Kísért egy régi vicc: Európai Uniós finanszírozású, korrupcióellenes szemléletformáló kampányra bízták meg egyedüli indulóként a kék plakátokról ismertté vált Balásy Gyula haveri cégeit. A történetben a kormányzat antikorrupciós látszat-erőfeszítései találkoznak az erősen központosított, politikailag kézivezérelt rezsim valóságával. De miért ad az Unió pénzt az Állítsuk meg Brüsszelt! kampány lebonyolítójának antikorrupcióra, ráadásul úgy, hogy ő az egyedüli szereplő, aki ezt a tendert egyáltalán elnyerhette? FRISSÍTÉS (2019.05.11): Kikerült a kampány, a bejegyzés alján megtekinthető.

 A kék plakátos kampányok nyers stílusában. Mindez csak a képzelet szüleménye.

2016 végén a Kormány mondvacsinált indokkal kilépett az egyik legjelentősebb korrupcióellenes nemzetközi szervezetből, a Nyílt Kormányzati Együttműködésből (OGP). Ekkorra vált teljesen világossá: eszük ágában sincs akár csak látszatintézkedések szintjén figyelembe venni a nemzetközi közösség és a civilek korrupcióval, jó kormányzással kapcsolatos meglátásait és javaslatait. Az üzenet, amit azóta is minden nap világossá tesznek: politikai hasznot remélve kötésig beleállnak a bármely kritikát hazánk elleni támadásként beállító propagandába és a konkrét korrupciós ügyekbe, bírált megoldásokba. Korrekció, változtatások, személyi konzekvenciák legfeljebb zárt ajtók mögött képzelhetők el. Nagypolitikát érintő korrupció nincs, oligarchák nincsenek, ezek keretezése: "a Fidesz legfőbb politikája", "nemzeti érdek". Ha ez a jogállami eszközöket kimerítő civil ellenállással találkozik, politikai megtorlás a válasz. Ebben a képletben a korrupciómegelőzés a rezsim számára nem lehet egyéb, mint a politika világától annak felelősségét és hatását tekintve alaposan elszigetelt, az apparátus ellenőrzésére, fegyelmezésére szolgáló technika (bonyolult adminisztráció, ellenőrzés). Nem arról van tehát szó, hogy az antikorrupció teljesen kikerült az állam céljai közül. Miközben odafenn megnyugtatóan nem rendezett, a politikai-gazdasági életet átszövő ügyek garmadája bukik ki hétről-hétre, egy a köz érdeklődésére jóval kevésbé számot tartó szférában, odalenn továbbra is zajlik szakmai munka, beszélnek jó kormányzásról és igyekeznek elejét venni a rendvédelmi szervek, önkormányzati dolgozók vonatkozásában a korrupciónak. Teszik mindezt az integritás-szemlélet koncepciója jegyében.

A választás megcsúfolása volt, hogy tavasszal újra sorok álltak az urnáknál, a kamujelöltek pedig 2014-nél is szemtelenebbül úsztak rá a választók személyes adataira és a támogatásokra. Az anomáliák kis részét most korrigálták (az ajánlást, elszámolást azonban nem rázták gatyába), a kampánytámogatások rendszere továbbra is egy kupleráj. A pártok versengve cselezik ki a szabályokat, többet költhetnek a megengedettnél, a kormánypártok pedig állami erőforrásokat használhatnak, közpénzből finanszírozott tájékoztató kampányokkal és a közmédiát felhasználva erősíthetik üzeneteiket. Úgy tűnik azonban, hogy még a közpénzből folyósított, egyéni jelölti támogatások elköltésének nyomon követése sem lesz könnyű menet. Közérdekű adatigénylésünkre válaszuk a Kincstár 1 millió 62 ezer 600 forintot (!) kért az 1 milliós kampánytámogatások elszámolásainak megismeréséért. Keressük a megoldást, hogy a benzinre, hastáncosra és tornacipőre indokolatlanul sokat költő képviselőjelölteket számon kérhessük.

A törvény betűje szerint jogunk van tudni, mennyi közpénzből és hová utaznak állami vezetőink. Megfelelő garanciák híján egy kekeckedő minisztérium azonban alaposan megnehezítheti a tájékozódást. Számos más esetben is megfigyelhető, hogy az állami szervek elmennek a falig, csak hogy eltitkolhassák, mire mennyit költöttek a közösből. Az idén tavasszal Pénzügyminisztériummá átnevezett Nemzetgazdasági Minisztérium azonban a sok problémás adatgazda közül is kitűnt azzal, hogy csúcsra járja a titkolózást. Nem hagytuk annyiban: az állami vezetők utazásainak ügyében a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság jelentését kértük, ami ki is mondta, hogy az NGM szabálytalanul járt el.

 A kép eredetije innen.

Még tavaly augusztusban kérdeztünk rá a minisztériumoknál az állami vezetőinek elszámolt kiküldetéseire. Ezek az adatok 2015 előtt elérhetőek voltak a Kormány honlapján, ám ez a dicséretes (és más országokban evidenciának számító) gyakorlat sajnos véget ért. Közvetlenül tehát azóta nem ismerhetők meg ezek az adatok bárki számára, ám az információszabadságról szóló törvény szerint továbbra is kikérhetőek. Az volt a tervünk, hogy egy korábbi ábránkat frissítve a kapott adatokból mi magunk építünk egy könnyen használható, játékos vizualizációt, amellyel révén bárki tájékozódhat az utak áráról, a magyar diplomácia prioritásairól, az állami vezetők aktivitásáról. Azt, hogy ennek megismerése közérdek, nem is vitatták a minisztériumok: egy kivétellel mindenkitől megkaptuk a kiküldetések elszámolását, pontosan abban a formában, ahogyan azt 2015 előtt közzétették: Utazás sorszáma, Kiküldött neve, beosztása, Célország, Indulási dátum, Érkezési dátum, Napidíj (Ft), Repülőjegy költsége (Ft), Szállásköltség (Ft), Dologi költség (Ft), Biztosítási díj (Ft), Kormányváró költsége (Ft), Közbeszerzési díj (Ft), Az utazás költsége összesen (Ft). 

Apollo, Hankook, Mercedes... A látványos gyárátadókra sokan emlékezhetünk, de arról a folyamatról, melynek nyomán a külföldi beruházó Magyarországon köt ki, kevesebbet tudunk. A jelenlegi kormány kommunikációjában ugyan gyakran kikel a multik ellen, egy most közzétett adatsorból azonban jól látszik: elődeihez hasonlóan az Orbán-kormányok is nagyvonalúan osztják a beruházás-támogatásokat a nagy cégeknek tőkebefektetéseik bátorítására. Az Orbán-kabinetek 2010 óta 300 milliárd forintot juttattak többségében külföldi tulajdonú multiknak. Hogy befogadhatóbbá tegyük az adatsort, infografikán mutatjuk be az egyedi kormánydöntésen alapuló, nagyvállalati támogatásokat. (Frissítve: 2018.12.12.)

Orbán Viktor alapkövet tesz le az Apollo Tyres gyöngyösi gyárában (24.hu)

 2004 és 2010 között 129 milliárd, 2010 és 2018 októbere között ennek több, mint duplája, 288 milliárd forint került döntően külföldi tulajdonú nagyvállalatokhoz egyedi kormánydöntések jóvoltából. A most közzétett adatsor azt is tartalmazza, hány munkahely teremtését vállalták a cégek a támogatásért cserébe. A kapott támogatásokat nézve továbbra is vezet a Mercedes 2008-as támogatása, mögötte az Apollo Tyres, a Hankook , az Audi Hungária, majd ismét a Mercedes (2016). 2018 eddigi legnagyobb támogatottja pedig szénszálgyártással foglalkozó, japán-amerikai Zoltek Zrt., amely több, mint 8 milliárd forint támogatást kapott az adófizetők pénzéből. Ezért 30,8 milliárdos beruházást hajt végre Nyergesújfalun, ami 357 új munkahellyel kecsegtet. A 24.hu egy korábbi összegzése szerint egyre több pénzből lesznek új munkahelyek, a magyar cégek pedig még több támogatás fejében teremtenek új állásokat (ennek hátteréről itt olvashatsz). Egyedi kormánydöntéssel (EKD) jutott 2017-ben 6,26 milliárd forinthoz Mészáros Lőrinc visontai keményítőgyára is.

Novemberben Budapesten jártak és 1200 milliárd forint összértékű közbeszerzést vizsgáltak meg az Európai Bizottság auditorai a 2015 és 2017 közötti időszakból. A 29 vizsgált projekt fele olyan építési beruházás volt, melynek végső ára rendre 20-70 százalékkal meghaladta a felhívásban becsült értéket. A Bizottság egyes hírek szerint a rendszerauditot követően az uniós támogatások egy részének megvonását, 10 százalék átalánykorrekciót javasol, 100-150 milliárd forint lehet a büntetés.

 Ugyanakkor információink szerint bizonyos ellenőrzések projektenként eltérő hibákat és korrekciókat állapítottak meg, melyek összértéke 100 milliárd forint felett lehet. Az ellentmondás lehetséges magyarázata, hogy két különböző auditról volt szó: projektek ellenőrzéséről, illetve egy rendszerellenőrzésről. Tőlünk függetlenül jutott ugyanerre a következtetésre a Portfolio.hu is. Bárhogy is legyen, ez súlyos kritikát mond az uniós pályázati rendszerünkről, ráadásul milliárdokat bukhatunk általa. Egy képviselői kérdésre a kormány most először reagált a kiszivárgott hírekre, méghozzá abban a stílusban, ahogy mostanában minden kritikára szoktak: migránsozással, a lehetséges büntetés súlyával való szembenézés nélkül. A hazai politikai ketrecharcban ez a kommunikáció talán működik, de az ellenőrzés összetett rendszere felől érkező kritika erőből félresöprése súlyos felelőtlenség.

fotó: Nyugat.hu

Tavaly októberben nevezték ki Kósa Lajost a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli miniszternek. Ezzel az ő feladata lett, hogy felpörgesse és a kampányban is láthatóvá tegye a vidéki városok részben uniós finanszírozású nagyberuházásait összefogó Modern Városok Programot. Kósa a kampányban inkább botrányaival tűnt ki, amiért országjárása is titokban zajlott. Legutóbb tavaly év végén összegeztük a már akkor 3500 milliárd forintra saccolt programot, melynek végleges tartalmát azóta sem ismerhette meg a nyilvánosság. A nemrég közzétett dokumentumok alapján kijelenthető: a program Kósa alatt sem pörgött fel, helyét az új kormányban kormánybiztosként Gyopáros Alpár vette át. Nagyvonalú becslés szerint a 2015/16-os ígéretek negyede-ötöde kerülhetett még csak megtámogatásra, Gyopáros azonban egy interjúban már a Modern Falvak Program elindításáról beszélt. 

A Modern Városok Program 2015. március 25-én indult Sopronban és 2017. május 26-án zárult Hódmezővásárhelyen. A "Program" így tulajdonképpen a miniszterelnök országjáró turnéját jelentette, melynek során a polgármesterekkel találkozva fejlesztési kosarakban állapodott meg a városokkal. 23 megyei jogú várossal mintegy 260 beruházás végrehajtásában állapodtak meg, ami legalább 3500 milliárd forintba kerül majd. A Program azonban nem egységes, vannak benne olyan elemek, amiket uniós forrásból a sajtókompatibilis megállapodások nélkül is megvalósították volna, de kétségtelen: a kormány költségvetési pénzből is áldoz a városok fejlesztésére a következő években. Érdemes látni, hogy a közút- és vasútfejlesztések ebből több, mint 2000 milliárd forintot tesznek majd ki, ezek mellett városi infrastruktúra-, sport-, kulturális és egyéb fejlesztések indulnak, melyeket a városok maguk valósítanak meg uniós és költségvetési támogatásokból. Utóbbiak konkretizálásában és a városokkal történő megállapodásokban szántak szerepet Kósának.

Azzal, hogy május 30-án a román Alkotmánybíróság a korrupcióellenes főügyész visszahívására kötelezte Iohannis államfőt, keresztülhúzta az elnök politikailag is értelmezhető igyekezetét a korrupcióellenes ügyészség (DNA) autonómiájának és cselekvőképességének megőrzésére. Egy korábbi esetben Iohannisnak sikerült visszautasítania az igazságügyi miniszter javaslatát egy, a Legfőbb Bírói Tanács által kiadott tanácsadói vélemény alapján, amely kimondta, hogy a főügyész elleni vádak nem elég megalapozottak a lemondatásához. Bianca Selejan-Guțan a Verfassungsblogon megjelent cikke alapján összefoglaljuk, hogyan alakult ki mégis alkotmányos patthelyzet a korrupciós ügyészség vezetője körül.

(a fotó forrása: krónika.ro)

A felcsúti fociakadémia nem regisztrált külföldről támogatott szervezetként, beszámolója alapján mégis fillérre tudható: húszmilliós támogatást kapott az Európai Labdarúgó-szövetségtől (UEFA). Az Alapítvány korábban is tüntetett fel ilyen támogatást, mégsem szerepel a civilek által sérelmezett feketelistán. Az eset jól mutatja, a listázással a kormánynak a megbélyegzés volt a célja, a külföldi támogatások átláthatóságát, ahogy korábban, ma is a beszámolók teremtik meg. E beszámolókat a listázó törvényt sérelmező civilek, köztük mi is fontosnak tartják és évről-évre közzéteszik.  

fotó: 24.hu

Egy választás után nyilván nem lehet mindenki boldog, de idén áprilisban, miután a választók nagy része legalább a kormány-ellenzék valamelyikét le kívánta váltani, nem volt meglepő a csalódás és a düh. Már a voksolás előtt, az országos listák összeállításánál eldőlt, hogy az ellenzék továbbra is a Fodor-szindrómával küzd, a Fidesz-KDNP jelöltjei között pedig továbbra is helyet kapnak a párt elutasított, korrupciós ügyekbe keveredett politikusai (pl. Simonka György, Farkas Flórián, Rogán Antal). A pozíciójukat őrző pártelitek hatalma azonban nem szükségszerű: a világ számos országában maga a választási rendszer tartalmaz intézményi megoldást, ami lehetőséget ad a polgároknak, hogy nemet mondjanak az őket zsaroló pártoknak. Ha már maguk a pártok nem állnak elő hitelesítő technikákkal.

A következőkben bemutatjuk a preferenciális szavazást, ami megoldást jelenthet a népszerűtlen, de háttéralkukkal mégis mandátumhoz jutó politikusokkal szemben. A jelöltek sorrendjébe való beleszólással a választópolgárok megakadályozhatják, hogy pártjaik csirkefogókat nyomjanak le a torkunkon ahelyett, hogy a népszerűbb, tisztább jelölteknek adnának esélyt. 

"Hajítsuk ki a gazembereket!" (fotó: Dan Houston / Getty)

Utoljára 2011-ben volt a tavalyinál is alacsonyabb a valódi versenyt biztosító nyílt közbeszerzések száma a nemzeti eljárásrendben. A nemzeti eljárásban lefolytatott több mint 7200 közbeszerzésből alig 200 (2,8%) zajlott teljesen nyílt eljárás szerint. Az uniós értékhatár felett sokkal jobb az arány, de a nemzetközi összehasonlítás és az egyindulós eljárások magas száma ott is jócskán árnyalja a képet. Bemutatjuk a Közbeszerzési Hatóságtól kapott adatokat.

forrás: Getty Images/CNN

A közbeszerzési rendszer célja, hogy az állami szereplők, olyan módon szerezzenek be árukat, szolgáltatásokat, vagy rendeljenek meg építési beruházásokat, hogy eközben a lehető leghatékonyabban költsék a közpénzeket. Aki olvas híreket, az tudhatja, hogy ez nem mindig sikerül. Ennek sok oka lehet, a leggyakrabban a hozzáértés hiánya vagy korrupt befolyásolás okozza a közérdek sérelmét. Az állam feladata az volna, hogy ezt a két tényezőt próbálja meg amennyire csak lehet visszaszorítani, jó szabályokkal, képzéssel, átláthatósággal. A cél, hogy ezáltal valódi versenyt teremtsen, és ebben a versenyben válassza ki a legjobb ajánlatokat. Ezért szeretjük, amikor a közbeszerzéseket sok résztvevő mellett nyílt eljárásokban bonyolítják. A közbeszerzési rendszeren keresztül persze lehet támogatni bizonyos közpolitikai célokat is - környezetvédelem, foglalkoztatottság, innováció, fenntarthatóság - de csakis világos szabályok szerint.