezet (21.), részben pedig zártkörűen működő részvénytársaságokká alakultak. Utóbbiak egy részében továbbra is nagyszámú helyi gazda gyakorolja a tulajdonosi jogokat, és vezetőségük is többnyire a helyiek köréből kerül ki. Ilyen vállalkozások például a Matyó Agrártermelő Zrt. (14.), vagy az Orosfarm Zrt. (30.).

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: MVH adatok alapján saját számítások

A legnagyobb arányban ugyanakkor olyan vállalatok találhatóak a 2011-es top 30 támogatott között, amelyek vagy cégeken keresztül, vagy közvetlenül néhány nagygazdához, befektetőhöz köthetőek. A céghálókat visszabontva a következő szereplők tekinthetők a támogatási rendszer legnagyobb haszonélvezőinek.

Csányi Sándor

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Nyerges Zsolt

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Leisztinger Tamás

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Mádl István

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Dorogi Árpád

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

Hód-Mezőgazda Zrt.

Kattints a nagyításhoz!

Forrás: Opten és MVH adatok alapján K-Monitor gyűjtés

A területalapú egyszeri kifizetések alapja, hogy a támogatást a használt földterület nagysága után fizetik, elválasztva így a megtermelt mennyiségtől, vagy a földhasználat mikéntjétől. A támogatásra nem feltétlenül a földterület tulajdonosa, hanem az azt használó jogosult – többnyire a bérlő, aki a termeléssel járó kockázatokat is viseli. Érdemes tudni, hogy a támogatás meg nem művelt területek után is jár, azonban bizonyos minimumfeltételekhez kötött.

Az a tény, hogy a támogatottak (azaz a legnagyobb földbirtokosok) listáját még csak nem is igazi zöldbárók, hanem napjaink három jól ismert "nagytőkése" vezeti, mutatja az agrártámogatási rendszer abszurditását. A területalapú támogatások elosztása leginkább egy olyan diétára hasonlít, amely a legkövérebbeknek ad a legtöbbet enni.

A termeléstől teljesen elszakadt területalapú támogatások a kisbirtokosok számára némi alamizsnát, a nagyoknak viszont kiváló ingatlanbefektetést jelentenek. A sokat emlegetett földbérletek kérdése ezért is különösen érdekes. A termőföldek teljesen átláthatatlan elosztása, bérbeadása nagyszerű lehetőség néhány gazdasági szereplő vagy érdekcsoport hosszútávú helyzetbe hozására, miközben a valódi termelők akár föld nélkül maradhatnak.

Nagy Réka / K-Monitor

“Az erős állam átlátható és egyúttal felelős.”

(Részlet A Nemzeti Együttműködés Programja Hiteles, őszinte, a választópolgárok bizalmára épülő kormányzás c. fejezetéből)

Múlt héten hivatalosak voltunk a Pesti Központi Kerületi Bíróságra, ugyanis bepereltük a Nemzeti Üdülési Szolgálatot az Erzsébet-utalvány kommunikációs költéseivel kapcsolatos adatok nyilvánosságáért. A tárgyaláson a Nemzeti Üdülési Szolgálatot képviselő ügyvéd gyakorlatilag letagadta, hogy közérdekű adatigénylést küldtünk volna nekik, így azért, hogy bizonyítani tudjuk az adatigénylés elküldését, a bíróság május végére elnapolta a tárgyalást.

Mint ismeretes, az állam száz százalékos tulajdonában álló vállalat, amely az új étkezési jegyek, az Erzsébet-utalványok ügyeit intézi a forgalmazáson át a kibocsátásig, nem reagált az egyes becslések szerint 750 millió forintos kommunikációs költésekre vonatkozó közérdekű adatigénylésünkre. 

A NÜSZ ügyvédje először azt állította, hogy kérdéseinket nem a megfelelő e-mail címre küldtük el, holott a törvény szerint az adatkezelő bármely címére küldhető adatigénylés. Az általunk használt cím ráadásul a szervezet ügyvezető igazgatójának neve alatt szerepel az Erzsébet-utalvány honlapján. Miután a bírónő kérdésére az ügyvéd elismerte, hogy igen, létezik ilyen cím a NÜSZ-nél, azt kezdte el tagadni, hogy megkapták az adatigénylő levelünket. 

Egy transzparensen, adóforintokból működő állami szerv nem hazudozva és titkolózva áll hozzá az állampolgári adatigénylésekhez, hanem készségesen, gyorsan és a pontosan reagál azokra. Mi lehet a helyzet a NÜSZ esetében? Esetleg azért nem reagáltak érdemben, mert a Nemzeti Üdülési Szolgálatnál káosz van és link emberek dolgoznak; vagy azért nem, mert valami nagyon nincsen rendben az Erzsébet-utalványok kommunikációs költései körül. Nem ítélkezünk, előbb-utóbb kiderül.

A tanulság viszont a következő: Közérdekű adatigényléseknél ne legyünk jóhiszeműek, kizárólag tértivevénnyel küldjünk emailt, levelet, így később könnyen bizonyítható az adatigénylés átvételének ténye.

Május végén folytatjuk!

A K-Monitor jogi képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látja el.

A Simicska - Nyerges dream teamhez köthető cég a KE-VÍZ 21” Zrt-vel és a KÖTIVIÉP’B Kft-vel konzorciumban nyert az Országos Vízügyi Főigazgatóság közbeszerzési pályázatán. A cégek bő 11 milliárd forintért építhetik meg a Szamos-Kraszna-közi árvízszint csökkentő tározót, derül ki az aktuális közbeszerzési értesítőből.

Mint ismeretes, a tulajdonosait sokáig inkognitóban tartó Közgép a 2010-es kormányváltás után vált az állami építőipari beruházások komoly szereplőjévé. Néhány hete bizonyossá vált, hogy a közbeszerzéseket sorra nyerő építőipari mamutcég a Fidesz volt gazdasági igazgatójának, Simicska Lajos tulajdonában áll.

Jövőhéten kedden, május 8-án 14 óra 15 perckor kezdődik a K-Monitor közérdekű adatigénylés pere a Nemzeti Üdülési Szolgálat ellen a Pesti Központi Kerületi Bíróság 366-os termében! A K-blog az Erzsébet-utalvány - egyes becslések szerint 750 millió forint összegű - kommunikációs költéseinek próbált utánajárni, ám adatigénylésünkre érdemben nem reagáltak, telefonjainkat hárították, így most a magyar igazságszolgáltatáson a sor.

Nagyobb térképre váltás

Mindenkit szeretettel várunk!

A K-Monitor jogi képviseletét a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látja el.

A munka ünnepének alkalmából a K-blogon sorozatot indítunk, melyben hónapról-hónapra olyan emberek fizetésének járunk utána, akik a közösből kapják a pénzüket, ám azt hogy mennyit és pontosan mire, a nyilvános internetes forrásokból nem lehet megtudni. A sorozattal az a célunk, hogy az állami szférában dolgozó minden tisztségviselő javadalmazása legyen nyilvános, könnyen hozzáférhető és kereshető. Nem akarunk senkit sem pellengérre állítani, csupán fel szeretnénk hívni a közvélemény figyelmét az állami pénzek átláthatatlanságára, valamint a közszféra kommunikációjának hiányosságaira.

Sorozatunk első részében a hazai közélet sokat vitatott személyiségének, Kerényi Imrének miniszterelnöki megbízotti fizetésére voltunk kíváncsiak, ugyanis a miniszterelnökség honlapjának vonatkozó oldalán nem találtuk sem őt, sem a fizetését. Kerényi Imre, egyébként “a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozása és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzése és fejlesztése ügyével összefüggő feladatokkal megbízott miniszterelnöki megbízott” tisztségét látja el a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. Mint ismeretes, Kerényi ötletéből született az Alaptörvény-asztala, amely ma már a legtöbb önkormányzatnál megtalálható, de ő volt az is, aki megrendelte a nevezetes festményeket a magyar történelem különféle eseményeiről.

A miniszterelnöki megbízottak személyére és javadalmazására vonatkozóan általában nem találunk sok információt a honlapon, csupán néhány közleményből lehetett következtetni arra, ki mennyit kaphat munkájáért. Átlátható és kereshető adatsor nem volt az interneten. Éppen ezért a Miniszterelnökség titkárságához fordultunk kérdéseinkkel: kik, milyen feladattal és mennyiért dolgoznak az előbb említett státuszokban?

A Miniszterelnökség mailfordultával válaszolt, és egy táblázatban összegyűjtötte a K-blognak, hogy adóforintjainkból kik dolgoznak most miniszterelnöki megbízottként értünk. Ebből kiderült, Kerényi Imre havi bruttó 375.000 forintot tehet zsebre az előbb említett tisztségéért. Mint az a táblázatból is látszik van, aki ingyen dolgozik és van, aki havi majdnem egymillió forintot kap.

A Miniszterelnökség tehát hiányos információkat közöl honlapján az állampolgárokkal a miniszterelnöki megbízottakkal kapcsolatosan, kérésre azonban gyorsan reagáltak és kiadták a vonatkozó adatokat. A magyar államnak példát kellene vennie a kicsiny, ámde annál precízebb connecticuti államtól, amely a köz rendelkezésére bocsájtja az összes állami alkalmazott fizetési adatait évekre visszamenőleg. Az egyik civil szervezet által könnyen böngészhető és kereshető adatsorból így azt is megtudhatjuk, hogy a fickó, aki hetente elszállítja a szemetünket, mennyiért csinálja. Persze az érdekesebb adatok az állam vezetőinél vannak, de az ő fizetésüket is könnyen leellenőrizhetjük a főügyésztől a kormányzóig.

Nem találod a polgármestered fizetését? Kíváncsi vagy mennyit keres a városi színház vezetője és nem találod sehol? Ajánlj Te is vezetőt A hónap dolgozója rovatba!

A Nyílt Kormányzásról szóló Együttműködéshez való csatlakozás hatalmas lehetőség a kormányzás átláthatóságának növelésére. Ne hagyjuk ellinkeskedni! 

A K-Monitor a kormány korrupció elleni stratégiájának értékelése kapcsán is kiemelte, hogy a program egyik gyenge pontja az átlátható és számonkérhető kormányzásra való törekvés hiánya. Ezért egyebek mellet azt javasoltuk (ezzel kapcsolatban más civil szervezetekkel közösen már tavaly ősszel megkerestük a Közigazgatási Minisztert), hogy a kormány kezdeményezze Magyarország csatlakozását a Nyílt Kormányzásról szóló Együttműködéshez (Open Government Partnership - OGP). Örömmel fogadtuk ezért, hogy a kormány beemelte ezt a javaslatot a korrupció elleni stratégiába, Rétvári államtitkár pedig április 15-én hivatalosan is bejelentette Magyarország csatalkozási szándékát.

Miről szól az OGP? A nemzetközi együttműködés célja az átlátható, hatékony és ellenőrizhető kormányzat megtermtése. A résztvevő felek ennek érdekében (az adott ország társadalmi szervezeteivel és civil szakértőivel együttműködve) vállalásokat fogalmaznak meg, amelyek végrehajtását az OGP szervezete évről évre ellenőrzi. A vállalások öt nagyobb témakörhöz kapcsolódhatnak (közszolgálatok minőségének javítása; a közszféra integritásának fokozása; az állami erőforrások hatékony felhasználása; biztonságosabb közösségek megteremtése; vállalatok társadalmi szerepvállalásának, számonkérhetőségének növelése), ezek közül elsőre azonban elég csupán egyet kiválasztani. Az intézkedéseknek minden esetben növelniük kell az állam átláthatóságát és technikai, informatikai újításokkal kell társulniuk.

Kik vesznek benne részt? Az alapító okiratot az USA, az Egyesült Királyság, Norvégia, Brazília, Indonézia, Mexikó, Fülöp-szigetek és a Dél-afrikai Köztársaság írta alá 2011. szeptember 20-án. Azóta további 47 ország csatlakozott hozzá, köztük Horvátország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, hogy csak a szomszédainkat említsük.

Mi értelme van? Az együttműködésben való részvétel arra kényszeríti a kormányokat, hogy fogalmazzanak meg egyértelmű lépéseket saját működésük átláthatóbbá és ellenőrizhetővé tételére - ezt sokan maguktól nem tennék meg. Ezek végrehajtását az OGP szervezete rendszeresen ellenőrzi, és jelzi, amennyiben a kormány elmaradt a vállalásaihoz képest. Ahogy az ilyen együttműködéseknél lenni szokott, a nemzetközi megítélés a részvétel legnagyobb tétje, kemény szankcióktól senkinek nem kell tartania. A részvétel ezzel együtt jó mércéje annak, hogy mennyire komoly egy kormány elkötelezettsége a jó és átlátható állam megteremtése mellett, képes-e értelmes, konkrét és ellenőrizhető vállalásokat megfogalmazni, és hajlandó-e ezeket hatékonyan és szakszerűen a gyakorlatba átültetni.

Az Open Government kampányvideója. (The Academy)

Mi lesz most? Az április elején elfogadott, korrupcióellenes intézkedésekről szóló kormányhatározat szerint a Közigazgatási Minisztériumnak május végéig előterjesztést kell készítenie a csatlakozásról, és létre kell hoznia az ezzel kapcsolatos intézkedések nyomonkövetésének rendszerét. Amennyiben Magyarország csatlakozik, megkezdődhet a vállalások kidolgozása, amely az egész folyamat legfontosabb része. Nagyjából a vállalások megfogalmazásakor fog kiderülni, hogy mennyire gondolja a kormány komolyan az egészet.

Mit javasol a K-Monitor? Azt gondoljuk, hogy valódi, érdemi vállalásokat kell tennünk, olyanokat, amelyek ténylegesen előmozdíthatják a Nyílt Kormányzatról szóló Nyilatkozatban megfogalmazott célokat. Hiba lenne, ha olyan feladatok végrehajtását tűznénk ki magunk elé, amelyek csak formailag teljesítik a követelményeket. Ha megnézzük az eddig csatlakozottak OGP-vállalásait élesen kirajzolódnak a rossz gyakorlatok. Igyekezzünk elkerülni az ilyeneket! Néhány típikus hiba:

1. Az újszerűség hiánya Fontosnak tartjuk, hogy az OGP-vállalások valóban új elemeket tartalmazzanak, ne próbáljunk meg meglévő, futó projekteket “új vállalásként” (Bulgária, Kanada) feltüntetni, vagy már előkészítés alatt álló programokat, jogszabálymódosításokat az OGP-vállalások közé beszuszakolni. A célkitűzések és az eszközök meghatározását széles körű egyeztetésnek kell megelőznie, és ideális esetben a vállalások a civil szféra és a kormány termékeny együttgondolkodása során születnek meg. Az OGP Vezető Testülete egyébként ellenőrzi az egyeztetési folyamatot is, tehát itt igazán nem éri meg sumákolni.

2. Irreleváns vagy általános célok megfogalmazása  Valóban dícséretes, ha minden területen támogatjuk az átláthatóság növelését és a civil kontroll megerősítését, azonban sovány lesz az eredmény, ha a célkitűzések valójában csak érintőlegesen kapcsolódnak a nyílt kormányzáshoz (Bulgária), különösen, ha nem fedezünk fel mögöttük valós, számonkérhető tartalmat (Montenegró, Hollandia).

3. Kommunikációs vállalások Az OGP fórumokon való reklámozása (Mexikó), a Transzparencia-díjak (Uruguay) kiosztása, a közhangulat-felmérések  (Görögország) a konferenciaszervezés (Brazília), vagy kiadványok szerkesztése (Dánia) mind hozzájárulhatnak a nyílt kormányzás sikeréhez, de első sorban a technológiai és jogszabályi háttér megteremtése a döntő.

A leghasznosabbak azok a vállalások,  amelyek a kormányzati és közzadatok minél teljesebb körének, például a közbeszerzési, kampányfinanszírozási (Horvátország), költségvetési, egészségügyi (Spanyolország), cégregisztrációs (Csehország) vagy földhivatali adatoknak a felszabadítását tűzik ki célul. Ennek azonban csak akkor van értelme, ha az e-kormányzati eszközök bevezetése és az adatok közzététele egységes szemléletben történik, megteremtve a felhasználóbarát használat és az adatok összekapcsolásának és újrafelhasználásának lehetőségét.  

A K-Monitor szerint Magyarországnak első lépésként az együttműködés öt kihívása közül leginkább a közszféra integritásának növelésére kellene koncentrálnia. Ez lehetőséget teremt arra, hogy előtérbe kerüljenek a korrupcióellenes stratégiában mostohán kezelt témák, mint az átláthatóság és számonkérhetőség -- hiszen pont erről szól az együttműködés.

Mégis, mire gondolunk? Természetesen számos ötletünk van, hogy milyen lépéseket kellene tennie a kormánynak, íme néhány:

- Ki kell szélesíteni az államháztartás pénzeszközeinek felhasználásával, az államháztartáshoz tartozó vagyonnal történő gazdálkodással összefüggő szerződések közzétételét. Hasznos lenne egy olyan köponti weboldal és adatbázis létrehozása, ahol a szerződésekre vonatkozó adatok között strukturált formában lehet keresni, és elérhető a szerződések szkennelt verziója is. Jelenleg  a szerződések és a közzétett adatok a legkülönbözőbb formátumokban, nem ritkán honlapok eldugott sarkaiban, hibásan, gyakran ömlesztve, tömörített vagy .pdf-fájlként érhetőek el. Szabályozni kell a közzététel formátumát, hogy a szerződésekre vonatkozó adatok összehasonlíthatóak és kereshetőek legyenek, hogy az adatokra építve különböző alkalmazásokat lehessen fejleszteni.  A régióban is léteznek központi szerződés-adatbázisok.

- Állami intézmények, szervek költségvetéseinek egyszerű, közérthető formában való közzéttétele. Mivel minden állami intézmény az állampolgárok adóforintjaiból működik, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az állampolgárok nyomon követhessék a közös kasszába befizetett penzük sorsát. Mindezt úgy, hogy az is képet kaphasson az állam gazdálkodásáról, aki nem közgazdaságtanból szerzett diplomát. Jó példa erre a Budapest Intézet által készített internetes alkalmazás. 

- És hogy egy többé-kevésbé aktuális témát is megemlítsünk: Az oktatás területén megfontolandó lehet az a szlovák előírás, miszerint az egyetemeknek kötelességük az Interneten közzétenniük a hallgatóik által írt szakdolgozatokat. Ez az intézkedés nemcsak a plagizálás visszaszorítását célozza, de a tudományos eredmények terjedését is elősegíti.

Kíváncsiak vagyunk arra is, hogy olvasóink milyen kormányzati adatokat szabadítanának fel. Küldjétek el ötleteiteket emailben vagy kommenteljetek.

Arról, hogy még mi mindent lehet kezdeni a felszabadított kormányzati adatokkal, milyen új eszközök, alkalmazások készülnek a világ különféle pontjain, hamarosan bővebben is írunk. Holnap kezdődik ugyanis Washingtonban a Transparency Camp, amelyen idén is vendég a K-Monitor.

A napokban olvashattunk róla, hogy a Fidesz közzétette tavalyi gazdasági tevékenységéről szóló beszámolóját. A dokumentumból, ahogy a többi párt beszámolójából, gyakorlatilag semmi nem derül ki - de a hatályos, súlyos reformra szoruló magyar szabályozás nem is követel ennél többet. Párt- és kampánypénzekkel foglalkozó, korántsem átfogó sorozatunkat a jóval előbbre tartó amerikai rendszer egyik elemének bemutatásával kezdjük.

A modern demokrácia őshazájában, az Egyesült Államokban sem teljesen tökéletes a párt- és kampányfinanszírozás rendszere. Civil szervezetek, kormányhivatalok és magánszemélyek megfeszített munkája szükséges ahhoz, hogy valódi képet kaphassunk a jelöltek kiadásairól. Ennek eredményeként viszont nyomon követhetjük szinte minden kampányköltségüket a tévéreklámidő-vásárlástól az utolsó aktivistába öntött kávéig, köszönhetően a példás adatszolgáltatásnak.

A Sunlight Foundation nevű civil szervezet, amely informatikai fejlesztéseivel már eddig is hihetetlenül nagy szolgálatot tett az amerikai demokrácia átláthatóságáért, most újabb adatvizualizációs eszközzel rukkolt elő Follow the Unlimited Money néven. Az általuk fejlesztett portálon az amerikai politikában hatalmas befolyással rendelkező ún. Political Action Comitee-k (PAC) tevékenységét rendezik mindenki számára hozzáférhető, egységes és kereshető adatbázisba, hogy a nyilvánosság erejét felhasználva gátat szabjanak a jelöltek kétes költéseinek. 

De mik is ezek a PAC-ek?

A PAC-ek intézménye évszázados múltra tekint vissza. Ezek a civil szerveződések egy-egy jelölt, illetve program mellett (és nem ritkán: ellen) szállnak síkra: hirdetéseket, telefonos kampányokat finanszíroznak. Magyarországon az Orbán Viktor évértékelő beszédeit szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület, illetve a másik oldalon a Demokratikus Charta tölt be hasonló szerepet: formálisan nem, de tevékenységükkel közvetlenül támogatják az általuk favorizált politikai szereplőket. 

1970-es években megpróbálták szabályozni a PAC-ek tevékenységét: meghatározták a maximálisan adományozható pénzösszeget, szűkítették a potenciális adományozók körét, és elszámolási kötelezettséget írtak elő a Szövetségi Választási Bizottság felé. Egy 2010-es legfelsőbb bírósági döntés azonban véget vetett a pénzügyi szigornak: azóta gyakorlatilag korlátlanul lehet pénzzel támogatni a PAC-eket - legyen az adományozó magánszemély, szakszervezet vagy vállalat. 

Természetesen az sem mellékes körülmény, hogy Amerikában a különböző cégek nyíltan felvállalják republikánus vagy demokrata kötődésüket, és azt is, hogy mekkora anyagi bázist nyújtanak kedvenc jelöltjeik kampányához - és nem fordulhat elő az a hazánkból ismert eset, hogy kereskedelmi plakátnak kell álcázni a kőkemény politikai hirdetéseket. (Emlékezzünk csak a CBA ítéletidőre figyelmeztető plakátjára a 2010-es választások hajrájában!)

A Sunlight Foundation weboldalán könnyedén kereshetünk az egyes Super PAC-ek kampányköltései között. Például - egyszerű, mezei állampolgárként - megtudhatjuk, hogy melyik PAC mennyiért finanszírozta a lejárató, rémhírterjesztő telefonos kampányt a városunkban, és azt is, hogy kik, illetve mely vállalatok támogatják a tevékenységét. Nem kell írásban adatokat igényelnünk a különböző szervezetektől vagy honlapok sokaságát végigböngésznünk, hogy rájöjjünk, a kampányfinanszírozó szervezetek és támogatóik kik ellen és kik mellett törnek lándzsát, és hogy mely államokban fejtik ki tevékenységüket.  Pár kattintással akár azt is kideríthetjük, hogy kedvenc pizzériánk tulajdonosa kinek a kampányát támogatta dollárjaival.

Érdekes, hogy a legtöbb költést a republikánus elnökjelöltségért folytatott küzdelemből már kiesni látszó Newt Gingrich könyvelheti el a maga több mint 32 millió dollárjával (kb. 7,5 milliárd forint). Második helyen a már visszalépett Rick Santorum állt 28 millió dollárral, míg a harmadik a már biztos befutó elnökjelölt, Mitt Romney közel 11 millió dollárral. A PAC-ek által gründolt pénzek összesen 91,5 millió dollárt tettek ki, ami megközelítőleg 20 milliárd forint.

Míg tehát az Egyesült Államokban hozzáférhetőek és ezáltal könnyedén feldolgozhatók a kampányköltéssel kapcsolatos adatok, addig Magyarországon csak most kezdődtek meg a hipokrita rendszer átalakításáról szóló tárgyalások - nem mellékesen a civilek unszolására és közreműködésével. Egyelőre csak reménykedünk, hogy a pártok minél többet átvesznek a Transparency javaslataiból, és például megszülethet végre a kampányszámla intézménye. Természtesen ez még mindig csak fél siker volna, hiszen fontos kérdés a kampányszámla nyilvánossága is. Nem mindegy, hogy a kampány végén az ÁSZ jelentéséből kell-e majd kibogarászni a néhány soros összefoglaló adatokat, vagy az állampolgárok akár sms-értesítést is kérhetnek arról, hogy kedvenc pártpénztárnokuk elindít egy tranzakciót. És volnának még ötleteink...

Az olvasókra bízzuk, hogyan ítélik meg az Erzsébet-utalvány botrányokkal tarkított történetét. Ugyanakkor az már most feltételezhető: az állami szolgáltató egy árvákat és nélkülözőket segítő szent nevével monopolizált egy piacot, így helyzetbe hozva Fidesz-közeli vállalkozásokat. A K-Blog az Erzsébet-utalvány kommunikációs költéseinek igyekszik utánajárni.

A történet mintegy 800 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az akkor még Szent előtag nélküli Erzsébet - megunva az önostorozást és a vezeklőövet - menedékhelyet alapított az árvák és a szegények számára, valamint kórházat nyitott a járványok okozta betegségek kezelésére. Szentté akkor avatták, amikor kiderült: valahogyan a halála után is gondoskodott a rászorulókról. Kicsit több mint 800 évvel földi tevékenysége után, 2011-ben a Fidesz-kormány sietett a középkori jótevőhöz. A Szent égisze alatt - Erzsébet-program néven - egy csapásra teljesen átalakította az addig francia cégek által dominált étkezési utalványok piacát, és állami monopóliummá tette azt. A kormány érvelése szerint a béren kívüli juttatásokból származó haszonnak az államnál kell maradnia, hogy abból finanszírozhassanak szociális programokat.

A K-blog a számos magyar munkavállalót érintő, Erzsébet-utalvány több szálon futó botránytörténetének egyik szeletét próbálja megvilágítani. Nem foglalkozunk azzal, hogy a beváltóhelyek kijelölése gyanúsan egyoldalú, sem azzal, hogy diplomácia perpatvar kerekedett a piac monopolizálásából és azzal sem, hogy a tervek szerint a szociális transzfereket Erzsébet-utalványban adnák oda.

Az Erzsébet-utalvány kommunikációs költései

Sokak számára feltűnhetett tavaly november-december fordulóján, hogy a köztereket és a médiát ellepték az állami Erzsébet-utalványt propagáló hirdetések. Szent Erzsébet körülbelül három hónapon keresztül országszerte figyelte minden egyes lépésünket. A Világgazdaság a Kantar Media segítségével összesítést készített a Nemzeti Üdülési Szolgálat közelmúltbéli reklámköltéseiről. Eszerint az állami cég összesen 740 millió forintot költött az Erzsébet-utalvány és a korábbi üdülési csekket felváltó SZÉP-kártya propagálására.

Nem új fejlemény, hogy az állam ismét százmilliókkal száll be a hazai hirdetési piacra. Az állami tulajdonú vállalatok kommunikációs költései - politikai ciklusoktól függetlenül - jelentősen meghatározzák a magyar reklámtorta alakulását és ezzel az egész PR világ és a sajtó működését. Az olyan állami mamutcégek, mint a Magyar Villamos Művek, a Szerencsejáték Zrt., a Paksi Atomerőmű vagy a Magyar Fejlesztési Bank közvetve, egy-egy reklámkampánnyal élet-halál urai lehetnek a médiában. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a hirdetők a reklám-költéseken keresztül gyakran a szerkesztőségi munkába is beszivárognak, gondoskodva arról, hogy egy-egy kellemetlen írás ne, vagy ne úgy jelenjen meg, vagy éppen arról, hogy végre valami jót is olvassunk az adott cégről, minisztériumról vagy kormányzati intézkedésről.

A szemfüles városlakó megfigyelhette, hogy az Erzsébet-utalvány hirdetései túlnyomó részt a Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó Publimont Kft. felületein kaptak helyet, amely közvetve a Simicska Lajos fémjelezte Mahir Cityposter Kft.-hez köthető, és az sem tette rokonszenvesebbé a történetet, hogy az Erzsébet-utalványhoz kapcsolódó pontos kommunikációs költésekről semmilyen információ nem volt hozzáférhető, holott listaáron több százmillió forintot fordítottak erre a célra.

Feltételezés a tudás anyja

Megfigyeléseinket szerettük volna dokumentumokkal is alátámasztani, ezért a 100%-os állami tulajdonban levő Nemzeti Üdülési Szolgálathoz fordultunk információért, amely a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány megbízásából szervezi az Erzsébet-utalvány kibocsájtását, terjesztését és promócióját. Megkíséreltük a jogszabályoknak megfelelő módon kikérni az Erzsébet-utalvánnyal kapcsolatos kommunikációs költések adatait és szerződéseit: ki és mennyiért végezte a kommunikációs tanácsadói munkát; milyen kreatív ügynökséggel dolgoztak; kiket bíztak meg a hirdetési felületek vásárlásával és pontosan hány ember, mennyi pénzért foglalkozik az NÜSZ-ön belül kommunikációval. Közérdekű adatigénylésünkre azonban többszöri telefonos rákérdezés után sem voltak hajlandók érdemben reagálni, megkereséseinket folyton hárították, visszahívási ígéreteiket nem tartották be.

Kard ki kard!

A K-Monitor - a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közreműködésével - pert indított a Nemzeti Üdülési Szolgálat ellen, annak érdekében, hogy tegyék hozzáférhetővé az összes vonatkozó közérdekű adatot. Minden állampolgár érdeke, hogy az utolsó fillérig elszámoljanak a közös kasszába befizetett pénzünkkel.

A per hamarosan kezdődik, amelyről folyamatosan tudósít majd a K-Blog is.