Megdöbbentő módon sem Csányi Sándor, sem Hernádi Zsolt, sem az UD Zrt. vezetői nem érzik úgy, hogy a botrányos YouTube-beszélgetések után akadna még magyarázni való bőven. Az egyszeri magyar újságolvasót és tévénézőt láthatóan nem vágja falhoz a döbbenet, amikor azt hallja, hogy az ország második First Ladyje hasonló (vagy talán nagyobb) közönnyel reagál a köztörvényes megfélemlítésre, mint más a tej árának alakulására. A média pedig egy-két kivételtől eltekintve még véletlenül sem siet alaposabb elemzésekkel és kemény publicisztikákkal hangot adni döbbenetének és felháborodásának.

Talán azért, mert - ahogyan arra a Figyelő e heti cikkében a lap szerkesztője felhívja a figyelmünket - szó sincs döbbenetről vagy felháborodásról, sőt, ebben az országban valójában mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy a  válogatott maffia módszerek szervesen hozzátartoznak az üzleti életben maradáshoz. Hogy "két pofon" vagy "öt év" elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egy jelentősebb vállalkozás sikereket érjen el vagy egy menő üzletember a gazdasági élet krémjében maradhasson.

Nincsenek illúziónk és nem tartjuk valószínűnek, hogy Nyugat-Európában vagy a világ fejlettebbnek tartott részein a politikai és gazdasági elit csupa tisztességes és makulátlan figurából állna. Az viszont egészen bizonyos, hogy egy hasonló eset máshol - tőlünk keletebbre és délebbre is - kiverné a biztosítékot és óriási botrányt kavarna, még ha csak ideig-óráig tartana is a felháborodás és feltehetőleg nem lenne érdemi következménye. Mivel azonban nálunk az a speciális eset állt elő, hogy a WikiLeaks-szindróma újabb megnyilvánulásaként mindenki magasról tesz arra, hogy mi van a szalagokon, a beszélgetések kiszivárogtatásának törvénytelensége cserébe az összes megszólalót hosszas szörnyülködésre készteti, arra kell gondolnunk, hogy:

1, Ebben az országban már mindenki teljesen immunissá vált a döntéshozók visszaéléseire és a magyar politikai és gazdasági elit főműsoridőben szétlophatná az országot vagy likvidálhatná a hatalmát veszélyeztetőket anélkül, hogy arra bárki  felkapná a fejét.

2, A magyar médiát masszívan kézben tartja a monopolhelyzetben lévő és jelentős politikai befolyással bíró tulajdonosi és hirdetői kör, illetve a még a legbátrabbakat és leggazdagabbakat is óvatos semmitmondásra késztető új médiatörvény, ezért  az újságíróknak fontos pozícióban lévő személyekről minden esetben hallgatni illik.

3, A hasonló esetek felderítésére felszentelt hatóságok vagy maguk is elhiszik vagy csak velünk akarják elhitetni, hogy a törvénytelenségeket leleplező kiszivárogtatás ténye nagyobb baj mint a törvénytelenség maga, amelyre fény derült.

Esetleg ezek együttesen. Egyelőre nem pontosan tudjuk még, hogy melyik verziónak szeretnénk szurkolni.

Keserű Júlia