Két évvel azután, hogy a magyar kormány 2022 októberében az Európai Bizottság nyomására megerősítette a társadalmi egyeztetés intézményét, ismét szükségét éreztük annak, hogy a részletesebben, mélyebbre ásva is elemezzük, hogyan változott meg Magyarországon a társadalmi egyeztetés gyakorlata. Legutóbb 2023 májusában végeztünk hasonló elemzést.
Fotó: Etactics Inc on Unsplash
News continues to emerge about the government's efforts to address the systemic issues in healthcare. Yet, waiting lists keep growing, severe resource shortages persist, and the private sector—operating with a lack of transparency—continues to expand. Citizens would likely have a clearer understanding of these developments if the Boston Consulting Group’s secret study that forms the basis of the government’s healthcare reform, were made public. K-Monitor has been fighting to make the document public since 2021. K-Monitor has now turned the matter to the Constitutional Court and the European Court of Human Rights.
Photo: Fortepan / Urbán Tamás
Napi szinten érkeznek hírek arról, hogy a Kormány milyen intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy az egészségügyben tapasztalható rendszerszintű problémákat kezelje. Közben mégis nőnek a várólisták, továbbra is súlyos a forráshiány és egyre terjeszkedik a teljesen átláthatatlanul működő magánszektor. Valószínűleg jobban értenénk a folyamatokat, ha nyilvános lenne az egészségügy átalakítása alapjául szolgáló titkos tanulmány, amelyet a kormány számára a Boston Consulting Group készített. A K-Monitor 2021 óta küzd azért, hogy megtudjuk, mi áll a dokumentumban. Most az Alkotmánybírósághoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultunk.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás
A K-Monitor korrupciós, közpénzes adatbázisa már közel két évtizede fontos eszközként szolgál a magyarországi korrupciós ügyek és problémás közpénzköltésekről szóló cikkek kereshetővé tételére. A cikkek feldolgozását mindeddig lelkes önkéntesek végezték, akik a különböző magyar hírportálok tartalmát szigorú módszertan szerint monitorozták és címkézték fel. Ez a mára több mint ötvenezer cikkből álló adatbázis most hatalmas segítség volt az új, mesterséges intelligenciára épülő sajtófigyelő rendszerünk tanításához. Önkéntes közösségünkre természetesen továbbra is számítunk, az automatizált felület fejlesztésével az ő munkájukat könnyítettünk meg.
A K-Monitor Közhasznú Egyesület a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokról szóló törvény módosítási javaslataival kapcsolatban az alábbi észrevételeket teszi.
Hogyan működik a közérdekű adatigénylés? Milyen jogszabályokra támaszkodhatunk? Hogyan fogalmazzuk meg az adatigénylést helyesen? Hogyan kezeljük a válaszokat, és mit tehetünk, ha megtagadják a kérést? Milyen trükkökkel, csapdákkal találkozhatunk?
A K-Monitor online workshop-ján gyakorlati példák bemutatásával segítünk neked közérdekű adatigénylésedben.
Kép forrása: Fortepan / FŐFOTÓ
Itt az ősz, a nyaralás után nemcsak az iskolába vagy a munkába térnek vissza az emberek, de a közügyek iránti figyelem és érdeklődés is megnő. A szeptember közepétől kezdődő időszak kiváló lehetőség az emberek megkérdezésére, bevonására a közügyekbe!
Ehhez nyújt segítséget a PARTIMAP, a K-Monitor saját fejlesztésű, ingyenes térképes kérdőívfelülete. Az oldalon kezdő számítógépes ismeretekkel is létrehozhatsz olyan felméréseket, amelyekben arra is lehetőséged van, hogy térképhez kapcsolódó grafikus jegyzetekkel kérd a kitöltőid véleményét, vagy akár azt, hogy pont, vonal vagy terület felrajzolásával válaszoljanak! Ha el tudod juttatni a felmérést a célcsoportodhoz, kis erőbefektetéssel akár ezernél is több jó minőségű bejelentést, térképes jelölést gyűjthetsz a számodra fontos ügyről. Bemutatjuk a legfrissebb fejlesztéseinket!
Határozott idejű fizetett gyakornoki pozíciót hirdet a K-Monitor Közpénzfigyelő Iroda. Csatlakozz hozzánk, szerezz tapasztalatot egy korrupcióellenes civil szervezet munkájáról! Jelentkezz hozzánk minél hamarabb, de legkésőbb szeptember 8-ig, ha érdekel a közélet, és zavar, hogy a korrupciós ügyek eltűnnek a süllyesztőben!
A Hatóság a 2022. évi XXVII. törvény (Eufetv.) alapján 2022. november 19-én alakult meg mint autonóm államigazgatási szerv. Tevékenységéről nem csak az Országgyűlésnek, hanem az Európai Bizottságnak is beszámol. Célja az uniós pénzügyi támogatások felhasználása során felmerülő csalás, összeférhetetlenség, korrupció, és egyéb jogsértések megelőzése, feltárása és kezelése. A Hatóság a törvényben meghatározottak szerint fellép minden olyan esetben, amikor úgy ítéli meg, hogy egy szervezet nem tette meg a szükséges lépéseket az uniós források hatékony és eredményes felhasználása, vagy az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében. A feladatai során kiemelt figyelmet fordít az integritáskockázat-értékelési jelentésre, és ezt figyelembe veszi az éves integritásjelentés elkészítésekor. A fentiek mellett kiemelt feladatokat kellene ellátnia a vagyonnyilatkozatok ellenőrzése során, ezt azonban jelenleg a jogszabályi felhatalmazások hiányában egyelőre nem tudja elvégezni. A szervezet működése kapcsán már korábban is felmerült kritikaként, hogy a magas szintű korrupció feltárásához szükséges jogkörök hiányoznak, ami a Hatóság működési hatékonyságát csökkenti. Emellett a vizsgálataik során megfogalmazott ajánlások nem bírnak kötelező érvénnyel, így azok végrehajtása az érintett szervezetek belátására van bízva. A Hatóság elnöke ennek ellenére úgy véli, hogy a Hatóság létrehozása és működése visszatartó hatással bír. Az elnök szerint a jogkörök hiányában is jelentős eredményeket értek el, és a szervezet munkája a jövőben is hozzájárul majd az elszámoltathatóság és átláthatóság előmozdításához Magyarországon. A hatékonyabb működési kereteket úgy kívánják elérni, hogy a Hatóságot nyomozati jogkörökkel ruházzák fel, hozzáférést biztosítanak bizonyos adatbázisokhoz és az IH ajánlásait kötelező erejűvé teszik.
2024-ben az Integritás Hatóság közzétette a 2023-as évre vonatkozó jelentését, amely a tavalyihoz hasonlóan átfogó elemzést nyújt a közbeszerzési piac aktuális helyzetéről, az európai uniós források felhasználásának ellenőrzési rendszeréről és a vagyonnyilatkozati rendszer működéséről. A jelentésben leírtak szerint az a cél, hogy a közbeszerzési piac problémáit azonosításák, növeljék a verseny szintjét és megelőzzék a visszaéléseket, ezzel kapcsolatban a jelentés 74 javaslatot is megfogalmaz. Ezekre a Kormánynak a törvény szerint két hónapon belül reagálnia kell.
Az Éves Elemző Integritásjelentés (továbbiakban: jelentés) során áttekintették a 2014-2020-as és a 2021-2027-es programozási időszakokat szabályozó kormányrendeleteket. Az ezzel kapcsolatos újítások közé tartozik az ARACHNE kockázatértékelő rendszerbe küldendő adatok kibővült köre, a Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóság (BEII) bővült feladatellátása, a helyszíni ellenőrzések szabályainak pontosítása, valamint a Vidékfejlesztési Program új szabályainak bevezetése.
Az operatív programok esetében a Hatóság értékelte a szakpolitikai véleményezésnek számító, tervezési jellegű, valamint az előértékelési és előminősítési tevékenységeket is. Ezek a tevékenységek hasonló súllyal bírnak a döntéselőkészítés, szerződéskezelés, finanszírozás, ellenőrzés és szabálytalanságok kezeléséhez képest. A Hatóság szükségesnek tartotta az összeférhetetlenségi nyilatkozatok megtételét és az összeférhetetlenségi helyzetek vizsgálatát is. A jelentésben értékelték, hogy a szervek hogyan vették figyelembe a korábbi jelentések és ajánlások megállapításait.
A Hatóság 2023-ban összesen 19 egyedi intézkedést (23 címzett részére), 12 ajánlást és 3 javaslatot fogalmazott meg. Ezeket olyan vizsgálatokra alapozták, amikben megnézték, hogy milyen hiányosságok merülnek fel az uniós források eredményes és szabályos felhasználásakor. Ezek alapján egyedi és rendszerszintű eseteket azonosítottak, amikre ajánlásokat tettek. A vizsgálatok lezárása után a Hatóság utánkövetést valósított meg ajánlásai és intézkedései kapcsán. Az érintett szervezetek azonban gyakran nem tették meg időben a Hatóság szerint szükséges változtatásokat vagy tájékoztatásokat, és csak újbóli felszólítására reagáltak. A Hatóság különböző gyakorlatokat tapasztalt az ajánlások és intézkedési javaslatok végrehajtása tekintetében. A szervezetek 50%-ban egyetértettek az ajánlásokkal, 37%-ban nem tartottak indokoltnak további intézkedést, és 13%-ban nem értettek egyet velük. Ez utóbbi esetekben, a szervezetek döntésüket ugyan indokolták, de a felhozott érvek több esetben vagy ellentmondtak a Hatóság jelentéseiben foglalt megállapításoknak, avagy azokat egyszerűen figyelmen kívül hagyták.
A Hatóság a Kormányt is vizsgálta, aki a 2022-es jelentésre adott válaszában 11 javaslatból 3-mal értett egyet, 3-mal részben, míg 5-tel nem értett egyet. A Hatóság értékelte a Kormány válaszát és álláspontját, és ezt összefoglalva megküldte a területfejlesztési miniszternek. Az előző évi jelentésben megfogalmazott javaslatok gyakorlatba történő átültetése a 2023-as évre nem volt hatással, így azokat később, a 2024-es jelentésben vizsgálják majd.
Az európai uniós források ellenőrzési rendszerének értékelése során a jelentés hangsúlyozza a csalással érintett projektek sikeres felderítésének fontosságát. Az előre bejelentett helyszíni ellenőrzések helyett a rendkívüli ellenőrzések alkalmazását javasolják, hogy növeljék a felderítés hatékonyságát. Az uniós források hazai elosztási rendszerében az előminősítési feladatok és az összeférhetetlenségi nyilatkozatok jelentőségét emelik ki. Ezek az intézkedések hozzájárulnak az átláthatóság növeléséhez és a csalások megelőzéséhez.
A jelentés kiemeli, hogy a közbeszerzési szabályok szigorú betartása és az ellenőrzési gyakorlatok hatékonysága kulcsfontosságú az uniós források védelmében. Az európai uniós forrásokat tartalmazó közbeszerzési eljárások átláthatóságának növelése érdekében szükségesnek tartják a nyilvánosság bevonását és az adatközlés javítását.
A fent említetteken kívül a Hatóság a közbeszerzési szabályok hatékonyságát is vizsgálta, a jelentés szerint különös figyelmet fordítva a problémás területekre és szűk keresztmetszetekre, különösen a keretmegállapodások és központosított közbeszerzések működésére. A jelentés célja az volt, hogy értékelje a közbeszerzési szabályozás alkalmazásának rendszerszintű hatékonyságát, figyelembe véve a jogalkalmazói gyakorlatot és a költség- és időhatékonyságot. A jelentés kiemelten foglalkozik a keretmegállapodások növekvő részarányával és azok közbeszerzési piacra gyakorolt hatásával, javaslatokat téve a központosított közbeszerzések és dinamikus rendszerek működésének javítására és hatékonyabbá tételére.
A Hatóság tavalyhoz hasonlóan javasolja az integritásjelentésben javasolja a központi beszerző szervezetek adatainak átláthatóságának növelését, a központosított közbeszerzési rendszerek költséghatékonyságának felmérését, valamint egy, az ügyfélelégedettség mérésére alkalmas rendszer kialakítását. A központosított közbeszerzések piacának fragmentáltsága miatt a Hatóság a központosított közbeszerzések és keretmegállapodások gyakorlatának átfogó vizsgálatát és célzott hatásvizsgálatok elvégzését javasolja például a központi beszerzés körébe vont tárgyak kapcsán – erre egyébként már tavaly ígéretet tett a Kormány, azonban mindez idáig nem került sor érdemi lépésre. A Hatóság véleménye szerint fontos, hogy a központosítás körébe csak standardizálható tárgyak kerüljenek, ugyanis a központi beszerzések csak így valósíthatóak meg hatékonyan.
A jelentés külön figyelmet fordít a közbeszerzési eljárásokban jellemző verseny alacsony szintjére (pl. “támogató” ajánlatok gyakorlatára, a fordított bírálatra), főleg az egyajánlatos,eredménytelen és feltételes eljárások problémáira, valamint a közbeszerzési eljárások időtartamára és adminisztratív terheire. Javasolják többek között az EKR fejlesztését és a 115§ szerinti, hirdetmény közzététele nélkül indított eljárások megszüntetését – ezt egyébként a Korrupcióellenes Munkacsoport civil tagjai is több ízben felvetették. Ehhez hasonlóan szükséges a közbeszerzési jogorvoslat lehetőségének újragondolása is, például annak érdekében, hogy egységes bírságolási gyakorlat alakuljon ki. Fontos javaslat, hogy az IH kiterjesztené a magántőkealapok esetkörére az off-shore kizáró okokat.
A Keretrendszerben közölt adatok alapján viszont sikerekről is beszámolnak: az egyajánlatos eljárások aránya csökkent, mind az uniós, mind a hazai finanszorozású közbeszerzések tekintetében. A Hatóság az említett kihívással kapcsolatban felhívja a figyelmet a jogalkalmazói gyakorlat problémáira és javasolja a jogszabályok kiigazítását az ajánlattevők bizonytalanságának csökkentése érdekében. A közbeszerzésekkel kapcsolatban a szakma átalakításának kockázatára is felhívták a figyelmet a jelentésben. A Hatóság az FAKSZ intézmény megszüntetése helyett annak átalakítását, a szakmai szabályozás felülvizsgálatát, valamint a közbeszerzési szakmai professzionalizálásának támogatását javasolja
A jelentés a fent említetteken kívül a közbeszerzési adatok és a közbeszerzési piac koncentrációelemzését is tartalmazza. Ebben nemzetközileg elismert koncentrációs mutatókat használtak, amelyek a tulajdoni viszonyokat binárisnak feltételezik és így nem veszik figyelembe a cégekben lévő többségi vagy kisebbségi tulajdonosokat. A pontos eredményeket továbbá nehezítette a magántőke alapok és az osztalékelsőbbségi részvények alkalmazásának gyakorlata. Az elemzésből kiderült, hogy a közbeszerzési eljárások összege az előző évben 29%-kal csökkent. Az uniós kondicionalitási eljárás miatt befagyasztott uniós források következtében az uniós forrásokat tartalmazó közbeszerzési szerződések száma szintén 36%-kal csökkent. Az IH vizsgálata szerint 2023-ban az előbb említett uniós forrásokat tartalmazó közbeszerzésekre átlagosan 4,99, a teljes közbeszerzési piacon pedig átlagosan 3,28 ajánlat érkezett. Az összes közbeszerzés 29,85%-ára viszont csak egy ajánlat érkezett. A jelentésből az is kiderült, hogy 2019 és 2023 között két, konzorciumban induló szervezet összesen 59 tendert nyert meg. Az IH szerint az elemzések során feltárt koncentrációs folyamatok és aránytalanságok fontos jelek lehetnek a közbeszerzési piac problémáira. Ezeket más tényezőkkel, például a cégek gazdálkodására és menedzsmentjére vonatkozó információkkal együtt vizsgálva segíthetnek a visszaélések felismerésében és kezelésében.
Források:
https://integritashatosag.hu/wp-content/uploads/2024/06/2023-Eves-Elemzo-Integritasjelentes.pdf
https://telex.hu/kulfold/2024/04/19/eu-integritas-hatosag-csalas
Idén is nyilvánosságra hozta az Európai Bizottság a 2024-es jogállamisági jelentését az összes tagállamra vonatkozóan. A magyar jogállamisági jelentést a feltételességi mechanizmus és az uniós pénzek befagyasztása miatt évről évre fokozott érdeklődés kíséri. A K-Monitor a TI Magyarországgal közösen a korrupcióval kapcsolatos kérdésekben vett részt a Magyarországgal kapcsolatos bizottsági konzultációban, ezért most a július végén publikált jelentés ezen részeit vesszük górcső alá.
Fontos kiemelni, hogy a jelentés összeállítása során a Bizottság a lehető legtöbb forrásból igyekszik tájékozódni, a kapott információkat egymással összevetni, ellenőrizni. A kormányok egyrészt írásban fejtik ki álláspontjukat a jogállamisági fejleményekről és válaszolnak a BIzottság kérdéseire, másrészt az országlátogatásokon is tisztázhatják álláspontjukat. Az ilyen országlátogatásokon a Bizottság tisztviselői a fékek és egyensúlyok rendszerét biztosító hatalmi ágak képviselőit, valamint a civil és egyéb érdekvédelmi szervezeteket, például a különböző gazdasági és szakmai kamarákat is meghallgatják.
A civil, jogvédő és érdekképviseleti szervezetek Magyarországon évek óta részt vesznek az írásbeli konzultációban is – ez tulajdonképpen nem más, mint egy internetes kérdőív, ahol a jogállamiság szempontjából fontos kérdésekben bárki kifejtheti álláspontját, megírhatja tapasztalatait, benyomásait. Az álláspontok beküldésének határideje még a februári országlátogatások előttre esik. A K-Monitor évek óta él ezzel a lehetőséggel, és azt a gyakorlatot folytatjuk, hogy szakértelmünknek megfelelően több civil szervezettel közösen veszünk részt az írásbeli konzultációban, és a korrupció elleni küzdelem szempontjából fontos kérdésekben elküldjük álláspontunkat, amelyet szerkesztett formában már az év elején nyilvánosságra is hoztunk. Magyarországról természetesen nem csak ez a kilenc szervezet vett részt az írásbeli konzultációban – véleményt nyújtott be például a Res Iudicata Egyesület, a Kúria és az osztrák Kereskedelmi Kamara is, valamint öt olyan érdekelt, akik nem kívánták nyilvánosságra hozni a nevüket. Maguk az írásbeli konzultációra beérkezett vélemények mind elérhetőek nyilvánosan a Bizottság honlapjáról.
A korrupcióval ajánlások terén a Bizottság megállapította, hogy Magyarország
– Nem tett előrelépést a lobbitevékenységre és a forgóajtó-jelenségre vonatkozó átfogó reformok elfogadása és a vagyonnyilatkozatok rendszerének további, a hatékony ellenőrzést és végrehajtást biztosító megerősítése tekintetében.
– Még nem tett előrelépést a magas szinten elkövetett korrupciós ügyekben folytatott nyomozások, vádhatósági eljárások és jogerős ítéletek terén felmutatandó komoly eredmények tekintetében.
Éppen ezért a következő időszakra vonatkozóan a Bizottság továbbra is e két területen javasolja a jogalkotás és a jogalkalmazás fejlesztését. Ezen aligha lepődhetünk meg, hiszen mindkét téma sok-sok éve napirenden van, részben még a korábbi országspecifikus ajánlások részeként. A magyar kormány egyébként a feltételességi mechanizmus keretében és Magyarország helyreállítási tervében is vállalta csaknem két évvel ezelőtt, hogy érdemi előrelépéseket tesz ezeken a területeken, eddig ebbe a munkába a kormány láthatólag félszívvel vetette bele magát.
2022-ben jelentős átalakításra került sor a korrupcióellenes keretrendszerben (részint azzal, hogy az NVSZ bizonyos feladatait átvette a Kabinetiroda alá tartozó Alkotmányvédelmi Hivatal, de emellett új intézményként létrejött az Integritás Hatóság és a Korrupcióellenes Munkacsoport is). Ezért értelemszerűen ezek értékelése sem maradhatott el, ahogy az egyéb olyan kérdéseké sem, amelyekkel kapcsolatban a kormány a különböző, jogállamisághoz kapcsolódó EU-s folyamatokban vállalást tett. Ezzel kapcsolatban a Bizottság azonban csupán annyi megállapítást tett, hogy Magyarország nem is jelezte, hogy a maga részéről teljesítettnek gondolná a vállalásokat, ezért a tavaly év végén hivatalból végzett újraértékelést – mivel azonban épp a legfontosabb kérdésekben gyakorlatilag semmilyen jogalkotás nem történt, nem igen tehetett mást, mint hogy továbbra is blokkolás alatt tartja a befagyasztott pénzeket.
Dalle (AI) által generált kép közérdekű bejelentővel és EU-s zászlóval.
Az a bizottsági megállapítás senkit sem érhet újdonságként, hogy Magyarországon a többi országhoz képest a korrupció érzékelése magas – ez nem csak a Transparency International indexe szerint van így, hanem a rendszeres Eurobarometer-felmérések is ezt igazolják.
Jelenleg úgy tűnik, hogy a legnagyobb változásokat a februárban elfogadott új stratégiától várja a Bizottság, bár ezzel kapcsolatban egyrészt kiemelik, hogy abból hiányzik az átfogó és stratégiai szakpolitikai megközelítés. Ahogy azt nemcsak mi, de például az Integritás Hatóság elnöke is megjegyezte, a stratégia hiányossága, hogy az érdekelt felekkel és szélesebb értelemben véve az állampolgárokkal való konzultáció meglehetősen limitált volt.
Az új intézményeket is értékelte a Bizottság: az Integritás Hatósággal kapcsolatban kiemelték, hogy bár megfelelő kapacitással és függetlenséggel rendelkezik, a gyakorlatban nem tudja ellátni maradéktalanul a feladatát (erre szintén több ízben panaszkodott maga az Integritás Hatóság is), a Korrupcióellenes Munkacsoport pedig egyelőre aligha tud kézzelfogható eredményeket szállítani – és kérdéses, hogy a jelenlegi keretek között alkalmas-e arra, hogy a kormány általános korrupcióellenes politikai koordinációját támogassa.
A bírósági felülbírálat lehetősége is új elemként jelent meg a 2022-es jogállamisági vállalások keretében. Egyelőre azonban kétséges, hogy az intézmény be tudja-e tölteni tervezett funkcióját (ami elméletileg az lenne, hogy megakadályozza azt hogy tágabb értelemben vett korrupcióval kapcsolatos ügyeket rendőrségi, ügyészségi szinten buktassanak el.) A mi elemzésünk is egybevág a Bizottság jelentésében foglaltakkal: egyelőre a beérkezett felülbírálati indítványok legnagyobb része nem kötődik az állami források felhasználásához.
Fontos kritikát fogalmaz meg ugyanakkor a jelentés azzal kapcsolatban, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal átvette az NVSZ bizonyos jogosítványait a megbízhatósági vizsgálatok és a korrupcióellenes fellépés tekintetében – ahol ugyanis az Alkotmányvédelmi Hatóság kezdeményezi az eljárást ott a titkosszolgálati jelleg következtében “a korrupciós ügyben indult eljárás megszüntetésére vonatkozó döntést de facto lehetetlen megtámadni, és fennáll a kockázata annak, hogy a korrupciós ügyeket nem üldözik”. Sőt, még csak számszerűen sem lehet tudni, hogy hány esetben végeztek az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai megbízhatósági vizsgálatot, nemhogy azt, hogy ezeknek mekkora részét továbbította az AH a nyomozó ügyészség felé. (!)
Már a tavalyi jelentésben is szerepelt, hogy a korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó, egyébként meglehetősen tagolt intézményrendszerben fokozni kellene a koordinációt. Az ügyészség azonban annak ellenére elégségesnek találja a feltételeket, hogy a bizonyítékgyűjtés és -megosztás érdekében létrehozandó informatikai rendszer, amelyet már három évvel ezelőtt ígért be a Kormány, még mindig nem működik, és várhatóan 2025 végéig nem is fog. A magas szintű korrupciós ügyekben még mindig viszonylag kevés a vádemelés (lényegében a Schadl–Völner-ügy kivételével nem is beszélhetünk a legutóbbi időszakban ilyenről), a bírósági eljárások cserébe igencsak hosszadalmasak. A jelentés ugyanakkor nyitva hagyja a kérdést, hogy mennyiben áll fenn az ügyészség, illetve a rendőrség munkájába történő politikai, felülről jövő beavatkozás lehetősége – ezt a kérdést értelemszerűen a Magyar Péter által nyilvánosságra hozott hangfelvételek fényében vizsgálták.
Magyarország immár 12 éve elmaradásban van a külföldi személyek megvesztegetésével kapcslatos stratégia végrehajtásával is – ilyen ügyekben csak elvétve kerül sor nyomozásra, illetve ítélethozatalra.
Pozitív fejleményként értékelte a Bizottság általánosságban az európai uniós források védelmében megtett lépéseket. Ilyen például, hogy úgy tűnik, beváltotta célját az a 2022-ben elfogadott jogszabály-módosítás, amely biztosította, hogy az OLAF NAV-os pénzügyőrök segítségét kérheti a helyszíni ellenőrzések lefolytatásához – e segítségkérésre több alkalommal is sor került, de az is, hogy leleplezték a Pénzügyminisztériumban és a Miniszterelnökségen működő korrupciós hálózatot. Azt már csak halkan tesszük hozzá, hogy bár a vádemeléskor számos személy neve ismertté vált, még mindig viszonylag kevés részlete ismerhető az ügynek, és azt sem lehet tudni, hogy mely cégek részesültek jogtalanul az EU-s forrásokból. Hasonlóan pozitívan értékelte a Bizottság az Integritás Hatóság jelentését, amely a Süli János családi tehenészetével kapcsolatos feljelentéshez vezetett.
Továbbra is fájó pont, hogy a korrupcióellenes fellépés szakpolitikai keretrendszere meglehetősen hiányos: bár évek óta kéri lényegében minden érdekelt szereplő, sőt a kormány már tavaly vállalást tett rá, tovább halogatták a lobbi- és forgóajtó jelenség szabályozását – erre az antikorrupciós stratégia és akcióterv szerint legkorábban 2025 végén kerülhet sor, azaz könnyen lehet, hogy a következő jogállamisági jelentésben is szerepelni fog e kritika. A vagyonnyilatkozatok ellenőrzésével és az ezzel kapcsolatos szankciós rendszerrel kapcsolatos hiányosságok aligha ismeretlenek bárki számára, különösen, miután az Integritás Hatóság is nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatos jelentését 2023 decemberében – erre azonban nem érkezett a kormánytól válasz. Mi is számtalan esetben írtunk a vagyonnyilatkozati rendszer reformjához szükséges lépésekről, és arról is, hogy több szabályozási hézag miatt az országgyűlési képviselők és az egyéb nyilatkozattételre kötelezettek gond nélkül elrejthetik vagyonukat magántőkelapokban – ezt feltétlenül be sem kell vallaniuk, de ha ha be is vallanák, nincs olyan adatbázis, amiből bárki ellenőrizni tudná.
Hasonló a helyzet az összeférhetetlenség kezelésével, ahol az évek óta hangoztatott kritikák ellenére mindez idáig semmilyen előrelépés nem történt: a kormány ugyan a nemzeti korrupcióellenes stratégia keretében javasolja puha, ágazati szabályok, iránymutatások, etikai kódexek bevezetését, ez azonban pont hogy nem járul hozzá a széttagolt összeférhetetlenségi rendszer megszüntetéséhez, az összeférhetetlenség rendszerszintű kezeléséhez.
A jelentés a 2023-ban elfogadott új visszaélés-bejelentési szabályokkal is foglalkozik: itt a Bizottság is megerősítette azt az általunk és más nemzetközi szervezetek (OECD) által is megfogalmazott kritikát, hogy a törvény csak az olyan személyeket részesíti védelemben, akik uniós jogi aktusokban szereplő tárgykörökkel kapcsolatban tesznek bejelentést. A reform bevezetésekor kár volt elszalasztani ezt a lehetőséget, különös tekintettel arra, hogy a választott megoldás jogbizonytalanságot idézhet elő. Egyelőre azt lehet megállapítani, hogy bár a legtöbb megjelölt szerv létrehozta a visszaélés-bejelentő rendszerét, egyelőre azonban kevés bejelentés érkezik.
Továbbra is aggályos a párt és politikafinanszírozás kérdése, és ezt különösen pikánssá teszi, hogy a kormány ebben a kérdéskörben kizárólag a külföldi finanszírozás visszaszorítása érdekében tervez további beavatkozást, azaz egyáltalán nem tervez lépéseket például az átláthatóság fokozása érdekében.
A közbeszerzésekkel leginkább átláthatósági szempontból foglalkozik a jelentés, és bár elismeri, hogy az új stratégia végrehajtásának keretében várhatóak további közbeszerzési korrupció visszaszorításával kapcsolatos fejlemények, megismétli a Korrupcióellenes Munkacsoport civil tagjainak véleményét, miszerint a Munkacsoport kormányzati tagjai az igazán előremutató javaslatokat többségében elvetették. A közbeszerzések átláthatóságát némileg az is rontotta, hogy a közbeszerzési hirdetmények adatai továbbra sem tölthetőek le adatbázisszerűen (ez alól csak az eredménytájékoztató hirdetmények jelentenek kivételt bizoönyos fokig), sőt a közbeszerzési hatóság honlapja egyenesen captchákkal nehezíti a hozzáférést. Az is megállapítható, hogy míg az uniós forrásból megvalósított közbeszerzések kapcsán szigorúbb az ellenőrzés, a hazai költségvetésből megvalósított beszerzések felügyelete kevésbé átható, éppen ezért a korrupciós kockázatok is nagyobbak.
Összességében a korrupciós fejezetben a Bizottság jelentése nagyrészt megerősíti a mi tapasztalatainkat. Természetesen számos olyan kérdés és téma van (például a vagyonnyilatkozatok terén), ahol a jelentés formátuma nem tette lehetővé a részletes szakmai elemzést. A jelentés összeállítása során a szóbeli és írásbeli konzultáción tett észrevételeinken túl hét különböző anyagunkat hivatkozta, de emellett természetesen a különböző nemzetközi szervezetek (pl. OECD), illetve a hazai hatóságok és intézmények (Integritás Hatóság, Nemzeti Adatvédelmi Hatóság, Állami Számvevőszék), illetve a kormányzati szereplők megállapításait is figyelembe vette. Egy ennyire szerteágazó tematikát feldolgozó jelentés kapcsán ugyanakkor némi hiányérzete támadhat az olvasónak az ajánlások tekintetében, amelyek csak két területre terjednek ki, hiszen bőven lenne még tennivaló a jelentésben szereplő számos kérdésben (például az integritás Hatóság johgköreinek megerősítésében, vagy a pártfinanszírozás átfogó reformjában).